Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1971-02-01 / 32. szám
Hiánycikk: a jogosítvány Gondok a volán mögött A legutóbbi összesítés szerint az országnak már csaknem minden kilencedik lakosa — beleértve a csecsemőket, aggokat is — rendelkezik jogosítvánnyal. 1969 végén egymillió 122 ezer érvényes gépjárművezetői engedélyt számláltak össze, ami nemzetközi összevetésben sem bizonyul csekély mennyiségnek. Ám, a jogosítvány sokak számára mégis hőn áhított dokumentum maradt, évek óta a hiánycikkek listáján szerepel. Nem olcsó játék Hiánycikk, mert nehéz megszerezni, például a KPM Autóközlekedési Tanintézetének már csak az 1972-ben induló tanfolyamaira lehet jelentkezni (e sorok megírásáig). Hiánycikk másfelől, mert a közlekedési vállalatok éppoly nehezen jutnak gépkocsivezetőhöz, mint a jelöltek jogosítványhoz. Ebből az az okfejtés következne: azért is kevés a gépkocsivezető, mert nehéz jogosítványhoz jutni. Azonban a látszat ebben az esetben is csal, mert a tapasztalat szerint nemcsak az töri magát jogosítványért, aki vezetni akar. Illetve, akinek van is a tarsolyában „jogsi”, nem biztos, hogy kapható a gépkocsi vezetésre, mégha autóval jár is. Hogy is van hát ez? A közlekedéspolitika egyre növekvő feladatokat ró az autóközlekedésre, ezeket nyilvánvalóan több gépkocsivezetővel lehet csak megoldani. Hasonló a „sofőréhsége” a városi közlekedésnek is, amelynek szaporítania kell — egyebek között — az autóbuszparkját. Éppen ezért ezek a vállalatok házilag is „gyártanak” jogosítványokat, azaz saját maguk is képeznek ki gépkocsivezetőket. Illetve csak képeznének, ám, kevés a jelentkező, noha a tanfolyam díját — csaknem négyezer forintot! — és a propagandaköltséget ebben az esetben a vállalat fizeti. Pedig ez nem mindig jó üzlet, mert nem egy — állampénzen kiképzett — gépkocsivezető más szakmában vagy más vállalatnál kamatoztatja képességeit. (A rossz nyelvek szerint az ilyen házilagos kiképzés akkor sem mindig kifizetődő, ha az illető teljesíti is a vállaltaikat.) Egyheti munkával több A nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint minden két újonnan forgalomba álló gépjármű három jogosítványt „elnyel”. Vagyis a beáramló gépjárművek nyomán nagyobb arányú igény jelentkezik mind a jogosítványért ostromot folytató jelöltek, mind a gépkocsivezetőkért már-már közelharcot vívó vállalatok részéről. Főleg az utóbbiaknak fő a fejük, hiszen az országszerte égető gépkocsivezető-hiány pótlása egyre nehezebb, mivel az ország munkaerő-tartaléka amúgy is kimerülőfélben van. Ebből következően hiányzó társaik munkáját is a naponta forgalomba induló gépkocsivezetők látják el. Emiatt havonta, átlagosan 250— 280 órát dolgoznak. A gépkocsivezetők körében a szabad szombat szinte ismeretlen fogalom. Ennélfogva érthető is, hogy nem nagyon vonzódnak az emberek erre a pályára, amelynek szépsége pedig a köztudatban is elevenen él. Miért nem szakma? Hasonlóképpen negatív hatású, hogy a társadalom mindmáig nem ismeri el szakmának a gépkocsivezetők munkáját. Érdekes módon még a — szélsőséges példaként felemlíthető — kamionsofőrökét sem, akik pedig valóságos külkereskedelmi tevékenységet is kifejtenek, a több millió forint értékű Mercedesek, Scaniák, Volvók vezetése és épségben tartása mellett. Ha a magánvezetőket megkérdeznék, bizonyára megszavaznál-e a „pilótáknak” ezt a szakmunkási rangot. A forgalom időleges vendégei ugyanis igazán tudják értékelni az életük jelentős részét a volán mögött töltő hivatásos társaik munkáját. De — s ez sokkalta lényegesebb — a magánautósok széles táborán kívül, az állami közlekedési kormányzat és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete is támogatja az elképzelést, természetesen a megfelelő részletek tisztázásával. A jogosítvány nem vész el, hanem átalakul — mondhatjuk. Hiszen sok korábbi gépkocsivezető, ámbár vezető lett, ma már mégsem a volán mögött ül, hanem mondjuk egy hellyel arrébb. Ez önmagában véve természetes és örvendetes, annál kevésbé üdvözlendő viszont az, hogy olykor egyetlen gépkocsi — természetesen személygépkocsiról van szó! — két olyan utast is szállít, akinek zsebében.1 jogosítvány- lapul.. A. legtöbb esetben,te-hát felesleges, sok ez a két jogosítvány. Más esetekben viszont a közületi gépkocsi állandó utasa oly kevéssé veszi igénybe a járművet, hogy részben felesleges a hivatásos gépkocsivezető jogosítványa is — az utas önmaga is vezethetne. Az állami, illetve a vállalati személygépkocsi-park csaknem 30 ezer hivatásos gépkocsivezetőt köt le, egy részét indokolatlanul. A tavalyelőttkiadott kormányrendeletek lehetővé teszik e gépkocsik használatára jogosult személyek számára a vezetés vállalását. Sok gépkocsivezetőt lehetne ily módon átirányítani a létszámgondokkal küzködő autóközlekedésbe. Az évszázados férfi előítélet, amely — ha egyetlen mód van rá — nem ad kormánykereket női kezekbe, ennél a foglalkozásnál is érvényesül. Elenyésző számú a női gépkocsivezető. Pedig, ha még — különösen vidéken — akad némi munkaerő-tartalék e hazában, az többségében szoknyát visel. A veszteglő gépjárművek gazdáinak kellene gondolniuk erre is. Elvégre a gépkocsivezető fogalma nem hímnemű. Hahn Péter , _102 1971. FEBRUÁRI, HÉTFŐ HAZAI KÖRKÉP Megyei Hírlap Budapesti mozaik Vita a gyermeknevelésről — Meghosszabbítható a nyugdíjas kisiparosok működési ere, Jélye - Pro Urbe emlékérem A fennálló rendelkezések lehetőséget adnak arra, hogy a nyugdíjba vonult kisiparosok nyugdíjuk változatlan folyósítása mellett, kisipari működési engedély alapján, tovább dolgozhassanak. Az ilyen kisiparosok telephelyüket tovább használhatják. A tanács igazgatási főosztálya most jelölte ki azokat a szakmákat, amelyekben erre lehetőség nyílik. Ezek a következők: asztalos, bognár, bádogos, bőröndös, cipész, cserépkályha-készítő, ernyőkészítő, fodrász, szabó, gumiáru-javító, kalapos, kárpitos, kovács, lakatos, műszerész, órás, üveges és vegytisztító. Biztos, hogy ezzel a lehetőséggel nagyon sok kisiparos élni is fog ... Napjainkban mind többet és többet foglalkoznak a gyermeknevelés kérdéseivel. Ezt segíti a Hazafias Népfront budapesti szülői bizottsága is. Hétfőn a tanács klubjában Mezei Gyula, az oktatási főosztály vezetője „A korszerű nevelés feltételei és lehetőségei a családban” címmel tart vitaindító előadást. A vitafórumon a szülőkön kívül pedagógusok, pszichológusok is részt vesznek. * A kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak oktatási osztályai azokata fiatal pedagógusokat, akiket szeptember 1-én neveztek ki és a diplomájuk jó vagy jeles rendű volt, rendkívüli fizetésemelésben részesíthetik. A jó rendűek 200, a jeles eredménnyel végzettek pedig 300 forint emelést kaphatnak. * Arról értesültünk a tanácsnál, hogy a matematikai, fizikai, kémiai gyakorlati foglalkozásokat és műszaki tárgyakat oktató tanárok, valamint óvónők nyugállományba vonulását — amennyiben azok önként nem akarnak nyugdíjba menni — az iskolák vezetői és a kerületi oktatási osztályok ezentúl nem szorgalmazzák. Ezzel az intézkedéssel a pedagógushiányon igyekeznek enyhíteni. * A fővárosi tanács az idén február 12-én ünnepi külsőségek között adja át a város aranyérmét — a Pro Urbe emlékérmet — azoknak, akik a főváros érdekében kifejtett tevékenységükkel ezt kiérdemelték. Az Országos Gombaszakoktatási Bizottság megbízásából az Erdészeti Egyesület február 1-től levelező, középfokú gombaismerői tanfolyamot rendez. Remélhetőleg ennek az intézkedésnek az lesz az eredménye, hogy csökken Budapesten a gombamérgezések száma ... * Nem mindennapi történetet hallottunk A XIX. kerületben, a Kossuth téri piacon, a mélykúti termelőszövetkezet áradását azzal a megindoklással szüntette meg, hogy az nem kifizető. Az áruda vezetője pedig ugyanarra a helyre magán-kiskereskedői iparengedélyt kért. A tanács kereskedelmi osztálya hozzájárult a tsz-áruda megszüntetéséhez, de ahhoz is, hogy ott maszek folytassa tovább a tevékenykedését. Kérdés, hogy ami a maszeknek jó, az miért nem jó a szövetkezetnek? ... * A Zuglóban levő négy könyvtár kihasználtsága 400 százalékos! Ez bizonyítja, hogy a XIV. kerület lakói szeretnek olvasni. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy különösen az új lakótelepeken egyegy új könyvtár létesítése elengedhetetlen ... F. J. Ismét ellátogattunk a Patyolathoz Szerdára a kilós vállalásban nem lesz elmaradás A lakosság részére végzett szolgáltatás jó vagy rossz volt a közügy. Ezért foglalkoztunk a Patyolat munkájával ma egy hete, ezért közöltük dr. László György igazgatónak hozzánk intézett reflexióját, ezért látogattunk el tegnap ismét a Patyolat több munkahelyére, ezért számolunk be most a tapasztaltakról. Az újpesti Attila utcai telepen vasárnap délelőtt teljes létszámmal folyt a munka. Vasárnapra virradó éjjel szintén. (A Patyolatnál 1969 óta normál körülmények között szombaton este nem kezdődik műszak.) Futás Józsefné, a Patyolat nagyüzemi pártbizottságának titkára, dr. László György igazgató és Venczlik Sán ,dor üzemvezető kalauzol a műhelyekben. Minden műhelyben árad a derű. Ezt nem lehet elrendelni, erre nem lehet agitálni. Nem tudni, a vasárnapi serénykedők gondolnak-e arra, hogy a hét végi műszak — csak erre a telepre számítva — ötezer fővárosi család megrendelését teljesíti. Nyilvánvaló, hogy a törzsgárdatanács javaslatán, a pártszervezet és az igazgató kérésén túl az is hozzájárul a vasárnapi műszak nagy létszámához, hogy erre a napra dupla fizetés jár. Egy-egy hét végén körülbelül 100 ezer forintot fizet ki a túlórázóknak a Patyolat. — Ez jár, ezt megkapják az emberek — szól Wittner István, a szakszervezeti bizottság titkára. — A dologban az a viszszás, hogy ez a pénz csaknem teljes egészében a nyereségrészesedést terheli. Megy a munka a Nagytemplom utcai telepen is. A vendégpatyolatosok innen sem hiányoznak. Ezen a telepen segít a Baross utcai vegyiüzem Egyetértés-brigádja. A Patyolat célgépekkel dolgozik, a vegyiüzem felszerelésével nem lehet fehérneműt tisztítani. — Mikorra sikerülhet behozni az elmaradást? — érdeklődünk dr. László Györgynél. — Február harmadikára, szerdára a kilós vállalásban nem lesz elmaradás; február nyolcadikára pótoljuk az elmaradást a piperében is. Nem tudom, mikorra lesz zavartalan az expressz-szolgáltatás, meddig kell egyik-másik fiókunkban átmenetileg szüneteltetnünk. A Nándorfehérvári úti telepen tegnap délelőtt állt a gépek egy része; az üzem az átlaglétszámának mintegy hetven százalékával dolgozott. A telepiek jókora hányada Tápiószeléről, Dányról, Pándról jár be — fűzi ehhez a tényhez a nagyüzemi pártbizottság titkárnője és az igazgató. — Az itt dolgozóknak még egyharmada sem „öreg patyolatos”. Aki „régi”, az itt van. A túlórázást éppen elrendelhettük volna, de nálunk is az a gyakorlat, hogy az embereket nem kényszeríthetjük, hanem neveljük a helytállásra. ______ B. Z. Dorozsmai változások II.AO Iliit : A kőbárány hagyatéka Dorozsma szomorú nevezetessége volt az, úgynevezett „népbetegségek” ijesztő aránya. Sztrika Kálmán esperes úr is szól erről, 1937-ben írott könyvében, megállapítva, hogy „itt is pusztít a két legszörnyűbb magyar betegség, a csecsemőhalandóság és a tüdővész ... Egy éven aluli csecsemők halálozási aránya nálunk 22,1 százalék, a tüdővészben elhaltaké 18,2 százalék. Ez együttvéve 40,3 százalék, vagyis az összes halálozásokból 40,3 százalék olyan betegségben halt el, amely ellen megfelelő óvintézkedéssel sikeresen lehetne küzdeni, s a betegek legnagyobb részét a nemzet számára meg lehetne menteni.” Az a furcsa, hogy Dorozsma korábbi belterületének egészségügyi apparátusa nem bővült lényegesen, mégis mindkét csapás elmúlt a népről. Valóban nem az emberek szervezetében, nem a tájban, az éghajlatban volt a hiba, hanem a táplálkozási és lakáskörülmények okozták a szörnyű pusztulást. A tüdőbaj leküzdése A tüdőbaj leküzdése azonban nem ment egyik napról a másikra. Az iskola igazgatója mondotta el, hogy ő fehérvári születésű, és az 1950-es években, amikor Dorozsmára kinevezték, még meglehetősen tájékozatlan volt a helyi körülményekről. 1953-ban tüdőszűrést tartottak az iskolában és az ezer gyermekből 115-öt találtak betegnek, vagy veszélyeztetettnek. A betegek között volt az ő egyik kislánya is, akit ezután fél éven át szamatorkímban ápoltak. Értezhető, hogy az ismétlődő szűréseknél az igazgató a személyes emléktől és a felelősségtől egyaránt indíttatva, nagy feszültséggel figyeli az eredményt, de ma már legfeljebb csak a hajlam mutatkozik egynémely gyermeknél. Egy község, csoport memóriája sok tekintetben hasonlatos, az egyes emberekéhez. A múltból bizonyos emléksorok, amelyek már-már eltűntek, hirtelen előtérbe kerülnek. A legjobb példa erre az 1879. évi nagy árvíz, amely a múlt századi csapások, a kolerajárványok, éhínségek, tűzvészek mintegy betetőzéseként zúdultDorozsmára. Annak idején kettő híján 500 ház dőlt romba, s majdnem ugyanennyi megrongálódott. Az árvíz emlékére egy évszázadon át minden március 10-én délelőtt 9 órakor megszólaltak a község templomának harangjai és az elöljáróság részvételével istentiszteletet tartottak. Tavaly, amikor a falu határától már távoleső Tisza-gátakon megfeszített védekezés folyt, a községen ismét úrrá lett a szorongás. Először csak az öregek emlegették a veszélyt, hiszen Kiskundorozsmát befogadó községnek jelölték ki. Ám később kiderült, hogy a félelemnek reális alapjai vannak; a tanácsházán más falvak népének befogadása helyett a kitelepítés rendjének terveit kellett elkészíteni. Szerencsére az árvíz nemcsak Szegedet kímélte meg, hanem épen maradt Dorozsma is. A falu lakóinak emlékében a politikai tradíciók éppígy jelen vannak és változnak. Kiskundorozsma sokáig volt járási székhely, sőt I. Lipót alatt egy ideig városi rangot is kapott.. Most pedig, máregy esztendeje a nagyközségek sorába tartozik. Amíg a Jászkunság önálló életét élte, sok tekintetben demokratikusabb volt a közigazgatás, mint a vármegyéhez tartozó falvakban. Igaz, a jogok elsődlegesen az önmegváltásban részt vevő családok fejeit illették meg. A főbíró vezetésével a másodbíró, a székbíró, a bíróíró és később a pusztabíró a tanács, illetve a jegyzői személyzet részvételével intézte a falu ügyeit. Dorozsma szomorú nevezetessége, hogy benn a községben nem volt Tanácsköztársaság csak a külterületeken. A szegénység miatt forradalmi hangulatú falut 1919. március 21-én megszállták a Szegeden állomásozó francia csapatok, s az algíri, madagaszkári katonák, akik keveset értettek a történtekből. A Prónaykülönítményesek aztán itt kezdték a terror vándorútját, kivégezve a külterületek direktóriumainak vezetőit. Ma a tanácsháza falán emléktábla őrzi nevüket. Dorozsmai modell Dorozsma felszabadulás utáni története is sok nagyon megszívlelendő tanulságot hordoz. Mivel itt az objektív és szubjektív okok miatt az országban másutt is tapasztalható tendenciák erőteljesebben jelentkeznek, talán nem túlzás, dorozsmai modellről beszélni. Dorozsmáról 1952-ben leszakadtak, önálló községekké alakultak az egykori tanyaközpontok.A fejlődés lendületét mutatja, hogy Ülésen hét éven át még gimnázium is működött. Most végez az utolsó osztály, s aztán az épületet megkapja a helyi általános iskola. A gyerekek zömét ugyanis nem gimnáziumba, hanem technikumba, különböző szakiskolákba kívánják beíratni a szülők.) Azanyaközség 6000 holdas határa kor