Magyar Hírlap, 1971. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1971-03-01 / 60. szám

Mirelitvásár A hűtőipar megállapodott a budapesti Közért vállalatokkal a mirelitáruk bolti bemutatóiban és értékesítési versenyé­ben. Az értékesítési verseny és a mély­hűtött áruk bemutatója április 30-ig tart. Ez alatt az idő alatt száz vagon mirelit­készítmény eladását tervezik. A vállala­tok részére a hűtőipar ötvenkétezer forint tárgyjutalmat ajánlott fel. Elmondották több Közért vállalatnál, hogy a mirelitértékesítési versenynek és árubemutatónak az a célja, hogy minél több háziasszony megismerje a mélyhű­tött készítményeket, megkedvelje azokat, hiszen ezek az ételféleségek megkönnyí­tik a háziasszonyok második műszakját, mert gyorsan elkészíthető belőlük az ebéd, a vacsora. Az értékesítési versenyben a vállalatok két kategóriában vesznek részt. Az első csoportba tartozik a belvárosi, a józsef­városi, az óbudai, s a kelenföldi a má­sodikba a XIII-ik kerületi, a zuglói, a kőbányai, a kispesti és a pesterzsébeti Közért vállalat. A hűtőipar többek között egy korszerű hűtőszekrényt ajánlott fel annak a Közért vállalatnak, amelynek boltjaiban a legszínvonalasabb bemuta­tót tartják, s amelynek kirakataiban a mélyhűtött árukat a legszebben helye­zik el. A versenyt április 30-ig tíznaponként értékelik. A „rákoshegyi remete" kiállítása Félegyházán A Kiskun Múzeumban vasárnap kiál­lítás nyílt Csimra Gyula festőművész, az 1966-ban elhunyt „rákoshegyi remete” al­kotásaiból. A kiskunfélegyházi kiállítás azért is érdekes, mert Czimra — noha kora legkiválóbb mesterei közé tartozott — nem különösebben ismert nevű mű­vész. Az 1920-as években Párizsban, majd rövid ideig Szentendrén dolgozott. Az­után haláláig visszavonultan élt és al­kotott. Az emlékkiállítást Haulisch Lenke művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa rendezte. A tárlat anyagát korábban Budapesten és Debre­cenben már bemutatták. Sokszor a magánügy is közügy Sukoró­ íratlan törvénye Sukorót összetartó faluként emlegetik Fejér megyében. Ismerői azt állítják, hogy „a falu minden közügyben egy hú­ron pendít” — lakossága egységesen fog­lal állást, együtt cselekszik. Némelyek bizonygatták, hogy a kis hegyi faluban gyakran a magánügy is közügy. A tizenévesek A lejtős út kanyarjában, Sukorón egy hajlott hátú, fekete ruhás öregasszony targoncán hordót tol. Jön vele szembe vidáman tereferélve két tizenéves lány, miniben, hosszú fehér sállal a nyakban. Az egyik lány átadja kézitáskáját a má­siknak, megfogja a targonca karját és tolja a hegynek. A képet szimbolikusnak érzem és azt gondolom, hogy ebben a faluban talán így veszik át a terhet szüleiktől a fia­talok. Megkérdezem a lányokat: — A nagymamájuk a néni? Se nagymamájuk, se a rokonuk. Erzsi néni csak ismerősük ... — Nálunk ez szokás — mondja a sző­ke. — Mi is megöregszünk, nekünk is jól­esik majd, ha segítenek a fiatalok — folytatja a másik, a dióbarna szemű, mint kiderül, gimnazista. — Építjük a művelődési házat. Nincs sukorói család, amely ne segítene vala­miképpen az építkezésnél. Itt tulajdon­képpen szégyen kimaradni a közös mun­kából. Az olyan embert megszólja a falu. Szólás-mondás Sukorón: „Segíts máson, hogy rajtad is segítsenek.” Meg az: „Aki másoknak nem segít, azon senki se se­gítsen!” — Jó néhányan a múlt esztendőben is építkeztek. Jött egyik is, másik is, ami­kor nem kapott Fehérvárott vagy Ká­­polnásnyéken építőanyagot, hogy elnök­asszony, segítsen. Segített ő is, a terme­lőszövetkezet is. Az emberek viszont mindenféle közügyben részt vesznek. Szót érteni egymással Század végi parasztház pitvarában és két szobájában dolgozik az 1470 holdat birtokló Kossuth Tsz. Varga József 11 éve a falu gazdáinak akaratából tsz­­elnök. A tagság sorsát érintő minden fontos ügyben a közgyűlés dönt, ahogy ők mondják: „A kisebbik falu.”­­ Legutóbb a zárszámadási előkészü­letek idején határozott a tagság a ház­táji sertéstenyésztés fejlesztéséről — mondja az elnök. — Mikor az egyik ta­got rábírtuk, hogy hasznosítsa háztáji al­ját sertéshizlalással, adunk süldőt, abra­kot, tápot, a másik, a harmadik, a többi taggal is muszáj volt megtárgyalni a kö­zös ügyet, különben megsértődtek volna. De hát mi sukoróiak ilyen emberek va­gyunk, igényeljük, hogy sorsunkba vágó kérdésekben egyezkedve szülessen dön­tés. Sikerült egyezségre jutniuk. Évente a tagság ötszáz-hatszáz árusüldőt nevel, hizlal a háztájiban. Annyit, mint eddig a szövetkezet. A szövetkezet pedig kor­szerű kocanevelőt, szaporítótelepet léte­sít. Hogyan segít a szövetkezet az egyéni gondokon? Molnár Jánost, Szűcs Józsefnét, Bar­­talos Györgynét járművekkel segítette építőanyag-szállításkor. A kőbánya a forgalmi árnál jóval olcsóbban adta a követ. A járadékosoknak, a tsz-nyugdíja­­soknak soron kívül szállítanak, s elvégzik helyettük a mezei munkát. Mindez és még sok más mutatja, hogy él Sukorón az összetartás, az egymást se­gítés íratlan törvénye. Bodnár István Az összetartás példái Félig kész, tágas épület ötlik szemem­be a falu közepén. Két ember fenyő­deszkákat cipel az udvarra. — Mi lesz ez a terjedelmes épület? — Művelődési ház — válaszolja a tag-­­baszakadt piros arcú. — Kész lenne már — így a másik —, de jött a szatmári meg a csongrádi ár­víz, oda kellett az építőanyag. Emiatt tartunk még az elején ... Innen a tanácsházára megyek. Koránt­sem hivalkodó épület, amiben a helyi államigazgatás székel. Mutatósabbak mellette a jó bort termelő szőlősgazdák lakóházai. A vb-elnök szobájában öt ember csak állva fér el Mihelyt belépek, egyszerre két legény adja át az ülőhelyét. KISZ- esek A vb-elnök Nagyjakab Antalné. — összete­tt falu-e Sukoró? — kérdé­sén rövid ismerkedés után. 4 Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP V 1- 9k 1971. MÁRCIUS 1. HÉTFŐ 3 Tavasz a télben — tél a Téli tavasz köszöntött hazánkra január 20-án. Ezen a napon csupán Sopronban csúszott le a higanyszál mínusz egy fokig. Két nappal később a téli időszakban leg­hidegebb tájakon — Borsodnádasd és Putnok térségében — is lazábbra enged­ték a sálat; a havas hónapokban legmele­gebb vidéken — Siklós, Barcs, Szigetvár környékén — a fejekről a kézbe kerültek kucsmák, kalapok. A januári tavasz 28-án mosolygott a legbarátságosabban: ek­kor nyolc fokkal volt magasabb a napi közép­hőmérséklet Budapesten a százesztendős átlagnál, a legmagasabb nappali hőmér­sékleti érték plusz 10,2 fok volt. Afféle tavasz a télben, amilyennek ebben az év­ben örülhettünk, jó, ha emberöltőnként egyszer adódik. Most ismét itt a tél... Az első orvosmeteorológus És mikor köszönt ránk megint a tavasz? Ez az a kérdés, amelynek megválaszo­lására még az Országos Meteorológiai Szolgálatnál sem vállalkoznak, mivel... Mivel ott lelkiismeretes emberek dolgoz­nak, akik nagyon jól tudják, mekkora ká­rokat okozhat egy felelőtlen előrejelzés. Régi vágya az emberiségnek, hogy ki­fürkéssze a jövőt. Az a fáraó, akinél haj­dan egy József nevű fiatalember jelent­kezett tizennégy éves távprognózissal, mai szemmel tekintve — bizonyos mérté­kig — modern gondolkodású uralkodó le­hetett. Őfelsége elhitte, hogy hét bőséges esztendőre hét sovány következik. Építő­ipari kapacitásának jelentékeny hányadát ezért biztosította magtárépítésre ... Az óvatos Hippokratész nem vállalko­zott időjóslásra, a meteorológiához mégis van köze. Mai szóhasználattal élve: ő volt az első orvosmeteorológus. Az időjárás és egyes betegségek összefüggéséről írt. Az újkorban tengeri katasztrófa irá­nyította a tudományos világ érdeklődését az időjárás-előrejelzésre. 1854. november 14-én — a krími háború idején — a ba­­laklavai öbölben vihar pusztította el az egyesült angol—francia flottát. A francia kormány ezt követően Leverrier csilla­gászt kérdezte meg: „Volna-e lehetőség hasonló elemi csapások előrejelzésére?” A tudós, miután körülbelül tíz földközi­tengeri megfigyelőállomás adatait elemez­te, igennel válaszolt. A kérdés tán meg is lepte, hiszen annak elhangzása előtt már tizenkét évvel előbb adtak távírón időjárás-prognózist: Kreil Prágából, Pad­dington Indiából. A bécsi és a belgrádi prognózis Az előrejelzés vágyában gyökereznek a­ népi megfigyelések: a gyertyaszentelőkor előbúvó mackó meginterjúvolása (német földön a borz hasonló viselkedését figye­lik), a jeget törő vagy hozó Mátyás, a meleget zsákoló Szervác, Pongrác, Boni­fác, a negyvennapos esővel fenyegető Me­­dárd. — A velük kapcsolatos megfigyelések a szinguláris esetek sorába tartoznak — magyarázza Vissy Károly, az Országos Meteorológiai Szolgálat tudományos cso­portvezetője. — Miért jellemző e napok táján az időjárás a következő hetek idő­járására, ma még nem tudjuk, nincs rá olyan egyértelmű magyarázat, mint pél­dául az évszakok váltakozására. Medárd az más... Ha június előtt erősen felme­legszik a nagy, kelet-európai síkság, a ma­gasba tört légtömegek helyébe óceáni, páradús légtömegek nyomulnak. Mon­szun , minimonszun ... A nemrég még híres bécsi időjárásnap­­tárról már kitudódott, hogy az nem más, mint egy biztosító társaság szervezőjének reklámötlete. Megbízhatósága annyi, mint a régi százesztendős jövendőmondó ka­lendáriumé. — Mostanában a belgrádi naptár tűnt fel — említjük —, ez mennyire szava­hihető? — Úgy tudom, egy jugoszláv hajóska­pitány készíti passzióból. Egy hónapon át figyelemmel kísértük. A naptár várható napi maximumot és minimumot is jelez. Januárban a maximumokat tekintve ösz­­szesen 119 fok, a minimumokat tekintve 115 fok volt az eltérés a jelzett és a be­következett hőmérsékletek között; ez napi átlagban 7,5 fok. Valószínűtlen, hogy a kapitány jobban fel volna szerelve mű­szerekkel, több megfigyelő állomással len­ne kapcsolatban, mint az állami meteoro­lógiai intézetek. De mégha lenne is: a Belgrád környéki időjárás legfeljebb né­hány déli megyénk déli peremére lehet jellemző, de Kecskeméttől északra már aligha. Kísérleti jelleggel hazánkban is készí­tenek két hétre szóló távprognózist. A statisztikai elemek dominálnak benne. Hihető, hogy az elektronikus számítógé­pek alkalmazásával annyira növekszik majd az efféle távprognózisok megbízha­tósága, hogy azokat — a rövid és közép­­távúakhoz hasonlóan — közölheti a sajtó, a rádió, a tévé. Meteorológiai „szolgáltatás" Az Országos Meteorológiai Szolgálat egy-két napos prognózisa tudományosan megalapozottak. Olyannyira, hogy számos iparág szerződéses kapcsolatban áll az in­tézménnyel. Egy jónevű kisz — például — a viharos szél előrejelzését igényli, mi­vel pehelykönnyű műanyagokat tárol a szabadban. Nyári éttermek vezetői várat­lan zápor gyors jelzését kérik a riasztó­szolgálattól. Még hétágra süt a nap, ami­kor a fürge pincérek „Ha megengedi a kedves vendég!” felkiáltással megkezdik a kaszírozást. A szolgálat ügyfelei közé tar­toznak a KPM közúti igazgatóságai, ame­lyek a jelzéseknek jó hasznát veszik: az időjárás alakulásának megfelelően cso­portosítják át gépparkjukat, megkezdik az utak sózását, stb. stb. A Balatonon nyár­időben dolgozik a viharjelző szolgálat. Különös, de igaz, hogy a mezőgazda­ság kevésbé él azzal a biztonsággal, ame­lyet a riasztószolgálat nyújthatna, pedig fél évtizede sincs, hogy egy jókor adott figyelmeztetés ötvenmillió forint kártól óvta meg a gyümölcstermelő gazdaságo­kat. Az összeg pontos, ki lehetett számí­tani abból, hogy az egyik nagyüzem meg­tette a szükséges intézkedéseket a fagy­veszély közeledtének hallatán, a másik nem. Amott segített a füstölés, emitt le­fagyott a barack, a cseresznye, a man­dula virága. És vele együtt elfogytak a gazdag zárszámadáshoz fűzött remények. Az idén sincs még kizárva, hogy a téli tavaszt, tavaszi tél követi... Borváró Zoltán Fórum Nemzeti néphadsereg M­a tizenöt éve állították fel az NDK nem­zeti néphadseregének első alakulatait. Azután történt ez, hogy végleg létrejött a két német állam. A szocialista országok előzőleg hosszú évekig arra törekedtek, hogy Németország­ból egységes, demokratikus állam váljék, ja­vaslatok sorát tették, következetes diplomá­ciai küzdelmet folytattak a célért. A nyu­gatiak azonban - megszegve a potsdami egyezményt - megakadályozták ezt, ketté­szakították Németországot. Létrejött nyuga­ton a Német Szövetségi Köztársaság, kele­ten a Német Demokratikus Köztársaság és természetesen ennek fegyveres ereje is. Annál is inkább jelentős a nemzeti néphad­sereg létrejötte, mert a másik német állam­ban — már előzőleg — megszervezték a Bun­­deswehrt, az agresszív atlanti tömb európai kulcshadseregét. Az NDK nemzeti néphadserege azóta len­dületesen fejlődött. Együtt a szovjet hadse­reggel és a Varsói Szerződésben egyesült más testvéri országok haderőivel korszerű eszközökkel rendelkezik, hogy őrt állhasson Európa békéjének vártáján. Csak divat? A­mióta tudom, hogy egy magára valamit is adó tizenévesnek véres verítékkel ki kell koptatnia az új farmer térdét és fene­két, mielőtt egyáltalán felvenné, nem érhet meglepetés — már ami a fiatalok divathó­bortjait illeti, így azon sem csodálkozom, hogy manapság nemcsak a lányok, hanem a fiúk is hordanak a nyakukban láncot, bi­zsut. Miért is csodálkoznék, amikor a mi­nap egyik képeslapunkban is olyan öltözé­ket ajánlottak az ifjak figyelmébe, melynek „kiegészítője” egy bőrből készült nyakban­­függő volt. Nekik tetszik, hordják hát. Egy valami mégis szemet szúr, s viszoly­gást kelt bennem: számos fiatal nyakában látok fityegni a húszas-harmincas évekből származó érdemrendeket. Ki tudja, hol szerzik be, s menő viselet­nek tartják a mutatós medéliákat, nem is sejtve eredetüket, s még kevésbé azt, hogy milyen „érdemekért” osztogatott ilyesmit a főméltóságú kormányzó. Szemem elé villant már egy bőrzeke kivá­gásából például a „Nemzetvédelmi kereszt”, ami formáját tekintve is kínosan hasonlít a német vaskeresztre, s a „tartalmi" hasonló­ság is nyilvánvalóvá válik, ha elolvassuk a Magyar Érdemrend és Díszjelvények című — ma már csak múzeumokban böngészhető — kiadvány magyarázó szövegét. Eszerint a szóban forgó kitüntetést annak idején azok érdemelték ki, „akik akár a magyarországi kommunizmus súlyos megpróbáltatásainak idején, akár a hazánktól elszakított és utóbb a Szent Koronához visszatért területeken... törhetetlen magyar hittel ... stb.”. És sorolhatnánk még jó néhány „érdemet” a divatcikké vedlett, de mindmáig egy sötét történelmi korszak emlékei közé tartozó medáliákról. De talán ennyi is elég. Harmincegynéhány évvel ezelőtt „menő fejnek" számítottak azok, akik a „vitézi jel­vénnyel" és a rendszer más érdemjeleivel dekorálták mellüket Érdemeiket azonban — bizton remélem — egyetlen mai fiatal sem vallaná magáénak. * D Vásárhelyi különkiadás Vasárnaptól mindennap megjelenik a Csongrád megyei Hírlap hódmezővásár­helyi különkiadása. A lap fejlécén felül­nyomás jelzi a vásárhelyi jelleget, am­i azt jelenti, hogy egy oldalon csak hód­mezővásárhelyi információkat közöl. A különkiadás megjelenésének hírére 1000 új előfizetővel gyarapodott a városban a lap olvasótábora. Hármas aranylakodalom Hármas aranylakodalmat, valóságos népünnepélyt rendeztek vasárnap a Ko­márom megyei Neszmély községben: Kovács Bálinték, Lévai Jánosék és Pajtó Lajosék házasságuk 50. év­fordulóját ün­nepelték a falu kultúrházában. Az idős házaspárok szép számú vendégsereg, ki­terjedt rokonság, számos gyerek és unoka jelenlétében újították meg hitvesi foga­dalmukat. Megnyitották a nyíregyházi művészeti heteket Vasárnap a nyíregyházi Jósa András Múzeumban dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója megnyitotta Boross Géza képzőművészeti alkotásainak kiállítását. Dr. Telepy Ka­talin művészettörténész, a Magyar Nem­zeti Galéria tudományos főmunkatársa méltatta a bemutatott műveket. E kiállí­tásmegnyitó egyúttal kezdete volt a nyír­egyházi művészeti heteknek is. A kultu­rális eseménysorozatot dr. Ördögh János, a nyíregyházi városi tanács vb-elnökhe­­lyettese nyitotta meg. Színházi előadásokat, hangversenyeket, próza- és versmondó esteket, filmbemu­tatókat tartanak a művészeti hetek ke­retében.

Next