Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-01 / 91. szám

2 1971. ÁPRILISI, CSÜTÖRTÖK HAZA! KORKÉP Magyar Hírlap Megváltozott a külső-kőbányai táj Valóra vált tervek a gyógyszergyárban Ari Gusztáv, évek óta nem látott kedves, jó ismerősöm derűsen int körbe, s miközben a megváltozott tájat mutatja, az én ámulatomat lesi: — Valahol itt álltak a régi féltetős házak, ott voltak az öreg pékség, emitt meg a focipálya, s kissé hátrább a Richter bácsi sufnijai. Nekem ugyan mondhatja, mert rá nem ismerek már a régi külső-kőbányai tájra, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár környékére, az építők úgy felforgattak itt mindent. Talán épp a hajdani grund közepén állhatunk, de aszfalton, s mögöttünk égbe nyúló toronyházak, nyolcemeletes irodaépület és majdnem olyan magas vegyipari csarnokok sora. Lépegetek a Kőbányai Gyógyszergyár új üzemeiben, az emeleteket összekötő csőrendszerek, centrifugák és lepárlók között. — Rekonstrukció — mondja nagy nyomatékkal kísérem a mindent megmagyarázó bűvös szót, s máris tessékel befelé az üzemiroda üvegkalitkájába, hogy ott hallgassam meg a nagy változások krónikáját. A Kémia V-ben A vegyipar fejlesztéséről szóló kormányhatározat idején a Kőbányai Gyógyszergyárnak már termékeivel kivívott rangja volt a nemzetközi piacon is. A kamasz módjára napról napra növekvő gyár eleinte a szomszédos öreg házakban helyezte el a gyorsan szaporodó műhelyeket. A régi lakók jól jártak, mert új, komfortos házakba költöztették őket, de ezek az ötletszerűen telepített műhelyek még nagyon messze voltak a modern technológiától. — Kézzel gyúrtuk a masszát, keserves inszaggató munka volt — eleveníti fel a ma már réginek tűnő emlékeket Kertész László üzemvezető. — Nagy fazekakban hűtöttük a vegyületet, ráadásul egész nap gázálarcban kellett dolgozni, s nagy-nagy kínnal naponta 60—70 kg anyagot termeltünk. S a harmadik ötéves tervben pénzt kapott a gyár. A régi, Richter-féle épületeket lebontották, s egymás után húzták fel a Vegyterv mérnökei által megálmodott csarnokokat, s az építők még el sem vonultak, máris hozták az addig csak prospektusokban csodált gyúrógépeket, automata hűtőberendezéseket és hidraulikus emelőket. Építők, szerelők, s a Kémia V. vezetői együtt töprengtek, s hajtották egymást, hogy minél hamarabb elkészüljenek. S amikor a határidő előtt megkezdhették a próbaüzemet, az automaták jelzőlámpái kigyulladtak, s a csőrendszerben duruzsolni kezdett a cirkuláló vegyület, az egész üzem szívszorongva leste az eredményt. — ötszáz kilogramm anyagot gyárt az új üzemrész, s jóformán minden fizikai munka nélkül — öszegezi Hoffman Nándor, a műhelybizottság titkára. — Igaz, csak ez az egyetlen csarnok 80 millió forintba került, de már azért is megérte, mert végre egészséges és biztonságos munkakörülmények közt dolgozhatunk, gyászati rendelőt, meg a korszerű laboratóriumot. Mutat, magyaráz, ismerője és gazdája az új gyárnak. Nyaraló van, új óvoda lesz Az ebédlőnél búcsúznék. Ari Gusztáv visszatart Tessékel az étterem színes műanyag asztalai felé, miközben leemeli az önkiszolgáló pultról a tálcára készített adagját. Maga elé teszi a levest, elém meg a rántott csirkét. Nevetünk, hogy a világon oly sok minden megváltozhat, de ő meg nem eszi a baromfit, amíg annak négy lába nem lesz. Tovább szőjük a szót, arról, hogy mi lesz. — Ha az új csarnokhoz sikerül negyven embert betanítanunk, háromszorosára nőhet a termelés. A berendezésünk ennyire képes. S a túloldalon is épülnek más új műhelyek is. Mert nincs vége a rekonstrukciónak, az új ötéves tervben folytatódik tovább. A gyár szb-titkára — Hitesi Lászlóné —, miközben elkísért a műhelybe, már elsorolta, hogy mi mindent kaptak a harmadik ötéves tervtől. Tavaly vették meg üdülőnek a siófoki Délibáb-szállót, nyaralójuk van Balatonszabadiban, csónakházuk Budakalászon és horgásztanyájuk Ráckevén. A napokban vettek — egymillió-kétszázezer forintért — egy panoráma buszt, hadd menjenek kirándulni a szocialista brigádok. Már kijelölték az új százszemélyes óvoda helyét, mert várják vissza a gyermekgondozási segéllyel otthon levő 250 kismamát, s a régi óvodát hozzátoldják a bölcsődéhez. Negyedév alatt egy kilépő Egy műszakban mindössze 10—12 ember van. Műszereket ellenőriznek, vagy a következő napok műveleteit készítik elő. A csarnokban egy idős ember, a 61 éves Szász Imre áll az egyik festmérő előtt. Miért nem ment nyugdíjba? — Megszerettem a könnyű munkát. Most menjek el, amikor ilyen körülmények közt dolgozhatom? Tizenöt évet kibírtam a régi műhelyben, pedig ott vödörben hordtuk a vasreszeléket. — Imre bácsi tanfolyamot végzett — vág közbe Guszti —, hivatalosan betanított munkás, de nagyon érti a dolgát. Igaz, ezekhez a berendezésekhez kell is a képzett, felelősséget ismerő ember. — S van ilyen ember elég? — Innen nemigen mennek el az emberek. Az első negyedévben mindössze egy kilépőnk volt. Ennek a szakmának jövője van. A 61 fizikai dolgozónkból már 34 vegyipari szakmunkásvizsgát tett. A rátermett segédmunkásokat okvetlen beíratjuk a kétéves, négyszázórás szaktanfolyamra. Ezt végeztem én is. A fiatalok meg egyenest szerelmesei a szakmának. Olyan fiúk vannak nálunk, mint a Takács János, a Krasznai Csaba, meg a Papp László, akik elsők lettek A szakma ifjú mestere versenyen. Nézem, nézem az általában szófukar Ari Gusztávot, hogy nekihevesedett a műhely dicséretébe: honnan tud mindent olyan jól, mint egy helyi idegenvezető? — Mégiscsak 19 éve dolgozom itt, no meg műhelybizottsági tag vagyok." Kifelé menet már nem is csodálkozom, hogy mutatja az új háromemeletes öltözőt, a Jsét üzemorvosi. Jogászati Tés, nőgyó Munkásközösség : hogyan érzi magát Ari Gusztáv, mint magánember? — Két éve, amikor megoperáltak, már szóvá is tették a kórházban, hogy több a látogatóm, mint a kórterem összes betegének. Gyógyultam, de otthon se fogyott el a vendég. Egyszer azt találtam mondani, hogy jó volna valahol erőt gyűjteni. Másnap már telefonáltak a feleségem munkahelyére, vegyen ki szabadságot, mert két hétre Hévízre mehetünk. Nem volt a gyárnak beutalója, de addig járkáltak utána az szb tagjai, amíg egy másik gyártól kölcsönként nem kaptak. — így vagyunk ebben a megújult gyárban. Rátkai J. István Véget ért a ruházati dolgozók szakszervezetének kongresszusa Tegnap a vitával folytatta munkáját a ruházati dolgozók szakszervezetének XXIV. kongresszusa. A vitában — amelyen felszólalt Erdei Lászlóné, az MSZMP KB tagja, az MNOT elnöke, a SZOT alelnöke, Timmer József, a SZOT titkára és Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese is — 24 küldött mondta el észrevételeit. Sok szó esett az üzemi demokráciáról, javaslatok hangzottak el, a többi között a fizikai munkát megkönnyítő, főként a szállítást korszerűsítő gépek beszerzését sürgették. Több felszólaló javaslatára a kongreszszus tiltakozó táviratot küldött az USA budapesti nagykövetségének, elítélve az indokínai agressziót. Tóth Tiborné főtitkár vitát összefoglaló válaszában hangsúlyozta, hogy a szakszervezet továbbra is az érdekvédelmet, és a dolgozók körében végzett magas szintű politikai munkát tekinti fő feladatának. A kongresszus határozathozatal után megválasztotta a szakszervezet központi vezetőségét, számvizsgáló bizottságát, és a SZOT kongresszusi küldötteit. A szakszervezet elnökévé Varga Józsefet, alelnökévé Fekete Sándornét választották. Főtitkár: Tóth Tiborné, titkár: Orosz János. A számvizsgáló bizottság elnöke: Csató József. Miniszteri utasítás A közegészségügy országos intézeteinek feladatai Az egészségügyi miniszter utasításban szabályozta a közegészségügy-járványügy országos intézeteinek, valamint az intézetek szakmai kollégiumainak működését. Az intézkedés egyebek közt leszögezi, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet működési köre a településegészségügy, a gyermekek és az ifjúság egészségének védelmével kapcsolatos közegészségügyi feladatok, valamint a járványügy. Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet feladatkörébe tartozik az emberi élelmezés- és táplálkozástudomány kérdésein kívül a kozmetikai készítmények és a gyermekjátékok közegészségügye és járványügye is. Az országos intézetek fontos feladata a szakterületükhöz tartozó tudományos kutató- és oktatómunka. Figyelemmel kísérik az ország közegészségügyi-járványügyi helyzetét, módszertani irányítással, szakmai tanácsokkal segítik a közegészségügyi-járványügyi intézmények és szervek munkáját, értékelik a területi intézmények és szervek beszámoló jelentéseit, ellenőrzik tevékenységüket, olyan esetekben, amikor a lakosság védelme rendkívüli egészségügyi ellátást tesz szükségessé, részt vesznek az ezzel kapcsolatos feladatok kidolgozásában és elvégzésében. A miniszter rendelkezése szerint mindegyik országos intézetben meg kell szervezni a szakmai kollégiumot, amely az intézet tanácsadó testülete. Magánember a jelölő gyűléseken Amikor a magánember mint állampolgár cselekszik, közérdekű tevékenységet is folytat. Jelöl, szavaz és választ, javasol, dönt, kér, követel, észrevételez vagy indítványoz — vagyis: közreműködik. Miközben pedig ilyen magatartást tanúsít, mások érdekeit is kifejezi. Amikor például Kecskemét egyik Választókerületében felszólalt egy állampolgár a jelölő gyűlésen és az óvodai, bölcsődei helyek számának növelését szorgalmazta, biztos, hogy saját kisgyermekének elhelyezésére is gondolt. Az a választópolgár, aki Őcsény községben az öregek napközi otthonának megépítését javasolta, minden bizonnyal saját öregségét is számításba vette. Aki Tolnanémediben azt javasolta, hogy a községfejlesz- tési hozzájárulást mindenki jövedelme arányában fizesse, biztos, hogy nem magas jövedelmű dolgozó, így kapcsolódik össze az egyéni érdek a közösségivel, így lesz a magánember a közösség szószólója, vagyis közéleti ember. Közéleti tevékenységet folytat tehát a mai modern korban mindenki, aki közügyben indítványoz vagy cselekszik. Nem csak az országgyűlési képviselő, és nem csak a tanácstag a közéleti ember; legfeljebb arról van szó, hogy ő hosszabb ideig, tartós megbízatás alapján, állandó jelleggel végez közéleti tevékenységet. Az azállampolgár, aki véleményét a köz érdekében hangsúlyozza a jelölő gyűlésen, máris nem magánember. Közösségivé válik, amikor a társadalom egy-egy csoportjának érdekeit érintő javaslattal áll elő, még akkor is, ha a javaslatának indító okai saját személyes érdekei voltak, hacsak tényleg nem kizárólag magánügyeinek megoldását kéri a társadalomtól. Az állampolgárból jelölt vagy választó, miniszter, képviselő, tanácstag, bírósági ülnök, népi ellenőr, a polgári védelem tagja, önkéntesrendőr, munkásőr, népfrontaktíva, a tanács valamelyik bizottságának tagja, vagy más megbízatást ellátó közösségi ember lesz. Mind többen vannak és lesznek ilyen „maga emberek”. A szombathelyi járásban 300 jelölő gűlésen 617 közérdekű javaslat hangzó el és közben megnőtt a nők aktivitása Komárom megyében a népfront társalmi munkásai még a jelölő gyűlések előttgen sok családhoz és munkahelyre látogttak el, hogy már előre kikérjék a válatópolgárok véleményét, felkeltsék éreklődésüket a jelölő gyűlés és a jelölteként. A makói jelölő gyűléseken 114, a szrtesi járásban tartott gyűléseken 127 közélekű indítvány hangzott el. Sehol sem ezek a jelöltektől semmiféle „ingyen” közenjárást megválasztásuk esetére, azzal felajánlották, hogy társadalmi múrival segítik munkájukat. Azok is vállalk a tevékeny közreműködést, akik spaudvarok létesítését, tanuszodát vagy övezeteket kértek a képviselőnek fele állampolgároktól vagy tanácstagjelölttől Új vonása volt az idei jelölő gyűlésnek, hogy nemcsak egyénileg mentek el az emberek, hanem munkahelyek, vádatok, intézmények kollektívái valógos kis delegációkkal képviseltették igukat, így példázódik napjainkban a községi ember, így veszti el fokozatosan ésind gyorsabb ütemben a magánember közember a megkülönböztető jegyeket, ez a társadalmi fejlődési folyamat ad toritást az egyénnek a dolgozó államigáznak ahhoz, hogy ne csak saját, deákebb körének, munkatársai vélelmének is hangot adjon fontos közügyén. Gyevi Kily Városaink új rangsorolása Valamikor a város fogalma szorosan kapcsolódott a vár fogalmához és a vármegyéktől függetlenül, a várispánnak volt alárendelve. A városi rangot hajdan inkább a kiváltságok és a közigazgatási szempontok jellemezték. Legalábbis hazánkban. Az igazgatás szempontjából ma vannak megyei jogú és járási jogú városaink. Az országos településfejlesztési keretterv a regionális szerepkör szerint, az igazgatási szempontokon túlmenően — főként a jövő fejlődés szempontjait tartva szem előtt — gazdasági, közlekedési és kuális szempontokból is osztályozza várunkat. Így van egy kijelölt országközpont: Budapest. A második csoporbartoznak a felsőfokú központok: Deten, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesírvár, Szolnok. Részleges felsőfokú kinti városok: Békéscsaba, Eger, Kapor, Kecskemét, Nagykanizsa, Nyíregra, Salgótarján, Szekszárd, Szombathelatabánya, Veszprém. Zalaegerszegen ezenkívül negyven középfokú közpés tizenhárom részleges középfokú kentünk. A központok fejlesztését, jellégüknek megfelelően, céltudatos teerűséggel támogatja az állam, neak igazgatási eszközökkel, hanem jec* anyagi erőforrások biztosításával is Az egyes városok költségvetéséig* állami hozzájárulás igen jelentős ré és a szükségletnek megfelelően hol eredő, hol csökkenő irányzatot mutat. A városi költségvetéshez 1969-ben az 523,6 millió forinttal járult hozzá éz összegszerűen ez a legnagyobb heárulás, százalékban viszont a legfb, mert csupán 9 százaléka a fővárostségvetésének. Balassagyarmaton túl 84,8 százalékos volt ugyanakkor az a hozzájárulás, amely 84 százalék votvázott is. Városaink rászolgálnak a támora, mert nemcsak gazdaságilag fejlődne már a népmozgalomban is állami egészséges előrehaladást mutatna, például a fővárosban az ezer lakosra élveszületések száma az 1960. évi II 12,4-re, Debrecenben 13,6-ről 16,3-rejött 11,3-ről 17,6-re, Miskolcon il 16-ra, Pécsett 13,5-ről 15,1-re, Szer 10,1-ről 14,4-re, Székesfehérvárott 11 17,3-re, Szolnokon 12,6-ről 15,9-re kedett a múlt évben. Hasonló azon emelkedés a többi városban is. Jugoszláv könyvajándék a szlovén nemzetiségű iskoláim. A magyar—jugoszláv határmenti Vas megyei szlovén nemzetiségű községek iskoláinak ifjúsági szépirodalmi könyveket ajándékozott a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a szlovén végrehajtó bizottság. A 260 szlovén nyelvű könyvet szerdán Géza Tikvicki, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete adta át Szentgotthárdon, a nyugati szlovén vidék központjában az érdekelt iskolák képviselőinek. Az ez alkalomból rendezett ünnepségen részt vett ár. Gonda György, a Vas megyei Tanács vb-elnöke, a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének képviselője és Gáspár Károly, a járási nemzetiségi bizottság elnöke. Géza Tikvicki nagykövet ünnepi beszédében hangsúlyozta: a 700 kilométer hosszú magyar—jugoszláv határvonal két et talán békés együttműködésben és barátságban élnek a szlovén, a mags egyéb nemzetiségű lakosok. A feli neki az alsószölnöki, a szakonyfaluibatótfalui, az apátistvánfalvi, a két és az orfalui szlovén iskolákba Gáspár Károly köszönte meg az újiókönyveket. Hétszázmillió útépítésre A negyedik ötéves tervben nagyi útépítésekre kerül sor Komáromben — jelentették be a megyei szí bizottság tegnapi ülésén, ahol a törött az úthálózat fejlesztéséről hoztak. Az ötéves terv végére több00 millió forintot költenek az utatésére, korszerűsítésére, fenntartást jelentős összegből 300 millió forint 1-es autóút további építésére hívak fel