Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP FÓRUM 1971. APPIUS 3. CSÜTÖRTÖK 5 Miniszterelnöki látogatás a tatabányai nagygyűlés előtt A délutáni tatabányai nagygyűlést a kormány elnökének gazdag városnéző és üzemlátogatási programja előzte meg. Fock Jenő délelőtt 9 órakor érkezett meg Tatabányára. A megyei pártbizottság újvárosi székháza előtt a Minisztertanács elnökét a megye, valamint a város párt- és tanácsi vezetőinek élén Havasi Ferenc, az MSZMP Komárom megyei bizottságának első titkára, valamint Kreszner László, a megyei tanács elnöke fogadta. Néhány perccel az érkezés után megkezdődött a miniszterelnök változatos, esemánydús programja, amely csaknem a délutáni nagygyűlés időpontjáig tartott, s amelyet legtalálóbban az ismerkedés, a bizonyságszerzés, a tapasztalatgyűjtés programjának nevezhetnénk. Tatabánya fejlődése, eredményeinek forrása, változásainak dinamizmusa nem ismeretlen ugyan a kormány elnöke előtt, de mint mindig, ezúttal is megragadta az alkalmat, hogy gazdagítsa ismereteit, és közvetlenül, személyes benyomások alapján győződjék meg a fejlődés legjellemzőbb jegyeiről. A sokarcú város megtekintése Útjának első állomása a városi tanács volt. Itt egy kiállítóteremmé alakított szobában, a tegnap és a holnap Tatabányájának portréját vetítették elébe, s a kalauz tisztét Nagy István elnökhelyettes töltötte be. Térképek és makettek előtt vázolta a város felszabadulás előtti helyzetét — bár Tatabánya közigazgatási státusa akkor még nem város volt... Most azonban már 70 ezres lakosú megyeszékhelyként és egyre rangosabb ipari bázisként pergetheti vissza a múltját és tekinthet sokat ígérő jövője elébe. De hadd emeljük ki ezúttal a város leggyakoribb jelenkori jelzőit, amelyek szinte refrénszerűen tértek vissza a kormány elnökének adott tájékoztatóban. Tatabánya sokarcú város ... Még állnak a rozzant kolóniasorok, de már nekimentek a bontószerszámokkal és a bulldózerekkel; ez elmúlt öt évben 2500 avult lakást bontottak , s ennyit kell bontani a következő öt évben is. Az építendő lakások listáján viszont a negyedik ötéves tervben hatezer lakás szerepel. Tatabányát a szén emelte városi rangra, de ma már távolról sem csupán bányászváros ... A kormány elnöke nagy figyelemmel hallgatta az ipar struktúrájának — különösen az utóbbi fél évtizedben jelentős — tatabányai változásait A hagyományos iparágaik mellett egyre markánsabban rajzolódik ki a város könnyűipari és híradástechnikai profilja, amit a közeljövőben továbbfejlesztenek. Tatabánya — kamaszváros ... Legalábbis ilyen jelző illeti meg az új negyedeit amelyeknek lakói a fejlődés közismert gyermekbetegségeit viselik; több üzletre, gyermekintézményre, jobb szolgáltatásra lenne szükségük. Közben, míg a házigazdák e gondjaikról beszéltek, máris mutatták a kormány elnökének azokat a maketteket, amelyek alapján újabb lakótelepekkel gazdagodik majd a város mai képe, s több figyelmet fordítanak a ma még hiányzó létesítmények mielőbbi pótlására. Egyelőre ugyanis — hangsúlyozták a város vezetői — jelenleg csupán a városrendezés felén vannak túl. Tatabánya füstös-poros város is ... — Mindenekelőtt a cement- és mészművek a ludas ebben — mondotta a városi tanács elnökhelyettese. — Kezdetben arra gondoltunk, hogy sokmilliós beruházással segítünk ezen. Aztán úgy módosítottuk a tervünket — noha a korszerűsítésről sem mondunk le —, hogy a környékbeli lakásokat lebontjuk és a lakókat költöztetjük egészségesebb, új környezetbe. Látogatás az aluminiumirohában A tájékoztató rendkívül alapos, adatgazdag, érvelő volt. A végén Fock Jenő megjegyezte, hogy a délutáni választási nagygyűléshez számos új témát, hasznos gondolatot adott, közülük néhányra kitér a délutáni beszédében. A kormány elnöke a városi tanácsról az alumíniumkohóba látogatott. Üveges József igazgató kalauzolása mellett végigjárta a műhelycsarnokot és részletes tájékoztatást kapott a gyár fejlődéséről, gyors ütemű bővüléséről. Márt tudott arról a — napokban elfogadott — találmányról, amely Imrefi József főtechnológus és Tóth Mihály mérnök nevéhez fűződik. Olyan új konstrukciójú olvasztókemencéről van szó, ami lényeges termelési költségmegtakarítást jelent, s benne rejlik az alumíniumgyártás komplex gépesítésének lehetősége is. A kormány elnöke gratulált Imrefi Józsefnek, majd felkereste a Táncsics szocialista brigádot, és annak vezetőjével, Sámuel Ferenccel beszélgetett. Elsősorban az érdekelte, hogyan szervezi meg a brigád a munkáját, milyen a kollektív szellem, hogyan alakul a keresetük, s hogyan igyekeznek eleget tenni a gazdaságosabb termelés követelményeinek. A kormány elnöke bejegyezte nevét a brigád naplójába. A látogatás végén a gyár vezetői az üzem termékeiből készült ajándékot nyújtottak át Fock Jenőnek. Közte volt egy aluminium szerencsepatkó, amelynek átnyújtásakor a vendéglátók megjegyezték: — Nem mintha eddigi eredményeinket vagy a jövő terveit a szerencsepatkóra bíznák az aluminiumkohó munkásai... Egy nagy jövőjű üzemben Nem a szerencse játszott közre abban sem, hogy röviddel ezután a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Tatabányára telepített üzemében több mint ezer munkásasszony és leány fogadhatta derűs jókedvvel a kormány elnökét. Bár — mint Szép Géza, a BHG műszaki igazgatóhelyettese mondotta — a város és a gyár egyaránt nagyszerűen megtalálta számítását, hiszen máris a bányászváros nagyon fontos könnyűipari bázisa ez, az üzem. Egykori felvonulási épületekben kapott elhelyezést, s egyre fejlődik, termelése egyre jelentősebb. Harmincnyolc munkással indult négy évvel ezelőtt, ma pedig már 1200 dolgozót foglalkoztat. A hazai telefonközpont-gyártás nagy jövőjű üzemének tekintendő. A kormány elnöke egyebek között megkérdezte, hogy ha ilyen szépen fejlődik a hazai telefonközpont-gyártás, miért vár e pillanatban több mint 120 ezer ember nálunk telefonra? Vagyis: exportkötelezettségeinken túlmenően, mit várhatunk a hazai igények gyorsabb kielégítésében? A műszaki igazgatóhelyettes részletesen ismertette a gyártás fejlesztésének terveit és hozzátette, hogy — mivel jelentős pótolnivalónk van ezen a területen — nem megy egyik évről a másikra. — Énmár azzal is elégedett lennék, ha egyik öt évről a másikra menne — mondotta Fock Jenő és további sikeres munkát kívánt, örömmel nyugtázva a BHG vidéki ipartelepítési törekvéseit. A gyárlátogatás végén a kormány elnöke utalt arra a néhány évvel ezelőtti szemléletre, amely elképzelhetetlennek tartotta a korszerű és jól szervezett termelést az ilyen pavilonrendszerben. Sokan csak betonszerkezetekben, nagy méretekben, gyáróriásokban gondolkodtak. S íme a bizonyíték: gondossággal, akarással, jó műszaki felkészültséggel nagyszerűen meg lehet teremteni ilyen körülmények között is a folyamatos, zökkenőmentes termelést; egyáltalán nem korszerűtlenek ezek a körülmények, ellenkezőleg. Fock Jenő ezután a Beloiannisz telephelyének szomszédságában működő üzemet, a gyapjúfonó és szövőgyár kihelyezett részlegét látogatta meg, amely hétszáz tatabányai nőt foglalkoztat. Az egyik üzemrészben élénk derültség közepette értesült a fióküzem sajátos „munkaerő-keresletéről”; jelenleg 250 asszony van oda szülési szabadságon, s így bizony állandó munkásfelvételük van ... A kormány elnökének délelőtti programja városnézéssel ért véget. K. Gy. J. Igazságügyi vezetők országos értekezlete Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter szerdán az ÉDOSZ székházában országos értekezletet tartott a bírósági elnökök, a minisztérium és a büntetés-végrehajtás vezető munkatársai részére. Az értekezlet részvevői megvitatták az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásából az igazságügyi szervekre háruló feladatokat. Az értekezleten megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Benkei András belügyminiszter, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész és Borbándi János, az MSZMP KB osztályvezetője. A tanácskozáson felszólalt Biszku Béla is. SZÜLŐFÖLD Egy kisváros múzeumának igazgatója vall munkájáról. Régészcsákánya valósággal feltárja a határt, belemélyed a földbe, a régmúltat, annak élettelen és mégis beszédes maradványait keresi. Hivatásának éltetőereje mégis az, hogy egész emberi mivolta a városka jelenéhez, alakuló jövendőjéhez kötődik. Azt mondja — és így is van —, aki másutt lakik, nem tudja ennyire közelről és belülről nézni az utcákat és a házakat, a környező tájat, a fákat és a bokrokat, a dülőutakat, és mindenekelőtt az ott élő emberek sorsának felfelé ívelését. Képviselőjelölttel beszélgetek. Már a harmadik ciklusban az egyik nagy munkásváros választói ajándékozzák meg bizalmukkal. Nem oda való, másutt született, másutt dolgozik. Mégis, milyen különös, hogy a konkrét és cselekvő hazaszeretetről szólva, választókerületének életéből veszi a példákat. Ha az előbb említett múzeumigazgató mindennapi munkáját a szülőföld szeretete tölti meg tartalommal, az a képviselőjelölt a közéleti tevékenységén keresztül ismerte meg, s zárta a szívébe azt a várost, amelynek éveken át volt küldöttje az országgyűlésben. „Miért vagyunk olyan szemérmesek, ha szűkebb pátriánk példaadó munkájáról és eredményeiről esik szó?” — töpreng, mintegy hangosan gondolkodva. Aztán hozzáfűzi: a szocialista hazafiságnak szerves alkotóeleme, hogy a közös és közösségi munka gyümölcseit értékeljük, érzelmileg is birtokba vesszük. El is határozza, hogy a választási gyűlésen ezt feltétlenül megemlíti, és elmondja majd azt is, hogy a hazafiság nemcsak teremt, hanem őrzi és gondozza is, amit létrehozott. Még olyan jelentéktelennek látszó vonatkozását is kiemeli ennek a „tulajdonosi” törődésnek, hogy nem elég egy várost építeni és fejleszteni, aki igazán szereti, az szüntelen csinosítja, s nem utolsósorban tisztán tartja. Az ország egy-egy szögletének értékelése nem mindig lokálpatriotizmusból, vagy valamilyen sajátos munkakapcsolatból ered. Ismerek tősgyökeres budapestieket, akik szinte a távolból, úgy is mondhatjuk, minden egyéni érdek nélkül féltik Sopron vagy Eger városát, szurkolnak a balatoni partokért, szenvedélyesen vitatkoznak viszonylag elmaradott tájak fejlődésének gyorsításáról. Úgy látszik, nagyobb az emberi szív annál, semhogy beérné az egyetlen, szűkebb szülőfölddel; keres és talál magának még további kedves helyeket az ország különböző részein. Ám kétségtelen, hogy az a pont, ahonnan a hazaszeretet magasabb és szélesebb ívű szárnyalására elindul, a szülőföld, tehát az a hely, ahol születtünk, ahol gyermekkorunkat töltöttük és felnőtté érlelődtünk. A mostani választások előkészületeinek, a jelölő gyűléseknek és választási gyűléseknek egyik megható tapasztalata, hogy az egész hazáról, az egész társadalomról fogant politikai gondolatok, vagy a szűkebb lakóhely talajától veszik a kezdősebességet, vagy éppen ott, a szülőföld határai között nyerik el a cselekvéshez szükséges végsebességet. Majd minden magyarországi helységben azt tartja a szállóige, hogy ott a világ közepe. Ha valamikor — évekkel-évtizedekkel ezelőtt — közelebbről megvizsgáltuk volna az ilyen vélekedések és tréfálkozások indulati előjelét, feltétlenül találtunk volna bennük bántó lokálsovinizmust, szűkkeblűséget, más falvak és városok sértő lekezelését. Nem mondhatjuk, hogy ilyesmi ma sehol, semmilyen körülmények között nem lelhető fel. De kétségtelen, a társadalmi fejlődés során már eljutottunk oda, hogy a szocialista haza egy részének szeretete nem szigetel el senkit sem az egésztől, nem zárja el, nem szűkíti a teljes látóhatárt. Mi ennek az oka? Természetesen szerepet kap itt a szemléletbeli és ismeretben fejlődés, a politikai érlelődés, az állampolgári nagykorúság is, mégpedig jelentős mértékben. De minden tanulás, az értelem és érzelem, mélyülése, a politikai tudat tisztulása akkor válik marandandóvá, ha ezt a belső emberi folyamatot a külső valóságból vett gyakorlati tapasztalatok erősítik. Miről győzi meg a gyakorlati tapasztalat még a legizzóbb lokálpatriotizmussal megtöltekezett embert is? Arról, hogy a község, a város, a kerület, a táj együtt gazdagodik, fejlődik a szocialista Magyarország folyamatos épülésével. Az már a helyi erők kezdeményezőkészségén múlik, hogy mennyire tudnak az általános fejlődés sodrában előrelépni. De a kormányzat rajta tartja a szemét az ország egyenletes és együttes fejlődésén. A rész túlságosan nem előzheti meg az egészet, s túlságosan nem is maradhat el tőle. A távlati területfejlesztési koncepció pontosan jelzi, hogy oszlanak meg a központi beruházások, s hogyan gazdálkodnak a tanácsok a helyi erőforrásokkal. A kormány tudományos igényességgel dolgozta ki a településhálózat fejlesztésének általános alapelveit is. Ennek egyik legvonzóbb vonása éppen az, hogy nem parancsol megálljt még a legkisebb tanyaközpontnak sem. Normatív erővel támogatja a különböző nagyságú helységek tervszerű felzárkózását. A városok és községek, a megyék és tájak jövendője elválaszthatatlanul összefügg egymással és az egész országgal. Ez a tapasztalati tény rávezeti a szűkebb szülőföld szeretetében felnőtt emberek tudatát is a nagyobb összefüggések felismerésére. A szűkebb szülőföld és a tágabb szülőhaza kettős kötése így jut összhangba, s válik Veres Péter kifejezésével élve, tág ölelésű, „nemzetben, országban, társadalomban gondolkodó szocialista hazaszeretetté. . Az új tanácstörvény valósággal „sorvezetőt” ad milliók keze alá, akik mindennapi munkájukban ennek az új hazafiságnak a fejezeteit írják. A választások napján hatályba lépő jogalkotás ugyanis egyfelől a helyi tanácsok önállóságát, önkormányzatát, felelős cselekvési szabadságát támasztja alá, másfelől azonban a szükséges határozottsággal szögezi le a helyi tanácsok központi irányításának követelményét és módszereit. Maga a helyi tanács is a lakosságé, mert a választók küldöttei alkotják ezt a testületet. De ugyanúgy része az egységes, szocialista államszervezetnek is. A helyi tanácsok működése már eddig is példát sugárzott a szűkebb terület és az egész ország iránt tanúsított felelősség gyakorlásához. Az új tanácstörvény ezt a nevelőerőt meghatványozza. A tanácstagoknak megválasztásuk után már ebben a munkában kell elöljárni. Pontosabban: az új törvény módot ad arra, hogy a helyi tanácsok és a tanácstagok a gyakorlatban is éljenek azzal, amit a jog rájuk ruházott. A tanácsi munka medrében a szocialista nemzeti egység irányába fejlődő, egészséges lokálpatriotizmus még elemibb erővel bontakozhat ki a szülőföld és az egész haza javára. FEKETE SÁNDOR |__K_gJZ_É L E T - D I P LOM Á C I A Indira Gandhi fogadta dr. Dimény Imrét A hivatalos látogatáson Indiában tartózkodó dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert kedden fogadta Indira Gandhi miniszterelnök. A szívélyes légkörben megtartott találkozón részt vett dr. Kós Péter hazánk új-delhi nagykövete is. Indiai tartózkodása alatt Dimény Imre tárgyalt Fakhruddin Ali Ahmed élelmezés- és földművelésügyi miniszterrel és látogatást tett L. N. Misra külkereskedelmi, valamint M. H. Csaudhuri iparfejlesztésügyi minisztereknél. Bemutatkozó látogatás Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Raul Maria Pereirát, a Perui Köztársaság első magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közelmúltban adta át megbízólevelét. Megbízólevél átadása Forró József, a Magyar Népköztársaság új bagdadi nagykövete átadta megbízólevelét Ahmed Hasszán al-Bakrnak, az Iraki Köztársaság elnökének. A lengyel nagykövet koktélja Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete szerdán koktélt adott Michal Krukowskinak, a lengyel munka- és bérügyi bizottság elnökének magyarországi látogatása alkalmából. A fogadáson jelen volt Lázár György munkaügyi miniszter, valamint a Munkaügyi és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Búcsúlátogatás Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese búcsúlátogatáson fogadta Thomas Wainmann-Woodot, Kanada rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg elutazik Magyarországról.