Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS Magyar Hírlap Fock Jenő miniszterelnök beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy nagygyűlésünk minden részvevőjének, Tatabánya válasz­tópolgárainak átadjam a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, valamint népköztársaságunk kormányá­nak üdvözletét. Megtisztelő feladatnak tartom, hogy a közelgő választások alkalmából a ma­gyar szénbányászat egyik központjában adhatok számot végzett munkánk ered­ményeiről és az előttünk álló feladatok­ról. , .... Néhány hónapon belül negyedszer jöt­tem ide, a tatabányai szénvidékre. Ebben a megyében, a megyei pártértekezleten választottak küldöttnek pártunk X. kong- i resszusára, majd újból itt jártam, hogy személyes látogatásommal is hangsúlyoz­zam a bányászat jelentőségét, súlyát, hogy itt a helyszínen is tanulmányozzam az élet által felvetett problémákat. Har­madik utam maradandó élménnyel gaz­dagított itt, a megyeszékhelyen, Komá­rom megye 1. számú választókerületében képviselőnek jelöltek. Nagy öröm és meg­tiszteltetés számomra, hogy Tatabánya- Üjváros országgyűlési képviselőjelöltje lehetek. Amikor most ideérkeztem, s megint elém tárult ennek a szép, új városnak a panorámája, hirtelen az jutott az eszem­be, hogy ahol most 38 ezer ember él és dolgozik, másfél-két évtizeddel ezelőtt még terméketlen homokot kavart a szél. Ki merte akkor ilyennek elképzelni ezt az impozáns városközpontot ? Azt hiszem, a legmerészebb álmodozók sem. Áll a büszke, új város, de híven őrzi a régi múlt emlékeit. Hiszen a bánya megnyi­tása és a bányatelep alapjainak lerakása óta itt magyar, német, szlovák, vend, len­gyel és cseh anyanyelvű bányászok szor­gos munkával és osztálytudatos küzde­lemmel írták nevüket nemcsak a hazai bányaművelés, hanem a munkásosztály forradalmi harcainak történetébe is. Megtisztelő számomra egy olyan nagy múltú munkásváros jelöltjének lenni, amely város és bányavidék az osztály­küzdelem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgyszintén a békés, alkotó munka, az egykori széncsaták és a későbbi, min­dig talpig embert kívánó helytállásnak az időszakában is példát mutatott. Érzem a felelősségét, hogy országgyűlési képvi­selőnek e történelmi nevezetességű mun­kásváros jelölt A szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a demokratizmus kiterjesztése Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! Az április 25-én sorra kerülő ország­­gyűlési képviselőválasztás a Magyar Nép­­köztársaság életének rendkívül fontos politikai eseménye. A választópolgárok az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választás jogával élve választják meg legfőbb államhatalmi testületükbe kül­dendő képviselőjüket. A Hazafias Nép­front programját magáévá tevő jelöltre le­­adott szavazat politikánkat támogatja. Se­­gíti, hogy növekedjék e politikának ered­ményessége, erősíti népünk szocialista egységét és ennek alapját, a munkás­paraszt szövetséget, egész társadalmunk összeforrottságát. , , A Hazafias Népfront választási felhívá­sában megfogalmazott célkitűzéseinket támogató szavazatok mutatják majd né­pünk akaratát, készségét abban, hogy még következetesebben és magasabb szín­vonalon folytassuk a szocializmus teljes felépítésének munkáját. Hazánkban a belpolitikai helyzet nyu­godt, a politikai közhangulat kiegyensú­lyozott. Társadalmi rendszerünk és ezen belül a politikai hatalom, az eltelt négy esztendő során tovább erősödött. Orszá­gunkban szilárd a közrend és törvényes­ség uralkodik. Minden becsülees, törvényt tisztelő állampolgár biztonságban él és dolgozik. Államhatalmi szerveink a dol­gozó nép érdekében lépnek fel a törvény­­sértőkkel szemben, és azon leszünk, hogy a jövőben még következetesebben védjék a társadalom és az egyes állampolgárok érdekeit. Az eltelt négy esztendő során tovább fejlődött szocialista államunk tevékeny­sége. A proletárdiktatúra történelmi fel­adatainak felbecsülhetetlen a jelentősége a nép történelmet formáló munkájának szervezésében, alkotó tevékenységének ki­bontakoztatásában. Népi államunk betölti hivatását a gazdasági és a kulturális élet irányításában, szervezésében, hazánk füg­getlenségének, népünk békéjének védel­mében. Hazánkban a szocializmus teljes fel­építésének egyik központi feladata a de­mokratizmus továbbfejlesztése, kiterjesz­tése. A szocialista demokrácia fejlesztése el­képzelhetetlen az üzemi, vállalati demok­ratizmus erőteljes fejlődése nélkül. Min­den vezető kötelessége szoros, személyes kapcsolatot tartani, alkalmat biztosítani a dolgozóknak álláspontjuk kifejtésére. A vezetők kötelessége szüntelenül figyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni javaslataikra, cselekvő készségükre. A munkafegyelem javítása, a termelékeny­ség, az eredményesség szüntelen emelése sem képzelhető el oldott, közvelen légkör, az üzemi demokrácia fejlődése nélkül, ép­pen úgy, mint ahogy az üzemi demokrá­cia is csak akkor válik gyümölcsözővé, érvényesül valójában, ha a vezetés rendet és fegyelmet biztosít mindenkor a ter­melésben, a munka megszervezésében. A műszaki-technikai fejlődés megköveteli a fegyelmet, a rendet és a szervezettsé­get, valamint azt is, hogy minden üzem­ben önállóan, felelősséggel gondolkodni, cselekedni képes emberek közössége ala­kuljon ki. Ha a vezetők minden szinten támasz­kodnak a dolgozókra, megosztják velük gondjaikat, tájékoztatják őket a célkitű­zéseikről, terveikről, a kérdésekre egye­nes választ adnak, akkor biztosak lehet­nek a munka sikerében. Gazdasági veztőink egyben politikai ve­zetők is. Pártunk és a kormány politiká­jának felkészült, öntudatos, fegyelmezett végrehajtói. A dolgozókkal való együtt­működésük, együvé tartozásuk természe­tes dolog. Tevékeny részvételük az alkotó­szellemet, munkakészséget növelő szocia­lista demokrácia fejlesztésében nemcsak lehetőség, de mindennapos kötelesség is. Ha pedig az üzemi demokrácia nem fej­lődik a kívánt mértékben, felelősségük ebben vitathatatlan. Közös munkánk eredményeként növek­vőben van a társadalmi és a tömegszerve­zetek szerepe. A most folyó szakszerve­zeti választások három és fél millió em­bert átfogó/széles körű aktivitást bonta­koztattak ki. Ez az aktivitás is hozzájá­rul ahhoz, hogy a kormány és a SZOT vezetőinek rendszeres tanácskozásain a dolgozókat leginkább érintő problémákat tárgyalhatjuk. A szocialista demokratizmus fejleszté­sének szerves része a tanácsok szerepé­nek növekedése. Az új tanácstörvény nö­veli a lakosság befolyását a helyi kérdé­sek eldöntésében. Hatékonyan segíti, hogy fokozódjék a nép széles rétegeinek rész­vétele a közéletben. Közgondolkodásunkban is erősödnek a szocializmus elvei, növekszik társadal­munk belső összetartó ereje. Magabizto­sabb népünk felelősségteljes kritikai hangja is. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának állásfoglalásai nemcsak a párttagságnak, hanem munkásosztá­lyunknak, dolgozó népünknek is utat mutatnak. Politikánk és politikai gyakorlatunk to­vábbfejlesztése bizonyítja, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és népköz­­társaságunk kormánya mindenkor a mun­kásosztály, a dolgozók érdekeit tartja szem előtt, és szüntelenül tanul észrevé­teleikből, bírálataikból. Pártunk olyan vezető és kormányzó párt, amely — a ha­zánkban történelmileg kialakult egypárt­­rendszer viszonyai között — a kritika és a szüntelen önellenőrzés funkcióját is fe­lelősséggel magára vállalta. A gazdaságirányítási rendszer reformja elősegítette a tervgazdálkodás továbbfejlesztését Kedves elviársak! Tisztelt nagygyűlés! A szocializmust építő munkánk ered­ményes volt az eltelt négy esztendőben. Sikeres volt a tervidőszak harmadik esztendejében a gazdaságirányítás jelen­legi rendszerére való áttérésünk. Az irá­nyításinak ez a formája hazánkban meg­honosodott, szocialista tervgazdálkodá­sunk szerves részévé vált. Bebizonyoso­dott, hogy gazdaságirányítási rendszerünk jükre rendkívül nagy hatást gyakorló ügyekben. Röviddel ezelőtt tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos jelentését harmadik ötéves tervünk eredményeiről, Tapasztalhattuk, hogy ma már az ilyen számvetést egyre többen tanulmányozzák megkülönböztetett figyelemmel, amely társadalmunk lényegéből és közgondolko­dásunk fejlődéséből eredően — a tulaj­donos, a gazda felelősségérzetére jellem­ző. A harmadik ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem — a tervezett 19—21 százalékkal szemben — 30—32 százalék­kal növekedett. 1970-ben a nemzeti jöve­delem 39 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A nemzeti jövedelem ilyen po­zitív alakulása lehetővé tette a beruhá­zásokra szánt anyagiak számottevő nö­velését és a dolgozók életszínvonalának a tervezettnél gyorsabb emelését. Az eltelt fél évtized során több mint 330 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra, s míg a második ötéves terv teljesítése so­rán 18 százalékkal, addig a harmadik öt­éves tervidőszakban csaknem kétszerte gyorsabban, 34 százalékkal nőtt a lakos­ság egy főre jutó összes reáljövedelme. Természetesen szólni kell arról is, hogy bár a harmadik ötéves terv beruházási előirányzatait túlteljesítettük, még min­dig nagy a befejezetlen beruházások ará­nya — a beruházási fegyelemmel távolról sem lehetünk elégedettek. Túl sok léte­sítményt kezdünk el kellő körültekintés és jó előkészítés nélkül, erőinket szétfor­gácsoljuk, így a beruházások befejezése nagyon elhúzódik. A beruházásoknál gyakran tapasztalható a kellő összehan­goltság hiánya, a költségek úgynevezett alátervezése. Nemegyszer előfordul az is, hogy a kormány által elhatározott, köz­pontilag finanszírozott nagy beruházások­ba bele akarnak erőszakolni oda nem tar­tozó dolgokat, s ezen a címen emelni a beruházásokra szánt összeget. Egyesek gyakran követelnek állami, központi erőforrásokból olyasmit, amit saját erőből kellene, és egy kis erőfeszí­téssel meg is lehetne oldani. A befejezet­len beruházások állománya a harmadik ötéves terv időszakában több mint 30 milliárd forinttal emelkedett, és a múlt év végén megközelítette a 70 milliárd fo­rintot. A nemzeti jövedelemnek ez a je­lentős része átmenetileg anyagi erőinket lekötő tehertétel. A kormány nem tűr­heti, hogy ez az erőforrás ne szolgálja a népgazdaság fejlesztését, a népjólét eme­lését. A harmadik ötéves terv időszakában az ipari termelés évenként 6 százalékkal nőtt. Számos új ipari létesítményben in­dult meg a munka, sok régi gyárat bő­vítettünk, korszerűsítettünk. A mezőgazdasági termelés — ötéves át­lagot számítva — a tervezettnél nagyobb mértékben haladta meg az ezt megelőző tél évtized termelésének átlagát. A most záruló ötéves tervben is — mint 1964 óta minden esztendőben — gabonaszükségle­teinket hazai termésből fedeztük, sőt olykor már exportálni is tudtunk. Az el­múlt esztendőben mezőgazdaságunk olyan aszállyal és más természeti csapásokkal — mint az ár- és belvíz — küzdött meg sikeresen, amire a korábbi évtizedekben képtelen lett volna. Ha pártunk kezdeményezésére és veze­tésével a történelmileg legalkalmasabb­nak mutatkozó időben nem irányítottuk volna a mezőgazdaságot a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára, népünk legújabb kori történelmének egyik legsú­lyosabb természeti csapásával a magyar mezőgazdaság képtelen lett volna meg­küzdeni. Tovább fejlődött közlekedésünk — mi­közben megoldotta a természeti csapások elhárítása és a károk helyreállításakor jelentkező különleges feladatokat is. Ma már a vasúti közlekedésben a korszerű Diesel- és villamos vontatás részaránya együttesen 70 százalék. Az autópályák, s az utak kiépítése is a jobb közlekedés feltételeit biztosítják. Parancsoló szükségszerűség a népgazdaság intenzív fejlesztése és hffí konyságának növelése reformja elősegítette szocialista tervgaz­dálkodásunk továbbfejlesztését és hogy céltudatosabban juttathatjuk érvényre alapvető társadalmi érdekeinket. Szélesedett a felelős tervezők és azok köre, akiknek vezetniük és a végrehaj­tást szervezniük kell. Üzemeink az idén első ízben önállóan alakítják ki 5 éves terveiket. Felelősséggel kell mérlegelniük, dönteniük fontos, közvetve a népgazdaság fejlődésére, közvetlenül pedig saját jövő-Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! A képviselői és tanácstagi választások előkészületei során alkalom adódik a megtett út felmérésén túl a közeli jövőbe tekinteni. Előre nézni, hová is igyek­szünk? Azt minden magyar állampolgár jól látja, mindennapjai során tapasztal­hatja, ha kisebb-nagyobb zökkenőkkel is, de céltudatosan előrehaladunk, nem is kis lépésekkel a szocializmus építésének útján. Munkánk eredményének hatása szem­mel láthatóan érződik ipari termelésünk színvonalában, a társadalmi termelés szerkezetében, valamint a lakosság fo­gyasztásának belső összetételében és vo­lumenében egyaránt. Továbbhaladásunkat csak úgy tudjuk reálisan megtervezni, ha ténylegesen el­ért eredményeinket és fejlődésünket nehe­zítő akadályokat együttesen számításba vesszük. Miként politikánknak, úgy ezen belül gazdaságpolitikánknak is vannak állandó elemei. Alapvető célkitűzéseink a negyedik öt­éves tervünkben is változatlanok. Az épí­tőmunka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyiunk közös érdeke, hogy ez az előttünk álló esztendőkben is így legyen. Ezután is a társadalmi termelőtevékeny­ség intenzív fejlesztésére törekszünk. A termelési szerkezetet a technikai fejlő­dés, valamint a bel- és külföldi igények követelményei szerint fejlesztjük. Egyaránt és egymással szoros összefüg­gésben kívánjuk fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot. Elsősorban a szocialista országokkal, de a tőkésvilággal is fej­lesztjük kooperációs kapcsolatainkat. A szocialista integráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimunkálását tart­juk szükségesnek. A nemzeti jövedelem felosztásában továbbra is állandósítani kívánjuk a felhalmozás és a fogyasztás kipróbált és az élet által igazolt arányát. Igyekszünk továbbra is biztosítani a gaz­daság gyorsuló növekedésének és a nép­gazdaság tartós egyensúlyának alapvető feltételeit. Politikánk és ezen belül gazdaságpoli­tikánk következetesebb érvényre juttatá­sa megköveteli tőlünk, hogy a fejlődés során felvetődő új problémákra alkotó módon és gyorsan reagáljunk. Éneikül nemcsak fejlődésünk torpanna meg, de még az elért eredményeinket sem len­nénk képesek megszilárdítani. Parancsoló szükségszerűség, hogy a gazdaság inten­zív fejlesztésével növekedjék egész nép­gazdaságunk hatékonysága. A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása érdekében a következő terv­időszakban a gazdasági növekedés üte­mét az egyensúlyi követelményeknek megfelelően szabályozzuk. Elsősorban a beruházások terén mutat­kozó feszültségeket akarjuk végérvénye­sen megszüntetni. A beruházásoknak va­lamennyi szakaszában, a tervezés előké­születeitől a kivitelezés befejezéséig szi­gorú legyeimet fogunk meghonosítani. Alapvető célunk a társadalmilag elis­merhető jogos igények mind jobb kielégí­tése. Végső fokon mindaz, amit mi a gaz­daságban teszünk, ezt a célt, a szocializ­must építő ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk nyújtani, amilyen mértékben termelésünk gazdasá­gossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékenység jobban alakul. A termelékenység ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 száza­lék volt a tervezett 24—27 százalékkal szemben. Bízunk benne és erre minden lehetőségünk meg is van, hogy a követ­kező esztendőkben a múlt évben meg­kezdődött javulás állandósul. A munka társadalmi tevékenységének színvonala nálunk Magyarországon csak közepesnek mondható. A jelenlegi hely­zettel nem lehetünk elégedettek. Vannak ágazatok, üzemek, ahol kifejezetten po­zitív a kép, jó a munka termelékenysé­ge, másutt pedig az ellenkezőjével talál­­kozunk. Ahol a termelékenység alakulása megfelelő, azokon a helyeken példát is találhatunk arra, hogyan kellene minde­nütt megoldani e problémát. A termelékenj'ség emelése az egyetlen lehetősége a mind több helyről jelzett munkaerő-probléma megoldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő lét­száma adott és korlátozott. Ügy tűnik,’ hogy a vállalati anyagi ösztönzés önma­gában nem elégséges, nem szorít eléggé az élőmunkával való takarékosságra. Ezért mielőbb erősítenünk kell azokat a közgazdasági ösztönzőket, amelyek meg­felelő módon előrelendítenék a gépesítést, az automatizálást is. A következő öt-tíz esztendő fejlődését, az új feladatokat jellemezve — áltálában arról beszélünk, hogy olyan szerkezeti változtatásokat hajtunk végre gazdasá­gunkban, mint a kemizálás, az alumí­niumipar fejlesztése, a Számítástechnikai eszközök gyártása és alkalmazásának el­terjesztése, a járműprogram megvalósí­tása, a korszerű építőipari módszerek meghonosítása, nem utolsósorban pedig népgazdaságunk energiastruktúrájának korszerűsítése. Joggal vetődik fel a kér­dés, milyen jövő áll a magyar kőszén­bányászat előtt? A hazai széntermelés a negyedik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna terme­lési szinten marad. Annak, ellenére, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökkenő tendenciát mutat, a szénbányászatnak a hazai ellá­tás, a fogyasztói igények kielégítése cél­jából változatlanul jelentős feladata van. Mivel az utóbbi évek során a gazdasági prognózishoz viszonyítva lényegesen ma­gasabb energiaigény jelentkezik, biztosí-2 mi.APRIUS 8, CSÜTÖRTÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék