Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
2 mi.APRILS 8. CSÜTÖRTÖK VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS Magyar Hírlap Fock Jenő miniszterelnök beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy nagygyűlésünk minden részvevőjének, Tatabánya választópolgárainak átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, valamint népköztársaságunk kormányának üdvözletét. Megtisztelő feladatnak tartom, hogy a közelgő választások alkalmából a magyar szénbányászat egyik központjában adhatok számot végzett munkánk eredményeiről és az előttünk álló feladatokról. . .... Néhány hónapon belül negyedszer jöttem ide, a tatabányai szénvidékre. Ebben a megyében, a megyei pártértekezleten választottak küldöttnek pártunk X. kongresszusára, majd újból itt jártam, hogy személyes látogatásommal is hangsúlyozzam a bányászat jelentőségét, súlyát, hogy itt a helyszínen is tanulmányozzam az élet által felvetett problémákat. Harmadik utam maradandó élménnyel gazdagított itt, a megyeszékhelyen, Komárom megye 1. számú választókerületében képviselőnek jelöltek. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Tatabánya- Újváros országgyűlési képviselőjelöltje lehetek. Amikor most ideérkeztem, s megint elém tárult ennek a szép, új városnak a panorámája, hirtelen az jutott az eszembe, hogy ahol most 38 ezer ember él és dolgozik, másfél-két évtizeddel ezelőtt még terméketlen homokot kavart a szél. Ki merte akkor ilyennek elképzelni ezt az impozáns városközpontot ? Azt hiszem, a legmerészebb álmodozók sem. Áll a büszke, új város, de híven őrzi a régi múlt emlékeit. Hiszen a bánya megnyitása és a bányatelep alapjainak lerakása óta itt magyar, német, szlovák, vend, lengyel és cseh anyanyelvű bányászok szorgos munkával és osztálytudatos küzdelemmel írták nevüket nemcsak a hazai bányaművelés, hanem a munkásosztály forradalmi harcainak történetébe is. Megtisztelő számomra egy olyan nagy múltú munkásváros jelöltjének lenni, amely város és bányavidék az osztályküzdelem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgyszintén a békés, alkotó munka, az egykori széncsaták és a későbbi, mindig talpig embert kívánó helytállásnak az időszakában is példát mutatott. Érzem a felelősségét, hogy országgyűlési képviselőnek e történelmi nevezetességű munkásváros jelöltjükre rendkívül nagy hatást gyakorló ügyekben. Röviddel ezelőtt tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos jelentését harmadik ötéves tervünk eredményeiről. Tapasztalhattuk, hogy ma már az ilyen számvetést egyre többen tanulmányozzák megkülönböztetett figyelemmel, amely társadalmunk lényegéből és közgondolkodásunk fejlődéséből eredően — a tulajdonos, a gazda felelősségérzetére jellemző. A harmadik ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem — a tervezett 19—21 százalékkal szemben — 30—32 százalékkal növekedett. 1970-ben a nemzeti jövedelem 39 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A nemzeti jövedelem ilyen pozitív alakulása lehetővé tette a beruházásokra szánt anyagiak számottevő növelését és a dolgozók életszínvonalának a tervezettnél gyorsabb emelését. Az eltelt fél évtized során több mint 330 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra, s míg a második ötéves terv teljesítése során 18 százalékkal, addig a harmadik ötéves tervidőszakban csaknem kétszerte gyorsabban, 34 százalékkal nőtt a lakosság egy főre jutó összes reáljövedelme. Természetesen szólni kell arról is, hogy bár a harmadik ötéves terv beruházási előirányzatait túlteljesítettük, még mindig nagy a befejezetlen beruházások aránya — a beruházási fegyelemmel távolról sem lehetünk elégedettek. Túl sok létesítményt kezdünk el kellő körültekintés és jó előkészítés nélkül, erőinket szétforgácsoljuk, így a beruházások befejezése nagyon elhúzódik. A beruházásoknál gyakran tapasztalható a kellő összehangoltság hiánya, a költségek úgynevezett alátervezése. Nemegyszer előfordul az is, hogy a kormány által elhatározott, központilag finanszírozott nagy beruházásokba bele akarnak erőszakolni oda nem tartozó dolgokat, s ezen a címen emelni a beruházásokra szánt összeget. Egyesek gyakran követelnek állami, központi erőforrásokból olyasmit, amit saját erőből kellene, és egy kis erőfeszítéssel meg is lehetne oldani. A befejezetlen beruházások állománya a harmadik ötéves terv időszakában több mint 30 milliárd forinttal emelkedett, és a múlt év végén megközelítette a 70 milliárd forintot. A nemzeti jövedelemnek ez a jelentős része átmenetileg anyagi erőinket lekötő tehertétel. A kormány nem tűrheti, hogy ez az erőforrás ne szolgálja a népgazdaság fejlesztését, a népjólét emelését. A harmadik ötéves terv időszakában az ipari termelés évenként 6 százalékkal nőtt. Számos új ipari létesítményben indult meg a munka, sok régi gyárat bővítettünk, korszerűsítettünk. A mezőgazdasági termelés — ötéves átlagot számítva — a tervezettnél nagyobb mértékben haladta meg az ezt megelőző fél évtized termelésének átlagát. A most záruló ötéves tervben is — mint 1964 óta minden esztendőben — gabonaszükségleteinket hazai termésből fedeztük, sőt olykor már exportálni is tudtunk. Az elmúlt esztendőben mezőgazdaságunk olyan aszállyal és más természeti csapásokkal — mint az ár- és belvíz — küzdött meg sikeresen, amire a korábbi évtizedekben képtelen lett volna. Ha pártunk kezdeményezésére és vezetésével a történelmileg legalkalmasabbnak mutatkozó időben nem irányítottuk volna a mezőgazdaságot a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára, népünk legújabb kori történelmének egyik legsúlyosabb természeti csapásával a magyar mezőgazdaság képtelen lett volna megküzdeni. Tovább fejlődött közlekedésünk , miközben megoldotta a természeti csapások elhárítása és a károk helyreállításakor jelentkező különleges feladatokat is. Ma már a vasúti közlekedésben a korszerű Diesel- és villamos vontatás részaránya együttesen 70 százalék. Az autópályák, s az utak kiépítése is a jobb közlekedés feltételeit biztosítják. A szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a demokratizmus kiterjesztése Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! Az április 25-én sorra kerülő országgyűlési képviselőválasztás a Magyar Népköztársaság életének rendkívül fontos politikai eseménye. A választópolgárok az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választás jogával élve választják meg legfőbb államhatalmi testületükbe küldendő képviselőjüket. A Hazafias Népfront programját magáévá tevő jelöltre leadott szavazat politikánkat támogatja. Segíti, hogy növekedjék e politikának eredményessége, erősíti népünk szocialista egységét és ennek alapját, a munkásparaszt szövetséget, egész társadalmunk összeforrottságát. , , A Hazafias Népfront választási felhívásában megfogalmazott célkitűzéseinket támogató szavazatok mutatják majd népünk akaratát, készségét abban, hogy még következetesebben és magasabb színvonalon folytassuk a szocializmus teljes felépítésének munkáját. Hazánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, a politikai közhangulat kiegyensúlyozott. Társadalmi rendszerünk és ezen belül a politikai hatalom, az eltelt négy esztendő során tovább erősödött. Országunkban szilárd a közrend és törvényesség uralkodik. Minden becsülees, törvényt tisztelő állampolgár biztonságban él és dolgozik. Államhatalmi szerveink a dolgozó nép érdekében lépnek fel a törvénysértőkkel szemben, és azon leszünk, hogy a jövőben még következetesebben védjék a társadalom és az egyes állampolgárok érdekeit. Az eltelt négy esztendő során tovább fejlődött szocialista államunk tevékenysége. A proletárdiktatúra történelmi feladatainak felbecsülhetetlen a jelentősége a nép történelmet formáló munkájának szervezésében, alkotó tevékenységének kibontakoztatásában. Népi államunk betölti hivatását a gazdasági és a kulturális élet irányításában, szervezésében, hazánk függetlenségének, népünk békéjének védelmében. Hazánkban a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a demokratizmus továbbfejlesztése, kiterjesztése. A szocialista demokrácia fejlesztése elképzelhetetlen az üzemi, vállalati demokratizmus erőteljes fejlődése nélkül. Minden vezető kötelessége szoros, személyes kapcsolatot tartani, alkalmat biztosítani a dolgozóknak álláspontjuk kifejtésére. A vezetők kötelessége szüntelenül figyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni javaslataikra, cselekvőkészségükre. A munkafegyelem javítása, a termelékenység, az eredményesség szüntelen emelése sem képzelhető el oldott, közvelen légkör, az üzemi demokrácia fejlődése nélkül, éppen úgy, mint ahogy az üzemi demokrácia is csak akkor válik gyümölcsözővé, érvényesül valójában, ha a vezetés rendet és fegyelmet biztosít mindenkor a termelésben, a munka megszervezésében. A műszaki-technikai fejlődés megköveteli a fegyelmet, a rendet és a szervezettséget, valamint azt is, hogy minden üzemben önállóan, felelősséggel gondolkodni, cselekedni képes emberek közössége alakuljon ki. Ha a vezetők minden szinten támaszkodnak a dolgozókra, megosztják velük gondjaikat, tájékoztatják őket a célkitűzéseikről, terveikről, a kérdésekre egyenes választ adnak, akkor biztosak lehetnek a munka sikerében. Gazdasági veztőink egyben politikai vezetők is. Pártunk és a kormány politikájának felkészült, öntudatos, fegyelmezett végrehajtói. A dolgozókkal való együttműködésük, együvé tartozásuk természetes dolog. Tevékeny részvételük az alkotószellemet, munkakészséget növelő szocialista demokrácia fejlesztésében nemcsak lehetőség, de mindennapos kötelesség is. Ha pedig az üzemi demokrácia nem fejlődik a kívánt mértékben, felelősségük ebben vitathatatlan. Közös munkánk eredményeként növekvőben van a társadalmi és a tömegszervezetek szerepe. A most folyó szakszervezeti választások három és fél millió embert átfogó széles körű aktivitást bontakoztattak ki. Ez az aktivitás is hozzájárul ahhoz, hogy a kormány és a SZOT vezetőinek rendszeres tanácskozásain a dolgozókat leginkább érintő problémákat tárgyalhatjuk. A szocialista demokratizmus fejlesztésének szerves része a tanácsok szerepének növekedése. Az új tanácstörvény növeli a lakosság befolyását a helyi kérdések eldöntésében. Hatékonyan segíti, hogy fokozódjék a nép széles rétegeinek részvétele a közéletben. Közgondolkodásunkban is erősödnek a szocializmus elvei, növekszik társadalmunk belső összetartó ereje. Magabiztosabb népünk felelősségteljes kritikai hangja is. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának állásfoglalásai nemcsak a párttagságnak, hanem munkásosztályunknak, dolgozó népünknek is utat mutatnak. Politikánk és politikai gyakorlatunk továbbfejlesztése bizonyítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és népköztársaságunk kormánya mindenkor a munkásosztály, a dolgozók érdekeit tartja szem előtt, és szüntelenül tanul észrevételeikből, bírálataikból. Pártunk olyan vezető és kormányzó párt, amely — a hazánkban történelmileg kialakult egypártrendszer viszonyai között — a kritika és a szüntelen önellenőrzés funkcióját is felelősséggel magára vállalta. A gazdaságirányítási rendszer reformja elősegítette a tervgazdálkodás továbbfejlesztését Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! A szocializmust építő munkánk eredményes volt az eltelt négy esztendőben. Sikeres volt a tervidőszak harmadik esztendejében a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerére való áttérésünk. Az irányításinak ez a formája hazánkban meghonosodott, szocialista tervgazdálkodásunk szerves részévé vált. Bebizonyosodott, hogy gazdaságirányítási rendszerünk reformja elősegítette szocialista tervgazdálkodásunk továbbfejlesztését és hogy céltudatosabban juttathatjuk érvényre alapvető társadalmi érdekeinket. Szélesedett a felelős tervezők és azok köre, akiknek vezetniük és a végrehajtást szervezniük kell. Üzemeink az idén első ízben önállóan alakítják ki 5 éves terveiket. Felelősséggel kell mérlegelniük, dönteniük fontos, közvetve a népgazdaság fejlődésére, közvetlenül pedig saját jövő- Parancsoló szükségszerűség a népgazdaság intenzív fejlesztése és hatékonyságának növelése Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! A képviselői és tanácstagi választások előkészületei során alkalom adódik a megtett út felmérésén túl a közeli jövőbe tekinteni. Előre nézni, hová is igyekszünk? Azt minden magyar állampolgár jól látja, mindennapjai során tapasztalhatja, ha kisebb-nagyobb zökkenőkkel is, de céltudatosan előrehaladunk, nem is kis lépésekkel a szocializmus építésének útján. Munkánk eredményének hatása szemmel láthatóan érződik ipari termelésünk színvonalában, a társadalmi termelés szerkezetében, valamint a lakosság fogyasztásának belső összetételében és volumenében egyaránt. Továbbhaladásunkat csak úgy tudjuk reálisan megtervezni, ha ténylegesen elért eredményeinket és fejlődésünket nehezítő akadályokat együttesen számításba vesszük. Miként politikánknak, úgy ezen belül gazdaságpolitikánknak is vannak állandó elemei. Alapvető célkitűzéseink a negyedik ötéves tervünkben is változatlanok. Az építőmunka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyiunk közös érdeke, hogy ez az előttünk álló esztendőkben is így legyen. Ezután is a társadalmi termelőtevékenység intenzív fejlesztésére törekszünk. A termelési szerkezetet a technikai fejlődés, valamint a bel- és külföldi igények követelményei szerint fejlesztjük. Egyaránt és egymással szoros összefüggésben kívánjuk fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot. Elsősorban a szocialista országokkal, de a tőkésvilággal is fejlesztjük kooperációs kapcsolatainkat. A szocialista integráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimunkálását tartjuk szükségesnek. A nemzeti jövedelem felosztásában továbbra is állandósítani kívánjuk a felhalmozás és a fogyasztás kipróbált és az élet által igazolt arányát. Igyekszünk továbbra is biztosítani a gazdaság gyorsuló növekedésének és a népgazdaság tartós egyensúlyának alapvető feltételeit. Politikánk és ezen belül gazdaságpolitikánk következetesebb érvényre juttatása megköveteli tőlünk, hogy a fejlődés során felvetődő új problémákra alkotó módon és gyorsan reagáljunk. Enélkül nemcsak fejlődésünk torpanna meg, de még az elért eredményeinket sem lennénk képesek megszilárdítani. Parancsoló szükségszerűség, hogy a gazdaság intenzív fejlesztésével növekedjék egész népgazdaságunk hatékonysága. A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása érdekében a következő tervidőszakban a gazdasági növekedés ütemét az egyensúlyi követelményeknek megfelelően szabályozzuk. Elsősorban a beruházások terén mutatkozó feszültségeket akarjuk végérvényesen megszüntetni. A beruházásoknak valamennyi szakaszában, a tervezés előkészületeitől a kivitelezés befejezéséig szigorú fegyelmet fogunk meghonosítani. Alapvető célunk a társadalmilag elismerhető jogos igények mind jobb kielégítése. Végső fokon mindaz, amit mi a gazdaságban teszünk, ezt a célt, a szocializmust építő ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk nyújtani, amilyen mértékben termelésünk gazdaságossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékenység jobban alakul. A termelékenység ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 százalék volt a tervezett 24—27 százalékkal szemben. Bízunk benne és erre minden lehetőségünk meg is van, hogy a következő esztendőkben a múlt évben megkezdődött javulás állandósul. A munka társadalmi tevékenységének színvonala nálunk Magyarországon csak közepesnek mondható. A jelenlegi helyzettel nem lehetünk elégedettek. Vannak ágazatok, üzemek, ahol kifejezetten pozitív a kép, jó a munka termelékenysége, másutt pedig az ellenkezőjével találkozunk. Ahol a termelékenység alakulása megfelelő, azokon a helyeken példát is találhatunk arra, hogyan kellene mindenütt megoldani e problémát. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége a mind több helyről jelzett munkaerő-probléma megoldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma adott és korlátozott. Úgy tűnik, hogy a vállalati anyagi ösztönzés önmagában nem elégséges, nem szorít eléggé az élőmunkával való takarékosságra. Ezért mielőbb erősítenünk kell azokat a közgazdasági ösztönzőket, amelyek megfelelő módon előrelendítenék a gépesítést, az automatizálást is. A következő öt-tíz esztendő fejlődését, az új feladatokat jellemezve , általában arról beszélünk, hogy olyan szerkezeti változtatásokat hajtunk végre gazdaságunkban, mint a kemizálás, az alumíniumipar fejlesztése, a számítástechnikai eszközök gyártása és alkalmazásának elterjesztése, a járműprogram megvalósítása, a korszerű építőipari módszerek meghonosítása, nem utolsósorban pedig népgazdaságunk energiastruktúrájának korszerűsítése. Joggal vetődik fel a kérdés, milyen jövő áll a magyar kőszénbányászat előtt? A hazai széntermelés a negyedik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna termelési szinten marad. Annak, ellenére, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökkenő tendenciát mutat, a szénbányászatnak a hazai ellátás, a fogyasztói igények kielégítése céljából változatlanul jelentős feladata van. Mivel az utóbbi évek során a gazdasági prognózishoz viszonyítva lényegesen magasabb energiaigény jelentkezik, biztosí-