Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

MsSYflR HfRtflF TÄLASITÄSI MA6YSY01ÍS vm, äprius s, csütörtök 3 tani fogjuk, hogy a szénbányászat meg­növekedett feladatait zavartalanul ellát­hassa. A szénbányászat megnövekedett feladatai nincsenek ellentétben a hazai szénhidrogénprogrammal, a kőolaj- és a gázkitermelés intenzív fejlesztésével. Helytelenül teszik, akik szembeállítják a két kérdést. A szénbányászaton belül is sajátos szer­kezetváltozás ment végbe. A termelés mindinkább eltolódott a jobb minőségű szenek kitermelésének irányába. Nőtt az erőművek szénfelhasználásának aránya is az összes t .ánf elhasználáson belül. Ezért időben hozzá kell látni olyan bá­nyanyitási munkálatokhoz, a termelé­kenységet növelő fejlesztéshez és a szén­­termelő kapacitásoknak olyan pótlásához, amelyek révén biztosítható, hogy a ked­vezően alakuló energiastruktúra változá­sai mellett is korszerű, az igényekhez iga­zodó széntermelést folytathassunk. A bá­nyászokat ezután is megkülönböztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már ko­rább" n intézkedéseket tett a jó minőségű szene', termelő szén medencék rekonstruk­ciójának folytatására. A kormányhatáro-Kcdves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! Napjainkban a dolgozók körében gya­kori beszédtéma: hogyan történik a nem­zeti jövedelem elosztása? Milyen elvek és megfontolások jutnak érvényre ennek során ? Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irányát népgazdasági ter­veink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkás­­osztály, a dolgozó nép érdekei szerint ke­rüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhang­ban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — ha­tározza meg az elosztás fő arányát és rendjét. Így például a következő 5 esz­tendőben a nemzeti jövedelemnek hozzá­vetőlegesen 23—25 százalékát kívánjuk felhalmozásra és 75—77 százalékát fo­gyasztásra fordítani. Ismeretes, hogy a szakszervezetek nemcsak az elosztást alapvetően meghatározó kormányzati szintű döntéseknél vannak jelen, de min­den szinten részt veszek a jövedelem fel­osztásában. Az új tanácstörvény és a helyi önkor­mányzati szervek munkájának fejlődése teszi' lehetővé, hogy központi döntéseken kívül eső, helyi kérdésekben — a helyi vonatkozású anyagi kérdésekben is — ott döntsenek, ahol a legjobban ismerik a helyi körülményeket. Ugyanígy előírások alapján, de válla­lati szinten döntenek arról, hogyan hasz­nálják fel a vállalatoknál képződő felhal­mozási alapot, a részesedési alapot, meny­nyi hitelt vegyenek lel, és azt mire hasz­nálják fel, továbbá, hogy miként gazdál­kodjanak a munkabéralapokkal. Ilyen módon az állam fő irányaiban be­folyásolja, sőt szabályozza is a vállalati döntéseket. Ugyanakkor teret enged a vállalati önállóság számára. A központi tervezésnek összhangot kell teremtenie a jövedelmek pénzbeli elosz­tása és a termelés anyagi szerkezete kö­zött. Köznapi nyelven arról van szó, hogy csak azt tudjuk elosztani, amit megter­meltünk. Másrészt pedig csak akkor zök­kenőmentes az elosztás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amire a tár­sadalomnak, a belföldi és a külföldi fo­gyasztóknak szüksége van. Ha ezt az össz­hangot nem tudjuk megteremteni, áru­­hiánv keletkezik, vagy növekszenek az el­fekvő készletek, sőt mindkét jelenség egy időben is előfordulhat. Közép- és hosszú távú terveink legfon­tosabb előirányzata népünk, minden dol­gozó ember jólétének emelése mind anya­gi. mind kulturális vonatkozásban. Egyre kedvezőbb feltételeit teremtjük meg an­nak. hogy az egyének a bennük rejlő ké­pességeket kifejleszthessék, és azt az üzem. a szövetkezet, a munkahely, vala­mint az egész társadalom, a szocializmus anyagi-szellemi erőinek gyarapítása ér­dekében gyümölcsöztethessék. Kétső't’-e'en. az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzője, hogy milyen bősé-Gyakran és okkal mondjuk, hogy tár­sadalmunkban minden a dolgozó ember munkájától függ, minden a dolgozókért történik. Ebben a vonatkozásban kívá­nom érinteni a jövedelem kérdését is. A mi viszonyaink között a dolgozó em­ber jövedelmének kétféle formája van. Az egyik a személyes jövedelem, amellyel mindenki maga rendelkezik. A másik az az úgynevezett borítékon kívüli juttatás, amelyet csak meghatározott rendeltetés szerint használhatunk fel. A személyes jövedelem magában foglalja a zathan külön hangsúlyt kapott a tatabá­nyai, a dorogi és az oroszlányi szénme­dencék új bányatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. Üj bányák nyitására van szük­ség, hiszen jól tudjuk, a készletek fogy­nak, derék bányászaink verejtéke és ke­ze munkája nyomán egyes aknák kime­rülnek, s ezek kiesését pótolnunk kell. A kormány a bányászlétszám stabilizá­lása és a többlettermelés ösztönzése érde­kében jelentős — mintegy 260 millió fo­rint összegű — bérpolitikai intézkedése­ket hagyott jóvá. Rendezésre került a föld alatti dolgozók pótszabadsága. A hosszabb ideje föld alatti szolgálatot el­látók évi fizetett szabadsága több lehet 24 napnál is. A termelő dolgozók évi ösz­­szes szabadsága — az engedélyezett pót­­szabadságokkal — elérheti a 36, a kiszol­gáló dolgozóké pedig a 30 napot. Egyszó­val a szénbányászatnak van jövője, bá­nyászainknak van perspektívája, és olyan becsülete országunkban, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a kor­mány 1971-ben, még az év első felében megtárgyalja a további 10—15 éves idő­szak energiafejlesztési programját, és meghatározza energiaszükségletünk ki­elégítésének legfontosabb feladatait. gű és színvonalú a lakosság anyagi ja­vakkal történő ellátása. A lakosság élet­­körülményeit, a dolgozó tömegek élet­módját azonban mindezeken kívül más — közgazdasági és statisztikai mutatók­kal alig, vagy éppen közvetlenül nem mérhető — tényező is meghatározza. Az is például, hogy milyenek a munkakörül­mények, a munkavédelem helyzete, a mű­velődésnek és az önképzésnek milyenek az adott lehetőségei, mennyire fejlettek az egészségügyi ellátás és gondozás, a la­kás- és a közlekedési viszonyok. Az elmúlt esztendőben a lakosság áru­ellátása sokat javult; olyan volt, amely­hez hasonlót — a meglevő és még meg­oldásra váró problémák mellett is — a korábbi években nem tudtunk elérni. Az áruellátás egyre javul, általában egyen­letes. A hazai termelés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az egymást helyet­tesítő. azonos célt szolgáló, olcsóbb és drágább termékek egyaránt folyamatosan kaphatók. Mindinkább vásárolhatunk olyan im­portcikkeket, amelyek nemcsak a válasz­ték bővítését szolgálják, de fokozzák a termelők közötti versenyt és a kereske­delem színvonalasabb munkáját. Természetesen korántsem vagyunk e téren még mindennel elégedettek. Ma még mindnyájunk családi, elvtársi, baráti körében gyakran hangzanak el beszélge­tés közben az árakkal, a termékeink mi­nőségével kapcsolatban jogos, bíráló meg­jegyzések és észrevételek. A kormány kötelezte az irányító szer­veket, hogy az eddigieknél is nagyobb fi­gyelmet fordítsanak az ármozgások való­di, gazdasági okainak feltárására és szi­gorúbban járjanak el azokkal szemben, akik a meg nem engedett nyereséget haj­szolva, tisztességtelen haszonszerzéssel kívánnak eredményt elérni. Árhatóságaink — az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a taná­csok — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer ár­­ellenőrzést tartottak, és egyéb intézkedé­sek mellett — mint például árkiegyenlí­tések, árkorrekciók — 14 vállalatra szab­tak ki jelentős gazdasági bírságot jogta­lan áremelés miatt. örvendetes, hogy a fejlődés olyan fo­kára értünk el, amikor a termelést meg­haladó ütemben növekszenek a szolgálta­tások. A dolgozó ember joggal elvárja, hogy a szolgáltató intézmények megfelelő módon rendelkezésére álljanak. A szol­gáltatás nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmények, magasabb élet­­színvonal szükségleteinek kielégítése. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intéz­mények ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon, megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Az, hogy népünk milyen módon élhet és tud élni az anyagi és a szellemi javak összességével, jelentős mértékben a szol­gáltatások minőségétől függ. munkabért, a prémiumot, a nyereségré­szesedést, az újítási díjat, a jutalmat. Hasonló módon személyi jövedelem a nyugdíj, a családi pótlék és a nálunk be­vezetett — világviszonylatban is egyedül­álló — gyermekgondozási segély. Termé­szetbeni, borítékon kívüli juttatás pedig az ingyenes közoktatás, az egészségügyi és művelődésügyi szolgáltatás, a lakások béréhez adott állami hozzájárulás, a ked­vezményes üdülés, a közétkeztetés és sok minden más. • Gazdasági és társadalmi fejlődésünk ma lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy tovább haladjunk a termelt javak, a bérek szocialista elvek szerinti elosz­tásának útján. Ez az elv a munka sze­rinti elosztás. Jövedelempolitikánknak mindjobban kell szolgálná a hatékony­ság, a termelékenység növelését. Ez El­engedhetetlen továbbfejlődésünkhöz, ép­pen ezért munkásosztályunk, egész dol­gozó népünk jól felfogott érdeke. A negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növekedése az eddiginél még következetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—13 százalékkal, az egy főre eső reáljövedelem pedig 25—27 százalék­kal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munkát értékelve, változzanak a jöve­delmek. Látnunk kell azonban azt is, hogy a családi körülmények ma még igen nagy mértékben befolyásolják a jö­vedelmi különbségeket. Azokban a csalá­dokban, ahol sok a már nem kereső idős, illetve a még nem kereső fiatal eltartott, sokkal nehezebben élnek, hiszen sokkal kevesebb jut egy főre a jövedelemből, mint más családokban. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával ará­nyosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra aránytalanul nagy terheket rónak ma még a gyermek­­nevelés költségei. Ezért népgazdasági ter­veink szerint rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek neve­lésének jelentős hányadát az állam köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikusan történő emelése is enyhít valamit a nagy csalá-Az életszínvonal egyik igen fontos té­nyezője a lakáshelyzet alakulása. Ez ugyanis nagymértékben befolyásolja a la­kosság életmódját, a fogyasztások és a szolgáltatások egész szerkezetét. A negyedik ötéves' terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt, cgv lakásra három főt számítva, egymillió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Arra törekszünk, hogy a családok minél kul­turáltabb körülmények között éljenek. Közvéleményünk időszerűnek és szük­ségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problémakörének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok magvalósítá­sától a lakásviszonyok további javulá­sát, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Tudjuk azt is, hogy egyes bányavidé­keken a lakásellátás az utóbbi évek fo­lyamán nem fejlődött kielégítően. Sok lakás vár felújításra. A vállalatok mun-Kedves elvtársak! Ahogy erre pártunk X. kongresszusa rámutatott, az országépítő célok elérésé­nek fontos feltétele és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésé­vel összhangban növeljük a nép élet­­színvonalát. Emellett egyes társadalmi rétegek, cso­portok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan különbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére időközönként köz­ponti bérintézkedések is szükségesek. A kormány a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsával egyetértésben, az MSZMP Központi Bizottságának korábbi állásfog­lalása alapján, ezt szem előtt tartva, né­hány területen béremelésekre hozott ha­tározatot. Fontos megbízásnak teszek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egy­úttal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszinvonal­­emelési előirányzatával — a következő központi bérintézkedéseket hajtjuk vég­re: Felemeljük az alsó- és középfokú ok­tatási intézmények és az óvodák peda­gógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer peda­gógust érint. Felemeljük az orvosok, a gyógyszeré­szek bérét, szintén 20 százalékkal, to­vábbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, laboránsok, asszisztensek, műtő­sök stb.) bérét 5—10 százalékkal; az al­só- és középfokú oktatási és egészség­­ügyi intézmények egyéb alkalmazottai­nak bérét 10 százalékkal. Emeljük a fegyveres erők és testüle­tek kötelékében szolgálatot teljesítő hi­vatásos állományú tisztek, tiszthelyette­sek illetményét 10 százalékkal. A béremelésre hozott határozat végre­hajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett ka­tegóriák életszínvonalának javítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. dók gondjain. Ezenkívül fejlesztjük böl­csődei, óvodai és kollégiumi hálózatun­kat A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet biztosítunk. Ezzel is hatékonyabb segítséget kívánunk nyújtani a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásá­hoz. Egészségügyi ellátásunk is fejlődik. Mindez együttesen éreztetni fogja hatá­sát a nagy családokban, ahol az egy főre eső jövedelem átlaga alacsony. Büszkék lehetünk szociálpolitikai ered­ményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, valamint a nyugdíjak növekedé­se volt a legszámottevőbb. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emelkedett. Gyermekgondozási segélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt. Foglalkoznunk kell olyan emberi prob­lémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyug­díjban és járadékban részesülők száma 1970. végén 1 millió 453 ezer — tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel koráb­ban. Statisztikai adataink szerint a nyug­díjkorúak mintegy 30 százalékának nincs közvetlen hozzátartozója. Érdekükben te­szem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, intézmények és a termelőszövetkezetek figyelmét arra, hogy törődjenek a jelenleginél jobban az idős. egyedülálló, nyugdíjas volt dol­gozóikkal. Ez természetes emberi köte­lességük. kaerő-helyzetének tartós javítása csak megfelelő lakásjuttatással, a meglevő bá­nyatelepek korszerűsítésével oldható meg. Önök jól tudják, hogy a bányászat itt is mindinkább olyan területek felé toló­dik, melyeken települések épültek. Ak­kor, amikor a bányászcsaládokról való gondoskodást említem, arra is gondolok, hogy éppen ebből fakadóan, figyelemmel a kényszerű szanálásokra is, fokozni kell a bányavidékeken a lakásépítkezés üte­mét. Elmondhatom, hogy Komárom me­gyében a harmadik ötéves terv éveiben több mint 11 ezer új lakás épült, azon­ban figyelembe véve azt, hogy elég sok tönkrement, régi lakást le kellett bonta­ni — a lakásállomány öt év alatt mint­egy 7200-zal emelkedett. A jelen tervidőszakban a megyében 15—16 ezer lakás épül, ezzel 1975. év vé­gére a megyében a lakásállomány meg­haladja a 100 ezret. Ügy vélem, ezzel már sok család gondján enyhítünk. A végrehajtás kimunkálása az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlösdi. Pl. a pedagógusoknál a bér­emelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak, és ne az ipar és kereskedelem területén helyezkedjenek el egy-két évi nevelői te­vékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körül­mények között hoztuk meg, amikor szám­ba kellett vennünk a költségvetésben mu­tatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert gazdasági életünk fej­lődési tendenciáit kedvezőnek ítéljük meg, s tudjuk, hogy ez az életszínvonal további növelését elősegítő lépés is hoz­zájárul a munkakedv és felelősség növe­léséhez. A népgazdaságunk adott lehető­ségeinek keretében elhatározott béreme­lés társadalmi hatását nagyon jelentős­nek tartjuk, mert tudjuk, hogy ez az in­tézkedés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig ha egy pedagógus vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbecsü­lést, nagyobb kedvvel, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő vagy az ápolásra szoruló beteg s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező következmé­nyeit. Hazánk védelme, biztonsága megköve­teli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testületeinknél — néphadseregünkben, a Belügyminiszté­rium szerveinél és másutt szolgálatot tel­jesítők kitartó és áldozatos munkáját, pél­daadó helytállását. Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézke­déssel korántsem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bő­ven tennivalónk. (Folytatása a 4. oldalon) A nemzeti jövedelem a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerül felhasználásra A személyes jövedelem és a borítékon kívüli juttatások öt esztendő alatt egymillió 200 ezer ember költözik új otthonba A kormány június 1-én életbe lépő béremelési intézkedései

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék