Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap (Folytatás a 7. oldalról) felszereléseinek gyártására szakosított iparágat. Rámutatott arra is, hogy álla­milag kell megtervezni a gyermekek szá­mára szolgáló iskolán kívüli intézmények hálózatát az egyes falusi és városi körze­tek esetében. A népgazdaság fejlesztése az életszínvonal emelését szolgálja Nyikolaj Baibakov, a Szovjetunió Ál­lami Tervbizottságának elnöke felszóla­lásában aláhúzta, hogy az irányelvek ter­vezete a párt központi bizottsága hatal­mas alkotó- és kollektív munkájának ok­mánya. A tervezet több mint két évig tartó kidolgozásából aktívan kivették ré­szüket a szövetséges köztársaságok, a mi­nisztériumok, a nagyvállalatok, a tudo­mányos, a kutató- és a tervezőintézetek. A munkát közvetlenül az SZKP Közpon­ti Bizottsága irányította, s kezdettől fog­va meghatározta a IX. ötéves terv fő fel­adatát: azt, hogy a népgazdaság fejlesz­tését mind teljesebben as életszínvonal emelése érdekeinek rendeljék alá. Miután az SZKP Központi Bizottságá­nak Politikai Bizottságában és a kor­mányban többször is gondosan megvizs­gálták a tervezet különböző változatait, felkutatták a szükséges tartalékokat a szovjet emberek jóléte emelésének széles körű programjához. Bajbakov megjegyezte, hogy az új öt­éves tervidőszakban nagyot lépnek a szov­jet gazdaság szerkezetének fejlesztésében. Az állami tervbizottság elnöke közölte, hogy a tsrvbizottság jelenleg az 1071—75. évi részletes ötéves terv összeállításán dolgozik. Ezt a tervet ez év augusztus 1-ig kell megvizsgálni és jóváhagyni. A korszerű tervezés problémáiról szól­va, Bajbakov rámutatott, hogy a népgaz­dasági problémákat összetetten kell meg­oldani. Az egyik ilyen probléma: a me­zőgazdaság-fejlesztési programhoz szüksé­ges anyagi és műszaki tartalékok előte­remtése. Ezután arról beszélt, hogy 10—15 évre szóló hosszú lejáratú népgazdasági elő­­tervezéseket, prognózisokat kell kidolgoz­ni. A Szovjetunió gazdasági és társadal­mi fejlesztésének ilyen prognózisa rend­kívül jelentős azoknak a határozatoknak a végrehajtása szempontjából is, ame­lyeket a KGST-országok hoztak a szocia­lista integráció kiszélesítéséről. Az állami tervtjizotfság nemrégen a kormány elé terjesztette javaslatát,hogy dolgozzák ki hosszabb távra a szovjet gazdaság általános fejlesztési programjá­nak tervezetét. Ebbe a munkába be kell vonni a tervezési és a gazdasági szerve­ket, a tudományos akadémiát, valamint a tervezőintézeteket. A kilencedik ötéves terv irányelveinek a kongresszus elé terjesztett tervezete — mondotta felszólalásában Bajken Asimov, a kazah minisztertanács elnöke — a tár­sadalmi és gazdasági feladatok nagysága tekintetében páratlan a szovjet állam tör­„A kongresszus sokkal érdekesebb és sokkal több vitára ad alkalmat, mint ahogy azt igen sok hírmagyarázó erede­tileg feltételezte.” A londoni rádió mond­ta ezt az SZKP XXIV. kongresszusáról szóló kommentárjában. Egyet is érthe­tünk vele abban, hogy a kongresszus ér­dekes, de tegyük hozzá, hogy a szocialis­ta sajtó nem mindig ugyanazt tartja ér­dekesnek, mint a kapitalista sajtó, nem mindig ugyanazt, s nem ugyanúgy emeli ki és kommentálja. A nyugati polgári sajtóban eltolódnak az arányok a kongresszusról szóló cik­kekben: egyes témákat feltűnően kiemel­nek, másokat nagyon is elhanyagolnak. Részletesen foglalkoznak például a mun­kásmozgalmon belüli nézeteltérésekkel, a kínai problémával, a személyi kultusz árnyképével. A félreértések elkerülése végett mondjuk meg, hogy az SZKP kongresszusa nem kerüli el az ilyen jel­legű problémákat, ezekről is szó van a tanácskozáson, de sok más ugyanilyen fontos, sőt ennél is fontosabb téma ugyan­csak napirendre kerül, amelyről a polgári lapok nem írnak, vagy sokkal keveseb­bet, mint az említettekről. Ezeknek az aránytalanságoknak, olykor torzításoknak ellenére is megállapítható azonban, hogy azok a nyugati polgári lapok és rádiók, amelyek adnak maguk­ra, világpolitikai súlyának megfelelően mérik az SZKP kongresszusát. A kong­resszus jó néhány döntő mondanivalója az 6 kommentárjaikban is kidomborodik. A Washington Post összehasonlította (a Brezsnyev-beszámoló és feltehetően az utóbbi hetek Nixon-beszédei alapján) a Szovjetunió és az USA nemzetközi hely­­zetét, s a következtetéseket így vonta le: ..Brezsnyev külpolitikai jelentésének ura:l o j tényezője az önbizalom volt, és is? Nincs vietnami háborúja, nem kell szembe néznie a közvélemény olyan követeléseivel, hogy vizsgálja felül a szovjet prioritásokat, és — amennyire ezt a kívülálló szemlélő láthatja — a hazai frontokon nem kell megbirkóznia emlí­ténetében. A szónok kijelentette, hogy a Kazah Kommunista Párt küldöttsége tel­jes egészében elfogadja ezt az okmányt. Asimov a továbbiakban elmondotta, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban az ipari termelés volumene Kazahsztánban, a Szovjetunió második legnagyobb köz­társaságában több mint másfélszeresére emelkedett. A köztársaságban megkezd­ték a traktorok gyártását, a lemezhenger­lést, a növényvédő vegyszerek előállítá­sát, a polietilén csövek és más iparcik­kek gyártását. Az új ötéves terv 57—60 százalékban szabja meg az ipari termelés volumené­nek növekedését. Ez — fűzte hozzá a köztársaság kormányának elnöke — or­szágos átlagban a legmagasabb, és objek­tíve mutatja, milyen nagy lehetőségek vannak Kazahsztán gazdag természeti tartalékainak kiaknázására. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke kijelentette: — A Szovjetunió a béke legfontosabb tényezője, a nemzetközi küzdőtéren a bé­kéért, a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a szocializmusért harcoló erők legfőbb támasza. — Ennélfogva az a nyilatkozatunk, hogy a barátság és a szolidaritás a szo­cializmus első országával pártunk leg­fontosabb alapelve volt és lesz ezután is, maradéktalanul összhangban áll saját ha­zánk nemzeti érdekeivel. — Az Osztrák Kommunista Párt véle­ménye szerint az imperializmus és a nyu­gatnémet revansizmus elleni következetes harccal el lehet érni az európai biztonság problémáinak kedvező megoldását, s ez elválaszthatatlanul összefügg a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az Európában fennálló határok teljes és min­den vonatkozású elismerésével. A kongresszust üdvözlő beszédében Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára többek között ezeket mondotta: — Pártunk az októberi forradalom or­szágával, a nagy Lenin pártjával való megbonthatatlan szolidaritást mindig va­lódi proletár internacionalizmus és az igazi hazafiság megvalósulásának tekin­tette. Kijelentette, hogy az Iraki Kommu­nista Párt véleménye szerint hazája nem­zeti feladatainak megoldásához az összes hazafias és antiimperialista pártnak, szervezetnek és erőnek tömörülnie kell egy haladó front soraiba. A párt lanka­datlanul folytatja a harcot az iraki nép demokratikus jogaiért és szabadságjo­gaiért — mondotta. Erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom egysége Jörge Colié Cueto, a Bolíviai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa előmozdítja a nem­zetközi kommunista mozgalom egységé­nek erősödését. — Mindamellett akadnak olyanok, akik a szovjetelleneség zászlaját lobogtatják — mondotta a továbbiakban. — Ez ismé­telten megmutatkozik a kínai vezetők politikájában. Mi feltétel nélkül elutasít­juk a szovjetellenesség bármely formá­ját, akármilyen mezt öltsön is. — A kubai forradalom győzelme — je­lentette ki ezután — új szakaszt nyitott meg kontinensünkön az imperializmus el­leni harcban: a kapitalizmusból a szocia­lizmusba vezető átmenet korszakát La­tin-Amerikában. A Bolíviai Kommunista Párt a széles körű népi egység megteremtését tűzte ki célul oly módon, hogy ebben a munkás­­osztályé és a forradalmi politikai erőké legyen a vezető szerep. Ez határozza meg a párt politikáját, amikor egy antiimpe­rialista népi kormány megteremtéséért küzd. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára kijelentette, hogy az izraeli kormány­körök és cionista vezetők „fékevesztett szovjetellenes propagandát folytatnak”. Ezzel bemocskolják a hitlerista fenevadak által megsemmisített hatmillió zsidó em­lékét és az imperialista államok legag­­resszívebb, legreakciósabb köreivel fog­nak össze.” — Ámde sem ők, sem amerikai gaz­dáik nem tudják kitörölni a népek emlé­kezetéből azt a feledhetetlen tényt, hogy a Szovjetunió döntő szolgálatot tett az emberiség megmentéséért a náci barbá­roktól, így sok millió zsidó megmentéséért is. Vilner kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság konstruktív álláspont­ja, hajlandósága arra, hogy békeegyez­ményt kössön azzal a feltétellel, hogy ki­vonják az izraeli csapatokat a megszállt területekről a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának teljes megvaló­sítása alapján, pozitív visszhangot keltett Izraelben. Mint hangsúlyozta, az amerikai im­perializmus által folytatott politika a közel-keleti béke helyreállításának fő akadálya. Az Izraeli Kommunista Párt kezdettől fogva határozottan küzd a háború és a megszállás ellen — jelentette ki a szó­nok. — Ezzel — folytatta — mind inter­nacionalista, mind hazafias kötelességün­ket teljesítjük. Vilner végül rámutatott arra, hogy a közös ügynek nagy kárára van a kínai vezetők szovjetellenes, megosztó politi­kája. A ciprusi nép kitartó harcot folytat az imperializmus és cinkosai ellen, a min­den imperialista függőség alóli fel­­szabadulásért — jelentette ki Ezekiel Papajoannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Ha­ladó Pártjának főtitkára. Visszautasítjuk a sziget bárminő fel­osztását, történjék az szövetségi állam, kantonok formájában vagy bármilyen más formában — jelentette ki a szónok. — „A ciprusi görögöknek és törököknek egyetlen ellensége van: az imperializmus, s ez ellen kell közös harcot vívni.” A ciprusi népnek az ország felosztására és szolgaságban tartására irányuló qn­­perialista tervekkel szembeni ellenállása — jelentette ki Papajoannu —, annak a belső frontnak az egységére támaszko­dik, amelynek élén Makariosz elnök áll, továbbá a nemzetközi szolidaritásra és különösen a Szovjetunió segítségére. A fekete ezredesek fasiszta terrorja ellenére, az amerikai imperializmus ál­tal nékik nyújtott nyílt támogatás elle­nére, a juntának nem sikerült kikerülni az elszigeteltségből — jelentette ki Kosztasz Kolijannisz — a Görög Kom­munista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára. „A görög nép továbbra sincs legyőzve. Erősödnek diktatúraellenes megnyilatkozásai, erősödik harci egységé­nek szelleme, fokozódik imperialistaelle­nes, Amerika-ellenes beállítottsága.” A fasiszta rezsim által támasztott nagy­­nehézségek ellenére a Görög Kommu­nista Párt megszervezi és izmosítja erőit, sorait a marxizmus—leninizmus élvei alapján tömöríti, harcol a revizionizrmos, a liikvidátorság és a dogmatizrrrus ellen, s a diktatúra megdöntéséért, a hazafias diktatúraellenes front zászlaja alatt el­érendő egységért folyó harc első soraiban küzd — mondotta A délutáni ülés végén 115 tagú bizott­ságot választottak a Szovjetunió 1971— 75-ös népgazdaságfejlesztési tervének irányvonal-tervezetével kapcsolatos mó­dosítások és javaslatok megvitatására. A kojigreseous ma folytatja munkáját. tésre méltó politikai kihívásokkal.” El­lentétben az Egyesült Államok kormá­nyával. Elismerik, hogy a Szovjetunió politi­kája kiegyensúlyozott, s ezt az osztrák Presse így fogalrpazza meg: „A társada­lompolitikában és az ideológia kérdései­ben Brezsnyev középutat választott, amely elveti az olyan társadalmi pluraliz­must, mint amilyen a nyugati demokra­tikus országokban van, másrészt azonban leszögezi, hogy nem lesz visszaút Sztálin módszereihez.” A „resztálinizáció” kérdé­se vissza-visszatér nagyon sok kommen­tárban, s a Frankfurter Allgemeine Zei­tung igen tömören így szögezi le vélemé­nyét: „Az a nyugati feltételezés, hogy a szovjet pártkongresszus a sztálinizmus feltámadásához vezet, Brezsnyev beszéde által semissé vált.” Az SZKP Központi Bizottságának beszámolójába foglalt nemzetközi tárgyalási javaslatokat min­den fővárosban tanulmányozzák már, több tekintélyes lap azonban felhívja kor­mánya figyelmét arra, hogy ne csak ta­nulmányozza, hanem pozitív következte­téseket is vonjon le belőlük. A nyugatné­met Süddeutsche Zeitung megjegyzi: „Brezsnyev beszédének hangneme remél­ni engedi, hogy folytatódik az olvadás a kelet—nyugati politikában.” A lap ki­emeli a szovjet javaslatok nagyon fontos vonását: „A moszkvai pártvezetök alap­eszméje minden aktuális nemzetközi konfliktus kezelésére: a politikai megol­dás ajánlása .. . Ennek nagyon figyelmes visszhangra kell találnia Washingtonban.” S végül egy helyes általánosítás az Ot­tawa Journal cikkéből: ,.Brezsnyev béke­programot terjesztett elő és a világ érté­sére adta, hogy a Kreml nem a fegyver­kezésben kíván versenyt, hanem az anya­gi javak termelésében.” A nyugati sajtó egy vagy akár jó né­hány mondatát szívesen idézzük, gyakran egyetértéssel is, s ebben kifejezésre jut­nak bizonyos közös érdekek: az atom­világháború megakadályozása, a béke megszilárdítása, a gazdasági és a kultu­rális együttműködés. Azok a kommentá­rok azonban, amelyeket a szocialista or­szágok sajtójában vagy más kommunista lapokban olvashatunk az SZKP kong­resszusáról, mély szemléleti különbsége­ket fejeznek ki a polgári és a szocialista sajtó között, ideológiai és érdekellentéte­ket, ideológiai és a politikai küzdelmet. A polgári lapok hűvös, vagy éppen el­lenséges távolságból, a szuperhatalmat látják a Szovjetunióban, a szocialista or­szágok a barátot, azt az országot, amely életének jelentős állomásához érkezett, hatalmas tapasztalati anyagot összegez és nagyszabású terveket rajzol föl. Bennünket rendkívüli módon érdekel­nek a szocialista építőmunka tapasztala­tai. Mint a lengyel Trybuna Ludu írta: „Az SZKP szilárd egységben, az egész nép támogatását élvezve, nagy eredmények­kel és új tapasztalatokkal gazdagodva érkezett el XXIV. kongresszusához. A két kongresszus közötti időszakban szerzett tapasztalatok a szocialista építés elméle­tében és gyakorlatában egyaránt sok újat hoztak." Ez a sok új, s mindaz, ami a to­vábbi építőmunka során következik, kö­zelről érint bennünket. Ismét a lapot idézve: „Az életszínvonalemelésének fő forrása: a termelés fokozása, a műszaki­tudományos haladás meggyorsítása, a tartalékok kihasználása, a gazdaságirá­nyítási rendszer tökéletesítése”. S ami a polgári lapok egyik kedvenc témáját illeti: természetesen a szocialista országokat is foglalkoztatja Kína, foglal­koztatják azok a nézeteltérések, amelyek ^^^jÜítíkat a nagy többségtől kisebb­­nagyobb mértékben elválasztanak. De b£B»«rrK?razért érdekel ez, hogy a nézet­­"eltérések fölszámolására törekedjünk. Az SZKP olyan politikát folytat, amely a nemzetközi munkásmozgalom egységének megteremtésére, és ennek alapján az ösaz­­emberiséget átfogó antiimperialista egy­ségre törekszik. „A beszámoló — írta az olasz Unttá — a világ népeinek a béke és az egység programját javasolta az im­perializmus elleni küzdelemben.” Minél erősebb és szilárdabb minden egyes szo­cialista ország határain belül, s minél szélesebb és szilárdabb a szocialista or­szágok és a nemzetközi munkásmozgalom egysége, annál előbb érjük el a célt. A szocialista országok fejlődésének sok vonatkozása van: gazdasági, tudományos­technikai, de éppen úgy eszmei és em­beri. Ami az SZKP tapasztalatait illeti, mindez sűrítetten jelenik meg most a kongresszuson: gazdasági és tudományos tervek, az államvezetés stílusa, a politi­kai módszerek. A Népszabadság tudósí­tója így számolt be ez utóbbiról: „Az SZKP főtitkára úgy mondta el beszédét, mint egy kollektív vezető testület szám­adását, jelentését, elképzeléseit a párt legmagasabb irányító fóruma előtt. Nem szubjektív, egyéni álláspontokat, hanem tudományos kutatásokra, felmérésekre épülő terveket, elképzeléseket ismerte­tett.” E tudományos, szocialista rendszer lényegéből fakad az átfogó nagy cél, ame­lyet a francia Humanité így jellemez: „A Szovjetunió a kapitalista országokkal fo­lyó versenyt békésen és nem háború út­ján kívánja megnyerni, egy jobb és igaz­ságosabb társadalom felépítésével, nem pedig fegyverkezési hajszával. A szovjet nép nemcsak a maga számára kívánja a békét, hanem minden népnek.” Bizonyos, hogy a szocialista újságcik­kekben több a pátosz, mind a polgári la­pokban. Ez azonban érthető: ők a távoli megfigyelők, mi azonban saját közös ügyünket látjuk a kongresszusban. T. L Az SZKP kongresszusának szerdai ülése 8 1971. ÁPRILIS 8, CSÜTÖRTÖK „Önbizalom, és miért né :* Az SZKP kongresszusa a nemzetközi saitóban

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék