Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA ÉVFORDULÓ Kádár János látogatása Csillagvárosban ffASZSZ, MTI) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tag­ja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai szerdán lá­togatást tettek a Csillagvárosban, ahol a szovjet űrhajósok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek megtekintették a Csillagváros nevezetességeit, felkeresték a Jurij Gagarin Múzeumot, s levetítették nekik „A mi Gagarinunk” című, a világ­űr úttörőjéről készült filmet. A múzeum emlékkönyvébe Kádár Já­nos a következőket jegyezte be: „Tiszta szivemből minden jót, újabb sikereket kí­vánok a szovjet űrhajósoknak, oktatóik­nak és parancsnokaiknak tevékenységük­höz, amely a szovjet nép, minden nép, az egész emberiség javát szolgálja.” Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgij Beregovoj, Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajós vezette körül a Csillag­­városban. A vendégeket elkísérte Vlagyimir Ki­rillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Pavel Kutahov légi marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének helyettese. Szovjet—brit eszmecsere a Közel-Keletről (MTI) A brit külügyminisztérium szó­vivője szerdán bejelentette, hogy április 2-án, pénteken Londonban kétoldalú szovjet—angol tárgyalásokat tartottak a közel-keleti konfliktus rendezésének kér­déséről. A tárgyalásokon Szityenko, a szovjet külügyminisztérium közel-keleti főosztályának vezetője, illetve Parsons államtitkár-helyettes állt a két fél dele-: gációinak élén. A két részből álló tárgyalási napot dip­lomáciai megfigyelők biztató kezdetnek tekintik, hiszen évek óta nem került sor ilyen természetű angol—szovjet megbe­szélésekre. Jól értesült megfigyelők sze­rint a tárgyalások célja a közel-keleti helyzet általános áttekintése és beható eszmecsere volt, ezért konkrét döntések nem is kerültek szóba. Jordáaio nem vesz részt a kairói csúcstalálkozón (MENA, Reuter, AFP) A jordániai kor­mány közölte, nem vesz részt az arab ál­lam- és kormányfők képviselőinek Kairó javasolta értekezletén. Az értekezleten a kormány és a palesztinai ellenállási moa­­galom ellentéteit vizsgálják meg. A jordániai kormány szerint ez „meg­engedhetetlen vádaskodásokat” ' jelent majd Jordánia ellen. Abdullah Szalah külügyminiszter kedden este fogadta az EAK ammani nagykövetét és jegyzéket adott át neki, amelyben a jordániai kor­mány elutasítja a részvételt az értekez­leten. Ammanban ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy Husszein király április 1-én szintén arab csúcsértekezlet rendezésére tett javaslatot. Erre a javaslatra azonban mindeddig csak Marokkó válaszolt támo­­gatólag. Az AZ Ahram szerdán közölte, hogy a jordániai válság ügyében kezdeményezett értekezlet három nap múlva kezdheti meg érdemi munkáját A részvevők két fontos beszámolót hall­gatnak meg: Bahi Ladghamnak, a kairói megállapodás betartására felügyelő arab­­közi békéltető bizottság elnökének és Ahmed Hilminek, a bizottság katonai al­bizottsága vezetőjének jelentését Mind­ketten a jelenlegi jordániai helyzetet elemzik majd. Páncélosok támadják a ceyloni felkelőket (AP) A ceyloni rádió szerdán közölte, hogy a kormány páncélosokat vetett harc­ba a „Népi Felszabadítást Front” elneve­zésű szélsőbaloldali szervezet felkelői el­len, akik, miután a fővárosban vereséget szenvedtek, vidéken folytatják a harcot A közlemény szerint a lázadóknak súlyos veszteségeik vannak. Ceylonban a kor­mány teljes egészében igénybe vette a hadsereget és mozgósította az önkénte­seket is. Huszonnégy órával meghosszab­bították a délutántól hajnalig tartó kijá­rási tilalmat, és elrendelték valamennyi hivatal bezárását (TASZSZ) A ceyloni fegyveres erők az egész országban urai a helyzetnek — je­lentette ki Bandanaraike miniszterelnök­asszony a néphez intézett üzenetében. T TA J Szenátorok figyelmeztetése Ifixöiihoz Köves Tibor, az MTI washingtoni tudó­sítója jelenti: Az amerikai politikai és sajtókörök iz­gatott találgatásai közepette, válsághan­gulattól terhes, túlfűtött légkörben kerül sor — lapzárta után — magyar idő sze­rint csütörtökön hajnalban Nixon elnök rádió- és tévébeszédére, amely sokak sze­rint politikai pályafutása „sorsdöntő” be­szédének bizonyulhat. A laoszi invázió kudarca és a Calley­­verdikt együttes hatása nyomán olyan helyzet állt elő, hogy a republikánus kor­mánypárt legtekintélyesebb szenátorai­nak egy kilenctagú csoportja külön ta­nácskozásra ült össze Laird hadügymi­niszterrel, és felszólította: figyelmeztesse Nixon elnököt, ezúttal már nem lesz ele­gendő, ha pusztán további számokat mond a Vietnamban levő amerikai csapatok to­vábbi kivonásáról. Hangsúlyozták, hogy a háború sürgős befejezését követelő köz­hangulattal szemben „nem tudják tovább tartani a frontot”, hacsak az elnök nem mond valami „véglegeset” a háború fel­számolásának módját és határidejét il­letően. A BVT sajtóközleménye (MTI) A Béke-világtanács sajtóközle­ményt adott ki azzal kapcsolatban, hogy május 13-tól 16-ig Budapesten tartják a BVT közgyűlésének ülésszakát. A sajtó­­közlemény ismerteti az ülések javasolt napirendi pontjait, amelyek közül legfon­tosabb a békéért és a nemzeti független­ségért, valamint az imperializmus és a háború ellen küzdő erők egységének meg­szilárdítása és a Béke-világtanács szer­vezetének -megerősítése. Behódolt a katonáknak (Reuter) Jose Velasco Ibarra ecuadori elnök kedd este a jelek szerint megme­nekült a latin-amerikai politikusokat oly gyakran fenyegető sorstól — attól, hogy a katonai vezetők megfosszák hatalmától. Az elnök ezt a sorsot úgy kerülte el, hogy elfogadta a hadsereg követelését és hoz­zájárult unokaöccsének, «.* ország had­ügyminiszterének. mene séhez. Jorge Acosta Velasco Hadügyminisztert kedden katonatisztek egy csoportja kény­szerítette lemondásra, akik az Eloy Alfaro nevű katonai akadémia épületében tartót­tm rl elnök ták őt fogva. Miután a hadügyminiszter elfogadta a tisztek követelését, sértetle­nül távozott az akadémiáról, és a perui nagykövetségen keresett menedéket. Ezt követően Velasco Ibarra elnök közölte, hogy Luis Robles Plazát nevezi ki az or­szág új hadügyminiszterévé, aki koráb­ban népjóléti miniszter volt. Velasco Ibarra már negyedszer tölti be Ecuadorban az elnöki tisztséget, de a ka­tonaság már háromszor fosztotta meg ha­talmától. Kozmosz 405. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 405. jelzésű mesterséges holdat. A fedél­zetén elhelyezett berendezések folytatják a világűrkutatást a korábban bejelentett programnak megfelelően. A mesterséges hold berendezései kifo­gástalanul működnek. A koordinációs szá­mítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. A Morvát ECSZ KB nyilatkozata (MTI) Zágrábban szerdán közleményt adtak ki a Horvát Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságának üléséről. E szerint a KB ülésen arra a megállapítás­ra jutottak, hogy azok a híresztelések, amelyek szerint a Horvát Szocialista Köztársaság vezetősége kapcsolatban áll az usztasa emigrációval, az ellenséges erők alapos, szervezett akciója az önigaz­gatásra épülő szocialista Jugoszlávia el­len. Vásárhelyi Pál (1T95^Í846) Százhuszonöt éve ezen a tavaszi na­pon távozott kortársai sorából a nemzeti haladás és a magyar tudomány egyik legkiválóbbja, Vásárhelyi Pál — ahogy őt kortársai nevezték, „a nagy vízimér­nök”, Még csak 51 éves volt, midőn a szün­telen fizikai-szellemi erőfeszítéstől s az Al-Duna mocsaraiból szerzett maláriától megviselt szíve hirtelen felmondta a szolgálatot. Halála drámaiságában eleven jelkép. Ügy halt meg, ahogy élt: mara­­disággal, társadalmi és személyes önzés­sel, tudatlansággal, politikai elvakult­­sággal küzdve, egy milliók jólétét, s el­jövendő jobblétét szolgáló nagy mű meg­valósításáért harcolva. 1846 ezen áprilisi napján a Tisza-szabályozás egyik — ki tudja hányadik — viharos vitája közben, azóta a történelem s a tudomány által sokszor bebizonyította igazát védelmez­ve melléhez kapott, s holtan hanyatlott az asztalra, melyen már ott volt kitere­getve a „Tisza folyó általános szabályo­zásának tervezete’’ ? — az a jövőbe tekin­tő nagy terv, melynek diadalmas megva­lósulását, de még első kapavágásátlátni sem adatott már meg alkotójának. Korunkban ugyancsak hozzászokhat­tunk a tudomány nagyszerű vállalkozá­saihoz, de még e nagy teljesítményeken iskolázott képzeletünk is csodálattal kell hogy adózzék a múlt század e kivételes alakjának, aki az akkori Európa álta­lános szellemi, ipari, társadalmi színvo­nalától olyannyira elmaradott feudális Magyarországon teremtő képzeletében ilyen monumentális méretű, s ugyanak­kor tudományos realitásában, megalapo­zottságában ilyen szilárdan felépített ter­vet — sőt tervek egész sorát volt képes kibontani. Ifjan, kora egyik neves mérnöke, Hu­szár Mátyás oldalán vesz részt a Körö­sök vidékének felmérésében. Feljegyzé­sei tanúskodnak róla, hogy a fiatal Vá­sárhelyiben már ékkor a Tisza szabályo­zásának az a teljes és nagyszabású gon­dolata fogan meg, melyek végül is a Ti­­sza-völgy száz és százezer holdnyi drága termőföldjét megszabadították az árvizek természeti csapásaitól. De a Tiszához csak kerülő úton, éle­tének utolsó, rövid szakaszában érkezik vissza a vízi mérnök. 1829-től új feladat szólítja, s kelt benne lázas tudományos érdeklődést, munkavágyat. Megkezdődik az a térképészeti munka, amelyet a tu­dományos világ mindmáig a vízrajzi tér­képezés klasszikus alapművének tekint, az úgynevezett Dunai mappáció. Régi megsárgult lapokról hadd álljon itt egy korabeli idézet. A Lánchíd építésével kapcsolatban a hazai mérésekkel és tér­képekkel szemben — Vásárhelyit ugyan­csak nem kezelték saját hazájában pró­fétaként — gyanakvó osztrák hatóságok neves angol mérnököket kértek fel elle­nőrző vizsgálatokra. Az általuk készített jelentés a Vásárhelyi-térképekről ezt mondja: „meglepetést gerjesztők bennünk e tervek tökéletességükkel, melyeket elég­gé dicsérni szavakat nem is találánk”. Vásárhelyi életében bizony ritkán ré­szesülhetett a támogató helyeslés ilyen meleg szavaiban. Hiába pusztították évenkénti árvizek a Duna, s a Tisza völgyét, hiába sürgette a rohamos gaz­dasági fejlődés a teljes hosszában „jár­ható” dunai hajózó út megteremtését, a magyar nagybirtokos osztály önzése, ér­dektelensége, fukarsága, s az osztrák hi­vatalok ellenszenve az egyébként is rop­pant vállalkozások terheit a gáncsosko­­dások tehertételeivel súlyosbították. Akinek alkalma volt végighajózni a mai Al-Dunán, s látni * a Kazán-szoros mindmáig veszedelmes zuhogóit, az ösz­­szeszűkülő szirtek között napjainkig csak külön kormányossal a „zuhatagi kalauzzal” hajózható keskeny folyamcsí­kot megjárni, látni a függőleges szikla­falon „csüngő” parti országutat, csak mérhetetlen csodálattal és tisztelettel adózhat Vásárhelyi bátorságának. Szé­chenyi támogatásával Vásárhelyi 1834-ben belevágott a Duna-szabályozás mai szemmel is roppantnak ható vállalkozá­sába! Primitív eszközökkel száz és száz üreget vájtak a Duna sziklás medrébe, s korábban szinte ismeretlen, a munka közben kialakított módszerrel víz alatti robbantások tömegét végezték. Keskeny, alig 12 méter széles folyosót vágtak így a Duna fenekén, miközben sziklapartba 5 méter széles utat építettek, amelyen a roppant gyors — másodpercenként 3—4 méteres folyássebességű — Duna-szaka­­szon árral szemben lehetett felvontatnia gályákat. Vásárhelyi kubikosaival, bányászaival éjt nappallá téve együtt robotolt e pél­dátlan természetátalakító munkán. Meg­betegszik, maláriát kap, megsérül, az osztrák hivatalnokok állandó anyagi ne­hézségeket gördítenek a munkák folyta­tása elé, napirenden van, hogy a mun­kálatok folyamszakaszán az osztrák és a török határőrök valóságos ütközeteket vívnak. Vásárhelyi tántorítatlanul dolgo­zik. Széchenyi így inti őt aggódva: „A magyart, ha hazafi, nem arra kell inte­ni, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen”. Vásárhelyi mindenhol, mindenben „túlságba ment”, vállalkozásainak sike­rével, nagyszerűségével saját úri osztá­lyának és az osztrák kamarillának gyű­löletét egyaránt kivívta. Ferenc császár halála után még az akadozó anyagi tá­mogatást is megvonják tőle, így végül is 1837-ben munkáját csak a leglényege­sebbekre korlátozva, s elvégzését az utó­korra bízva, meggyötört lélekkel, láza­dozó szívvel kénytelen félbehagyni. De Vásárhelyi nem az elkeseredés és a kudarc embere; nincs az a méltatlan bántás, sérelem, amely kedvét, energiá­ját szegné. Ekkor már ifjúkorának nagy terve keríti hatalmába: a Tisza-völgy szabályozása. 1845-ben kidolgozza azt a tervet, amely hazánk térképét valóság­gal átformálta: elkészül a Felső-Tisza szabályozásának úgynevezett „elöleges javaslata”. A terv már puszta számaip tekintve is páratlan méretű volt: egészé­ben több mint kétezer kilométernél hosz­­szabb tiszai töltéssel csaknem 3 millió holdnyi földterületet volt hivatva ár­mentesíteni. De nemcsak méreteit, kon­cepcióját tekintve is mindmáig korsze­rűnek, példamutatónak ismerik el a szakemberek e tervet. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a Tisza­­szabályozás megkezdésének jubileumán az első kapavágás helyén, Tiszadobon, a Vásárhelyi-emlékmű avatásán, a mai vízügyi szakember véleményét eképpen fogalmazta meg: „... A terv országépítő program része volt. Átfogó szemlélete tette képessé arra, hogy szinte a mai komplex vízgazdálkodási szemléletnek megfelelően ne csak egy szűkebb térség szemszögéből, hanem a helyi érdekeken messze felülemelkedve, de egyben azokat is legjobban szolgálva egy egész ország­rész, sőt az egész nemzet szemszögéből alkosson, évtizedes távlatokra jelölve ki a jövő vízgazdálkodásának teendőjét.” Vásárhelyi koncepciója évszázadon át­nyúlva szervesen kapcsolódik a mai ma­gyar társadalom és gazdasági élet igé­nyeihez. Tiszai vízrendezése megvetette alapját annak a hatalmas műnek, amely ma több mint 4200 kilométer hosszúságú védgátat emelt s ezek segítségével az or­szág területének csaknem egyharmad ré­szét szabadította meg a mocsarak, tava­szi vadvizek uralmától, nyitva meg a mezőgazdasági és ipari munka lehetősé­gét az egész Tisza-völgyben. Vásárhelyi gondolata él tovább azok­ban a nagyszabású országos tervekben, melyeket társadalmunk ma valósít meg, s amelyek, miként azt Vásárhelyi is kí­vánta, nem szakadoznak kicsiny helyi részletmunkákra, hanem átgondolt, az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság ér­dekeit egyszerre több módon szolgáló szerves egészet alkotnak. Szász István Zalka Máté emlékezete Tegnap 'Szabolcs-Szatmár megye négy településén: Kékesén, Ti szakanyáron, Dombrádon, Űj-Dombrádon tartottak elő­adást Zalka Máté életéről, munkásságá­ról. Ezzel kezdetét vette Szabolcs-Szat­­márban, Zalka Máté szűkebb hazájában az az eseménysorozat, amelynek kereté­ben — születésének 75. évfordulója al­kalmából — megyeszerte megemlékeznek a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kimagasló egyéniségéről. Az ismeretterjesztő társulat megyei szervezetének rendezésében és közremű­ködésével az elkövetkező hetekben mint­egy száz előadást tartanak a megyében Zalka Mátéról. Április 16-án a Nyíregyhá­zi Tanárképző Főiskolán a- felsőfokú ok­tatási intézetek fiataljai nagygyűlésen em­lékeznek a nagy hazafira. Az évforduló napján, április 23-án, Zalka Máté szülő­falujában, Tunyogmatolcson rendeznek nagyszabású emlékünnepséget. 1971. ÁPRILIS 8, CSÜTÖRTÖK 9

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék