Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-08 / 98. szám

Magyar Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1971, ÁPRILIS 8, CSÜTÖRTÖK lé Nemzetközi színházi napok Békéscsabán _ A Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának, a Magyar Színházművészeti Szövetségnek, s a városi, illetve megyei tanács végrehajtó bizottságának rendezé­sében április 13—18 között tartják meg a JI. békéscsabai színházi napokat. A Jókai Színház több magyar és külföldi együttest hívott meg erre az alkalomra. A budapes­ti Nemzeti Színház Raffai Sarolta Utolsó tét című darabját, a kecskeméti Katona József Színház Scibor-Rylski Ismerős is­meretlenjét mutatja be. A jugoszláviai színházművészetet a Zrenjanini Tosa Jo­­vanovic Színház együttese képviseli, A. Popovic Ki marad a nyeregben? című da­rabjával, román részről pedig az Aradi Állami Román Színház vesz részt, Paul Everac Az albérlő című színművével. A két külföldi színház igazgatója, Sava Damjanovich, illetve Dán Alecsandrescu sajtófogadáson tájékoztatja a színházi na­pok részvevőit a mai jugoszláv és román színházművészet helyzetéről. Korszerűsödő könnyűbetongyár Az idén megkezdik a Kazincbarcikai Könnyűbetongyár korszerűsítését. Száz­harminchatmillió forintos beruházással a világszínvonalnak megfelelő technoló­giát alakítanak ki. Az új gyártási eljá­rás licencét, valamint az automata és programvezérlésű berendezéseket az NSZK-ból vásárolták. . A termékek 70 százalékát középnagy­ságú, vassal megerősített falpanelként és födémelemként, 30 százalékát pedig kézi falazóblokként hozzák forgalomba. A MÁV tájékoztatója Hatmillió utas az ünnepeken Jegyelővétel a zsúfoltság enyhítésére — A Déli pályaudvar megközelítése — Új menetrend Budapest és Szob között A húsvéti forgalomról tájékoztatta szerdán a sajtó képviselőit dr. Lindner József, a MÁV vezérigazgató-helyettese. A hét végén, illetve a jövő hét elején az előzetes számítások szerint csaknem hatmillió utas fogja ostrom alá venni a vasúti szerelvényeket; az utazók hasonló méretű áradatával számolnak az illeté­kesek, mint karácsonykor. Ennek a ha­talmas forgalomnak a lebonyolítására a MÁV rendkívüli ' intézkedéseket . hozott, de egyben kéri az utazóközönség meg­értő támogatását is. A távolsági forgalomban 168 mentesí­tő vonat segíti a menetrendben feltün­tetett járatokon kívül az ünnepi személy­szállítást. A miskolci vonalon 41, a deb­­recanin 32, a hegyeshalmin 20, a békés­­csabain 17, a pécsin pedig 14 mentesítő vonat áll az utasok rendelkezésére. A különjáratok beállítása nem kevés erő­feszítést igényelt a vasutasoktól, mint ahogy az sem, hogy az ünnepeken meg­felelően kitakarított szerelvényeken utaz­hasson a közönség, ötszáz munkást irá­nyítottak át erre a feladatra, még a vas­utasok szabad idejét is igénybe vették — önkéntességi alapon —, ahol erre szükség mutatkozott. A hatalmas ember­­tömeg elszállítása természetesen — ki­váltképpen a pályaudvarokon — elke­rülhetetlenül zsúfoltságot fog eredmé­nyezni, noha mozgó jegyárusok, külön e célra kivezényelt, s karszalaggal meg­különböztetett vasutasok biztosítják az utasok informálását. Nemzetközi autósfalálkozót rendeznek Az idei Savaria rendezvénysorozat ki­emelkedő eseményeként az idén hetedszer rendezik meg a húsvéti nemzetközi autós­találkozót Kőszegen és Szombathelyen. Minden eddiginél nagyobb az érdeklődés. A hazaiakon kívül máris sok osztrák, jitgoszláv, csehszlovák és NSZK-beli autós jelezte az érkezését. A háromnapos —i április 10-től 12-ig WS _____ tartó — gazdag program szerint szomba­ton ünnepélyesen fogadják a megyébe ér­kező vendégeket, akik este a kőszegi Ju­­risich-vár lovagtermében a Vasas Köz­ponti Művészegyüttes műsorán vesznek részt. Vasárnap Kőszegen autós hegyitú­rát és ügyességi versenyt rendeznek. Este a Jurisich-vár termeiben nagyszabású nemzetközi autósbálra kerül sor. GyőrXRévfaluban építik a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát. Átadá­sát 1976-ra tervezik. A Győri Városi Ta­nács, az 510 milliós beruházáson felül, 75 millió forintot fordít a városközpontban levő Gorkij úti új lakótelepen a szolgála­ti lakások és a távhőellátási vezetékrend­szer építésére. Az 1973-ra tervezett részleges átadást követően mintegy 50 tantárgy magas szin-Éppen ezért a MÁV kéri az utazókö­zönséget, hogy elsősorban a saját maga érdekében váltsa meg elővételben menet­jegyét. Minden pályaudvar, jegypénztár az összes vonalra, járatra ad el jegyet. Karácsonykor is csak harmincezren él­tek az előreváltás lehetőségével, s a ké­nyelemmel, noha a jegyek esetleges visz­­szaváltásának, átcserélésnek nincs aka­dálya. , Különösen nehéz helyzetben lesz a Déli-pályaudvar, amelynek környékét a metró építkezései foglalják el, s ezért a peron megközelítése a megszokottnál nehézkesebb. Az illetékesek kérik az utazóközönséget, hogy lehetőleg a Feszty Árpád utcai villamosmegálló felől köze­lítse meg az épületet, tehát itt szálljon le a villamosról, ha a pályaudvarról utazni akar. Jegypénztárak az építkezés miatt csak a régi épületben találhatók, ennél­fogva, aki jegyet akar venni, csak a Krisztina körút felől menjen a pályaud­varra. Ugyanakkor csak kevesebb pénz­tárat lehet működtetni, mint korábban. Ez is indokolja, hogy aki csak teheti, elővételben vagy más pályaudvaron, IBUSZ-irodán váltsa meg jegyét a fe­lesleges idegeskedés, tumultus elkerülé­se érdekében. Bejelentették továbbá, hogy a Buda­pest—Szob útvonalon április 13-án új menetrend lép életbe a pálya rekonstruk­ciója és az egyidejű villamosítási mun­kálatok miatt. E szerint 14 helyi vonat utasait, előreláthatóan az év végéig, autóbuszon fogják elszállítani. Ezek ugyanazon időpontban indulnak az állo­másokról, mint a vonatok, s a vasúti me­netjegy érvényes rájuk. H. P. ' Olajriadó iOv^ A dél-angliai fürdőhelyek hatóságai és idegenforgalmi szervezetei sürgős se­gítségért folyamodtak a tengerészethez, mert kedd délután mintegy húsz kilométer hosszú és két kilométer széles olajfoltot ész­leltek a tengeren. Ez a folt a víz áradásá­val veszélyes közelségbe került a partok­hoz, s azzal feny>jet, hogy elrontja a hús­véti ünnepeket. Sok, régebben kelt hírből tudjuk, hogy az olaj a tenger egyik réme lett. Egy-egy tankhajó katasztrófája után valóságos ré­mület fogja el a környező szigetek lakóit, a partvidékek halászait. Az olaj pusztítja a halakat, a faunát és a flórát. Megöli a vizet. S mint a kenti és a sussexi fürdő­helyek segélykiáltásaiból kiderül, az embe­reket is megfoszthatja az üdítő fürdővíztől, természetes környezetük egy darabjától. Ugyanazon a nppon, amikor a dél-ang­liai segélykiáltás elhangzott, a szovjet mi­niszterelnök megtartotta referátumát a párt­­kongresszuson. Beszédében kijelentette, hogy az a nemzetközi összmunka, amelyet a Szovjetunió kínál, egyebek között „elő­mozdítaná a széles körű együttműködés fej­lődését az emberi tevékenység olyan fon­tos területein, mint például a természetvé­delem, nem utolsósorban az Európa partjait mosó tengerek tisztasága ,,. érdekében". Tudjuk, a kenti és a sussexi olajfolttal jól-rosszul, de valószínűleg megbirkózik majd az angol partvédelem. Csakhogy itt a múlt hónapok-évek és jövendő hónapok­­évek sok-sok olajfoltjáról, az emberi kör­nyezet helyenként katasztrofális romlásá­ról, olyan grandiózus problémáról van szó, amelyet csak nemzetközi összefogással le­het megoldani. Az is bizonyos, hogy nem ez a természetvédelmi javaslat a legfonto­sabb és a legsürgősebb azok közül, ame­lyeket a szovjet pártkongresszus a nemzet­közi asztalra tett. Mégis, a keddi olajriadó­ra kedden visszhangzott egy mondat a Kremlben. Véletlen, hogy mindkettő ugyan­azon a napon hangzott el, de nem véletlen, hogy Moszkvában erre is gondoltak. r . t. tű oktatására 69 tudományos munkatársat alkalmaz a főiskola. A jelenleg Budapes­ten működő tanintézet igazgatósága az oktatói állások betöltésére meghirdetett pályázatban kimondja, hogy a megfelelő képzettségű és gyakorlatú, tudományos igényű tájékozottsággal rendelkező okta­tók közül elsősorban győri szakemberek jelentkezésére számít. A magyar—jugoszláv együttműködés eredményeként az utóbbi évtizedben nagy változás történt a közös határfolyó, a DráVa életében. Mindkét oldalon dol­goznak a legsürgősebb rendezési, szabá­lyozási munkákon, egyidejűleg készítik a komplex, közös vízgazdálkodást előké­szítő, tudományosan megalapozott terve­ket is. A közös munkának máris vannak látható jelei. A hazai oldalon a Dél-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság végzi a fenntartást, amelyekre 67 millió forintot használtak fel eddig. Először a 65—75. folyamkilométer közötti szakaszt rendez­ték, Drávaszabolcsig. A Drávacsehiig kö­vetkező újabb 10 kilométeres távon jö­vőre fejezik be a parterősítést és a víz­szabályozást. A jövő szempontjából nagy eredmény, hogy magyar és jugoszláv vízügyi szer­vek, tudományos intézetek közreműkö­désével elkészült a Dráva nagy tanul­mányterve. Az 1966 utáni négy esztendő alatt felmérték a Duna torkolatától a Mura torkolatáig a Drávát. A Dráva­­program érdekessége, hogy bár folyam­szabályozási tervek a Dunára is készül­tek, a Dráváé összetettebb. Itt a vízügyi műszaki tervek mellett már a botanikai kapcsolatokat, a Dráva menti növény­világot is figyelembe vették. Judson Philips regénye 9. MEGBOLYDULT MÉHKAS A kerületi ügyész ugyan nem talált ele­gendő bizonyítékot arra, hogy büntető el­járást indítson, de Sayre-t elmozdították bírói tisztéből és az állam ügyvédi kama­rája megvonta tőle az ügyvédi gyakorlat folytatásának a jogát. Sayre öt éven át magyarázta az ártat­lanságát mindenkinek, aki csak végighall­gatta. Voltak, akik kifejezetten csirkefo­gónak tartották, voltak, akik úgy talál­ták, hogy csupán cserben hagyta a szeren­cséje pénzügyekben. Az előbbiek túl eny­hének tartották a büntetését. Az utóbbiak eltűrték, vihogtak részegen mondott vic­cein és feltűnt nekik, hogy az egykor oly elegáns Szilfa utcai ház mennyire lezül­­lött. Mint ahogyan kegyetlen kölykök kí­noznak egy sebzett állatot, voltak a Rock City klubnak fiatalabb tagjai, akik szóra­koztak Sayre-n. Csak úgy futólag meg­említették Dave Patton doktort vagy An­­nabelle Winterst. Erre Sayre felszegte vi­harvert fejét és szitkokban, fenyegetőzés­ben tört ki. Ezen egy ideig elmulattak. Aztán valaki mindig megrendelt Sayre­­nek egv dupla viszkit. Pillanatokkal ké­sőbb végignézhették, amint önmagát bá­mulja a tükörben a bár fölött, fél szemét becsukva, mint valami óriási sárkány. Ezután Sayre távozni szökött, bemá­szott ócska Buickjába és bizonytalan kéz­zel vezette felfelé a Cobb’s Hillen, Ti­mothy bisztrója felé. Rock Cityben majdnem mindenki aludt. Mit sem sejtettek a Cobb’s Hillen ki­gyulladt autóról. Ebben a városkában nem munkált olyan magas feszültség, mint a nagyvárosokban. Gyárai és üzleti élete versengtek ugyan a külvilágéval, de egy­mással alig. Keletkeztek kisebb viszályok, mint például Sayre ellenségeskedése Pat­ton doktorral és Annabelle Weintersszel; apró versengések folytak apró tisztségek­ért, mint például a Rotary Club vagy a Nők Klubja elnöki tisztéért, az állami törvényhozásba való megválasztásért. Voltak gazdagok és voltak szegények, de akkora városban, mint Rock City, a gaz­dasági színvonalkülönbség sem akadályoz­ta meg a szegényeket abban, hogy a gaz­dagokat a keresztnevükön szólítsák. A függetlenségi háború alatt a britek fel­gyújtották Rock Cityt. A polgárok vállt vállhoz vetve építették újjá. 1955-ben a várost elöntötte a New Englandben tom­boló árvíz. A szomszédok és barátok is­mét együttes munkával és adakozással építették fel a városkát. Szép, biztonságos, barátságos kisváros volt — nem túlságo­san sietős, nem túlságosan kritikus. Meg voltak a maga különcei, akiket elnéző mo­sollyal, szinte a birtokos toleranciájával szemléltek. Rock City aludt. Könnyű lelkiismeret­tel, felhőtlen jövővel, elégedetten, nyu­godtan aludt. Mégis, ez alatt jövőjének egy része elégett azokban a lángokban, amelyeket részeg nemtörődömségében Rock City egyik elnéző szeretettel dédel­getett különce lobbantott fel. Senki sem fuvarozta haza Sayre-t a sze­rencsétlenség színhelyéről. Amikor fel­állt a pádról, olyan bizonytalannak érez­te magát, hogy tudta: egyedül nem bir­kózik meg a feladattal. Gavigan, a lovas­rendőr, azt tanácsolta neki, tartson vele lovon a rendőrkapitányságra, ahol jelen­tést kell tennie. Utána elviszi Sayre-t autón a Szilfa utcába — ahol senki sem várja, Amikor Gavigan és Sayre megérkezett, a rendőrkapitányság előtti autóparkoló zsúfolt volt. A késői óra ellenére számo­sán tartózkodtak ott. Nélíányan, akik a folyosón dohányoztak, megállították Ga­vigan t. — Vannak új hírek, Pete? Gavigan nemet intett. — El sem moz­dultam mostanáig a színhelyről. Ha van valami újság, akkor az odabent hallható. Az egyik férfi eldobta a cigarettát. El­fulladt hangon szólalt meg újra. — A kölyköm ... átment a lathropi karnevál­ra. Még nem jött meg. Azonosították az áldozatokat, Pete? Gavigan ismét nemet intett. — Ed Jae­ger kocsija volt. Az ő lánya az egyetlen, aki kikerült belőle. 1— Szólt hozzád? — Akadozva, pár szót. Egy másik ko­csi leszorította őket az országútról, és nem állt meg! — Aljasság! Piszok disznó! — mondta a férfi. Sayre összeszedte magát és megszólalt, mint aki a mélységből bukkan fel. — Az akasztás túl enyhe volna! — mondta. — Bárcsak a kezem közé kerülne! — duplázott rá a férfi. — Ez minden, amit Sharon mondott — folytatta Gavigan — és, hogy négyen vol­tak. Jelentést kell tennem. Sayre kegyekben állt a rendőrségen. A régi .szép napokban a helyi fiatalságot ő látta el atlétikai felszereléssel. Pat Ho­gan hadnagy, most a lovasrendőrök pa­rancsnoka, valaha a hátvédsztárként ját­szott abban a törpecsapatban, amelynek Sayre volt az edzője, több mint húsz év­vel korábban. Sayre és Gavigan átfurakodott a külső szobán, ahol több mint egy tucat aggódó férfi és nő — valamennyi ismerőse Sayre­­nek — várta a híreket. Hogan az asztalánál ült a belső szobá­ban. Telefonált. Kerek, ír arca majdnem komikusán hatott a maga komorságában. — Nem tudjuk, Mrs. Culbertson — mondta a kagylóba. — Sajnos, nem tud­juk még. Természetesen. Hívjon újra egy kicsit később. És ha bármit is hallanánk, mi hívjuk önt. Letette a kagylót, és felpillantott, űzöt­ten, verejtékezve. — ’Stét, bíró — köszönt. — Szörnyű ügy. — öklével az asztalra csapott. — Több mint harminc család ... nem tudják, hol a gyerekük ... nem tudják, nincs-e azok között... érti. George Teliski őrmester, sötéthajú, mar­kánsan jóképű, harminc-egynéhány éves férfi ült a másik asztalnál. Helyben szü­letett; lengyel-olasz szülőktől származott. Néhány évvel korábban a Rock City-i fő­iskola atlétasztárjaként tündökölt és sötét szeme, tüzes tekintete megdobogtatta egy­némely hölgy szívét. Volt benne azonban valami keménység és kimértség — ez népszerűtlenné tette. Talán azért, mert Hogan hadnagy játszotta a jófiú szerepét, míg a kellemetlen ügyeket többnyire Te­liskire hagyta. — Amikor én ennyi idős voltam — mondta Teliski, fel sem pillantva a papír­jaiból — hazamentem, amikorra mond­ták. Ha nem voltam pontos, az öregem jól megruházott. Sayre elővett egy szivart a mellényzse­béből és arany szivarvágóval — amelyet akkor kapott apjától, amikor elvégezte az egyetemet — amputálta a szivar végét. — Még mindig nem tudjátok, ki a má­sik három gyerek? — kérdezte anélkül, hogy bármelyikükre ránézett volna. — Ed Jaeger azt mondja, a lányának Paul Tellerrel volt randevúja. Nem tud­juk, hová lett, úgy hogy feltételezhető: ő az egyik. Borzalom! — válaszolta Ho­gan. — Semmi újság a kocsiról, amelyik az árokba szorította őket? — érdeklődött Gavigan a hadnagytól. — Semmi — válaszolta Hogan és össze­harapta a száját. — A lány csak annyit mondott: egy ko­csi feléjük rohant és túl későn próbált kitérni — folytatta Gavigan. — Persze, ő csak a lámpákat látta. Sayre rágyújtott a szivarra. — Hogyan akarjátok megtalálni a tettest? — kérdez­te nyugodtan. — a két kocsi nem érintet­te egymást. (Folytatása következik) / Magyar—jugoszláv tanulmányért a^Dr^víróf ^ ^ / 1 vasfgyőri főiiRofa 69tudományos munkatársat alkalmaz

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék