Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-01 / 120. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és ki­­adóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszá­mai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429-350. Terjeszti a Ma­gyar Posta. ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lap­­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 4. ÉVFOLYAM, 12­0. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­1. MÁJUSI, SZOMBAT A mi ünnepünk Ez a mai május elseje a huszonhete­dig azóta, hogy annyi történelmi viszon­tagság után megérte ez a nemzet a szabadságot Nekünk, akiknek itt, e ha­zában megadatott, hogy mind a huszon­­hatszor ott legyünk a felvonulók sere­gében - nem egyformák az emlékeink. Még akkor sem egyformák, ha a transz­parensekbe mindig is belekapott a szél; ha sohasem hiányoztak a lelkes fiatalok; ha­­a zászlókat mindig is ma­gasra emeltük. Utunk a szabadság pre­mierjétől máig nem volt ugyanis simára döngölve, voltak nehéz — és ma, így utólag visszagondolva — felesleges ka­nyarjaink is. Mégis: elvállaljuk mind a huszonha­tot! Az eszme, s az eszmével való azono­sulás vitt ki bennünket minden alkalom­mal az utcára. Az eszme lelkesített, az adott erőt, annak köszönhettük, hogy semmi sem riaszthatott vissza a meg­kezdett út folytatásától, még akkor sem, amikor a nemzeti örömbe nemzeti üröm is vegyült. S ez az eszme a legerősebb kötőanyagnál is szilárdabbnak, eltép­­hetetlenebbnek bizonyult. Ha nem így lett volna, nem lett volna mire alapozni azt a politikát, amely méltán vívja ki a magyarság túlnyomó többségének, s a nemzetközi munkásmozgalom élvona­lának elismerését. Május elseje a proletariátus, a pro-, letár internacionalizmus ünnepe. Ho­gyan beszélhetünk tehát a magyarság­ról éppen ennek az ünnepnek a kap­csán? Ez a kérdés szocialista tér­ítőró­­­­munk egyik legalapvetőbb kérdése. Ez a kérdés, pontosabban a kérdésre adott nyílt, egyértelmű válasz egész politikánk egyik sarkalatos pontja. Miért, miről is van szó tulajdonképpen? A Polgárháború Franciaországban cí­mű művében Marx Károly utal arra, hogy ha a munka felszabadul, minden ember munkás lesz. Ez természetesen a szocialista társadalmi berendezkedés közepette is egy hosszabb folyamat, nem valósulhat meg egyik napról a má­sikra. Napjaink egyik társadalomtudo­mányi vizsgálatiránya, hogy pontosan hol is tartunk ebben a folyamatban, mennyire végeztetett már el a munka teljes felszabadítása, s mennyire nem. E hasábon nem lehet feladatunk még a legszerényebb igénnyel sem hozzá­szólni ehhez. Ugyanakkor vitathatatlan tűnik számunkra: a fogalom eredeti értelmében vett munkások és dolgozók, nagyüzemi szervezettségben élő laka­tosok és egyetemi professzorok, vagy közalkalmazottak és művészek — egy­forma szívvel tudják ünnepelni a mun­kát, s azt a munkásosztályt, amely a párt vezetésével záloga itt jelennek, jö­vőnek egyaránt. A huszonhat május elseje során le­pergett esztendők a nemzeti felismerés erejével bizonyították a magyarság szá­mára: a munkásosztály vezető szerepe, a proletár internacionalista politika nél­kül nincs szocializmus, nincs nemzeti felemelkedés, nincs semmi. A elnyomottaknak a szabadság: cél. A felszabadultaknak: lehetőség. Mély meggyőződés él bennünk, hogy tudunk mit kezdeni lehetőségeinkkel. Ezt a meggyőződést tények támasztják alá. . I. egy imént lezajlott általános vá­lasztás eredménye. M­ájus 1. köszöntése Somoskői Gábor rádió-és televízióbeszéde az ünnep előestéjén A nemzetközi munkásosztály nagy ün­nepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a for­radalmi munkás-paraszt kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevé­ben meleg szeretettel köszöntöm szocia­lizmust építő dolgozó népünket, munkás­­osztályunkat, parasztságunkat, értelmisé­günket. Május 1-én a világ minden táján, Euró­pában és Ázsiában, Afrikában és Ameri­kában együtt ünnepelnek száz- és száz­milliók. Együtt ünnepelnek mindazok, akik egyetértenek és tettekben is kifeje­zésre juttatják szolidaritásukat a nemzet­közi munkásosztály nagy küldetésével. A szándékot és az érzéseket mindenütt ugyanaz az erő hajtja, de a munkások, a dolgozók mégis más és más körülmények között ünnepelnek a földkerekség külön­böző országaiban. Vannak, ahol büszke örömmel köszöntik a szocializmus mind szebben virágzó májusfáját: lesznek né­pek, ahol harcos tüntetésekkel juttatják kifejezésre a nemzetközi munkásosztály törekvését; és sajnos, van a világnak olyan része, ahol ágyúdörgés zajában tesznek hitet a nemzetközi munkásosz­tály szent ügye mellett. A magyar munkásosztály is azt vallja, hogy a nemzetközi imperializmus ellen a harc leghatékonyabb fegyvere mindig az internacionalizmus volt­ és marad. Ép­pen ezért a proletár internacionalizmus érvényesítése a­ világ munkásosztályának és haladó erőinek egyetemes nemzetközi érdeke mindenütt a jobb, tisztességesebb életért folyó harcban. Munka és proletárszolidaritás — ezt jelképezi május 1-e szerte a világon és szellemében ünnepelünk mi is. rszágépítő munkánk eredményeiről, tet­méjükről, népünk alkotó tevékenységé­ről az elmúlt hónapokban többször­­ is számvetést végeztünk egész dolgozó né­pünk előtt. Pártunk X. kongresszusának — az or­szág nyilvánossága előtt lefolyt — tanács­kozása a szocialista építőmunka tapaszta­latainak összegezésén túl az elkövetkező évek tennivalóinak reális programját ad­ta. Ez a­­ program valamennyiünké — egész nemzetünké! Szép és lelkesítő távlatokat nyitó ter­veink megvalósításának, a dolgozó em­ber szebb és jobb életének, szocialista ha­zánk felvirágoztatásának feltétele és alapja: a munka. A munkát ünnepeljük, mert ez ad ér­telmet életünknek. Ez ad tisztességet, be­csületet és örömet az embernek. Akkor is igaz ez, miközben tudjuk, hogy tovább­haladásunk útja nem lesz egyszerű, gon­doktól, küzdelmektől mentes út. Népünk tapasztalatból tudja, hogy a munka hét­köznapjai mindannyiunktól sok türelmet, állhatatosságot kívánnak. De szabad ha­zánk építéséért, boldogulásáért nem saj­náljuk a fáradságot A költő arra hív „ ... nem elég akarni, de tenni, tenni kell...”. Munkásosztá­lyunk, népünk érti a költő cselekvésre hí­vó szavát. Válaszolnak rá nap mint nap; üzemekből és a földekről, laboratóriu­mokból és irodákból dolgos milliók, mun­kaversenyben, szocialista brigádokban se­rénykedő százezrek, munkások, műsza­kiak, idősebbek és fiatalok. Válaszoltak a költői gondolatra a múlt vasárnapi vá­lasztásokkal, a szakszervezeti kongresz­­szusok országos és helyi gondokat oldó cselekvésével. Igen, válaszolnak, hiszen társadalmi életünkben a vasárnapi szavazás a nemzet egységes felelete volt: pártunk, kormá­nyunk politikájának megvalósítása, a munkáshatalom erősítésének eltökélt szándéka jutott kifejezésre a választási eredményekben. Erőnk, hitünk kimeríthetetlen forrása az a tudat, hogy népünk nem egyedül végzi alkotó munkáját, hanem testvéri együttérzéssel, rokonszenvvel, megbecsü­léssel figyeli, támogatja és a sajátjának tekinti azt a világ munkásosztálya, hala­dó erői. Népünknek olyan hatalmas szövetsége­sei, testvérei és barátai vannak, mint a nagy Szovjetunió, a szocialista országok népei,’­ a tőkésországok forradalmi mun­kásosztálya, s a felszabadulásukért küzdő milliók. Igaz szövetségeshez, baráthoz illő mó­don Internacionalista kötelességünknek tartjuk mindazon népek támogatását, amelyek a nemzetközi osztályharc front­vonalában fegyverrel vagy az osztály­harc más formáinak alkalmazásával küz­denek az imperializmus ellen. Testvéri üdvözletünket küldjük az amerikai imperializmus és csatlósai el­len küzdő hős vietnami, kambodzsai és laoszi népeknek. Biztosítjuk őket harcuk további politikai, erkölcsi és anyagi tá­mogatásáról. Szolidárisak vagyunk és támogatjuk a hazájuk felszabadításáért harcoló arab népek küzdelmét az izraeli agresszorok ellen. Üdvözöljük Chile munkásosztályának és népének harcát, amelyben eltökéltség­gel védelmezi az általa választott kor­mányt és folytatja a forradalmi átalakítá­sok végrehajtását. Szövetségeseink között első helyen emlékezünk a felszabadítóra, a szabadsá­got hozó testvérre, a hős szovjet népre. Az elmúlt napokban népünk szinte sa­ját ügyeként kísérte figyelemmel a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusát. Ez a figyelem közös tőről fa­kad: a magyar és a szovjet népet a marxizmus—leninizmus eszméi és az azokból fakadó célok vezérlik. őszinte elismeréssel és tisztelettel üd­vözöljük azt a nagyszerű programot, ame­lyet a béke megvédéséért, a kommunista társadalom felépítéséért, a szovjet nép és a világ minden népének boldogságáért, biztonságáért a kongresszus megirdetett. Meg vagyok győződve arról, hogy a szovjet társadalom, amelyet Lenin párt­ja vezet, sikerrel teljesíti a kongresszus határozatait. A nemzetközi munkásosztály 81. alka­lommal ünnepli május elsejét. E napon a világ megannyi nyelvén megfogalmazódik a ma is aktuális jelszó: Világ proletár­jai, egyesüljetek! E nagy forradalmi kó­rusban ott lesz a magyar munkások, dol­gozók hangja, lelkesedése is. Kívánom mindannyiuknak, hogy május elsején a jól végzett munka tudatában ünnepeljenek, pihenjenek. Az Elnöki Tanács ülése • A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pén­teken ülést tartott, amelyen a választások utáni feladatokkal és egyéb időszerű kér­désekkel foglalkozott. Az Elnöki Tanács az alkotmány 18. pa­ragrafusa (5) bekezdése alapján az or­szággyűlés alakuló ülését 1971. május 12-én (szerdán) délelőtt 11 órára össze­hívta. Alkotmányos államrendünk gyakorlatá­nak megfelelően Fock Jenő, a kormány elnöke — mivel a kormány megbízatását a korábbi országgyűléstől kapta — kérte az Elnöki Tanácstól a kormány felmen­tését. Az Elnöki Tanács a kérést elfogad­ta, a felmentést megadta és egyben meg­bízta a kormányt, hogy az újjáválasztásig — a jelenlegi összetételben — intézze a kormányzati ügyeket. Az Elnöki Tanács módosította a népi el­lenőrzésről szóló, 1960. évi V. törvényt, valamint a bíróságok népi ülnökeinek vá­lasztásáról szóló, 1960. évi 6. számú tör­vényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács megtárgyalta és jó­váhagyólag tudomásul vette a művelődés­­ügyi miniszternek a kitüntetéses doktorrá avatások tapasztalatairól szóló tájékoz­tató jelentését, valamint határozatot ho­zott az 1971. évi kitüntetéses doktorrá avatáshoz való hozzájárulásról. Muray Róbert grafikája

Next