Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-16 / 135. szám

2 1971. MÁJUS 16. VASÁRNAP /a­ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Dr. Korom Mihály: A közgazdasági és a jogi megoldások elválaszthatatlanok Beszélgetés az igazságügyi miniszterrel a jogászok feladatairól Siófokon, a minap befejeződött három­napos országos jogásztanácskozáson mér­legre tétetett a gazdasági reform jogi sza­bályozásának eddigi munkája is. Dr. Ko­rom Mihály igazságügyi miniszter meg­nyitó előadásában teljes joggal jelenthet­te ki: a magyar jogásztársadalom számot­tevően hozzájárult a gazdasági reform si­keres bevezetéséhez és jó működéséhez. E megállapítást kiindulópontnak tekint­hetjük ahhoz, hogy néhány kérdést te­gyünk fel dr. Korom Mihálynak. A harmadik lépcső konzekvenciái — Az érvényben levő gazdaságirányí­tási rendszer jogi szabályozását ön a re­form „harmadik lépcsőjének” nevezte. Mi­lyen konzekvenciák adódnak ebből? — A gazdaságirányítási rendszer re­formja nagy társadalmi tettnek bizonyult. Természetes, hogy először a politikai kon­cepciók kidolgozását kellett elvégezni. Ez­után következhetett a közgazdasági meg­oldások keresése. Érthető tehát, hogy az átfogó jogi szabályozás kérdései csak a „harmadik lépcsőben” kerülhettek előtér­be. Így kellett eljárnunk, ha nem akar­tuk a gazdaságirányítási rendszer jogi kérdéseit spekulatív alapon, légüres tér­ben megoldani. Márpedig ezt egyetlen fe­lelős jogász sem akarta. A közgazdasági és jogi megoldások ugyanis egymástól el­választhatatlanok. Ezért a kettő közötti aszinkronitás egy ideig elkerülhetetlenül jelentkezett, de mégis kellő időben és az akkori legjobb tudásunk szerint előkészí­tettük a szükséges jogszabályokat.­­ „Az akkori legjobb tudásunk szerint” kifejezés arra utal, hogy az elmúlt három­négy évben korrigálni kellett egyik-má­sik álláspontjukat? — Igen, arra utal, de nem az alapvető kérdésekben. Minden igazítás, javítás azt szolgálta, hogy a reform fő célkitűzését minél határozottabban érvényesítsük. Nyilvánvaló, hogy a jövőben sem leszünk mentesek minden hibától. Nem tekintjük magunkat csalhatatlanoknak. Ugyanakkor mind nagyobb mértékben állanak rendel­kezésünkre olyan tapasztalatok, amelyek megóvnak bennünket a nagyobb hibák, tévedések elkövetésétől. Ha állandóan és rendszeresen ellenőrizzük saját magun­kat, ha intézkedéseink hatását marxista módon szembesítjük a gyakorlati élettel, akkor bizonyos, hogy minimálisra szo­ríthatjuk a hibák elkövetésének lehetősé­geit. Mindez vonatkozik a jogszabályok előkészítésére és alkalmazására egyaránt. Szeretném hangsúlyozni: nem kell kétel­kedni jogszabályaink stabilitásában, de mindenáron „újítani” sem kell. Mi a tar­tós jogszabályok hívei és hirdetői va­gyunk. De nem szabad­ az állandóságot fetisizálni. Ha egy jogszabály elöregszik, elavul — és ezt nem lehet az évek száma­­al mérni —, időben hozzá kell nyúlni, egy be gátolja, fékezze a fejlődést. Ak­­ár és annyiban kell tehát a jogszabá­­sinkat változtatni, módosítani, amenn­­yiben a társadalmi-gazdasági viszonyok változása azt indokolja. Továbbá akkor és olyan módon, hogy a jog szolgálati, szervező funkcióját a legjobban betöltse. Nagy felelősségérzet, alapos politikai és szakmai tudás, úgy is mondhatnék: biz­tonságos eligazodni tudás kell az állan­dóság és a viszonylagosság marxista dia­lektikájának felismeréséhez, helyes alkal­mazásához a jogban is. A magyar jogá­szok — akik a jogszabályok előkészítésé­vel és alkalmazásával foglalkoznak — ké­pesek arra, hogy a követelményeknek megfelelően, magas színvonalon oldják meg e bonyolult feladatot mára az elmúlt években — mint ismere­tes — a kormányrendeleti szint volt. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy ahol az szükséges, a szabályozás szintjét magasabbra emeljük. Egyebek között te­hát törvényt kezdeményezünk az állami vállalatokról. Törvény útján rendezzük gazdasági és jogi önállóságukat, jogaikat és kötelezettségeiket a rájuk bízott álla­mi vagyon kezelésében, felhasználásában. Tartalmazza majd a törvény a vállalat tulajdonosi felügyeletének, irányításának és a gazdálkodás ellenőrzésének kérdéseit is. Törvényalkotásra kerül sor a népgaz­daság tervezéséről, amely jogrendszerünk egyik hiányosságát pótolja majd. Kodifi­kálni kell a gazdaságirányítási reform bevezetése óta eltelt idő tapasztalatai alapján az új tervezési módszereket, a jó­váhagyott­­ tervek jelenlegi felfogásunk szerinti kötelező érvényét. Ezenkívül tar­talmazza majd a törvény a tervek végre­hajtásának eszközeit és azokat az eljá­rási lehetőségeket, amelyekkel az arra jogosított szervek közvetlenül beavatkoz­hatnak a gazdasági életbe. Még az idén előterjesztjük az országgyűlésben az egy­séges szövetkezeti törvény tervezetét. Korszerűsítjük a részvénytársaságokról rendelkező jogszabályainkat is. Továbbá törvényjavaslatot dolgozunk ki az állam­­háztartásról. Az állami költségvetés ösz­­szeállításának rendjét törvényi szinten 1897-ben szabályozták. Legfőbb ideje lomtárba tenni. Természetesen e kodifi­kációs feladatok távolról sem merítik ki négyéves távlati jogalkotási programunk egészét. Sok-e vagy kevés a jogszabály ? — Gyakran szóvá teszik, hogy nagyon sok a jogszabály és ez akadályozza a munkát egyes­ területeken. Most pedig — a következő négy évben — mintegy negyven újabb törvény, illetve törvény­erejű rendelet készül. Nem lát ön eb­ben veszélyeket is? — A jogszabályok számának sok vagy kevés volta nem számtani művelet kér­dése. De nem is annak a következmé­nye, hogy néhány tucat jogász nem tud mit kezdeni fölös idejével. Az élet egyre differenciálódik és differenciált jogi sza­bályozást igényel. A túlszabályozottságot természetesen el kell kerülni, de ha fon­tos területek megfelelő jogi szabályok nélkül maradnak , az hibákhoz, tör­vénytelenséghez, a társadalom vagy ép­pen az egyes állampolgárok érdekeinek csorbulásához vezethet. Sokan elfelejtik azt is, hogy amikor egy-egy jogszabály elfogadásra kerül, rendszerint a korábbi rendelkezések tucatjait helyezi hatályon kívül.­­ Gazdasági életünk nem mentes a vi­táktól, a perektől sem. Ezek törvényes el­döntése, a jog előírásainak érvényre jut­tatása fontos társadalmi érdek. Ön sze­rint a jogalkalmazás során kielégítően érvényesül a társadalmi érdek? — A társadalmi, a csoport — és az egyéni érdekek ütközései gyakran igé­nyelnek jogi döntéseket. Mi arra hívjuk fel a bírák, döntőbírók figyelmét, hogy a jognak ne pusztán betűit, hanem annak tartalmát is nézzék, és a konkrét ügye­ket ne szakítsák ki soha a társadalmi­gazdasági összefüggésekből. A különféle érdekek összeütközése elkerülhetetlen. Természetesen a legmagasabb rendűnek az össztársadalmi érdeket kell tekinte­nünk, de szeretném aláhúzni, hogy az­­ egyes ember érdekének védelme is a tár­sadalom érdeke lehet adott esetben. Ezért lépünk fel a többi között a mechanikus jogalkalmazás ellen úgy is, hogy kimond­juk: az egyes állampolgárnak is lehet igaza az állam szerveinek, vagy gazdál­kodó egységeinek intézkedésével szem­ben. Aki azonban csak a jogait hangoz­tatja, vagy csupán azt követeli, de a kö­telezettségeiről megfeledkezik, azt rá kell döbbentenünk a jogok és kötelessé­gek elválaszthatatlan egységére. A törvénytelen árfelhajtásokat szigorúan büntetni kell . Egyes ügyeskedők mesterkedéseiket fondorlatos módon társadalmi vagy vál­lalati érdeknek tüntetik fel. Nem lehetne az ilyen törekvésekkel szemben még ha­tározottabban fellépni? De igen, erőteljesen törekszünk erre. Az indokolatlan és törvénytelen árfelhaj­tásokat szigorúan meg kell büntetni. Nem szabad megengedni, hogy egyes vállala­tok a költségek csökkentése, a termelé­kenység növelése, vagy a termelés jobb megszervezése helyett az árak emelésével jussanak többlet­bevételhez. Az arra il­letékes szerveknek az eddiginél többször kell élniük a gazdasági bírság jogintéz­ménye adta lehetőségekkel. A gazdasági jogvitákat eldöntő szerveknek is az a fő feladatuk, hogy sajátos eszközeikkel se­gítsék érvényre juttatni a X. pártkong­resszus által jóváhagyott gazdaságpoliti­kai célkitűzéseket. — Mivel summázhatnánk beszélgeté­sünket? — Nagy társadalmi programunkban nekünk, magyar jogászoknak is vannak fontos feladataink. Államéletünk, a szo­cialista demokrácia továbbfejlesztése, a gazdaságirányítási reform kibontakozása, s — tegyük hozzá — társadalmi életünk egyetlen területe sem nélkülözheti a jo­gászok aktív munkáját, közreműködését. Mindannyiunk számára megtisztelő köte­lesség szolgálni, és legjobb tudásunkkal segíteni népünk, országunk erőfeszítéseit. Várkonyi András A gazdasági tevékenység jogi kodifikációja — ön személy szerint is nagy súlyt he­lyez a kodifikációs munkára, különös te­kintettel a gazdasági építés területén megoldásra váró feladatokra. Megkérhe­tem, hogy érzékeltesse számunkra ennek a tevékenységnek a lényegét? — Az elkövetkező évek jogalkotási te­vékenységének középpontjában kétségte­lenül az alkotmány módosítása áll. Ennek során egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy összhangba hozzuk alaptörvényünk rendelkezéseit az elmúlt két évtized tár­sadalmi-gazdasági változásaival. Alkot­mányunk jelenlegi szövege és a valósá­gos viszonyok ma már nincsenek min­denben összhangban. Ezt a fejlődést elért történelmi jelentőségű eredményeink hoz­ták magukkal. A gazdasági élet új jogi szabályozásának egyik legfontosabb for­ ÉLETÜNK- UTUNK • A Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban \Hv­ r \l Életünk — utunk címmel kiállítás nyílt szombaton — az MSZMP Köz­ponti Bizottsága rendezésében — a Szépművészeti Múzeumban. A tárla­tot a Központi Bizottság nevében Ka­tona István,­ a KB osztályvezetője nyi­totta meg. * A kiállítás az életünkről beszél. A té­nyek szuggesztív és logikus csopor­tosításával, a nyers adatok mögött az összefüggések láttató és grafikailag is ábrázolt feltárásával. Az életünkről s munkánkról, népünk dolgos hétköznap­jainak szívós és átgondoltan megszerve­zett erőfeszítéseiről, amelynek — ha egy­szerre, s ilyen megelevenítő módon feje­ződnek ki, összegző igényű, közérthető formájú ábrázolásban — szívet melen­getően, majdnem azt írtam, megindítóan szép eredményekről vallanak. Számokat látok magam körül. Számo­kat a fali pannókon, százalékokat a gra­fikonok felfutó, nyílegyenes vagy helyen­ként meg-megtörő, de mégis felfelé íve­lő vonalai alatt. Hogy 1960-ban száznak véve az egy főre jutó reáljövedelmet, 1970-ben 155-re száll fel a jelzés; hogy 1960-ban 2,3 milliárdot fordítottunk tu­dományos kutatásra, de 1970-ben már 6,4 milliárdot tudunk szánni erre a célra. Hogy 1960-ban 34,7 millió könyv jelent meg, és 1970-ben 47 millió; hogy amíg­­ 1960-ban 100 főre egy gépkocsi, egy hű-­­­tőszekrény és három televíziókészülék­­ jutott — ma hét személyautó, 33 hűtő- s gép és 55 televízió jut. Számokat, ame­lyeket, ha sokszor látunk, vagy sokszor olvasunk, talán száraznak tűnnek fel, de amelyek mögött hatalmas munka és — nem tudom magamban elfojtani a gon­dolatot— líra van. Ki vitathatná el, hogy a számjegyek, amelyek arról beszélnek, miként növe­kedett tíz év alatt 44 ezerről 80 ezerre az egyetemisták és főiskolai hallgatók szá­ma; vagy a grafikonok, amelyek a lakás­­építési program eddig megvalósított sza­kaszát és a következő évek feladatait jel­zik — nem az emberről, az emberi bol­dogságért kifejtett céltudatos és okosan szervezett erőfeszítésekről adnak számot? A párt X. kongresszusán­ ismertetett té­nyek és számok most illusztratív, köny­­nyen érthető, vizuálisan is rögzíthető él­ményként száz- és százezrek közkincsé­vé lesznek. A kiállítás ugyanis egy hó­napos nyitva tartás után június közepé­től vándorútra kel majd az országban, hogy mindenhová eljuttassa évtizedes, közös, szocializmust építő munkánk tár­gyilagos, pusztán a tények erejével agi­táló, összefoglaló képét. A makettek, a kereskedelmünket, dip­lomáciai és ipari kapcsolatainkat világ­térképeken villanylámpákkal bemutató elmés ábrák egyértelműen bizonyítják: népünk alkotó munkája, az egyéni és nemzeti boldogulást szolgáló politika, tiszteletet és megbecsülést kelt. G. P. KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Dr. Bíró József hazaérkezett Moszkvából Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter szombaton hazaérkezett Moszkvá­ból, ahol részt vett a KGST külkereske­delmi állandó bizottságának 30. ülésén és a KGST-országok külkereskedelmi mi­­nisztereinek eszmecseréjén.­­ Hazaérkezett Prágából a budapesti pártküldöttség Az MSZMP budapesti bizottságának küldöttsége — amely Katona Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága­­tagjá­nak, a budapesti pártbizottság titkárának vezetésével — a Csehszlovák Kommunis­­­ta Párt megalakulásának 50. évforduló­jának prágai ünnepségein vett részt, szombaton hazaérkezett Prágából. A kül­döttséget Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Elutazott a szudáni szövetkezeti bank elnöke Szombaton elutazott hazánkból Elfatih Yousif Daffala, a Szudáni Népi Szövetke­zeti Bank elnöke, aki az OKISZ vendé­geként két hétig tanulmányozta hazánk­ban az ipari termelőszövetkezetek szerve­zetét, munkáját. "* Itt-tartózkodása során látogatást tett fővárosi és vidéki ipari termelőszövetke­zetekben, valarmint fogyasztási és mező­­gazdasági szövetkezetekben. A vendéget fogadta Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára és dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyet­tese. A tárgyalások alkalmával megbe­szélték a két ország szövetkezeti mozgal­mai közötti kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeit. Egészségügyi küldöttségünk hazaérkezett Bukarestből Hazaérkezett szombaton a dr. Tóth Bé­la egészségügyi miniszterhelyettes veze­tésével Bukarestben járt­ magyar egész­ségügyi küldöttség. MSZBT-küldöttség utazott Pozsonyba A Csehszlovák—Szovjet Baráti Társa­ság meghívására a Csehszlovák Kommu­nista Párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett konferenciára szombaton elutazott Pozsonyba a Magyar —Szovjet Baráti Társaság küldöttsége. Kakuk Józsefné, az MSZMP II. kerületi bizottságának titkára és dr. Tétényi Pé­ter, a Gyógynövény Kutató Intézet igaz­gatója. A delegációt a pályaudvaron Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Kovács Ottó, az MSZMP II. kerületi bizottságá­nak első titkára búcsúztatta. A Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlése A Budapesti Ügyvédi Kamara szom­baton tartotta 1971. évi rendes közgyű­lését a kamara dísztermében. Dr. Gárgyán Tibor, a kamara elnöke megnyitójában foglalkozott a X. párt­­kongresszus határozataiból az igazság­szolgáltatásra háruló feladatokkal. A kongresszus iránymutatása megszabja az ügyvédi munka fejlődési irányát, s en­nek során szükséges tovább emelni az ügyvédi munka színvonalát is. Az elnökség beszámolóját dr. Györgyei Béla főtitkár terjesztette elő, az elkövet­kező időszak tevékenységéről szólva a beszámoló külön feladatként jelölte meg a társasházépítéssel összefüggő jogászi teendők ellátását, hangsúlyozta a föld­jogi szabályok végrehajtásával, s a kö­zös vállalkozások működésével kapcso­latos ügyvédi feladatokat. A közgyűlésen dr. Gárgyán Tibor ki­váló ügyvédi és közéleti tevékenységért Landler Jenő emlékérmeket adott át. Véget ért a belkereskedelmi KGST-tanácskozás A KGST belkereskedelmi miniszteri értekezlete közgazdasági és tudományos munkacsoportjának nemzetközi tanácsko­zása Balatonszéplakon befejeződött. A konferencián a pályaalkalmassági vizsgá­latokról tárgyaltak. A részvevők megállapították, hogy a különféle pszichológiai alkalmassági vizs­gálatok segítik az iskolák és a vállalatok helyes döntéseit, de nem lehetnek kizá­rólagosak a fiatalok megítélésében felvé­telénél. A külföldi delegátusok elmon­dották, hogy a megismert magyar mód­szereket messzemenően hasznosítják munkájukban. Elhatározták, hogy rend­szeresítik a hasonló tanácskozásokat, ki­cserélik a fiatalok oktatásával kapcsola­tos tapasztalataikat.

Next