Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1971-05-16 / 135. szám
2 1971. MÁJUS 16. VASÁRNAP /a HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Dr. Korom Mihály: A közgazdasági és a jogi megoldások elválaszthatatlanok Beszélgetés az igazságügyi miniszterrel a jogászok feladatairól Siófokon, a minap befejeződött háromnapos országos jogásztanácskozáson mérlegre tétetett a gazdasági reform jogi szabályozásának eddigi munkája is. Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter megnyitó előadásában teljes joggal jelenthette ki: a magyar jogásztársadalom számottevően hozzájárult a gazdasági reform sikeres bevezetéséhez és jó működéséhez. E megállapítást kiindulópontnak tekinthetjük ahhoz, hogy néhány kérdést tegyünk fel dr. Korom Mihálynak. A harmadik lépcső konzekvenciái — Az érvényben levő gazdaságirányítási rendszer jogi szabályozását ön a reform „harmadik lépcsőjének” nevezte. Milyen konzekvenciák adódnak ebből? — A gazdaságirányítási rendszer reformja nagy társadalmi tettnek bizonyult. Természetes, hogy először a politikai koncepciók kidolgozását kellett elvégezni. Ezután következhetett a közgazdasági megoldások keresése. Érthető tehát, hogy az átfogó jogi szabályozás kérdései csak a „harmadik lépcsőben” kerülhettek előtérbe. Így kellett eljárnunk, ha nem akartuk a gazdaságirányítási rendszer jogi kérdéseit spekulatív alapon, légüres térben megoldani. Márpedig ezt egyetlen felelős jogász sem akarta. A közgazdasági és jogi megoldások ugyanis egymástól elválaszthatatlanok. Ezért a kettő közötti aszinkronitás egy ideig elkerülhetetlenül jelentkezett, de mégis kellő időben és az akkori legjobb tudásunk szerint előkészítettük a szükséges jogszabályokat. „Az akkori legjobb tudásunk szerint” kifejezés arra utal, hogy az elmúlt háromnégy évben korrigálni kellett egyik-másik álláspontjukat? — Igen, arra utal, de nem az alapvető kérdésekben. Minden igazítás, javítás azt szolgálta, hogy a reform fő célkitűzését minél határozottabban érvényesítsük. Nyilvánvaló, hogy a jövőben sem leszünk mentesek minden hibától. Nem tekintjük magunkat csalhatatlanoknak. Ugyanakkor mind nagyobb mértékben állanak rendelkezésünkre olyan tapasztalatok, amelyek megóvnak bennünket a nagyobb hibák, tévedések elkövetésétől. Ha állandóan és rendszeresen ellenőrizzük saját magunkat, ha intézkedéseink hatását marxista módon szembesítjük a gyakorlati élettel, akkor bizonyos, hogy minimálisra szoríthatjuk a hibák elkövetésének lehetőségeit. Mindez vonatkozik a jogszabályok előkészítésére és alkalmazására egyaránt. Szeretném hangsúlyozni: nem kell kételkedni jogszabályaink stabilitásában, de mindenáron „újítani” sem kell. Mi a tartós jogszabályok hívei és hirdetői vagyunk. De nem szabad az állandóságot fetisizálni. Ha egy jogszabály elöregszik, elavul — és ezt nem lehet az évek számaal mérni —, időben hozzá kell nyúlni, egy be gátolja, fékezze a fejlődést. Akár és annyiban kell tehát a jogszabásinkat változtatni, módosítani, amennyiben a társadalmi-gazdasági viszonyok változása azt indokolja. Továbbá akkor és olyan módon, hogy a jog szolgálati, szervező funkcióját a legjobban betöltse. Nagy felelősségérzet, alapos politikai és szakmai tudás, úgy is mondhatnék: biztonságos eligazodni tudás kell az állandóság és a viszonylagosság marxista dialektikájának felismeréséhez, helyes alkalmazásához a jogban is. A magyar jogászok — akik a jogszabályok előkészítésével és alkalmazásával foglalkoznak — képesek arra, hogy a követelményeknek megfelelően, magas színvonalon oldják meg e bonyolult feladatot mára az elmúlt években — mint ismeretes — a kormányrendeleti szint volt. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy ahol az szükséges, a szabályozás szintjét magasabbra emeljük. Egyebek között tehát törvényt kezdeményezünk az állami vállalatokról. Törvény útján rendezzük gazdasági és jogi önállóságukat, jogaikat és kötelezettségeiket a rájuk bízott állami vagyon kezelésében, felhasználásában. Tartalmazza majd a törvény a vállalat tulajdonosi felügyeletének, irányításának és a gazdálkodás ellenőrzésének kérdéseit is. Törvényalkotásra kerül sor a népgazdaság tervezéséről, amely jogrendszerünk egyik hiányosságát pótolja majd. Kodifikálni kell a gazdaságirányítási reform bevezetése óta eltelt idő tapasztalatai alapján az új tervezési módszereket, a jóváhagyott tervek jelenlegi felfogásunk szerinti kötelező érvényét. Ezenkívül tartalmazza majd a törvény a tervek végrehajtásának eszközeit és azokat az eljárási lehetőségeket, amelyekkel az arra jogosított szervek közvetlenül beavatkozhatnak a gazdasági életbe. Még az idén előterjesztjük az országgyűlésben az egységes szövetkezeti törvény tervezetét. Korszerűsítjük a részvénytársaságokról rendelkező jogszabályainkat is. Továbbá törvényjavaslatot dolgozunk ki az államháztartásról. Az állami költségvetés öszszeállításának rendjét törvényi szinten 1897-ben szabályozták. Legfőbb ideje lomtárba tenni. Természetesen e kodifikációs feladatok távolról sem merítik ki négyéves távlati jogalkotási programunk egészét. Sok-e vagy kevés a jogszabály ? — Gyakran szóvá teszik, hogy nagyon sok a jogszabály és ez akadályozza a munkát egyes területeken. Most pedig — a következő négy évben — mintegy negyven újabb törvény, illetve törvényerejű rendelet készül. Nem lát ön ebben veszélyeket is? — A jogszabályok számának sok vagy kevés volta nem számtani művelet kérdése. De nem is annak a következménye, hogy néhány tucat jogász nem tud mit kezdeni fölös idejével. Az élet egyre differenciálódik és differenciált jogi szabályozást igényel. A túlszabályozottságot természetesen el kell kerülni, de ha fontos területek megfelelő jogi szabályok nélkül maradnak , az hibákhoz, törvénytelenséghez, a társadalom vagy éppen az egyes állampolgárok érdekeinek csorbulásához vezethet. Sokan elfelejtik azt is, hogy amikor egy-egy jogszabály elfogadásra kerül, rendszerint a korábbi rendelkezések tucatjait helyezi hatályon kívül. Gazdasági életünk nem mentes a vitáktól, a perektől sem. Ezek törvényes eldöntése, a jog előírásainak érvényre juttatása fontos társadalmi érdek. Ön szerint a jogalkalmazás során kielégítően érvényesül a társadalmi érdek? — A társadalmi, a csoport — és az egyéni érdekek ütközései gyakran igényelnek jogi döntéseket. Mi arra hívjuk fel a bírák, döntőbírók figyelmét, hogy a jognak ne pusztán betűit, hanem annak tartalmát is nézzék, és a konkrét ügyeket ne szakítsák ki soha a társadalmigazdasági összefüggésekből. A különféle érdekek összeütközése elkerülhetetlen. Természetesen a legmagasabb rendűnek az össztársadalmi érdeket kell tekintenünk, de szeretném aláhúzni, hogy az egyes ember érdekének védelme is a társadalom érdeke lehet adott esetben. Ezért lépünk fel a többi között a mechanikus jogalkalmazás ellen úgy is, hogy kimondjuk: az egyes állampolgárnak is lehet igaza az állam szerveinek, vagy gazdálkodó egységeinek intézkedésével szemben. Aki azonban csak a jogait hangoztatja, vagy csupán azt követeli, de a kötelezettségeiről megfeledkezik, azt rá kell döbbentenünk a jogok és kötelességek elválaszthatatlan egységére. A törvénytelen árfelhajtásokat szigorúan büntetni kell . Egyes ügyeskedők mesterkedéseiket fondorlatos módon társadalmi vagy vállalati érdeknek tüntetik fel. Nem lehetne az ilyen törekvésekkel szemben még határozottabban fellépni? De igen, erőteljesen törekszünk erre. Az indokolatlan és törvénytelen árfelhajtásokat szigorúan meg kell büntetni. Nem szabad megengedni, hogy egyes vállalatok a költségek csökkentése, a termelékenység növelése, vagy a termelés jobb megszervezése helyett az árak emelésével jussanak többletbevételhez. Az arra illetékes szerveknek az eddiginél többször kell élniük a gazdasági bírság jogintézménye adta lehetőségekkel. A gazdasági jogvitákat eldöntő szerveknek is az a fő feladatuk, hogy sajátos eszközeikkel segítsék érvényre juttatni a X. pártkongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai célkitűzéseket. — Mivel summázhatnánk beszélgetésünket? — Nagy társadalmi programunkban nekünk, magyar jogászoknak is vannak fontos feladataink. Államéletünk, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a gazdaságirányítási reform kibontakozása, s — tegyük hozzá — társadalmi életünk egyetlen területe sem nélkülözheti a jogászok aktív munkáját, közreműködését. Mindannyiunk számára megtisztelő kötelesség szolgálni, és legjobb tudásunkkal segíteni népünk, országunk erőfeszítéseit. Várkonyi András A gazdasági tevékenység jogi kodifikációja — ön személy szerint is nagy súlyt helyez a kodifikációs munkára, különös tekintettel a gazdasági építés területén megoldásra váró feladatokra. Megkérhetem, hogy érzékeltesse számunkra ennek a tevékenységnek a lényegét? — Az elkövetkező évek jogalkotási tevékenységének középpontjában kétségtelenül az alkotmány módosítása áll. Ennek során egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy összhangba hozzuk alaptörvényünk rendelkezéseit az elmúlt két évtized társadalmi-gazdasági változásaival. Alkotmányunk jelenlegi szövege és a valóságos viszonyok ma már nincsenek mindenben összhangban. Ezt a fejlődést elért történelmi jelentőségű eredményeink hozták magukkal. A gazdasági élet új jogi szabályozásának egyik legfontosabb for ÉLETÜNK- UTUNK • A Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban \Hv r \l Életünk — utunk címmel kiállítás nyílt szombaton — az MSZMP Központi Bizottsága rendezésében — a Szépművészeti Múzeumban. A tárlatot a Központi Bizottság nevében Katona István, a KB osztályvezetője nyitotta meg. * A kiállítás az életünkről beszél. A tények szuggesztív és logikus csoportosításával, a nyers adatok mögött az összefüggések láttató és grafikailag is ábrázolt feltárásával. Az életünkről s munkánkról, népünk dolgos hétköznapjainak szívós és átgondoltan megszervezett erőfeszítéseiről, amelynek — ha egyszerre, s ilyen megelevenítő módon fejeződnek ki, összegző igényű, közérthető formájú ábrázolásban — szívet melengetően, majdnem azt írtam, megindítóan szép eredményekről vallanak. Számokat látok magam körül. Számokat a fali pannókon, százalékokat a grafikonok felfutó, nyílegyenes vagy helyenként meg-megtörő, de mégis felfelé ívelő vonalai alatt. Hogy 1960-ban száznak véve az egy főre jutó reáljövedelmet, 1970-ben 155-re száll fel a jelzés; hogy 1960-ban 2,3 milliárdot fordítottunk tudományos kutatásra, de 1970-ben már 6,4 milliárdot tudunk szánni erre a célra. Hogy 1960-ban 34,7 millió könyv jelent meg, és 1970-ben 47 millió; hogy amíg 1960-ban 100 főre egy gépkocsi, egy hű-tőszekrény és három televíziókészülék jutott — ma hét személyautó, 33 hűtő- s gép és 55 televízió jut. Számokat, amelyeket, ha sokszor látunk, vagy sokszor olvasunk, talán száraznak tűnnek fel, de amelyek mögött hatalmas munka és — nem tudom magamban elfojtani a gondolatot— líra van. Ki vitathatná el, hogy a számjegyek, amelyek arról beszélnek, miként növekedett tíz év alatt 44 ezerről 80 ezerre az egyetemisták és főiskolai hallgatók száma; vagy a grafikonok, amelyek a lakásépítési program eddig megvalósított szakaszát és a következő évek feladatait jelzik — nem az emberről, az emberi boldogságért kifejtett céltudatos és okosan szervezett erőfeszítésekről adnak számot? A párt X. kongresszusán ismertetett tények és számok most illusztratív, könynyen érthető, vizuálisan is rögzíthető élményként száz- és százezrek közkincsévé lesznek. A kiállítás ugyanis egy hónapos nyitva tartás után június közepétől vándorútra kel majd az országban, hogy mindenhová eljuttassa évtizedes, közös, szocializmust építő munkánk tárgyilagos, pusztán a tények erejével agitáló, összefoglaló képét. A makettek, a kereskedelmünket, diplomáciai és ipari kapcsolatainkat világtérképeken villanylámpákkal bemutató elmés ábrák egyértelműen bizonyítják: népünk alkotó munkája, az egyéni és nemzeti boldogulást szolgáló politika, tiszteletet és megbecsülést kelt. G. P. KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Dr. Bíró József hazaérkezett Moszkvából Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter szombaton hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 30. ülésén és a KGST-országok külkereskedelmi minisztereinek eszmecseréjén. Hazaérkezett Prágából a budapesti pártküldöttség Az MSZMP budapesti bizottságának küldöttsége — amely Katona Imrének, az MSZMP Központi Bizottságatagjának, a budapesti pártbizottság titkárának vezetésével — a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulójának prágai ünnepségein vett részt, szombaton hazaérkezett Prágából. A küldöttséget Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Elutazott a szudáni szövetkezeti bank elnöke Szombaton elutazott hazánkból Elfatih Yousif Daffala, a Szudáni Népi Szövetkezeti Bank elnöke, aki az OKISZ vendégeként két hétig tanulmányozta hazánkban az ipari termelőszövetkezetek szervezetét, munkáját. "* Itt-tartózkodása során látogatást tett fővárosi és vidéki ipari termelőszövetkezetekben, valarmint fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezetekben. A vendéget fogadta Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára és dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. A tárgyalások alkalmával megbeszélték a két ország szövetkezeti mozgalmai közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Egészségügyi küldöttségünk hazaérkezett Bukarestből Hazaérkezett szombaton a dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes vezetésével Bukarestben járt magyar egészségügyi küldöttség. MSZBT-küldöttség utazott Pozsonyba A Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság meghívására a Csehszlovák Kommunista Párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett konferenciára szombaton elutazott Pozsonyba a Magyar —Szovjet Baráti Társaság küldöttsége. Kakuk Józsefné, az MSZMP II. kerületi bizottságának titkára és dr. Tétényi Péter, a Gyógynövény Kutató Intézet igazgatója. A delegációt a pályaudvaron Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Kovács Ottó, az MSZMP II. kerületi bizottságának első titkára búcsúztatta. A Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlése A Budapesti Ügyvédi Kamara szombaton tartotta 1971. évi rendes közgyűlését a kamara dísztermében. Dr. Gárgyán Tibor, a kamara elnöke megnyitójában foglalkozott a X. pártkongresszus határozataiból az igazságszolgáltatásra háruló feladatokkal. A kongresszus iránymutatása megszabja az ügyvédi munka fejlődési irányát, s ennek során szükséges tovább emelni az ügyvédi munka színvonalát is. Az elnökség beszámolóját dr. Györgyei Béla főtitkár terjesztette elő, az elkövetkező időszak tevékenységéről szólva a beszámoló külön feladatként jelölte meg a társasházépítéssel összefüggő jogászi teendők ellátását, hangsúlyozta a földjogi szabályok végrehajtásával, s a közös vállalkozások működésével kapcsolatos ügyvédi feladatokat. A közgyűlésen dr. Gárgyán Tibor kiváló ügyvédi és közéleti tevékenységért Landler Jenő emlékérmeket adott át. Véget ért a belkereskedelmi KGST-tanácskozás A KGST belkereskedelmi miniszteri értekezlete közgazdasági és tudományos munkacsoportjának nemzetközi tanácskozása Balatonszéplakon befejeződött. A konferencián a pályaalkalmassági vizsgálatokról tárgyaltak. A részvevők megállapították, hogy a különféle pszichológiai alkalmassági vizsgálatok segítik az iskolák és a vállalatok helyes döntéseit, de nem lehetnek kizárólagosak a fiatalok megítélésében felvételénél. A külföldi delegátusok elmondották, hogy a megismert magyar módszereket messzemenően hasznosítják munkájukban. Elhatározták, hogy rendszeresítik a hasonló tanácskozásokat, kicserélik a fiatalok oktatásával kapcsolatos tapasztalataikat.