Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-06 / 125. szám

MjJGYB!? Hi^lbp HAZAI KÖRKÉP FORUM Xiufoo^ 1971. MÁJUS 6. CSÜTÖRTÖK Kádár János távirata Walter Uibrichth© WALTER ULBRICHT elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt elnökének, Berlin Tisztelt Ulbricht Elvtárs! Engedje meg, hogy a Német Szocialista Egységpárt elnökévé történt megválasztása alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében legjobb kívánságainkat és elvtársi üdvözletünket tolmácsoljam. Felelősségteljes tisztségének betöltéséhez erőt, egészséget és sok sikert kívánunk. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára KÖZ É LET— DIP L O M ÁC IA Fogadás a szovjet sajtó napja alkalmából A szovjet sajtó napja alkalmából, V. A. Vasziljev, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének sajtóattaséja szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetője, dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára, dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, továbbá a magyar sajtó, rádió és televízió számos vezetője és munkatársa. Ott voltak V. J. Pavlov nagykövettel az élen a nagykövetség munkatársai, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több sajtóattaséja, a hazánkban működő külföldi tudósítók. Bíró József hazaindult Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki Ke Ung The külkereskedelmi miniszter meghívására látogatást tett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, szerdán repülőgépen hazaindult Phenjanból. A repülőtéren Ke Ung The és a KNDK külkereskedelmi minisztériumának felelős munkatársai, valamint Sebestyén Jenő, hazánk phenjani nagykövete és a magyar nagykövetség munkatársai búcsúztatták. Jószolgálati küldöttségünk Nepálba utazott A Heltai Imre külügyminiszter-helyettes vezette jószolgálati küldöttség befejezte indiai látogatását A delegáció indiai tartózkodása során baráti eszmecserét folytatott az indiai külügyminisztérium vezető tisztviselőivel időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a két ország közötti kapcsolatokról. Szvaran Szingh indiai külügyminiszter május 4-én fogadta Holla Imre külügyminiszter-helyettest. Atalálkozón jelen volt dr. Kós Péter magyar nagykövet. Május 4-én dr. Kós Péter fogadást adott a küldöttség tiszteletére. Május 5-én a delegáció továbbutazott Nepálba. Ukrán küldöttség Budapesten I. I. Grunjanszkijnek, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság erdőgazdasági és faipari miniszterének, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság ukrán tagozata elnökének vezetésével hazánkba érkezett a tagozat küldöttsége. A delegációt a Nyugati pályaudvaron Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és a Külügyminisztérium képviselője fogadta. A lengyel nagykövet fogadása Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete szerdán fogadást adott a hazánkban tartózkodó lengyel filmküldöttség tiszteletére, amelyet Czeslaw Wisniewski miniszterhelyettes vezet. Részt vett a fogadáson dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. Elutazott Budapestről az ausztráliai kereskedelmi delegáció Egyhetes magyarországi tartózkodás után szerdán elutazott Budapestről az ausztráliai kereskedelmi delegáció, amelyet W. J. Austen, az ausztráliai exportfejlesztési tanács végrehajtó bizottságának tagja vezetett. A küldöttség tagja volt M. Poltridge, az ausztráliai kereskedelmi és iparügyi minisztérium helyettes államtitkára is. A delegációt fogadta Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szalai Béla külkereskedelmi, dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi, dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Szimpozion Prágában Az ENSZ európai gazdasági bizottságának környezetvédelmi konferenciáján szerdán felszólalt Szilágyi Lajos városfejlesztési és építésügyi miniszterhelyettes. Szilágyi Lajos beszédében — akárcsak a szerdán ugyancsak felszólalt Zbigniew Janusko miniszter, a lengyel környezetvédelmi bizottság elnökhelyettese — nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az NDK küldöttségének részvétele a prágai szimpozionon indokolt, és fontos tényező a környezetvédelem problémájának nemzetközi jellegét tekintve. Vasárnapra tűzték ki a képviselői pótválasztásokat Mint ismeretes, az április 25-i általános választásokon három országgyűlési választókerületben — a Békés megyei 5-ös, valamint a fővárosi 21-es és 32-es számúban — egyik jelölt sem kapta meg a megválasztásához szükséges szavazattöbbséget. A választójogi törvény értelmében ezekben a választókerületekben pótválasztásokat tartanak, amelyeket az Országos Választási Elnökség május 9-re tűzött ki. A május 3-án és 4-én megtartott jelölőgyűléseken a választópolgárok nem változtattak a korábbi listán: a Békés megyei 5-ös választókerületben ismét Sebesi Lászlónét, a kétegyházi általános iskola tanítónőjét és Seres Mihálynét, az újkígyósi Arany Kalász Tsz főkönyvelőjét, a fővárosi 21-es számú választókerületben Búza Barna szobrászművészt és Major Tamás színművészt, a Nemzeti Színház főrendezőjét, a fővárosi 32-es számú választókerületben Lakatos Józsefnét, a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszergyártó Vállalat laboránsát, illetve Ménesfalvi Mártát, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár gyógyszervegyészeti gyárának laboránsát jelölték országgyűlési képviselőnek. A választási eljárás előírásainak megfelelően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a jelöltek névsorát benyújtotta az Országos Választási Elnökséghez. Az elnökség megállapította, hogy a jelölések megfelelnek a törvényesség követelményeinek, ezért a képviselőjelölteket elfogadta. Új városunk: Csorna Pécsett megalakult a városi tanács Szerdán várossá avatták a 10 000 lakosú Csornát, amelyet már régóta a Rábaköz fővárosának neveztek Az ország 78-ik városának április 25-én megválasztott tanácsa a délelőtti órákban tartotta meg alakuló ülését. A városi tanács elnökévé Pödör Pált, elnökhelyettesévé Karakas Józsefet választották meg. A végrehajtó bizottság titkárává dr. Papp Lászlót nevezték ki. Az alakuló tanácsgyűlés 11 tagú végrehajtó bizottságot választott. Ezenkívül két megyei tanácstagot is megválasztottak. Az új város tanácsa a déli órákban városavató ünnepi tanácsülést tartott a nemrég elkészült új művelődési otthon dísztermében. Az ünnepi tanácsülés elnökségében helyet foglalt Cseterki Lajos, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. Az ünnepi tanácsülésen Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára átadta a városalapító oklevelet Pödör Pálnak, a városi tanács elnökének. Pécs megyei város tanácsa szerdán délelőtt tartotta ünnepi alakuló ülését. Dr. Takács Józsefnek, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának javaslata alapján a tanácsülés tizenöt tagú végrehajtó bizottságot választott, amelynek tagjai letették az esküt. Pécs megyei város tanácsának elnökévé Szentistványi Gyulánét, elnökhelyetessé Papp Imrét és dr. Németh Lajost választották. A végrehajtó bizottság titkárává dr. Galabár Tibort nevezték ki. Az alakuló ülés 29 tagot választott a megyei tanácsba. KORSZERŰSÉG? A Televízió Színházi Albuma — ellentmondva önnön kedélyes-biedermeieres címének — ugyancsak váratlan intellektuális izgalommal lepett meg legutóbb, egy késhegyre menő szópárbajjal. Ez az összecsapás egy a sajtóban és közvéleményben hosszú hetek óta folyó színházi vita folytatása volt, annak a stíluspolémiának része, amely Major Tamás Romeo és Júlia rendezésére nagyon is különös Shakespeare-interpretáció körül folyik. Két kitűnő színikritikus és elméleti szakember csapott össze. Egyikük, Molnár Gál Péter, kitűnő produkciónak tartotta Major előadását, azon az alapon, hogy az egy szuverén rendezői látásmód kivetítése a klasszikus műre. A másik, Ungvári Tamás, teljesen elhibázottnak mondta az előadást, mivel szerinte a rendező az adott művel kapcsolatban nem tudta (nem is igen tudhatta) megvalósítani tiszteletre méltó, de nagyon is extrém elképzeléseit. Mi magunk a vitában már korábban letettük a voksot, véleményünk Ungváriéhoz áll közelebb. A Romeo és Júliát nem látjuk alkalmasnak arra, hogy az elidegenítő színpad repertoárdarabjává váljék. Magam sem a vita tárgyává tett előadásról akarok beszélni, inkább a művészi magatartásról, amely mögötte rejlik. Abból kell kiindulnunk, amiben teljesen biztosak lehetünk, hogy ugyanis Major a legmesszebbmenő jóhiszeműséggel járt el. A „kukucskáló színház” konvencióitól elfordulva azt a látásmódot és eszközvilágot akarta Shakespeare-re transzponálni, amelyet Meyerhold, Brecht és az aktivizáló színpad példáin okulva korszerűnek, vagy — mondjuk így — a modern színház egyik lehetséges útjának tart. Így kerültek a darabba a szándékosan illúzióromboló díszletelemek, a gumibotos veronaiak, így lett a társadalmi motivációjú szerelmi tragédiából egy olyan politikai dráma, amelynek történetesen szerelmi vonala is van. Ennek az interpretációnak, szerintem, a mű ellenállt — ez okozza visszás érzéseinket, ez indította el a vitát. Az történt tehát, hogy egy adott rendezői látásmódot és eszközvilágot, amely megfelelő helyen és időben korszerű színházi produkció megteremtésére alkalmas, sőt egy megmerevedett színpadi (és nézőtéri) hagyomány felrobbantásának eszköze is lehet, a rendező olyan művel kapcsolatban is bevetett, amelyre az nem alkalmazható. Egy eszköztár lehetőségeinek túlbecsülésével, egy megközelítési mód irreális abszolutizálásával állunk szemben itt. Elem egyedüli példa. Zajlik napjaink - ban — azazhogy búvópatakszerűen újra és újra felbukkan — egy másik művészi vita is, mégpedig filmmel kapcsolatban. Jancsó Miklós legújabb alkotására, az Égi bárányra gondolok. Az európai hírű rendezőnek még leglelkesebb hívei is kissé tanácstalanul állnak szemben ezzel a tüneménnyel, és nemigen tudják beilleszteni az alkotást sem a legjelesebb Jancsó-filmek sorába, sem a modern művészfilmről alkotott elképzeléseik összképébe. Úgy gondolom, az alkotó szemszögéből nézve itt sincs egyébről szó, mint egy művészi látásmód és egy formavilág misztikus túlértékeléséről. Jancsó kialakított a maga számára egy jelképrendszert — megteremtve ezzel egy sajátos képi világot —, azután rögeszmésen ragaszkodva leleményéhez, e jelképeket egyre elvontabbá tette, míg azok végül túl nem lendültek az érthetőség határán. Míg mestereinek és példaképeinek — Fellininek és különösen a Tájkép csata után című filmet elkészítő Vajdának — formanyelve úgy lett tömörebb, hogy egyszersmind egyszerűbbé is vált, Jánosénál ez a tömörítési folyamat gondolati kuszaságot és szükségtelen képi irracionalitást eredményezett. Más vonatkozásban ugyan, de itt sincs egyébről szó, mint egy adott formanyelv lehetőségeinek túlértékeléséről, gondolat és kifejezési eszközök zavaró aszinkronjáról. Végeredményben egy hamis modernségelképzelésről tehát. Hasonló gondolataim támadnak —s hogy egy harmadik példát, egy harmadik kitűnő alkotót is említsek — Juhász Ferenc egyes újabb versfolyamainak olvastán. Némelykor az a benyomásom, hogy ez az oly szuverén látomásvilágot közvetítő művész egy sajátságos jel- és jelképrendszer csapdájába esett. Az alkotó tehetségnek olyan félresiklásáról van itt szó, amelyet egy ugyancsak nélkülözhetetlen művészi adottság, az ökonómia hiánya okoz. Már-már nemzeti sajátságnak tűnik, hogy alkotóművészeink tovább őrzik meg teremtővénájukat, mint arányérzéküket Egy átvett vagy szuverén módon meglelt művészi eszköztár csak addig hiteles — tehát csak addig korszerű —, amíg megfelel a tárgynak, amelynek kifejezésére fel akarják használni. Major Rómeójának illúziótlan szerelmesei, Jancsó példázatának barnára sült és kisportolt nyavalyatörős papja, Juhász alkalmatlan témára futtatott mondat-indázatai nincsenek szinkronban témájukkal, és ezért nem is keltenek sok műélvezőben olyan hatást, amilyet az alkotó szeretne. Márpedig ez — a közönségkomponens — a korszerű közösségi művészetnek éppoly elhanyagolhatatlan eleme, mint éppen a modern formai lelemény. A dolog paradoxona éppen az, hogy olyan alkotókról van szó, akik látásmódjukat és formavilágukat éppen az új közönség megnyerése érdekében, vagy pontosabban : a közönség új hatásokkal történő megnyerése érdekében kívánják hasznosítani. De átmenetileg túllicitáltak. És ez — úgy gondolom — karakterében éppoly provinciális jelenség, mint a bundaszagú konzervativizmus. Az új eszközök túlbecsülése, egy modernnek vélt forma fetisizálása ugyanis csaknem annyi veszélyt rejt magában, mint a túlélt hagyományok erőltetése. És nem is elsősorban a kiemelkedő alkotók munkásságának viszonylatában, akik végül — épp tehetségük lendítőereje következtében — túllépnek majd tévedéseiken. Inkább a követőik szempontjából nézve, akik joggal tekintik szentírásnak mindazt, amit a tehetség tekintélye fémjelez. És a közönség szempontjából, amelynek folyamatos gondot okoz, hogy a valóban korszerűt elkülönítse a talmitól. Értékőrző hagyománynak és forradalmias avantgarde-nak ugyancsak nehezen meghatározható elegye, dialektikus szintézise az, amit igaz hittel és megbízhatóan korszerűnek tarthatunk. Ebben a vonatkozásban mindig voltak és mindig lesznek véleménykülönbségek. Nagyobb csatái a kritikának természetesen mindig a makacs konzervativizmussal vannak. De léteznek olykor — főként egy-egy alkotói életmű átmeneti vakvágányán — ugyanily makacsul megrögzült modernista törekvések is. Olyanok, amelyeket sem a szakmai elemzés, sem a közönség nem igazol. S mintha ez — művészetben és azon kívül — éppen mostanság sok problémát vetne fel. Innét a számos vita a helyes korszerűség kérdéseiről. Ez izgatta Illyés Gyulát is legutóbbi, Bölcsek a fán című drámájában, amelyről e hasábokon ugyancsak beszámoltunk már. önmaga korábbi nézőpontjával is vitázó szimbolikus játékának egyik főhőse egy bajszos-ködmönös atyafi, aki a hagyományőrzés cégére alatt képtelen nézeteket hangoztat, és nevetségesen tarthatatlan álláspontot véd. Van azonban a darabban e figurának egy ellenlábasa is: egy megszállott újító, aki a jövő század vélt igényeinek nevében halomra akarja dönteni mindazt, amit a játék színterének (egy fiktív magyar falunak) lakói megteremtettek, s ami őket karakterizálja. Mindkét figura egyformán komikus; Illyés kettejük között (nézeteiket figyelembe véve, mégis azok ellenére) keresi az igazságot. Az igazságot annak a közösségnek számára, amelynek érdekeit itt képviseli, s amelynek képviselőit ugyancsak fellépteti. Olyan kényes egyensúly ez, amelyet megtalálni nagyon nehéz, de amelynek kereséséről sem egyfajta hamis kegyeletesség nevében, sem valamiféle gyökértelen modernségeszmény, s az azt képviselő művészi álradikalizmus nevében nem mondhatunk le. LUKÁCSÉ ANDRÁS Vándorzászlót kapott a sombereki Béke Őre Tsz A Baranya megyei sombereki Béke Őre Tsz az 1970. évi országos gazdálkodási versenyben elért kiemelkedő eredményeinek elismeréseképpen — a 3000 holdnál nagyobb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek kategóriájában — elnyerte a kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címet és a kormány vándorzászlaját. Szerdán Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese adta át a vándorzászlót és a vele járó százezer forintos jutalmat Nyilas Lajosnak, a Békesre Tsz elnökének.