Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-05 / 124. szám

7 1971. MÁJUS 5. SZERDA A SZAKSZERVEZETEK XXI. KONGRESSZUSA Magyar Hírlap Gáspár Sándor beszámolója a szakszervezeti kongresszuson — A Magyar Szocialista Munkáspárt alig pár hónappal ezelőtt értékelte egész társadalmunk helyzetét, megjelölve továbbhaladásunk útját — mondotta Gáspár Sándor bevezető szavai után, a többi között. — A magyar szakszervezetek a pártkongresszus értékelésével egyetértenek, politikai céljait magukévá teszik, és megvalósításukért dolgoznak. A párt X. kongresszusa elismeréssel szólt a magyar szakszervezetek tevékenységéről. Megállapította: jelentősen hozzájárultak a szocializmus építésében elért eredményeinkhez, nagy társadalmi céljaink megvalósításához, hatékonyan képviselték és védték a dolgozók érdekeit. A magyar szakszervezeti mozgalom az elmúlt négy esztendőben, végrehajtva a XXI. kongresszus határozatait, lépést tartott azzal a fejlődéssel, amely egész társadalmunkat jellemezte. Jobban érvényesítette sajátos szerepét. Erősödött szocialista jellege. Eredményesen segítette a szocializmus, a munkáshatalom erősítését, és ezzel együtt, ettől elválaszthatatlanul jobban látta el a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét is társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a több gyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. Ezzel némileg enyhíthetjük a több gyermekes családok terheit. — Részt vettünk a párt és a kormány lakáspolitikai határozatának kidolgozásában és végrehajtása előkészítésében. Azt az álláspontot képviseltük — úgy érezzük, sikerrel —, hogy a határozat betűjének és szellemének megfelelően a lakbéremelés egyetlen család életszínvonalát se csökkenthesse. A jövőben is őrködünk azon, hogy ettől az elvtől eltérés ne legyen. Szocialista viszonyok között a kölcsönhatás és összhang a termelés és az életszínvonal alakulása között, természetes és kötelező erejű. A gazdasági hatékonyság fokozása, a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű emelése nélkül az egyre növekvő társadalmi igényeket nem lehet kielégíteni. A magyar szakszervezeti mozgalom, mint eddig, a jövőben is alapvető feladatának tekinti, hogy szervezeti ereje és politikai tömegbefolyása teljes latbavetésével a szervezett dolgozók millióit mozgósítsa terveink teljesítésére, a termelékenység növelésére, gazdasági munkánk hatékonyságának fejlesztésére. A tapasztalatok alapján joggal állapíthatjuk meg újra, hogy a gazdasági reform alapelvei beváltak, gazdaságirányítási rendszerünk hatékonyabban működik. Növekedett a vállalatok önállósága és felelőssége. Kiegyensúlyozottabb lett a népgazdaság fejlődése. Nagyobb az összhang a termelés és a fogyasztás között. Minden igazolja: szocialista tervgazdaságunk egészséges irányban fejlődik. Közismert, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságának biztosítása. Elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészségügyi, munkabiztonsági és kulturális fejlődése. A munkás számára a műhely, a gyár, a vállalat nemcsak kereseti lehetőség — mondotta a továbbiakban a SZOT főtitkára. — A munkásember hazaviszi gondjait, otthon is foglalkoztatják műhelye, vállalata problémái. A szocialista rendszer lényeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotó erőt, amely az aktivitásban, a közügyek intézésében, a közéleti tevékenységben érvényesül. — Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is. De érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Éspedig azért nem, mert nem teremtettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez számára magától értetődő lenne. Az üzemi demokrácia lelke és értelme az, hogy az üzemekben a munkások mindenről tudjanak, és tapasztalatuk, tudásuk, aktivitásuk kibontakozhassék. Ez a feltétele annak, hogy megalapozott legyen a beleszólás, az önkéntes részvállalás. Ez az alapja az érdemi munkaversenynek, a tartalmasabb brigádvállalásnak, az egyéni és vállalati érdekeket szolgáló céloknak. Lehetőséget ad arra, hogy nagyobb szerepe legyen a szocialista erkölcsiségnek, a határozott fellépésnek az önzés, a passzivitás, a kívülállás és minden más kispolgári magatartás ellen. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti, és következményei kárt okoznak, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvétel a termelésben, a munkaversenyben. A munkaverseny-mozgalom középpontjában az elmúlt években a szocialista brigádmozgalom állt. Ez így lesz a következő években is. A szocialista brigádmozgalmat továbbra is a munkaverseny fő formájának tekintjük, mert ez a legalkalmasabb arra, hogy a hatékonyabb termelőmunkát és a szocialista emberideál kialakítását együttesen szolgálja. Közös osztályérdek, közös osztálycélok — A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb betöltése szempontjából döntő jelentőségű volt az a felismerés — és ez az MSZMP történelmi érdeme —, hogy a szakszervezeteknek nemcsak az a feladatuk, hogy a forradalmi munkáspárt politikáját közvetítsék a dolgozó tömegekhez, hanem az is, hogy cselekvően részt vegyenek a politika alakításában. Csak így tudják kifejteni társadalmi aktivitásukat, védeni a tagság érdekeit. A szakszervezetek társadalmi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy megelőzzük, illetve feloldjuk a szocializmusban is létező, és mindig új formában jelentkező ellentmondásokat, érdekellentéteket. A párt, az állam és a szakszervezetek között kialakult társadalmi munkamegosztás intézményesen szolgálja a különböző érdekek képviseletének, egyeztetésének, az ütközések megoldásának útját, módját is. A párt természetesen a társadalom vezető ereje. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent egymaga végezzen el. Az államnak és a szakszervezeteknek a társadalmi munkamegosztásban megvannak a maguk sajátos és együttes feladataik. A mi államunk szocialista állam, amely a szocialista elvek alapján dolgozik és tölti be hivatását. S mert ilyen a mi államunk, a szakszervezet együttműködik vele. Nem taktikából, hanem a közös osztályérdek alapján, a közös osztálycélból fakadóan. — A szocialista állam a maga eszközeivel végzi el feladatát. A szakszervezetek ugyanezen célok megvalósítását segítik önálló véleményükkel, sajátos eszközeikkel és így töltik be hivatásukat. — Hazánkban egyre inkább polgárjogot nyer az a felismerés és gyakorlat, hogy a szakszervezetek cselekvő közreműködése nélkülözhetetlen a munkáshatalom számára. A társadalom érdeke, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit, az árakat és béreket érintő politikai jelentőségű döntésekre minden esetben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett — vagy megegyezés híján különálló — véleménye alapján kerüljön sor. A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakorlati együttműködése alkalmas arra, hogy a párt-, állami, gazdasági szervek és a szakszervezetek minden fokon hasonló módon alakítsák ki együttműködésüket. Ez a feltétele annak, hogy a szocializmus építésében felmerült kérdésekben a lehető legjobb döntéseket tudjuk hozni. A szocialista viszonyok között a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés feltétele, hogy a társadalmi érdeket összhangba hozzuk a különböző csoportok érdekeivel és az egyéni érdekekkel is. Ez csak úgy lehetséges, ha döntéseinknél számításba vesszük a társadalom adott politikai helyzetét, gazdasági lehetőségeinket és a dolgozók tudati állapotát. Számításba kell vennünk a szocializmus ellen ható tényezőket is, azok hazai és nemzetközi összefüggéseivel együtt. Több figyelmet a nagyüzemi dolgozók észrevételeire — ismeretes — hangoztatta Gáspár Sándor —, hogy a szakszervezetek támogatják a gazdaságirányítás mai formáját, mert a reform jó eszköz céljaink eléréséhez, és az élet, a gyakorlat próbáját már eddig is kiállta. De a szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket is. Feladatunk e téren is elősegíteni pártunk politikájának érvényesülését, és őrködni politikai céljaink, szocialista elveink megvalósulása felett. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a reálkeresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek. Mivel üzemeink adottságai nem egyformák, eltérőek a lehetőségeik, arra kell törekedni, hogy ez sehol se vezessen a reálbérek, a szociális és kulturális ellátás rosszabbodására, a vállalatok közötti indokolatlan, hátrányos megkülönböztetések kialakulására. Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos értéktermeléssel érték el a nyereséget, attól, ahol lényegében spekulációval, indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. — A szocialista elosztás elvébe beleértendő a differenciálás, a munka társadalmi hasznosságának figyelembevételével a dolgozóknak a termelésben elfoglalt helye és teljesítménye alapján. — A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell mérni. Különbséget kell tenni az azonos munkakört betöltők között is, tehát munkás és munkás, vezető és vezető között a teljesítmények alapján. A differenciálásnak, vagyis a jobb munkára ösztönzésnek ezt a lehetőségét még korántsem aknáztuk ki. Lehetőségeink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbségtételt munkásoknál és alkalmazottaknál egyaránt. Véleményünk szerint helyes, ha növekszik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, munkaköri kötelezettségeinek teljesítéséért kap. A tények arra figyelmeztetnek, hogy évről évre csökken a teljesítménybérben dolgozók száma, kevés a pontos, tudományosan megalapozott műszaki norma, amelyek hiánya nehezíti a keresetek differenciálását. Ha a munkásemberek kereseti lehetőségeiről, a jövedelmek alakulásáról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leglassabban a fizikai munkások bére. Erre utalnak az 1970-es adatok, amelyek megegyeznek az előző évek átlagával is. Míg a bérből és fizetésből élők bére általában 6,5 százalékkal nőtt, a szocialista nagyüzemekben dolgozóké csak 5,5 százalékkal emelkedett. Különösen fontos, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük, hogyan alakulnak az élet- és munkakörülmények nagyüzemeinkben. A nagyüzemekben dolgozik a munkásosztály jelentős része. Munkájuk eredményei és hiányosságai alapvetően befolyásolják hazánk fejlődését. Politikai érdekeink is megkövetelik, hogy a nagyüzemekben dolgozókra nagyobb figyelmet fordítsunk, jobban odafigyeljünk javaslataikra, észrevételeikre, véleményükre. A gazdasági munka hatékonyságának növelése . A társadalmi alapokból való részesedés eddig is jelentős tényező volt, és gazdasági erőnk növekedésével arányban a jövőben is nagy szerepet játszik az életszínvonal alakulásában. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. — Kedvezőtlen jelenség, hogy a vállalati gyermekintézményekben a helyek az utóbbi időben csökkentek. A fejlődés országos méretekben sem felel meg a társadalmi igényeknek. — Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyugdíjba, minden munkában eltöltött év után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. Az új munkásnemzedék felnevelése Törekvéseinkkel nem állunk egyedül — A nemzetközi munkásosztály érdekeinek mind szélesebb felismerése világszerte új helyzetet teremtett — mondotta Gáspár Sándor. — A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban erőteljes és pozitív irányú differenciálódás zajlik le. Mindez az eddiginél szélesebb összefogás lehetőségét nyújtja. A szélesebb körű összefogás megvalósítása érdekében tevékenykedik a Szakszervezeti Világszövetség és tagszervezetei, de a kívülálló szakszervezetekben is jelentős erők lépnek fel az egység szellemében. A Munkásosztály csak egy van és az oszthatatlan. Ebből kiindulva arra törekszünk, hogy a munkások nyelvén beszélve, a diplomáciát másoknak hagyva, szót értsünk minden valóságos szakszervezettel. Ennek alapján építjük kétoldalú kapcsolatainkat más országok különböző szakszervezeteivel, s veszünk részt nemzetközi akciókban. Ebben a szellemben helyeselné a magyar szakszervezeti mozgalom többek között egy széles körű európai szakszervezeti konferencia megszervezését is. — Mindezekkel a törekvéseinkkel nem állunk egyedül. Hatalmas erőt ad szakszervezeti mozgalmunknak — és nemcsak nemzetközileg, hanem belső tevékenységünk szempontjából is — egységünk a Szovjetunió és a szocializmust építő országok szakszervezeteivel. Népünk tapasztalatai igazolják, hogy a társadalmi haladásért, a dolgozó milliók felemelkedéséért vívott harc mindig a proletár nemzetköziség zászlaja alatt folyt, s az internacionalizmus próbája a Szovjetunióhoz való viszony. A szovjetellenesség mindig a nép ellenségeinek ideológiája volt, amely a néptömegek számára nyomort, pusztulást, hirdetésre pedig szégyent, gyalázatot hozott. A Szovjetunió iránti barátságtól és hűségtől sem hamis szirénhangok csalogatásai, sem átkozódások és rágalmak nem tántoríthatnak el bennünket. A munkás nemzetköziség, a magyar—szovjet barátság a magyar nép felemelkedéséért harcoló erők számára mindig szent eszme volt és marad. Hűségünk az internacionalizmushoz népünknek felvirágzást, hirdetőinek dicsőséget és megbecsülést hozott eddig is és hoz a jövőben is! — A béke, a haladás, a demokrácia erői az utóbbi években nagy harcokat vívtak és nagy eredményeket értek el. E harcok hőseit, vietnami testvéreinket, az arab országok dolgozóit, az imperializmussal harcban álló ázsiai, afrikai, latin-amerikai népeket, a jobb életért küzdő munkástársainkat, a szocialista világban velünk munkálkodó testvéreinkkel együtt arról biztosítjuk: velük vagyunk, és igyekszünk jól végezni dolgunkat hazánk és a nemzetközi munkásosztály javára. Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért. Az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom sok tízezer munkásának, tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, áldozatos tevékenységükért, s további lakadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket — fejezte be Gáspár Sándor a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját. A számvizsgáló bizottság beszámolója Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a számvizsgáló bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írásbeli beszámolót. A számvizsgáló bizottság a SZOT írásos beszámolójával és Gáspár Sándor szóbeli kiegészítésével, valamint a beterjesztett határozati javaslattervezettel egyetért. A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet következett. Majd a szünet után megkezdődött a vita az írásos és szóbeli beszámolók, a határozati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet fölött. A jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára.