Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-05 / 124. szám

MII.YOR Hírlap A SZAKSZERVEZETEK XXII. KONGRESSZUSA 1971. MÁJUS 5. SZERDA Biszku Béla felszólalása — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében tisztelettel köszöntöm a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusát, a kongresszus vala­mennyi részvevőjét, s az önök személyén keresztül a szakszervezetek tagságát, egész munkásosztályunkat — mondotta felszólalásában Biszku Béla. — Örömmel teszek eleget Kádár János elvtárstól ka­pott megbízatásomnak, s átadom a tisz­telt kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánsá­gait. — Központi Bizottságunk és egész pár­tunk a szakszervezeti munkát megillető érdeklődéssel tekint a kongresszus tanács­kozása elé. A Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy az elvégzett munka értékelésével, a jövőre vonatkozó tervek­kel egyetértünk, és támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocializ­must építő társadalmunkban.­­ A beszámoló híven tükrözte, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt. A magyar szakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik fel­adatukat, segítő és aktív harcosai a szo­cializmust építő munkának, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és tömegek kapcsolatának fejleszté­séhez, erősítéséhez.­­ Az eredményekért külön is köszönet és elismerés illeti a szakszervezetek min­den funkcionáriusát, azt a több mint 400 000 szakszervezeti aktivistát, akik ön­zetlen, öntevékeny, odaadó munkával dolgoznak azért, hogy épülő hazánk, a Magyar Népköztársaság előrehaladjon a szocialista társadalom építésében.­­ A kongresszus belpolitikai életünk figyelemre méltó eseménye, hiszen a mun­kásosztály legátfogóbb osztályszervezeté­nek állásfoglalását hivatott tükrözni. De jelentős nemzetközi szempontból is, mert a magyar szakszervezeti mozgalom — in­ternacionalista hagyományaihoz híven — érzi felelősségét nemcsak saját munkás­­osztálya és a magyar nép, hanem a nem­zetközi munkásmozgalom előtt is. Tuda­tában van annak, hogy a világ munkásai figyelemmel kísérik, hogyan oldják meg a magyar szakszervezetek a szocializmus építésének viszonyai között sajátos fel­adataikat, közelítsék meg a dolgozó emberek ügyeit, mindenki, akire az emberi ügyek intézé­sét bízták, köteles megértéssel, jóindulat­tal és figyelemmel foglalkozni ezekkel a feladatokkal. A szakszervezetektől azt várjuk, hogy segítsék ennek a szellemnek az érvényesülését minden munkahelyen.­­ A szakszervezetek társadalmi szere­pének növeléséhez az is nagymértékben hozzájárul, hogy rendszeressé váltak a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közötti tárgyalások a munkások munka- és életkörülményeinek javításá­val összefüggő kérdésekről. Ez további teret nyitott a szakszervezetek kezdemé­nyezéseinek, és annak, hogy a kormány és a SZOT egyeztesse álláspontját a gaz­daságpolitikai, az életszínvonal - és szo­ciálpolitikai, a dolgozók munkakörülmé­nyeit érintő és más fontos kérdésekben. Tovább kell növelni a szakszervezetek társadalmi szerepét . Az elmúlt évek tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy munkásosztályunk, dol­gozó népünk képes újabb lendületet ad­ni a szocializmus építésének, mert érti politikánk lényegét. Bizonyítéka ennek a szakszervezetek által kezdeményezett kongresszusi verseny sikere, amelynek eredményeiért ezúton mondunk köszöne­tet mindazoknak, akik ebben részt vettek és munkájukkal növelték anyagi erőfor­rásainkat, gazdasági lehetőségeinket. Az anyagi eredményeken túl nem kisebb eredmény volt az sem, hogy fejlődött munkásosztályunk tudata, s mindjobban megérti, hogy boldogulása szorosan ösz­­szefügg az anyagi javak termelésének nö­velésével, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztésével, s elosztási rendszerünk tö­kéletesítésével. — Társadalmi fejlődésünk belső tör­vényszerűsége teszi szükségessé, ahogyan arról a beszámoló szólott, hogy szocialis­ta viszonyaink között a szakszervezetek még jobban betöltsék hivatásukat, s ma­gasabb színvonalon folytassák munkáju­kat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A munkásember mindent megért, ha látja munkája értel­mét, de nem tűri el a szocialista elveink­kel összeférhetetlen jelenségeket: az ér­telmetlenséget, a pazarlást, a basáskodást, a hatalommal való visszaélést, s azt, ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nem­­kívánatos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek összeforrottak, és egységesen, együttes­­ erővel harcolnak szocialista elveink valóra váltásáért.­­ Hazánkban az utóbbi években a vál­tozó társadalmi körülményekhez, a fejlő­dő szocialista viszonyokhoz igazodva meg­növekedett a társadalmi és tömegszerve­zetek, közöttük a szakszervezetek jogkö­re is. Pártunk tudatosan törekszik a szak­­szervezetek jogainak, befolyásának és fe­lelősségének növelésére, s ezért olyan fel­tételeket teremtett, amelyek pozitív hatá­sa áthatja, formálja egész társadalmi, po­litikai közéletünket. A szakszervezetek szerepének növelése része a munkáshata­lom erősítésének, a szocialista demokrá­cia folyamatos fejlesztésének. Mindez összefügg azzal a munkával, amit állam­életünk fejlesztése, a tanácsrendszer töké­letesítése és fejlesztése, a társadalmi és tömegszervezetek szerepének növelése ér­dekében végzünk. Mi e folyamat értelme? Először is hasznosítani igyekszünk 1956 tanulságait és az 1956 utáni tapasztalato­kat, amelyeket saját építőmunkánk során és nemzetközi vonatkozásban szereztünk. — Nálunk, mint ismeretes, a fejlődés úgy megy végbe, hogy egypártrendszer vi­szonyai között dolgozunk és építjük a szocializmust. Ilyen körülmények között törekszünk arra, hogy megfelelő biztosí­tékaink legyenek a társadalmi fejlődé­sünk során jelentkező ellentmondások kellő időben felszínre jutására és szocia­lista megoldására. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy társadalmunk — amely túljutott a kibékíthetetlen osztályellenté­tek korszakán és nagy eredményeket ért el — kizárólag ellentmondásokból áll. Né­pünk egységes szocialista céljaink képvi­seletében és megvalósításában. A szocia­lista demokrácia fejlesztésével, az üzemi demokrácia kiterjesztésével azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók még hatékonyab­ban vegyenek részt saját ügyeik intézésé­ben. Egyetlen vezető sem tud jól dolgoz­ni, ha nem támaszkodik naponta a dol­gozó kollektíva erejére, tapasztalataira, tettrekészségére.­­ Mindezek a kérdések a szakszerve­zeti munkában nem elméleti síkon, ha­nem a mindennapi munkában gyakorlati módon jelentkeznek. A munkások azt vár­ják, hogy bér-, szociális, kulturális, mun­kavédelmi igényeiket — amelyeket a szakszervezeti kongresszusokon megfo­galmaztak — rangsorolják és velük együtt megteremtsék a megoldáshoz szükséges feltételeket. A Központi Bizott­ság véleménye szerint a szakszervezeti mozgalom betölti e hivatását. A szakszer­vezeteknek van tekintélyük, szavuk tár­sadalmunkban. Közreműködésük, tapasz­talataik figyelembevétele nélkül nem old­ható meg egyetlen fontos társadalmi fel­adat sem. Befolyásuk érvényesül a kor­mányzati munkában, a lakás-, ár-, bér- és kereskedelempolitikai intézkedésekben csakúgy, mint a vállalati tervekben, a kollektív szerződésekben. Érvényt szerezni a törvényes rendelkezéseknek . Pártunk X. kongresszusa nagy fi­gyelmet szentelt a szakszervezeteknek is. Megállapította, hogy alapvető hivatásuk a munkásosztály hatalmának védelme, erősítése, a szocialista társadalom felépí­tésének támogatása, a dolgozó emberek kommunista szellemben nevelése. A szak­­szervezetek előbbiekkel összefüggő és együttes feladata: a munkásosztály, a kü­lönböző iparágak, szakmák, rétegek, a dolgozó kollektívák és az egyes szakszer­vezeti tagok jogainak, érdekeinek védel­me. A több irányú feladat tulajdonkép­pen összhangban van egymással. Egy­részt azért, mert szocializmust építő tár­sadalmunkban a dolgozók alapvető érde­kei megegyeznek. Másrészt azért is, mert az­ érdekvédelmi tevékenység fő vonása: érvényt szerezni a szocialista állam tör­vényes rendelkezéseinek és fellépni azok­ban az esetekben, ha ezeket a dolgozó em­berek rovására megsértik. Az ilyen ese­tekben a kollektívák és az egyes dolgozók érdeke társadalmi érdek is. Az állami irányító szervek és a szak­­szervezetek között — mint ahogyan az életben, a valóságban másutt is — időn­ként véleménykülönbségek, nézeteltéré­sek is adódnak. Ez természetes. Arra kell törekedni, hogy ezek felszínre kerüljenek és közös erővel megtalálják a megoldást. Helyeseljük, ha a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a törvényes rendelkezések megsértőivel szemben szót emel a kor­mánynál, a Központi Bizottságnál. Mint ahogyan az is helyes és követendő gya­korlat, hogy a munkásállam kormánya a szakszervezetek támogatását kéri és kapja meg a munkáshatalom erősítéséhez, a gazdasági építőmunka hatékonyságának növeléséhez, a munkafegyelem és szerve­zettség javításához, az életszínvonal nö­veléséhez szükséges anyagi feltételek megteremtéséhez. Mindezt a munkásde­mokrácia fontos elemének tartjuk. A szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mind­azokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Lehetnek természetesen olyan igé­nyek is, amelyek ma még nem vagy csak részben elégíthetők ki. Azért dolgozunk, hogy minden jogos szükséglet minél ha­marabb kielégíthető legyen. Amire már ma megvan a lehetőség, az sehol és soha­se sikkadjon el. Nagyon sok függ e tekin­tetben azoktól a vezetőktől, akik a dolgo­zók mindennapi ügyeiben döntésre hiva­tottak. A szakszervezetek legyenek rajta, hogy az állami, gazdasági rendelkezése­ket és a lehetőségeket mindig helyesen értelmezzék. Ne ridegen és elutasítóan, hanem a segítés, a megoldás szándékával A szakszervezetekben dolgozó kommunisták mutassanak példát Erről a helyről külön is szeretnék szól­ni a szakszervezetekben dolgozó kommu­nistákhoz.­­ A szakszervezetek növekvő politikai, érdekvédelmi, gazdasági és kulturális fel­adatai azt követelik, hogy a kommunisták mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szakszervezetben, amely­nek tagjai. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyő­zéssel szerezzenek érvényt. Legyenek el­sők a feladatok vállalásában. Figyelem­mel tanulmányozzák a tömegek tapaszta­latait, észrevételeit, kritikáját. Gondos­kodjanak arról, hogy szakszervezeti bi­zottságuk hivatásának megfelelően mű­ködjék és teljesítse feladatait. Legyenek élharcosai az üzemi demokrácia fejleszté­sének. Abban a tudatban végezzék, ezt a fontos pártmunkát, hogy a munkásosztály, a szocialista társadalom legnagyobb és jelentőségében, hivatásában semmi más­sal nem pótolható osztályszervezetében a munkások és más bérből és fizetésből élők tömegszervezetében dolgoznak. A magyar munkásosztály, a dolgozó nép nagy áldozatokat hozott a szocializmus építéséért. Ez a mű még nincs befejezve. Tovább kell mennünk a kipróbált úton, s ha az új feladatok megkövetelik, keresni kell az új megoldásokat is. Ahogyan mú­lik az idő, a végzett munka meghozza gyümölcsét, sokasodnak az eredmények, amelyek jobbá, gazdagabbá teszik a dol­gozó emberek életét. Ebben a meggyőző­désben kívánok a Központi Bizottság ne­vében a kongresszusnak további jó mun­kát, a küldött elvtársaknak sikereket a kongresszus határozatainak végrehajtá­sához — fejezte be felszólalását Biszku Béla. Biszku Béla nagy tapssal fogadott be­széde után megkezdődött a beszámoló vi­tája. Felszólalások Szilágyi András, a Győri Magyar Va­gon- és Gépgyár szakszervezeti tanácsá­nak titkára elmondotta, hogy vállalatuk­nál rendszeresen foglalkoznak a dolgozó nők helyzetének javításával. Megszün­tették az 1200 forint alatti kereseteket, így a munkásnők keresete most már megközelíti a férfiak jövedelmét. Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára elemezte a szocialista demok­rácia jelentőségét és érvényesítésének módjait. A munkások elvárják, hogy olyan kérdésekben kérjék ki véleményü­ket, amelyek a vállalat életében alapve­­tőek. Az ebédszünet után Vass-Witeg Miklós vette át a tanácskozás elnöki tisztét. Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világ­­szövetség főtitkára először arról szólt, hogy korunkat a munkásosztály egyre szorosabb érdekközössége jellemzi. A kö­zös problémák megoldásához egyetértés­re, akcióegységre van szükség. A közös fellépést igénylő problémák sorában em­lítette meg a békeerők világméretű ösz­­szefogását az USA indokínai agressziója ellen, ide sorolta a közel-keleti válság po­litikai megoldásának követelését, az eu­rópai biztonság megteremtéséért való ak­cióegységet. Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára elmondotta, hogy az építők teljesítették a szakszervezetek XXXI. kongresszusán tett ígéretüket, a harma­dik ötéves tervben 300 ezer helyett 327 ezer új lakást építettek. Papp Jánosné, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti tanácsának titkára arról beszélt, hogy a textilipar csaknem 140 ezer dolgozója közül 95 ezer a nő, és több mint 60 ezer a fiatal. 45 ezren dolgoznak három műszakban. Nehezíti a helyzetü­ket, hogy 37 ezren járnak be vidékről, nagyobb távolságról munkahelyükre. P. T. Pimenov, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának titkára volt a következő felszólaló. Tolmácsolta a szovjet szakszervezetek üdvözletét. — Meggyőződésünk — mondotta —, hogy országuk szakszervezetei az MSZMP ki­próbált vezetésével méltóképpen járul­nak hozzá a negyedik ötéves terv fel­adatainak teljesítéséhez, újabb eredmé­nyeket érnek el abban a harcban, ame­lyet a szocializmus teljes felépítéséért vívnak. Lukács László, a Hortobágyi Állami Gazdaság szakszervezeti tanácsának tit­kára helyeselte, hogy a kollektív szer­ződés nem tartalmaz vállalásokat, gaz­dasági célkitűzéseket, hanem rendelteté­sének megfelelően jogszabály jellegű, a Munka Törvénykönyv végrehajtási uta­sítása. Nguyen Cong Hoa, a VDK-ból érkezett szakszervezeti küldöttség vezetője, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség alel­­nöke üdvözölte a kongresszus küldötteit, rajtuk keresztül a magyar népet. Nguyen Van Hoa, a Dél-Vietnam Fel­szabadításért Küzdő Szakszervezeti Szö­vetség végrehajtó bizottságának tagja köszöntötte ezután a kongresszust. Han­goztatta, hogy a végső győzelemért ví­vott harcban hatékony ösztönzésnek tart­ják a Magyarországon rendezett vietna­mi szolidaritási, barátsági hónapokat, he­teket, az amerikaiak dél-vietnami bű­neit elítélő megmozdulásokat A délutáni szünetben a székház üveg­termében a Szaktanács vezetői nevében Földvári Aladár, a SZOT elnöke, baráti összejövetelen látta vendégül a munkás­­mozgalom, a szakszervezeti mozgalom veteránjait. Timmer József, a SZOT titkára beszé­dében a magyar szakszervezetek gyara­podó nemzetközi kapcsolataival foglal­kozott. Hangoztatta, hogy a magyar szak­­szervezetek nemzetközi tevékenységük­ben a szakszervezetek együttműködésé­nek elmélyítésére és kiterjesztésére tö­rekszenek. Besenyei Miklós, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést ezután a kongresszusnak. A küldöttek közül 669 jelent meg, 56,6 százalékuk budapesti, 43,4 százalékuk vidéki, 31,8 százalék nő, 12,1 százalék pedig 30 éven aluli fiatal. A küldöttek 67,1 százaléka ipari és mező­­gazdasági munkás, 9,8 százaléka értelmi­ségi, 4 százaléka műszaki. A kongresszus küldötteinek 12 százaléka régi szervezett dolgozó. Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár vállalati szakszervezeti bizottságának titkára ki­fejtette: a Bőripari Dolgozók Szakszer­vezetének tagjai a kongresszus doku­mentumaival egyetértenek. Pataki Gyuláné általános iskolai igaz­gató elmondotta, hogy a felnőttek iskola­­rendszerű oktatásának a helyzete a pe­dagógusok erőfeszítései ellenére sem ki­elégítő. Jelenleg a 16—49 éves korú la­kosság felének nincs meg a teljes általá­nos iskolai végzettsége. Tóth István, a Közlekedési és Szállí­tási Dolgozók Szakszervezetének főtitká­ra egyebek között a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztéséről, s mint ennek egyik jó módszeréről, a kormány és a SZOT­ ,a minisztériumok és az ágazati szakszervezetek vezetőinek rendszeres tanácskozásairól beszélt. Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének póttagja, a Cseh­szlovák Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom Központi Tanácsának elnöke elis­meréssel szólt a magyar és a csehszlo­vák szakszervezeti mozgalom közötti sok­éves testvéri kapcsolatokról, amelyek mint mondotta, jól érzékelik a két or­szág dolgozóinak érdekazonosságát. Vincze József, a Csepel Vas- és Fém­művek acélművének előhengerésze töb­bek között elmondta, hogy a hatékonyság növelésében fontos feladat az ösztönző bérezési formáik megvalósítása. A kongresszus ma reggel 9 órakor foly­tatja munkáját. * Kedden este elutazott hazánkból a SZOT kongresszusán részt vett Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke. A Ferihe­gyi repülőtéren Kiss Károly, a SZOT al­­elnöke és Gál László, a SZOT titkára bú­csúztatta.

Next