Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1971-05-05 / 124. szám
Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP FÓRUM 1971. MÁJUS 5. SZERDA 5 KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Köszönő távirat Hirohito japán császár táviratban mondott köszönetet Kosonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Japán nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. Aczél György és Komócsin Zoltán bukaresti tárgyalásai Kedden a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának székházában tárgyalások voltak, egy részről a baráti látogatáson Romániában tartózkodó Aczél György és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, másrészről Maria Manescu és Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága és Állandó Elnöksége tagjai, a központi bizottság titkárai között. Ebből az alkalomból megvizsgálták a két párt és a két ország közötti baráti és sokoldalú együttműködési kapcsolatok folytonos fejlődését, véleménycserét folytattak a két országban folyó szocialista építés időszerű kérdéseiről, valamint egyes nemzetközi problémákról. Az elvtársi légkörben megtartott tárgyalásokon részt vett Perjési László, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Vasile Vlad, az RKP KB póttagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Nicolae Ionescu, a külügyi osztály helyettes vezetője. Jugoszláv belügyi küldöttség érkezett Magyarországra Benkei Andrásnak, a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének meghívására kedden hivatalos magyarországi látogatásra érkezett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi belügyi küldöttsége Radovan Sztijacsics szövetségi titkár vezetésével. A küldöttség tagjai között van Mate Krpan, a Horvát Szocialista Köztársaság belügyi titkára, Milan Knyezsevics, a Vajdasági Autonóm Tartomány belügyi titkára és a jugoszláv szövetségi belügyi titkárság több felelős munkatársa. Bemutatkozó látogatás Péter János külügyminiszter kedden bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Mario Franzit, az Olasz Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. Küldöttség utazott a göteborgi kiállításra Dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével kedden küldöttség utazott a göteborgi élelmiszeripari kiállításra. Megyei várossá nyilvánították Győrt Cseterki Lajos adta át az okmányt a 700 éves városnak Az április 25-én megválasztott győri városi tanács kedden délelőtt tartotta alakuló ülését, amelyen részt vett Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke és Pataki László, a megyei pártbizottság első titkára. Horváth Ferencnek, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának javaslata alapján a tanácsülés 13 tagú végrehajtó bizottságot választott, amelynek tagjai letették az esküt. A győri városi tanács elnökévé ismét dr Csernitzki Gyulát elnökhelyettessé, Farkas Tibort és Módos Dezsőnét választották. A végrehajtó bizottság tikárává dr. Szabó Mihályt nevezték ki. Az alakuló ülés 21 tagot választott a megyei tanácsba. Ezt követően Győr város új tanácsa ünnepi ülést tartott, amelyen Cseterki Lajos az Elnöki Tanács titkára bejelentette: az Elnöki Tanács úgy határozott, hogy április 25-től Győr városát, hazánk társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében betöltött szerepének elismeréséül megyei várossá nyilvánítja. Győr munkásvárosként lépett a XX. századba és ma a magyar ipar, a munkásosztály, a társadalmi haladás egyik centruma. Ezután Cseterki Lajos felolvasta a megyei várossá nyilvánító okmány szövegét. Majd átadta a díszes kötésű okmányt dr. Csernitzki Gyulának, a városi tanács elnökének, aki meleg szavakkal mondott köszönetet a magas kitüntetésért. Erdők, mezők, ligetek ^ Q j ^ Országos adattár készül természeti értékeinkről (Tudósítónktól) Ahogy az urbanizáció fokozottan világjelenséggé válik, egyre exponáltabb helyet tölt be minden fejlődő országban a környezetvédelem kérdése. Ma, a civilizációs betegségek korában, a stresszhatásoktól zavart emberi élet idején, a nagy léptekkel haladó gazdasági fejlődés századában senki sem tagadhatja a levegő- és vízszennyeződések, a zaj- és más környezeti ártalmak elleni küzdelem időszerűségét és fontosságát. Márpedig az ember és környezete egyensúlyának fenntartása érdekében akad elég tennivaló. Dr. Pongrácz Pál, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezetője, aki a Magyar Urbanisztikai Társaság legutóbbi klubnapján a fokozódó városiasodással járó veszélyeket felvázolta, egyúttal a védekezés módozatait is megjelölte. Megelőzhető a környezeti ártalmak térhódítása, ha előzetes kutatások útján felismerjük, s idejében megakadályozzuk elterjedésüket. Hazánkban három évvel ezelőtt kezdődött meg az a nagyszabású felmérő munka, amely — egyéb célkitűzései mellett — a környezeti ártalmak keletkezésének megelőzését hivatott szolgálni. Az ÉVM területrendezési főosztálya megbízásából tervezőintézeteink néhány megyében már feltérképezték azokat a természeti értékeket, amelyeknek döntő fontosságuk van a táj karakterének kialakításában, s szerepet játszanak a további városrendezési és regionális tervek elkészítése és végrehajtása során. Fejér, Komárom, Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyék összeállításai készültek el eddig. A továbbiakban gyorsítani kell a munka ütemét, mert a területfejlesztési tervekhez már most nagy szükség lenne a többi, felmérésre. A megyei tanácsok és a tervező szervek szorosabb együttműködése nélkül azonban ez hoszszú évekig húzódó, s így kevésbé felhasználható munka marad. Természeti értékeink nyilvántartása lehetővé teszi egyben ápolásukat is. A műemlékek, a történelmi együttesek, a régi épületek elválaszthatatlan része a közvetlen környezet is; egy park, egy erdő, egy facsoport elősegíti az épületek érvényesülését, ezért az objektumok gondozása nem választható el a környezet védelmétől. Több helyen felismerték már a táj és az ember közti kölcsönhatás jelentőségét, s ott példamutató módon a természet megóvására törekednek. Így a hús-vér ellenség helyett, a múló századok enyészetével hadakozó várak fenséges látványt nyújtanak a dús lombú fáktól, az épen hagyott erdőktől övezve. A mai igények szerint hasznosított régi kastélyainknak — köztük például a tóalmásinak, lillafüredinek, szabadkígyósinak — szerves részei a tágas, rendezett parkok, ligetek. Népművészeti emlékeink, így a cáki borospincék is az eredeti, természetes környezetben, a szelídgesztenyefák koronái alatt maradnak tájesztétikai szempontból értékesek. A legtöbb helyen azonban még sok a javítanivaló. Nyírbátoron, a híres gótikus minorita templom követel magának méltóbb környezetet; parkjaink közül országszerte sok a felújításra szoruló. Elhanyagolt állapotban van a híres kopjafás szatmárcsekei temető, s benne Kölcsey Ferenc sírja. Megkülönböztetett gondozást igényelnek a táj egyedi tartozékai, például a faóriások vagy más növényritkaságok. Az arborétumok, botanikus kertek mintájára a szabadban található növények ápolását is meg kell oldani. A vízparti területek, az üdülőhelyek környezete az eddiginél jóval nagyobb védelemre szorul. Útmenti fasoraink megóvása mellett keresni kell a csornaihoz hasonló komplexebb tájfásítási mód elterjesztésének lehetőségét, ahol az autók — a többi fa szegélyezte attól eltérően — szélesebb nyomsávon, biztonságosabban haladhatnak. Az adatfelvétel — melynek során még 1000—1200 községet kell az ÉVM munkatársainak felkeresniük —, majd az ezt követő országos adattár összeállítása honos helyismereti szempontból is igen nagy jelentőségű vállalkozás. Ha véget ér a tudományos alapossággal végzett felmérés, szívesen találkoznánk a feltárt természeti értékek dokumentumaival egy nagyközség számára rendezett, összesítő kiállításon. FELLÉPÉS A hogy előrehalad közéletünkben a szocialista demokráciagyakorlati megvalósulása, úgy válik egyre világosabbá jelenléte-jelentősége is. Átlapozva a legutóbbi évek sajtóját, érdekes megfigyelést tehetünk. Mindenekelőtt a fogalom politikai magyarázata került előtérbe. Az eszmefuttatások után — és közben! — egy sor gyakorlati kérdésre kellett választ keresni, hiszen a szocialista demokrácia olyan sarkalatos elv, amelynek próbája a tényleges viszony az állampolgár és az állam, a dolgozó és a munkahely, az ember és az ember között. Uralkodóvá vált az a felismerés, hogy a szocialista demokrácia nemcsak része a politikánknak, hanem eszköze és célja is. Ebből indul ki, ide torkoll, ezt munkálja, erre épül minden társadalmi tevékenység a szocializmus teljes felépítése során. Nélküle nem lehetne megvalósítani nagy társadalmi céljainkat, vele meghatványozódnak, egységbe tömörülnek az anyagi és szellemi energiák. Minap találkoztam valakivel, szövetkezetben dolgozik. Teli van panasszal, mert teli van kipróbálatlan ötletekkel, ötleteit nemigen hallgatják meg. Igaz, hogy általában munka közben, rossz nyelvek szerint, munka helyett szeretné őket elmondani. A szövetkezeti vezetők véleménye az, hogy a munka nem demokrácia, se szocialista, se másféle; ott az utasítás és az engedelmesség az irányadó, ez a munkahelyi alkotmány lényege, így van ez? Nincs így? Mikor lehet beszélni és mikor kell? Mikor tilos és miért? A munkahelyi demokrácia nagy leckéje ez, a vezetőké és a dolgozóké egyaránt. Ha azt állítanánk, hogy a munkahelyi demokrácia fórumai, keretei, határai teljesen kialakultak, fölös óvatoskodások és demagóg túlzások minden kinövéseitől megtisztultak, akkor áltatnánk magunkat. Akárhol dolgozzunk is, az a benyomásunk, hogy valami módon kétfelé kellene forgatni a fegyvert, jobbra is, balra is, akkor válnék szabaddá a követendő út. Egy tanácsülésről őriztem meg a következő élményt. Városfejlesztési tervet tárgyalt a plénum. Mint kívülálló nem értettem a tanácstagok egy csoportjának konok hallgatását, illetve magyarázat nélküli, tiltakozó mozgását. Megkérdeztem a végén az egyik morgolódót, hogy tulajdonképpen mi a kifogásuk. Elmondta. Szó szerint így: „Vannak itt dolgok, amit előre eldöntenek, majd a döntés után megkérdezik a véleményünket!” Őt hallgatva, úgy látszott, igaza van. Milliószor javasoltak valamit, de mindannyiszor visszautasították, s a fejlesztési elgondolásokból kihagyták. Amikor azután szorgosan utánanéztem, kiderült, hogy az a bizonyos kollektív javaslat szóba sem jöhet, bármilyen nagyarányú többség támogatná is. Egyszerűen azért, mert annak az elképzelésnek a megvalósulását, a helyi tanácsnál magasabb állami hatóság érvényes jogszabálya nemcsak hogy nem engedi meg, hanem kifejezetten megtiltja. Valóban sérelmet szenvedett volna itt a szocialista demokrácia? S amennyiben sérelmet szenvedett, a helyi tanács szintjén, s így, ilyen indulatszavakkal, effajta durcáskodással orvosolható? Persze, szónoki kérdések ezek, a felelet nyilvánvaló. De hát nemcsak ezeken a végeken lehet hibákra vadászni. Anekdotagyűjteménybe illő történetek helyett elég, ha utalunk a szocialista demokrácia következetes kiterjesztésének ma is tapasztalható akadályaira. Akadályozókról beszélhetnénk inkább, akik mondvacsinált presztízsféltésből, hajuknál fogva előrángatott, idézőjelek közé kívánkozó „politikai szempontokra” hivatkozva, tűzzel-vassal keresztülhajszolják elgondolásaikat vállalatoknál, hivatalokban, intézményekben. Miért? Mert mindenkinél okosabbak? Mert félnek a kockázattól? Mert bizalmatlanok? Mert nem tudnak tanulni, csak kitanítani? Mert azt hiszik, hogy a vezetőt megszégyeníti, ha hallgat valakire? Bármiképpen van, az üzemi demokrácia érvényesülését gátolni — megbocsáthatatlan. Először azért, mert megfosztja a szűkebb és tágabb közösséget az emberek aktivitásában rejlő hallatlan nagy erőtől. Másodszor azért, mert meghamisítása, eltorzítása annak a pártpolitikának, amelyet a társadalom magáévá tett, s érvényesítését megköveteli mindenkitől, akit felelős pozícióba állított. A szocialista demokráciát ott lehet el** torzítani, önző módon meglovagolni vagy elfojtani, ahol ezt a közösség szó nélkül hagyja, elnézi és eltűri. A szocialista demokráciát előírhatja a törvény, oltalmazhatja ezer pecsétes írás — ez mind nem elég. A politika és az államhatalom garanciáit mindenütt ki kell egészíteni a közösség és az egyén személyes helytállásával, bátor képviseletével. Aki a kényelmet szereti, az esetleg lenyel mindent, aki viszont előbbre helyezi a politikát és az igazságot, az vállalja a harcot, s a vele járó kisebb-nagyobb csetepatékat. Egy ismerősöm valamelyik nagy vállalat vezérigazgatóságának épületében, pontosabban a vezérigazgatói iroda tőszomszédságában lakik. Természetes tehát, hogy a vállalat, mivel bővíteni akarja adminisztrációját, ki akarná onnét tenni, lehetőleg úgy, hogy a vállalatnak ne kerüljön sokba ez az ügy. Már egy rohamot nagy nehezen visszavert ez a lakó. Több mint egyévi szünet után, úgy látszik, jön a második. Persze, nem a lakóval tárgyalnak, hanem valami módon, a lakó háta mögött, különböző hivatalokkal. Aztán határozatot hoznak, amit meg lehet fellebbezni, a fellebbezés után a vállalat újabb erőt gyűjt, s kerít egy másik határozatot. A lakó végül már majdnem belement egy rossz cserébe, mert idegileg elfáradt. Akkor valaki azt tanácsolta, hogy menjen el az ágazat miniszteréhez, s tegyen panaszt. A miniszter két mondat után megértette a dolgot és csak ennyit mondott. ..Maga egyenlő partnere annak a vállalatnak, ha nem akar menni, maradjon, sőt, fizettesse meg velük a fellebbezésre ragasztott okmánybélyeg árát is.” Aztán még hozzátette: „Különben nem is egyenlő partnerek, mert azt, hogy maga ott lakjék, nem tiltja semmilyen határozat, de azt, hogy hivatalok lakásokat foglaljanak el, már ellenzik a hatóságok.” Ez a lényeg. A szocialista demokrácia megértése járjon együtt a bátor fellépéssel, de csak akkor, ha a jog, az igazság, az emberség oldalán állunk. FEKETE SÁNDOR Díjtalan szolgáltatások, barkácsműhely az Egyesült Izzó üzemi autósklubjában Az Egyesült Izzó újpesti üzemében a nemrég megnyílt klubhelyiség minden kedden, csütörtökön és szombaton reggel fél nyolctól este nyolc óráig igénybe vehető. A Magyar Autóklub izzós üzemi csoportjába bárki jelentkezhet, aki az üzem dolgozója. Jelenleg körülbelül 250 autótulajdonos alkotja a tagságot. Milyen előnyöket nyújt a jelentkezőknek a klub? Sándor Gyula, a héttagú vezetőség titkára elmondta: fő célkitűzésük a kispénzű dolgozók kocsitartási költségeinek enyhítése, saját erőből. Mindez persze a választott és társadalmi munkában tevékenykedő vezetőség sok utánjárásába kerül. Az eddigi eredményeket szépen dokumentálja a kettőszázötvenes létszám , figyelembe véve, hogy a klubtitkár becslése szerint az üzemben összesen 500 kocsitulajdonos dolgozik. A barkácsolóműhelyt is használhatják a klubtagok, a javításokat ki-ki maga végzi, de a klub műszaki tanácsadást biztosít a meghatározott napokon. Valamennyi szolgáltatás díjtalan, kizárólag a felhasznált anyagok árát kell megfizetni. A vezetők saját garázs létrehozásán is fáradoznak, Újpesten. Mindennek anyagi fedezetét az autósklub helyi csoportja vállalja, ez persze csak nagyon komoly szervezési munkával érhető el. Amit lehet, „maszek” alapon oldanak meg. A műszaki tanácsadást például egy nyugdíjas bácsi látja el, aki az üzemből ment nyugdíjba, s az egész életét „autóközelben” töltötte, ő szerény díjazásért elvállalta ezt a munkát. Mert kedvtelésből csinálja. Ez utóbbi az egész klubra érvényes. Közös kirándulásokat is szerveznek, ez Müller Tibor szervezőtitkár „reszortja”, sajnos, technikai okokból (nem sikerült a kitűzött időpontra szállást szerezni) eddig csak kettőre került sor. Tavaly április másodikán este indultak Fonyódra, onnan másnap Pécsre, május tizennegyedikén pedig Kőszeg, Ják, Sopron volt az úti cél. A kocsik egyre szaporodnak, s így az izzós autósklub tagjai is. A leggyakoribb kocsi a Skoda, a második és harmadik helyen a Wartburg és a Trabant áll. De akad Ford, sőt egy 220-as Mercedes is, büszkélkedik Sándor Gyula. A 250 tagból mintegy 160 munkás, a többi felerészben műszaki, illetve adminisztratív dolgozó. A vezetőség legújabb híre szerint az izzós üzemi autósklub számára jelvényt terveznek, amelyet majd a kocsik bal alsó sarkába kell helyezni, így a klubtagok már messziről felismerhetik egymás kocsijait. V. T. Bala -