Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-05 / 124. szám

6 ik A. l ji | 1971. MÁJUS 5. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap A Béke-világtanács budapesti ülésének programjáról A nemzetközi békemozgalom új akciókat kezd Robes Csandra és dr. Piesta László nemzetközi sajtóértekezlete ( is \y \ v \ ( (MTI) Nemzetközi sajtóértekezletet rendezett kedden az Országos Béketa­nácsnál a Béke-világtanács egy hét óta Budapesten működő titkársága. Romes Csandra, a BVT főtitkára adott tájékoz­tatást a május 13-án — négy napos prog­rammal — összeülő közgyűlésről, a vár­ható részvételről. Dr. Pesta László, a Ha­zafias Népfront budapesti bizottságának alelnöke, a közgyűlés utáni napon, május 17-én sorra kerülő eseményről, az európai fővárosok békemozgalmi képviselőinek találkozójáról tájékoztatta az újságírókat.­­ A BVT-közgyűlés olyan időszakban ül össze, amikor az egyik oldalon mind agresszívabbá válik a világ­ imperializ­mus, a másik oldalon viszont egyre job­ban megizmosodik és a világnak mind nagyobb részén fejti ki tevékenységét a nemzetközi békemozgalom — mondta Ro­mes Csandra. A ma még feszültségekkel terhes nemzetközi helyzet enyhítésének útján, a boldogabb holnaphoz vezető úton mindenképpen nagy lépésnek ígérkezik a budapesti közgyűlés. A részvevők szá­ma — minden korábbi hasonló BVT-ese­­ményt felülmúlva — körülbelül 800 lesz. Kijönnek Budapestre a Béke-világtanács tagjai, és itt lesznek mindazok a nemzet­közi szervezeteknek, mozgalmaknak a képviselői, amelyek szorosan együttmű­ködnek a BVT-vel. Meghívást kaptak és fogadtak el nemzetközileg elismert kiváló személyiségek, akiknek részvétele min­denképpen emelni fogja a közgyűlés rangját. Munkaértekezlet jellegű maga a közgyűlés. A megnyitó és a záró plenáris tanácskozások közötti napokon hat szek­cióban üléseznek. Az egyes bizottságok tárgyalási témái: az európai politikai erők együttműködése az enyhülésért, az európai biztonságért és a közös fellépé­sért; az indokínai békéhez vezető út; bé­ke és igazságosság a Közel-Keleten; a fa­ji megkülönböztetés, a kolonializmus és neokolonializmus elleni harc; a fegyver­kezési hajsza megállítása, a tömegpusztí­tó fegyverek betiltása, általános és teljes leszerelés, a fejlődő országok problémái. — Feladata lesz a közgyűlésnek — kö­zölte a BVT főtitkára —, hogy új nagy nemzetközi békemegmozdulások prog­ramját dolgozza ki és nagyszabású akció­kat kezdeményezzen, együttműködve a legkülönbözőbb békeerőkkel, az antiim­­perialista világfront erősítéséért, a bé­kéért. A Béke-világtanács mozgalma, amely az elképzelhető legnagyobb közös emberi ügyért, a békéért aktív harcra kész emberek tömörülése, a két évtized­del ezelőtti zászlóbontás gondolatainak jegyében munkálkodik, a világ békéjé­nek megteremtése érdekében. A világ­­események fejlődése, a nemzetközi viszo­nyok alakulása, sokrétűsége és bonyolult­sága a Béke-világtanácsnak is feladatá­vá teszi, hogy bátran, nyíltsággal és alko­tó módon értékelje az eddigi tevékenysé­get, keresse és találja meg új, az eddi­gieknél is hatásosabb módszereit az im­perialistaellenes harcnak, a háborús ter­vek elleni fellépésnek. A BVT megalaku­lása óta súlyos válságok egész sora ráz­­kódtatta meg a világot, az imperializmus mesterkedései kemény próbatételeket je­lentettek az emberiség számára. A leg­rosszabbat, a nukleáris katasztrófát azért lehetett elkerülni, mert a következetes békepolitikát folytató Szovjetunió és a szocialista országok oldalán a békéért síkraszálló erők hatalmas tábora a leg­kritikusabb pillanatokban mindig megta­lálta az egységes fellépés legmegfelelőbb, legeredményesebb formáit. Ezért joggal remélhető, hogy a mostani közgyűlés is eredményes munkát végez majd. Az európai fővárosok békemozgalmi ta­lálkozójának gondolata a Hazafias Nép­front budapesti bizottságánál fogant. Az Országos Béketanács magáévá tette a kezdeményezést és támogatólag segíti a találkozó létrejöttét — mondotta a sajtó­­értekezleten dr. Pesta László. Fővárosunk neve az elmúlt időszakban szoros kap­csolatba került az európai biztonság fo­galomkörével: 1969. tavaszán innen kelt szárnyra a szocialista országok emlékeze­tes budapesti felhívása, 1970 nyarán pe­dig a budapesti memorandum elnevezésű okmány. A budapesti felhívásban körvo­nalazott kezdeményezés új folyamatokat indított el földrészünkön, és az európai biztonsági rendszer megteremtésének szükségessége a tárgyalások egyik köz­ponti témája lett. Ugyanakkor befolyásos nyugati körök megpróbálják fékezni az európai kibontakozást, tehát most job­ban, mint bármikor elengedhetetlenül szükség van a tömegek aktivitására. En­nek jegyében rendezik meg a fővárosok találkozóját Budapesten. Magyar felszólalás a biológiai fegyverekről kísérletet arra, hogy a tárgyalásokat ki­vezessék a reménytelen helyzetből. A magyar küldöttség vezetője ezután a különböző észrevételekre válaszolva hang­súlyozta, hogy az egyezménytervezet ren­delkezései előmozdíthatják a vegyi fegy­verek betiltásáról szóló nemzetközi szer­ződés kidolgozását és megkötését bizto­sító további tárgyalásokat. E tárgyalások már a mostani tervezet vitájával egy időben is folyhatnak — mondotta. T (MTI) A genfi leszerelési bizottság ked­di ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője, aki a bakteriológiai fegyverek betiltására vonatkozó — március 30-án előterjesztett — szocialista egyezménytervezettel kap­csolatos kommentárokkal foglalkozott. Üdvözölte azokat a küldöttségeket, ame­lyek helyesen úgy értékelték a tervezetet, mint a szocialista országok újabb komoly H­ollandiában, a politikai pártok szem­pontjából legszétforgácsoltabb or­szágban matematikusok és szociológusok a választások után hetekig is elemzik a mintegy tizenöt parlamenti párt szavaza­tait, egymáshoz mért eltolódását. Az új kormány megalakítása még tovább elhú­zódhat. Több hónapig is tartott már, amíg a pártok és frakciók köréből ki­alakították az új többségi kombinációt. Ezúttal azonban az első áttekintésre megállapítható, hogy az április 28-i vá­lasztás fontos változást hozott. 1958 óta Hollandiát felekezeti — kato­likus és protestáns — pártokból és a libe­rális pártból alakított, eltökélten konzer­vatív koalíciók kormányozzák. Elegendő ezt a két protestáns párt nevével il­lusztrálni: Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Párt. A szociál­demokraták, akik 58-ig maguk is részt vettek a NATO-barát koalícióban, kivál­tak, de nem tudtak többséget szerezni. A kommunisták 1956 és 59 között visz­­szaestek, s a baloldali pártok együttmű­ködése már korábban, kezdettől hiány­zott. Jóllehet Hollandiában két ember bár­mikor pártot vagy frakciót alapíthat, s a parlamentben az ülésrend valósággal áttekinthetetlen, ezt a tizenhárommilliós nyugat-európai országot kerülték el leg­inkább a­­politikai megrázkódtatások. Gazdasági fellendülése sokáig impozáns volt. A hatvanas évek közepétől azonban a szél megfordult, bár eleinte csak kis sebességgel. A népesedési és nemzedéki robbanás, amelyről a nyugat-európai jövőku­tatók oly sokat beszélnek, úgy látszik, Hollandia­­!­ ) A szél megfordult elérte a politikai pártkereteket is. A Holland Munkáspártot, amelyet évtize­dekig a veterán szociáldemokrata Drees, a királynő megbízható híve vezetett, fo­kozatosan, „belülről” elfoglalta az „új baloldal”. A fiatal szociáldemokraták erőteljesen bírálják az amerikaiakat és NATO-n belüli hegemóniájukat, növek­vő együttérzést tanúsítanak a harmadik világ iránt és szolidárisak a különböző fasiszta rendszerek ellenfeleivel. Ezen­kívül kisebb, „rendhagyó” pártok alakul­tak a baloldali fiatal választók érzelmei­re apellálva, eleinte kialakulatlan prog­rammal. Közülük Van Mierlo „Demok­rácia 66” elnevezésű pártja bizonyult legmaradandóbbnak, s már 11 parlamen­ti mandátumot birtokol. Programjában a NATO-kötelékek fellazítását s az NDK elismerését követeli. A kommunista párt szívós munkával, fokozatosan nyerte vissza szavazatait s eljutott a 2,4 százalékos mélypontról az országos öt százalékig. Ezt jelzi most ka­pott hat mandátuma az 1959-es három­mal szemben. De a kommunisták ereje néhány városban ennél jóval jelentő­sebb: a hagyományosan baloldali Amsz­terdamban — a szavazatok mintegy 20 százalékával — a munkáspárt után a városi tanács legnagyobb pártja. Ugyan­csak Amszterdamban — talán ez is az idők változásának jele — a világon első­nek alakítottak törvényhatósági pártot „öntudatos” hippik és mandátumokat is szereztek a városi tanácsban. Az emelkedő inflációs spirál és a ka­tonai kiadások az utóbbi időben megza­varták a válság- és sztrájkmentes Hol­landia nyugalmát. A szocialisták és kom­munisták együtt vettek részt a rotter­dami és groningeni iparvidék munkás­sztrájkjaiban. A Holland KP az eddigi­nél hangsúlyozottabban vette fel az idén választási programjába az együttműkö­­dést más baloldali erőkkel, elsősorban a munkáspárttal. A lassú változások a mostani válasz­táson érték el a kritikus küszöböt. Hol­landiában, ahol a XVI—XVII. századi val­lásháborúk óta az emberek továbbadták a felekezeti gondolkodást és ellentéteket utódaiknak, s a bizottság megmaradt a legmodernebb viszonyok árnyékában is, a vallási pártok koalíciója tulajdonképp most vesztette el uralkodó befolyását. A Liberális Párttal együtt is csak 74 man­dátumuk maradt a 150 tagú képviselő­házban, s ez De Jong miniszterelnök tá­vozásához vezetett. C­sak a fiatalabb Willem Drees (az egy­kori lojális pártvezér fia) által ala­pított „Demokratikus Szocializmus 70” elnevezésű párt mentheti meg a konzer­vatív pártkoalíciót. Ez a szervezet a munkáspártból vált ki, és nyolc mandá­tumot kapott. De elképzelhető egy bal­közép variáció is, a szociáldemokraták és liberálisok részvételével. A baloldal összesen kilenc mandátu­­mos erősödése tehát nem döntötte el a harcot. Mégis nagy jelentőségű, hogy ezt a gyarapodást a baloldal pártjai most már nem egymás rovására, hanem a jobboldal rovására érték el. Kulcsár Péter Jakobson a népi Kína ENSZ-tagságáról Malaysiai küldöttség indul Pekingbe (AP, UPI) Max Jakobson finn ENSZ- nagykövet, aki az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkári tisztségére pályázik, hétfőn újságíróknak kijelentette, reális lehetősége van annak, hogy a Kínai Nép­­köztársaság ez év őszén a világszervezet tagja legyen. • A finn diplomata egyúttal elutasította az Egyesült Államok által az utóbbi idő­ben hangoztatott „két Kína"-felfogást. A közgyűlésnek egyszerűen el kell döntenie, ki képviseli Kínát — mondta. — Egy szé­ken nem ülhetnek ketten. Tajvan számá­ra itt nincs hely. A népi Kína ENSZ-jo­­gainak helyreállítása — mondta még Ja­kobson — alkalmazkodás a realitásokhoz, s minél előbb megtörténik, annál jobb a világszervezetnek. A realitásokhoz való további alkalmaz­kodást jelentené, ha a két Németország is tagja lenne az ENSZ-nek, hasonlóképpen a KNDK és a Dél-Korea, a VDK és Dél-Vietnam. Jakobson úgy véli, hogy ésszerű lenne, ha a következő főtitkár megválasz­tásában már a Kínai Népköztársaság is hallathatná hangját. (Reuter) „Kína részben megváltozott nemzetközi magatartása következtében nagyobb esélye van annak a malaysiai ja­vaslatnak, hogy Délkelet-Ázsiát nyilvá­nítsák semleges övezetté” — jelentette ki kedden Tan Abdul Razak malaysiai miniszterelnök. A kijelentés azt megelőzően hangzott el, hogy malaysiai kereskedelmi küldött­ség indult Pekingbe. A kereskedelmi kap­csolatok létesítése Malaysia és a Kínai Népköztársaság között — a Japánnal ki­alakított kapcsolatokhoz hasonlóan — kezdetét jelentheti a két ország népei kö­zötti kapcsolatoknak — állapította meg a miniszterelnök. Malaysia Peking ENSZ-tagsága mellett foglalt állást. ENSZ-bizottságok az afrikai fajüldöző rendszerek támogatása ellen (API) New Yorkban megnyílt a kolo­nializmus és a fajgyűlölet kérdéseivel foglalkozó három ENSZ-szerv együttes gyűlése. Az apartheid bizottság, a gyarmati kér­désekkel foglalkozó különleges bizottság és a „Namibia-tanács” ülésén U Thant, az ENSZ főtitkára megnyitó beszédében élesen bírálta Portugália, Dél-Afrika, Rhodesia és pártfogóik gyarmatosító és fajgyűlölő politikáját. — A dél-afrikai problémák közös vo­nása — mondotta U Thant —, hogy a faj­gyűlölő és kolonialista rendszerek minden esetben külföldről kapnak támogatást. El kell érni végre, hogy keresztülvigyék a fajgyűlölet és a gyarmati rendszer fel­számolására hozott határozatokat. Ebben a tekintetben döntő szerep illeti meg a Biztonsági Tanácsot, amelynek határozott lépéseket kell tennie a döntéseit nem tel­jesítő államokkal szemben. Sajnos — je­gyezte meg U Thant —, a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai nem értenek egyet a szükséges gyakorlati intézkedések tekin­tetében. ­ K­Ü­L­F­Ö­L­D­I LAPOK­B­Ó­L ___________­____­ __________________­_____ ^ A lengyel szakszerveze­tek lapja elsőoldalas bu­dapesti tudósításában meg­állapítja, hogy a magyar közvélemény nagy érdek­lődéssel várta a szakszer­vezeti kongresszust. A szakszervezeteknek egyre nagyobb szerepük van az ország életében, a dol­gozók anyagi és munkakörülményeinek javításában. A magyar szakszervezeti mozgalom az utóbbi években a szocialis­ta demokrácia bővítésére, a dolgozók szo­cialista tudatának erősítésére, aktivitásá­nak fokozására összpontosította figyelmét, igen nagy súlyt helyezett a dolgozók szé­les tömegeivel folytatott alkotó vélemény­­cserére. Trybuna Ludu­ s 27-e és 30-a között Rómában folytatott tárgyalásaival foglalkozik a Lengyel Egyesült Munkáspárt lapja. A második világháború befejezése óta ezúttal először került sor hivatalos kon­taktusra a Lengyel Népköztársaság kor­mánya és a Vatikán megbízottjai között — írja.­­ A jó légkörben folyt megbe­szélések elsősorban a lengyel állam és a katolikus egyház viszonyának normalizá­lására vonatkozó álláspontok kölcsönös ismertetését szolgálták. A lengyel küldött­ség magas szintje arról tanúskodik, hogy a kormány komoly figyelmet és jóindu­latot tanúsít az állam és az egyház kap­csolatai teljes normalizálásával összefüg­gő kérdések megoldása iránt. Erről, mint ismeretes, Piotr Jaroszewicz miniszterel­nök a szejmben is nyilatkozott. A Vatikánban folytatott tárgyalások a már megkezdett normalizálási folyamat új elemét képezik. A lengyel kormány A kínai lap vezér-ZSIPAO cikke kifejezésre juttatja, hogy a Kínai Népköztársaság elutasítja a tárgyalást Tajvan állítólagos „rendezetlen” státusáról. Az amerikai külügyminisztérium cél­zást tett arra, hogy a Kínai Népköztársa­ság és a sziget vezetőinek meg kellene tárgyalniuk a teendőket. A lap Washing­tont azzal vádolja, hogy durván beavat­kozik a Kínai Népköztársaság belügyeibe. Charles Bray-nek, az amerikai külügy­minisztérium szóvivőjének múlt szerdai nyilatkozata az amerikai imperializmus új összeesküvése. Újabb bizonyítéka an­nak, hogy az amerikai kormány ellensé­ges a kínai néppel szemben — írja a lap, majd hangsúlyozza: Bray nyilatkozata teli van hézagokkal. Az amerikai kor­mánynak ez a következetlen álláspontja csak a Tajvanra vonatkozó amerikai becs­vágyakra derít fényt, és nem magyaráz meg semmit. Tajvan ősidők óta kínai te­rület lévén, helyzete semmiféle nemzet­közi rendezést nem igényel. _ __ „Lehet, hogy THE TIMES és Nr?^“ feladni kényszerül állandó helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ha a népi Kína tagja lesz a világszervezetnek” — írja a londoni lap. A cikk szerint ENSZ-körökben a ku­lisszák mögött szóba kerültek olyan ja­vaslatok, hogy meg kell változtatni a Biz­tonsági Tanács összetételét, ha a tajvani rezsim képviselői nem hajlandók elhagy­ni a BT-t (amelynek állandó tagjai kö­zött a Kínát megillető helyet jelenleg Tajvan foglalja el). Lehetséges, hogy Nagy-Britanniát és Franciaországot — a „közép­hatalmakat” — felkérik, távoz­zanak Tajvannal együtt, s a tanács ál­landó tagja csak az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság maradna. Elkerülhetetlennek látszik, hogy ősszel helyreállítsák Kína ENSZ-jogait, s Londonban meglehetősen komolyan ve­szik a fenti lehetőséget — írja a lap, majd megjegyzi: A Biztonsági Tanács összeté­telének megváltoztatása — amely az ENSZ alapokmányát érintő kérdés — nem lehetséges a tanács állandó tagjainak — tehát Nagy-Britanniának és Franciaor­szágnak — a hozzájárulása nélkül. A brit külügyminisztérium szóvivője, akihez a lap cikke nyomán kérdést intéztek, kijelen­tette: „Nincs semmi alapja ennek az állítás­nak. A brit külügyminisztériumhoz ilyen ja­vaslat nem érkezett sem hivatalos, sem félhi­vatalos formában.”

Next