Magyar Hírlap, 1971. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1971-07-01 / 181. szám

- 2 1971. JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Hetvenezer nő érdekében £)Q(d X* ^ Lányok, asszonyok a nehéziparban A nehézipar különböző ágazataiban majdnem hetvenezer nő dolgozik. Hely­­­­zetükről tanácskoztak a közelmúltban a Nehézipari Minisztérium vezetői. Dr. Trethon Ferencet, a közgazdasági főosz­tály vezetőjét kerestük fel kérdéseink­kel. — Sok helyen — mondta bevezetőül­­ dr. Trethon Ferenc —, így a nehézipar­ban is gond a munkaerőhiány. Több vál­lalatunk felmérte a férfiak által betöl­tött, de a nők számára is alkalmas mun­kahelyeket, és a vállalaton belüli átcso­portosításokra máris megtette a szüksé­■ ges intézkedéseket. Ez történt a Mátra­­­­vidéki Hőerőmű Vállalatnál, a Budapesti Vegyiműveknél, a Magyar Viscosagyár­­ban. Ezzel az intézkedéssel kettős célt értünk el: megfelelőbb munkát biztosí­­­­tottunk női dolgozóinknak és az égető munkaerőhiányon is tudunk segíteni. A szakképzettség — Tudomásunk szerint sok gondot, problémát okoz a nők átképzése. Több­ségük nem rendelkezik kellő szaktudás­■ sel. . — A nehézipar területén erre is nagy gondot fordítunk. Az elmúlt évben a Ti­szai Vegyi Kombinátnál 170, a Magyar Alumíniumipari Trösztnél több mint 350, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ■vállalatainál majdnem 1500, a Péti Nit­rogén Műveknél 174, az Észak-magyaror­szági Vegyiműveknél pedig 95 nő vett részt különböző (szakmunkásképző, beta­nító és továbbképző) tanfolyamokon.­­ A minisztérium felügyelete alá tar­tozó vállalatoknál dolgozó nők szakkép­zettsége kielégítő? — Erre nemmel kell válaszolnom. Az összes nődolgozónknak csak 13,5 százaléka rendelkezik szakképzettséggel. A szak­munkásoknak pedig 4,8 százaléka nő. A minisztérium vezetőinek az az álláspont­ja, hogy ezen javítani kell. Pillanatnyi­lag legkedvezőbb a helyzet a vegyipar­ban, ott is a szerves-, a gyógyszer- és a háztartási és kozmetikai vegyicikkek gyártásában. Az alumíniumkohászatban és a műantyagfeldolgozó iparban is jobb a helyzet, mint a többi szakágazatban. Munkakörülmények — A munkakörülmények javítása ér­­­­dekében milyen konkrét intézkedésekre került sor a közelmúltban? — A nemrégiben befejezett vizsgála­taink megállapítása szerint, a munkásál­lományú nők 60,3 százalékát olyan mun­katerületen foglalkoztatják, ahol mind az erőkifejtés, mind a munkakörülmé­nyek átlagosak, 39,7 százalékuk azonban kedvezőtlen körülmények között dolgo­zik. Az­ átlagnál rosszabb a helyzet a bányászatban és a vegyiparban. A mun­kakörülmények javításával már számos vállalatunk foglalkozott. De még van tennivaló, így a zajártalom fokozatos megszüntetése megvalósult a Magyar Viscosagyár dainamidüzemrészében. A Tiszai Vegyi Kombinátnál a fizikai mun­ka könnyítése érdekében célul tűzték ki és részben már megvalósították a kis­gépesítési programot. Több vállalatnál pedig a nőknek jobban megfelelő mun­karuhákat, védőeszközöket rendszeresí­tettek. Külön ki kell emelni e téren a tatabányai szénbányákat, a Budapesti Vegyiműveket és a Mátravidéki Hőerő­mű Vállalatot. Az életkörülmények foko­­­zottabb javítását segíti elő a női für­dők, öltözők bővítése, illetve újak léte­sítése. Ilyenekre került sor a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalatnál, a Ciánom­ban, az Alkaloida Gyárban és a Buda­pesti Vegyiműveknél. A minisztérium megítélése szerint nagyon fontos a gyer­mekintézmények bővítése, korszerűsítése.­­ Több vállalatunk felismerte ezt, és már­­ kellő intézkedéseket is tett. Ezek közé tartozik a Budapesti Elektromos Művek, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Székes­­­­fehérvári Könnyűfémmű és a Biogál Gyógyszergyár is.­­ De más segítséget is igényelnek a nők. Olyat, ami a második műszakukat ■megkönnyíti. Történtek ezzel kapcsolat­ban követésre méltó kezdeményezések? — Igen. Több helyen olyan szogláltató­­kombinátot hoztak, illetve hoznak létre, ahol mosoda, fodrászat és cipőjavító­­szolgálat működik. A Székesfehérvári Könnyűfémműnél és az Alkaloida Vegyé­szeti Gyár lakótelepén tekintik ezt a ve­­­­zetők elsősorban szívügyüknek. Követen­­­­dő példa az OKGT Dunántúli Kutató és­ Feltáró Üzeménél tapasztalt kezdemé­nyezés, ahol bevezették a háztartási gé­pek kölcsönzését. Az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál, valamint a Budapesti Elektromos Műveknél pedig az önköltségi áron történő üzemi étkez­tetést kiterjesztették, illetve kiterjesztik a családtagokra is. Bérezés — Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. A Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozó vállalatoknál hogyan valósít­ják ezt meg? — A nehéziparban foglalkoztatott női munkások bérarányát vizsgálva megálla­pítható, hogy az — néhány nem jellemző kivételtől eltekintve — alacsonyabb az átlagnál, következésképpen elmarad a férfidolgozóétól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmaradás feltétlenül indo­kolatlan és azt minden körülmények kö­zött meg kell szüntetni. Adataink sze­rint a nők szakképzettsége alacsonyabb, mint a férfiaké, munkába állásuk is ké­sőbbi, és ebből kifolyólag gyakorlati ide­jük is alacsonyabb. Ezek olyan objektív tényezők, amelyeket a bérbesorolásnál feltétlenül figyelembe kell venni. Csak egy példát említek: az alumíniumipar­ban a fizikai munkát végző női­ dolgozók 53,7 százaléka munkában töltött ideje öt évnél kevesebb. Több vállalat a bér­aránytalanságok megszüntetése érdeké­ben az elmúlt hónapokban hathatós in­tézkedéseket hozott. A Mátraaljai Szén­bányáknál a béraránytalanságok meg­szüntetésére az év elején több százezer forintot irányoztak elő. A Péti Nitrogén­műveknél az elmúlt esztendőben került sor a nők bérrendezésére. A Magyar Vis­­cosagyárban tavaly ilyenkor a női dol­gozók több mint a felének emelték fel a bérét átlag 120 forinttal. A Székesfe­hérvári Könnyűfémműben a munkahelyi pótlékot — az alapbértől függetlenül — a férfiak és a nők azonos mértékben kapják meg. Hangsúlyozni szeretném, béraránytalanságok feltárását és elemzé­sét a vállalatok egy része a közelmúltban végezte el, másoknál pedig még folya­matban van. Szélesebb körű intézkedé­sek ezért csak a közeljövőben várhatók. A több gyermekes anyák ? — Tudomásunk szerint, a minisztérium vezetői foglalkoztak a gyermeküket egye­dül nevelő és a több gyermekes anyák helyzetével is. Erről­ is szeretnénk rész­leteket hallani. — Azzal kezdem, hogy a gyermekgon­dozási szabadságról visszatérő nőket eredeti, vagy azzal egyenértékű munka­körben helyezik el vállalataink.­ Problé­mák nem voltak és az eddig szerzett tapasztalatok kedvezőek. A gyermekgon­dozási szabadságot teljes mértékben igénybe vevő és munkába visszatérő anyák személyi alapbérét a vállalatok felülvizsgálják és az esetleges­ elmaradás pótlásáról lehetőségeik szerint gondos­kodnak is. A­ gyermeküket egyedü nevelő és több gyermekes anyák érdekében is történtek intézkedések.­­ A BKV-nál és a Nitrokémiánál olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a nődolgozók egy része anyagi megfon­tolásból nem igényli műszakbeosztásá­nak megváltoztatását. Az Ajkai Hőerő­mű Vállalatnál ingyen üdültetik a több gyermekes és az egyedülálló nők gyer­mekeit. Az ÉDÁSZ a vállalati alapból lakásépítési kölcsönt nyújt az egyedül­álló nőknek. Az Oroszlányi Szénbányák­nál megszervezték a munkásszármazá­sú általános és középiskolai tanulók rendszeres korrepetálását. A Siófoki Kő­­olajvezeték Vállalat háromnapos pótsza­badságot ad gyermekenként a gyermekü­ket egyedül nevelő és a több gyermekes anyáknak. A Bakonyi Bauxitbányák és a Budapesti Vegyiművek az arra rászo­rultak gyermekei részére az iskolaév kezdetekor rendkívüli segélyt ad. — Az életkörülmények javítása érde­kében melyek a legfontosabb további tennivalók? — Az egyenlő bérezés megvalósításán kívül figyelemmel kell kísérni a gyerme­küket egyedül nevelő, valamint a több gyermekes anyák munkakörülményeinek a javítását. A szakmunkásnők aránya egyes területeken elmarad a fejlődés kö­vetelményeitől. Ennek okait nemcsak fel kel­l tárni, hanem megszüntetésükre kel­lő intézkedéseket kell készíteni. Fokozot­tabb gondot kell fordítani a nők iskolai végzettségének emelésére. Tovább kell szorgalmazni a dolgozó nők háztartási munkáját könnyítő, vagy helyzetét egyébként is megjavító árucikkek gyár­tását. Fahidy József Jövőre üzempróba a Tisza 2. vízlépcsőnél A kiskörei Tisza 2. vízlépcső építése az idén döntő szakaszához érkezett. A beru­házásra előirányzott összeg ebben az év­ben mintegy háromszorosa a tavalyinak, és meghaladja a 800 millió forintot. A ter­vek szerint a Tisza 2. vízlépcső fő művei­nek üzempróbáit 1973-ban meg kell kez­deni, és ennek az a feltétele, hogy az idei munkálatok határidőre elkészüljenek. Az építők számos, korábbi késedelmet behoz­tak és az eddigi legeredményesebb félévet zárták. A nyáron gyors ütemben folytatják a Tisza két oldalán a partvédelmi munkát, valamint a Kiskörétől kiinduló két főcsa­torna építését is. A munkálatok méretei­re jellemző, hogy az idén mintegy 3,5 mil­lió köbméter földet mozgatnak meg Kis­körén. A Juventus példája Egy különleges ifjúsági szövetkezet A régi bölcsesség szerint a látszattal nem érdemes sokat törődni — félrevezet­het. A Juventus Általános Foglalkozta- Itó és Értékesítési Szövetkezettegy~Bródy Sándor utcai kerház~reptraifában meg­búvó cégtáblája is olyan társulást sej­tet, ami mellett bizonyára érdeklődés nél­kül elmennénk — ha nem tudnám ko­rábbról: ez a külsőségeiben minden más szövetkezethez hasonlító Juventus alap­vetően különbözik minden más testvéré­től. A szövetkezet és a tagok magánélete Szervezetileg rájuk is érvényesek a szövetkezeti előírások, hogy például leg­főbb szerve a közgyűlés, választott ve­zetőség irányítja. Az, hogy tagjainak életkorát huszonöt esztendőben korlátoz­za, csak azt jelenthetné, hogy hű akar lenni nevéhez. De hogy ennek a szövet­kezetnek csak arra kell a pénz, hogy politizálhasson — ez már rendhagyó. Amint kiderült: sem elődjük, sem köve­tőjük — ez idáig — nincs az országban. A Juventus minden tagjától munkát követel és kötelezi őket arra,, hogy sza­bad idejüket hasznosan töltsék. Mi jogon avatkozik bele a tagok ma­gánéletébe, s rendelkezik szabad idejük­kel? » A válasszal arra is feleltünk, miért kü­lönös szövetkezet a Juventus. Rendkívül kedvező zsebpénz- és állandó jövedelem­­forrást biztosít a fiataloknak, s igen méltányos áron biztosítja ruházkodásu­kat, technikai érdeklődésükhöz a felsze­relést, a szükséges anyagokat. * E szerint tehát kétféle tagja van a szö­vetkezetnek: termelő és fogyasztó. Vagy bekapcsolódnak a termelőkörökbe, s akár otthon, az iskolában vagy a szö­vetkezet közös műhelyeiben heti néhány órás munkát vállalnak: kerámiát éget­nek, könyvet kötnek, gombot készíte­nek, ruhákat varrnak, reklámirodájuk szervezetében elvállalják kiállítások szervezését, berendezését, s mindezért tisztes zsebpénzt vagy havi jövedelmet kapnak. Vagy — a szövetkezetben köl­tik el az itt — vagy másutt megszerzett pénzüket, elmulasztják — törlik őket a névsorból. Pártoló tagokra nem tart igényt a szö­vetkezet. Annál inkább ügyes kezű fiatalokra, akikkel nemcsak „adod a munkádat, ka­pod a béred” kapcsolatot tartanak. For­mája ennek ugyancsak rendhagyó — a gombhoz vásárolják a kabátot. Nem úgy, mint más termelőüzemben, ahol asze­rint alkalmazzák az embereket, alkal­masak-e meghatározott feladatokra. Itt fordított a sorrend: meglevő tagjaiknak teremtenek megfelelő munkaalkalmat. Az egyik részlegben nevelőotthonos lá­nyok dolgoznak. Az intézetben korábban olyan munkával kötötték le a lányokat, amely aligha lett volna alkalmas arra, hogy tánc közben beszédtéma legyen: „ma sikeres napom volt, húsz csomaggal többre ragasztottam rá a címkét”. Csi­náltak hát a lányoknak egy kötőüzemet, ahol olyan pompás holmikat produkál­nak, amilyeneket belvárosi kirakatokban látunk viszont. Szövetkezeti tag­­ másodállásban A nevelőotthonos fiatalok csak egy kis részét teszik ki a tagságnak, de talán a legkörültekintőbb bánásmódot igénylik. Ezerötszáznál több tagjuk között egye­temisták, gimnazisták, ipari tanulók, szakmunkások vannak. Többnyire tehát csak „másodállásban” szövetkezeti tagok. Főfoglalkozásukban: diák, akiknek jól jön, ha országjárásra, egy-egy magnó­szalagra vagy akár egy farmernadrágra nem kell a szülőktől kunyerálni zseb­­pénzkiegészítést. Köztudott, hogy a működést minden szövetkezet alaptőkével kezdi, amit vagy a tagok visznek magukkal, vagy állami dotációként kapnak. Juventuséknak még forgóeszközük sem volt. Csak jó szándé­kuk, s ennek elismeréséül minden fó­rumon a legteljesebb rokonszenv irán­tuk. Erre ugyancsak rászorultak. Egymillió forint — és a gondok mert pénzt, azt nem kaptak sehonnan. Az első év zárásakor az összvagyonuk alig érte el a háromezer forintot. De ta­valy, önállóságuk premier számadásakor, már 1,2 milliós értéket mondhattak ma­gukénak — 26 milliós forgalmuk ered­ményeként. Ez, az ifjúsággal az ifjú­ságért dolgozó szövetkezet ma már ott tart, hogy az első negyedévben egymil­lió forint tiszta jövedelem elköltése okoz nekik gondot, mert sok helye van enne­k a milliónak. Üzletet szeretnének nyitni, ahol saját maguk termékeit — kész ruhaneműt, ke­rámiát, műanyag cikkeket — árulnának a nagyközönségnek —, mert így a köz­vetítő kereskedelemé a java haszon. De csak az üzlethelyiség 400 ezer forintba kerül. Aztán technikai klubot is szervez­nének — de nem sikerült helyiséget kap­ni. A szándék és lehetőség tehát nem min­dig jár együtt. Pedig a közgazdászból, pszichológusból, pedagógusból álló ta­nácsadó bizottságnak — köztük dr. Czi­­gány Balázs elnöknek, aki évtizedes ifjú­ságvédelmi múlttal jött a Juventusba folytatni nehéz munkáját — van még jó néhány ötlete, miként gazdagíthatnák a Juventus profilját — és tagjait. S hogy végül is valójában mi is a cél­ja ennek a különleges társulásnak, leg­inkább az alapszabályból olvasható ki. Egyik pontja kimondja: megszűnés ese­tén a szövetkezet vagyona kizárólag ifjú­ságvédelmi célokra használható fel. S ami legalább ilyen fontos: a szövetkezet életében mindenféle érdekeltséget meg­előz az ifjúság szolgálata. Antal Anikó „Csináld magad" és az ellenőrzés A fogyasztó tagok úgynevezett egység­­csomagokat vásárolhatnak — félkész ru­haneműt, rádióépítéshez alkatrészt — s ezeket maguk állítják össze. Egy „Juvi”­­bőrszoknya például 45 forintért kapható, egy divatos sapka — félkész állapotban — mindössze tíz forintért. A „Csináld magad!” — nemcsak jel­szó a szövetkezetben. A munkát még a fogyasztó tagok sem bliccelhetik el — ez az „ára” a rendkívül olcsó csomagok­nak. A vezetőség szigorúan ellenőrzi a csomagok feldolgozását. Évente írásbeli beszámolót készíttetnek a tagokkal: mit, mennyit vásároltak, hogyan varrták meg, állították össze — lehetőleg fényképet vagy rajzmellékletet is kérnek. Ha ezt A közlekedési dolgozók munkaideje A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége szerdai ülé­sén ismét foglalkozott a közlekedési dol­gozók munkaidejének ügyével. A szak­­szervezethez tartozó szakmákban 44 000-en már heti 48 óránál rövidebb munkaidő­ben dolgoznak, a gépjárművezetők nagy része azonban mindössze 1­2 szabadnap­pal havonta 280, nemegyszer 300 órát tölt szolgálatban. Ez a hátrányos helyzet nagy­ban hozzájárul a közlekedésben a mun­kaerőhiányhoz. A szakszervezet vezetői szükségesnek tartják, hogy csökkentsék a munkaidőt a közlekedés ágazataiban is. Az elnökség felhatalmazta a főtitkárt, hogy képviselje az ülés állásfoglalását az illetékes szervekkel folytatott tárgyalá­soknál.

Next