Magyar Hírlap, 1971. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1971-07-24 / 204. szám

Magyar Hírlap közönségszolgálat 1971. JÚLIUS 24. SZOMBAT 11 Nyolcezer lift Budapesten Javuló munkát ígér a felvonójavító Az ország liftjeinek száma megközelíti a 12 ezret, s ezeknek kétharmada Budapes­ten található. A felvonók felerészben el­avultak, s gyakori rajtuk a felirat:*„Nem működik”. — Mikor lesz számottevő javulás? — kérdeztük Mészáros Istvántól, a Fővárosi­ Tanács Felvonójavító Vállalatának főmér­nökétől. — Ma már fővállalkozóként javítjuk a­ budapesti lakóházak és közintézmények liftjeit. Lényegesen jobban és gyorsab­ban dolgozhatunk — hangzik a válasz. — Magunk készítjük az építési és gépészeti terveket, s így a korábbi egy-két év he­lyett három-négy hónap alatt kicserélünk egy felvonóberendezést. Évente 120 új lif­tet szerelünk fel, ugyanennyin végezzük el a nagyjavítást. Arra törekszünk, hogy egy lift három napnál tovább ne álljon, s egész évben se legyen tizennyolc napnál hosszabb üzemszünete.­­ A gyorsabb javítás érdekében öt fő­városi kerületben, összesen 600 liftnél be­vezettük az, átalányáras szolgáltatást. Elég a telefonbejelentés, és kilenc Moszk­vics autónkkal sietünk a hibákat kijavítat­ni. Az idén beszerzünk még tíz URH-s kocsit, s az ingatlankezelő vállalat egész liftállományára kiterjesztjük az említett karbantartási formát. Az ötéves tervben vállalatunk 160 millió forintos rekonst­rukciót hajt végre. Elkezdtük a Lehel úti központi üzem 30 millió forintos bővítését, a munka 1973-ra fejeződik be. A Megyeri úti új alkatrészgyártó és javító üzem 1975-ben kezd termelni, a vállalat kapa­citása megnégyszereződik. — Nehezíti a munkát a szakemberhiány — mondotta Mészáros István. — Tavaly harminc fiút akartunk tanulónak fogadni, de csak öten jelentkeztek. Bérezésben nem tudunk még versenyezni egyes ter­melőszövetkezeti melléküzemágakkal, amelyek elszippantják előlünk a gya­korlott szerelőket. Ebben a szakmában nem lehet egykönnyen mester az ember, mert elektroműszerésznek, géplakatosnak kell lennie egy személyben. Nehezek, ked­vezőtlenek a munkakörülmények is. Re­méljük, fokozatosan megoldjuk ezeket a gondokat — mondta befejezésül a főmér­nök. Sz. F. L. RADIO KOSSUTH. 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Magnóval a világ körül. Útibeszámoló. X. 9.1­0: Peter Pears énekel. 9.35: Színes népi mu­zsika. 10.05: Alkhimon almája. Szatirikus ko­média. 11.05: Magyar előadóművészek felvéte­leiből. 12.29: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Me­lódiakoktél. 14.00: Szirmay Márta énekel. 14.15: Új zenei újság. 15.05: Csak fiataloknak! 15.55: Kis magyar néprajz. 18.02: Frimi: Rose Marie — Indián szerelmi dal. 18.08: Kiváló Bartók­­felvételek. 19.30: Az MRT néps­zkra játszik Boross Lajos és Kozák Gábor József vezeté­sével, Madarász Katalin énekel. 20.05: Dinu Lipatti Bach­ felvételeiből. 20.30: Ádám apánk gyermekei. Regény. 21.00: Táncdalfesztivál 1971. I. elődöntő. Kb. 22.45: Nóták. 23.15: Dal­játékokból. 0.10—1.58: Melódiakoktél. PETŐFI. 8.05: Zenekari muzsika. 9.00: Részi. Lopez operettjéből. 9.25: Kórusok, hangszer­­szólók. 9.45: Válaszolunk hallgatóinknak. 12.00: Szalay László nótákat énekel. 12.20: Pásztor László táncdalaiból. 12.40: Igor Ojsztrah hege­dül. 13.03: Beszélgetés szokásokról és szökések­ről. 13.33: Verdi: Rigoletto — az opera finá­léja. 14.00—15.00: Napraforgó. 15.00: Orvosok a mikrofon előtt. 15.05: A lengyel kultúra hete. 15.27: Falvakban, mezőkön. 16.05: Gulliver uta­zásai. Regény, II. 16.45—17.31: A hét műsorá­ból. 17.31: Farkas Antal fúvósműveiből. 18.10: Jelky András kalandjai. Rádiójáték, II. 18.51: Híres prímások lemezfelvételeiből. 19.03: Beethoven: ül. (Eroica) szimfónia. 20.25: Új könyvek. 20.28: Massenet: Manón. Négy felv. opera. URH. 16.05: Egy óra dzsessz. 17.05: Ötórai tea. 18.10: Hanglemezparádé. 18.58: Hangfelvé­telek — felsőfokon. 20.20: Kilátó. 21.16: Bach­­művek. 22.02: Magyar zeneszerzők. 22.29: A dzsessz kedvelőinek. TELEVÍZIÓ BUDAPEST. 9.30: Műsorism. 9.31­: A tv po­litikai tanfolyamának adása. 9.50: Salto mor­tale. NSZK-film, IV. (Ism.) 10.50: Mindenki közlekedik. Riportműsor. (Ism.) 11.35—11.50: Milliók munkája nyomán. Lengyel kisfilm. (Ism.) 15.35: Nemzetközi lovasverseny. Közv. a fennállásának 700. évfordulóját ünneplő Győr­ből. 17.00: Reklám. 17.10: Hírek. 17.15: Ifjú zenebarátok. Zenés rip.-film. 17.55: A magyar művészet története. IX. 18.25: A tenger titkai. Dók.-film, III. 19.15: Cicavízió. 19.25: A perceim meg vannak számlálva. 1­9.30: Tv-híradó. 20.00: Oh, derűs Albion. Tv-játék angol komédiák­ból. 21.00: Táncdalfesztivál. 1971. I. elődöntő közv. a Madách Színházból. 22.35: Tv-híradó. — 2. 22.45—23.00: Jó éjszakát, felnőttek! Ame­rikai komédiák (befejező rész). XV. Csak utána . . . POZSONY. 9.00: Postaláda. Katonák műsora. 10.00: Szökés. Tv-film kicsinyeknek. 10.25: A világ minden vonata. Francia tv-sorozat, I. rész. Ism.) 11.00: Hit-dalok. (Ism.) 11.45: Tv­­hiradó? 15.00: Országos vízilabda-bajnokság. 15.55: Labdarúgótorna a szlovák nemzeti fel­kelés kupáért. 17.45: A világ a filmobjektívon keresztül. Portugália Afrikában. 18.00: Lányok­­fiúk magazinja. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Idő-­ szerű nemzetközi kérdések. 19.35: Amiről be­szélnek. 19.50: Szovjet dokumentumaim. 20.05: Mates. 21.05: Fekete óra A. Hitchockkal. A gyémánt nyakék. Amerikai film. 21.35: Doku­mentumfilm Ravenna és Verona történelmi és kulturális műemlékeiről. 22.00: Tv-híradó. 22.10: Esztrádműsor Liberecből. JUGOSZLÁV. 16.00: Az, én falum. 16.30:­­ Úszás.­­Jugoszlávia—Nagy-Britannia. Utána: Jugoszláv atlétikai bajnokság. 18.15: Ballada a vöröshajúról. Gyermekműsor. 19.05: Rajzfilm. 19.20: Harminc év. Rodoljub Colakovic vissza­emlékezése. 20.35: Omts. Dalmát zenei csopor­tok fesztiválja. 21.35: Jelzések a város felett. Jugoszláv játékfilm. SZÍNHÁZAK Margitszigeti Szabadtéri Színpad: Szovjet együttes (este 8). Városmajori Szabadtéri Szín­pad: Charley nénje (este 8). Budai Parkszín­pad: Tulipán (este 8). Körszínház: Ramajana (18; a jegypénztár telefonja: 223—640). Fővárosi Nagycirkusz: Nyári parádé (14, 18). Szent­endrei Teátrum: Comico-tragoedia. Pikko hertzeg és Jutka Perzsi (8). Gyulai várszínház: Donna Diana, avagy kö­zönyt közönnyel (19). MÚZEUMOK - KIÁLLÍTÁSOK Bajor Gizi Emlékmúzeum: Jászai Mari-, Márkus Emilia­. Bajor Gizi-emlékszobák. — Budapesti Történeti Múzeum: Középkori kirá­lyi palota a budai Várban. Fővárosunk ezer éve. Régészeti ásatások Budapesten. Pest-budai arcképek. Népművészetünk történetéből. — Ernst Múzeum: A mongol népi forradalom 50 éve — fotódokumentációs kiállítás. — Fényes Adolf-terem: Dallos Ferenc festőművész ki­állítása. — Dürer-terem: Magyar grafikusmű­vészek kiállítása. — Hadtörténeti Múzeumi Magyarország hiadtörténete a honfoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig. Magyarország had­története 1711—1848. Az 1848—49-es szabadság­­harc. Az 1848-tól 1914-ig terjedő korszak. Az első imperialista világháború. Az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege. Ma­gyar önkéntesek a spanyol nép szabadsághar­cában. Fegyverrel a fasizmus ellen. A második világháború és Magyarország felszabadítása. Nevezetes csaták kilenc diorámajelenetben. Haditechnikai park. — Hopp Ferenc Kelet­ázsiai Művészeti Múzeum: A múzeum legszebb műtárgyai. (Zichy Jenő kaukázusi és szibériai régészeti gyűjteménye, Közel-Kelet, Mongólia, Nepál, Pakisztán, India, Hátsó-India és Indo­néz művészeti tárgyai.) — Iparművészeti Mú­zeum: 10 év új szerzeményei. Művészi bőr­­munkák. Európai­­kerámiaművészet. XVIII. szá­zadi legyezők. Anatóliai szőnyegek. Magyar és európai csipkeművészet. Az ötvösművészet re­mekei. — Kína Múzeum: Jadefaragások. — Kiscelli Múzeum: A fővárosi képzőművészeti gyűjtemény kiállítása. Pest-Buda művészete 1686—1872-ig. Budapesti nyomdák a XIX. szá­zadban. Iskolai szemléltető eszközök a fővá­rosban 1850—1938-ig. — Magyar Nemzeti Mú­zeum: Magyarország népeinek története a honfoglalás koráig. Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig. Negyedszázad az úttörő­­mozgalomban. — Magyar Nemzeti Galéria: XIX. századi magyar festészet. XIX. századi magyar szobrászat. XX. századi magyar szob­rászat. Zilzner Gyula emlékkiállítása. Kádár Béla emlékkiállítása. — Magyar Közlekedési Múzeum: 125 éves a magyar vasút. Vasúttör­téneti kiállítás. A közlekedési eszközök fejlő­dése. Közlekedési játékkiállítás. 109 éves a budai hegypálya. 75 éves a földalatti. — Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum: Pásztorélet. Ser­téstenyésztés. Szarvasmarha-tenyésztés. Lóte­nyésztés. Juhtenyésztés. Takarmányozási kiál­lítás. Baromfifajta-bemutató. Erőgép-kiállítás. Erdészeti, borászati, halászati, vadászati kiállí­tások. Ekék­ a XVII—XIX. században. A Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum 75 éve. 20 éves a ,,Sasad” Mezőg. Tsz. — Magyar Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Múzeum: A magyar szakács- és cukrászmesterség múltjából. — Műcsarnok: Állami vásárlások V. kiállítása. — Nagytétényi Kastélymúzeum: Magyar bútor­művészet a XVIII. században XV—XVII. század* európai bútorok. XIX. századi bútorművészet. Gótikus bútorok. Kályha- és kályhacsempe­­bemutató. Nagytétényi lapidárium. X—XVIII. századi elefántcsont-faragások. — Petőfi Iro­dalmi Múzeum: A reformkor és szabadságharc irodalma. „Teremteni új nemzedéket” — a XIX. század második felének irodalomtörté­nete. — Semmelweis Orvostörténeti Múzeum: Képek a gyógyítás múltjából. — Szépművészeti Múzeum: Egyiptomi kiállítás. Görög-római kiállítás. Régi képtár. Modern külföldi kép­tár. Moderszobor-kiállítás. MAI MŰSOROK . Piaci helyzetjelentés: Olcsóbb a paradicsom, a zöldpaprika, a sárgadinnye, az uborka — Emelkedett a tojás ára — Hiányzik a hal Gyümölcsből és zöldségfélékből ország­szerte egyre emelkedik a piaci felhozatal. Ennek megfelelően az árak is zuhannak. Tegnap a budapesti Nagyvásártelepre 92, a Bosnyák téri termelő szabadpiacra 94,5 vagon áru érkezett. Minden városunk pia­cán bőséges volt a választék, s a háziasz­­szonyok olcsóbban vásárolhatták a diny­­nyét, az őszibarackot, a zöldbabot, a zöld­paprikát, a paradicsomot és az uborkát, mint előző napokon. A tojás ára néhány fillérrel emelkedett. Változatlan az élő és a tisztított csirke ára. Megindult a pecse­nyekacsa-felhozatal, az ára azonban a hét eleje óta nem esett. Minden városunk piacán jóval több bur­gonyát, fejes káposztát, karfiolt, főzőtö­köt, zöldbabot, sárga- és görögdinnyét, őszibarackot vásároltak, mint a hét elején. A kereslet nagy volt, de a kínálat azt bő­ven kielégítette. Valóságos dinnye-, őszibarack-, paradi­csom- és zöldpaprikadömping van a pia­cokon. Zöldpaprikából tegnap a budapes­ti piacokra majdnem 27, paradicsomból több mint 15 vagon érkezett. Telítve van­nak a piacok uborkával, kelkáposztával, főzőtökkel, almával s körtével is. Az őszi­barack-felhozatalra jellemző, hogy úgy­szólván minden városunk piacán már 3— 5 forintért is nagyon szép őszibarackot le­het vásárolni, de az osztályon felülit az egyéni termelők még 8—12 forintért érté­kesítik. Kajszibarackból viszonylag kevés került a piacokra. Ez a tavaszi rossz időjárás kö­vetkezménye. A felhozott mennyiség azon­ban mindenütt kielégítette az igényeket. A sárgabarack ára Budapesten 4,80—9,60 között mozog. A Zöldért-boltokban az át­lagár 9,20 volt. Tegnapi piaci jelentések szerint a du­nántúli városokban és Budapesten görög­dinnyéből nincs megfelelő kínálat. Az ára az utóbbi napokban csökkent. Budapesten tegnap a görögdinnyét 4,50—7,80 forint között értékesítették kilónként. A sárga­dinnye olcsóbb lett. Általában 4—6 forin­tért árulják, de Kecskeméten, Szegeden, Egerbe és Győrben már 3,20—4,50 forin­tért is nagyon szép sárgadinnyét lehetett vásárolni. Bőven érkezett a piacokra szilva. A ringlót általában 4 forintért árulják. Kü­lönösen sokat kínáltak belőle eladásra Nyíregyházán, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban és Szombathelyen. Kelet-Ma­­gyarországon már 3 forintért is nagyon szép szilvát lehetett kapni. A dunántúli árak megegyeznek a budapestivel. Élő csirkéből nem növekedett a felhoza­tal. Az ár sem változott. A szövetkezeti és tsz-kereskedelem kilónként az élő csirkét 28—30, az egyéni termelők 35—50 forin­tért árulják. A tojás ára országszerte 10— 30 fillérrel emelkedett. Budapesten tegnap a tojást 1,20—1,700 forintért árulták. Ugyanakkor Szolnokon, Szentesen, Békés­csabán, Kaposvárott 1 forintért is lehe­tett tojást vásárolni. Halból nincs nagy kínálat. Vidéki váro­sainkban halhiány van. Még Szolnokon, Egerben és Szegeden is. A halárak válto­zatlanok. Mindenütt tengeri halfilével pó­tolják a hiányzó hazai halféleségeket. Budapesten a fogyasztói átlagárak tegnap a következőképpen alakultak: burgonya kilo­grammonként 3,40—5, főzőhagyma 4—6, kelká­poszta 3,80—6,80, paradicsom 3—5, zöldpaprika 3,60—7,50, főzőtök 1,40—2,50, uborka 2—5, zöld­bab 3,60—8, alma 3,50—8, körte 3,60—7,60, a sár­garépa csomója 1,20—4, a gyökéré 1,60—4 forint volt. B. I. Jelöltjeink a mai ügetőversenyekre 1. Tangens (6) — Tátra a) — Terefere (2). 2. Paulette (2) — Talentum (7) — Siker (6) — Óvónő (3). 3. Trisztán (6) — Rózsalovag (7) — Talán (1). 4. Radar (1) — Super class (6) — Truce (3). 5. Pilvax (5) — Svindler (1) — Nadir (7). 6. Örömanya (6) — Seneca (1) — Rondella (3) — Renáta (10). 7. Pilvax (5) — Svindler (1) — Nadir (7). 8. Rafinált (8) — Rácürmös (7) — Spártai (1) — Konzul (5). 9. Reszi (4) — Kotnyeles (5) — Sába (3). 10. Soroksár (5) — Peru (7) — Samesz (8) — Siess (1). Törvénysértő ítéletet változtatott meg a Legfelsőbb Bíróság Széles körű a vállalat kártérítési felelőssége Törvényességi óvás során tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság Sz. L.-né bajai vasaló­nő kártérítési ügyét. 1969. december 8-án Sz. L.-né, a Bajai Vegyesipari Javító és Szolgáltató Vállalat ruhatisztító részlegéből a szomszédos iro­daépületbe ment, hogy az öregségi nyug­díjához szükséges igazolásokat beszerez­ze. Ügyét elintézve, visszaindult, a síkos lépcsőn megcsúszott, s bokáját törte. A baleset miatt több mint öt hónapot töl­tött táppénzes állományban. Vállalatától kérte a táppénzes időszakban felmerült keresetkiesés megtérítését, de azt mind a vállalat, mind annak munkaügyi döntő­­bizottsága elutasította, mondván: „ha elő­vigyázatosan közlekedik, úgy balesetét el­kerülhette volna”. A balesetet szenvedett dolgozó kártérítési igényét — téves jog­­értelmezés miatt — a Kecskeméti Járás­­bíróság is elutasította. Az első fokú bíróság törvénysértő ítéle­tét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül­­helyezte, és új eljárással, új határozat ho­zatalára utasította a járásbíróságot. A Munka Törvénykönyve 62. paragra­fusa értelmében a vállalat a dolgozó mun­kaviszonyának keretében felmerülő min­den kárért felelős. A kárvallott vétkessé­gét szükségtelen vizsgálni. A vállalattal szembeni kártérítési igény akkor is meg­alapozott, ha a kár „a munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítése során ki­fejtett tevékenységgel összefüggésben ke­letkezik”. A munkán kívül a dolgozó egy sor olyan tevékenységet is végez, amelyek ugyan nem kötelezőek, de összefüggenek a munkával (üzemi étkezés, tisztálkodás stb.). Sz. L.-né is hasonló tevékenységet végzett. A közben elszenvedett baleset ép­pen ezért üzemi jellegű volt, a vállalat kö­teles megtéríteni a dolgozó ebből kelet­kezett kárát. R. T. ­ Esetleg Koncz Zsuzsát vagy netán egy igazi NB/I.-es szélsőt néznek úgy az embe­rek, mint őt. Nézik? Bámulják ezt a kisöreget itt, az alföldi kisváros állo­másának peronján. Mert hogy olyan hegyes, peckes, önérze­tes, tempós járású ez a pa­rasztember. Ami stílszerűtlen rajta, az az, hogy bajusza nincs. Mere­­vül barna bársony a ruhája, rámás a csizmája. Mozgása viszont — nyalka tartását meghazudtolóan — egy kicsit trottyos. Pedig kitartóan lé­peget le-fel, ameddig a peron­tető árnyékot tart. Foga közül messzi kilóg a hosszú csuto­ra. Ennek folytatása egy ugyancsak feltűnően hosszú szár, amely lent, a tuskó kis ember köldöke magasságában tekintélyes nagyságú, cifra fa­­ragású cseréppipában végző­dik. Pöfékel az öreg. A füstfel­­legek mögül sandít jobbra, balra. Figyeli, hogy­­ figye­lik-e. Roppant élvezi, vala­hányszor önkéntelenül meg­torpannak a mellette elhala­dók. Ilyenkor jó ízűt szörtyög­­tet a csutorán. Mert nemcsak a kétöklöm­­nyi pipa a különleges rajta, hanem a vállán akkurátusan átvetett­ tekert karikás is. Gazdag cifrázatú bőrbojtok díszítik a vastagon, fonott részt. Fehér manila- vagy raf­­fiacsapóban fejeződik be az egyszálas szíj. A csapóból tudniillik csak a fehérség lát­szik, "mert az ostorvéget olyan szigorúan szorítja bal marká­ban a mi emberünk, mint ka­tonatiszt a kardja markolatát. Karikás! Pipa! Dieselek, vil­lanymozdonyok vasútja men­tén? No, nem is állják meg szó nélkül az emberek. — Karikás! Van még ilyen? — hőköl hátra egy forgalmis­ta. — Álljon már meg, szak­társ — fogja karon a külö­nös embert. — Meséljen, hol kell ez még? Azzal már simítja, tapintja a­­szíjszerszámot. A kiöreg majdhogy­nem sértődötten válaszol. Csak úgy lassítás közben, valódi pusz­tai bőbeszédűséggel. — Hogy kell-e?... Affene megette! Sétál odább. De már töb­ben kísérik. Fiatalemberek. Az utasok fejleményeket várnak. — Oszt hogy kell ezt hasz­nálni?— faggatja egy diák­forma. A pipás ember eleresz­ti a kérdést a füle mellett. *A fiú nem tágít. — Igazán, mit lehet evvel csinálni, fater? Lasszó ez? ... Talán az idegenből honoso­dott szavak — a fater meg a lasszó — okozták,­­ mindjárt kész felvilágosításra a sűrű kis ember. Elmondja, milyen jól lehet karikással terelni a disznófalkát. Majd a szakmai tájékoztató végén váratlan ja­vaslattal áll elő. — Álljon oda, gyerekem m­int vagy öt méterre. — Elpat­tintok úgy az orra előtt, hogy még a szikráját is érzi a csa­pónak, de magának nem lesz semmi baja. Neki­ is készül, őszintén, ko­molyan, de a fiú nem vállal­ja a mutatványt. Evődnek, hu­­zakodnak, vállalkozik-e más? Nem ... Ellenben összesúg három nagydiák. — Látjuk, bátya, jó hosszú ez a, karikás-micsoda. De ha a szűk váróteremben csördít vele? A padok közt... A kis ember ingatja a fe­jét, hát ez meg miféle kitalá­­ció, és — látszik — nincs ked­ve belemenni a játékba. Ad­dig húzzák, levalják azonban, hogy jó öt perc múlva rááll. Ekkorra már nézőhad gyű­rűzik és szabálysértés ide, meg oda, mindenki a csördí­­tésnek drukkol.* Tucatnyian kísérik a kanászt a váróte­rembe, a többség egymás he­­gyén-hátán tolakodva állja el a kijáratot. A benti utasok mit sem sejtve töltik az időt. Merengenek, olvasnak, cseveg­nek, falatoznak. Legfeljebb néhányuk néz oda, miféle szerzettel bajlódnak az újon­nan jöttek. A kisöreg­­ meg naiv kész­séggel, ártatlan jószándékkal csavarintja le a karikást. Tempósan indításra emeli, az­tán a lócák közti keskeny fo­lyosón előre villámoltatva, ügyes rántással akkorát csör­dít, hogy két pisztoly se szól olyat. Akit váratlanul ér, majd frászt kap. De csodák csodá­ja! Amikor — hiszen egy pil­lanat műve volt az egész — látják a „lövés” okozóját, leg­többen szélesen elmosolyod­nak. Itt is, ott is álmélkodó lejtéssel hallatszik: — Karikás... — Ni­ni, karikás... — De régen láttam ... Tóth István A karikás

Next