Magyar Hírlap, 1971. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)

1971-08-01 / 212. szám

2 1971. AUGUSZTUSI, VASÁRNAP HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Társadalmi keresztmetszet Egy falu — egy házban Különös, de először a postásra gondolok. Kissé sajnálkozva, mert a lépcsőfokok ezreit járni... — Ne higgye! — mondja az egyik gondnok. — Nincs még egy települése az országnak, ahol ilyen könnyű lenne széthordani a levelet, az újságot. Négyszáz méteren belül 15 lépcsőház, a kapuk alatt levélszekrények, ennyi az egész. Legfeljebb a pénzes postás sóhajt, ha liftbe kell szállnia. Egy egész település négyszáz méteren belül? Település 15 lépcsőházra osztva? Bármily meghökkentőes és jogosak e kérdések — több mint háromezer ember mégis csak egy tekintélyes nagyságrendű falu népessége nálunk. Akár nagyközségi rangban is lehetne valahol Békésben, Szabolcsban, vagy a Dél-Dunántúlon. Csakhogy ennek az elméleti falunak valóságos lakói vannak az újuló Óbudán. Egyetlen utca, egyetlen házában! Perzsavásárral kezdődött Az építésvezető, akinek az emberei a múlt év végén hagyták maguk mögött a lenyűgöző épületóriást, visszakísér a Szőlő utcába. Megállunk az épület betonlábai között és kitöltjük a hazai építőipar hét hónapos óriásbébijének születési bizonyítványát. Átadva 1970 decemberében, 884 lakás, tíz emelet, jóval túl a háromezer lakoson. Az ország legnagyobb lakóháza. Paneles technológiával épült, több mint 1300 vasbeton cölöpön nyugszik. Lakásonként 25 elemet számolva, 22 ezer darabból állították össze. Csupán az elemek súlya 54 ezer tonna körül van. Amit pedig már látni sem lehet: 8—12 méter mélyre kellett lemenni a cölöpökkel. Egyébként ilyen nagy ház, ilyen rövid idő alatt — a panelszerelés íj megkezdésétől az átadásig: hat hónap! — még nem készült nálunk. Szédületes tempójú, nagy gépi apparátussal végrehajtott, újmódi „falutelepítés”. Az ember csak áll a teremtő munka gyönyörű produktumának tövében, próbálja legalább a tekintetével átfogni, de nem, a méretek nem engedik. — Tavasszal kijött egy fényképész — ezt már a gondnok említi — s tudja honnan tudott lekapni bennünket? Vissza kellett mennie az Árpád-hídra ... Januárban kezdtek érkezni az első bútorszállító autók. A 884 lakás több ezer szobáját, helyiségét kellett megtölteni, ilyen, vagy olyan ízléssel berendezni. Tanulmánynak való, különös perzsavásár színhelye volt akkoriban a Szőlő utca és közvetlen környéke. A nagy bútorszállítókról lepakoltak a költözködők, de egy óra múltán kiderült, hogy aki itt honfoglaló akar lenni, annak nem azt kell eldöntenie előbb, hogy mit vigyen fel az új lakásba, hanem azt: mi maradjon az udvaron? Mindig akadtak jó szimatú motorizált „ócskások”, akik a legalkalmasabb pillanatban megjelentek a családi alku nyílt színén és megkérdezték: — Netán volna feleslegük? ... Kombinált szekrény, zömök fotelek, nagy méretű rekamiék?... Tessék, itt a teherautó, állok rendelkezésükre ... se vívódással. Örömmel és szorongásokkal. Százak vannak itt, akik egyik napról a másikra ötven évet ugrottak át életformájuk pályáján. Gondoljuk csak meg: még azok is, akik nem földszintes házikóból jöttek, akik nem a bontásra ítélt viskókból érkeztek, azok is azt mondják, hogy először a megszokott, beidegzett mozdulatokat kellett elfelejteni. És helyette mindjárt felfedezni a változások örömét, kényelmét — Az első lakógyűlés mindmáig emlékezetes marad számomra — mondja a nyugalmazott pedagógus, aki a Józsefvárosból jött. — A kerületi tanács kiküldöttje arról beszélt, hogy mi kell háromezer ember önbecsüléséhez, hogyan lehet enynyi embernek együtt élni? Mit kell adnunk egyenként — mindannyiunk nyugalmáért. Mert a kényelem, ugye, az maga a lakás, a meleg víz, a távfűtés, a beépített szekrények, a tapétázott fal, a fürdőszoba — minek soroljam? ... A nyugalom, a megértés, ennyi ember harmonikus együttléte azonban sokkal bonyolultabb téma, semhogy az elhelyezkedéssel, a berendezkedéssel véget érne. Sőt, akkor kezdődik igazán. Maszek szociográfia Ez a fél év ahhoz kellett, hogy a sokféle irányból, nagyon változatos életkörülmények közül — rengeteg foglalkozási ág képviseletében — érkezett lakók megbarátkozzanak új otthonukkal, biztonságosan, jó kedéllyel mozogjanak benne. Eleinte még néhány aprócska „pótszerelés” kötötte le a figyelmüket — micsoda rangja, becsülete volt például a leleményes ezermester-szomszédnak — most azonban már egyre jobban futja az időből az ismerkedésre is. A napokban — immár külön-külön lépcsőházanként — újra összejönnek a lakók. Ha naponta tartanak egyet, akkor is bele telik két hét, mire a lakógyűlés második fordulója véget ér. A kérdések és kérések egyre kevésbé magánjellegűek már, a tavaszival ellentétben mind több a közérdekű közöttük. A korábban megígért üzletekből valóság lett, rövidesen nyitni készül a bölcsőde és az óvoda is. Szépen sarjad a fű a ház előtti parkszegélyen, de most nem is a környezet szüntelen — bár egy kicsit mindig az igények mögött járó — változásairól érdemes talán elsősorban szólni Hanem arról az örömről, ahogyan, s amivel most kezdi felfedezni önmaga verbuválódásának körülményeit és részleteit ez a lakóközösség. A könyvtáros, aki korábbi lakhelyén tanácstagként teljesített közszolgálatot, most szabad idejében szívesen foglalkozik — mint maga mondja — „új lakóházi maszek szociográfiával”. — Hatvan lakás van egy-egy lépcsőházban. Ahol a legtöbb ismerős van, ott kezdtem vizsgálódni, s közben még több ismerősöm akadt. Az érdekelt, hogy tulajdonképpen honnan jöttünk? Minél jobban belemélyedtem, azt hittem, egyre kevesebbet sikerül megtudnom. Most azonban mégis ott tartok, hogy meggyőződéssel kimondhatok egy általános tapasztalatot: a mi házunk társadalmi keresztmetszetét adja az új lakásba költözők seregének; vannak benne fiatal házasok és nyugdíjasok, szanált negyedekből jövők és fiatal értelmiségiek; a legkülönbözőbb gyári munkások és tudományos intézményben dolgozók. A mi házunk tehát, a lakóinak összetételét illetően, egyáltalán nem rendhagyó. Ahogy a rászorultság, ahogy az igényjogosultság diktálta, úgy, olyan sorrendben és összetételben jöttünk. „Híresek” talán azért lehetünk, mert a miénk az ország legnagyobb lakóháza... Kizárólag új lakótelepi A „maszek szociográfus” megállapításai az összehasonlító statisztika számadatai nélkül is meggyőzőek. Igen, ahogy az igényjogosultság diktálta. Ahogy a lehetőségeink engedik, s ahogy e lehetőségeket szüntelenül gazdagítjuk. A Szőlő utca bármelyik ablakából kitekinnve jól látni, milyen lendülettel bontanak és építenek a gépek, fogy a régi Óbuda — és szerelik az újat. Ahhoz azonban némi szerencse kell, hogy a rengeteg látnivaló közepette olyan apróságnak is szemtanúja legyen valaki, mint egy újlipótvárosi lakos különös látogatásának — éppen a Szőlő utcában. A vizit csak egy percig tartott. Addig, amíg egy rajzszeggel oda lehet erősíteni a kapualjba ezt a gépelt hirdetést: „Kéterkélyes, központi fűtéses, termálvizes II. emeleti újlipótvárosi lakásomat elcserélném kizárólag újlakótelepi ...” Több tucat hasonló hirdetés van a Szőlő utcai kapualjakban. S mindig mosolyog valaki előttük: — Az Újlipótvárosba? Óbudáról?!... Kiss Gy. János (Vtncze Lajos rajza) A nagymama és a fateknő Az új fészekrakás visszafojtott családi drámáinak apró kis jelenetei követték egymást. Egy addigi életforma sajátos — és első! — ütközése volt ez az újjal, a még ismeretlennel, amit azért távolról sem pusztán csak a lemondás felkavart szenvedélye motivált. A hetvenfelé közeledő nagymama gyengéd kioktatására még most is sokan emlékeznek a Szőlő utcaiak közül. Szabó néni még ismerte, és élte a valamikori Óbuda nyomorúságos viskóutcáinak életét, a leanderes, petuniás tenyérnyi udvarok családi közösségét, az ajtó elé rakott lavórral, és a fateknővel, a férfiak hokedlin zajló, harsány kártyacsatáival... S ez a nagymama, a lányával és az érettségiző unokával érkezvén az új ház elé, nem tudott, nem akart felmenni a hatodik emeletre — a fateknő nélkül. Csak állt a lépcsőházban és gyűrögette a zsebkendőjét. Itt minden más lesz nagymama — mondta neki az unoka — a fürdőszobában minek kellene már nekünk a teknő? ... — De mosni csak kell, gyermekem! — Majd elmagyarázom a gombokat, megmutatok mindent, lehet mosni is, fűteni is, meleg víz is van, minden van, csak nem kell annyit fáradni semmivel. Tessék hagyni a teknőt, nagymama ... Valahogy így kezdődött a berendezkedés. Apró kis konfliktusokkal, s nagy bel Készülődés az alkotmány napjára Az alkotmány ünnepe alkalmából az MHSZ budapesti vezetősége az idén is megrendezi az immár több mint tízéves múltra visszatekintő budapesti honvédelmi napot, illetve annak keretében az igen népszerű vízi- és légi parádét. A Dunán és fölötte lezajló látványos bemutató ezúttal is jó szórakozást, sok érdekességet ígér. A nagyszabású, változatos program délelőtt 11 órakor kezdődik, és több mint másfél órán át tart. A nézőközönségnek alkalma lesz meggyőződni az MHSZ repülőseinek és ejtőernyőseinek magas fokú felkészültségéről. Most mutatkozik be első ízben a nagy nyilvánosság előtt egy fiatalokból álló négyes motoros műrepülő kötelék, de a vitorlázó repülők sem maradnak ki a programból. Szerepelnek a műsorban néphadseregünk vadászrepülői, korszerű sugárhajtóműves gépeikkel, és különböző típusú helikopterek, kétéltű harci járművek is. Kajakokkal, kenukkal, csónakokkal ugyancsak helyet kapnak a bemutató részvevőinek soraiban az MTS vízi sportolói, zömmel a központi sportiskola növendékei. A gazdag, változatos program összes szereplőinek száma megközelíti az ezret. Borsod megyei képviselők tanácskozása Szombaton Kazincbarcikán ülést tartott a Borsod megyei képviselőcsoport. A megbeszélésen részt vett dr. Bodnár Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság első titkára és Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke. Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a képviselőket a középtávú fejlesztési tervek készítésénél szerzett Borsod megyei tapasztalatokról. Bejelentette, hogy hét település — Kazincbarcika, Ózd, Leninváros, Sátoraljaújhely, Mezőkövesd, Szerencs és Encs — fejlesztését kezelik kiemelten. A beszámolókat követő vitában felszólalók állást foglaltak amellett, hogy a képviselők tanulmányozzák kerületük ipari és mezőgazdasági üzemeinek tervezését, segítsék elő, hogy a vállalati érdekek mellett ne szoruljon háttérbe az országos érdek. Hívják fel a figyelmet a tartalékalapok képzésének fontosságára. Ezt ugyanis általában nem tervezik a vállalatok. Negyven országból nyolcszáz küldött Nemzetközi földrajzi tanácskozás Budapesten Tudósítónktól. Augusztus 10-i kezdettel az idén hazánkban rendezik meg a Nemzetközi Földrajzi Unió európai regionális kongresszusát. A rendező bizottság elnöke, dr. Engedi György, a Magyar Tudományos Akadémia földrajztudományi kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Ő lesz egyébként az unió kongresszusán részt vevő magyar nemzeti bizottság elnöke is. Dr. Enyedi György elmondotta: nem előzmények nélküli ez a tanácskozás. Az idei egyúttal jubileumi is lesz, mert az első nemzetközi földrajzi összejövetel éppen száz évvel ezelőtt, 1871-ben volt Belgiumban. Az évfordulóhoz egy magyar vonatkozású jubileum kapcsolódik, ugyancsak száz éve — éppen a konferencia hatására — kezdte meg működését a Magyar Földrajzi Társaság. A szervezet létrehozásának egyik szereplője volt Hunfalvy János, aki kint járt a tanácskozáson is. 1871 óta viszonylaag szabályos időközönként, négyévenként zajlottak le a gyűlések. A második világháború óta rendeznek regionális konferenciákat, amelyeken egy kontinens vagy egy nagyobb térség problematikáját tűzték napirendre. Négy éve Mexikóban rendeztek ilyet a latin-amerikai kérdések megvitatására, előtte pedig Tokióban, a kelet-ázsiai terület földrajzi problémáinak megtárgyalása céljából. Ez az első európai regionális kongresszus, egyben az első földrajzi kongresszus, melyet szocialista országban rendeznek meg. Nagyon örülünk, hogy az unió vezetősége éppen Budapestet választotta — mondotta Enyedi György. Sokan azt hiszik, hogy a földrajz tudománya ma se más, mint amit a középiskolákból ismernek. Ezzel szemben a földrajz napjainkban igen gyakorlatias tudománnyá vált. A második világháború óta a legfontosabb kutatási irány a természeti környezet és a társadalom kölcsönhatásának vizsgálata. Ennek — természetesen — jelentős gazdasági, politikai, szociológiai vetülete van. E gondolatmenetben alakultak ki a kongresszusi témák. Hét szekcióban folyik majd a munka. A legfontosabb előadások a területfejlesztést, az európai városiasodást, az általános európai felszínfejlődést, a térképkészítés új irányait érintik. A kongresszusra negyven országból nyolcszáz meghívott érkezik, már augusztus negyedikétől, mert a tizedikén kezdődő kongresszus kísérő programjainak lebonyolítása már a jövő héten kezdődik. Szimpozionokkal nyitjuk a rendezvénysorozatot, ezek vidéken, például Veszprémben és Debrecenben zajlanak le. Érdekessége lesz a „Duna-szimpozion”, mely a nemzetközi folyó földrajzi vonatkozásait tűzi napirendre, s melynek színhelye egy hajó lesz, a témául választott vizen. Az ünnepélyes megnyitón a százéves Magyar Földrajzi Társaság nevében annak elnöke, Kádár László tart majd beszédet. A megnyitóval egyidőben nyílik meg az érdeklődők előtt a nemzeti és regionális atlaszok színpompás kiállítása, mely a kongresszus egész ideje alatt megtekinthető. Új egyetemi tanszékek A művelődésügyi miniszter a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikai tanszékcsoportot, szilárdtest-fizika tanszéket és általános fizikai tanszéket hozott létre , ugyanakkor a kísérleti fizikai tanszéket megszüntette.