Magyar Hírlap, 1971. szeptember (4. évfolyam, 243-272. szám)
1971-09-01 / 243. szám
■ iferikífó • • . .................................. 2 1971.szeptemberi,szerda * v hazai korkép MAGYAR Hírlap Egy téesz melléküzemágainak a történetéből (1.) Hit, üzlet és Egy fővárosi építőipari vállalat munkaügyi osztályvezetője mondotta mély meggyőződéssel: — A munkafegyelem megszilárdításának sarkalatos pontja a főváros környéki téeszek melléküzemági tevékenységének felszámolása. Amíg a vállalati keretek között elképzelhetetlen bérajánlattal állandó elszívó hatást gyakorolnak, addig munkafegyelemről nem beszélhetünk. A meghökkentő — de nem egyedülálló — kijelentés szándéka nem kevesebb, mint a néhány ezer embert foglalkoztató ipari részlegek számlájára írni a több milliós nagyvállalati szervezet egyik legégetőbb gondját. Nem is a kijelentés tartalma miatt idéztük — hiszen az nyilvánvaló képtelenség —, hanem a hangulata miatt. Ez ugyanis megfelel a közhangulatnak, legalábbis egy részének. A téeszipar — nem is ok nélkül — állandó szereplője a sajtó- és egyéb vitáknak. Mint ahogy a népi ellenőrzésnek is folyamatos munkát ad — egyéni és nem egyéni bejelentések alapján — megvizsgálni a téeszek melléküzemági tevékenységét. Például a tököli Petőfi Téeszben az utóbbi időben három ízben tartottak ilyen vizsgálatot. Mindháromszor eredménytelenül nem fedeztek fel semminemű szabálytalanságot. Erre a körülményre nyomatékosan szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét, amikor a Petőfi Téeszben tapasztalt furcsa, vitára alkalmat adó jelenségekről számolunk be. Ezek közül elöljáróban csak ennyit: a téesz tíz forgácsoló műhelyt, műasztalos-, gumisütő műhelyeket, öntödéket, betonkeverő, betonelemgyártó üzemet, sóderbányát, 800 fős építőipari vállalatot, tart fenn és Balatonzamárdiban egy gebines éttermet. Ötszáz ember, négyszáz holdon A tököli Petőfi Téesz elnökének, Takács Lászlónak szobája megérdemli a részletesebb leírást. Fekete skálfotelok, elegáns politúrozott író- és tárgyalóasztal. Kovácsoltvas- csillár. Barnára lakkozott famennyezet. A szekrényen Hi-Fi sztereorádió, hangfalakkal. Az elnök is a bútorzattal kezdi: — Legszívesebben dicsekednék velük, mert ebben a szobában néhány éve még csak két lóca és egy kecskelábas asztal volt, s több helyiség nem is volt. De már-már ott tartok, hogy inkább védekezésre szorulok miattuk. No nem a tagság előtt... Papírokat vesz elő, iratokat, a téesz nem éppen dicsőségteljes történelmének az okmányait. Tíz éve alakult ötszáz taggal, fejenként ezer forintra rúgó összvagyonnal. A közös tulajdont négyszáz hold silány minőségű föld jelentette. Az ilyen adottságokkal induló téesz természetesen nem kerülhette el a sorsát: 1964-ben 70 ezer forint veszteséggel zárta az évet. A parasztok jövedelme éppen hogy a létminimumot elérte. Így idézi fel a szűk esztendőket a községi tanács által elfogadott beszámoló: „Nadrágszíjparcellák, rosszul művelt földek, többségében egy lóval erőlködő, szántogató parasztemberek; április táján még sok-sok levágatlan kukoricaszár, sovány és vigasztalan termés." — Négy éve kerültem ide — emlékezik vissza az elnök. — Elkeseredett emberek fogadtak. Megköpködtek mint idegent. Rádöbbentettek, hogy szinte lehetetlen feladatot szabtak ki rám. A feletteseim legnagyobb mértékű bizalmának jeleként értékelhettem, hogy éppen rám osztották ki. Csakis ezért nem menekültem el innen mindjárt az első héten. Házilag bütykölt automaták A kertben — homokos, dülőszerű utca vezet ide , kukoricát termesztenek. A ház nemrég épült, a falak még vakolatlanok. Az utcáról közepes nagyságú családi háznak tűnik. Odabent gépkattogás, üzemi zaj. Az egyik forgácsoló műhelyben vagyunk. A bejárat mellett két szovjet gyártmányú esztergapad áll. A SZIM kőbányai gyárának a gépei. Gépalkatrészeket esztergálnak rajta a téesz alkalmazottai. Kőbányán esztergályos híján állna a gép. A gyár pontosan annyit fizet egy-egy darabért, mint amennyibe neki kerülne. A téesz lényegesen kisebb önköltséggel működteti a gépet — ez az üzlet forrása. Odébb három automata ontja magából a sárgaréz anyákat és tőcsavarokat. A megrendelő a Csepel Autógyár. A gyár teljes igényét a Petőfi Téesz elégíti ki. Legújabban határozott bátorítást kapott Csepelről, hogy bővítse a kapacitást. A három automata Vukov Miklós magántulajdona. A téesz is csak bérlő. — Honnan szerezte a gépeket? — A két vejemmel bütyköltük, össze — válaszolja. — De tizedes pontossággal dolgoznak, s pontosan ennyi kell. Még nem volt minőségi kifogás. — Kinek az elgndolása alapján építették meg a gépeket? — Részben koppintottuk, részben saját ötlet alapján. A főbb alkatrészeket a téeszen keresztül vettük, a többit hozzá csináltuk. — Mennyit kap a téesztől a géphasználatért? — A három automatáért és a négy kiszolgáló gépért összesen havi 3300-at kapok. Ami — mivel Vukov Miklós a forgácsoló részleg vezetőjeként is alkalmazásban áll a téesznél — nem rossz üzlet. A téesznek a legkevésbé nem. De a jelek szerint a Csepel Autógyárnak sem. Hiszen egyelőre — a biztatás erre utal — nem kívánja önmaga megoldani az ellátást. A pénz az utcán hever? Takács László tizenöt éve téeszelnök. Diplomás mezőgazdász. Él-hal a gazdaságért. Szüntelenül képezi magát. — Miért az ipari tevékenységet erőlteti? — Bolond az, aki nem veszi észre, hogy a pénz az utcán hever. Tavaly év elején alapítottuk az építőipari vállalatot két téesszel közösen, de az alaptőke négyötödét mi adtuk. Azóta már kétszeresen behozta a nyereség a befektetett tőkét. Ebből a földből nem lehetett megélni. Márpedig az embereknek élniük kell. S ezt a földet, hogy hozzon is valamit, csakis a legmodernebb, tehát a legdrágább, sok befektetést igénylő eljárásokkal,kell megművelni. Az ipar adja hozzá a pénzt. Határszemlére invitál. A látottak a szavait igazolják. A négyszáz hold azóta két és félszeresére növekedett, öt éve a kalászosok átlagtermése 2,7 ~(!) mázsa volt holdanként. Tavaly ugyanez 13 mázsa. A técez kukoricájában szépen fejlett, ember magasságú növények, tövenként két-három vaskos csövet érlelve. — Ez a tábla nem látott kapát — fűzi a látottakhoz Menyhárd János párttitkár — vegyszerrel irtjuk a gyomot s az a szántás, amit odébb lát, félméteres mélységű. Erre egy nagy gazdaság is büszke lehet. A büszkeséget alátámasztja az első díj is, amit a téesz a járási termelési versenyben elért. — Ez a jövőnk: a kukorica és a lucerna — kacsint az elnök — A kormány meghirdette a sertésprogramot. Ahhoz, ugyebár abrak is kell. Jövőre tizenötmillióért megépítjük a takarmánykeverő üzemet. Jól hallotta, tizenötmillióért. Hét és fél milliót ebből azonnal az asztalra teszünk... Japán módszer szerint Négyszáz termelőszövetkezeti tagot számlál a Petőfi, továbbá négyszáz alkalmazottat. Az építőipari vállalat nyolcszáz embere külön ügy. A téesz csak az igazgatótanács útján (ennek feje a téesz elnöke) gyakorolja a felügyeletet. Kinevezett igazgató irányítja a napi munkát, a legnagyobb önállósággal. A legérdekesebb és a legellentmondásosabb is egyben a tagok és az alkalmazottak viszonya. Ismeretes, a téesz legfőbb szerve a közgyűlés, az elnök is ennek tartozik beszámolással. A közgyűlés pedig a tagok gyülekezete. Csakhogy itt a tagok státusa egészen különleges. A négyszáz főnyi tagságból ugyanis csak negyven dolgozik. A magyarázat: a férfitagok átlagéletkora 65 év. Százharminc a nyugdíjas. Havi háromszáz forintot az SZTK folyósít számukra, további háromszázat — az év eleje óta — a téesz. Az utóbbi juttatásról például a közgyűlés döntött. Az a testület, amely — bár a tulajdonosokat —, de nem a munkát végzőket képviseli. — Ki végzi a munkát a földeken? — Teljesen gépesítettünk minden műveletet. Tíz Zeter, három darab lánctalpas traktor, négy teherautó, kombájnok, egyéb munkagépek végzik a munkát. — De hát valaki csak vezeti, karbantartja a gépeket? — Azok mind alkalmazottak. — És miből él a további 230 tag? — Egyrészt mindnek van 2--10 holdnyi háztájija. Másrészt bedolgozóként foglalkoztatjuk őket a melléküzemágakban. Japán módszer szerint... A riport elején előre bocsátottuk: furcsaságokkal, ellentmondásokkal fog találkozni az olvasó. A sornak még nincs vége... (Következik: Öltözők, fegyelmik és nagyipari tanulságok) Hahn Péter •Jászberény: város és tájközpont Jászberény a felszabadulás előtt mezőgazdasági jellegű város volt, ma az országban és a nagyvilágban is jól ismert hűtőgépgyára és aprítógépgyára révén jelentős ipari várossá fejlődött. A lakosság száma közel harmincezer, ötvenhárom százalékuk az iparban, tizennyolc százalékuk a mezőgazdaságban dolgozik. Mintegy harmincezren élnek Jászberényben, de a város még további hétezer környékbeli ember életére van kihatással. Ez a várospolitikában, tervezésben irányító és meghatározó. A város már eddig is ellátott tájközponti feladatokat, de most augusztus 24-én a Szolnok megyei Tanács végrehajtó bizottsági ülésén határozatban is megfogalmazódott Jászberény tájközponti jellege és fontossága. A tervek és a megvalósult eredmények közötti eltérést korábban az okozta, hogy az előző városvezetés túlzott, a lehetőségek feletti elképzeléseket épített be a fejlesztési programba. A tervek összehangolatlansága, az illúziók azzal a következménnyel jártak, hogy Jászberény elmaradt a városi rang követelte fejlődéstől. Számos lakás épült, de a kommunális beruházások elmaradtak, így például Jászberény új lakóházaiban az első és a felsőbb emeleteken egyáltalán nincs víz. Nincs szennyvízcsatorna sem, járda sem épült a szükség szerint. A városi tanács a megyei tanáccsal egyetértésben most arra törekszik, hogy a városi jelleg és a tájközpont követelményei megteremtődjenek. A vízellátás mielőbbi megoldása érdekében már alapozzák azt a toronyházat, amelynek felső két emeletén lesz a víztároló. A lakásépítési program tovább folytatódik. Az idén huszonkettőt már átadtak, s még huszonkét lakás készül el. A tanács igyekszik megszüntetni a telekhiányt, amely már olyan mérvű volt, hogy Jászberényben drágább volt a telek ára, mint Budapesten. Tavasszal kezdik meg egy kétszázezer üzemórás AFIT-szerviz építését. A szolgáltatások további bővítése érdekében Patyolat-szalont, GELKA-szerviz létesítését tervezik, a kereskedelmi és vendéglátóipari ellátás megjavítása érdekében a Lehel-szálló és étterem teljes rekonstrukcióját végzik el. Az épületet nagyobb részében most a Lehel Művelődési Központ foglalja el. A távlati tervek szerint új művelődési központ épül, s a város sportéletének fellendítésére sportcsarnokot létesítenek. A. L. Textilgyári akció A fiatal törzsgárdáért Egyre több vállalatnál keresik a törzsgárdatagok megbecsülésének, a fiatal szakemberek megtartásának, a leendő törzsgárda kialakításának leghatásosabb módszerét. A Pamutnyomóipari Vállalatnál az öt évre szóló kollektív szerződés mellett elkészült a törzsgárdaszabályzat is, amely rögzíti a törzsgárdatagság feltételeit és az elismerési fokozatokat. A PANYOVA nyolc gyárában és két telephelyén törzsgárdabizottságok alakultak, melyeknek többek között az a feladatuk, hogy a nagyvállalati törzsgárdaszabályzat érvényre juttatásával felkeltsék a fiatal szakemberekben is a munkahelyhez való ragaszkodást. A Kelenföldi Textilgyárban Máté Jenő termelési felelőst a bizottság megalakulásának előzményeiről kérdeztük. — Az utóbbi három-négy évben igen nagy arányokat öltött nálunk is a fluktuáció — mondotta. — Vállalati szinten ez több ezer munkás állandó hiányát jelenti. Itt, a Kelenföldi Textilgyárban a tavalyi esztendő első fél éve óta a fonodában mintegy nyolcvan, a szövödében több mint száz, s az általános üzemben is csaknem harminc fővel csökkent a dolgozók száma. Igaz, gyárunk személyi állománya az utóbbi időben erőteljesen megfiatalodott, de sajnos, éppen az ifjú korosztály a „mozgékony”. S mivel legtöbbször a munkába már jól belejött, végzett ipari tanulók állnak egy házzal tovább, a helyükre kerülő gyakorlatlan fiatalok munkája sem tudja pótolni a távozók okozta veszteséget. — Mi az elvándorlás oka? — Elsősorban a három műszak hátrányai, a közlekedési nehézségek, s a munka nehéz fizikai jellege. Hiszen csak termékeinket tekintve tartozunk a könnyűiparhoz. A gyár vezetősége éppen ezért nagy súlyt helyez a munkakörülmények javítására, hogy ezzel is vonzóbbá tegye a fiatal szakemberek számára munkahelyüket. A szövődéi rekonstrukció során például egy teljesen új, modern, 856 gépes automata szövődéi berendezéssel cseréltük fel a régi gépeket. Külön légmosó berendezés gondoskodik a megfelelő klímáról, kétségkívül könnyebb itt már a munka, mint korábban. A szövődé után folyamatosan korszerűsítjük a fonodát, orsó nélküli, magas fordulatszámú, nagy hatékonyságú gépeket állítunk be a maiak helyére. Ezeken kívül óvoda, bölcsőde, leányotthon, iparitanuló-otthon, sportlétesítmények, balatoni üdülők és évi 750 forintos textilvásárlási utalvány áll a dolgozók rendelkezésére. Annál is inkább érdeke a gyárnak a fiatal szakemberek megtartása, mert a fonó-szövő ipari tanulók kiképzése a két év alatt egyénenként 25—30 ezer forintunkba kerül — veszi át a szót Ritter György, a munkaügyi osztály vezetője, a törzsgárda bizottság tagja. — De bízunk benne, hogy a hűségjutalom, a jutalomszabadság, a felmondási védettség, és a törzsgárdatagságnak kijáró egyéb kedvezmények a fiatal korosztályt is egyre inkább maradásra ösztönzik. A fiatal törzsgárdatagság kialakítására törekszik a gyár KISZ-alapszervezete is, a rendszeresen meghirdetett szakmai versenyekkel és tanfolyamokkal, amelyek jó eszközei a munka és a gyár megszerettetésének. Mint az előzetes felmérésből kiderül, a gyár dolgozóinak hetven százaléka öt évnél hosszabb ideje áll itt alkalmazásban, tehát joguk van a törzsgárdatag cím elnyerésére. A textilgyári akció irányítói az arány további javítására törekednek. H. V. A. Jubileumra készülnek Tatabányán Nevezetes évfordulót ünnepelnek ebben az évben a tatabányai szénmedence dolgozói. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1896 decemberében gördült felszínre az első csilleszén. Ettől az időtől kezdve vált ismertté a Gerecse lábánál elterülő nagy kiterjedésű barnaszénmedence kis települése, Tatabánya. A felszabadulásig meg-megtorpanó fejlődés, gazdasági megrázkódtatások, bérharcok, sztrájkok jellemezték a bányavidék életét. Töretlen fejlődésnek a felszabadulás után indult Tatabánya. Az első bánya megnyitása óta, a háromnegyed évszázad alatt 140 millió tonna szenet küldtek felszínre az aknákból. Ez a roppant mennyiségű tüzelőanyag vagonokba rakva három és félszer érné körül a földet. A bányászok a legmagasabb termelési szintet 1963-ban érték el; ebben az esztendőben 3,42 millió tonna szenet fejtettek. A hagyományos munkaeszközök folyamatosan kiszorultak a bányákból, s ma már korszerű gépek serege segíti a tatabányai bányászok munkáját. Ebben az évben a lerobbantott szénnek már több mint 60 százalékát gépekkel rakják fel a szállítószalagokra. Fordulatot hozott a koncentrált, tömegtermelő munkahelyek kialakítása is. Fokozatosan csökkentették a kis teljesítményű kamrafejtések számát és több gépesített tömegtermelő frontfejtést nyitottak. A koncentrált frontfejtésekben kevesebb munkaművelettel magasabb teljesítményt érhetnek el a bányászok. Az idén az összes széntermelés 76 százalékát már ilyen tömegtermelő munkahelyekről nyerik Tatabányán. A negyedik ötéves terv időszakában változatlanul igényt tart a népgazdaság a jó minőségű tatabányai szénre. Az új tervidőszakban évenként 2,9—3 millió tonna szenet kell kitermelni a tatabányai bányákból. Ehhez új aknák nyitására, új szénterület bekapcsolására is szükség van. A Tatabánya közelében fekvő nagyegyházi—csordakúti medencében még sok millió tonnás érintetlen széntelepek rejtőznek, s a tervek szerint a következő években erre a területre terjeszti ki tevékenységét a Tatabányai Szénbányák Vállalat.