Magyar Hírlap, 1971. november (4. évfolyam, 304-333. szám)

1971-11-01 / 304. szám

stareR HírlepHAZAI KORKÉP 1971. NOVEMBERI, HÉTFŐ 3 Ifjúsági találkozó A KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére járási ifjúsági találkozót rendeztek vasárnap Vépen. A találkozóra érkezett fiatalokat ünnepélyesen fogadták, s délelőtt különböző sportversenyeket, vetélkedőket bonyolítottak le. Délután ifjúsági nagygyűlést tartottak, melyen Fecze Lajos, a KISZ központi bizottságának titkára mondott beszédet.. Szólt a közelgő kongresszus jelentőségéről, s a kongresszusi felkészüléssel kapcsolatos feladatokról. Az ünnepi beszéd után a járás KISZ-szervezetei, valamint a határőrség művészeti csoportjai mutattak be műsorokat. Az egész napos találkozót vidám bállal és tábortűzzel fejezték be. Várkoncert Vasárnap az országos hírű esztergomi Monteverdi kamarakórusvárkoncertet adott. A műsort külföldön bemutatott programjaiból állította össze. A várban sétálva idézték fel az elmúlt évszázadok muzsikáját. Korhű zene szólalt meg az egyes termekben, amelyek különböző korok történetét, eseményeit idézik. Az István-teremben például Bárdos: Strigonii fata című művét adták elő. Ez a város történetét, harcait eleveníti meg. A Vitéz János-stúdióban reneszánsz muzsikában gyönyörködhetett a közönség. A várkápolnában Monteverdi- és Kodályműveket szólaltattak meg. Higiénikusok vándorgyűlése Az emberi környezet tisztaságáért Szombaton délután fejeződött be Balatonfüreden a Magyar Higiénikusok Társaságának háromnapos vándorgyűlése A három nap alatt 80 előadás hangzott el, ez rekordnak számít a vándorgyűlések történetében. Dr. Habán Györggyel, a Magyar Higiénikusok Társaságának főtitkárával a három nap tapasztalatairól beszélgettünk. — Az előadások tekintélyes része a Balatonnal foglalkozott. Ezzel kapcsolatban milyen közegészségügyi problémák vetődtek fel? — Egyrészt az üdülés, a pihenés szemszögéből foglalkoztunk a Balatonnal, másrészt pedig a balatoni levegő szenynyeződését vitattuk meg. Adatokkal támasztották alá az előadások, hogy az utóbbi néhány évben erősen, szennyezetté vált a■ Balaton levegője, elsősorban a fűzfői Nitrogén Művek hatására. Komoly intézkedésekre volna szükség a szennyeződés fokozódásának elkerülésére — mondta dr. Habán György. — Valamennyi előadás emberközpontúan foglalkozott a különböző közegészségügyi kérdésekkel. Az elhangzottakból szakmai szemmel nézve mit tart különösen jelentősnek? — A többi között az ember környezetében egyre nagyobb tömegben felhalmozódó biológiailag idegen anyagok káros hatásaival foglalkoztunk. Ilyenek például a növényvédőszer-maradékok, ugyanis ezek a mérgező szerek a táplálkozási láncon keresztül — ha egyelőre nem is aggasztó módon — felhalmozódnak az emberi szervezetben. Olyan védőszerek kutatása válik szükségessé, amelyek gyorsan bomlanak. — A balatonfüredi vándorgyűlés idejére esett a társaság vezetőségválasztó közgyűlése is ... — Minden két évben vezetőségválasztó közgyűlét tartunk. Most társaságunk elnökének ismét dr. Bakáts Tibor profeszszort választotta a közgyűlés. — Jövőre hol ülésezik a vándorgyűlés? — Szegeden. Hagyományunk, hogy minden megye székhelyén és egyúttal a közegészségügyi és járványügyi állomások megyei székhelyén tartjuk vándorgyűléseinket. Balatonfüred esetében részben azért tértünk el a gyakorlattól, mert egyik fő témánk a Balaton volt, másrészt pedig az idén várossá nyilvánított Füredet akartuk ezzel a rendezvénnyel megtisztelni — fejezte be a beszélgetést dr. Habán György. S. M. testesítőjének, aki férjüket elrabolta. Egy-két szabálytalanságot elkövettem akkoriban. A Kunhalmon lakó nagycsaládos Török Ferencnek, aki félig nyomorékon szerelt le, tíz hónapig fizettem a segélyt, amíg kipattant a botrány. Nem is tudom, mi lett volna, ha engem is be nem visznek katonának. — Aztán kimaradt négy esztendő. Kijev mellett voltam hadifogságban, ott jártam először szemináriumba. (Vorosilov antifasiszta kör volt a neve.) Csodálkoztak is, hogy megérkezvén már hiába csalogattak a többi pártok, az úton hazafelé a vonatban a kommunista pártba léptem. — 1947-ben jöttem vissza, és hamarosan az adóhivatal vezetője lettem. Ezer forint jutalmat ajánlottak fel, ha egy esztendő alatt rendbe hozom a földnyilvántartást, s ezt fel is vettem 1948 karácsonyán. Nagy Lajos a következő években volt pénzügyi, majd igazgatási osztályvezető, aztán elnökhelyettes, és végül a végrehajtó bizottság titkára. 1964-ben érettségizett. — Ami a falu életében történt, jó vagy rossz, mindenben benne voltam. AZ ELSŐ TAGOSÍTÁS 1950-ben volt Tiszaföldváron. — Azt is mondhatnám, hogy személy szerint kimaradtam belőle. Igaz, a feleségem volt a bizottság jegyzője, s amikor Mesterszállásról hazakerékpároztam, én álltam neki vacsorát főzni, hogyha éjfél után hazajön, ehessen valamit. — Az ötvenes években kezdődött meg a nagy építkezés a faluban, főleg azon a hatszáz házhelyen, amelyet a földosztás idején kimértek, őszintén szólva, nagyrészt már elkészült házakat rajzoltunk le, és küldtünk be jóváhagyásuk. Előbb is gondoltam rá, de a kötelező terménybeadás éveiben tanultam meg véglegesen, hogy jó szóval még nehéz helyzetben is többet ér el az ember, mint erőszakkal. A TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG megszervezése óta tizenegy esztendő telt el. Most főleg a községfejlesztés és az erők összefogása a fő feladatuk. — A társadalmi bázis, amely a tanács munkáját támogatja, állandóan erősödik. Ha a lakossággal szót akarunk érteni, kétszáz párt-, tanácsi és népfrontaktíva indul el egyszerre. A helybeli mezőgazdasági és ipari szövetkezetek mellett ma már a kétezer tiszaföldvári lakost foglalkoztató martfűi cipőgyár segítségére is számíthatunk. (Szülőotthon, klubkönyvtár az együttműködés első eredménye.) — Annak idején többünknek nem tetszett, hogy a téeszszervezés napjaiban " a családfők valósággal beosztották, ki megy a termelőszövetkezetbe, ki a gyárba, de most ezek a munkás-paraszt famíliák az anyagi biztonság mellett jelentős erkölcsi erőt is képviselnek. — Az ország termelőszövetkezetei közül itt, Tiszaföldváron érték el először a holdanként 28 mázsás búzatermést. (Régen már hét és fél mázsa jó eredménynek számított.) A termelőszövetkezeti tagok átlagjövedelme meghaladja az évi 32 ezer forintot. — A három vallási felekezetet magába foglaló községünkben Tóth László kertész, a református presbitérium tagja nemrég ajánlotta fel, hogy elkészíti társadalmi munkában az egész falu parkosítási tervét. — Naivság lenne azt hinni, hogy egy tizenkétezer lelket számláló községet lehet úgy vezetni, hogy ne támadjanak néha feszültségek, nézeteltérések. A kilenc kilométer hosszú falunkban most 51 kilométer betonjárda van, de 92 kilométerre lenne szükség ahhoz, hogy legalább az utcák egyik oldalán, sáros időben is, rendesen lehessen közlekedni. AZ UTÓBBI ÉVTIZED községpolitikai vitái mégis leginkább a vízműépítés jegyében zajlottak. Ez az igény 1962-ben merült fel először, de jövő nyárig kannával a kerékpárnyomon fognak bolyongani a falu utcáin az ivóvízkeresők. — Elmentünk Hevesre tapasztalatcserére, mivel az Alföldön a hasonló adottságú nagyközségek között ők voltak az elsők, akik vízművet építettek. Felmértük, hogy egy 500 köbméteres víztoronyra (52 m magas), és majdnem 80 km-es csatornahálózatra van szükség. Ennek megépítéséhez a lakosságnak vízegységenként négy és fél ezer forinttal kell hozzájárulni. Vanpénz a faluban (csak a takarékban 38 millió forint), ám az igények különbözőek. Először megbukott a tervünk, a következő évben azonban a családok 52 százaléka igent mondott. Most 98,2 százaléknál tartunk. Ám volt olyan família, ahová háromszor el kellett menni. Most egyre türelmetlenebbül kérdezik, hogy mikor lesz már végre jó és elegendő víz. A jövő év nyaráig lesz mit hallgassunk. Nem könnyen alakult ki az egyetértés abban a tekintetben sem, hogy az iparosok — például a cementáru-készítő, a cukrász — hány vízrészt fizessenek, de végül sikerült megegyezni. . . Viták tehát most is vannak. Mégis egy furcsa változást figyelhetek meg. Szinte gyerekfejjel a falu nagy részétől az írnok úr megszólítást kaptam. Aztán Nagy elvtárs lettem, most pedig, hogy őszül a hajam (49 éves vagyok), egyre többen szólítanak az idősebbek közül a keresztnevemen. Ez különösen jólesik. Nagy Lajos, a tiszaföldvári tanácstitkár most betegszabadságon van. Ahogy tré- I fásán mondja: generáloztatja magát. Naponta csak két órára jár be a főtéri téglaházba. Erősen számít arra az évtizedre, ami még a nyugdíjig van. Solymár József Telelőben, javítóban aMAHART hajói Az egymás mellé sorakozott hajók messziről fehérlenek. A máskor száguldó szárnyas Sólyom ponyvába csomagolva várja a telet, benn áll a Táncsics, a Hunyadi, ott van a Tolna motoros és a vízibuszok java, több kis vontató. A hajóállomások pontonhídjainak jó része is beúszott a téli kikötőbe. A Felszabadulás utasszállítót a napokban vontatják be. Bajt okoz a Duna A télre készülődünk — mondja Szörfi Sándor, a MAHART felelősének parancsnoka. — Novemberben az utolsó hajók is befutnak. A matrózok alig várják a szabadságolást. Nem mindenki pihen egyszerre, hiszen sok dolog van télen is. Takarítani a havat, mozgatni a hajókat. Egy jégtörő állandóan vágja a jeget a kikötőben. És innen vontatják a hajókat a javító üzembe. . A MAHART hajójavítójában most tétlenül állnak a hajómozgató sólyák. A javításra váró uszályokat az alacsony vízállás miatt nem tudják kiemelni, a készeket pedig lehetetlen visszacsúsztatni. A Duna partja vagy húsz méterrel van beljebb a szokásosnál. Mondják a munkások : az alacsony vízszint arra jó, hogy a korábban vízbe esett szerszámokat, anyagokat most összeszedhetik. Ez kevés vigasz. Mi lesz a munkával? . Az öreg, kopott Debrecen, az egykori tengeremre évek óta műhelyhajó, a ráeső napfény se tudja megfiatalítani. Bajos rajta a közlekedés, tizenöt fokos dőlés nehezíti a járást. A hajó gyomrában érdekes munka folyik. Barna Lajos műhelyvezető erről beszél: — Egy teherautómotor egyszerű átalakításával és beépítésével kormányzóművét korszerűsítjük. A berendezés biztosítja, hogy az uszály tengely körüli mozgással is manőverezhet. — Hány hajó javításában vett már részt? — Nem tudnám megmondani. A hajókat és a hajósokat egyformán jól ismerem. Ha a szigeten, vagy a Duna-parton sétálok, messziről tudom, hogy melyik hajó és ki vezeti. Az egyik kormányos bravúroskodik, a másik nyugodtan vezet. A legárulkodóbb a motorzaj. Minden motornak külön zenéje van. Tavaszig nincs megállás A Szolnok vontatón Préter Géza szerelő csoportvezetővel találkozunk. Tizenhat éve dolgozik a javítószempben. • A tél jó részét szabadban tölti. Ha a munkát megszereti az ember, akkor vállalja az időjárás viszontagságait is. Régen inkább csak toldoztunk-foldoztunk. Ma érdekes technikai feladatokat oldunk meg. Az elavult vontatóhajókat például tolóhajókká alakítjuk át. Az izgalmas műszaki munkában sokszor el is feledkezünk a hidegről. Boros László, a hajójavító igazgatója a pontos téli felkészülési tervet mutatja. . . Arra törekszünk, hogy a munkásoknak meleget biztosítsunk, mert fő ellenségünk a hideg. Az üzemben tartható hajókról fűtjük a többi hajót. A rendbehozás is a fűtőberendezések javításával kezdődik, ősszel, hogy a további munka már melegben folytatódjon. — Hány hajó újul meg télen? — A szokásos évi karbantartást több mint ötven hajón végezzük el. A Szob és a Szolnok vontatóhajó teljes átépítése rövidesen befejeződik, aztán következik a többi. Tavaszig nincs megállás. A Dunai Földvár, a Kossuth, a Petőfi és a Felszabadulás személyszállító hajókon több százezer forintos értékben generálozzák a gépeket, a navigációs berendezéseket és a kabinokat. A terelőparancsnokság szobájában Jankóniés Sándor kormányos, aki október elején negyvenedik szolgálati évét töltötte be, a meteorológiai előrejelzést mutatja. A grafikon szerint november 10-ig napos, őszi idő várható. Aztán?... Kemény, szigorú, hosszú tél ígérkezik. De megjön a tavasz. A legkorábban, február végén, a munkásszállító hajók kezdik a vízi életet, márciusban már naponként futnak ki a hajók. Áprilisra kiürül a telelő, csendesebb napok köszöntenek a javítóra. A. L. Fórum Szögesdrót Először amerikai segédlettel és Nguyen Van Thieu áldásával létrejöttek a koncentrációs táborra emlékeztető stratégiai falvak, amelyeknek szögesdrót-kerítései mögé ezrével hajtották be a „pacifikálandó" délvietnami parasztokat. Azután következtek a „stratégiai városok" is, hiszen Hué, Da Nang vagy akár Saigon, már régen nem a normális városok lüktetését mutatják, hanem hadszíntérré váltak. A következő fokozat vasárnap délelőtt volt látható Saigon főterén, amikor kiderült, hogy a zsoldosok és a stratégiai falvak újonnan megválasztott „elnöke", Thieu nemcsak az ellenőrzése alatt álló területek lakosságát dugta szögesdrót mögé, de biztonságosabbnak látta, ha magát is azzal véteti körül. A saigoniak, akiket kirekesztettek az elnökbeiktatási ünnepségéről", sőt lelövéssel fenyegették meg azokat i akik a főtér ablakain kinéznek, valószínűleg nagy elégtétellel szemlélték volna a dísztribünt, amelyen Nixon elnök képviseletében ott ült Conally pénzügyminiszter és más külföldi előkelőségek - szögesdróttal jó erősen körülvéve. Voltak azonban olyan meghívottak is, akik - ilyen vagy olyan megfontolásból - szívesebben maradtak a szögesdróton kívül, nem voltak kíváncsiak Thieu sietve elmondott esküjére és már ismert antikommunistakirohanásaira. Nguyen Cao Ky volt alelnök és Minh nyugalmazott tábornok — az egyetlen ellenjelölt a választások előtt, aki azonban visszalépett, 60 parlamenti képviselővel és szenátorral együtt vagy nem kívánta kompromittálni magát, vagy félt. Esetleg még azt sem tartotta elég biztosítéknak, hogy a levegőben, helikopterek fedélzetén mesterlövészek őrizték az elnököt, mellette pedig fekete egyenruhás milicisták álltak. Az elnök „beiktatásának" körülményei, meg a fekete egyenruhák önkéntelenül is történelmi analógiákra csábítanak. Az európai annalesek fekete lapjain is szerepeltek már fekete egyenruhásoktól körülvett „nemzetvezetők", akik szintén hadszíntérré vált városokban vették át a „vezérséget", s még szókincsük is kísértetiesen hasonlított a délvietnami „elnökéhez”. Dicstelenségük is ismeretes. Nem tudni Thieu fogékony-e a szimbólumok iránt, de a dísztribünön jelenlevők valószínűleg nem tartották jó ómennek sem az öljet övező szögesdrótot, sem az „újonnan megválasztott elnök" mellett feszítő, fekete ruhás gyászhuszárokat . . . M. L. tsztíi MMIW Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Houari Bumedient, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét Algéria nemzeti ünnepe, a felszabadító harc megindulásának 17. évfordulója alkalmából. Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte Abdelaziz Buteflika algériai külügyminisztert. Művelődésügyi küldöttségek elutazása Vasárnap elutazott Budapestről a művelődésügyi miniszterek budapesti tanácskozásán részt vett küldöttségek közül a J. A. Furceva szovjet kulturálisügyi miniszter, a Czeslaw Wisniewski államtitkár, a lengyel kulturális és művészetügyi minisztérium vezetője, továbbá a Dumitru Popescu, a Román Szocialista Köztársaság kulturális és nevelésügyi tanácsának elnöke által vezetett delegáció. Búcsúztatásukon a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ilku Pál művelődésügyi miniszter, továbbá a Külügyminisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium számos vezető beosztású munkatársa. Ott voltak V. J. Pavlov, a Szovjetunió, Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság és Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetet is. Elutazott a szovjet távközlési szakemberek küldöttsége Vasárnap elutazott Budapestről a szovjet távközlési szakértőknek az a küldöttsége, amely N. V. Talszinnak, a Szovjetunió postaügyi minisztere első helyettesének vezetésével a KPM vezetőivel és szakértőivel az űrtávközléssel kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. N. V. Talszint fogadta dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. Indiába utazott Szépvölgyi Zoltán Szépvölgyi Zoltán tanácselnök vezetésével vasárnap fővárosi tanácsi küldöttség utazott Indiába. A delegáció Hans Ray Gupta, az indiai Delhi polgármestere meghívásának tesz eleget, viszonzásul annak a látogatásnak, amelyet a polgármester három évvel ezelőtt Budapesten tett, a delhi küldöttség élén.