Magyar Hírlap, 1971. november (4. évfolyam, 304-333. szám)

1971-11-26 / 329. szám

anMMeGvoR Hírlap FORUM 1971. NOVEMBER 26, PÉNTEK 3 HAZAI KÖRKÉP ­A Algériai vezetők köszönő táviratai HíH Huari Bumedien, az Algériai Demok­­ratio-kratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnöke, miniszterelnök, tár­­sdíj-ju­ratban mondott köszönetet Losonczi Pál­amnak, az Elnöki Tanács elnökének az al­­iaii al­gériai nemzeti ünnep, az algériai tor­­'Iplf,uradalom 17. évfordulója alkalmából kül­­ö J­öledött üdvözletéért. 1c5A Abdel Aziz Buteflika, a forradalmi ta­­lpán náci tagja, külügyminiszter, táviratban köszönte meg Péter János külügym­nisz­­ti lai tér ünnepi jókívánságait. "i-ioíi Komócsin Zoltán látogatása Somogyban él Komócsin Zoltán az MSZMP Politikai Iosis Bizottságának tagja, a Központi Bizott­­­­sság titkára tegnap Somogyba látogatott ev a A vendéget Kaposvárott Németh Ferenc, am­­a megyei pártbizottság első titkára, va­­lm­csa­lamint Bogó László és Szigeti István, a 709. megyei pártbizottság titkárai fogadták. tion. Komócsin Zoltán részt vett a megyei írsng pártbizottság kibővített ülésén, tájékoz- tatot­tatót tartott a nemzetközi helyzet idö­­n­ése szerű kérdéseiről. A pártbizottsági ülés nély után Németh Ferencnek, a megyei párt­­lossd bizottság első titkárának és Somogyi Jó­­zsefnek, a városi pártbizottság első tit­­krlosi­kárának társaságában meglátogatta a Blk­V Villamos Berendezés és Készülék Művek 3ypes kaposvári villamossági gyárát. Jancsich­es Imre vezérigazgató, Szerecz László, a ka­­rsog posvári gyár igazgatója és Bene Nándor, ai­sa gyár pártbizottságának titkára fogad­jál ták a vendégeket, és tájékoztatták őket i­s­ az üzem munkájáról, terveiről, gondjai­dók­­ről. Komócsin Zoltán ezt követően meg­­ízbt tekintette az egyes üzemrészeket és el- S39d beszélgetett a munkásokkal. ávó Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára Cegléden . Csütörtökön Ceglédre látogatott Óvári KiM Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­­gaág­yának titkára Cservenka Ferencnének, az ISM MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a­zeU Pest megyei pártbizottság első titkárá­én­­ak kíséretében. A Cegléd városi párt­áld bizottságon Babinszki Károly, a párthi­­fb­i­zottság titkára és Kürti András, a tanács m­ig elnöke, s a város más vezetői fogadták 1­39 és tájékoztatták az alföldi nagyváros éle­krél téről, fejlődéséről. Ezt követően Óvári K­. Miklós a Pest—Nógrád Megyei Húsipari IKV Vállalat ceglédi gyáregységét kereste fel.­­ A A jelentős rekonstrukció alatt álló űzé­sren­det Marsik Pál igazgató és Kis-Korényi Ibb János, a gyáregység igazgatója mutatta id be a Központi Bizottság titkárának, aki hia elbeszélgetett a szocialista brigádok tag­tét­­­jaival. Óvári Miklós megtekintette az új­­90 . ceglédi kórházat is, majd délután a vá- 201 rosi tanács nagytermében aktívaülésen aki időszerű kül- és belpolitikai kérdések­ről szólt. Magyar—lengyel belkereskedelmi­­tárgyalások Csütörtökön megkezdődött Budapesten a magyar—lengyel belkereskedelmi mun­­kacsoport VII. ülése. A tanácskozáson a két ország kereskedelmének irányítói Szurdi István és Edward Sznajder bel­kereskedelmi miniszterek vezetésével megtárgyalták az 1971. évi kétoldalú bel­kereskedelmi együttműködés eredményeit és az 1972-re tervezett belkereskedelmi választékcserét. A két miniszter ma írja alá a két or­szág 1972. évi belkereskedelmi választék­cseréjéről és műszaki-tudományos együtt­működéséről szóló megállapodásokat. Hazaérkezett Prágából a magyar küldöttség Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi minszterhelyettes vezeté­sével tegnap hazaérkezett Csehszlovákiá­ból az a küldöttség, amely részt vett a magyar—csehszlovák együttműködési munkabizottság november 22—24. között Prágában megrendezett ülésén. Magyar békemozgalmi küldöttség az indiai külügyminiszternél Tegnap az Országos Béketanácshoz Delhiből jelentés érkezett, amely arról számol be, hogy az Indiában tartózkodó magyar békemozgalmi küldöttség ered­ményes tárgyalásokat folytatott az össz­­indiai Béketanács vezetőivel. Az OBT indiai testvértestülete fogadást adott a magyar delegáció tiszteletére. A küldött­séget fogadta Szvaran Szingh külügymi­niszter, T. N. Kaul külügyi államtitkár, s találkozott az OBT delegációja a bé­kemozgalomban részt vevő indiai parla­menti képviselők — különböző pártok­hoz tartozó közéleti személyiségek — csoportjával. Dr. Kós Péter, hazánk új­delhi nagykövete a küldöttség tisztele­tére fogadást adott, amelyen megjelen­tek az indiai békemozgalom vezetői, par­lamenti képviselők, kiemelkedő közéleti személyiségek. A csehszlovák kulturális küldöttség látogatása November 22—25. között Budapestre látogatott a csehszlovák szövetségi kül­ügyminisztérium kulturális főosztályának küldöttsége, élén Vladimir Ludvik fő­osztályvezetővel. A delegáció megbeszé­léseket folytatott a Kulturális Kapcsola­tok Intézete, a Külügyminisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium képvise­lőivel a két- és több­oldalú kulturális kapcsolatok és ezek tervezésének kér­déseiről, valamint a prágai magyar, il­letve a budapesti Csehszlovák Kultúra tevékenységének továbbfejlesztéséről. A küldöttséget fogadta, Marjai József kül­ügyminiszter-helyettes és Rosta Endre, a KKI elnöke. yr ió tel [ p ej b ezi m ad 39 Budapestre érkezett a Román Szocialista Egységfront küldöttsége A Hazafias Népfront Országos Taná­csának meghívására Budapestre érkezett a Román Szocialista Egységfront három­tagú küldöttsége. A delegáció tagjai: dr. Valerian Popescu, a szocialista egység­front végrehajtó bizottságának tagja, az orvostudományi szervezet elnöke, Maria Dragan, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Teleorman megyei pártbizottság első titkára, a szo­cialista egységfront megyei elnöke és Flo­rian Popescu, az Arges megyei tanács al­­elnöke, a szocialista egységfront megyei al­­elnöke. A delegációt a Ferihegyi repülő­téren Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete fogadta. i­ts ’d 9­0 •i­3­3­1­3 j­r­t .■ Lengyelországban is támad az A—2 Csökken az influenzajárvány Budapesten T­udó­sítónktól. Budapesten tovább csökken az influen­zajárvány — tájékoztatta a Magyar Hír­lapot dr. Magyar Dezső, a fővárosi tanács egészségügyi főosztálya járóbetegellátási osztályának vezetője. 2 .Az iskolából hiányzók száma nap­ról napra kevesebb. A statisztikai átlag szerint kedden még minden 100 buda­pesti gyerekből 8,7 maradt otthon az inf­luenza miatt, szerdán ez az átlagszám 8,5-re csökkent. Ugyancsak szerdán négy­ezerrel kevesebb betegállományba-vétel volt, mint kedden. Az influenza — mint tudjuk — elsősorban az idős emberekre­­a legveszélyesebb, örvendetes, hogy kö­zülük hatszázzal kevesebben betegedtek meg, mint az előző nap. Szerdán Buda­pesten összesen 14 389 influenzás beteget részesítettek az orvosok gyógykezelésben. A szövődmények száma is csökkent. Kór­házba 173 beteget, kellett beszállítani, ugyanakkor ezen a napon több mint két­százan távoztak gyógyultan a kórházak­ból.­­ Bár az elmúlt héten a járvány már túljutott tetőpontján, a hét napon aluli táppénzes állomány az előző heti 602 százalékkal szemben, 644 százalékra emelkedett a szeptemberi átlaghoz ké­pest, ami újabb rekordmagasság. A jár­vány csökkenésével azonban valószínű, hogy a mostani hétről már sokkal ked­vezőbb adatot lehet majd e tekintetben is közölni.­­ Sajnos, a halálesetek száma még mindig magas. A gondos orvosi kezelés ellenére szerdán huszonegyen hunytak el, többségük hatvan évnél idősebb volt. Szinte valamennyiüknek krónikus szív­ós érrendszeri betegsége volt. Mint a lengyel sajtó jelentéseiből kitű­nik, Varsóban az utóbbi napokban csök­kent az A—2 Hongkong vírus okozta inf­luenzás megbetegedések száma. Közben az ország több vidékén a járvány erősö­dött. Az orvostanhallgatókat is bevon­ták a betegek kezelésébe. A megbetegedé­sek számáról eddig nem tettek közzé je­lentést. FÜZETEK Eddig valamennyi SADT-forduló nyitá­nyán — így legutóbb az osztrák fő­városban is — hozzáférhetővé tették a jelenlevő újságírók számára az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hiva­tal néhány anyagát. Félretéve a nyilván­valóan propagandisztikus jellegűeket, amelyeknek egész kicsengése azt a be­nyomást hivatott kelteni, hogy az Egye­sült Államok és csakis az Egyesült Álla­mok a leszerelés igazán odaadó híve, ha­szonnal forgathatók a pusztán tényközlő füzetecskék. Közülük is talán az a kettő a legérdekesebb, amely a világ katonai kiadásait veszi szemügyre, illetve a fegy­verkezés korlátozása, ellenőrzése terén 1959 és 1971 között elért eredményeket sorolja fel. Az előbbi meglehetősen vas­kos piros füzet, a másik — a kék borí­tású — sokkal szerényebbre, kisebbre si­került. Ha egyszerűsíteni akarnánk, máris ké­szen állhatna a következtetés: íme, azért kell küzdeni, hogy a piros füzet minél inkább és minél előbb el­vékonyodj­ék, a kék pedig­ jól meghízzon. Csakhogy a le­szerelés bonyolult kérdésének megoldá­sát nem lehet mechanikusan, a megkötött egyezmények számával mérni, és az sem várható egyhamar, hogy a fegyverkezés­re fordított kiadások drámai módon csök­kenjenek. Már az is eredmény volna, ha tartós stagnálást sikerülne elérni. A kék füzet 1959-cel, az Antarktisz­­szerződéssel kezdi a beszámolót. Hosszabb szünet után, 1963-ban következett az egyezmény a „forró drót”­ létrehozásáról. Ugyancsak 1963-ra esik az atomcsend­­egyezmény megkötése, 1967-re a világűr békés felhasználásáról szóló szerződés, 1967-ben nyilvánították Latin-Amerikát atomfegyver mentes övezetté, 1968-ban aláírták az atomsorompó-szerződést, az idén februárban a tengerfenék atommen­tesítéséről jött létre nagy fontosságú meg­állapodás. Feltétlen említést érdemel a genfi leszerelési értekezlet és szülötte: az egyezmény­ a biológiai fegyverek eltil­tásáról. És eredménnyel kecsegtet a szovjet— amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalás, a SALT. A SALT jelentőségéről nem könnyű mértéktartással szólni és ugyanakkor kiszűrni a gyakran felbukkanó álobjek­tivitást. Nevezetesen azt, hogy ez a tár­gyalás nem tompíthatja a világpolitiká­ban egymással szemben álló két irány­vonal harcának élét. Tény viszont, hogy a békés egymás mellett élés elvének megszilárdítása, az erők további átcsopor­tosulása a nemzetközi porondon a béke javára, sok tekintetben meghatározhatja, miképp alakulnak az államközi kapcso­latok. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a különbségek változatlanul mély­rehatóak és — mint nemrég egy moszk­vai kommentár megállapította — „irreá­lis volna feltételezni, hogy a két ország viszonya hirtelen a felhőtlen harmónia korszakába csaphat át". Közös azonban a népek érdeke a nukleáris világháború elhárításában. Ma már olyan erők állnak ugyanis szemben egymással, hogy a nuk­leáris háború kirobbantása felmérhetet­len pusztulással járna. Ezt napjainkban immár az Egyesült Államok vezető körei­ben is megértik. A szárazföldi rakéták száma amerikai források szerint — amelyekről természe­tesen fel lehet tételezni, hogy itt-ott a fegyverkezési üzlet érdekében becsülik fel, illetve le az­ adatokat — a Szovjet­unióban 1500, az Egyesült Államokban 1054, a tengeralattjárókról kilőhetőké pe­dig 400, illletve 656. Mielőtt azonban a szemben álló erők nagyságából bármilyen következtetést levonnánk, ne feledjük azt, amit oly nagy előszeretettel hagynak figyelmen kívül nyugati kommentátorok. Arról az alapvető kérdésről van szó, hogy tulajdonképpen ki is a fegyverkezési spi­rál elindítója, melyik ország az, ahol a fegyverkezés rugója a monopoltőkés és imperialista érdekek mennél teljesebb kielégítése. Egyenlőségjelet tenni a két ország fegyverkezése közé — ez több mint puszta feledékenység. Ma már azonban Washingtonban is kénytelenek komolyan latolgatni: mit ér az olyan fegyverzet, amely mint „politi­kai eszköz” alkalmatlan, mert bevetése öngyilkosságot is jelent. Döntő fölényről már nem is ábrándozhatnak, a Szovjet­unió potenciálja mindenfajta visszavá­gást lehetővé tesz. Ezért kellett kimonda­nia az Egyesült Államok elnökének, nagy későn, a felismerést: „A tárgyalásnak ezen a ponton már nincs alternatívája.” S­ok új fogalmat hozott a köztudatba a SALT, olyanokat, mint az „egyenlő biztonság elve”, a „stratégiai szótárak egyeztetése”. De ami még jelentősebb: Helsinkiben szeptemberben megmutatko­zott, hogy kitartó munkával, minden szempont figyelembevételével is lehet megegyezésre jutni. Természetesen hatal­mas szerepe volna egy jelentősebb meg­állapodásnak, mind a mostani nemzet­közi feszültség enyhítése, mind pedig a további tárgyalási szakaszok légkörének javítása szempontjából. Hírek szerint kö­zel is áll egy egyezmény megkötése a ra­kétaelhárító rakétarendszerek korlátozá­sáról. Ez sok, mégis nagyon kevés. Mert a két tárgyaló ország egyezménye — természe­tesen — nem számolhat más államok di­namikusan növekvő nukleáris hatalmá­val. Ez a hatalom egyelőre távolról sem ér fel a SALT-részvevők erejével, de hosszú évek múltán mégis megkérdője­lezheti­k az egyezményeket. Lényegében ez az oka­ annak, hogy a szovjet békediplo­mácia a SALT mellett szélesebb fronton is kívánja a leszerelési tárgyalásokat. Ja­vaslatai alapján egyre élénkebben fog­lalkoztatja mind a világközvéleményt, mind a hivatalos köröket az öthatalmi nukleáris konferencia és a leszerelési vi­lágértekezlet gondolata. Az Egyesült Államok után azonban a Kínai Népköztársaság is szembehelyezke­dett a leszerelési világértekezlet megtar­tásával. A kínai külügyminiszter-helyet­tes szerdán egyenesen azt javasolta az ENSZ-közgyűlésnek, hogy tegye félre a szovjet indítványt. E magatartás annál is érthetetlenebb, mivel köztudott: a konfliktusok kockázatát csak különböző tanácskozások, egyezmények egész soro­zatával lehet elhárítani. Maga az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása is e sorozatba illeszkedhetne. Korábban már szóltunk a bécsi for­dulón kapott piros füzetről, a fegy­verkezési kiadásokról. Az amerikai fegy­verzetellenőrzési és leszerelési hivatal szerint csak tavaly 204 milliárd, dollár ment el a világon fegyverkezésre. Tessék utána gondolni, mi mindent lehetne kez­deni ekkora összeggel a békés építő mun­kában ! A leszerelés elsősorban nem anyagi okokból áhított cél — a békés építés nyu­godt körülményeit hivatott biztosítani. De lehet nem gondolni arra, hogy ugyan­csak tavaly a világnépesség többségének, 1,8 milliárd embernek jövedelme volt ugyancsak mintegy 204 milliárd dollár? HALÁSZ GYÖRGY Ülést tartott a KISZ központi bizottsága Tegnap­ ülést tartott a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség központi bizott­sága. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Égető Lajos, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályvezető-helyet­tese is — megvitatták a KISZ december 8-án összeülő VIII. kongresszusának elő­készítését. Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára tartott tájékoztatót a központi bi­zottság kongresszusi beszámolójának ter­vezetéről. Hangsúlyozta: a központi bi­zottság ülésével lényegében lezárult a kongresszus politikai, szervezeti előkészí­tése. Az elmúlt hónapokban a KISZ va­lamennyi fórumán lezajlottak a vezető­ségválasztások, megtartották a küldöttér­tekezleteket, bizalmat szavaztak annak a 850 küldöttnek, akik 800 ezer társukat képviselik majd a kongresszuson. A kül­döttértekezletek — húzta alá dr. Horváth István — jelentős politikai, szervezeti fó­rumokká váltak, a tartalmas beszámoló­kat alkotó szellemű viták követték. A je­lölőbizottságok körültekintő munkájá­nak, a küldöttek aktivitásának eredmé­­ny­eként arányosabbá vált a különböző if­júsági rétegek képviselete a vezető tes­tületekben. A KISZ központi bizottsága elfogadta a tervezett kongresszusi beszámolót, meg­hallgatta Illisz Lászlónak, a központi bi­zottság titkárának tájékoztatóját a KISZ szervezeti szabályzatának módosításáról, s végezetül meghallgatta a központi bi­zottság két ülése között végzett munká­ról szóló jelentést. Napirenden a budapesti zaj Az utóbbi évtizedben több mint hat­szorosára emelkedett hazánkban a gép­járművek száma. A dinamikus fejlődés számos problémát vet fel. Ezért tűzte teg­nap napirendre a biztonságos közlekedés feltételeit a Fővárosi Közúti Balesetel­hárítási Tanács tudományos bizottságá­nak jármű-albizottsága. A közlekedésrendészeti, autóközlekedé­si, műszaki és kutatóintézeti szakemberek elemezték, hogy egyebek között a javító­és szervizüzemek, a forgalmi telepek, a vizsgálóállomások, s az üzemanyagtöltők milyen részt vállalhatnak a közúti bal­esetek megelőzésében, az ellenőrzésben, a hibaelhárításban. Gondot okoz a fővárosban a gépjármű­vek zajhatása is. A szűk utcák visszhan­gozzák, „tömörítik” a zajt, s ezeken a he­lyeken a még elviselhetőnek ítélt 90 de­cibeles szintet is meghaladja a zaj. Egy­re sürgetőbben vetődik fel annak igénye, hogy a kétütemű motorokkal szemben ti­lalmi korlátokat léptessenek életbe.

Next