Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)
1971-12-01 / 334. szám
4 1971. DECEMBERI, SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL SLOWO POWSZECHNEgyei lap kommentálja Pekingnek az ENSZ-ben elfoglalt magatartását. A lap emlékeztet a kínai küldött első felszólalásaira, amelyben azt a tézist hangoztatta, hogy van „két szuperhatalom”, amelyek állítólag szolidárisak egymással, és azonos mértékben felelősek a világ minden szerencsétlenségéért. „Kína erre a tézisre támaszkodva, valójában meg akarja teremteni az egymással harcoló három szuperhatalom rendszerét és ugródeszkának akarja felhasználni a harmadik világot, hogy általa érje el a szuperhatalom rangját.” E taktika feltétlenül maga után vonja a megállapítást: Kína mind politikai, mind gazdasági okoknál fogva nem készült fel arra, hogy részt vegyen az ENSZ tevékenységében, és a vezetésben bekövetkezett súlyos megrázkódtatások — amelyek időben egybeestek az ENSZ fórumán elhangzott kínai felszólalással —, még inkább rontják kiindulóhelyzetét. Mivel pedig e pillanatban nem képes kidolgozni egy ígéretes, pozitív politikai irányvonalat, jobbnak látja, ha az ENSZ- ben „lebocsátja a bambuszfüggönyt”. Máris megállapítható, hogy Kína ideológiai jelszóként és a belső nyugtalanság levezetésének eszközeként fenntartja a szovjetellenes irányvonalat. Az ENSZ által bővül a Szovjetunió ellen folytatott harc arénája, és ebben az arénában az Egyesült Államok inkább csak edző partnerré, vagy díszítő elemmé válik. Világosan ki kell mondani, hogy a legutóbbi megnyilvánulások fényében minden jelentőségét elveszti Pekingnek az a deklarációja, amely szerint állítólag korlátozni akarja az ideológiai vitákat, és az államközi kapcsolatok rendezésére törekszik. Az események ilyen alakulása csak azoknak a külső és belső erőknek a kezére játszik, akik mind India, mind Pakisztán kárára saját önző céljaikat követik. A Szovjetunió aggodalommal figyeli a Hindusztán-félszigeten növekvő feszültséget. A szovjet emberek remélik, hogy a bonyodalmakat, mindenekelőtt a kelet-pakisztáni kérdést békésen rendezik. ZYCIC WARZAWY többi között ezeket írja: A Palesztinai ellenállási mozgalom széthullóban van. Elvesztette bázisát, fegyverzetének nagy részét, pénzügyi eszközeit. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy tagjai elkeseredésük hatása alatt cselekszenek. Teli meggyilkolása a kétségbeesés bizonyítéka. Nem javít a palesztinaiak helyzetén, s nem hoz számukra semmi hasznot. Csupán arról tanúskodik, hogy a gerillamozgalom, bár illegalitásba kényszerült, mégis tovább létezik, és tagjai sorában mindenre elszánt emberek vannak. Nem szabad elfelejteni, hogy a Palesztinai gerillák érzékeny vereséget szenvedtek ugyan, de az ügy, amelyért harcolnak, megoldatlan. „Vaszfi Teli M a ma léi Alkult válsághelyzet azoknak az ez év márciusában lejátszódott tragikus eseményeknek a következménye, amikor a pakisztáni hatóságok fegyverrel nyomták el az egységes pakisztáni állam keretein belül Kelet-Pakisztán autonómiáját követelő lakosság fellépését” — írja a szovjet hadsereg lapjának szemleírója. A két hadsereg szembenállása az állandó határ menti összetűzések közepette igen nagy veszélyeket hordoz magában. A határincidensek bármelyike minden pillanatban hatalmas fegyveres erőket hozhat mozgásba, és romboló konfliktussá válhat. A tények azt bizonyítják, hogy a pakisztáni hatóságok a kelet-pakisztáni probléma katonai megoldására számítanak, ez pedig feszült légkört teremt India és Pakisztán határain, fenyegeti a térség békéjét. A KERESZTÉNYSÉG mélységesen meggyökerezett a spanyol nép vallásos hajlamában. A niceai zsinat óta a vallás szüntelenül kapcsolatban volt a spanyol közélettel. A vallási kérdések nem hiányoztak a jelenkori nagy nemzeti válságokból sem, az 1808-as függetlenségi háborútól az 1936-os polgárháborúig, amelyet a spanyol püspöki kar közös levele keresztes hadjáratnak nevezett. A fenti mondatokat egy félhivatalos spanyol kiadványból vettem, annak illusztrálására, hogy a vallás és az egyház Spanyolország egész történetében elsőrendű fontosságú kérdés volt, és ma is az. Az az utalás, amely szerint a püspökök keresztes hadjáratnak minősítették a polgárháborút, világosan jelzi azt is, hogy melyik oldalon állt az egyház. Harmincöt év spanyolországi és külföldi eseményei, a világban és a világegyházban végbement változások azonban nem múltak el nyomtalanul a spanyol klérus fölött sem. Ennek bizonyítására elegendő fellapozni az újságokat, amelyek mostanában is nagy terjedelemben foglalkoznak egyházi és vallási témákkal. Epizódok fölsorolása helyett csak emlékeztetni szeretném az olvasót azokra a hírekre, amelyek a baszk nacionalistákkal vagy más ellenálló csoportokkal rokonszenvező papok bíróság elé állításáról, elítéléséről számoltak be. Ezek a szórványos, de mindenképpen tendenciát jelző Hírek már éreztették, hogy valami változott a spanyol egyházon belül. Ezeknek a jeleknek a leghatározottabb — és nemzetközi föltűnést keltő — megerősítésére az idén szeptemberben adódott alkalom. A szeptember 13-tól 13-ig tartott országos tanácskozás, amely a püspökök és papok együttes konferenciája volt, úgyszólván forradalmi változásokról tanúskodott. A Cuadernos para el Diálogo című ellenzéki folyóirat (amelynek munkatársai és szerkesztői között baloldali katolikusok is vannak) Egy történelmi gyűlés című szerkesztőségi cikkében megállapította, hogy a tanácskozás Spanyolország modern történetének egyik kulcsfontosságú momentuma volt. Aki részt vett a konferencián, megállapíthatta, hogy véget ért a kastély-egyházak, a katonapapok, a feudális urak, a kiközösítő nyilatkozatok korszaka — írta a Cuadernos szerkesztősége, majd részletesen elemezte azokat az állásfoglalásokat, amelyek indokolják a „történelmi” jelzőt. Az egyház nyilvánvalóvá tette, hogy a jogi rendezésnek, amely szabályozza az állammal fenntartott kapcsolatait, meg kell őriznie mindkettő autonómiáját és függetlenségét. Nem az egyház küldetése, hogy meghatározott politikai opciót támogasson, még kevésbé, hogy hallgatólagos vagy kifejezett támogatásával szentesítsen egy rendszert. Ezzel kapcsolatban túlnyomó többséget alkotnak azok, akik a tanácskozást megelőző közvélemény-kutatás alkalmával kifejezésre juttatták, hogy nem értenek egyet a spanyol egyház korábbi szociális és politikai magatartásával. A válaszadók 61,6 százaléka ellenzi a jelenlegi helyzetet, szemben a 11,7 százaléknyi helyeslővel. Ez világosan megnyilvánult abban a követelésben, hogy ne keveredjék össze az állami és az egyházi hatalmat gyakorlók személye. Ebből az igényből született a püspökök és papok konferenciájának az a döntése, hogy az egyház képviselői ne legyenek tagjai a parlamentnek és a koronatanácsnak, szüntessék meg vagy módosítsák a hivatalos intézményeknél — különösen a szakszervezetekben — levő lelkészségeket vagy vallási ülnökségeket, és a lelkészek ne legyenek tagjai a katonai hierarchiának. A világiés az egyházi hatalom közti összefonódás megszüntetésének óhaja nyilvánult meg abban a javaslatban is, amely indítványozta, hogy kérjenek bocsánatot, amiért a papok „nem mindig tudtak a testvérek közötti háborútól megosztott népünkön belül a kibékülés igazi szolgálói lenni”. Nyilvánva l___|-------- ■ lóan nem a háború tényének világos elítélése ez — jegyzi meg a Cuadernos szerkesztőségi cikke —, hanem a bűnbánat amiatt a nem mindig keresztényi magatartás miatt, amelyet a papok némelyike tanúsíthatott. Ennek a politikai színezetű lelkiismeret-vizsgálatnak egyik egyházügyi aspektusa az a kívánság, hogy szűnjék meg a katolikus vallás államvallás-jellege. A függetlenség jegyében született az az állásfoglalás is, amely — a XXIII. János pápa által kibocsátott „Pacem in terris” enciklika és a zsinat szellemében — leszögezi, hogy jogilag el kell ismerni és meg kell valósítani az emberi jogokat. A püspökök és papok konferenciája ezzel kapcsolatban állást foglal például az emberi egyéniség teljes megvalósítása, kiteljesítése mellett; szükségesnek tartja a valódi szólásszabadságot és a szabad szakszervezeti és politikai szervezkedés jogát; sürgeti, hogy minden állampolgár felelősséggel részt vehessen a közügyek intézésében és ellenőrzésében; a munkalehetőségek kielégítő biztosítását kívánja oly módon, hogy elkerülhető legyen a nyílt vagy álcázott sztrájk és a kivándorlás; azt kívánja, hogy tartsák tiszteletben az etnikai kisebbségek törvényes jogait és Spanyolország különböző népeinek kulturális sajátosságait, szükségesnek tartja az ember fizikai integrálását, hogy védelmet biztosítsanak neki a testi vagy lelki kínzás ellen. HA VALAKI eddig kételkedett volna abban, hogy a papság állásfoglalása akár politikai programnak is tekinthető, most félreérthetetlen bizonyítékot kap. Atanácskozás ugyanis megállapította, hogy az emberi jogok hiányos elismerésének és mivalósításának egyik oka „a kapitalista típusú materialista rendszer”, amely a spanyol társadalomban uralkodik. (A materializmus itt nem az anyagelvű gondolkodást, hanem az anyagias szellemet jelenti.) Ez a részletes ismertetés talán világossá teszi, hogy a spanyol egyház is a jövőbe tekint, és annak fényénél vizsgálja felül saját múltját és a társadalom jelenét. A világi hatalom pedig megértette, hogy ez nyílt kihívás, még akkor is, ha egyes esetekben a rendszer túlélésének szándéka motiválhatja az állásfoglalásokat. A madridi tanácskozás aggodalmat keltett a politikusok és a legkonzervatívabb egyházi vezetők körében. Ennek bizonyítására két esetet említek meg. Az egyik az igazságügyi államtitkár nemrégi előadása volt, amelyet egy ügyvédi kamara vendégeként tartott Egyház, politika és a laikusok jogai címmel. Miután kijelentette, hogy „az igazságtalanságok orvoslásának nemes vágyát forradalmi és marxista szellem fertőzte meg”, ezt mondotta: „Ha az egyházi hierarchia igazságtalanságokat és tökéletlenségeket tár fel, és sohasem dicséri a kormányzókat, akkor ebből az ellenzék húz hasznot, miközben a hierarchia politizálódik és elveszti függetlenségét." A másik eset pedig azt jelzi, hogy az egyházi vezetésen belül továbbra is vannak hívei a rendszernek. Jóllehet a papság úgy határozott, hogy jobb, ha egyházi személyek nem vesznek részt a parlament és a koronatanács munkájában. Franco generalisszimusz három főpapot nevezett ki a Cortes tagjai közé. Ezek egyike monsenor Cantero Cuadrado zaragozai érsek, aki mind a Cortes, mind a koronatanács tagja, és nem óhajt lemondani e világi tisztségekről. Ezt lényegében avval indokolta, hogy a püspökök és papok tanácskozásának döntései nem kötelező érvényűek, másfelől lemondása elemi hálátlanság lenne az államfő iránt, aki oly sok szolgálatot tett az anyaszentegyháznak harmincöt éve tartó megbízatása idején... Ma még az ilyen vélemények is a spanyol egyház valóságának részei, de a többség nézeteit — és a jövőt — a madridi tanácskozás okmányai fejezik ki. Todero Frigyes "■ "■ . A spanyol egyház lelkiismerete a Mrtunjii Sr. cikkében az angol konzervatív lap üdvözli Brandt kancellár és Pompidou elnök december első napjaira kitűzött találkozóját. Helyesli, hogy Brandt a januárban amúgy is esedékes találkozó előtt tárgyalni kíván Pompidouval és megnyugtatónak tartja, hogy kezdetben mutatott riasztóközönye ellenére Pompidou végül igent mondott. A találkozó a Tizek csoportjának pénzügyi kérdésekkel foglalkozó ülését követi, és feltételezhető, hogy ezen az ülésen elősegítik a később Franciaország és az NSZK által elérhető megegyezést... Brandt kormánya fenn akarja tartani és erősíteni akarja szövetségét Amerikával a NATO-ban. A gaulle-ista függetlenségi álláspont, amely némileg még érezhető Pompidounál, sose talált támogatásra Bonnban. Az európai pénzügyi zűrzavar, különösen a franciák elzárkózása a frank hivatalos árfolyamának megváltoztatásától; olyan tényező, amely elidegeníti Amerikát, s ugyanilyen hatású Párizsnak a Közös Piac kereskedelmi kérdéseit illető álláspontja is. Az angol lap azt ajánlja Párizsnak, hogy kövesse Bonn előzékeny magatartását az Egyesült Államokkal szemben. / \ Irán katonai akciója a Perzsa-öbölben (Reuter) Kedden hajnalban iráni csapatok szállták meg a Perzsa-öböl három kis szigetét, Abu Muszát, a Tomb I-et és a Tomb I II-t. Az előbbire Sharjah emirátus, az utóbbi kettőre Ras Al Khaimah emirátus tartott igényt. A sharjahi emír bejelentése szerint Abu Musza megszállása a két ország közötti megállapodás alapján történt. A kis sziget lakosai jogilag továbbra is az emirátus fennhatósága alá tartoznak, míg a „katonai védelmet” Irán fogja biztosítani. Az iráni Medzsliszben (parlament) a képviselők perceken keresztül ünnepelték a bejelentést, amelyet a szigetek megszállásáról Hoveida miniszterelnök tett. Hoveida szerint az akció erőszakmentesen zajlott le. Ennek ellentmond a Ras Al Khaimah-i kormánynak az a közlése, hogy a Tomb-szigetek egyikén tartózkodó hat rendőr közül kettő iráni golyóktól esett el kedden hajnalban, minthogy a megszállást az iráni haditengerészet ágyúi „vezették be”. A szigetek sorsáról hosszabb ideje folytak megegyezés nélküli tárgyalások a „katonai jelenlétét” ez év végén felszámolni készülő Nagy-Britannia, Ras Ai, Khaimah és Irán között. Az érylek£lt államnak tekintett Irak kezdettől fogva ellenezte Irán katonai fennhatóságának mindenfajta kiterjesztését a Perzsa(Arab-) öbölben. Az AP hírügynökség megjegyzi, hogy habár a Tömb-szigetek és Abu Musza területüket tekintve igen kicsinyek, stratégiai jelentőségük nagy. A Perzsa-öböl bejáratánál, a közel 100 kilométer széles Hormuzi-szorosban fekszenek, ott, ahol a világ olajtermelésének a fele áramlik keresztül. Ras Al Khaimah táviratban kérte fel a brit kormányt arra, hogy gyakoroljon nyomást Teheránra az iráni csapatok visszavonása végett. (Ras Al Khaimah igényt tart a Tömb-szigetekre.) Brit részről sem a táviratra nem válaszoltak, sem állást nem foglaltak a kedd hajnali iráni akció ügyében. Irak hivatalosan is tiltakozott amiatt, hogy Irán kedden megszállta a Perzsaöböl három szigetét. Szaid Abdel-Baki külügyminiszter „agressziónak” minősítette Irán katonai akcióját, és azt állította, hogy az angol kormány „nem tett eleget az öböl emirátusaival kötött megállapodásokból rá háruló kötelezettségeinek”, és beleegyezett a három sziget iráni megszállásába. _ \ (AFP) Az ENSZ jól értesült körei kedden megerősítették, Jahja Khan pakisztáni elnök U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett legutóbbi levelében azt kérte, hogy helyezzenek el ENSZ-megfigyelőket az India és Kelet-Pakisztán közötti határon. A világszervezet főtitkára most két lehetőség között választhat — írja az AFP. Tájékoztathatja a Biztonsági Tanács elnökét és rábízza, hogy — ha célszerűnek tartja — a BT tagjai véleményének kikérése után összehívja a tanácsot, vagy pedig ő maga hívja azt össze. Giri indiai köztársasági elnök kedden közzétett nyilatkozatában figyelmeztette Pakisztánt, hogy India tovább nem tűrheti közel tízmillió kelet-pakisztáni menekült jelenlétét területén. Sürgette, a menekülteknek tegyék lehetővé, hogy „mielőbb tisztességesen és épségben” viszszatérhessenek hazájukba. Indira Gandhi indiai miniszterelnökasszony a parlament felsőházának keddi ülésén az indiai szubkontinens békéje biztosításának feltételeként azt sürgette, hogy a pakisztáni központi kormány vonja vissza csapatait kelet-pakisztánból. A nyugat-pakisztáni csapatok jelenléte _ rt ___ kelet-pakisztánban — mondotta— veszélyezteti biztonságunkat. Nem tűrhetjük tétlenül, hogy országunk tőszomszédságában kiirtsanak egy népet. Indira Gandhi megfogalmazása szerint a pakisztáni csapatok kivonása kelet-pakisztánból „békés gesztus” lenne a pakisztáni kormány részéről. Gandhi asszony beszédében ismételten elutasította, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa foglalkozzék a válsággal. Véleménye szerint minden ilyen kísérlet „a reális helyzet összekuszálását” célozza. A PTI indiai hírügynökség és a pakisztáni katonai szóvivők jelentéseiből kitűnik, hogy tovább folytatódnak a súlyos harcok az indiai—pakisztáni határmenti övezetekben, elsősorban Kelet-Pakisztán területén. A pakisztáni hivatalos körök azzal vádolják az indiai csapatokat, hogy „kelet-pakisztáni területeket foglaltak el” és erre való hivatkozással hétfőn mozgósították a pakisztáni légierő tartalékosait. Az indiai nyilatkozatokból viszont az derül ki, hogy az indiai csapatok csupán a kelet-pakisztáni határ mentén elhelyezett tüzérségi ütegek megsemmisítésére kaptak utasítást, semmiféle „hódító szándékuk” nincsen. \ n /i ^ fVl CAL Pakisztán ENSZ-megfigyelők kiküldését kéri