Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)

1971-12-25 / 358. szám

Magyar Hírlap 1971. DECEMBER 25. SZOMBAT 21 Gyártelepiés TITPlcén LÁBATLAN SÜRGETŐI A Dunáig el húzódó Gerecse sze­lídségével vonzozó hegyvi­d­ék, -te­­le van mészkőbarlanggal Márga­­rétege kitűnő cementalapanyag. Legutóbb otti ár­amkor, tavaly ősszel, egészen más köntösben fogadott a táj. A rozsdavörös, barna és élénksárga lombú fák között nyújtózkodtak a tűlevelűk, fitogtatva még üdezöld színűket Most, a tél első napján, amikor olyan sűrű hó esik, mintha egy láthatatlan két fehér hálót fonna az ég és a föld közé, nem látni mást, csak a hótakaró alá rejtő­zött dombokat. Neszmélyre, a kitűnő boráról, a honfoglalás kori régészeti lele­teiről híres falura csak egy pil­lantást vetünk. Dunaalmásra is, ahol Csokonai Lillája, Vajda Jú­lia élt. Süttő, odébb Piszke. Bá­nyáiban kemény, vörös színű mészkövet fejtenek, az úgyneve­zett süttői márványt. Még né­hány perc és Lábatlanban va­gyunk. A sűrű hóesésben alig látjuk az új papírgyár hatalmas épülettömbjeit. Robbanásszerű fejlődés Lábatlan hajdan a Lábathla­ni család ősi birtoka volt. A család legnevezetesebb tagja, a törökök­kel viaskodó Gergely. Világos vá­rának volt parancsnoka akkor, amikor Mátyás király nagybáty­ját, Szilágyi Mihályt a várban fogva tartotta. A 16. században kihalt családra ma már semmi sem emlékeztet Lábatlanban. A községnek még a századfordulón is alig másfél ezer lakosa volt, pedig akkor már a gróf Roon-fé­­le részvénytársaságnak jelentős cementgyára volt itt. A Papíripari Vállalat lábatlani papírgyárának építése közel két­milliárd forint beruházással 1968- ban kezdődött, és 1972-ben feje­ződik be, de a termelés már meg­indult, a gyár megkezdte a ha­talmas beruházás­, költség vissza­térítését.­­Egy új gyár létesítése a falura, még Lábatlan községre is, ahol cementgyár van, robbanásszerűen hat. És nem kevés gondot okoz. Az építőknek mindenekelőtt la­kás kell. A konjunktúra idősza­kában Lábatlanon minden szobát, kamrát kiadtak albérletbe, ami jelentősen növelte a lábatlaniak bevételét, különösen, ha figye­lembe vesszük azt is, hogy ter­mékeiket — gyümölcsöt, szőlőt, minden mást — jó áron rögtön felvásárolták. Érthető ez, hiszen az öt és fél ezer lakosú község­nek közel hétezer ember ellátá­sáról kellet máról holnapra gon­doskodni. A fővárosi méretű al­bérleti árak tűrhetetlen-tartha­tatlan helyzetet teremtettek, pe­dig még csak a gyár felépítéséről volt szó. Ezért kellett gyorsan felépíteni a 162 személyes modern munkásszállót, ahol elsősorban a külföldi — finn, német, angol — szakembereket helyezték el. „A papírgyár vezetői előtt ket­tős feladat állt ekkor: megfele­lően kiképezni az új gyár jövendő szakembereit, megteremteni az életfeltételeket, hogy meg is tart­hassák őket. A szakemberek kiképzése a gyár építésével egy időben tör­tént. A technikumokban tanulók ösztöndíjat kaptak. A mérnökje­­lölteket a Szovjetunióba, Lengyel­­országba, az NDK-ba küldték ugyancsak ösztöndíjjal. Hamar János mérnök, a papírgyártó üzem vezetője például tavaly végzett Lengyelországban, Bécsi Vilmos, Török István mérnökök az NDK-ban, Tirpál Sándor fő­mérnök pedig Angliában járt ta­nulmányúton. De igen sokan van­nak, akik Finnországban töltöttek több hónapot, hogy az új gyár finn gépeinek működését a hely­színen tanulmányozzák. A továbbképzés azonban m­iost sem szünetel. Azok a fiatalok, akik a papíripari szakmát válasz­tották hivatásul, beiratkoztak a technikumokba, és a gyár anyagi támogatásával szakemberekké képzik magukat. Sokan vannak itt olyanok, akik ma még mint se­gédmunkások, betanított munká­­­sok dolgoznak, de néhány év múlva, képzettségüknek megfe­lelően, felelősségteljes munkát kapnak. Százezer forint kölcsön A letelepedni szándékozó új dolgozók életkörülményeinek megteremtése nehezebb feladat megoldása elé állította a gyár ve­zetőit. Szilágyi Miklós főkönyvelő szobájának ablakából nemrég épült, több emeletes és egy utcá­­nyi családi ház látszik. — ötven lakást építtetett a gyár — mondotta —, mert Lábat­lanon albérletet sem lehetett kap­ni. •— Kik kapták a lakást? — Ebben az esetben nem a leg­jobban rászorulók, hanem azok, akik a termelést irányítják, akik­re nélkülözhetetlenül szükség van, tehát: a mérnökök, a gép­szerelők, villanyszerelők, lakato­sok, műszerészek, gépvezetők. Az ország különböző vidékéről, Cse­pelről, Szentendréről, Szolnokról stb. jöttek ide. Azonnal lakás kellett számukra. Igen nagy se­gítséget kaptunk ekkor a Komá­rom megyei Tanácstól is. Aranyos Antal, a beruházási osztály vezetője és egyben a gyár pártszervezetének titkára szerint ez csak az első lépcsőfok volt.­­ Mert nemcsak az idesereg­­lett vezető, a termelés szempont­jából fontos beosztású dolgozó­nak kellett lakás, hanem az öt­tízéves gyakorlattal rendelkező simító, tekercsvágó, betanított munkásoknak, és a környékről autóbusszal bejáróknak is. A gyár Lábatlan új lakónegyedének, amely a papírgyár közelében bon­takozik ki, felépítéséhez jelentős összeggel járul hozzá. Most a ta­náccsal közösen 104 lakást épí­tünk, amit 1972 augusztusában adnak át. Tizenkétmilliót adtunk erre a célra azzal, hogy elsősor­ban a papírgyáriak jutnak ott­honhoz. De nem mindehka vágyik eme­letes házba, vannak akik eddigi életüi­ során kertes házban éltek, és nem akarják feladni ezt az életformájukat.­­ A gyár vezetősége róluk sem feledkezett meg. Azok, akiknek némi pénzük van, tehát részben saját erőből akarnak építkezni, a lábatlani és a süttői tanáccsal tör­tént megállapodás szerint, közmű­vesített telket kaptak és kapnak, a gyár pedig maximum százezer forint kölcsönt biztosít egy dolgo­zónak. Erre a célra 1969-ben 1 100 000 forintot, 1970-ben ugyan­csak egymillió-százezret, 1971- ben pedig eddig 700 ezret fizet­tünk ki. — Sok-e a jelentkező, a köl­csönt igénylő? Dossziék kerülnek az asztalra. Aranyos Antal gondterhelten bon­togatja ki és tárja elém a sűrű so­rokkal telérótt la­pok­at. — Eddig harminchéten jelent­keztek. Egy részük új családi há­zat akar építeni, másik részük pe­dig a meglevő vityillóját akarja átépíteni. De ennyi dolgozónak nem tudunk kölcsönt biztosítani 1972-ben! Ezért úgy határoztunk, hogy lesz egy héttagú javaslatter­vező és vállalata kölcsönt elosztó bizottság, amelynek tagjai a párt, a szakszervezet, a KISZ, a válla­­lalat képviselőiből tevődnek össze, és mérlegelés után dönt majd, hogy ki kap kölcsönt 1972-ben, és ki 1973-ban. Megteszünk mindent, mert az a célunk, hogy a szakem­bereket, a dolgozókat megtartsuk, hiszen az új szakmunkások beta­nítása, kiképzése sokkal többe ke­rül, mint például az építési hitel összege. Több szintes Házak Szemmel látható Lábatlan struk­turális változása, az urbanizáló­­dás. A falusi szemlélet azért még itt is érvényesül. Az emeletes há­zak szomszédságában végtelen hosszan húzódó utcán a modern házak, a vaskerítéssel körülkerí­tett kertek végében ott díszlenek az összetákolt ólak, mellékhelyi­ségek, kamrák, amelyek semmi­esetre sem a városi urbanista szemlélet jelei. A közben leesett hó olyan vas­tagon temette be az úttestet, hogy a kocsival alig tudunk felkapasz­kodni a tanácsháza elé vezető emelkedőn. A tanácselnök, Bu­­gány Imre, piros arcú, kedélyes, vendégszerető ember. Huszonnégy éve él, a községben, második szü­lőfalujának vallja, és büszke ar­ra, hogy 1970. január 1-től Lábat­lan nagyközség. — Remélem nem sokáig leszünk nagyközség, mert az új lakótelep építésével leraktuk az alapjait a jövő városának — mondotta. — Közművesítettük a községet, a la­kótelepen bevezettük a távfűtést. A cementgyár, a vasbetongyár is nagy hatással volt eddigi fejlődé­sünkre, de a városiasodás kibon­takozását a most épülő papírgyár­nak köszönhetjük. — Miért? — Mert a papírgyár dolgozói számára vált sürgősen szükségessé az emeletes házak építése. A most épülő többszintes házakban 104 lakás kialakításához 17 millióval járultak hozzá. A község egyedül képtelen lenne erre. Pedig ez még csak a kezdet. És a lakótelep nem­csak öt-, hatemeletes házakból áll. A gyár 70 személyes óvodát, 30 személyes bölcsődét építtet. Száz­negyvenezer forintért berendez­­tette a lakótelep modern, saját konyhával rendelkező óvodáját, és átadta a tanácsnak. A járási szü­lőotthon modernizálására 700 ezer forintot utalt át, kulturális célra, klubok bővítésére pedig 40 ezer forintot, ami ugyancsak az urba­­nizálódás folyamatát gyorsítja meg, hiszen modern, városi szintű szórakozóhelyekről is kell gon­doskodni. A lakótelep ki­bontakozásában valóban nagy szerepet játszott a papírgyár, de ugyanakkor egy se­reg urbanizálódási folyamatot csak elindított. A lakótelep köze­lében eddig egyetlen tsz-üzlet mű­ködik. Szükség van tehát üzlet­­hálózatra, ötmillió forint beruhá­zással az ÁFÉSZ megépíti a szol­gáltató házat, ahol fodrászüzlet, cipő-, háztartási gépjavítórészleg, presszó stb lesz. — Mindenáron a településfej­lesztésre törekszünk — folytatta Bugány Imre. — Ennek előfelté­tele a gyárak és a tanács közötti jó kapcsolat. A papírgyárral pél­damutató. Primász Sándor, a gyár műszaki dolgozója, a végrehajtó bizottság tagja, de a gyár szak­­szervezeti titkára, Szalai Béla is tanácstagunk. Persze, rajtuk kí­vül még többen is. Talán ennek is köszönhetjük, hogy a papírgyár mindenben támogatja a község­fejlesztést. Csak néhány dolgot említek: a sportpálya korszerűsí­tésére megkaptunk egy felvonulá­si épületet. Dömpereket, teher­autókat kapunk, ami évi ötven-, hatvanezer forint megtakarítást jelent a községnek. A lakótelep előtt 600 ezer forintért korszerű­sítették a villanyhálózatot, meg­építették a gyalogjárót, a járdák mellé a vaskorlá­tot és így tovább. A gyár részéről ez a segítség csak a községfejlesztés további támogatásának kezdeti lépését je­lenti. Évről évre jelentős összeg­gel járulnak majd hozzá a gya­logjárdák, a kulturális és sport­­létesítmények fejlesztéséhez, bő­vítéséhez, mert jól tudják, hogy a gyárban dolgozó fiataloknak a munkalehetőség mellett meg kell teremteni a városias, kulturált szórakozási lehetőséget is, külön­ben nem vernek gyökeret. Lábatlanban óriási ütemben fo­lyik a lakásépítés. 1971-ben száz építési engedélyt adtak ki, 25-en pedig régi házukat újítják fel, s ezek már a község városiasodás jeleit szélesítik. Ígéret helyett lakás Aranyos Antallal gyürkőzünk az idei első novemberi hóviharral, amikor az irodaépületből kijö­vünk, és átvágunk a gyárudvaron, hogy a még be nem fejezett gép­csarnokba menjünk. A lépcsőház­ban állványok között téblábolunk fel az emeletre, ahol a modern gépsorok sorakoznak. Mellettük szinte eltörpülnek a kék köpenye­ges gépkezelők. Most az egyik gép próbaüzemeltetése miatt nagy itt a forgalom. A gyár vezetői, a kül­földi és a magyar szakemberek fe­szült figyelemmel lesik az ered­ményt. Továbbmegyünk. — Hol van Papp elvtárs? — Melyik? — A szentendrei. — Ott lenni, a simítógép mellett A 37 éves fiatalember hamar ott terem mellettünk. — Fél óra múlva végzek — mondja, amikor elmondtam, hogy miért keresem. — Szívesen látom otthon egy feketére vagy egy po­hár borra. A beszélgetést már a lakótelep első emeleti modern kétszobás, balkonos lakásában folytatjuk. — Sajnos, még nincs függö­nyünk, nincs úgy berendezve a la­kásunk, ahogy szeretnénk — men­­tegetődzik a felesége. Feketekávé és bor mellett be­szélgetünk. * — Miért jöttek el Szentendré­ről? Papp Antal mosolyog. — Nem azért, amiért sokan gondolják. Itt is ugyanannyi — 2600 forint — a fizetésem, mint a szentendrei papírgyárban volt, a beosztásom is hasonló. — Akkor mi volt a közvetlen ok? — A lakás. Ott tíz éven át csak ígérgették, hogy kapunk, itt meg áprilisban, amikor idejöttünk, rögtön adtak! A gyerekünk, máso­dik osztályos és nagyon hamar megszokta a környezetet. — Sokan­­vannak itt szentend­reiek? — Huszonketten. És ez jó, így van baráti körünk, egymáshoz já­runk szórakozni, mert , itt nincs szórakozási lehetőség, mint Szent­endrén volt. A városiasodás útján Szentendre helyett mégis Lá­batlant választották, mert ígérge­tés helyett itt segítséget, lakást kaptak. A fiatalasszony ugyancsak ■a gyárban dolgozik mint meós, örül annak, hogy most itt három­száz forinttal több a fizetése, de, mint mondja, azért a legboldo­gabb, mert együtt a család, saját otthonuk van, amire oly sok éve áhítozik. — Ezek szerint akkor elége­dett? Nem válaszol azonnal. Némi töprengés után mondja csak el, hogy az új lakótelepen élő asz­­szonyoknak bizony még nem öröm az életük. — Miért? — Mert itt még csak egyetlen üzlet van, és ha ott nem találjuk meg azt, amire szükségünk van, akkor messze kell menni bevásá­rolni. Munka után viszont ez fá­rasztó. Csak idő kérdése, hogy a lakó­telepet parkosítsák, az üzletháló­zatot felépítsék, amely városiasab­bá teszi majd a községet, s nem érzik majd annyira a szentendrei légkör, a városias szemlélet hiá­­­nyát. Új nagyközség lépett a városia­sodás útjára, új társadalom ková­­csolódik itt össze mert a messzi­ről jött fiatalok gyermekei már itt születtek, itt születnek. Lábatlant vallják majd szülővárosuknak, amely a Gerecse-hegység északi szelíd lejtőjén velük együtt nö­vekszik, fejlődik nagykorúvá, vá­rossá lép majd elő. Amikor elhagytam Lábatlant, még mindig esett a hó, fújt a csí­pős szél. Az utcán állig begombol­kozott emberek sie­ttek haza új otthonukba, a lakótelep emeletes házaiba, a jövő Lábatlanának első épületeibe. BABA MIHÁLY Lábatlani utca A papírgyárban Vincze Lajos rajzai

Next