Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)
1971-12-25 / 358. szám
Magyar Hírlap 1971. DECEMBER 25. SZOMBAT 21 Gyártelepiés TITPlcén LÁBATLAN SÜRGETŐI A Dunáig el húzódó Gerecse szelídségével vonzozó hegyvidék, -tele van mészkőbarlanggal Márgarétege kitűnő cementalapanyag. Legutóbb otti áramkor, tavaly ősszel, egészen más köntösben fogadott a táj. A rozsdavörös, barna és élénksárga lombú fák között nyújtózkodtak a tűlevelűk, fitogtatva még üdezöld színűket Most, a tél első napján, amikor olyan sűrű hó esik, mintha egy láthatatlan két fehér hálót fonna az ég és a föld közé, nem látni mást, csak a hótakaró alá rejtőzött dombokat. Neszmélyre, a kitűnő boráról, a honfoglalás kori régészeti leleteiről híres falura csak egy pillantást vetünk. Dunaalmásra is, ahol Csokonai Lillája, Vajda Júlia élt. Süttő, odébb Piszke. Bányáiban kemény, vörös színű mészkövet fejtenek, az úgynevezett süttői márványt. Még néhány perc és Lábatlanban vagyunk. A sűrű hóesésben alig látjuk az új papírgyár hatalmas épülettömbjeit. Robbanásszerű fejlődés Lábatlan hajdan a Lábathlani család ősi birtoka volt. A család legnevezetesebb tagja, a törökökkel viaskodó Gergely. Világos várának volt parancsnoka akkor, amikor Mátyás király nagybátyját, Szilágyi Mihályt a várban fogva tartotta. A 16. században kihalt családra ma már semmi sem emlékeztet Lábatlanban. A községnek még a századfordulón is alig másfél ezer lakosa volt, pedig akkor már a gróf Roon-féle részvénytársaságnak jelentős cementgyára volt itt. A Papíripari Vállalat lábatlani papírgyárának építése közel kétmilliárd forint beruházással 1968- ban kezdődött, és 1972-ben fejeződik be, de a termelés már megindult, a gyár megkezdte a hatalmas beruházás, költség visszatérítését.Egy új gyár létesítése a falura, még Lábatlan községre is, ahol cementgyár van, robbanásszerűen hat. És nem kevés gondot okoz. Az építőknek mindenekelőtt lakás kell. A konjunktúra időszakában Lábatlanon minden szobát, kamrát kiadtak albérletbe, ami jelentősen növelte a lábatlaniak bevételét, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy termékeiket — gyümölcsöt, szőlőt, minden mást — jó áron rögtön felvásárolták. Érthető ez, hiszen az öt és fél ezer lakosú községnek közel hétezer ember ellátásáról kellet máról holnapra gondoskodni. A fővárosi méretű albérleti árak tűrhetetlen-tarthatatlan helyzetet teremtettek, pedig még csak a gyár felépítéséről volt szó. Ezért kellett gyorsan felépíteni a 162 személyes modern munkásszállót, ahol elsősorban a külföldi — finn, német, angol — szakembereket helyezték el. „A papírgyár vezetői előtt kettős feladat állt ekkor: megfelelően kiképezni az új gyár jövendő szakembereit, megteremteni az életfeltételeket, hogy meg is tarthassák őket. A szakemberek kiképzése a gyár építésével egy időben történt. A technikumokban tanulók ösztöndíjat kaptak. A mérnökjelölteket a Szovjetunióba, Lengyelországba, az NDK-ba küldték ugyancsak ösztöndíjjal. Hamar János mérnök, a papírgyártó üzem vezetője például tavaly végzett Lengyelországban, Bécsi Vilmos, Török István mérnökök az NDK-ban, Tirpál Sándor főmérnök pedig Angliában járt tanulmányúton. De igen sokan vannak, akik Finnországban töltöttek több hónapot, hogy az új gyár finn gépeinek működését a helyszínen tanulmányozzák. A továbbképzés azonban miost sem szünetel. Azok a fiatalok, akik a papíripari szakmát választották hivatásul, beiratkoztak a technikumokba, és a gyár anyagi támogatásával szakemberekké képzik magukat. Sokan vannak itt olyanok, akik ma még mint segédmunkások, betanított munkások dolgoznak, de néhány év múlva, képzettségüknek megfelelően, felelősségteljes munkát kapnak. Százezer forint kölcsön A letelepedni szándékozó új dolgozók életkörülményeinek megteremtése nehezebb feladat megoldása elé állította a gyár vezetőit. Szilágyi Miklós főkönyvelő szobájának ablakából nemrég épült, több emeletes és egy utcányi családi ház látszik. — ötven lakást építtetett a gyár — mondotta —, mert Lábatlanon albérletet sem lehetett kapni. •— Kik kapták a lakást? — Ebben az esetben nem a legjobban rászorulók, hanem azok, akik a termelést irányítják, akikre nélkülözhetetlenül szükség van, tehát: a mérnökök, a gépszerelők, villanyszerelők, lakatosok, műszerészek, gépvezetők. Az ország különböző vidékéről, Csepelről, Szentendréről, Szolnokról stb. jöttek ide. Azonnal lakás kellett számukra. Igen nagy segítséget kaptunk ekkor a Komárom megyei Tanácstól is. Aranyos Antal, a beruházási osztály vezetője és egyben a gyár pártszervezetének titkára szerint ez csak az első lépcsőfok volt. Mert nemcsak az idesereglett vezető, a termelés szempontjából fontos beosztású dolgozónak kellett lakás, hanem az öttízéves gyakorlattal rendelkező simító, tekercsvágó, betanított munkásoknak, és a környékről autóbusszal bejáróknak is. A gyár Lábatlan új lakónegyedének, amely a papírgyár közelében bontakozik ki, felépítéséhez jelentős összeggel járul hozzá. Most a tanáccsal közösen 104 lakást építünk, amit 1972 augusztusában adnak át. Tizenkétmilliót adtunk erre a célra azzal, hogy elsősorban a papírgyáriak jutnak otthonhoz. De nem mindehka vágyik emeletes házba, vannak akik eddigi életüi során kertes házban éltek, és nem akarják feladni ezt az életformájukat. A gyár vezetősége róluk sem feledkezett meg. Azok, akiknek némi pénzük van, tehát részben saját erőből akarnak építkezni, a lábatlani és a süttői tanáccsal történt megállapodás szerint, közművesített telket kaptak és kapnak, a gyár pedig maximum százezer forint kölcsönt biztosít egy dolgozónak. Erre a célra 1969-ben 1 100 000 forintot, 1970-ben ugyancsak egymillió-százezret, 1971- ben pedig eddig 700 ezret fizettünk ki. — Sok-e a jelentkező, a kölcsönt igénylő? Dossziék kerülnek az asztalra. Aranyos Antal gondterhelten bontogatja ki és tárja elém a sűrű sorokkal telérótt lapokat. — Eddig harminchéten jelentkeztek. Egy részük új családi házat akar építeni, másik részük pedig a meglevő vityillóját akarja átépíteni. De ennyi dolgozónak nem tudunk kölcsönt biztosítani 1972-ben! Ezért úgy határoztunk, hogy lesz egy héttagú javaslattervező és vállalata kölcsönt elosztó bizottság, amelynek tagjai a párt, a szakszervezet, a KISZ, a vállalalat képviselőiből tevődnek össze, és mérlegelés után dönt majd, hogy ki kap kölcsönt 1972-ben, és ki 1973-ban. Megteszünk mindent, mert az a célunk, hogy a szakembereket, a dolgozókat megtartsuk, hiszen az új szakmunkások betanítása, kiképzése sokkal többe kerül, mint például az építési hitel összege. Több szintes Házak Szemmel látható Lábatlan strukturális változása, az urbanizálódás. A falusi szemlélet azért még itt is érvényesül. Az emeletes házak szomszédságában végtelen hosszan húzódó utcán a modern házak, a vaskerítéssel körülkerített kertek végében ott díszlenek az összetákolt ólak, mellékhelyiségek, kamrák, amelyek semmiesetre sem a városi urbanista szemlélet jelei. A közben leesett hó olyan vastagon temette be az úttestet, hogy a kocsival alig tudunk felkapaszkodni a tanácsháza elé vezető emelkedőn. A tanácselnök, Bugány Imre, piros arcú, kedélyes, vendégszerető ember. Huszonnégy éve él, a községben, második szülőfalujának vallja, és büszke arra, hogy 1970. január 1-től Lábatlan nagyközség. — Remélem nem sokáig leszünk nagyközség, mert az új lakótelep építésével leraktuk az alapjait a jövő városának — mondotta. — Közművesítettük a községet, a lakótelepen bevezettük a távfűtést. A cementgyár, a vasbetongyár is nagy hatással volt eddigi fejlődésünkre, de a városiasodás kibontakozását a most épülő papírgyárnak köszönhetjük. — Miért? — Mert a papírgyár dolgozói számára vált sürgősen szükségessé az emeletes házak építése. A most épülő többszintes házakban 104 lakás kialakításához 17 millióval járultak hozzá. A község egyedül képtelen lenne erre. Pedig ez még csak a kezdet. És a lakótelep nemcsak öt-, hatemeletes házakból áll. A gyár 70 személyes óvodát, 30 személyes bölcsődét építtet. Száznegyvenezer forintért berendeztette a lakótelep modern, saját konyhával rendelkező óvodáját, és átadta a tanácsnak. A járási szülőotthon modernizálására 700 ezer forintot utalt át, kulturális célra, klubok bővítésére pedig 40 ezer forintot, ami ugyancsak az urbanizálódás folyamatát gyorsítja meg, hiszen modern, városi szintű szórakozóhelyekről is kell gondoskodni. A lakótelep kibontakozásában valóban nagy szerepet játszott a papírgyár, de ugyanakkor egy sereg urbanizálódási folyamatot csak elindított. A lakótelep közelében eddig egyetlen tsz-üzlet működik. Szükség van tehát üzlethálózatra, ötmillió forint beruházással az ÁFÉSZ megépíti a szolgáltató házat, ahol fodrászüzlet, cipő-, háztartási gépjavítórészleg, presszó stb lesz. — Mindenáron a településfejlesztésre törekszünk — folytatta Bugány Imre. — Ennek előfeltétele a gyárak és a tanács közötti jó kapcsolat. A papírgyárral példamutató. Primász Sándor, a gyár műszaki dolgozója, a végrehajtó bizottság tagja, de a gyár szakszervezeti titkára, Szalai Béla is tanácstagunk. Persze, rajtuk kívül még többen is. Talán ennek is köszönhetjük, hogy a papírgyár mindenben támogatja a községfejlesztést. Csak néhány dolgot említek: a sportpálya korszerűsítésére megkaptunk egy felvonulási épületet. Dömpereket, teherautókat kapunk, ami évi ötven-, hatvanezer forint megtakarítást jelent a községnek. A lakótelep előtt 600 ezer forintért korszerűsítették a villanyhálózatot, megépítették a gyalogjárót, a járdák mellé a vaskorlátot és így tovább. A gyár részéről ez a segítség csak a községfejlesztés további támogatásának kezdeti lépését jelenti. Évről évre jelentős összeggel járulnak majd hozzá a gyalogjárdák, a kulturális és sportlétesítmények fejlesztéséhez, bővítéséhez, mert jól tudják, hogy a gyárban dolgozó fiataloknak a munkalehetőség mellett meg kell teremteni a városias, kulturált szórakozási lehetőséget is, különben nem vernek gyökeret. Lábatlanban óriási ütemben folyik a lakásépítés. 1971-ben száz építési engedélyt adtak ki, 25-en pedig régi házukat újítják fel, s ezek már a község városiasodás jeleit szélesítik. Ígéret helyett lakás Aranyos Antallal gyürkőzünk az idei első novemberi hóviharral, amikor az irodaépületből kijövünk, és átvágunk a gyárudvaron, hogy a még be nem fejezett gépcsarnokba menjünk. A lépcsőházban állványok között téblábolunk fel az emeletre, ahol a modern gépsorok sorakoznak. Mellettük szinte eltörpülnek a kék köpenyeges gépkezelők. Most az egyik gép próbaüzemeltetése miatt nagy itt a forgalom. A gyár vezetői, a külföldi és a magyar szakemberek feszült figyelemmel lesik az eredményt. Továbbmegyünk. — Hol van Papp elvtárs? — Melyik? — A szentendrei. — Ott lenni, a simítógép mellett A 37 éves fiatalember hamar ott terem mellettünk. — Fél óra múlva végzek — mondja, amikor elmondtam, hogy miért keresem. — Szívesen látom otthon egy feketére vagy egy pohár borra. A beszélgetést már a lakótelep első emeleti modern kétszobás, balkonos lakásában folytatjuk. — Sajnos, még nincs függönyünk, nincs úgy berendezve a lakásunk, ahogy szeretnénk — mentegetődzik a felesége. Feketekávé és bor mellett beszélgetünk. * — Miért jöttek el Szentendréről? Papp Antal mosolyog. — Nem azért, amiért sokan gondolják. Itt is ugyanannyi — 2600 forint — a fizetésem, mint a szentendrei papírgyárban volt, a beosztásom is hasonló. — Akkor mi volt a közvetlen ok? — A lakás. Ott tíz éven át csak ígérgették, hogy kapunk, itt meg áprilisban, amikor idejöttünk, rögtön adtak! A gyerekünk, második osztályos és nagyon hamar megszokta a környezetet. — Sokanvannak itt szentendreiek? — Huszonketten. És ez jó, így van baráti körünk, egymáshoz járunk szórakozni, mert , itt nincs szórakozási lehetőség, mint Szentendrén volt. A városiasodás útján Szentendre helyett mégis Lábatlant választották, mert ígérgetés helyett itt segítséget, lakást kaptak. A fiatalasszony ugyancsak ■a gyárban dolgozik mint meós, örül annak, hogy most itt háromszáz forinttal több a fizetése, de, mint mondja, azért a legboldogabb, mert együtt a család, saját otthonuk van, amire oly sok éve áhítozik. — Ezek szerint akkor elégedett? Nem válaszol azonnal. Némi töprengés után mondja csak el, hogy az új lakótelepen élő aszszonyoknak bizony még nem öröm az életük. — Miért? — Mert itt még csak egyetlen üzlet van, és ha ott nem találjuk meg azt, amire szükségünk van, akkor messze kell menni bevásárolni. Munka után viszont ez fárasztó. Csak idő kérdése, hogy a lakótelepet parkosítsák, az üzlethálózatot felépítsék, amely városiasabbá teszi majd a községet, s nem érzik majd annyira a szentendrei légkör, a városias szemlélet hiányát. Új nagyközség lépett a városiasodás útjára, új társadalom kovácsolódik itt össze mert a messziről jött fiatalok gyermekei már itt születtek, itt születnek. Lábatlant vallják majd szülővárosuknak, amely a Gerecse-hegység északi szelíd lejtőjén velük együtt növekszik, fejlődik nagykorúvá, várossá lép majd elő. Amikor elhagytam Lábatlant, még mindig esett a hó, fújt a csípős szél. Az utcán állig begombolkozott emberek siettek haza új otthonukba, a lakótelep emeletes házaiba, a jövő Lábatlanának első épületeibe. BABA MIHÁLY Lábatlani utca A papírgyárban Vincze Lajos rajzai