Magyar Hírlap, 1972. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1972-01-02 / 2. szám
JyGYflR HiflUSP • SPORT • SPORT ® SPORT ¦ SPORT • SPORT ® SPORT • SPORT • MeGYÜK HiiUfflP Tudomány a sport szolgálatában Vészjelek az edzés alatt - Gép választja a tartalékot — Elemzés optikával A kiemelkedő sportteljesítmények megszületése ma már rengeteg tényező együttes hatásának az eredménye. Néhány évtizeddel ezelőtt ehhez nem kellett más, csak egy nagyszerű képességű sportoló, aki átlagon felüli tehetséggel és szorgalommal űzte sportágát. Később a nagyszerű képességek kifejtésében a sportoló segítségére sietett az edző és a gyúró, majd később a sportorvos és a pszichológus, napjainkban pedig már a tudományos kutatás, a tudományszervezés, a tudományos prognóziskészítés, a programozó igénybevétele nélkül kevés sportágban lehet átlagon felüli eredményt elérni. Ma már szerte a világon, Lipcsétől Tokióig, és Moszkvától Daliasig szünet nélkül dolgoznak a sporttudományos kutatók, edzők és más szakemberek a legeredményesebb edzési módszerek és ,a legeszményibb technikák kidolgozásán, mégpedig a korszerű tudomány vívmányainak a felhasználásával. Az ötvenes évek végén a ratzeburgi nyolcas váratlanul megelőzte a világ legjobb evezőseit, s egymás után nyerte az olimpiai és világbajnoki aranyérmeket. Akikor ezt a sikert elsősorban Adamnak, a nyolcas világhírű edzőjének tulajdonították. Ez jórészt igaz is volt, de csak sokkal később derült ki, hogy Adam — megelőzve korát — már akkor alkalmazta azt a tudományos módszert, amelyet ma már a számítógépek igénybevételével mindennaposnak mondhatunk a sport területén is. A nyolcas mindegyik tagját egy szkiffbe ültette, és pontosan feljegyezte mindegyik evezősének jellemző adatait, így szívműködését, vilálkapacitását, csapásainak számát, evezőstechnikáját stb. Napjainkban ezeket az adatokat természetesen már betáplálják a számítógépbe, és a gép pillanatok alatt szolgáltatja a kívánt eredményt. Az NSZK- ban például, ha most a legjobb nyolcasból valamilyen ok miatt kiesik egy evezős, azonnal megnézik az evezősök számítógépkártyáját, és haladéktalanul a hajóba ültetik a számítógép tanúsága szerint legmegfelelőbb tartalékot. De nemcsak az evezősöknél alkalmazzák ezt a módszert, hanem más sportágakban is. Például a Szovjetunióban Szapeja, a kitűnő vágtázó egy motorkerékpár mellett futott. A futóra egy kis elektronikus készüléket erősítettek, amely továbbította az atléta szívműködését és izommozgását a motorkerékpáron elhelyezett rádióvevőhöz. Vagy Vlagyimir Zatyorszki ismert szovjet sporttudományos kutató a tornászok testtartását hasonlította össze optikai úton az eszményi testtartással. A nyugatnémet síversenyzőknek egy miniatűr rádióvevőt helyeztek a fülükbe. Ha a lesiklópálya nehéz szakaszához érnek, akkor rádiójelzés útján értesülnek erről. Vagy azinzelli gyorskorcsolyapályán, amikor Giancarlo Gloder, a legjobb olasz gyorskorcsolyázó tartotta edzéseit, testére egy kis pulzusmérő készüléket erősítettek fel. A készüléket 120-tól 150-ig terjedő pulzusszámra programozták be. Ha a versenyző ezt a pulzusszámot túllépte, ami nyilvánvalóan káros volt szervezetére, akkor a készülék halkan sípoló füttyjelek formájában vészjelzéseket adott le. Most már a sportcélokra használt számítógépek nemcsak a betáplált adatokat dobják ki a másodpercek törtrésze alatt a kívánt összeállításban, hanem előírják az edzés közben követendő legjobb technikai eljárásokat is. Az egyesült államokbeli Indiana állam egyetemén egy kutatócsoport létrehozott egy olyan számítógépet, amely egyidejűleg 12 különféle mozgásfolyamatot elemez, így állapítják meg nemcsak az atléták, hanem az úszók számára is a legjobb és legeredményesebb mozgásokat. Ezeket a sporteredményeket tudományosan segítő gépeket ma már nagyon sok országban az üzemi titkokhoz hasonló védelemben részesítik, és az iránta túlzottan érdeklődő szakembereket „az élsport kémeinek” tekintik. Irány Madrid, aztán az ismeretlen edzőtábor Vidám hangulatban utazott el a labdarúgó-válogatott A szilveszter éji nagykörúti kavalkád „utolsó mohikánjai” elsején hajnalban, úgy reggel hat óra felé sehogyan sem értették, mit keres a Népköztársaság úti MLSZ székház bejárata előtt egy sereg jól öltözött, formaruhás fiatalember, néhány lelkesebb asszony és sok-sok bőrönd. A trombitáló, szerpentint, konfettit dobáló tömegből aztán egy tinédzser korú fiú (nyilván sportkedvelő) elkiáltotta magát: * — Nézzétek, srácok, hiszen ez a válogatott! Még nagyobb kiabálás, még nagyobb trombitálás kezdődött, a magyar labdarúgó-válogatott tagjai pedig boldogan integettek vissza az őket köszöntőknek, sőt Illovszky Rudolf szövetségi kapitány erélyes szavára volt szükség, hogy az időközben előgördült autóbuszba felszálljanak. A kerekek pörögni kezdtek — irány Ferihegy! Egy üveg pezsgő Juhász Pista dugdosott valamit. Lehetetlen volt nem észrevenni, mert olyan titokban csinálta, hogy mindenkinek feltűnt! Lopva mutatta, mutatóujját a szájára szorítva: — Egy üveg pezsgő! Otthonról zsákmányoltam, lesz nagy öröm a gépen, ha majd előveszem. Most dupla ok is van a koccintásra, hiszen új évet köszöntünk, no meg a napokban fiam született. Leventének hívják és az ápolónők szerint úgy rugdalódzik a bölcsőben, mintha az isten is középpályásnak teremtette volna. Az is lesz belőle, ha addig élek is... Az első két okot a koccintásra tehát hamar megismertük, de a java még hátra volt. Kérdezzük meg, inkább a játékosokat, hogyan szilveszterezik egy válogatott labdarúgó 1971 utolsó éjszakáján? Cipőt parókáért ? SZŰCS LAJOS: Rendhagyó szilveszter volt a miénk! A tv-műsort néztük, éjfélkor koccintottunk hármunk egészségére, a válogatott és a Honvéd sikereire, fél egykor pedig már az igazak álmat aludtak. Reggel elbúcsúztam a kis Csabától, bár a búcsú kissé egyoldalú volt, hiszen ő még mélyen aludt, és közben arra gondoltam, hogy amire erről a hosszú túráról hazaérkezem, már komoly fiatalember cseperedik ebből a falat gyerekből. JUHÁSZ PÉTER: Hosszú évek óta ez volt az első szilveszter, melyet otthon töltöttem. Fiatal vagyok, imádom a zenét, szeretek táncolni, nem mondom, jó lett volna egy kis kiruccanás. Aki válogatott, az nem kockáztathat. 11-kor már aludtam. Az éjfélt se vettem észre .. . ZÁMBÓ SÁNDOR: Feleségemmel néztük a tv-t, és szinte rosszul lettem a nevetéstől Hofi száma alatt. Arról nem is beszélve, hogy végig vártam Benééket, akik ugyan a rádióműsorban a szereplők között voltak feltüntetve, mégsem kerültek képernyőre. Vajon, mi lett velük? Csak nem a tv szerkesztői tértek az utolsó pillanatban jobb belátásra? ... — kérdezi nevetve, és a címzettek felé kacsint. DUNAI ANTAL nem késik a válasszal. Magam és szereplőtársaim nevében kikérem magamnak ezt a hangot! Vedd tudomásul, hogy igenis lényegesen gyengébb lett nélkülünk a műsor. A felvételek, próbák során annyit gyakoroltunk, hogy a végén már azon gondolkoztam, nem kellene-e elcserélnem a futballcipőt a parókáért? Végül úgy döntöttem, hogy maradok a futballpályán ... örülsz, remélem? Nem derült ki, hogy Zámbónak erről a visszakoztról mi a véleménye, de az bizonyos, hogy a szövetségi kapitány és az Újpesti Dózsa jobban örül egy góllövő csatárnak, mint mondjuk a Tháliában Kazimir egy közepes színésznek ... A lelkes Szalai A Fradi-pályánál robogott az autóbusz, és a zöld-fehér válogatottak nem kis nosztalgiával mutogatták épülő, szépülő sporttelepüket a vetélytársaknak. Szőke Pista megjegyezte: — Ha minden igaz, 1973-ban már itt fogadjuk az ellenfeleket. Aki innen pontot rabol majd, az megérdemli! Senki sem vitatkozott vele ... Az AERO-szállónál stoppolt a busz. Az egyik válogatott újonc, Szalai Miklós szállt fel, aki már napok óta a fővárosban van, nehogy lekésse az indulást. Valaki odaszólt neki: — Csak aztán majd sokszoros válogatott korodban is ilyen lelkes légy. A remek salgótarjáni középpályást ismerve, lelkesedésben nála sohasem lesz hiány, lelkiismeretes, becsületes, nagyon tehetséges játékos, nem véletlenül esett rá Illovszky kapitány választása. Nyilatkozata is rendkívül szerény, persze, azért bizakodó: — Nagyon jól tudom, hogy beválogatásom előlegezett bizalom Rudi bácsi részéről. Aki pedig ajándékot kap, annak azt illik megköszönni, példás magatartással, jó játékkal. Remélem, mindkettőből jól vizsgázom majd. Madrid után majd meglátjuk A neonbetűk az épület csúcsán meszszire világítanak: Ferihegy. Gyors, pattogó vezényszavak, intézkedések Vinkovics gyúró részéről a csomagokat illetően, kitöltődnek a különböző személyes kérdőlapok, és a válogatott csapat már a tranzit várójában toporog. Toporog és újra koccint. Ezúttal a MALÉV -személyzet a vendéglátó. Jó utat és sikeres szereplést kívánnak a fiúknak. Illovszky Lakat dr.-ral beszélget az egyik sarokban, hosszú perceken át, csak úgy ömlik belőlük a szó, sok a mondanivaló, a tisztázásra váró probléma. Aztán az eszmecsere is véget ér, és máris a géphez szólítják az utasokat. Börzsei János, az MLSZ főtitkára a túravezető. Mint mondotta: — Szombaton délután már Madridban vagyunk, innen indulunk tovább a számunkra egyelőre még ismeretlen edzőtábor felé. Hogy az ott eltöltött két hét nem lesz haszontalan, arra biztosíték Illovszky munkamódszere, szigora, következetessége. Tizenkettedikén Madridból Zürichbe repülök, ahol a kupák sorsolásán veszek részt. Nagyon boldog lennék, ha jó hírrel térhetnék vissza a fiúkhoz, mondjuk avval, hogy tavasszal a belgákat fogadjuk a Népstadionban. Metsző, hideg szél pásztázza a repülőtér teraszát. A csapat már régen a gépben ül, a létrát eltolták, az ajtókat becsukták. Az itthon maradottak lelkesen integetnek, ha már szeretteiket nem látják, legalább az őket szállító gépnek. Az új esztendő első reggele van. Budapest még csak most ébred. Vagy inkább most tér nyugovóra ... K. L. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN Helyettes főszerkesztő: DR. IROS FERENC Felelős kiadó: SALA SÁNDOR, a Lapkiadó Vállalat igazgatója Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA igazgató Beszéljük meg! 1971-ben számos olyan levél maradt megválaszolatlanul, amely érdekes témát vetett ugyan fel, de nem illeszkedett bele az időszerű események sodrásába, s így a fiók mélyén maradt. Ezek közül emeltem ki három darabot. Tudjuk, a sportnak is vannak szenvedélyes adatgyűjtői. Ismerek olyanokat, akik kedvenc labdarúgócsapatuk összeállításait gyűjtötték össze a klub születése óta, ismerek olyanokat, akik a válogatott csapat eredményeit és góllövőit tartják számon és ismét másokat, akik az atlétikai világrekordokat regisztrálják, de Göndör Kálmán budapesti (Lenin körút 9.) olvasónk mindenkin túltesz. Ő ugyanis előre „megrendezte” az 1972. évi olimpiát! Minden, számára hozzáférhető eredmény felhasználásával és elemzésével megállapította a helyezések sorrendjét, csapatsportágakban pedig az eddigi teljesítmények mérlegelésével döntötte el a helyezéseket. Tudománya csak a labdarúgásnál és a kosárlabdánál mondott csődöt, mert ezekben a sportágakban nem ismeri még a mezőnyt. Ha magyar szemszögből vizsgáljuk Göndör Kálmán „eredményeit”, akkor kajak-kenuban 3, vívásban 2, birkózásban, súlyemelésben, ökölvívásban, öttusában és vízilabdában vár aranyérmet. Ez kereken tíz olimpiai bajnokságot jelent! Én, a magam részéről talán még ki is egyeznék vele ... A számok, eredmények és helyezések bonyolult összegezéséből kialakított eredménylistáknál — micsoda sziszifuszi munka volt! — van azonban Göndör Kálmánnak egy talán még érdekesebb javaslata. Eszerint az egész olimpiát le lehetne bonyolítani egy komputerben. „Az én nemzetközi eredményeim természetesen hiányosak, hiszen csak a magyar sajtóra támaszkodok. Biztosra veszem, hogy valamilyen hivatalos szervünknél, például az MTI-nek, módja van a hiteles eredményeket beszerezni. Ha ezeket az eredményeket betáplálják egy komputerbe, kijön az 1972. évi olimpia kíváncsian és szorongva várt eredménytáblázata. Ha leszámítjuk a törvényszerűen jelentkező formaingadozásokat és meglepetéseket, akkor is 85—90 százalékos biztonsággal tippelne a komputer.” Nem tudom, a szakemberek — a sportolók is, meg a komputeresek is — menynyire osztják Göndör Kálmán véleményét. Csak abban bízom, hogy nem jelentik ki: a komputer olyan tökéletes munkát képes elvégezni, hogy a versenyekre már nincs is szükség ... " „Érthető és elfogadható elfogultsággal” vádol Pfeiffer Ferenc (Budapest, VIII., Üllői út 72.), amikor az európai labdarúgást védelmezem. Szerinte ugyanis Európa kicsiny kontinens, ehhez képest számarányát messze meghaladó kontingenssel rendelkezik a világbajnokság 16-os mezőnyében. Ha azt vesszük, hogy az 1974-es VB-nek előreláthatóan kilenc európai részvevője lesz, akkor ez nem kedvezőtlen, hanem egyenesen hízelgő arány. Ami a földrajzi megállapítást illeti, nem vitatkozom olvasónkkal. Európa valóban kis kontinens, de ha csak egy pillantást vetünk is a statisztikára, azonnal megállapíthatjuk, hogy szerepe a világ labdarúgásában a legnagyobb kontinensé avatja. Nézzük csak ! Európában 198 ezer labdarúgással foglalkozó egyesület működik, Európán kívül összesen 72 ezer. Az igazolt játékosok száma Európában 11,8 millió, a világ többi részeiben együttesen 3,8 millió. A FIFA-t anyagilag Európa és kisebb mértékben Dél-Amerika tartja fenn, s a fejlődő országokban rendezett edző-, játékvezető- és egyéb tanfolyamok, ifjúsági tornák pénzügyi fedezete is Európából származik. No és még valamit! Ha az 1974. évi VB nem Európában lenne, akkor az európai csapatok száma is eggyel kevesebb lenne, hiszen a rendező ország jogosult a részvételre. Ha pedig a Szovjetunió a selejtezőben alulmaradt dél-amerikai ellenfelével szemben, akkor már kettővel csökkenne az európai csapatok száma! Ezek után ha a FIFA fent közölt statisztikai adatait összevetjük egy ilyen 16-os mezőnnyel, akkor rögtön szembetűnik az aránytalanság. Ezért védem Európa érdekeit és ezért vallom, hogy a jelenlegi kontinentális „részesedési” rendszer tarthatatlan. Kizárólag a pályán dőlhet el, melyik az a 16 csapat, amely a végső küzdelem színhelyére utazhat! „Nem lehet vitatni, hogy a labdarúgás a legnépszerűbb sportág a világon. Indokolt tehát, hogy a Beszéljük meg! rovat sokat foglalkozik vele. De az már semmivel sem indokolható, hogy sohasem foglalkozik a sakkal. Pedig Magyarországon sokan sakkoznak!” — írja Kollár Tamás miskolci olvasónk. Sajnálom, hogy kétszer is ellent kell neki mondanom. Először is: bármennyire hihetetlen, nem a labdarúgás a legnépszerűbb sportág a világon, hanem a kosárlabda és a röplabda. Ha ugyanis az igazolt játékosok számát vesszük alapul, akkor ez a két sportág messze megelőzi a futballt. (Kétszer annyi röplabdás és kosárlabdás van, mint labdarúgó!) De alaposan meghaladja a labdarúgók számát az asztaliteniszezők, sőt, a sportlövészek (!) létszáma is. A labdarúgás ugyanis csak Európában és Dél-Amerikában „központi” sportág. Más kontinensen keveset játsszák, vagy egyáltalán nem is tud gyökeret verni. Ami a sakkot illeti, minden tiszteletem Kollár Tamásnak és a sakkozók nagy táborának, de én a sakkot ugyanúgy nem tartom sportnak, mint a bridzset. Persze, ez mit sem von le ennek a nagyszerű játéknak az értékéből. S azt is vállalom, hogy ha a sakkot elismerjük sportnak, akkor nincs megállás. Akkor jön a bridzs, a rejtvényfejtés és a szellemi diákolimpia. Az ugyan igaz, hogy az MTI a sakkot hivatalosan elismeri sportágnak, de ugyanakkor a sporthorgászatot nem. S ezzel is lehetne vitatkozni. Enyhén szólva. Mindazonáltal lelkesen tapsolok Portisch Lajosnak és társainak, ha a nemzetközi versenyeken — szokásukhoz híven — szép eredményt érnek el. És a középiskolásoknak is, ha a számtani olimpiát megnyerik. Le a kalappal előttük! Csak azt ne várják el tőlem, hogy mindezt sportnak nézzem ... Magyar Hírlap * INDEX: 25007 Olimpia komputerben