Magyar Hírlap, 1972. február (5. évfolyam, 32-60. szám)

1972-02-01 / 32. szám

4 1972. FEBRUÁRI, KEDD__________________ NEMZETKÖZI POLI,JIKA ....OR HIPLIIP ■ jITT^ •‘ty ' ■ ■" Milán bánáss I «11*311 UUIK cikkben ítéli el a vid— ——inami nép nevében Nixon amerikai elnök január 25-én ismertetett, úgynevezett béketervét. A cikk a terv céljairól és nyilvánosságra hozatalának körülményeiről szólva emlékeztet arra, hogy amikor Nixon három évvel ezelőtt beköltözött a Fehér Házba, ígéretet tett az agressziós háború befejezésére. Hatalmának három éve alatt azonban nem tartotta be ezt az ígéretét. Rákényszerült ugyan a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok egy részének kivonására, de a „vietnamizálás” eszközével nemcsak folytatta a háborút, hanem ki is terjesztette azt annak reményében, hogy Dél-Vietnamban és Indokína többi országában megvalósíthatja az amerikai neokolonializmust. A „vietnamizálás” a Nixon-doktrína dél-vietnami alkalmazása. Az Egyesült Államok a „vietnamizálás” során lázasan dolgozott a bábcsapatok megerősítésén, a bábkormányzat megszilárdításán, a légies haditengerészeti erők felhasználásának intenzívebbé tételén. Nixon elnökségének három éve alatt az Egyesült Államok több mint hatmillió tonna bombát és lövedéket használt el Indokína három országában, vagyis többet, mint a Johnson-kormányzat előző négy éve alatt. Az Egyesült Államok délvietnami vegyi háborúja a világtörténelem legnagyobb arányú vegyi háborúja. A háború „vietnamizálásának” — akárcsak a Nixon-kormányzat többi bűntettének, beleértve a VDK elleni légitámadásokat is — az a célja, hogy alátámassza és megszilárdítsa a saigoni bábrezsimnek, a neokolonializmus eszközének helyzetét. Az Egyesült Államok nem a vietnami jelenlét felszámolása felé halad, hanem éppen ellenkezőleg, a ,,Vietnamizálással” még jobban belemerül a vietnami háború mocsarába. A Nixon-kormányzatnak „az erő helyzetéből kiinduló tárgyalásokra” irányuló politikája a háború „vietnamizálásán” alapul. Három év óta az Egyesült Államok összes dél-vietnami katonai és pénzügyi erőfeszítése. Nixon minden „békejavaslata”, az amerikai küldöttekének a párizsi Vietnam-értekezleten elhangzott összes kijelentése ezt a célt szolgálja. Január 23-i „nagylelkű ajánlatában” Nixon csak a korábbi, visszautasított javaslatokat ismételte meg. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya mindig úgy vélte: a tárgyalásokban a vietnami probléma tisztességes megoldása a lényeg, nem pedig a találkozók nyilvános, vagy magánjellegű formája, így a VDK küldöttsége, jóakarattól vezérelve, a DIFK küldöttségével egyetértésben felvette a magánjellegű érintkezések fonalát az amerikai féllel. Az amerikai fél kérésére megállapodtak abban, hogy semmit sem hoznak nyilvánosságra a magánjellegű megbeszélésekről. Most pedig Nixon és Kissinger durván megsértette ezt az ígéretet. Mennyit érnek tehát egyéb ígéreteik? A vietnami nép határozottan elutasítva és elítéli az amerikai imperializmus dél-vietnami háborús bűneit és gyarmati agresszióját, határozottan elítéli a Nixon január 25-i „béketervében” foglalt szemfényvesztést és szószegést, elítéli az amerikai agresszorokat azért is, mert arcátlan fenyegetőzésekre vetemedtek. A háború befejezéséhez, az amerikai elkötelezettség megszüntetéséhez, a foglyul ejtett amerikai katonák hazatéréséhez vezető út nem a „vietnamizáláson” és a Nixon-kormányzat más, hasonló sötét manőverein keresztül vezet. Az utat a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hétpontos javaslata jelzi, amelynek két alapvető pontja szorosan összefügg: — az amerikai kormánynak végérvényesen be kell fejeznie vietnami agreszsziós háborúját, végérvényesen le kell zárnia a háború „vietnamizálásának” politikáját, teljesen és feltétel nélkül li kell vonnia Dél-Vietamból saját csapatait, és csatlós országainak csapatait, és be kell szüntetnie minden hadicselekményt Vietnam mindkét övezetében. — az amerikai kormánynak tiszteletben kell tartania a dél-vietnami lakosság önrendelkezési jogát, le kell mondania az áruló Nguyen Van Thieu irányítottaklikk támogatásáról, hogy megnyíljék az út Saigonban egy olyan új kormányzat megalakítása előtt, amely állást foglal a béke, a függetlenség, a semlegesség és a demokrácia mellett, és kész tárgyalásokat kezdeni a DIFK-kel a széles nemzeti egyetértés kormányának megalakítása céljából; ez a kormány vállalja magára a szabad és demokratikus dél-vietnami választások megszervezését. A vietnami nép békét akar, de a függetlenség és a szabadság békéjét. r-rp w A nyugatnémet hetilap | J j | / r | | kommentárt fűz ahhoz a maj lapunkban már ismertetett tényhez, amelyet legutóbb cáfolatlanul megállapítottak, hogy tudniillik Hubert Schrübber, az alkotmányvédő hivatal elnöke ügyész volt a Harmadik Birodalomban, és politikai perekben működött közre. A vádak, amelyeket Schrübber képviselt, az ítéletek, amelyeket e perekben hoztak, szégyenletesek. Egy bányászt például, mert 1934-ben két-háromszor 20 pfenniget adott politikai foglyok számára, 1941-ben másfél évi börtönre ítéltek. Schrübber természetesen nem ismeri el bűnösségét. A Spiegellel folytatott beszélgetés során ezt mondta: az volt a célja, hogy ezeket a vádlottakat megmentse a Gestapo kezeitől. Az a kérdés azonban, hogy az igazságtalan ítéleteket csaka még rosszabb elkerülésére javasolta-e vagy sem, a jelen politikai megítélése szempontjából elhanyagolható. A döntő az, hogy,az alkotmányvédő hivatal elnöke — vagyis egy olyan hivatalé, amely a szövetségi köztársaság szabad és demokratikus rendjét van hivatva védeni az alkotmány ellenségeitől — nem lehet olyan ember, aki a jogtalanság államának szolgálatában segített a politikai ellenfeleket rács mögé ültetni. Ha Schrubber képtelen arra, hogy ezt maga beleíssa, úgy a miniszternek kell őt fölszólítani, hogy mondjon le tisztéről. TIL1 t-.-m-í ..„r.,, ,. A Rómában meg jLl ülSPreSSO íelen° baloldali ^ hetilap a leg utóbbi börtönlázadás kapcsán megjegyzéseket, fűz az olaszországi börtönökben uralkodó állapotokhoz. A rabok lázadásának legújabb epizódja a szardíniai Algheróban játszódott le. A technika azonos volt a mindenkorival: a séta végeztével a foglyok egy része nem volt hajlandó visszatérni a cellákba, néhányan pedig fölmásztak a tetőre, hogy a város tudtára adják tiltakozásukat. Egyedül az évszak szokatlan, mivel majdnem állandó norma volt, hogy hasonló epizódok nyáron történnek, amikor a klíma még elviselhetetlenebbé teszi a cellákban uralkodó körülményeket. A szokásosak, sajnos, a tiltakozás okai is: a börtönrendszer civilizálatlan és nyers keménysége, az abszolút ellentmondás közte és a büntetés — elméletileg — nevelő célzata között, a bebörtönzöttek munkájának méltatlan kizsákmányolása. A börtönrendszer válságban van,az egész világon, és majdnem mindenütt azonos, okokból. De ez a tény nem lehet ürügy arra, hogy továbbra is érdektelenséget tanúsítsanak az olasz börtönviszonyok iránt, amelyek bizonyosan a legrosszabbak közé tartoznak. És a leleplezések és tanulmányok esztendei után az sem lehet ürügy az intézkedések halogatására, hogy közbelépés előtt dokumentálni kell az állapotokat. Bernadette Devlin általános sztrájkra hív fel Tizenhárom halott és tizenhét sebesült Londonderryben (Reuter, VPI, ARP) A legfrissebb jelentések szerint 13 halálos és 17 sebesült áldozata van a vasárnapi londonderryi vérengzésnek. Mint már beszámoltunk róla, vasárnap brit ejtőernyősök tüzet nyitottak az internálási rendszer ellen tiltakozó békés tüntetőkre. Az Észak-Írországban állomásozó brit csapatok parancsnokságán azt bizonygatták hogy az ejtőernyősök kénytelenek voltak fegyverüket használni, csupán viszonozták a tüzet, amelyet a tüntetők között levő IRA-tagok nyitottak rájuk. Hírügynökségek által idézett szemtanúk azonban éppen az ellenkezőjét tanúsítják. Azt hangsúlyozzák, hogy a tüntetés kifejezetten békés jellegű volt, s részvevői közül senki sem használt fegyvert. Az északír fejlemények történetében példátlan katonai akció óriási felháborodást keltett nemcsak a brit tartományban, de az Ír Köztársaságban, sőt Angliában is. Bernadette Devlin, az északír polgárjogi mozgalom egyik vezetője, londoni parlamenti képviselőnő előre kitervelt tömeggyilkossággal vádolta a brit csapatokat, és általános sztrájkra szólította fel a tartomány lakosságát. Ugyancsak általános sztrájkra buzdított az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) mindkét — „hivatalos” és „ideiglenes” — szárnya is. A katonai szárny az eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatában megtorlást helyezett kilátásba. . Alig néhány órával azután, hogy az Ír Köztársasági Hadsereg közölte, hogy boszszút áll a Londonderryben lezajlott vérengzés miatt, Belfastban három bomba robbant. A nagyváros központi üzletnegyedében elhelyezett csaknem 45 kilogrammos robbanószerkezet tíz embert sebesített meg, hármat közülük súlyosan. A sebesültek között két rendőr és nyolc civil van. A másik pokolgép a belfasti pályaudvar közelében robbant fel, de csak kisebb kárt tett, a harmadik pedig egy villamossági üzletben okozott károkat. (MTI) Jade Lynch, az Ír Köztársaság miniszterelnöke vasárnap este negyedórás telefonbeszélgetést folytatott Edward Heathszel. A beszélgetés eredményeként Dublinben rendkívüli minisztertanácsi ülést hívtak össze. Az Ír Köztársaság kormánya — mint közölték — megdöbbenéssel és lesújtva értesült arról, hogy Londonderryben válogatás nélkül tüzeltek ír polgári személyekre. Conway bíboros, egész Írország érseke szintén megdöbbenését fejezte ki, és vizsgálatot követelt. Hasonló erélyes követelések hangzottak el az északír parlament katolikus ellenzéki tagjai és a We minsterben helyet foglaló antiunionisták részéről. Az angol kormány a vizsgálatot attól függően rendeli el, hogy Edward Heath miniszterelnök milyen jelentést kap Lord Carrington hadügyminisztertől és Reginald Maudling belügyminisztertől. Mindkét miniszter jelen volt hétfőn délelőtt azon a rendkívüli kabinetülésen, amelyen a kormány tagjai a londonderryi incidensről tárgyaltak. Az Ír Köztársaság hétfőn este hivatalosan bejelentette, hogy a vasárnapi véres események elleni tiltakozásu visszarendelte londoni nagykövetét. A brit alsóház hétfői ülésén Maudling belügyminiszter igazolni próbálta az angol hadsereg vasárnapi brutális fellépését és bejelentette, hogy a kormány bizottságot jelöl ki az események kivizsgálására. Befejeződött a BVT elnökségének Ülésszaka (TASZSZ) Hétfőn Helsinkiben befejeződött a Béke-világtanács elnökségének kibővített ülésszaka . Az elnökség határozatot fogadott el az európai biztonságról. A BVT elnöksége is a határozatban síkra száll az európai biztonsági értekezlet 1972-ben történő összehívásáért. A határozat megállapítja,hogy a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésszakán megfogalmazott fő elvek újabb optimizmusra adnak alapot az európai biztonsággal kapcsolatban. A BVT elnöksége az indokínai helyzetről elfogadott határozatában hangsúlyozza, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa problémájának békés rendezése csak az amerikai agresszió megszüntetésén, az indokínai népek jogainak és az amerikai nép béketörekvésének tiszteletben tartásán alapulhat. Az elnökség határozottan visszautasította az úgynevezett nixoni béketervet és támogatásáról biztosította a DIFK 7 pontos javaslatát. A Béke-világtanács elnöksége akcióegységet sürgető,,,felhívást fogadott el, amelyben körvonalazza a BVT előtt álló legfontosabb feladatokat. Az 1970-es évnek az Egyesült Államok indokínai imperialista agressziója feletti győzelem, a közel-keleti politikai rendezés, az európai biztonsági értekezlet összehívása évének kell lennie. Az ülésszakon felhívást fogadtak el a világ kormányaihoz és népeihez az általános és teljes leszerelés érdekében. ~Csehszlovákia " / (j £ V 1 £ j? & Szövetségi politika a Nemzeti frontban A CSEHSZLOVÁKIÁBÓL ÉRKEZŐ HÍREK tükrözik azt a nagyon szívós és bonyolult munkát, amelyet a szocialista nemzeti egység érdekében az ország politikai erői — a kommunisták vezetésével — évek óta végeznek. A Csehszlovák Kommunista Párt XIV. kongresszusán nyomatékosan hangoztatták, hogy csakis a következetes szövetségi politika lehet célravezető. Nem titok, hogy a szocialista nemzeti egység egész sok, olykor nem azonos, esetleg egyes elemeiben ellentétes csoportérdek tudatos összehangolásán alapul. Nem vitatható például, hogy a műszaki-tudományos forradalom folyamán a társadalom infrastruktúrája mind komplikáltabbá lesz. Az iparilag, technikailag hagyományosan fejlett, kiterjedt és szerteágazó gazdasággal rendelkező, két nemzetből és több nemzetiségből álló, föderatív Csehszlovákia bonyolult belső viszonyai között elképzelhetetlen más keret a lakosság összes szempontjának egybehangolálása és a marxista-leninista eszme vezető szerepének érvényesítésére, mint a valamennyi népréteg és társadalmi csoport érdekeit képviselő, koordináló, kommunisták vezette Nemzeti Front. S minél nagyvonalúbb, minél igényesebb a fejlesztés programja, annál inkább össze kell fogni a nemzet valamennyi alkotóerejét. Ez csakis olyan politikával sikerülhet, amely a szerteágazó szempontokat a szocialista építés köztes nevezőjére hozza. ÉRDEKESEN TÜKRÖZŐDIK mindez 1972 elejének egyik prágai hírében: megtartotta kongresszusát a Csehszlovák Szocialista Párt. Ez a kormányban képviselt politikai pártok egyike. (Csehszlovákiában ugyanis a nemzet és a nép számára döntő, történelmi években szerzett érdemek alapján a mai napig megmaradt a kommunista párt mellett további két cseh és két szlovák politikai párt. Ezek természetesen tagjai a Nemzeti Frontnak és magukénak vallják a szocialista építés célkitűzéseit.) E párt kongresszusán felszólalt a másik koalíciós párt, a Csehszlovák Néppárt elnöke és természetesen a CSKP képviselője is. Ott volt ezenkívül, a meghívottak között a Lengyel Demokratikus Párt, valamint az NDK Liberális- Demokrata Pártjának küldöttsége. A kongresszus alkalmából a Csehszlovák Szocialista Párt vezetőségét fogadta dr. Gustáv Husák, az CSKP főtitkára, a Nemzeti Front elnöke Dr. Bohuslav Kucera, a CSSZP elnöke az elmúlt évek eseményeit elemezve kiemelte a kommunista párt Tanulságok című dokumentumának azt a megállapítását, hogy a cseh társadalomban jelentős számú és súlyú a kispolgári réteg, amely nagy hagyományokkal rendelkezik, jól szervezett, s részben a masarykizmus és a szociáldemokratizmus mélyen gyökerező, , visszahúzó befolyása alatt áll. Nem rejtette véka alá véleményét, miszerint a szocializmus csak azon országokban épül sikerrel, ahol forradalmi munkáspárt a fejlődés vezető ereje. Ezt különösen azért hangsúlyozza — mondotta —, mert „nemrég is jelentkezett olyan irányzat, amely a CSKP-val szemben ellenzéki pozícióban szerette volna érvényre juttatni a párt »sajátos arculatát«”. A CSSZP kongresszusa éppen ezért most pártprogramjában rögzítette mindazt, ami összekapcsolja a kommunista párttal. BEHATÓAN TÁRGYALTÁK a delegátusok a Nemzeti Frontban való tevékeny részvétel kérdését, hiszen ennek az össznépi politikai erőnek nélkülözhetetlen a szerepe a csehszlovák politikai életben. A pártelnök rámutatott, hogy nem lehet állandóan az elmúlt válságra emlékeztetni, és ezáltal hátráltatni az új, megnövekedett és elkerülhetetlen feladatok megközelítését. A politikai munka lényege: a szocialista életformával összhangban, jobban kielégíteni a lakosság szükségleteit. A siker a nép munkáján múlik, s kimagasló szerep jut ebben osztályrészül a tudományos és a műszaki értelmiségnek, amelynek jelentős hányada tömörül a mi pártunkban. Persze, nem valamiféle „elitelméletet” hirdetünk, hanem abból indulunk ki, hogy az értelmiség küldetését csak a munkásosztállyal együtt haladva teljesítheti — mondotta. A Csehszlovák Néppárt elnöke, Antonin Pospisil üdvözlő beszédében azt emelte ki, hogy a parlamenti választás befejezte a konszolidációt az állami szerveknél és a társadalomban, s ezzel megteremtette a szocialista demokrácia érvényesítésének és kiteljesedésének alapját. Josef Koreák, a cseh kormány elnöke, aki a kongresszuson a CSKP-t képviselte, fő gondolatként azt hangsúlyozta, hogy az együttműködés a Nemzeti Frontban a kommunisták alapvető elve.— A jövőt illetően — mondotta — legfontosabb tőkénk az emberek, akik nagy terveinket valóra váltják. A CSEHSZLOVÁK NEMZETI FRONT szerepét világosan megfogalmazta Gustáv Husák, amikor fogadta a CSSZP vezetőségét: — Csehszlovákia Kommunista Pártja a Nemzeti Frontban tartós keretet lát valamennyi állampolgár számára, hogy különbség nélkül részt vehessen a politizálásban és annak ellenőrzésében, akár kommunista, akár valamely más párt tagja, akár pártonkívüli. A CSKP-nak a Nemzeti Frontban megvalósuló szövetségi politikája döntő tényező Csehszlovákia munkásosztály vezette néptömegeinek mozgósításában. A tapasztalatok alapján a helyes politika joggal tekinthető a konszolidáció megteremtését követő további sikerek biztos zálogának. F. A.