Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)

1972-03-20 / 80. szám

/ l Y )t K­­1 Láttuk - hallottuk -----------'v. Y o&)\-^Sulusjáték,vers, dal, próza PSZYCHÉ. Különös vállalkozás sikeré­­nek tapsoltunk legutóbb az Egyetemi­­ Színpadon: Csernus Mariann elmondta­ Weöres Sándor Pszyché-ciklusát, mondta, ez talán erőtlen kafeieaá-IST meg­­elevenítette, eljátszotta, valósággal egy monodrámát épített belőle. Emlékezetes és kivételes előadóművészi teljesítményt kaptunk tőle. Már maga a mű is — amelynek részle­teit a közönség az irodalmi lapokból is­merheti —, különös egy költői produktum. Weöres feltámaszt egy soha sem volt múlt század eleji költőnőt, hogy verseket írjon a nevében és a stílusában. Amíg csak egy­két darabot kaptunk a pseudo-költőnő műveiből, játéknak hittük, szellemes és nagyvonalú stílusparódiának. Most, hogy egy kötetre való gyűlt össze (rövidesen megjelenik), és kitűnt, hogy a költő nagy időt és nagy energiát áldozott erre a já­tékra, meg kell változtatnunk minősíté­sünket. Maga a szerző szerényen azt mondja, hogy kísérletet tett költői nyel­vünk gazdagítására egy másik kor lírai nyelvezetének adaptálásával. Valójában ennél jóval többről van szó. „Lelket” cse­rélt időlegesen a költő; kort és életérzést változtatott, hogy e sajátságos átlényegü­­lés által a lírai átélés lehetőségeit és ha­tárát kibővítse. Valójában egy másik köl­tő lép elénk e versek mögül, s hogy, aki „megszülte” őt, a ma és itt élő Weöres, mennyiben és miként gazdagodik az aszt­­rális játék révén, azt majd a jövő dönti el. Reméljük, hogy elkötelezett jelenkori köl­tészetünk javára. Csernus Mariann nem a könnyebb utat választotta. Nem csupán interpretálásra vállalkozott; Pszyché, alias Lónyai Erzsé­bet grófnő múlt század eleji nemesen amatőr verseinek elmondására, hanem megkísérelte, hogy nyomon kövesse Weö­rest a nehezebb úton, az átlényegülés já­tékos­ komoly folyamatában. Megkísérelte, hogy valódi hús-vér életre támassza a köl­tőnőt a versek mögött, amelyeket a nevé­ben írtak, és gondolatainak párlatából megteremtse magát az alakot. Egy saját­ságos „aufklarista” nemes kisasszonyt a múlt század tízes-húszas éveiből, aki a romantika szertelenségét és lázongó szel­lemét egész életvitelére kiterjeszti. Rengeteg színe és árnyalata van az elő­adóművésznőnek. A feladat testére sza­bott, hiszen kitűnően kamatoztathatja benne fanyar érzelmességét, intelligenciá­ját, ironikus hajlandóságttC'ihietett mun­kája nyomán, olyan pópiumi szavúr szü­letett, amelyn^Jfv.hamarjában nehezen le­­l*»t/re\párját ]prnjjjteni. \ Q^bMINA BURANA. Középkori ván-­ Borló, „vágáns” diákoldalaiból állította össze legújabb műsorát az Irodalmi Szín­pad. A merev egyházi dogmák ellen per­lő, az élet örömeit és a természet szépsé­­geit hirdető egykori „dühös fiatalok”, aki­ket nemcsak a templomokból, hanem egyes városokból is kitiltottak, és így vándor m­ódon, avagy, ahogy ők mondták, „tekeregve” éltek és tanultak, sajátos köl­tészetet is alakítottak ki (diákul, vagyis latin nyelven), e verseket talán egykorú protest songoknak mondhatnánk. Több­nyire dogmacsúfoló gúnydalok voltak, amelyeket templomok előtt szavaltak és énekeltek; az őszinte életre biztattak, test és szellem szabados örömeire csábítottak. E költészet sajátos légkörét és ritmi­káját a mai közönséggel, légióként a ki­tűnő Karl Orff egykori elemeket felhasz­náló modern muzsikája ismertette meg — ezért úgy gondoltuk, hogy valamilyen formában ezt fogjuk visszahallani az Irodalmi Színpadon. Nem így történt — de a cserével azért nem jártunk rosszul. Horváth Jenő rendező a tőle megszo­kott invencióval és gondossággal egy ke­rek színpadi játékot kreált a vágáns da­lok jól összeválogatott darabjaiból. Az együttes felszabadult ritmusú és ironikus tónusú játéka (András Béla zenéjének kíséretével) jól érzékeltette a diákszem­üvegen át nézett korabeli életet és félre­érthetetlenül utalt a nyugati világ mai diákmozgalmaira, illetve azok érzelmi­ideológiai mozgatórugójára. A produkcióban a társulat jó összmun­káját kell kiemelni, s ezzel kapcsolatban Boschán Daisy koreográfiáját. Személy szerint is megemlítjük azonban Baracni Ferenc, Somhegyi György, Telessy Györ­gyi, Szendrő Iván és Vert­ei­ Tamási ne­vét. v /• 0 ■ / \ / Y y' 1_—Szukácsy/András JÖ­REGGlk/r, BOLDOGSÁG. Szép si­kert aratott a tavalyi színházi évadban Alekszej Arbuzov lírai vígjátéka, Az Ar­­bát meséig Katona József Színházban. A Déryné s­zínház k­ísérletező kedvét, kezdeményező "készségét bizonyítja, hogy most mégsem ugyanezt a darabot mutat­ta be, hanem Elbert János fordítását fel­használva Tamássy Zdenkóval zenét, Brand Istvánnal verseket íratott hozzá; megteremtett egy olyan zenés vígjátékot,­­amely lényegében megegyezik Arbuzov­­drámájával, csupán az utat találja meg könnyebben nézőihez. Az Arbát meséinek legfőbb jellemzője könnyes-mosolygós líraisága volt, míg a Jó reggelt, boldogságra a frissen, szaba­don áradó humor jellemző. E két igen különböző megközelítési mód mégis ugyanazt az írói mondanivalót szolgálta, illetve szolgálja — példásan illeszkedve a két színház egymástól igen eltérő kö­zegébe. Az idős bábfaragó mester és a fia között feszülő ellentét, szakmai és szerelmi viszály játékosabbá, oldottabbá válik a Déryné Színház színpadán, de hitelességéből, erejéből nem veszít. Kü­lönösen, mert Petrik József rendező és a szereplők egyaránt érzik a zenei színpad lehetőségeit és korlátait, szívesen komé­­diáznak és könnyedén váltanak át komo­lyabb pillanatokra is. Szű­cs Ildikó naiv fruskából szemünk láttára változik sze­relmes asszonnyá, s a változás hitelessé­gét teljes színészi fegyvertárának felvo­nultatásával támasztja alá, gazdagon il­lusztrálva egy nem is olyan szokatlan fordulatot. Vereczkey Zoltán bohókás kedvű és aranyszívű öregúr, Botár End­re talán egy kicsit hangsúlyosabban mai fiatal a kelleténél. Rövid szerepében mél­tán arat kirobbanó sikert Koldus Nagy László, tökéletesre karikírozott figurája maradandó teljesítmény. Bátki Mihály REZEDA ÚR BUDÁN LAKOTT, A VÁRBAN. Ezzel a címmel a TIT Irodal­mi-nyelvi Szakosztálya matinét rendezett a Kossuth Klubban. Hosszú ideig azt hit­tük, Krúdy sajátos atmoszférája csakis a könyvek lapjairól áradhat szét. Aztán színpadon és filmen is élményt szerzett, s ezért fokozott várakozással látogattunk el erre a matinéra. Vajon hogyan tolmá­csolják Krúdy világát a főként fiatalok­ból álló közönségnek, hogyan hozzák „if­júköreibe” a „békebeli” századfordulót és varázslatos megrajzolóját? Sajnos, Gál Zsuzsa, a műsor összeállí­tója meglehetősen szárazon ismertette Krúdy életét és munkásságát. Elmondta, hogy Krúdy rendhagyó író, — de ő na­gyon is sablonosan beszélt róla. A Krú­­dy-értőknek, -barátoknak nem sok újat, a többieknek pedig nem sok vonzót, ér­dekeset mondott. Illusztrálásul hiába ol­vasott fel érzékletesen Jancsó Adrienne Krúdy-alkotásokat, írók, kortársak em­lékezéseit, amihez Krúdy Gyulának elég volt egy mondat, vagy akár egy hason­lat: hogy maradandó élményben része­sítsen — ahhoz ez a matiné kevésnek bi­zonyult. Dalos Gábor 6 1972. MÁRCIUS 20. HÉTFŐ­I­­ KULTÚRA - MŰVÉSZET X ^ J MflGYfjR HjKlflp Angol filmnapok Budapesten Négytagú angol filmdelegáció érkezett ha­zánkba vasárnap, a hétfőn kezdődő angol filmnapokra. A küldöttség tagjai között van Sandy Ratcliff, a Családi élet című film és Jenny Agutter, a Hárman a vasút mentén című film nő főszereplője, valamint Anthony James, Havelock­ Alan és Richard Goodwin producerek. A­ngliában nagy múltja van a filmmű­­mű­vészeinek (Friese Green a film úttö­rői közé tartozott, s a századfordulón az úgynevezett brightoni iskola az élvonal­ban állt),­­ utána azonban a szigetor­szág filmjeit hosszú időn át nemigen je­gyezték a nemzetközi piacon. Hollywood a szó szoros értelmében agyonnyomta a kialakuló angol filmipart. A hangos eljárás bevezetése után para­dox módon éppen egy bevándorolt, egy idegen, a magyar Korda Sándor vált — Sir Arthur Rankkal egyetemben — a brit nemzeti filmipar megteremtőjévé. Ők tet­ték versenyképessé az angolszász nyelv­­területen és a nemzetközi piacon. Korda és Rank kora azonban a máso­dik világháború után lezárult, s a fel­lendülést ismét visszaesés, veszteglés kö­vette. Sir Caroll Reed, David Lean meg a többiek ugyan nem kevés sikerrel di­csekedhettek, de az angol film egyedül a vígjáték műfajában tudott egyénit, ere­detit nyújtani. Az ötvenes évek végén, mint Francia­­országban a Nouvelle Vague (az új hul­lám) rendezői, itt is csatasorba álltak azok a fiatal alkotók, akik mást és más­képpen akartak. A „dühös fiatalok” (To­ny Richardson, Karel Reisz, Lindsay An­derson, Bryan Forbes, John Schlesinger) hadat üzentek a hagyományos Angliá­nak, a nyírott, zöldellő pázsitú kertek, a keménykalapok, a kollégiumok, a hideg tradíciók világának. A brit új hullám, az úgynevezett Free Cinema rendezőinek érdeme, hogy — akárcsak a hozzájuk csatlakozott írók: John Osborne, Harold Pinter, Arnold Wesker, Alain Lillitoe és társaik — fel­fedezték a külvárost, a szénporos bányá­szokat, a füstös gyárkémények világát, s vele a szorongató társadalmi problémá­kat. Az összképet utóbb kiegészítette a te­levízió irányából érkezett néhány, szocio­­gráfikus érdeklődésű alkotó, olyanok, mint Ken Loach, s a fenegyerekként nyil­vántartott Ken Russel, a szürrealista hu­morú, groteszk szemléletű Richard Lester vagy a sokoldalú Clive Donner. Az angol film, ha nem is szerezte vissza azt a hatal­mas nézőtábort, amelyet a festői Korda­produkciók világszerte toboroztak, de olyan alkotásokkal, mint a Hosszútávfutó magányossága, az Egy csepp méz, az Egy ember ára, a Nézz vissza haraggal, a Ha, megnyerték az igényes ízlésű, a gondol­kodó nézőt. Az angol filmnapok alkalmával vetí­tésre kerülő filmek csak részben tükrö­zik ezt az utóbbi vonalat, inkább tágabb körképét adják a nemzeti filmgyártás egészének, a tradicionális vonalnak ép­­penúgy, mint az újító törekvéseknek. A két film ebből következően külön­böző értékű és igényű. Ken Russel alko­tása, a Twiggy a sztár, a világhírű so­vány divatmodellel a főszerepben, nem pályázik afféle sokkoló hatásra, mint legutóbbi munkája, a Mater Johanna tör­ténetét feldolgozó Ördögök, egyszerűen jó revüfilm, hagyományos eszközökkel. John Schlesinger filmje, az év harmadik leg­jobb angol produkciójának tartott Vasár­nap, átkozott vasárnap extrém szerelmi háromszögtörténet. A Suttogók komor hangvétele mintegy ellenpontja a Twiggy a sztár hangos jókedvének. A Beatrix Potter meséje gyermekmese-táncjáték, a Royal Balett előadásában, a romantika­igényeket pedig a Jane Eyre elégíti ki. Hárman a vasút mentén század eleji tör­ténet. Leginkább még a Családi élet című — sok párbeszédével egyébként kissé te­levízió ízű — Ken Loach-film testesíti meg a Free Cinema társadalomkritikai törekvéseit. Ábel Péter A Tragédia észtül Budapestre érkezett a Vanemuine Színház Vasárnap megérkezett Budapestre az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Vö­rös Zászló renddel kitüntetett Vanemuine Állami Akadémiai Színházának 69 főnyi társulata. A Művelődésügyi Minisztérium és a budapesti szovjet nagykövetség kép­viselői fogadták a vendégeket a Ferihe­gyi repülőtéren. Az észt színészek vendégszereplése kapcsán érdemes felidézni, hogy ez a Tartuban működő együttes tavaly a Szov­jetunióban megrendezett magyar szín­házművészeti fesztiválon Művelődésügyi Minisztériumunktól az első díjat kapta: Az ember tragédiájának színre viteléért. A Vanemaine színészeinek látogatásá­val most a második észt színházat is­merheti meg a magyar közönség: 1971 - ben, a Bartók-jubileum alkalmából a tal­­linni Estonia Színház balettje már ven­dégszerepelt hazánkban. NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYIN KODÁLY ZOLTÁN halálá­nak ötödik évfordulója tiszte­letére a Csemadok kassai szer­vezete a Thália Színházban emlékestet rendezett. Bednári János karnagy bevezető elő­adása után Rikk Magdolna gyermekkórusa Kodály-műve­ket adott elő, majd Kodály Zoltán írásaiból és Ady Endre verseiből Érsek György, a Thá­lia Színház művésze idézett fel néhányat. A VE. NEMZETKÖZI ESZTÉTI­KAI KONGRESSZUST augusztus 28. és szeptember 2. között tartják, Bukarestben. A román előkészítő bizottság élén Al. Philippide aka­démikus áll, alelnökei Zoe Dumit­­rescu-Busulenga és Marcel Brea­­zu, titkárai Ion Pascadi, Ov. S. Crohmalniceanu és Jánosi János. OLASZORSZÁG nemzetközi irodalmi díját, amelyet a né­hány évvel ezelőtt elhunyt No­­bel-díjas Quasimodóról nevez­tek el, ez évben Mladen Maki­­jed zágrábi műfordító kapta. A Quasimodo-díjat minden év­ben odaítélik az olaszról for­dító legjobb külföldi műfordí­tónak. KUBÁBAN egyre több napi- és hetilap jelenik meg. Most Venceremos (Győzünk) címmel új napilap indult a kubai Oriente tartományban. A KOLOZSVÁRI MŰVÉ­SZETI MÚZEUMBAN meg­nyílt az Illírek és dákok című nemzetközi tudományos kiállí­tás, amelyet Erdély Történel­mi Múzeuma és a Belgrádi Nemzeti Múzeum rendezett. Több mint 600 régészeti tár­gyat mutatnak be 46 román és jugoszláv múzeum gyűjtemé­nyéből. BESZÉLGETÉSEK A MÚLT­TAL címmel érdekes kötetet jelentetett meg a Szovjetszka­­ja Rosszija kiadó. A gyűjte­ményben kiadatlan szövegek láttak napvilágot. Egyebek kö­zött megtalálható benne Dosz­tojevszkij néhány levele, Konsztantyin Pausztovszkij 1919-ben Gorkijról írott cikke, Majakovszkijnak egy, 1927- ben a költészetről rendezett vitán elhangzott felszólalása. KAMARASZÍNHÁZAT nyi­tott a moszkvai Majakovszkij Színház, amelynek egyik ala­pítója Vszevolod Meierhold volt. Az újonnan megnyílt moszkvai színházat Braginsz­­kij és Rjazanov hatszereplős színműve nyitotta meg. A ka­maraszínház következő bemu­tatóin Csehovnak, Brechtnek és Zoscsenkónak egy-egy ko­médiája kerül a közönség elé. ÖSSZECSAPTAK a klasszikus és a modern építészeti stílus hívei a londoni Westminster-palota — az angol parlament — bővítését, célzó versenypályázat alkalmából. A pá­lyázatra 245 angliai és külföldi épí­tész nevezett be. Hosszas vita után a pályadíjat végül Spence és Web­­ser angol építészek közös tervének ítélték oda. A nyertesek a legkor­szerűbb elgondolások alapján ter­vezték meg az ötemeletes, tégla alakú szárnyépületet. Töb­b képvi­selő kijelentette, hogy ellenezni fogja a terv kivitelezését, mert az ultramodern épültszárny rontaná a hagyományos összképet. TIZENNÉGY FRANCIA SZOBRÁSZ állította ki műveit a párizsi metró Louvre-megál­­lóján és ily módon ennek a tárlatnak naponta száz- meg százezer nézője lesz. Andre Malraux volt művelődésügyi miniszter szervezte három év­vel ezelőtt az első kiállítást a párizsi metróban. Amikor a Louvre legértékesebb kincseit mutatták be. A jövőben rend­szeresítik a metrókiállításokat. A MOSZKVAI BOLSOJ SZÍNHÁZ világhírű balett­együttese Párizsban vendég­szerepel. Március 24-től április 10-ig a Théatre National de l’Opera-ban, április 15-től má­jus 14-ig pedig a Palais des Sports-ban lépnek a francia közönség elé. NÉMET ÖRÖKSÉG címmel két év alatt nyolcvan kötetből álló sorozatot jelentet meg a huszadik század német irodal­mából az Aufbau Verlag. A weimari lektorátus nagy appa­rátussal dolgozik a nyolcvan­kötetes sorozat előkészítésén. JELENKORI MAGYAR KÖLTÉSZET címen Veronica Porumbacu fordításában ösz­­szeállítást közöl a Romania li­terara Weöres Sándor, Jékely Zoltán és Keresztúri Dezső verseiből. A magyar költők verseit kitűnő román tolmá­csolásban ismerheti meg a ro­mániai olvasótábor. AZ AMERIKAI IRODALOM érde­kes eseménye Philip Roth, a neves fiatal író — a Nagyvilág is közölte egy kisregényét — új műve, Az Our Gang (A mi bandánk) című politikai szatíra főhőse egy Trick E. Dixon nevű elnök, akit a szer­ző főleg a My Lai-i vérengzés, il­letve William Calley, a hírhedt tö­meggyilkos esetén keresztül figu­ráz ki. Dixon elnök, hogy újra­választassa magát, elhatározza, hogy megadja a választójogot a legifjabb amerikai polgároknak, éspedig a . .. magzatoknak, bízva az amerikai technikában, hogy megoldja gyakorlatilag a kérdést. A regény utolsó jelenete a pokol­ban játszódik, ahol a meggyilkolt Dixon elnök (egy cserkész öli meg a „pro-pornográfia miatt”) sátán­ellenes hadjáratba kezd. Ruth, aki ezúttal Swift tanítványának vallja magát, kijelentette: „nem szóra­koztatni, hanem dühíteni akarok”. PORONDPARÁDÉ (CIRKUSZ A MOZIBAN) Színes szélesvásznú szovjet film BEMUTATÓ: MÁRCIUS 23.

Next