Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)
1972-03-20 / 80. szám
/ l Y )t K1 Láttuk - hallottuk -----------'v. Y o&)\-^Sulusjáték,vers, dal, próza PSZYCHÉ. Különös vállalkozás sikerének tapsoltunk legutóbb az Egyetemi Színpadon: Csernus Mariann elmondta Weöres Sándor Pszyché-ciklusát, mondta, ez talán erőtlen kafeieaá-IST megelevenítette, eljátszotta, valósággal egy monodrámát épített belőle. Emlékezetes és kivételes előadóművészi teljesítményt kaptunk tőle. Már maga a mű is — amelynek részleteit a közönség az irodalmi lapokból ismerheti —, különös egy költői produktum. Weöres feltámaszt egy soha sem volt múlt század eleji költőnőt, hogy verseket írjon a nevében és a stílusában. Amíg csak egykét darabot kaptunk a pseudo-költőnő műveiből, játéknak hittük, szellemes és nagyvonalú stílusparódiának. Most, hogy egy kötetre való gyűlt össze (rövidesen megjelenik), és kitűnt, hogy a költő nagy időt és nagy energiát áldozott erre a játékra, meg kell változtatnunk minősítésünket. Maga a szerző szerényen azt mondja, hogy kísérletet tett költői nyelvünk gazdagítására egy másik kor lírai nyelvezetének adaptálásával. Valójában ennél jóval többről van szó. „Lelket” cserélt időlegesen a költő; kort és életérzést változtatott, hogy e sajátságos átlényegülés által a lírai átélés lehetőségeit és határát kibővítse. Valójában egy másik költő lép elénk e versek mögül, s hogy, aki „megszülte” őt, a ma és itt élő Weöres, mennyiben és miként gazdagodik az asztrális játék révén, azt majd a jövő dönti el. Reméljük, hogy elkötelezett jelenkori költészetünk javára. Csernus Mariann nem a könnyebb utat választotta. Nem csupán interpretálásra vállalkozott; Pszyché, alias Lónyai Erzsébet grófnő múlt század eleji nemesen amatőr verseinek elmondására, hanem megkísérelte, hogy nyomon kövesse Weörest a nehezebb úton, az átlényegülés játékos komoly folyamatában. Megkísérelte, hogy valódi hús-vér életre támassza a költőnőt a versek mögött, amelyeket a nevében írtak, és gondolatainak párlatából megteremtse magát az alakot. Egy sajátságos „aufklarista” nemes kisasszonyt a múlt század tízes-húszas éveiből, aki a romantika szertelenségét és lázongó szellemét egész életvitelére kiterjeszti. Rengeteg színe és árnyalata van az előadóművésznőnek. A feladat testére szabott, hiszen kitűnően kamatoztathatja benne fanyar érzelmességét, intelligenciáját, ironikus hajlandóságttC'ihietett munkája nyomán, olyan pópiumi szavúr született, amelyn^Jfv.hamarjában nehezen lel*»t/re\párját ]prnjjjteni. \ Q^bMINA BURANA. Középkori ván- Borló, „vágáns” diákoldalaiból állította össze legújabb műsorát az Irodalmi Színpad. A merev egyházi dogmák ellen perlő, az élet örömeit és a természet szépségeit hirdető egykori „dühös fiatalok”, akiket nemcsak a templomokból, hanem egyes városokból is kitiltottak, és így vándor módon, avagy, ahogy ők mondták, „tekeregve” éltek és tanultak, sajátos költészetet is alakítottak ki (diákul, vagyis latin nyelven), e verseket talán egykorú protest songoknak mondhatnánk. Többnyire dogmacsúfoló gúnydalok voltak, amelyeket templomok előtt szavaltak és énekeltek; az őszinte életre biztattak, test és szellem szabados örömeire csábítottak. E költészet sajátos légkörét és ritmikáját a mai közönséggel, légióként a kitűnő Karl Orff egykori elemeket felhasználó modern muzsikája ismertette meg — ezért úgy gondoltuk, hogy valamilyen formában ezt fogjuk visszahallani az Irodalmi Színpadon. Nem így történt — de a cserével azért nem jártunk rosszul. Horváth Jenő rendező a tőle megszokott invencióval és gondossággal egy kerek színpadi játékot kreált a vágáns dalok jól összeválogatott darabjaiból. Az együttes felszabadult ritmusú és ironikus tónusú játéka (András Béla zenéjének kíséretével) jól érzékeltette a diákszemüvegen át nézett korabeli életet és félreérthetetlenül utalt a nyugati világ mai diákmozgalmaira, illetve azok érzelmiideológiai mozgatórugójára. A produkcióban a társulat jó összmunkáját kell kiemelni, s ezzel kapcsolatban Boschán Daisy koreográfiáját. Személy szerint is megemlítjük azonban Baracni Ferenc, Somhegyi György, Telessy Györgyi, Szendrő Iván és Vertei Tamási nevét. v /• 0 ■ / \ / Y y' 1_—Szukácsy/András JÖREGGlk/r, BOLDOGSÁG. Szép sikert aratott a tavalyi színházi évadban Alekszej Arbuzov lírai vígjátéka, Az Arbát meséig Katona József Színházban. A Déryné színház kísérletező kedvét, kezdeményező "készségét bizonyítja, hogy most mégsem ugyanezt a darabot mutatta be, hanem Elbert János fordítását felhasználva Tamássy Zdenkóval zenét, Brand Istvánnal verseket íratott hozzá; megteremtett egy olyan zenés vígjátékot,amely lényegében megegyezik Arbuzovdrámájával, csupán az utat találja meg könnyebben nézőihez. Az Arbát meséinek legfőbb jellemzője könnyes-mosolygós líraisága volt, míg a Jó reggelt, boldogságra a frissen, szabadon áradó humor jellemző. E két igen különböző megközelítési mód mégis ugyanazt az írói mondanivalót szolgálta, illetve szolgálja — példásan illeszkedve a két színház egymástól igen eltérő közegébe. Az idős bábfaragó mester és a fia között feszülő ellentét, szakmai és szerelmi viszály játékosabbá, oldottabbá válik a Déryné Színház színpadán, de hitelességéből, erejéből nem veszít. Különösen, mert Petrik József rendező és a szereplők egyaránt érzik a zenei színpad lehetőségeit és korlátait, szívesen komédiáznak és könnyedén váltanak át komolyabb pillanatokra is. Szűcs Ildikó naiv fruskából szemünk láttára változik szerelmes asszonnyá, s a változás hitelességét teljes színészi fegyvertárának felvonultatásával támasztja alá, gazdagon illusztrálva egy nem is olyan szokatlan fordulatot. Vereczkey Zoltán bohókás kedvű és aranyszívű öregúr, Botár Endre talán egy kicsit hangsúlyosabban mai fiatal a kelleténél. Rövid szerepében méltán arat kirobbanó sikert Koldus Nagy László, tökéletesre karikírozott figurája maradandó teljesítmény. Bátki Mihály REZEDA ÚR BUDÁN LAKOTT, A VÁRBAN. Ezzel a címmel a TIT Irodalmi-nyelvi Szakosztálya matinét rendezett a Kossuth Klubban. Hosszú ideig azt hittük, Krúdy sajátos atmoszférája csakis a könyvek lapjairól áradhat szét. Aztán színpadon és filmen is élményt szerzett, s ezért fokozott várakozással látogattunk el erre a matinéra. Vajon hogyan tolmácsolják Krúdy világát a főként fiatalokból álló közönségnek, hogyan hozzák „ifjúköreibe” a „békebeli” századfordulót és varázslatos megrajzolóját? Sajnos, Gál Zsuzsa, a műsor összeállítója meglehetősen szárazon ismertette Krúdy életét és munkásságát. Elmondta, hogy Krúdy rendhagyó író, — de ő nagyon is sablonosan beszélt róla. A Krúdy-értőknek, -barátoknak nem sok újat, a többieknek pedig nem sok vonzót, érdekeset mondott. Illusztrálásul hiába olvasott fel érzékletesen Jancsó Adrienne Krúdy-alkotásokat, írók, kortársak emlékezéseit, amihez Krúdy Gyulának elég volt egy mondat, vagy akár egy hasonlat: hogy maradandó élményben részesítsen — ahhoz ez a matiné kevésnek bizonyult. Dalos Gábor 6 1972. MÁRCIUS 20. HÉTFŐI KULTÚRA - MŰVÉSZET X ^ J MflGYfjR HjKlflp Angol filmnapok Budapesten Négytagú angol filmdelegáció érkezett hazánkba vasárnap, a hétfőn kezdődő angol filmnapokra. A küldöttség tagjai között van Sandy Ratcliff, a Családi élet című film és Jenny Agutter, a Hárman a vasút mentén című film nő főszereplője, valamint Anthony James, Havelock Alan és Richard Goodwin producerek. Angliában nagy múltja van a filmműművészeinek (Friese Green a film úttörői közé tartozott, s a századfordulón az úgynevezett brightoni iskola az élvonalban állt), utána azonban a szigetország filmjeit hosszú időn át nemigen jegyezték a nemzetközi piacon. Hollywood a szó szoros értelmében agyonnyomta a kialakuló angol filmipart. A hangos eljárás bevezetése után paradox módon éppen egy bevándorolt, egy idegen, a magyar Korda Sándor vált — Sir Arthur Rankkal egyetemben — a brit nemzeti filmipar megteremtőjévé. Ők tették versenyképessé az angolszász nyelvterületen és a nemzetközi piacon. Korda és Rank kora azonban a második világháború után lezárult, s a fellendülést ismét visszaesés, veszteglés követte. Sir Caroll Reed, David Lean meg a többiek ugyan nem kevés sikerrel dicsekedhettek, de az angol film egyedül a vígjáték műfajában tudott egyénit, eredetit nyújtani. Az ötvenes évek végén, mint Franciaországban a Nouvelle Vague (az új hullám) rendezői, itt is csatasorba álltak azok a fiatal alkotók, akik mást és másképpen akartak. A „dühös fiatalok” (Tony Richardson, Karel Reisz, Lindsay Anderson, Bryan Forbes, John Schlesinger) hadat üzentek a hagyományos Angliának, a nyírott, zöldellő pázsitú kertek, a keménykalapok, a kollégiumok, a hideg tradíciók világának. A brit új hullám, az úgynevezett Free Cinema rendezőinek érdeme, hogy — akárcsak a hozzájuk csatlakozott írók: John Osborne, Harold Pinter, Arnold Wesker, Alain Lillitoe és társaik — felfedezték a külvárost, a szénporos bányászokat, a füstös gyárkémények világát, s vele a szorongató társadalmi problémákat. Az összképet utóbb kiegészítette a televízió irányából érkezett néhány, szociográfikus érdeklődésű alkotó, olyanok, mint Ken Loach, s a fenegyerekként nyilvántartott Ken Russel, a szürrealista humorú, groteszk szemléletű Richard Lester vagy a sokoldalú Clive Donner. Az angol film, ha nem is szerezte vissza azt a hatalmas nézőtábort, amelyet a festői Kordaprodukciók világszerte toboroztak, de olyan alkotásokkal, mint a Hosszútávfutó magányossága, az Egy csepp méz, az Egy ember ára, a Nézz vissza haraggal, a Ha, megnyerték az igényes ízlésű, a gondolkodó nézőt. Az angol filmnapok alkalmával vetítésre kerülő filmek csak részben tükrözik ezt az utóbbi vonalat, inkább tágabb körképét adják a nemzeti filmgyártás egészének, a tradicionális vonalnak éppenúgy, mint az újító törekvéseknek. A két film ebből következően különböző értékű és igényű. Ken Russel alkotása, a Twiggy a sztár, a világhírű sovány divatmodellel a főszerepben, nem pályázik afféle sokkoló hatásra, mint legutóbbi munkája, a Mater Johanna történetét feldolgozó Ördögök, egyszerűen jó revüfilm, hagyományos eszközökkel. John Schlesinger filmje, az év harmadik legjobb angol produkciójának tartott Vasárnap, átkozott vasárnap extrém szerelmi háromszögtörténet. A Suttogók komor hangvétele mintegy ellenpontja a Twiggy a sztár hangos jókedvének. A Beatrix Potter meséje gyermekmese-táncjáték, a Royal Balett előadásában, a romantikaigényeket pedig a Jane Eyre elégíti ki. Hárman a vasút mentén század eleji történet. Leginkább még a Családi élet című — sok párbeszédével egyébként kissé televízió ízű — Ken Loach-film testesíti meg a Free Cinema társadalomkritikai törekvéseit. Ábel Péter A Tragédia észtül Budapestre érkezett a Vanemuine Színház Vasárnap megérkezett Budapestre az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Vörös Zászló renddel kitüntetett Vanemuine Állami Akadémiai Színházának 69 főnyi társulata. A Művelődésügyi Minisztérium és a budapesti szovjet nagykövetség képviselői fogadták a vendégeket a Ferihegyi repülőtéren. Az észt színészek vendégszereplése kapcsán érdemes felidézni, hogy ez a Tartuban működő együttes tavaly a Szovjetunióban megrendezett magyar színházművészeti fesztiválon Művelődésügyi Minisztériumunktól az első díjat kapta: Az ember tragédiájának színre viteléért. A Vanemaine színészeinek látogatásával most a második észt színházat ismerheti meg a magyar közönség: 1971 - ben, a Bartók-jubileum alkalmából a tallinni Estonia Színház balettje már vendégszerepelt hazánkban. NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYIN KODÁLY ZOLTÁN halálának ötödik évfordulója tiszteletére a Csemadok kassai szervezete a Thália Színházban emlékestet rendezett. Bednári János karnagy bevezető előadása után Rikk Magdolna gyermekkórusa Kodály-műveket adott elő, majd Kodály Zoltán írásaiból és Ady Endre verseiből Érsek György, a Thália Színház művésze idézett fel néhányat. A VE. NEMZETKÖZI ESZTÉTIKAI KONGRESSZUST augusztus 28. és szeptember 2. között tartják, Bukarestben. A román előkészítő bizottság élén Al. Philippide akadémikus áll, alelnökei Zoe Dumitrescu-Busulenga és Marcel Breazu, titkárai Ion Pascadi, Ov. S. Crohmalniceanu és Jánosi János. OLASZORSZÁG nemzetközi irodalmi díját, amelyet a néhány évvel ezelőtt elhunyt Nobel-díjas Quasimodóról neveztek el, ez évben Mladen Makijed zágrábi műfordító kapta. A Quasimodo-díjat minden évben odaítélik az olaszról fordító legjobb külföldi műfordítónak. KUBÁBAN egyre több napi- és hetilap jelenik meg. Most Venceremos (Győzünk) címmel új napilap indult a kubai Oriente tartományban. A KOLOZSVÁRI MŰVÉSZETI MÚZEUMBAN megnyílt az Illírek és dákok című nemzetközi tudományos kiállítás, amelyet Erdély Történelmi Múzeuma és a Belgrádi Nemzeti Múzeum rendezett. Több mint 600 régészeti tárgyat mutatnak be 46 román és jugoszláv múzeum gyűjteményéből. BESZÉLGETÉSEK A MÚLTTAL címmel érdekes kötetet jelentetett meg a Szovjetszkaja Rosszija kiadó. A gyűjteményben kiadatlan szövegek láttak napvilágot. Egyebek között megtalálható benne Dosztojevszkij néhány levele, Konsztantyin Pausztovszkij 1919-ben Gorkijról írott cikke, Majakovszkijnak egy, 1927- ben a költészetről rendezett vitán elhangzott felszólalása. KAMARASZÍNHÁZAT nyitott a moszkvai Majakovszkij Színház, amelynek egyik alapítója Vszevolod Meierhold volt. Az újonnan megnyílt moszkvai színházat Braginszkij és Rjazanov hatszereplős színműve nyitotta meg. A kamaraszínház következő bemutatóin Csehovnak, Brechtnek és Zoscsenkónak egy-egy komédiája kerül a közönség elé. ÖSSZECSAPTAK a klasszikus és a modern építészeti stílus hívei a londoni Westminster-palota — az angol parlament — bővítését, célzó versenypályázat alkalmából. A pályázatra 245 angliai és külföldi építész nevezett be. Hosszas vita után a pályadíjat végül Spence és Webser angol építészek közös tervének ítélték oda. A nyertesek a legkorszerűbb elgondolások alapján tervezték meg az ötemeletes, tégla alakú szárnyépületet. Több képviselő kijelentette, hogy ellenezni fogja a terv kivitelezését, mert az ultramodern épültszárny rontaná a hagyományos összképet. TIZENNÉGY FRANCIA SZOBRÁSZ állította ki műveit a párizsi metró Louvre-megállóján és ily módon ennek a tárlatnak naponta száz- meg százezer nézője lesz. Andre Malraux volt művelődésügyi miniszter szervezte három évvel ezelőtt az első kiállítást a párizsi metróban. Amikor a Louvre legértékesebb kincseit mutatták be. A jövőben rendszeresítik a metrókiállításokat. A MOSZKVAI BOLSOJ SZÍNHÁZ világhírű balettegyüttese Párizsban vendégszerepel. Március 24-től április 10-ig a Théatre National de l’Opera-ban, április 15-től május 14-ig pedig a Palais des Sports-ban lépnek a francia közönség elé. NÉMET ÖRÖKSÉG címmel két év alatt nyolcvan kötetből álló sorozatot jelentet meg a huszadik század német irodalmából az Aufbau Verlag. A weimari lektorátus nagy apparátussal dolgozik a nyolcvankötetes sorozat előkészítésén. JELENKORI MAGYAR KÖLTÉSZET címen Veronica Porumbacu fordításában öszszeállítást közöl a Romania literara Weöres Sándor, Jékely Zoltán és Keresztúri Dezső verseiből. A magyar költők verseit kitűnő román tolmácsolásban ismerheti meg a romániai olvasótábor. AZ AMERIKAI IRODALOM érdekes eseménye Philip Roth, a neves fiatal író — a Nagyvilág is közölte egy kisregényét — új műve, Az Our Gang (A mi bandánk) című politikai szatíra főhőse egy Trick E. Dixon nevű elnök, akit a szerző főleg a My Lai-i vérengzés, illetve William Calley, a hírhedt tömeggyilkos esetén keresztül figuráz ki. Dixon elnök, hogy újraválasztassa magát, elhatározza, hogy megadja a választójogot a legifjabb amerikai polgároknak, éspedig a . .. magzatoknak, bízva az amerikai technikában, hogy megoldja gyakorlatilag a kérdést. A regény utolsó jelenete a pokolban játszódik, ahol a meggyilkolt Dixon elnök (egy cserkész öli meg a „pro-pornográfia miatt”) sátánellenes hadjáratba kezd. Ruth, aki ezúttal Swift tanítványának vallja magát, kijelentette: „nem szórakoztatni, hanem dühíteni akarok”. PORONDPARÁDÉ (CIRKUSZ A MOZIBAN) Színes szélesvásznú szovjet film BEMUTATÓ: MÁRCIUS 23.