Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)

1972-03-01 / 61. szám

Magyar Hírlap _______________ nemzetközi polit­ika (a) N 72. MÁRCIUSI, SZERDA 5 Rahman sejk a Szovjetunióba utazott (AP, Reuter) Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla­desh Népi Köztársaság minisz­terelnöke kedden egy delegáció élén négynapos hivatalos látogatásra a Szov­jetunióba utazott. A delegáció tagjai: Abdusz Szamad Azad külügyminiszter, Nurul Iszlám, az állami tervbizottság albínóké, továbbá a pénzügy- és keres­kedelmi minisztérium államtitkárai, szak­értők és újságírók. A különrepülőgép, úton Moszkva felé, üzemanyagot vesz fel Bombayban és Tbi­lisziben, majd szerda reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök prog­ramjában a moszkvai tárgyalásokon kí­vül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszafelé utaztában pedig egy napot tölt Taskentben. (MENA) Az iszlám közösség megbízá­sából „sürgős küldetést” bonyolított le Bangla­deshben egy malaysiai delegáció. Az egyiptomi hírügynökség megjegyzi: ez az első eset, hogy az — általában Pakisz­tánnal szolidáris — iszlám országok kül­döttséget menesztettek a fiatal — elvileg testvérországnak számító — bengáli ál­lamba. A malaysiai küldöttség Daccában Mud­zsibur Rahman miniszterelnökkel tár­gyalt, majd küldetése befejeztével, ked­den, a szaúd-arábiai Dzsiddába érkezett, hogy az iszlám országok külügyminisz­teri értekezletének tájékoztatást adjon arról, mit végzett Bangla­deshben. A ma­laysiai — feltehetőleg közvetítő küldetés­sel megbízott — delegáció hamarosan to­vábbutazik Islamabadba, hogy a pakisz­táni hatóságokkal tanácskozzék. (Reuter, UPI, AFP) Kedden Genf­ben — hosszabb téli szünet után — folytatta munkáját a 25-tagú leszerelési értekezlet. A részvevőket a megnyitó ülésen üdvö­zölte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A fő szónokok az értekezlet társelnökei, Alekszej Roscsin szovjet és Joseph Mar­tin, az új amerikai fődelegátus voltak. Felszólalt Mexikó képviselője is. Waldheim főtitkár üdvözlő beszédében állást foglalt amellett, hogy a két távol­levő nukleáris hatalom, a Kínai Népköz­társaság és Franciaország is részt vegyen a genfi leszerelési tárgyalásokon. Egyút­tal felszólította a bizottság tagjait, hogy dolgozzák ki a föld alatti atomfegyver-kí­sérletek betiltásának szerződéstervezetét. Ezután Roscsin szovjet fődelegátus szó­lalt fel. Hangsúlyozta, hogy a béke és a biz­tonság szempontjából rendkívül jelentős á­t­fegyverkezési verseny korlátozása és a­­ leszerelés megvalósítása. — Korunk egyik központi kérdése, hogy az európai kontinensen csökkenjen a nemzetközi feszültség és a földrész a tartós béke és a gyümölcsöző együttműködés térségévé váljon. Megelégedéssel állapítjuk meg — jelentette ki Roscsin —, hogy a legtöbb európai országban, sőt Európán kívül is, kedvezően fogadták a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezését. A genfi értekezlet jelen ülésszakának elsőrangú figyelmet kell szentelnie a ve­gyi fegyverek teljes betiltásának. Az ülésszak napirendjén — hangsúlyozta Roscsin — olyan fontos kérdések szere­pelnek, mint az összes atomfegyver­kísérletek betiltása, beleértve a föld alatti atomfegyver-kísérleteket is, a ten­gerfenék további demilitarizálása, atom­­leszerelési intézkedések, az atomfegyver alkalmazásának betiltása és mások. A Szovjetunió állást foglal a leszerelés e fontos tényezőit alkotó kérdések mielőb­bi megoldása mellett. Végül emlékeztetett arra, hogy a Szov­jetunió kezdeményezte a leszerelési vi­lágértekezlet összehívását, felszólította a leszerelési bizottságot, járuljon hozzá a világértekezlet előkészítéséhez. Joseph Martin amerikai nagykövet Kína és Franciaország megnevezése nél­kül jelentette ki, hogy kormánya üdvö­zölné minden atomhatalom részvételét a tárgyalásokon. A föld alatti atomfegyver­­kísérletek eltiltásával kapcsolatban Wa­shington korábbi hivatalos álláspontját ismételte meg, amely szerint „ezeket a kí­sérleteket nagyobb távolságról még nem lehet megfelelő módon észlelni”. Éppen ezért az Egyesült Államok változatlanul kitart a helyszíni ellenőrzésnek a Szov­jetunió által többször elvetett javaslata, illetve a föld alatti atomfegyver-kísérle­tek folytatása mellett. Az ülésről távozóban Roscsin újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: „21 évig harcoltunk azért, hogy Kína beke­rüljön az ENSZ-be. Mindig azt mond­tuk, hogy a jelentős országok jelenlétét kívánjuk a leszerelési tárgyalásokon. Nincs semmiféle probléma, pártfogoljuk Kína megjelenését a leszerelési értekez­leten.” Mint ismeretes, Franciaország, tagja ugyan a leszerelési bizottságnak, de nem vesz részt az értekezlet munkájában. ■ Az idei nyitány Megnyílt Génfben a leszerelési értekezlet Az NDK néphadseregének ünnepe (MTI) A Német Demokratikus Köz­társaság szerdán ünnepli fegyveres erői, a nemzeti néphadsereg megalakulásá­nak 16. évfordulóját Az évforduló al­kalmából a néphadsereg egységeinél és alakulatainál ünnepi gyűléseket rendez­tek, amelyeken részt vettek az NDK ve­zető személyiségei. (MTI) A Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti néphadseregének nap­ja alkalmából Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter táviratban kö­szöntötte Karl-Heinz Hoffmann hadse­regtábornokot, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterét. George Marchais nyilatkozata a Renault-ügyről Dobsa Jánosi az MTI tudósítója írja: Ultrabalos, magukat maoistáknak val­ló csoportok hétfő este Párizsban, a metró Charonne nevű állomása közelében tün­tetést rendeztek. A tüntetés szervezői elő­zőleg azt hangoztatták, hogy céljuk a Renault-gyári véres incidens miatti tilta­kozás, a tüntetés során azonban elsősor­ban kommunistaellenes jelszavakat han­goztattak. Mintegy húszezren vonultak fel Párizs utcáin Jean Paul Sartre, a neves filozó­fus és író és Simone de Beauvoir írónő vezetésével. A tüntetés végcéljánál rend­őrök várták a felvonulókat és felszólítot­ták őket, hogy oszoljanak szét. Sartre, Si­mone de Beauvoir és mintegy tízezren engedelmeskedtek a felszólításnak, a töb­biek azonban barikádokat emeltek és egy­órás csatát vívtak a rendőrökkel. Egyes szélsőbaloldali csoportok hétfőn a Renault-művekben is megkísérelték, hogy tüntetéseket, sztrájkot szervezzenek, az üzem dolgozói azonban, az FKP és a CGT éberségre intő felhívását követve, visszautasították a provokációs kísérlete­ket. Az üzem 34 ezer dolgozója közül csak néhány száz szüntette be rövidebb időre a munkát. Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese az esemény­nyel kapcsolatban kijelentette, hogy a Renault-művek dolgozóinak fegyelmezett, hidegvérű magatartása, amellyel meg­hiúsították egy felelőtlen sztrájk kirob­bantását, megmutatta az ultrabalos cso­portok elszigeteltségét és azt, hogy az üzem dolgozói megértették az éberségre intő felhívást. „A pénteki incidens során hidegvérrel meggyilkolt fiatalember ha­lála azonban nem hagy közömbösen ben­nünket — tette hozzá. — A vérontásért azokat terheli az igazi felelősség, akik politikai spekulációikat arra építik, hogy ultrabalos csoportokkal harcoljanak a kommunista párt ellen.” SPD-képviselő átállása (AP) Herbert Hupka nyugatnémet parlamenti képviselő, az áttelepültek szervezetének egyik vezetője kedden be­jelentette, hogy kilép a Szociáldemokra­ta Pártból és kérni fogja felvételét az ellenzéki Kereszténydemokrata Unióba. Hupka kilépésével csökkent a bonni koalíciós kormányt alkotó pártok amúgy sem nagy parlamenti többsége. Nixon elnök hazaérkezett kínai útjáról Köves Tibor, az MTI tudósítója je­lenti: Nixon elnök egyhetes kínai látogatásá­ról hazatérve az Andrews légitámasz­ponton összegyűlt, 5-6000 főnyi közön­ség előtt nyilatkozott útjáról. Az amerikai elnök kijelentette, hogy „nem hoztunk haza garanciákat vagy csodatevő formulákat, amelyek automa­tikusan biztosítják a békét”, de szerinte pekingi megbeszélései „demonstrálták, hogy a mély nézeteltérések ellenére is le­hetséges elvi engedmények nélkül tár­gyalni a fennálló ellentétekről”. A láto­gatás elsődleges célját az elnök „az érint­kezés helyreállításában” jelölte meg, s legfőbb eredményként „a további kap­csolattartás eljárásmódjának lefekteté­sét” emelte ki. (Reuter) Csou En-laj kínai miniszter­­elnök meghívta Mike Mansfield és Hugh Scott szenátorokat — az előbbi a demok­rata párti, az utóbbi a republikánus pár­ti csoport vezetője —, hogy látogassa­nak el a Kínai Népköztársaságba. A meghívást Nixon elnök adta át a kong­resszusi vezetőkkel tartott keddi megbe­szélésén. Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet fővárosban figyelmesen ta­nulmányozzák az amerikai—kínai csúcs­­találkozóról kiadott közleményt, amelyet valamennyi keddi politikai napilap nagy terjedelemben ismertet. A közleménynek ahhoz a részéhez, amely a két félnek Tajvan ügyében kifejtett álláspontját tar­talmazza, Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik, hogy ebben­ a kér­désben teljesen nyilvánvaló az álláspon­tok közeledése. Az Indokínával kapcsolatos álláspon­tok látszólagos változatlansága viszont eleve felveti a kérdést, hogy mi szükség volt a régi álláspontok részletes kifej­tésére, ha azok valóban semmit sem vál­toztak. Ide tartozik még, hogy az ame­rikaiak, mint a hétfői Izvesztyija felhív­ta rá a figyelmet, a pekingi eszmecsere előtt magas szintű konzultációt folytattak Saigonnal, s úgy hírlik, a látogatás befe­jeztével ismét első tennivalóként Dél-Vietnamba küldik megbízottjukat. Miért van erre szükség, ha a közleményből, amelyet egyébként egyik fél sem kíván magyarázni, úgyis minden kiderül? Moszkvai megfigyelők általában nyug­talanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen ok­mány, amelyet a világközvélemény ren­delkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégít­heti ki a közvéleményt — állapítják meg Moszkvában — mivel a dokumentumban foglalt fontos megállapítások egy része, például az ázsiai hatalmi törekvésekről való „lemondásról”, illetve az ilyen tö­rekvések „megakadályozásáról” szóló ki­tételek részletesebb magyarázat nélkül igen sokféleképpen értelmezhetők. A sokféle értelmezés közül a legkézenfek­vőbb mindenesetre a külső megfigyelő számára az, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együt­tesen kívánja fenntartani hegemóniáját a térségben. Éliás Béla, az MTI tokiói tudósítója jelenti: Szato miniszterelnök kijelentette a par­lamentben, hogy Tajvant a Kínai Nép­­köztársaság integráns részének tekinti, és elfogadja a békés együttélés öt alapelvét a japán—kínai kapcsolatok rendezésének alapjaként. A japán kormány, feltehetően üzleti körök nyomására, kész levonni a megfe­lelő következtetéseket abból az új hely­zetből, amelyet a kínai—amerikai egyez­kedés idézett elő Délkelet-Ázsiában. Ja­pán monopolista körökben úgy vélik, bűn lenne eleve elveszettnek tekinti azt a versenyt, amely az Egyesült Államok és Japán között folyik a hatalmas kínai piac megszerzéséért. Igaz, hogy a Nixon­­látogatás „övön aluli ütés” volt az ame­rikai ellenfél részéről, de ha Japán idő­ben magához tér és felegyenesedik a ring­­ben, esetleg pontozásos győzelmet arat­hat az Egyesült Államok felett — han­goztatják tokiói üzleti körökben. Megkezdődött 4 az olasz választási kampány (Folytatás az út. oldalról) , dél­után ellenzéki pozícióból veszik föl a harcot a szavazatokért és a demokra­tikus rend erősítéséért. A Kereszténydemokrata Párt titkára, Arnaldo Forlani a Famiglia Cristiana című hetilapnak adott interjúban azt állítja, hogy az egypárti kormány kitar­tott volna a törvényhozási ciklus végéig, azaz a jövő év közepéig, ha­­ bizalmat kapott volna. Forlani szerint pártja nem keresi a „mindenki elleni” harcot, ellen­kezőleg: mindig is a kapcsolatok és a demokratikus szövetségek híve volt. De azt akarja, hogy szövetségeseit mintegy „kielégítően erős pozícióból” választhas­sa meg. Ez utóbbi mondatból kitűnik, hogy a Kereszténydemokrata Párt min­denekelőtt saját pozícióit akarja erősí­teni a választások révén, ugyanakkor homályban hagyja, hogy milyen kor­mányzati formulát tervez a parlament újjáválasztása utáni időkre. A kereszténydemokraták szavainál jó­val egyértelműbbek a szélsőjobboldal szándékai. A monarchista párt a napok­ban tartott kongresszust, s a küldöttek nagy többsége jóváhagyta az újfasiszta Olasz Szociális Mozgalommal kötött ak­­cióegység-megállapodást, amelynek ér­telmében a választásokon közös listát állítanak a fasiszták és a monarchisták. A Nemzeti Jobboldal nevű új tömörülés vezetői nagy reményeket fűznek a vá­lasztásokhoz és nem titkolják, hogy ké­sőbb más jobboldali csoportok csatlako­zására is számítanak. Valószínű, hogy optimista terveiket és reményeiket a li­berálisokra és egyes kereszténydemok­ratákra alapozzák. A jobboldali szélsőségesek azonban nemcsak a szónoki emelvényen juttatják kifejezésre antidemokratikus nézeteiket. Ahol csak tehetik, nem riadnak vissza a provokációktól és a politikai bűntet­tektől sem. Nápolyban például három fasiszta huligán megkéselt egy fiatal tisztviselőt, akinek az volt a „bűne”, hogy néhány nappal korábban segítsé­gére sietett megtámadott társának. A meglehetősen feszült politikai lég­körnek azonban más elemei is vannak, például a szakszervezeti egység megtor­pedózására irányuló szociáldemokrata és republikánus kísérletek, valamint a Ró­mában folyó Valpreda-per, amelynek vádlottai — többségükben anarchisták — állítólag felelősek az 1969. decembe­rében végrehajtott római és milánói bombamerényletekért. Az olaszországi helyzetnek ezek a vonásai is jelzik, hogy a választások tétje nagy: az állampolgá­rok nemcsak pártok és jelöltek között fognak választani, hanem az ország jö­vőjéről is döntenek­­ arról, hogy jobb­oldali restauráció legyen-e, vagy tovább haladjanak a demokrácia, a dolgozó többség érdekeit szolgáló reformok út­ján. Todero Frigyes Jarring New Yorkban Folytatja munkáját az ENSZ megbízottja (Reuter, AP) Hétfőn visszatért New Yorkba Gunnar Jarring, az ENSZ-főtit­­kár közel-keleti különmegbízottja, hogy folytassa közvetítő küldetését. Az ENSZ egyik képviselője szerint Waldheim fő­titkár nagyon hasznosnak találta Jar­ring kairói, ammani és jeruzsálemi út­ját, s azt tanácsolta a svéd diplomatá­nak, utazzék New Yorkba, vegye fel is­mét a kapcsolatot az érintett felekkel. Pillanatnyilag azonban sem az izraeli, sem az egyiptomi, sem a jordániai ENSZ- nagykövet nem tartózkodik a világszer­vezet székhelyén. (MENA, Reuter) Kedden a libanoni fővárosban eltemették a négynapos iz­raeli támadássorozat tíz palesztin halá­los áldozatát. A gyászszertartással egy időben harmincezres tömeg tüntetett Bejrút utcáin az izraeli agresszió ellen, bírálva egyben a libanoni hatóságok, el­sősorban a hadsereg magatartását is, amely — a transzparensek szövege sze­rint — ölbertet kézzel nézte végig az iz­raeli akciót. Egész napos gyászt tartottak a Naba­­tija Palesztinai menekülttáborban is, ahol a vasárnapi légitámadás során nyolcan vesztették életüket, mintegy harmincan pedig megsebesültek. Castro egy magyar tervezésű gyárban Király Ferenc, az MTI tudósítója je­lenti: Dr. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a forradalmi kormán elnöke látogatást tett a havannai­­ gyári Kubai Barátság Üveggyárban.A magyar tervek alapján és magyar segt­séggel épült üvegkombinát üzemel Castro elbeszélgetett a munkásal,­ köztük az ott dolgozó több magyar sz­­­értővel is. Fidel Castro hosszan időzött a ms. gyártmányú pohárkészítő gépsor amelyről az idén 12 millió darab por kerül le. A gyár vezetőivel és munkáiá­val folytatott beszélgetés során azó került, hogy az üvegkombinát szerep játszik a közszükségleti cikkek és gyógyszerek gyártásának fellendítésébe. A látogatás végén Fidel Castro elis­meréssel szólt a fiatal gyár munkáján, és a magyarok segítségéről. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táv­iratot küldött Rafael Passiónak finn kor­mányfővé történt kinevezése alkalmából.

Next