Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)

1972-04-01 / 92. szám

Magyar Hírlap ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1972. ÁPRILIS 1. SZOMBAT 13 TEVE N­APLÓ TEGNAP, PÉNTEKEN, műsorzáró volt az Angya­l-kurtidal. Annak ellenére, hogy az elektronikus szemérmesség — most ne feszegessük, hogy okkal-e, vagy ok nél­kül — a késő estébe utasította Thurzó Gábor tévéjátékát, mi mégis naplónkba iktatjuk a darabbal kapcsolatos észrevé­teleinket. Megköveteli ezt az író rangja, de kivívta magának ezt a jogot a látott mű is. Nem kaptunk gáncstalan remeket. A forgatókönyv alapjául szolgáló szikár kis novella sem volt az. Thurzó először 1949- ben találkozott a témával. Az eltelt, majd negyedszázad során a probléma nem évült el, s hogy most képernyőre került, nyilván nem csupán a műfaj kényszeréből, to­vább formálódott. Ez a változás az író belső fejlődéséről, erkölcsi-társadalmi problémaérzékenységének fokozódásáról ad megbízható jelzést. Az első változatban in médiás rés in­dul a ,,lakli” Kara Eszter históriája. A hab­könnyű kalandocska, melynek ő a „rende­lésre szállított” főhőse, elkomorul. A lány, a fellobbanó szerelem fényében rádöbben arra, hogy eljátszott kis élete az áhított Paradicsom küszöbén kívül rekeszti. Ez a képlet sokkal árnyaltabbá, gazda­gabbá és­­ problematikusabbá válik a tévéjátékban. Nem a mérnök kezdeményez, hanem­­ enyhén Mefisztó barátja, a „majompofa”, Futász Jóska szervezi meg számára ezt a kéretlen szórakozást, a „rendes ember”, feleség és két gyermek várja Eszéken, és egy tengerparti nyaralás, Dalmáciában. Alaposan „megterhelve” indul a vállalko­zásra most már a férfi is. Ha „bücsüköt”, közkézen forgó partnerét múltja miatt űzi el a lángpallosú angyal a végső megoldást kínáló igazi szerelemtől, a mérnököt tár­sadalmi helyzete, ezzel összefüggő etikai normái rekesztik ki a futó örömök para­dicsomából. Thurzó erkölcsi problémákat feszegető drámai fél napja ebben az új megfogalmazásban bizonyos társadalmi hátteret is kap. De vajon, eljut-e a teljes értékű megol­dáshoz az író? Van-e végső szava a felvil­lantott kérdésekkel kapcsolatosan? A fér­finak van-e igaza, aki kissé megpörkölőd­­ve, de visszatér a családi háromszoba komfort fikuszokkal felékesített örömei közé, vagy a lánynak, aki szerelmében „megtisztulva”, ha szerényen is, de jelzi a polgári paradicsomhoz való jogát? Az író is-is választ ad. Ez a tétovaság — vajon lehetséges, hogy ebben a kérdésben nincs is bizonyosság? — érződik a rendezői teljesítményen és a színészi munkán is. Máriássy Félix, a ren­dező, szemmel láthatóan visszafogja az ér­zelmeket, fél a túlszínezéstől, talán a per­­dita-érzelmesség feltörésétől. Bánffy György férfias hitellel játssza el a termé­szetüknél fogva suta szituációk zavarát, a lány tétovasága azonban nem tudatos „alakítás”, hanem szervi bizonytalanság. Gyöngyössy Katalin nem tudott mit kez­deni Kücsük Eszter figurájával. Hogy csu­pán egy példát említsünk, szinte „kihagy­ta” a darab drámai csúcspontját és kul­csát jelentő feleség-,,játékot”. Leírtuk már, nem hibátlan mű Thurzó tévéjátéka. Olyan igényes írói munka azonban, amely megérdemelte a nézők fi­gyelmét. Reméljük, hogy problémái tisz­­tultabb formában és kibontottabban visz­­szatérnek még az alkotó érdeklődésének fókuszába. Aki az angyalt megidézte, an­nak kell megbirkóznia vele a győzelem­ért. MA, SZOMBATON, ünnepi és bőséges választékkal kedveskedik a képernyő. Elő­ször is a kalandok barátainak. Sienkiewicz Michal ura a 13. résszel befejezi pályafu­tását. Bizonyára sokaknak fáj majd a bú­csú a derék „leventétől”. De figyelmes húsvéti ajándékként, az efféle sebekre már a kora délutáni órákban gyógyírt hoz a Bonivar szíve. Nagiskin regényének háromrészes filmváltozata az ünnepeknek afféle könnyű csemegéje lesz. A kacagást Tahi László vígjátéka, a Karikacsapás szervezi. A vígjátéki bonyodalom, melyet a József Attila Színház előadásában rögzí­tettek, a protekció dzsungelében zajlik. A darab motorja Voith Ági és Bodrogi Gyu­la komédiázó kedve. Különleges művészi élményre számíthatnak a sanzon kedve­lői: Gisela May Brecht-dalokat énekel Weil, Dessau és Eisler melódiáira. A Wajda-sorozat, éjszakai előadásban, a Légyfogóval fogja meg az érdeklődést. Bélley Pál A lottó e heti nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a Tamásiban megtartott 13. heti lottó­­sorsoláson a következő számokat húzták ki: 20 24 31 57 73 Az április 3-án megtartandó tárgynyeremény­­sorsoláson a 1­1. játékhét szelvényei vesznek részt. Véget ért a Janus Pannonius tudományos ülésszak A Magyar Tudományos Akadémia — a költő halálának 500. évfordulója alkal­mából — tudományos ülésszakkal adózott Janus Pannonius emlékének. A Pécsett rendezett négynapos irodalomtudományi tanácskozás, amelyen száznál több iro­dalomkutató vett részt, pénteken befejez­te munkáját. Mintegy 35 előadás és szá­mos hozzászólás hangzott el. A magyar irodalmárok mellett belga, csehszlovák, francia, jugoszláv, lengyel, olasz, osztrák és román tudósok ismertették a költő éle­tével és munkásságával kapcsolatos kuta­tásaik eredményét. A tanácskozás to­vábbfejlesztett — kibővített és dokumen­tált — anyagát az Akadémia kiadja. A következő évek során neves kutatók köz­reműködésével elkészítik és megjelente­tik a költő műveinek kritikai kiadását. Távolabbi terv: a Janus Pannonius­­monográfia megírása és kiadása. Vásárlási hajrá az üzletekben Mentesítő vonatok az ünnepeken A péntek és a szombat már az élelmi­szer-kereskedelem ünnep előtti hajrája. Az élelmiszer-kereskedelem gazdag vá­lasztékkal várja a vásárlókat. A húsvét­­ra szánt füstölt húsból, sonkából már sok fogyott — a Csemege-üzletek például a tervezett 11 vagonnyi áruból eddig 7 és felet eladtak, de ez a boltokban szinte meg sem látszik. Az „Éjjel-nappal” élel­miszer-áruház „sonkakirakata” és -osz­tálya például még mindig tömve van áruval. Folyamatosan kapják az üzletek a friss sertés- és marhahússzállítmányo­kat, van elegendő baromfi, s kiapadha­­tatlannak mondják a friss tojásutánpót­lást is. Gondot csak az okoz, hogy aki eddig nem vette meg az alapvető élelmi­szereket, a cukrot, a lisztet, a zsírt, a szombati napon valószínűleg csak sor­baállással juthat áruhoz. A Közért és a Csemege Vállalat az ilyenkor különösen kulcsfontosságú két iparággal, a tejiparral és a sütőiparral, megállapodott a friss szállítmányok me­netrendjében. Eszerint kenyeret és szük­ség szerint tejet még szombaton délután is kapnak a boltok. A három pihenőna­pot egyébként „megszakítja” az élelmi­szer-kereskedelem. Budapesten húsvét­hétfőn mintegy 300 üzlet tart nyitva, friss kenyeret és péksüteményt árusít. A tej­ipar ezen a napon 200 ezer liter tejet szállít a boltokba, s ez elegendő lesz a szerda reggeli nyitásig. A közlekedés két nagy vállalata, a MÁV és a Volán befejezte az ünnepi csúcsforgalmi előkészületeket, most már az utasok zavartalan elszállítása a teen­dő. A vasút péntekre behívta szabadnapos dolgozóit, valamennyi pénztárt kinyitot­ták, készenlétben állnak a mozgó jegy­árusok, s munkához láttak a vasutas tisztképzősök és a szaktanfolyamok hall­gatói is, akik a tájékoztató szolgálatot erősítették meg. Pénteken már 43 men­tesítő vonat közlekedett, a Nyugati pálya­udvarról például tíz kisegítő szerelvény indult. A Keleti pályaudvar kilenc me­­tesítő vonattal erősítette meg a miskolci fővonalat ezen a napon. Az ünnepi for­galomban egyébként a szokásosnál 234- gyel több vonat áll az utasok rendelke­zésére. A Volán Tröszt vállalatai az ünnep előtt és alatt országosan 3200 mentesítő járattal szolgálják a csúcsforgalom za­vartalan lebonyolítását. A legtöbb kise­gítő járatot a tapasztalatoknak megfele­lően Budapestről Jászberénybe, Kalocsá­ra, Bajára, Mohácsra, Kerekegyházára, Tiszakécskére indítják. Megerősítik a Mátrába, a Bakonyba, a Dunakanyarba közlekedő járatokat. Az első mentesítő buszokat — szám szerint mintegy hetvenet — pénteken délután indították az Engels téri pálya­udvarról, ahonnan szombaton újabb 130—140 kisegítő kocsi szállítja az uta­sokat. Miután a pályaudvaron a követ­kező napokban a szokásosnál két és félszer több kocsi fordul meg, pótpálya­udvart létesítenek. A Szent István téren szombaton reggeltől megtiltják a parko­lást. Ott várakoznak majd az indulásra előkészített tartalék kocsik. Tizennyolc halott Több mint száz himlőbeteg Jugoszláviában A Politika című belgrádi napilap pén­teki számában újabb — mint közli, meg­bízható forrásból származó, de hivatalo­san meg nem erősített — számadatokat közöl a Jugoszláviában csütörtök este történt feketehimlő-megbetegedésekről. Ebből kitűnik, hogy eddig 131-en bete­gedtek meg és közülük 18-an haltak meg. A lap közlése szerint az újabb megbe­tegedések — egy Corna Gora-it kivéve — a már elkülönített személyek között je­lentkeztek. A Corna Gora Köztársaságban levő Plav helységben (Koszovó tarto­mány közvetlen közelében) a betegséget egy 52 éves földműves kapta meg, aki meglátogatta a Gyakovica (a betegség ko­szovói központja) községben élő lányát. A beteget és mindazokat, akik vele kap­csolatban voltak, azonnal elkülönítették. Ausztriában továbbra is nagy erőfeszí­téseket tesznek, hogy a himlő behatolását megakadályozzák. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a húsvéti ünnepekre sok ezer jugoszláv vendégmunkás utazik ha­za, őket viszont csak oltással engedik át az osztrák—jugoszláv határon. Bécsben kevésnek bizonyult a város több helyén megnyitott oltási hely. A város több más helyén gyorsan újabb egészségügyi állo­mást kellett nyitni. Az egyiptomi hatóságok széles körű ol­tási kampányba kezdtek. Mint az egész­ségügyi minisztérium közölte, a kam­pánynak az a célja, hogy megakadályoz­zák a fekete himlő esetleges kitörését az EAK-ban. John Munro közegészségügyi miniszter csütörtökön közölte, hogy az Európából Kanadába érkező utasok oltási bizonyít­ványait szigorúan ellenőrzik, tekintettel a járványra. Az oltási bizonyítvány nél­kül érkező utazókat a helyszínen oltják be, illetve szükség esetén karanténba he­lyezik. Szaloniki orvosait készültségbe helyez­ték annak megakadályozása érdekében,­­hogy a feketehimlő-járvány Jugoszlávia határain át bejusson Görögországba. Gö­rögországban pénteken bejelentették, hogy a Jugoszláviából érkező utasoknak himlőellenes oltási bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, továbbá Macedónia és Trácia lakosságát felszólították, hogy ol­tassa be magát a járvány ellen. Meleg kirándulóidő várható Közép- és Nyugat-Európában a hét vé­gére visszatért a melegebb idő, újból 14 —17 fokos a hőmérséklet. A további jó időt a nyugat felől köze­ledő hűvös levegő veszélyezteti, ami szombaton éri el hazánkat. Ez a kirán­dulók programját azonban nem érinti, mert csak kisebb felhősödés és néhány futó zápor jelzi érkezését, a meleg, napos idő marad. A címnek van értelme, csu­pán meg kell fejteni. Ugyanis: rejtvény és nem is könnyű. Ezt Karinthy Frigyes vallotta be. Három hétig tör­te a fejét, megpróbálta a sai­son szót „évad”-nak, magya­rul, seasohnek, angolul és Fahrzeitnak, németül. Csupán addig jutott el, hogyha igaz Hamlet mondása: „nincs rossz és jó, csak a gondolatban, az is igaz, hogy nincs titok és megoldás, csak az elemző érte­lem számára”. Mire e tárca végére érnek, a megoldás is az ölükbe hul­lik. Addig is szóljunk arról, aminek csábító piros-barnája ma lépten-nyomon a szemünk­be ötlik, s amelynek illata fel­vonja az emlékezés zsilipeit, beszéljünk a­­ sonkáról. Min­denki ismerni véli, pedig léte melő misztérium és tudomá­nyos probléma. „Már a régi rómaiak is is­merték a bőrt” és a pernát, sőt a perna convoluta-t, vagyis a sonkát és annak „kötözött” változatát. Viszont az óitáliai oszkuszok néptörzsének egyik istennőjét ugyanígy nevezték. Egyes merészebb elmék arra gondolhatnak, hogy a tavaszi istenségek körében helyet fog­laló Perna és a húsvéti sonka valahol a mitikus mélyben összekapcsolódik egymással. Merész feltevés. Ennél jóval szolidabb állítás, de tény, hogy hazánk földjén az első sonká­kat a kelták pácolták, füstöl­ték a Bakony makkján hízott sertésekből. Honfoglaló őseink sonkafo­gyasztásával kapcsolatosan megoszlik a tudósok vélemé­nye. Egyesek szerint nem tar­tozott étrendjükhöz, mert alig­ha terelhettek magukkal kon­­dákat a nyugatra vonulás so­rán; mások amellett érvelnek, hogy a borjú nagyságú „sza­­lontai sertés” keleti hozomá­nyunk. Ami tény: már az Ár­pád-kor idején oklevelekbe foglalták, hogy „ahová a ki­rály úr disznaja jár legelni, oda járjon az apát úré is”, továbbá megszületett az a köz­mondás, hogy „jobb egy só­­dar, mint egy sógor” ... A nyelvészek szerint mind a sódart, ezt a „lapockából ké­szített füstölt húst”, mind a sonkát, a pácolt és füstölt combhúst a „sógortól” lestük volt el. A mi sódarunk a né­met Schusterből (váll) szár­mazik, a sonkánk pedig a Schanke-ból ered. Ugyanis, nemcsak mifelénk ünnepi eledel ez, nagy becs­ben tartják Európa-szerte, Westphaliától Prágáig, York­tól Parmáig, ahol nem csupán az ibolyák illatoznak húsvét idején, hanem a prosciutto di Parma is. A belgák a jambon d’Ardennes-szel büszkélked­nek, spanyol híresség a jamon serrano, a Huelva vidékéről, ahol is hóba temetve érlelik a becses combokat. Említhet­nék az olaszok sonkából el­fajzott zampinóját, vagy a Virginia ham­ét,­ az Egyesült Államokból, amelynek „nyers­anyaga” amerikai mogyorón hízott és alma- meg hickory­­fa füstjén nemesedett sonká­vá, de érjük be szerényen, sőt nem is olyan szerényen, mert remek étel — a csülökkel. A nyelvészek számára titok, nem tudják megfejteni a szó ere­detét, a nyelvek számára öröm, ha jó reszelt forma ke­rül mellé. Ezennel hazai és ünnepi tá­jakra kanyarodtunk vissza. Hajdanában a sonkák sonká­ja — a kassai volt. Emlékeze­tét a Magyar Nemzeti Gazda 1814. évi kötete őrizte meg számunkra. A Krúdy által is gyakran emlegetett kassai só­­dar pácolása ekként történt: „Végy fél font salétromot, há­rom font közönséges sót, min­­deniket porrá törve. Végy még három marok fokhagymát, meg annyi fenyőmagot, ezeket is jól megtörve, vegyítsd össze jóformán. Ezzel dörzsöld meg erősen a már villával jól meg­­szurkált sódarakat és rakos­gasd be egybe, sózás közben egy kis félfenekű átalakba, kemény nyomkodással és fe­nekeid be, hogy levegő ne fér­jen hozzá. Négy hétig henger­­­gesd, mint az uborkát szokás, egy oldalról másikra, fenékről fenékre. Akkor aztán szedd ki, aggasd fel egy heti füstre, innen akaszd föl száraz, szel­­lős helyre — eláll akármed­dig, a színe, s íze hatalmas.” Ugye, ezek után világos a címül adott rejtvény megfej­tése? Karinthy, mint mondot­tuk, nem boldogult vele, szin­te belebetegedett a dologba. Kas­saison­ka ... „Egy napon ötéves unokaöcsém, aki akkor tanult olvasni, meglátta jegy­zeteim között és silabizálni kezdte. És egy fél perc alatt elolvasta, magyar nyelven, így: Kassai sonka.” byp Kas­saison­ka AE 21-19 A keresztutcánál — mielőtt lelépnék a járdáról — beidegzett ösztönnel balra pil­lantok. Látom, legalább kétszáz méterről közelít egy autó. — Mindenesetre biztonsá­gos távolságnak tűnik, még bőven átérhetek a túlsó oldalra. Elindulok. A kocsi ebben a pillanatban felgyorsul, s nyolcvanas tem­póban vágtat felém, majd gumisikoltás és fékcsikorgás hallatszik: harminc centiméter­nyire tőlem megáll. Egy pillanatra látom csak a Polski-Fiat vezetőjét, nevet. Élvezi, hogy megijesztett. Rákapcsol, s mintha csak a próbapályán lenne, pillanatok alatt dö­rögve eltűnik a Nagykörút felé. Mire végiggondoltam, milyen kár, hogy nem jegyeztem meg a rendszámot, ámokfutó autósom - immáron visszafelé - rohanva, csikorogva fékez. — Valami nem tetszik? — szól ki a vezető az ablakon. — Fel kellene magát jelenteni - mondom. — Szándékos veszélyeztetés, felelőtlenség így vezetni. - Próbálja csak meg szakikám - hang­zik a válasz. - Tudja, kinek a kocsija ez? - És pillanatnyi szünet után megnevezi a tekintélyes közintézményt a kocsi gazdája­ként. Miért gondolja, hogy e tekintélyes köz­intézmény politikai súlya, közéleti rangja egyben az ő teljesen magánúton elkövetett hatalmaskodását alkalomadtán fedezni lenne hajlandó­­ rejtély. Nem ártana felvilágo­sítani arról, hogy téved, s hogy a közleke­dési vandalizmusra nincs mentség. A Polski- Fiat egyébként az AE 21-19-es forgalmi rend­számot viseli. G. P.

Next