Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)

1972-04-06 / 95. szám

Magyar Hírlap­mzetközi politika (­­ 1972. ÁPRILIS 6, CSÜTÖRTÖK 5 Brandt nyilatkozata az Izvesztyijában A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok fejlesztése (TASZSZ) Willy Brandt bonni kancel­lár a szovjet—nyugatnémet szerződés ra­tifikálásával, valamint a szovjet—nyugat­német kapcsolatok fejlődésével összefüg­gő kérdésekről nyilatkozott szerdán az Izvesztyija tudósítójának. A kancellár a többi között a követke­zőket mondotta: " A ratifikálással kapcsolatos vita az országban olyan lendületet öltött, és olyan hévvel folyik, amilyenre eddig még alig volt példa, legfeljebb az 50-es években, amikor a nyugati szerződésekkel kapcso­latos viták folytak. Ha viszont a moszk­vai szerződés jelentőségét nézzük, akkor nem szabad csodálkoznunk azon, hogy miért folynak körülötte ilyen átfogó és heves viták. Ez újból azt bizonyítja, hogy az NSZK és a Szovjetunió szerződése valójában új lapot jelent a két állam kap­csolatának fejlődésében. A második világháborúval kapcsolatos kölcsönös bizalmatlanságot érintve, Brandt rámutatott: lényegében arról van szó, tudunk-e elég erősek és bátrak len­ni ahhoz, hogy közösen lerakjuk a biza­lom alapjait, és ezen az alapon felépít­sük a hatékony együttműködést. Meggyő­ződésem, hogy a ratifikációs folyamat számos részletének és kitételének meg­vizsgálása után a súlypont a fő kérdések­re helyeződik át, és végül is ezekben a kérdésekben kerül sor majd a döntésekre. A kancellár a továbbiakban elmondot­ta, hogy a szerződés ratifikálása után ko­moly alap lesz a további fejlődésre. Ha pedig az NSZK és a Szovjetunió kapcso­latai ugyanúgy fejlődnek, mint Francia­­országé és a Szovjetunióé, akkor ez nagy eredmény lesz. — Már most világos, hogy a jó szovjet —nyugatnémet kapcsolatok egészében vé­ve pozitív hatást gyakorolnak az európai politikai légkörre. Az európai államok történelmi feladatok előtt állnak. Olyan jövőt kell kiépíteniük, amelyben a külön­böző társadalmi rendszertől független együttműködés jobban biztosítja a békét, mint az ellenséges szembenállás. A kancellár sürgette a gazdasági együttműködés fejlesztését. Mint mondot­ta, e téren nagy lehetőségeket lát, s ezek a lehetőségek természetüknél fogva túl­lépik a két állam közötti megállapodások kereteit. Szövetségeseinkkel együtt kü­­lön-külön erőfeszítéseket kell tennünk kellő körültekintéssel annak érdekében, hogy előmozdítsuk egy olyan fejlődés megindulását, amelyben nincs szükség a fegyverkezési hajszára. Az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet az azon részt vevő államok számára lehető­séget nyújt, hogy megtegyék az első lé­péseket, és felvázolják az utat a további előrehaladáshoz. Brandt végezetül hang­súlyozta, hogy miután a két ország kö­zött 1945-ben véget ért a háború, és 1970- ben megszűnt a hidegháború, itt az ideje, hogy a közös és az egyetemes érdekektől vezér­elve munkálkodjanak a tartós béke megteremtésén. Schütz állásfoglalása a ratifikálás mellett (DPA) Klaus Schütz, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere szerdán sajtó­­értekezletet tartott a schönebergi város­házán. Elégedetten nyilatkozott a nyugat­berlini lakosok berlini, illetve NDK-beli húsvéti látogatásairól. Nyomatékosan alá­húzta, hogy az NDK hatóságai „hatéko­nyan és zökkenőmentesen” bonyolították le a látogatási, illetve határátkelés ak­ciót. Felhívta a figyelmet a szovjet—nyugat­német, illetve a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása és a Nyugat-Ber­­linre vonatkozó megállapodások közötti összefüggésre. Nyugat-Berlin polgárai ne­vében hangsúlyozottan sürgette a bonni szövetségi tanács és a szövetségi gyűlés tagjait, hogy járuljanak hozzá a Moszk­vában és a Varsóban aláírt szerződés tör­vénybe iktatásához. Az NDK által lehe­tővé tett húsvéti látogatások „tanulságát” remélhetőleg azok is megértették — mon­dotta —, akik eddig azt hitték, hogy ta­gadhatják az úgynevezett „keleti szerző­dések” és a nyugat-berlini megállapodá­sok közötti összefüggést, s elszigetelt fo­lyamatnak tekintik a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos fejleményeket. Schütz határozottan cáfolta azt az ál­lítást, amely szerint a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás, s az ah­hoz kapcsolódó német államközi megál­lapodások a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifiká­lása nélkül is jogerőre emelkednek. Meg­fogalmazása szerint ez az állítás „több mint meggondolatlan”. A nyugat-berliniek számára az NDK ál­tal nagyvonalúan és egyoldalúan lehetővé tett húsvéti látogatások határideje szer­dán éjfélkor lejárt. Az NDK hatóságai a nyugati hírügynökségi jelentések szerint — az akció utolsó napján is gördüléke­nyen és barátságosan intézték a formali­tásokat. Jelentések a dél-vietnami harcokról (Folytatás az 1. oldalról) (TASZSZ) A dél-vietnami nemzeti fel­szabadító erők az elmúlt öt nap alatt kiemelkedő sikereket értek el az ellen­séges alakulatokkal szemben — jelentette ki a TASZSZ tudósítójának Ly Van Lau, a DIFK párizsi küldöttségének tagja. Az Egyesült Államok által támogatott saigo­­ni hadsereg vereségei, a dél-vietnami ha­zafiak sikerei a nemzeti felszabadító erők magas fokú harckészségéről és a bábre­zsim katonáinak teljes demoralizálódásá­­ról tanúskodnak.­­ A felszabadító egységek győzelmes előrenyomulását a helyi lakosság min­denhol rokonszenvvel fogadja. A saigoni rendszer és az úgynevezett polgári vé­delem egységei sok esetben ellenállás nélkül megadták magukat, vagy a népi erők oldalára állnak át.­­ A hazafias erők sikerei azt mutat­ják, hogy Thieu rendszere népszerűtlen, és amerikai támogatás nélkül nem tudna szembeszállni az egész lakosság támoga­tását élvező felszabadító hadsereg táma­dásaival — mondotta a DIFK küldötte. Lu Van Sau a párizsi értekezletnek amerikai és saigoni részről történt meg­szakítását súlyos szabotázscselekmény­nek minősítette, majd hangoztatta: az értekezlet bojkottálása ismét feltárja, hogy az Egyesült Államok a vietnami kérdést nem békés eszközökkel, hanem katonai úton szeretné rendezni. Sek óta újabb és újabb időpontokat meg­jelölve jósolja a hazafias erők „küszö­bönálló” támadását, s ezzel próbálja iga­zolni a VDK ellen fokozódó amerikai légi háborút, a felszabadító erők támadá­sának átütő ereje, színhelye és jellege egyaránt meghökkentette Washingtont. A helyszíni harctéri tudósítások és a wa­shingtoni kommentátorok egyöntetűen kiemelik: félelmetes erejű rakéta légel­hárító tűz fedezete alatt nyomulnak elő­re a nehéz fegyverekkel és nagy átütő­erejű harckocsizó alakulatokkal támoga­tott hazafias erők. Az amerikai főváros politikai megfi­gyelői a cseppfolyós helyzetben csupán azt tekintik bizonyosnak, hogy a vietna­mi háború ismét az elnökválasztási küz­delem középpontjába kerül. Washingtoni visszhang Köves Tibor, az MTI washingtoni tu­dósítója jelenti: Nixon elnök különleges külpolitikai tanácskozó testületet hívott össze a viet­nami hazafias erők offenzívája nyomán kialakult helyzet megvitatására. A Fehér Ház szóvivője hangoztatta, hogy az of­­fenzíva, amely a Pentagon szerint a leg­nagyobb az 1968-as Tet-offenzíva óta, „nem hátráltatja az am­erikai csapatok kivonását”. Jóllehet a Nixon-kormány már hóna­ Finisben az olasz választási kampány Magyar Péter, az MTI tudósítója je­lenti: Megkezdődött a május 7-i olaszországi választások előtti időszak utolsó, legkiéle­­zettebb szakasza. A választási gyűlések sűrűn követik egymást, a pártok teljes erővel folytatják kampányukat, s a sajtó, a rádió és a tv is főként a választási pro­paganda szolgálatában áll. A beszédek egyre inkább a választások utáni kérdésekkel foglalkoznak, a jövendő kormány összetételéről és programjáról folyik a vita. A kormányzó kereszténydemokrata párt kettős játékot folytat. Egyrészt az „ellen­tétes szélsőségek” jelszavával félrevezető módon egyenlőségjelet igyekszik tenni az újfasizmus és a kommunisták közé, így akarván megakadályozni a szavazók po­larizálódását és a baloldali erők előretö­rését. Másrészt nyitva hagyja az ajtót a választások után lehetséges koalíciós kormánycsoportosulások mindegyike előtt, hogy a szavazás eredményétől füg­gően szabadon választhassa meg jöven­dő partnereit. Andreotti miniszterelnök Genovában mondott választási beszédében többször is azt hangsúlyozta, hogy „nem a­­formálnv­formula a fontos, hanem a politikai prog­ram”, holott korábban a keresztényde­mokraták mindig éppen a formulák ürü­gyével bújtak ki a határozott program­vállalások kötelezettsége alól. Most tak­tikájuk arra irányul, hogy a tíz eszten­deig követett középbal formula helyébe a liberálisokkal kötendő centrista szövet­séget állítsák. A Szocialista Párt rámutat e taktika kétszínűségére: a kereszténydemokraták most programról beszélnek, viszont tíz éven át következetesen meggátolták a szocialisták és a baloldal reformtörekvé­seinek realizálását. Az Olasz Kommunista Párt ismételten leleplezi, mennyire téves és hamis a ke­reszténydemokraták „ellentétes szélsősé­gek” jelszava, amely egy kalap alá veszi a fasiszták utódait és a fasizmus elleni áldozatos harc legfőbb erejét — a kom­munistákat. Az Olasz KP a „vörös tarto­mányokban” bebizonyította, hogy tud kormányozni, éppen ezért a kommunisták a baloldalra épülő új kormánytöbbséget és teljes demokratikus fordulatot javasol­nak alternatívaként, nem pedig a közép­bal egy újabb változatát — hangoztatják az Olasz Kommunista Párt vezetői -----------m — Csökkent a feszültség Észak-Írországban Nixon elnök az Ír Köztársaságba is ellátogat? (MTI) Észak-Írországban különösebb incidens nélkül zajlottak le az 1916-os ír felkelés halottaira emlékeztető húsvéti felvonulások és az újraegyesítés ellen szervezett protestáns tüntetések. William Whitelaw, a brit kormány ír ügyekkel foglalkozó új minisztere, aki az ünnepek után költözött be a feloszlatott protestáns önkormányzat székhelyére, a Stormont­­kastélyba, hírek szerint a régi kormány által kimondott felvonulási tilalom meg­szüntetését fontolgatja. A tilalom, a ja­nuár 30-i londonderryi vérontás megráz­kódtatásai után csak technikailag van ér­vényben. Az angol katonák legfőbb gond­ja az, hogy megszabaduljanak az állandó konfrontáció terheitől. Emellett a most következő hetek olyan évfordulókat hoz­nak, amelyek megünneplésére a protes­tánsoknak van okuk. Whitelaw — mint közölték — hozzálá­tott a bírósági ítélet nélkül internált 700 ember aktáinak átszűréséhez. A BBC te­levízió kommentátora szerint azt várják, hogy a belső hatalomátvétel után London békülékeny gesztusként szabadon bocsát 40 embert az internáltak közül, mintegy érzékeltetve, hogy ha csökkent a feszült­ség, akkor szó lehet további táborlakók szabadon bocsátásáról is. Szerdán Belfastban két helyen robbant pokolgép, de Londonderryben, a katoli­kusoknak ebben a másik nagy ellenállási pontján, tovább tartott a tűzszünet. Washingtonban bejelentették, hogy a május 22-re Moszkvába készülő Nixon el­nök esetleg megszakítja a szovjet fővá­rosba vezető repülőútját az Ír Köztársa­ság valamelyik repülőterén. A hírt hiva­talos londoni körök úgy kommentálták, hogy Írország baráti állam lévén, a brit kormánynak nem lehet oka panaszra a kitérő miatt. Londoni diplomáciai körök­ben azonban elterjedt a hír, hogy a fele­lős londoni tényezők barátságtalannak minősítik Nixon gesztusát, amelynek be nem vallott célja: újabb szavazatok gyűj­tése az amerikai ír lakosság köréből. Muskie veresége Egy amerikai próbaválasztás tanulságai (MTI) McGovern szenátor a „nagy győztes”, Muskie szenátor a „nagy vesz­tes” — így összegezik amerikai választási, szakértők a Wisconsin államban kedden lezajlott próbaválasztás kimenetelét. Az ismét teljes létszámban induló 11 tagú demokrata párti elnökjelölt mezőny élére törve a szavazatok 98 százalékának összeszámlálása után 30 százalékkal első­ként futott be Georges McGovern, a párt liberális balszárnyának képviselője, a vietnami háború legkövetkezetesebb bí­rálója. 22 százalékkal második helyen végzett Georges Wallace alabamai kormányzó, aki gátlástalan faji és szociáldemagógiá­­val takarítja be a politikailag legelmara­dottabb rétegek tiltakozó szavazatait. Hubert Humphrey szenátor, ki a demok­rata pártcentrumtól „jobbra ingadozva” intézett kihívást a centrumtól „balra in­gadozó” Muskie ellen, 21 százalékkal lett a harmadik. Muskie mindössze 10 száza­lékot kapott, s gyenge negyedik helye­zése végzetesnek bizonyulhat elnökjelölti reményei szempontjából. A jobboldali programmal fellépő Henry Jackson sze­nátor a szavazók 8 százalékának támoga­tását nyerte el, s John Lindsay, akinek politikai programja csaknem azonos McGovernéval, 7 százalékot kapott. Muskie veresége és Humphrey gyenge szereplése egyaránt a hagyományos párt­centrum vonzóerejének hiányát tanúsítja. McGovern úgy nyilatkozott, hogy mostani győzelme „óriási lépés” a demokrata pár­ti elnökjelöltség elnyerése, illetve a Ni­xon elnök ellen kivívandó „döntő győze­lem” felé. Mirk© Tepavac közel-keleti tárgyalásai (MENA, Reuter) Mirko Tepavac ju­goszláv külügyminiszter szerdán meg­kezdte hivatalos tárgyalásait Khalil Abu­­hamad libanoni külügyminiszterrel. A fe­lek megvitatták a Husszein-terv nyomán előállott jordániai politikai helyzetet, és a jugoszláv—libanoni kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket. A mintegy kétórás tanácskozás befejeztével Abuhamad új­ságírók előtt kijelentette: tárgyaló part­nere teljes megértéséről és támogatásáról biztosította Libanonnak azt az álláspont­ját, hogy ki kell vonni az izraeli csapato­kat a megszállt arab területekről, és hely­re kell állítani a palesztin nép jogait. Kedden Damaszkuszban közös közle­ményt adtak ki a jugoszláv külügymi­niszter szíriai tárgyalásairól. Damaszkuszi tartózkodása során Tepa­vac találkozott Asszad elnökkel Kalafavi miniszterelnökkel, és több ízben tárgyalt kollégájával, Abdel Halim Khaddammal. A közlemény határozottan elítéli Izrael agresszív, terjeszkedő politikáját, s kö­veteli a megszálló csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását az 1967. június 5-e után megszállt területekről. Mindkét ország kedvezően ítéli meg az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet összehívását, ugyanakkor kifeje­zést adnak annak a véleményüknek, hogy „nincs biztonság Európában a közel-ke­leti és a földközi-tengeri helyzet figye­lembevétele nélkül”. MSZK—libanoni eszmecsere (UPI) Horst Grunert, az NDK külügy­minisztériumának magas rangú tisztvise­lője kedd este Bejrútban átadta Khalil Abuhamad libanoni külügyminiszternek Otto Winter külügyminiszter üzenetét. A felek megbeszélést tartottak, amely­nek középpontjában a két ország normá­lis diplomáciai kapcsolatfelvételére vo­natkozó kérdések voltak. Az NDK-nak 1955 óta kereskedelmi képviselete van a libanoni fővárosban, s ez konzulátusi funkciókat is betölt. Szaeb Szalam mi­niszterelnök nemrég kijelentette, hogy hamarosan „pozitív irányú változás lesz a Libanon és az NDK viszonyában. Gromiko—Szingh találkozó (TASZSZ) Gromiko szovjet külügymi­niszter szerdán fogadta a Moszkvában tartózkodó Szvaran Szingh indiai kül­ügyminisztert. A meleg, baráti légkörű tárgyalásokon a külügyminiszterek véle­ményt cseréltek a szovjet—indiai kapcso­latokról, a hindusztáni félsziget helyze­téről, valamint számos időszerű nemzet­közi problémákról. Az indiai külügymi­niszter szerdán hazautazott. Ceausescu Alexandriában (Agerpres) Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a román ál­lamtanács elnöke, aki jelenleg Egyiptom­ban időzik, kedden látogatást tett az or­szág legnagyobb földközi-tengeri kikötő­jében, Alexandriában. Marokkói kormányalakítás (Reuter, AFP) II. Hasszán marokkói uralkodó, a hivatalban levő miniszterel­nököt, Karim Lamranit bízta meg a rég­óta esedékes „átmeneti” kormány meg­alakításával. Ebben a kormányban — az előzetes hí­rekkel ellentétben — nem vesznek részt az ellenzékben levő fő politikai pártok képviselői.

Next