Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)

1972-04-08 / 97. szám

2X972. A PR irts /Szombat ^ 1 az Ai körkép y' *VH/L Magyar Hlámp A Mirrs­httertanács napirendjén /Új rendelet a közegészségügyi és járványügyi felügyeletről A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény megszüntette a járási tanácsokat és a megyei városok kerületi tanácsait, he­lyettük igazgatási szerveket — hivatalo­kat — hoztak létre. Ezzel összefüggésben kellett intézkedni arról, hová tartozzék a járásokban, illetve a megyei városok kerületeiben működő közegészségügyi­járványügyi szervezet, amelynek az otta­ni tanácsok voltak a gazdái, fenntartói. Az átszervezés következtében szükséges­sé vált módosításokat rendezi az új jog­szabály. A most elfogadott jogszabály­ban változatlanul érvényesül az a koráb­bi kormányrendelkezés, amely szerint az egészségügyi miniszter a népgazdaság valamennyi ágára kiterjedő, országos fel­ügyeletet gyakorol a közegészségügy­­járványügy fölött, s ezzel kapcsolatban hatósági jogköre van. Ezt a feladatkörét és jogkörét az Állami Közegészségügyi- Járványügyi Felügyelet útján látja el. A felügyelet helyi szervei a közegészség­ügyi-járványügyi intézmények, a köz­egészségügyi-járványügyi szolgálat és a közegészségügyi-járványügyi kirendelt­ség keretében működnek s végzik ható­sági tevékenységüket. A felügyelőség, il­letve a felügyelő a tanácsi szervezettől független hatóság, csak a felettes felügye­lőnek van alárendelve. A közegészségügyi-járványügyi munka és a hatósági tevékenység szorosan össze­függ egymással, mert a felügyelők által végzett hatósági tevékenység alapjául szolgáló vizsgálatok és más feladatok el­látását az intézményhálózat biztosítja. Ez az intézményi (laboratóriumi) háttér teszi lehetővé számukra a munka szak­szerű elvégzését, s ad alapot arra, hogy hatósági határozatokat hozzanak (pél­dául járványveszély, fertőtlenítés, kör­nyezeti ártalmak leküzdése stb.). Fontos elvként érvényesül az új jog­szabályban: a lakosság egészségvédelme, az ember környezetére káros tényezők hatásának csökkentése, valamint a jár­ványok megelőzése érdekében szükséges, hogy a felügyelő a helyi érdekek befo­lyásától mentesen — a közegészségügyi­járványügyi feladatok szem előtt tartá­sával— tudja hatósági tevékenységét végezni. A felügyelet, helyi szervezete az új sza­bályozás szerint úgy módosul, hogy a volt járási tanácsok, illetve a megyei váro­sok kerületi tanácsai által fenntartott közegészségügyi-járványügyi szervezet a jövőben a megyei tanácshoz tartozó köz­egészségügyi-járványügyi állomás kiren­deltségeként működik. Az átszervezés szükségességét és he­lyességét támasztja alá egyébként az is, hogy a megyék, illetve megyei városok nagy többségében — a megyei tanács vk határozata alapján — a jogszabályban meghatározott szervezeti keretek között — a KÖJÁL kirendeltségeként — igen jól működnek a közegészségügyi-járvány­ügyi intézmények és felügyelőségek. Jelenleg négy megyei városban — Deb­recenben, Miskolcon, Pécsett és Szege­den — működik megyei városi KÖJÁL. Az elmúlt évben alakult Győr megyei városban KÖJÁL-t nem létesítettek, gaz­dasági és szakmai meggondolások alap­ján. Nem indokolt megalakítani a jövő­ben létesülő új megyei városokban sem, hiszen azokat már eddig is a meglevő megyei intézmények látták el. Ennek megfelelően Győr és a jövőben megala­kuló megyei városok közegészségügyi-jár­­ványügyi szervezete a városokéval azo­nos formában működik majd. A meg­levő megyei városi KÖJÁL-okat pedig — a szükséges feltételek megteremtése után — beolvasztják a megyei KÖJÁL- ba. Az új jogszabály a tanácstörvény ren­delkezéseivel összhangban szabályozza a kinevezési jogosultságot, mégpedig úgy, hogy a közegészségügyi-járványügyi fel­ügyelők kinevezéséhez a felettes szerv részére nem hozzájárulást, hanem véle­ményezési jogot biztosít. Az új kormányrendelet olyan felada­tokat is tartalmaz, amelyeket a köz­egészségügyi-járványügyi szervek eddig is elláttak, azonban jogszabály azokat nem rendezte, így például járvány, jár­ványveszély megállapítása, a szükséges intézkedések meghatározása. A rendelet egyes, járványüggyel kapcsolatos felada­tokat (például karantén részére szüksé­ges épületek igénybevétele, tömegláto­­gatottságú intézmények működésének szüneteltetése súlyos járványveszély ese­tén) a megyei tanács elnökének hatás­körébe utal. is____ ráncos arcú, idős komor, mogorva, férfi ült a téren árválkodó padon a jókor jött tavaszi nap­fény özönében. Maga elé nézett. Se lá­tott, se hallott. Tekintete fagyos, eluta­sító volt. Ismerősnek tetszett az arca, át­vágtam hát a téren, hogy közelebbről is megnézzem. Alig öt lépésnyire voltam tőle, amikor megismertem. Fűtő, az isko­la fűtője már esztendők óta. — Jó napot. Nincs véletlenül egy szál gyufája? — álltam meg előtte. — Nincs — mondta elutasítóan, aztán, amikor felderengett benne, hogy tulaj­donképpen ismerjük egymást az iskolá­ból, ahol én a szülői munkaközösség tag­ja voltam, szelíden hozzátette: — gyufám nincs, de gyújtóm van. Leültem mellé. Rágyújtottunk. Néhány pillanatig szótlanul néztük a bodor, gyor­san elszálló füstcsíkokat, aztán megje­gyeztem : — Meleg van. Megjött a tavasz. — Igen. Rövidesen megjönnek a fecs­kék, érzem. Engem meg itt esz a fene — fakadt ki. — Mi baj van? — Semmi — legyintett. — Úgyis hiába mondanám. Nem érti azt meg a városi ember, amit én ilyenkor érzek. Bólogattam, hogy igaza van, és hallgat­tam, vártam, hogy tovább folytassa. So­káig kellett várnom. Már a második ci­garettára is rágyújtottunk, amikor las­san, ki-kiszakadó mondatokkal elém tár­ta kedvetlensége okát.­­ J­­p már, hogy amikor el- VJf eSZTenne­e húzott a falu felett az utolsó vándormadárral is, felkereke­dett és feljött Pestre fűtőnek. Az iskolá­hoz egy komája szerezte be. Örült a hely­nek, mert a kereset mellett lakást is ka­pott. Egy csepp kis szobát, ahová az előd­je egy heverőfélét állított be. Tavasztól őszig a tsz növénytermelési brigádjában dolgozott. Télen soha sem­miféle munka nem akadt, ő meg nem bírt négy, öt hónapig tétlenkedni. A ke- ilyenkor, tavasszal reset is jól jött. A négy gyerek közül még csak egy a kereső, egy ipari tanuló, kettő meg iskolás. — Ez a tél nagyon meggyötört — mondta. — Miért? Hiszen jóformán nem is volt tél. — Ez a baj. Ha hideg van, akkor én végzem a munkámat, és minden rendben, így meg csak gyötrődöm. Szüntelenül ar­ra gondolok, hogy otthon már ásni kelle­ne a kertet, készíteni az ágyakat a sárga­répának, petrezselyemnek. A kertben há­rom sor fát ültettem, az udvart megfor­gattam, szőlőt telepítettem bele. A fákat már metszeni lehetne, tisztogatni. Hama­rosan bontani lehet a szőlőt is... Mire a tsz-ben megkezdődik a munka, én már a ház körül mindent elrendezek. Most meg korábban jött a tavasz, és én nem moz­dulhatok. Meg is fogadtam, hogy többet nem vállalom a fűtést. —­ Sokan vannak itt a faluból fűtők? — Nyolcan. Hatan iskolában dolgo­zunk, ketten meg a vendéglátónál. Hív­tak engem­­is oda, egy százassal többet ígértek, de nem mentem, mert nem volt szívem becsapni az iskolát. Persze, nem jártam rosszul, mert a tanárok meg a szülők, mármint a szülői munkaközösség szép kis csomaggal leptek meg karácsony előtt. Tudja, ezért is nehéz a helyzetem. Ha rosszul bánnának velem, ha bántaná­nak, akkor most nyugodt lélekkel vál­lamra venném a nagy ujjast, és utaznék haza.­­ Egyszer már megtörtént ez vel egyszer már sem , mosolyodott el. — Régen, nagyon régen. Ötvennégy­ben vagy ötvenötben történt. Építkezésen dolgoztam. Egy gyehennás, részeges pal­lérhoz osztottak be. Csúnya szájú ember volt. Úgy káromkodott, mint régen a zu­­pásőrmesterek. Persze, lehet, hogy az volt. Na, szóval, dolgoztam én rendesen, de annak semmi se volt jó. Egy darabig tűrtem, mert nem akartam szégyenszem­re rögtön továbbállni. — Este a munkásszálláson panaszkod­tam az emberek­nek, hogy a pallér kapca­rongynak tekinti a dolgozókat. Leintettek. Jobb, ha hallgatok, mert már két ember­nek megmondta, hogy „kikészíti”. Az ördög se tudja már, hogyan kezdődött, de egy délelőtt összerúgtuk a patkót. Ordí­tott, kiabált. Valami pallódeszkák miatt. Szóhoz sem engedett jutni. Elmondott az engem mindenféle rongy embernek, sült parasztnak, cigánynak. Más már a torká­nak ugrott volna, én nem, mert nem va­gyok verekedős természetű ember. Letet­tem a szerszámot, felvettem a sols táská­mat és mentem. Elém ugrott, hogy egy tapodtat sem mehetek, mert k­inyírat, el­vitet. Azt megteheti, mondtam, de itt nem maradok, én el is mentem. — Volt emiatt baja? — Semmi. Egy hét múlva postán meg­kaptam a munkakönyvemet meg a kere­setemet. Na, ezt azért mondtam, hogy most nem mehetek csak úgy el, mert ko­rán kitavaszodott és bánkódok amiatt, hogy még nem dolgozhatok a kertemben. Megegyeztünk, állnom kell a szavamat. Csak hát, mit tagadjam, néha már olyan nyugtalan vagyok, hogy alig bírom... A mosoly megint elröppent az arcáról. Ezután már alig szóltunk egymáshoz. Ő csak nézett maga elé, és a kertjére gon­dolt, abban a szabolcsi faluban, ahol ma­holnap szállnak a fecskék, és ő még min­dig itt „tétlenkedik” ... De, ha majd gyors lábakon elvágtatnak a nyári meg az őszi hónapok, s a fecskék a hosszú út­ra készülődnek, Józsi bácsi ismét felke­rekedik, beköltözik az iskola csepp kis szobájába, amely tavaszig megint otthont ad a jó öreg fűtőnek. Kialakult életrend­je szerint, ősszel majd az a nyugtalanság fűti, várják az iskolában, igyekezni kell Pestre. Bába Mihály A SZOT ülése Minden szinten bővült a szakszervezetek kapcsolata a párt- és állami szervekkel A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott az ÉDOSZ-székház­­ban. A tanácskozáson részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára is. Első napirendi pontként Gál László, a SZOT titkára beszámolt a szakszerveze­tek XXII. kongresszusa óta végzett mun­káról. Mint mondotta, a kongresszus óta a szakszervezetek társadalmi, politikai sú­lya tovább növekedett, szocialista jellege erősödött. Valamennyi szinten bővült kapcsolatuk, együttműködésük a párt- és állami szervekkel. A szakszervezetek ja­vaslatait figyelembe vették a népgazda­sági terv kidolgozásakor, az ifjúsági és az egészségügyi törvény elkészítésekor, kikérték a szakszervezetek javaslatait, észrevételeit az alkotmány módosításá­hoz, az állami munka korszerűsítéséhez. Szociális kérdések A bérek alakulásáról szólva elmondta, hogy a népgazdaság különböző ágazatai­ban tavaly az állam egymilliárd 290 mil­lió forinttal segítette elő a bérarányok javítását. Az évek során kialakult szak­mai bérarányok azonban még nem min­denben felelnek meg a követelmények­nek. Az utóbbi időben az is tapasztalható, hogy a nagyüzemek egy részében a mun­kások átlagjövedelmének növekedési üteme elmaradt a kisebb üzemek, ipari szövetkezetek munkásaiétól. Ennek a helyzetnek sokféle oka van, ezeket ta­nulmányozni kell, s meg kell keresni a probléma megoldását. A dolgozók biztonságát, szociális ellá­tását, a gyermekintézmények hálózatá­nak bővítését érintő kérdésekről szólva a beszámoló bírálta azokat a gazdasági ve­zetőket, akik beruházási gondjaikat a tervezett szociális létesítmények elha­gyásával igyekeznek enyhíteni. Szólt a dolgozók nagy rétegét érintő egyéb prob­lémákról is, például arról, hogy nem si­került kellően előbbre lépni a lakosság­nak nyújtott szolgáltatások javításában. Az előrehaladás üteme lassú és arányta­lan. A szakszervezetek javasolják, hogy a fejlesztésre az illetékes kormányszer­vek készítsenek rövidebb és hosszabb távra szóló terveket, s egyben azt is je­löljék meg, hogy milyen erőforrásból ja­vítsák különböző területeken a szolgál­tatásokat. A lakáshelyzettel foglalkozva a beszá­moló jelentős eredményként emelte ki, hogy 1971-ben 75 000 lakás épült. Hang­súlyozta azonban, hogy egyre nagyobb gondot okoz a IV. ötéves tervidőszakra előirányzott lakások, s különösen a ta­nácsi lakások felépítése. Főként a költ­ségek tetemes növekedése fékezi az épít­kezéseket. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a SZOT fő­titkára is. A tanácsülés a beszámolót el­fogadta. Magasabbra a mércét További napirendi pontként Nemeslaki Tivadarnak, a SZOT titkárának beszámo­lója alapján a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével kapcsolatos felada­tokat vitatták meg. A beszámoló utalt arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatá­nak szellemében a SZOT elnöksége is közreműködött annak a tervezetn­ek a kidolgozásában, amelyet a kormány ép­pen pénteken emelt határozattá a szo­cialista munkaverseny továbbfejlesztésé­re. — A szocialista munkaversenyben részt vevő dolgozóktól mindenekelőtt azt várhatjuk — mondotta —, hogy az át­lagosnál nagyobb mértékben, de nem nagyobb fizikai erőkifejtéssel, hanem korszerű szakismeretek birtokában, na­gyobb hatékonysággal segítsék vállala­tuk eredményeinek fokozását. Ezért a be­kapcsolódás a szocialista munkaverseny­be egyben azt is jelenti, hogy az érin­tett dolgozók a korszerű szakismeretek elsajátítását is vállalják. A beszámoló kiemelte, hogy a munka­verseny alapja az egyéni kezdeményezés, ezért az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az egyes dolgozók ösztönzésére, munkájának értékelésére, erkölcsi és anyagi elismerésére. Ez nem mond ellent annak, hogy a munkaverseny alapvető formája a szocialista brigádmozgalom, hisz e brigádok is csak akkor tudnak igazán jól dolgozni, ha egyénileg külön­­külön mindenki legjobb tudása szerint helytáll. Az eddiginél, jóval többet kell tenni azért, hogy a szocialista brigádok a munkában, a művelődésben, az elvtársi segítségnyújtásban, a közéleti tevékeny­ségben egyaránt élenjárók legyenek, az elsők között lépjenek fel a fegyelem, a közösségi erkölcs lazítóival szemben. A szocialista brigád cím odaítélésekor te­hát magasabbra kell emelni a mércét még olyan áron is, hogy esetleg e brigádok száma helyenként csökken. — Fontos feladat — hangsúlyozták be­számoló —, hogy tiszteletet és megbecsü­lést szerezzenek a jó munkának. A­ szak­­szervezetek foglalkoznak azzal az elgon­dolással, hogy a SZOT-díjat helyes volna kiterjeszteni a kiemelkedő munkasikere­­ket elérő szakmunkások, műszaki,­ gaz­dasági szakemberek és szocialista brigád­­ok elismerésére. A tanácsülés részvevői a beszámolót el­fogadták. Fiatalok Sárvárott­­ a fiatal városban Az új lakások 32 százalékát fiatal há­zasok kapták az elmúlt négy évben Sár­­várott — közölték pénteken a fiatal vá­ros tanácsának ülésén. A kormány által meghatározott húszszázalékos arányt azért emelték fel, mert a mindössze négy­éves város fiatal ipara munkásainak 40 százaléka az ifjúsági korosztályhoz tar­tozik. Hasonló az értelmiség helyzete is. Az elmúlt évek fokozott ütemű fejlődé­sének eredményeként megoldódott a fia­talok foglalkoztatása. Mind kevesebben járnak vidéki munkahelyre. Bizonyára tovább javít a helyzeten, hogy 1973-ban közgazdasági szakközépiskolai tagozatot szerveznek a helyi gimnáziumban. A Rába és a Gyöngyös partján szabad­idő-övezetet alakítanak ki, amely első­sorban szintén a fiataloké lesz. A város­szépítő egyesület irányításával — nagy­részt társadalmi munkával­­- készül a szép és hasznos városövezet. A tanácsülésen szó esett arról is, hogy a város mindig számíthat a fiatalokra, akiknek nagy tömegei vesznek részt a társadalmi munkában. Kiváló Társadalmi Munkáért emlékveretet kapott a cukor­gyári, a gimnáziumi, a rábasömjéni ke­rületi, a vagon­gyári, az ipari szakmun­kásképző intézeti és a leánykollégiumi KISZ - szerveze­t. Állásfoglalás az alkotmány módosításáról Ezután Vinizlay Gyulának, a SZOT tit­kárának előterjesztése alapján a tanács­ülés elfogadta a szakszervezetek állás­­foglalását az alkotmány módosításáról. Befejezésül szervezeti kérdésekről tár­gyaltak. Gál László, a SZOT titkára emlékezte­tett arra, hogy Kádár Miklósnak, a SZOT tagjának halálával a Szakszervezetek Országos Tanácsában egy hely megürült. Ugyanakkor bejelentette, hogy Gazsi Éva, a SZOT tagja felmentését kérte tisztsége alól. A tanácsülés a felmentést megadta, majd döntött a két tanácstagi hely betöl­téséről. A tanácsülés dr. László Alfrédet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem docensét és Kovács Lászlónét, a Pénzjegynyomda dolgozóját a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjaivá kooptálta.

Next