Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)
1972-04-08 / 97. szám
2X972. A PR irts /Szombat ^ 1 az Ai körkép y' *VH/L Magyar Hlámp A Mirrshttertanács napirendjén /Új rendelet a közegészségügyi és járványügyi felügyeletről A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény megszüntette a járási tanácsokat és a megyei városok kerületi tanácsait, helyettük igazgatási szerveket — hivatalokat — hoztak létre. Ezzel összefüggésben kellett intézkedni arról, hová tartozzék a járásokban, illetve a megyei városok kerületeiben működő közegészségügyijárványügyi szervezet, amelynek az ottani tanácsok voltak a gazdái, fenntartói. Az átszervezés következtében szükségessé vált módosításokat rendezi az új jogszabály. A most elfogadott jogszabályban változatlanul érvényesül az a korábbi kormányrendelkezés, amely szerint az egészségügyi miniszter a népgazdaság valamennyi ágára kiterjedő, országos felügyeletet gyakorol a közegészségügyjárványügy fölött, s ezzel kapcsolatban hatósági jogköre van. Ezt a feladatkörét és jogkörét az Állami Közegészségügyi- Járványügyi Felügyelet útján látja el. A felügyelet helyi szervei a közegészségügyi-járványügyi intézmények, a közegészségügyi-járványügyi szolgálat és a közegészségügyi-járványügyi kirendeltség keretében működnek s végzik hatósági tevékenységüket. A felügyelőség, illetve a felügyelő a tanácsi szervezettől független hatóság, csak a felettes felügyelőnek van alárendelve. A közegészségügyi-járványügyi munka és a hatósági tevékenység szorosan összefügg egymással, mert a felügyelők által végzett hatósági tevékenység alapjául szolgáló vizsgálatok és más feladatok ellátását az intézményhálózat biztosítja. Ez az intézményi (laboratóriumi) háttér teszi lehetővé számukra a munka szakszerű elvégzését, s ad alapot arra, hogy hatósági határozatokat hozzanak (például járványveszély, fertőtlenítés, környezeti ártalmak leküzdése stb.). Fontos elvként érvényesül az új jogszabályban: a lakosság egészségvédelme, az ember környezetére káros tényezők hatásának csökkentése, valamint a járványok megelőzése érdekében szükséges, hogy a felügyelő a helyi érdekek befolyásától mentesen — a közegészségügyijárványügyi feladatok szem előtt tartásával— tudja hatósági tevékenységét végezni. A felügyelet, helyi szervezete az új szabályozás szerint úgy módosul, hogy a volt járási tanácsok, illetve a megyei városok kerületi tanácsai által fenntartott közegészségügyi-járványügyi szervezet a jövőben a megyei tanácshoz tartozó közegészségügyi-járványügyi állomás kirendeltségeként működik. Az átszervezés szükségességét és helyességét támasztja alá egyébként az is, hogy a megyék, illetve megyei városok nagy többségében — a megyei tanács vk határozata alapján — a jogszabályban meghatározott szervezeti keretek között — a KÖJÁL kirendeltségeként — igen jól működnek a közegészségügyi-járványügyi intézmények és felügyelőségek. Jelenleg négy megyei városban — Debrecenben, Miskolcon, Pécsett és Szegeden — működik megyei városi KÖJÁL. Az elmúlt évben alakult Győr megyei városban KÖJÁL-t nem létesítettek, gazdasági és szakmai meggondolások alapján. Nem indokolt megalakítani a jövőben létesülő új megyei városokban sem, hiszen azokat már eddig is a meglevő megyei intézmények látták el. Ennek megfelelően Győr és a jövőben megalakuló megyei városok közegészségügyi-járványügyi szervezete a városokéval azonos formában működik majd. A meglevő megyei városi KÖJÁL-okat pedig — a szükséges feltételek megteremtése után — beolvasztják a megyei KÖJÁL- ba. Az új jogszabály a tanácstörvény rendelkezéseivel összhangban szabályozza a kinevezési jogosultságot, mégpedig úgy, hogy a közegészségügyi-járványügyi felügyelők kinevezéséhez a felettes szerv részére nem hozzájárulást, hanem véleményezési jogot biztosít. Az új kormányrendelet olyan feladatokat is tartalmaz, amelyeket a közegészségügyi-járványügyi szervek eddig is elláttak, azonban jogszabály azokat nem rendezte, így például járvány, járványveszély megállapítása, a szükséges intézkedések meghatározása. A rendelet egyes, járványüggyel kapcsolatos feladatokat (például karantén részére szükséges épületek igénybevétele, tömeglátogatottságú intézmények működésének szüneteltetése súlyos járványveszély esetén) a megyei tanács elnökének hatáskörébe utal. is____ ráncos arcú, idős komor, mogorva, férfi ült a téren árválkodó padon a jókor jött tavaszi napfény özönében. Maga elé nézett. Se látott, se hallott. Tekintete fagyos, elutasító volt. Ismerősnek tetszett az arca, átvágtam hát a téren, hogy közelebbről is megnézzem. Alig öt lépésnyire voltam tőle, amikor megismertem. Fűtő, az iskola fűtője már esztendők óta. — Jó napot. Nincs véletlenül egy szál gyufája? — álltam meg előtte. — Nincs — mondta elutasítóan, aztán, amikor felderengett benne, hogy tulajdonképpen ismerjük egymást az iskolából, ahol én a szülői munkaközösség tagja voltam, szelíden hozzátette: — gyufám nincs, de gyújtóm van. Leültem mellé. Rágyújtottunk. Néhány pillanatig szótlanul néztük a bodor, gyorsan elszálló füstcsíkokat, aztán megjegyeztem : — Meleg van. Megjött a tavasz. — Igen. Rövidesen megjönnek a fecskék, érzem. Engem meg itt esz a fene — fakadt ki. — Mi baj van? — Semmi — legyintett. — Úgyis hiába mondanám. Nem érti azt meg a városi ember, amit én ilyenkor érzek. Bólogattam, hogy igaza van, és hallgattam, vártam, hogy tovább folytassa. Sokáig kellett várnom. Már a második cigarettára is rágyújtottunk, amikor lassan, ki-kiszakadó mondatokkal elém tárta kedvetlensége okát. Jp már, hogy amikor el- VJf eSZTennee húzott a falu felett az utolsó vándormadárral is, felkerekedett és feljött Pestre fűtőnek. Az iskolához egy komája szerezte be. Örült a helynek, mert a kereset mellett lakást is kapott. Egy csepp kis szobát, ahová az elődje egy heverőfélét állított be. Tavasztól őszig a tsz növénytermelési brigádjában dolgozott. Télen soha semmiféle munka nem akadt, ő meg nem bírt négy, öt hónapig tétlenkedni. A ke- ilyenkor, tavasszal reset is jól jött. A négy gyerek közül még csak egy a kereső, egy ipari tanuló, kettő meg iskolás. — Ez a tél nagyon meggyötört — mondta. — Miért? Hiszen jóformán nem is volt tél. — Ez a baj. Ha hideg van, akkor én végzem a munkámat, és minden rendben, így meg csak gyötrődöm. Szüntelenül arra gondolok, hogy otthon már ásni kellene a kertet, készíteni az ágyakat a sárgarépának, petrezselyemnek. A kertben három sor fát ültettem, az udvart megforgattam, szőlőt telepítettem bele. A fákat már metszeni lehetne, tisztogatni. Hamarosan bontani lehet a szőlőt is... Mire a tsz-ben megkezdődik a munka, én már a ház körül mindent elrendezek. Most meg korábban jött a tavasz, és én nem mozdulhatok. Meg is fogadtam, hogy többet nem vállalom a fűtést. — Sokan vannak itt a faluból fűtők? — Nyolcan. Hatan iskolában dolgozunk, ketten meg a vendéglátónál. Hívtak engemis oda, egy százassal többet ígértek, de nem mentem, mert nem volt szívem becsapni az iskolát. Persze, nem jártam rosszul, mert a tanárok meg a szülők, mármint a szülői munkaközösség szép kis csomaggal leptek meg karácsony előtt. Tudja, ezért is nehéz a helyzetem. Ha rosszul bánnának velem, ha bántanának, akkor most nyugodt lélekkel vállamra venném a nagy ujjast, és utaznék haza. Egyszer már megtörtént ez vel egyszer már sem , mosolyodott el. — Régen, nagyon régen. Ötvennégyben vagy ötvenötben történt. Építkezésen dolgoztam. Egy gyehennás, részeges pallérhoz osztottak be. Csúnya szájú ember volt. Úgy káromkodott, mint régen a zupásőrmesterek. Persze, lehet, hogy az volt. Na, szóval, dolgoztam én rendesen, de annak semmi se volt jó. Egy darabig tűrtem, mert nem akartam szégyenszemre rögtön továbbállni. — Este a munkásszálláson panaszkodtam az embereknek, hogy a pallér kapcarongynak tekinti a dolgozókat. Leintettek. Jobb, ha hallgatok, mert már két embernek megmondta, hogy „kikészíti”. Az ördög se tudja már, hogyan kezdődött, de egy délelőtt összerúgtuk a patkót. Ordított, kiabált. Valami pallódeszkák miatt. Szóhoz sem engedett jutni. Elmondott az engem mindenféle rongy embernek, sült parasztnak, cigánynak. Más már a torkának ugrott volna, én nem, mert nem vagyok verekedős természetű ember. Letettem a szerszámot, felvettem a sols táskámat és mentem. Elém ugrott, hogy egy tapodtat sem mehetek, mert kinyírat, elvitet. Azt megteheti, mondtam, de itt nem maradok, én el is mentem. — Volt emiatt baja? — Semmi. Egy hét múlva postán megkaptam a munkakönyvemet meg a keresetemet. Na, ezt azért mondtam, hogy most nem mehetek csak úgy el, mert korán kitavaszodott és bánkódok amiatt, hogy még nem dolgozhatok a kertemben. Megegyeztünk, állnom kell a szavamat. Csak hát, mit tagadjam, néha már olyan nyugtalan vagyok, hogy alig bírom... A mosoly megint elröppent az arcáról. Ezután már alig szóltunk egymáshoz. Ő csak nézett maga elé, és a kertjére gondolt, abban a szabolcsi faluban, ahol maholnap szállnak a fecskék, és ő még mindig itt „tétlenkedik” ... De, ha majd gyors lábakon elvágtatnak a nyári meg az őszi hónapok, s a fecskék a hosszú útra készülődnek, Józsi bácsi ismét felkerekedik, beköltözik az iskola csepp kis szobájába, amely tavaszig megint otthont ad a jó öreg fűtőnek. Kialakult életrendje szerint, ősszel majd az a nyugtalanság fűti, várják az iskolában, igyekezni kell Pestre. Bába Mihály A SZOT ülése Minden szinten bővült a szakszervezetek kapcsolata a párt- és állami szervekkel A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott az ÉDOSZ-székházban. A tanácskozáson részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Első napirendi pontként Gál László, a SZOT titkára beszámolt a szakszervezetek XXII. kongresszusa óta végzett munkáról. Mint mondotta, a kongresszus óta a szakszervezetek társadalmi, politikai súlya tovább növekedett, szocialista jellege erősödött. Valamennyi szinten bővült kapcsolatuk, együttműködésük a párt- és állami szervekkel. A szakszervezetek javaslatait figyelembe vették a népgazdasági terv kidolgozásakor, az ifjúsági és az egészségügyi törvény elkészítésekor, kikérték a szakszervezetek javaslatait, észrevételeit az alkotmány módosításához, az állami munka korszerűsítéséhez. Szociális kérdések A bérek alakulásáról szólva elmondta, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban tavaly az állam egymilliárd 290 millió forinttal segítette elő a bérarányok javítását. Az évek során kialakult szakmai bérarányok azonban még nem mindenben felelnek meg a követelményeknek. Az utóbbi időben az is tapasztalható, hogy a nagyüzemek egy részében a munkások átlagjövedelmének növekedési üteme elmaradt a kisebb üzemek, ipari szövetkezetek munkásaiétól. Ennek a helyzetnek sokféle oka van, ezeket tanulmányozni kell, s meg kell keresni a probléma megoldását. A dolgozók biztonságát, szociális ellátását, a gyermekintézmények hálózatának bővítését érintő kérdésekről szólva a beszámoló bírálta azokat a gazdasági vezetőket, akik beruházási gondjaikat a tervezett szociális létesítmények elhagyásával igyekeznek enyhíteni. Szólt a dolgozók nagy rétegét érintő egyéb problémákról is, például arról, hogy nem sikerült kellően előbbre lépni a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javításában. Az előrehaladás üteme lassú és aránytalan. A szakszervezetek javasolják, hogy a fejlesztésre az illetékes kormányszervek készítsenek rövidebb és hosszabb távra szóló terveket, s egyben azt is jelöljék meg, hogy milyen erőforrásból javítsák különböző területeken a szolgáltatásokat. A lakáshelyzettel foglalkozva a beszámoló jelentős eredményként emelte ki, hogy 1971-ben 75 000 lakás épült. Hangsúlyozta azonban, hogy egyre nagyobb gondot okoz a IV. ötéves tervidőszakra előirányzott lakások, s különösen a tanácsi lakások felépítése. Főként a költségek tetemes növekedése fékezi az építkezéseket. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára is. A tanácsülés a beszámolót elfogadta. Magasabbra a mércét További napirendi pontként Nemeslaki Tivadarnak, a SZOT titkárának beszámolója alapján a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat vitatták meg. A beszámoló utalt arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatának szellemében a SZOT elnöksége is közreműködött annak a tervezetnek a kidolgozásában, amelyet a kormány éppen pénteken emelt határozattá a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésére. — A szocialista munkaversenyben részt vevő dolgozóktól mindenekelőtt azt várhatjuk — mondotta —, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben, de nem nagyobb fizikai erőkifejtéssel, hanem korszerű szakismeretek birtokában, nagyobb hatékonysággal segítsék vállalatuk eredményeinek fokozását. Ezért a bekapcsolódás a szocialista munkaversenybe egyben azt is jelenti, hogy az érintett dolgozók a korszerű szakismeretek elsajátítását is vállalják. A beszámoló kiemelte, hogy a munkaverseny alapja az egyéni kezdeményezés, ezért az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az egyes dolgozók ösztönzésére, munkájának értékelésére, erkölcsi és anyagi elismerésére. Ez nem mond ellent annak, hogy a munkaverseny alapvető formája a szocialista brigádmozgalom, hisz e brigádok is csak akkor tudnak igazán jól dolgozni, ha egyénileg különkülön mindenki legjobb tudása szerint helytáll. Az eddiginél, jóval többet kell tenni azért, hogy a szocialista brigádok a munkában, a művelődésben, az elvtársi segítségnyújtásban, a közéleti tevékenységben egyaránt élenjárók legyenek, az elsők között lépjenek fel a fegyelem, a közösségi erkölcs lazítóival szemben. A szocialista brigád cím odaítélésekor tehát magasabbra kell emelni a mércét még olyan áron is, hogy esetleg e brigádok száma helyenként csökken. — Fontos feladat — hangsúlyozták beszámoló —, hogy tiszteletet és megbecsülést szerezzenek a jó munkának. A szakszervezetek foglalkoznak azzal az elgondolással, hogy a SZOT-díjat helyes volna kiterjeszteni a kiemelkedő munkasikereket elérő szakmunkások, műszaki, gazdasági szakemberek és szocialista brigádok elismerésére. A tanácsülés részvevői a beszámolót elfogadták. Fiatalok Sárvárott a fiatal városban Az új lakások 32 százalékát fiatal házasok kapták az elmúlt négy évben Sárvárott — közölték pénteken a fiatal város tanácsának ülésén. A kormány által meghatározott húszszázalékos arányt azért emelték fel, mert a mindössze négyéves város fiatal ipara munkásainak 40 százaléka az ifjúsági korosztályhoz tartozik. Hasonló az értelmiség helyzete is. Az elmúlt évek fokozott ütemű fejlődésének eredményeként megoldódott a fiatalok foglalkoztatása. Mind kevesebben járnak vidéki munkahelyre. Bizonyára tovább javít a helyzeten, hogy 1973-ban közgazdasági szakközépiskolai tagozatot szerveznek a helyi gimnáziumban. A Rába és a Gyöngyös partján szabadidő-övezetet alakítanak ki, amely elsősorban szintén a fiataloké lesz. A városszépítő egyesület irányításával — nagyrészt társadalmi munkával- készül a szép és hasznos városövezet. A tanácsülésen szó esett arról is, hogy a város mindig számíthat a fiatalokra, akiknek nagy tömegei vesznek részt a társadalmi munkában. Kiváló Társadalmi Munkáért emlékveretet kapott a cukorgyári, a gimnáziumi, a rábasömjéni kerületi, a vagongyári, az ipari szakmunkásképző intézeti és a leánykollégiumi KISZ - szervezet. Állásfoglalás az alkotmány módosításáról Ezután Vinizlay Gyulának, a SZOT titkárának előterjesztése alapján a tanácsülés elfogadta a szakszervezetek állásfoglalását az alkotmány módosításáról. Befejezésül szervezeti kérdésekről tárgyaltak. Gál László, a SZOT titkára emlékeztetett arra, hogy Kádár Miklósnak, a SZOT tagjának halálával a Szakszervezetek Országos Tanácsában egy hely megürült. Ugyanakkor bejelentette, hogy Gazsi Éva, a SZOT tagja felmentését kérte tisztsége alól. A tanácsülés a felmentést megadta, majd döntött a két tanácstagi hely betöltéséről. A tanácsülés dr. László Alfrédet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem docensét és Kovács Lászlónét, a Pénzjegynyomda dolgozóját a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjaivá kooptálta.