Magyar Hírlap, 1972. május (5. évfolyam, 120-149. szám)
1972-05-14 / 132. szám
6 1972. MÁJUS 14. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL M m wb a| Az Egyesült Alla■ T BrC /Cj mok legutóbbi lé-I S Sz 1 Ew&I&S* péseit kommentálmm * ■ ja Jurij Zsukov, a Pravda szemleírója a lap szombati számában. Washington látva a vietnamizálás politikai csődjét, ismét a háború „amerikanizálásába” kezdett Vietnamban. „A hírhedt vietnamizálási politika megmentéséről és azokról a makacs kísérletekről van szó, hogy Saigonban továbbra is fenntartsák Thieu csődbe jutott bábrendszerét. Az amerikai kormány — írja Zsukov — éppen emiatt lépett a veszélyes és síkos útra, amely csakis a nemzetközi helyzet további éleződésére és törvényszegésekre vezethet a nemzetközi kapcsolatokban. ” A cikkíró emlékeztet rá, hogy az Egyesült Államok több milliárd dollárt pazarolt a saigoni hadsereg felfegyverzésére, de amint a szabadságharcosok támadásba lendültek, Thieu hadseregét egyik vereség a másik után érte. Ez meggyőzően bizonyítja, hogy a katonák nem kívánnak harcolni a rothadt rendszerért — állapítja meg Zsukov, majd így folytatja: Az agressziót fokozva és kiszélesítve az amerikai imperialisták zsákutcába jutottak. A Pravda szemleírója végezetül megállapítja: „Az egyetlen ésszerű következtetés: minél gyorsabban felújítani az amerikai fél által megszakított párizsi tárgyalásokat és megállapodásra jutni az Egyesült Államok erőinek teljes és haladéktalan kivonulásáról, hogy Vietnam népe saját maga határozhassa meg sorsát. A vietnami hazafiaknak Párizsban tett reális javaslatai jó alapot nyújtanak a rendezéshez.A közi jogot, különösen pedig a nyílttengeri hajózás szabadságára vonatkozó 1958-as genfi nemzetközi szerződést, amit az Egyesült Államok is aláírt. Az amerikaiak vietnami bűnlajstroma újabbal gyarapodott, ami veszélyes következményekkel járhat magára az Egyesült Államokra nézve. A vietnami nép az elmúlt években számos bizonyítékát adta hősiességének és hazafiságának, törhetetlen szabadság- és függetlenségvágyának. Vietnam győzelmes felszabadítási harcát ez az újabb amerikai jogtalan döntés nem tudja feltartóztatni. A lengyel nép rokonszenve a jogos és igazságos harcot vívó vietnami nép oldalán áll” — fejezte be a varsói lap. ZYCIE WARS2AWY A szombati szám ZVf^r1 XUlTlVTlMTJ mában a lengyel WAkpMni XeS-"veffi kommentálja Nixon elnöknek a vietnami hadműveletek kiterjesztésére vonatkozó döntését. Megállapítja, hogy „különösen a WDK kikötői körül létesített aknazár találkozott tiltakozással világszerte, s így az Egyesült Államokban is. Washington legutóbbi elhatározása — húzza alá a kommentár — azt bizonyítja, hogy Nixon veszélyes lépést tett a hadműveletek eszkalációjára, s egyben közvetlen veszélybe sodorta a vietnami kikötőkbe befutó különböző nemzetiségű hajókat és tengerészeket. Ilyen lépésre még Nixon elődje, Johnson elnök sem szánta rá magát, aki pedig a vietnami háború kiterjesztéséért egész politikai karrierjével fizetett és ki kellett vonulnia a Fehér Házból. A vietnami kikötők bejáratának elaknásítása durván megsérti a nemzet- BONNRÓL mostanában csak pillanatképet tanácsos készíteni. Igaz, úgy ígérkezik, hogy ezúttal egy hétig tart ez a pillanat: a múlt szerdán a jövő szerdára halasztották a szavazást a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés felett. Váratlan és kellemetlen fordulat volt ez a kormány számára, de csalódással vették tudomásul mindazok az NSZK-ban és Európában, akik várják, hogy a Bundestag ratifikálja a két — negyedszázados, sőt évszázados feszültségeket feloldó — okmányt. A múlt két hét sajátossága az volt, hogy a kormány és az ellenzék voltaképpen nem is a két szerződés, hanem egy nyilatkozattervezet fölött vitázott, amelyet egy szociáldemokrata vezető ironikusan így nevezett: „szerződés a szerződésről”. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződésben a felek lemondanak az erőszakról, és sérthetetlennek ismerik el az európai határokat. Ehhez az okmányhoz az NSZK kormánya 1970 augusztusában külön megjegyzést fűzött, s közölte, hogy fenntartja álláspontját „az újraegyesítést és a német önrendelkezést” illetően. A Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió (röviden: a CDU—CSU) kezdetben, tehát tavaly és az első idei hónapokban magát a két szerződést támadta, később azonban felülkerekedett az ellenzéken belül az a csoport, amely a hazai közhangulatot és az európai enyhülési trendet látva, saját politikai helyzetét illetően is kockázatosabbnak találta a ratifikáció elutasítását, mint a szerződések elfogadását. Ekkor testesült programmá Rainer Barrel ellenzéki vezetőnek csatakiáltása: „így nem!”. KÉT VONALON indult meg az ellenzék gerillaakciója. Eltérítettek négy parlamenti képviselőt pártjuktól, egyet a szociáldemokratáktól, hármat a szabaddemokratáktól, s ezzel megfosztották a kormányt attól a biztos többségtől, amelynek segítségével az ellenzék minden tiltakozása ellenére törvényerőre emelhette volna a két szerződést. A kormánynak azonban az volt, és az ma is az igen korrekt célja, hogy a szerződéseket törvényerőre emeltesse, és ezért tárgyalásokra kényszerült az ellenzékkel. A kereszténypártiak másik akcióvonala egy közös nyilatkozattervezet elfogadtatása, amellyel az ellenzékiek eredendő szándéka az, hogy gyengítsék a szerződések hatását. A tárgyalások témája ez a nyilatkozat lett, tervezetek kerültek az asztalra a kormány részéről is, az ellenzék kezéből is. Végül — nem kis meglepetésre — sikerült megegyezniük a közös szövegben. Majd — még nagyobb meglepetésre — újra szétment az alkalmi frigy. Konzervatív ellentámadásnak voltunk tanúi. Nem arról van szó, hogy a CDU— CSU teljesen egységesen vetné el az európai közeledési politikát. Az ő soraikban is különböző áramlatok tekergőznek. A szerződések elvetése azonban — ami a CDU—CSU kiindulópontja volt — mégiscsak hátráltatná az enyhülést, s a megállás ebben az esetben visszaesést jelentene annak minden, veszélyeket is rejtő következményével. A konzervatív ellentámadás a kormánnyal szemben némi sikert ért el. E részsikert két tényező segítette elő: egyrészt a fő tüzet most már nem a tömegek előtt népszerű szerződések ellen irányították, másrészt felhasználták azt a lehetőséget, hogy a kormány elvesztette az abszolút többség adta páncélt. Igaz, Willy Brandt maga ajánlotta fel a közös külpolitikai vonal megteremtését, a nyilatkozat szövege azonban kompromisszumokat foglal magában. Végül is létrejött a közös papír, melynek szövegezésében (az utóbbi két héten feltűnően hallgatag) Franz Josef Strauss is részt vett. Ezt a nyilatkozatot szándékoznak mellékelni a két szerződéshez, mint olyan dokumentumot, amely közli, hogyan értelmezi a nyugatnémet parlament a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződést. A tíz pontból álló és viszonylag hosszú nyilatkozattervezet egyebek között azt mondja, hogy a két szerződés, a bennük foglalt lemondás az erőszakról „az NSZK és keleti szomszédai közötti modus vivendi”, tehát az egyelőre létrehozható rendezés fontos eleme. A határok egyoldalú megváltoztatását kizárják, e szerződések azonban nem töltik be egy békeszerződés szerepét és nem alkotnak „a mai határok számára jogalapot”. Az önrendelkezés és az újraegyesítés igényét a szerződések nem érintik, az önrendelkezés hangoztatásával azonban az NSZK nem emel területi vagy határrevíziós igényeket. Az irat azt mondja, hogy a „német kérdés végleges rendezése egészében még hátra van”, hangoztatja, hogy az NSZK a nyugati szövetségi rendszer része, s végül arról szól, hogy fellépnek a kapcsolatok normalizálásáért az NDK-val. Mint látni, ez már részletesebb irat, mint a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásakor a szovjet külügyminisztériumhoz eljuttatott „Levél a német egységről”, s kétségtelen, hogy az ellenzék szándéka ezzel az, hogy gyengítse a két szerződés jelentőségét. De a múlt kedd és szerda feszült óráiban még csak nem is ez a nyilatkozat játszotta a fő szerepet, hanem az ellenzék újabb manővere. A felek kedden elfogadták a közös nyilatkozattervezetet, s megállapodtak abban, hogy szerdán a plenáris vita keretében a parlament elé terjesztik. A zárómegbeszéléskor Brandt kancellár — a megbeszélés többi részvevőjének jelenlétében — fogadta a bonni szovjet nagykövetet. Ez a találkozó nyilván azért történt, mert az ellenzék azt kívánja, hogy az említett nyilatkozatot a szovjet kormány „hivatalosan vegye tudomásul”. HIVATALOS NYUGATNÉMET KÖZLÉSEKBŐL, köztük Willy Brandt és Walter Scheel beszédéből kiviláglott, hogy a szovjet nagykövet a tervezet két pontját illetően további felvilágosításokat kért, majd, mint azt Walter Scheelnek Rainer Barrelhez intézett leveléből megtudtuk, a szükséges és kielégítő felvilágosításokat megkapta. Ezt az elemi tisztázási törekvést azonban az ellenzék kedd este és szerda reggel arra használta fel, hogy visszalépjen a megállapodástól. Valamilyen okból a CDU—CSU időt akart nyerni, s ezt keresztül is vitte. Valószínű, hogy az ellenzéken belül egy tekintélyes csoportnál nemzetközi meggondolások is szerepet játszottak ebben. Nem tudni, csak szónoki fordulat volt-e vagy több Rainer Barrel szerdai beszédének az a passzusa, amelyben kijelentette, hogy Rogers amerikai külügyminiszter öt órát töltött ugyan Bonnban, de nem ösztönözte a ratifikációt, s csak annyit mondott, hogy „ez német ügy”. A kereszténypártiak egyik szárnya már hónapok óta azt ajánlgatja a kormánynak, hogy játssza meg a kínai kártyát, s szorosabb pekingi kapcsolatok teremtésével próbáljon engedményeket, „jobb szerződést kicsikarni Moszkvától”. Ennek a régebbi megfontolásnak egy új változata ösztönözhette az ellenzéket arra, hogy a Nixon által teremtett súlyos vietnami feszültségre kacsintva halogassa a ratifikálást. Nemcsak nemzetközi meggondolások mozgatják az ellenzéket, de a nemzetközi motívum is szerepet játszott ebben az akcióban. AZ ELŐJELEK arra vallanak, hogy jövő szerdán a parlament megszavazza a két szerződést, bár belső és főleg nemzetközi motívumok még változtathatnak ezen az ütemterven. Ha lezajlik a szavazás, úgy a Bundestag a két szerződéshez mellékeli az említett nyilatkozatot. A két szerződés nemzetközi súlya azonban öszszehasonlíthatatlanul nagyobb, mint ezé a nyilatkozaté. A szerződéseken ott van az érdekelt kormányfők aláírása, s törvényerőre emelkednek, az utóbbi viszont az egyik érdekelt fél egyoldalú megnyilatkozása. Rainer Barrel mondta múlt szerdai parlamenti beszédében: nincs egyetlen kereszténypárti politikus sem, aki azt hinné, hogy az újraegyesítés itt várakozik a következő saroknál. Így van ez. De a nyugat-berlini megállapodás életbelépése, a két német állam kapcsolatainak fejlesztése, az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítése „itt várakozik a következő saroknál”. A két szerződés bonni, moszkvai és varsói életbelépése a békés együttműködés láncreakcióját indíthatja meg egész Európában. Tatár Imre Bonn, két szerda között t . A szovjet külpolitikai hetilap cikket QQIJMK AM közöl a kínai gaz-“ Guálaldasági élet problém““““ máiról. Viktorov, a cikk szerzője megállapítja, hogy a maoisták irányvonala a szocializmus gazdasági alapjainak súlyos torzulásához vezet, fékezi az ország fejlődését. A kínai vezetőség a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését „revizionizmusnak” és „fekete ökonomizmusnak” nevezi és arra szólítja fel a népet, hogy készüljön fel az éhezésre és a háborúra. Ily módon a kínai vezetőség durván megsérti a szocializmus alapvető gazdasági törvényét. A termelés nem a dolgozók anyagi jólétének állandó emelését szolgálja, hanem a dolgozók érdekeivel ellentétes katonai potenciálnövelést, amely a nemzetközi expanziós elgondolások megvalósítását hivatott elősegíteni. Mint a lap cikke megállapítja, a kínai gazdaság jelenleg két részből áll. Az első csoportba tartoznak a haditermeléssel kapcsolatos ágazatok, ezeket minden módon óvták a „kulturális forradalom” túlkapásaitól. A másik csoportba a polgári termelés ágazatai tartoznak. A költségvetés több mint egyharmadát katonai kiadásokra fordítják. A nukleáris és rakétaüzemek számára a kapitalista országokban drága berendezéseket vásárolnak. A városokban óvóhelyeket és föld alatti raktárakat építenek, a polgári ágazatoktól pedig azt követelik, hogy támaszkodjanak saját erejükre. A munkások fizetése továbbra is az 1956-os színvonalon van. Kínában mindmáig korlátozzák az alapvető élelmiszerek fogyasztását. Jegyrendszer van érvényben a pamutszövetre is, amely jelenleg a kínaiak egyetlen ruhaanyaga. A TASZSZ-kommentár az osztrák államszerződés évfordulóján (TASZSZ) Május 15-én lesz 17. évfordulója az osztrák államszerződés megkötésének. Az évfordulóhoz fűzött kommentárjában Alekszandr Urban, a TASZSZ kommentátora a többi között megállapítja: Az örök semlegességről kötött szerződés aláírása és annak alkotmányba iktatása 1955 októberében megnyitotta az Osztrák Köztársaság előtt a demokratikus fejlődés, a nemzeti függetlenség és szuverenitás megerősítésének széles távlatait. Tizenhét év elteltével, mind világosabb e fontos politikai esemény jelentősége, amely nagy hatást gyakorolt Ausztria fejlődésére és az Európában kialakult nemzetközi helyzetre. A szovjet—osztrák baráti kapcsolatok (TASZSZ) Írország Kommunista Pártja nyilatkozatban foglalt állást a közös piaci csatlakozásbról tartott ír népszavazás eredményével kapcsolatban. Rámutatott, hogy a csatlakozás körüli küzdelemben először jött létre a független köztársaság történetében a nagy polgári pártokkal szemben álló haladó erők szövetsége. Az IKP felhívással fordult a munkáspártiakhoz, szakszervezeti tagokhoz, kommunistákhoz és más baloldaliakhoz, hogy erősítsék ezt a harcban született egységet. Eközben a független Ír Köztársaságból olyan hírek érkeznek, hogy Lynch miniszterelnök a közös piaci belépés ügyében tartott népszavazás kedvező eredményét jó például szolgálhatnak számos más ország előtt. Ezek a kapcsolatok a teljes egyenjogúságra épülnek, és a két ország, valamint a két nép vezetői kölcsönös erőfeszítéseinek eredményét jelentik. Ugyanakkor a kommentátor rámutat, hogy Ausztria politikai fejlődése 1955 után nem teljesen felhőtlen. Az országban még mindig működnek azok az erők, amelyek ellenzik a semleges politikát. Képviselőik megkísérlik az államszerződés legfontosabb cikkelyeinek felülvizsgálatát, és elnézéssel kezelik az újnáci NPD-nek a szerződéssel szemben álló tevékenységét, és a Deutsch-Österreichische Nationalt Zeitung című újfasiszta újsza terjesztését Ausztriában. I .n . az IRA-val való erélyesebb fellépés indokolására is fel akarja használni. Az IRA politikai szervezete, a Sinn Fein ugyanis más csoportokkal együtt a belépés ellen foglalt állást, s nagyarányú vereséget szenvedett. Pénteken az ír rendőrség razziát tartott az IRA-val szimpatizáló számos családnál. (Reuter, AP) Észak-Írország nagyobb városaiban most már ismét rendszeressé váltak a fegyveres összetűzések, s a jelek arra mutatnak, hogy a katolikusok fegyveres ellenállási szervezete, az IRA is belviszályokba keveredett. A szombatra virradó éjszakai lövöldözés szomorú mérlege: egy halott és több sebesült. ---------------------------------------------Írország a népszavazás után Allende törvényjavaslata Államosítják az ITT érdekeltségét (Reuter, ADN) Salvador Allende chilei elnök pénteken ünnepélyes külsőségek között aláírt egy törvényjavaslatot és egy alkotmánymódosító javaslatot. Ezek előirányozzák a 70 százalékban az amerikai ITT- korporáció tulajdonában levő chilei telefontársaság államosítását, és hatálytalanítják azokat a szerződéseket, amelyeket az ITT 1930 óta kötött a chilei állammal az országos telefonhálózat fenntartásáról. Az elnök ezt követő sajtóértekezletén kijelentette, hogy az ITT chilei vagyonának államosítása erkölcsileg is igazolható lépés, tekintettel arra, hogy ma már nyilvánosságra hozott dokumentumok bizonyítják: az odahaza is korrupciós botrányba keveredett mammutcég 1970-ben kísérleteket tett a baloldali elnökjelölt megválasztásának megakadályozására. (AFP) A chilei Concepciónban pénteken provokatív kormányellenes tüntetést szervezett a jobboldali Nemzeti Párt, a Kereszténydemokrata Párt és a szélsőjobboldali Haza és Szabadság szervezet. A korábbi rossz tapasztalatokon okulva, Allende elnök betiltotta az incidensekkel fenyegető tüntetést. A Népi Egység pártjai, dolgozók és diákok pedig bejelentették, hogy ha kell, karhatalommal is megakadályozzák a tüntető felvonulást. A jobboldal a tilalommal nem törődve az utcára vezényelte a tömegeit, s a legszélsőségesebb elemek ennek során összecsaptak az ellentüntetést szervező baloldal egyes csoportjaival. Az összetűzésben lövések is eldördültek, öt személy megsebesült, a rendőrség pedig több mint ötven embert letartóztatott.