Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1972-06-01 / 150. szám

X _­­____________HAZAI KÖRKÉP________ 2 1972. JÚNIUSI, CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap Minisztérium — rendeletek — tanácsok Igazodás az élethez, a változásokhoz Ahányszor a téma szóba került, a refrén szinte mindig ez volt: — A minisztériumok elárasztanak ben­nünket utasításokkal, rendeletekkel, majd újra és újra módosítják azokat. Alig lát­szunk ki a papírok közül, nincs időnk az érdemi munkára, a jó határozatok gondos előkészítésére. Közismert és általános panasz ez a taná­csok dolgozóinak körében. Elsősorban a községi tanácsoknál halljuk gyakran, ott, ahol öt-hat szakterületnek — olykor még többnek is — csupán egyetlen gazdája van. A jogalkotás indítékai A sokat emlegetett „minisztériumi ren­­delkezészuhatag” forráshelyéhez indulok. Távolról sem azért, hogy egyetlen tárca — ezúttal az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — tapasztalatai-indoklásai teljes érvényű, netán elhamarkodott kö­vetkeztetésekre jogosíthatnának. Csupán a rendeletek születésének — és időnkénti módosításának — körülményei érdekel­nek. Ha úgy tetszik, egy minisztérium indí­tékai. S természetesen mindenekelőtt az, hogy a minisztérium ennek tükrében mit vár a tanácsok szakigazgatási szerveitől munkában, helytállásban, ágazati érdek­­képviseletben. Dr. Kozma Tamás, az ÉVM törvény-elő­készítő osztályának vezetője a legkevésbé sem lepődik meg az általános megfogal­mazáson. Még a szinte tényszerű állítást is elfogadja: valóban, nem kevés a tanácsok asztalára rakott paragrafus ... — Mint ahogy nem lenne helyes az ösz­­szefüggések egészéből egyetlen rendeletet kiemelni, éppen úgy helytelen, ha egy mi­nisztériumot ilyen értelemben elvonatkoz­tatnánk a többitől, még inkább azoktól a szüntelen változásoktól, amelyek minden­kor cselekvésre késztetik az ágazati irá­nyítást. Ennyit általában, mert hiszen a példatárat természetesen a magunk terü­letéről kell összeállítani. Előkerül egy dosszié, abból pedig az Épí­tésügyi Értesítő új száma. Legfontosabb anyaga az a miniszteri utasítás, amely összefoglalja a különböző szintű tanácsok szakigazgatási szervezetének építésügyi és városfejlesztési feladatait, hatáskörét, ha­tósági jogkörét. Mi van emögött? — Felületesen olvasva, önkéntelenül is azt mondhatná bárki: lám, megint egy újabb vaskos anyag, csak győzze átbön­gészni valaki!... Magam sem tartom könnyű olvasmánynak — mondja az osz­tályvezető —, de nem is annak szántuk. Szakterületünket az elmúlt néhány évben több rendkívül fontos kormányhatározat érintette. Gondoljunk például a lakásren­deletre, a telekrendelkezésekre, az építő­ipari kivitelezési szabályzatra. A törvény­­szerű változásokhoz való törvényszerű iga­zodás jegyében az ebből adódó feladatokat nekünk is vállalnunk kell. A jobb, a tel­jesebb közszolgálat érdekében. A nagy je­lentőségű határozatok gyakorlati megva­lósítása tehát számunkra is kötelező érvé­nyű. A mi munkánk fokmérőjét egyebek között éppen az építésügyi szakigazgatás összehangolt munkája adja, s mi ezt sokol­dalúan segíteni akarjuk. Amikor tehát a miniszter rendeletet alkot vagy utasítást ad ki, annak mindig komoly oka van. Jellemző példa Ezt bizonyára senki nem vonja kétségbe. Az lenne a hiba, ha a szaktárca nem kö­vetné az élet változásait, ha nem lenne ké­pes megújulni, elvetni azt, ami idejét múl­ta és felváltani mással, jobbal, célszerűb­bel.­­ Hadd mondjak egy igazán apró, de jellemző példát. Köztudomású, hogy egy­­re-másra jönnek az új építési anyagok. Va­jon felesleges „terhelést” jelent a tanácsok dolgozói számára, ha ennek megfelelően rendelkezésbe foglaljuk az új műszaki elő­írásokat? Azt, hogy mit, milyen műszaki feltételek mellett lehet és kell a jövőben beépíteni, mi a tervező és a kivitelező kö­telessége, milyen követelmények mellett hozhat döntést a tanács. Érvnek is, illusztrációnak is meggyőző a példa. Az alapkérdést azonban más oldal­ról is érdemes megközelíteni. Jó alkalmat kínál erre az osztályvezető fejtegetése. Azt hangsúlyozta, hogy ma már a szakmai kö­vetelményrendszer az élet minden terü­letén szigorúbb normákat állít.­­ Az orvos, a mérnök, a szakmunkás sem lehet meg továbbképzés, új ismeretek nélkül. Éppen így a tanács szakemberének is követnie kell a változásokat, ha azok tör­ténetesen jogszabályváltozások, akkor is. Sőt, ezen a poszton a naprakész felkészülés egyik alapfeltétele éppen a rendelkezés- és jogszabályismeret. Ezen nem lehet vita. Csakhogy — mint említettük — az alsóbb szintű tanácsok­nál egy ember a szakterületek sokaságáért felel. Idézet a „Papírok között, íróasztal­hoz kötve” című, közelmúltban megjelent tiszakécskei riportunkból: „Az iparügyek mellett még a következő szakterületek tar­toznak az előadóhoz: szabálysértés, lakás­ügyek, birtokháborítás, tartási szerződé­sek, kereskedelem, polgári védelem, rak­tár- és helyiséggazdálkodás...” Nem öncélúan A minisztériumi osztályvezető nem vár kommentárt a felsoroláshoz. — Tudjuk, ismerjük, hiszen nemcsak közvetett, hanem közvetlen tapasztala­taink is vannak a községi tanácsok dolgo­zóinak túlterheltségéről. Nincsenek irigy­lésre méltó helyzetben. Számunkra azon­ban mindez nem egyszerűen a külső szem­lélő objektív és érzéketlen megállapítása, ellenkezőleg: az ágazati irányításnak min­denkor éreznie és állandóan érzékelnie kell a végrehajtó szervezet, így természetesen a tanácsok valós gondjait is. Káros és téves az a felfogás, amely szerint a minisztérium és a tanács — legalábbis ilyen értelemben — az íróasztal két különböző oldalán foglal helyet. Az irányítást ugyanazon oldalról segítjük mi is, a tanácsok is. Éppen ezért önmagában hiába hozunk még oly meg­alapozott rendeleteket, ha a végrehajtás nehézkes és szakszerűtlen, akkor ez ben­nünket is érzékenyen érint. Gondolom, eb­ből értelemszerűen következik az is, hogy a minisztérium nem öncélúan alkot új, vagy nem passzióból módosít egy-egy ko­rábbi rendeletet. Nagyon ügyelünk arra, hogy jogszabályalkotásunk a „mit, miért, hogyan?” hármas követelményrendszeré­nek mindenkor megfeleljen és középpont­jában az élethez való igazodás, a változá­sok törvényszerű követése álljon. Lássuk, mit mutat a statisztika? Milyen volt az ÉVM tavalyi — részben a tanácsok­ra is vonatkozó — rendelkezéstermése? — Valóban helyes kiemelni azt, hogy csak részben érinti a tanácsokat, s azt is, hogy akadnak olyanok, amelyekkel egy év­ben talán csak egyszer van dolguk a taná­csoknak. Íme az összesítés: 1971-ben az építésügyi és városfejlesztési miniszter 15 rendeletet, 21 utasítást adott ki, a más mi­niszterekkel és más hatóságok vezetőivel együtt kiadott rendeletek, utasítások, ha­tározatok és közlemények száma pedig 28 volt. A hangsúly természetesen nem a meny­­nyiségen van, hanem az ágazati irányítás indítékain. Azok pedig részben a kormány rendeletein és határozatain alapulnak, részben az ágazat már említett szüntelen fejlődéséből, igazodásából adódnak. Mégis, nagyon figyelemreméltó, amivel dr. Koz­ma Tamás zárja a beszélgetést. Harmonikus kapcsolat — Talán még sohase került annyira előtérbe a tanácsokkal való harmoniku­sabb munkakapcsolat elemzése, mint nap­jainkban. A minisztérium véleménye sze­rint az új tanácstörvény a munka megúju­lását hozta, frissebb lett a munka tempó­ja, növekedett a szakértelem. igaz, ezzel együtt a követelmény is. A minisztérium­nak nem lehet közömbös a tanácsappará­tus hangulata, közérzete, hozzáértésének fejlesztése. Mindez több irányú feladatot jelent: változatlanul megfontolt jogalko­tást az ágazat részéről, a képesítés előírt követelményeinek számonkérését, az er­kölcsi és anyagi megbecsülés növelését, a technikai feltételek javítását a tanácsok­nál, még élőbb, elevenebb munkakapcsolat kiépítését a tárca és a különböző szintű ta­nácsok között. Kiss Gy. János Két országgyűlési bizottság együttes tanácskozása Napirenden a mezőgazdasági gépgyártás Az országgyűlés ipari, illetve mezőgaz­dasági bizottságának szerdai együttes ülésén, a Parlamentben dr. Belák Sándor elnökletével megtartott tanácskozáson a két bizottság tagjai a mezőgazdasági gép­gyártás, alkatrészellátás helyzetét ele­mezték. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vitain­dítójában egyebek között leszögezte: a negyedik ötéves terv esztendeiben — a már kialakult nagyüzemi keretek között — meg kell valósítani a korszerű és gaz­daságos gépesített termelést. Ennek ér­dekében egyebek között 50 ezer traktort, 37 500 pótkocsit, nyolcezer tehergépko­csit, ötezer gabonakombájnt, négyezer markoló-rakodógépet, négyezer silókom­bájnt, 2500 kukorica-csőtörő kombájnt, s ötszáz-ötszáz burgonya-, illetve cukorré­­pa-betakarítót juttatnak a gazdaságok­nak. A hazai traktorgyártás helyzetét a mi­nisztérium nem tartja­­ megnyu­gtatóinak —­ emelte ki dr. Gergely István. A Vörös Csillag Traktorgyárnak­ — a fejlesztési igény­ük­­ ■Msttgfpffc1 “Tréquett — mielőbb meg kellene oldani a garanciális szervizszolgáltatás, illetve az alkatrész­­ellátás problémáit. A Budapesti Mező­­gazdasági Gépgyár fejlesztési teendői a paradicsomtermesztés, az uborkatermesz­tés és a hagymabetakarítás komplex gé­pesítésében jelölhetők meg. S rájuk vár a stabil szárítógépek elkészítése is. Dr. Heiczman János kohó- és gépipari miniszterhelyettes a KGM feladatairól szólva egyebek között rámutatott, hogy a tárca irányítása alá tartozó vállalatok gyártmányai iránt külföldi érdeklődés is tapasztalható. Az elmúlt esztendőkben jelentős exportot teljesítettek, s ezzel nem csupán a hazai igények ingadozása miatt lekötetlen kapacitásokat tudtak kihasználni, de lényegében hozzájárultak a gépimport fedezetét biztosító deviza megszerzéséhez. A gépalkatrész-gyártás helyzetéről a miniszterhelyettes elmondotta, hogy az alkatrészigények kielégítését a tárca alapvető feladatának tekinti. Az erről szóló kormányrendeletet követően mi­niszteri határozatban rögzítették a KGM- vállalatok feladatait, s kötelezettségeik teljesítéséről rendszeresen beszámoltat­ták gyáraikat, üzemeiket. A képviselők egyetértettek abban, hogy a hazai mezőgazdasági gépgyártás — no­ha az igényeket nem tudta maradéktala­nul kielégíteni — az elmúlt esztendők­ben jelentősen fejlődött. Felhívták azon­ban a figyelmet arra, hogy a korábbinál gondosabban, alaposabban kell felmérni a mezőgazdaság " várható igényeit". Neki szabad előfordulnia annak, hogy egy-egy géptípus kifejlesztését a mai követelmé­nyek alapján kezdik meg, s mire az a gazdaságokba kerül, már régen túlhala­dott, elavult. A nagyobb gépek, gépsorok gyártásához nemzetközi kooperáció kell. Erre jó lehetőség kínálkozik a KGST-n belül, amelynek előnyeit még koránt­sem használtuk ki. A vita során kifejtette véleményét Ko­vács Sándor, dr. Molnár Frigyes, Mateo­­vics József, dr. Mészöly Gyula, Lakatos András, Varga Sándor, Nagy Csaba, dr. Varga Pálné, Kovács István, Gácsi Mik­lós, Csapó Jánosné, Inokai János, Her­­czeg Károly, Jazbinsek Vilmos, Gajdos János, Varga B. István, Fodor Mihály, dr. Molnár Béla, Tűz Ferenc és Hevér Lajos országgyűlési képviselő. Dózsa-emlékkiállítás a Hadtörténeti Múzeumban Dózsa György születésének 500. évfor­dulója­­tiszteletére szerda délután emlék­kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeum­ban. Az ünnepi eseményre egybegyűlte­ket — köztük a Honvédelmi Miniszté­rium több vezető beosztású munkatársát, és kulturális életünk ismert személyisé­geit — Harsányi János alezredes, a mú­zeum parancsnoka köszöntötte, majd Halász Antal ezredes, a Magyar Nép­hadsereg agitációs és propaganda-cso­portfőnöke mondott megnyitó beszédet. A könyvkultúra munkásainak kitüntetése a Fészek Klubban Szerdán a Fészek Klubban dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes 53, a kiadói, terjesztői szakmában ki­emelkedő munkát végző dolgozónak át­nyújtotta a Szocialista kultúráért kitün­tetést: 26-an lettek kiváló dolgozók, 38-an pedig miniszteri dicséretben részesültek. Az ünnepségen Nyikolaj Alekszandro­­vics Sibik, az Ukrán Állami Sajtóbizott­ság elnökhelyettese az ukrán—magyar közös kiadásban elért eredmények elis­meréseként oklevelet nyújtott át az Euró­pa, a Kossuth, a Magvető és a Móra Ki­adó vezetőinek. A könyvkultúra munkásainak kitünte­tésén megjelent Molnár Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, dr. Marczali László, a Művelődésügyi Mi­nisztérium kiadói főigazgatója, Sarlós László, a Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülésének elnöke, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dol­gozói Szakszervezetének főtitkára, továb­bá a kiadók és könyvterjesztő vállalatok igazgatói, vezető munkatársai. Interkozmosz-ülés Budapesten A szocialista országok űrkutatási együttműködése, az Interkozmosz kere­tében működő kozmikus fizikai munka­­csoport soron következő ülése kezdődött meg szerdán Budapesten. Az ülésen a szakemberek beszámolnak a közösen v­égzett munka eddigi eredményeiről, ■pegyitetjáH és meghatmozzáit a jövő­ben végrehajtandó­­Kísértetek program­ ját. . A kohómérnökképzés jubileuma Száz éve. 1872-ben királyi rendelettel átszervezték a Selmecbányán működő bányászati akadémiát, s annak harma­­­dik szakosztályaként megkezdte működé­sét a vaskohászati tanosztály. Az átszer­vezés vetette meg az alapját a hazai ko­hómérnökképzésnek. A százéves tanszék most a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen működik. A jubileum alkalmából emlékünnepsé­get rendeznek a miskolci egyetemen. A százéves tanszék működését, fejlődését, a hazai kohómérnökképzést tudományos ülésszakon ismertetik. A tanszék törté­netét kiállításon mutatják be. A tanszék fennállása óta összesen 1796 kohómérnök kapott diplomát. Sztane Kavcsics szlovén kormányelnök tegnapi programja (Folytatás­ az Új oldalról) ugyanis a kooperáció elmélyítésére, a többi között a Gépiparban, az autóbusz­­gyártásban, a kohászatban, az élelmiszer­­iparban, a konfekcióiparban, s feltárha­tók az együttműködés lehetőségei a vegy­ipar területén is. Várhatóan néhány je­lentős magyar, illetve szlovén intézmény képviselői is találkoznak majd, hogy mű­szaki-tudományos együttműködésről tár­gyaljanak. A Magyar Hírlap munkatársának arra a kérdésére, hogyan haladnak a jugo­szláv szövetségi alkotmány, illetve a köz­társaságok alkotmányainak módosításá­val kapcsolatos munkálatok, a szlovén kormányfő elmondotta: az első munka­­szakasz lezárult. Ebben az időszakban tisztázódott, mely kérdésekben teljes az egyetértés, és hol szükséges még a néze­tek egyeztetése. A hátralevő szakaszban a szakemberek törvényelőkészítő tevé­kenysége kerül előtérbe. Feltehető, hogy több változatot is készítenek, és a dele­gátusrendszerre való áttérést javasol­ják. Az alkotmánymódosítással kapcso­latos munkálatok, valamint a tervezet megvitatása feltehetően ez év végéig be­fejeződik. Jövőre, amikor mind a köz­társaságokban, mind a szövetségi parla­mentben lejár a képviselők mandátuma, már az új alkotmány alapján bonyolít­ják le a választásokat. Munkatársunktól, Sztane Kavcsics délután a Győri Va­gon- és Gépgyárba látogatott. Dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagoza­tának alelnöke köszöntötte a magas rangú vendéget és kíséretét. Ezután a gyár vezérigazgatójának helyettese, Czöndör János és Wurczinger Ernő kereskedelmi igazgató vázolta a gyár történetét, majd a jelenlegi termelés főbb irányát. Elmon­dották egyebek közt, hogy a 76 esztendős üzem termelésének jelenleg több mint há­romnegyedében — részben külföldi licenc alapján — hajtó- és futóműveket állíta­nak elő, s a késztermékek jelentős hányada kerül exportra. Már eddig is kapcsolat­ban álltak jugoszláv üzemekkel — pél­dául öntvényt importálnak onnét —, il­letve nemrégiben 50 kamiont adtak el egy jugoszláv szállítmányozási vállalatnak. Az együttműködés azonban lényegesen fej­leszthető lenne. Erre kétoldalú az igény, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy jelenleg is tárgyalnak itt Győrben egy ju­goszláv szakembercsoporttal. A szlovén miniszterelnök több részlet­­kérdés iránt érdeklődött, elsősorban az üzem dolgozóinak szociális ellátottsága, a keresetek nagysága és aránya érdekelte. Végül a motorgyár összeszerelő üzemé­ben, majd pedig a kész hajtóműveket ki­próbáló műhelybe kalauzolták a szlovén vendégeket, akiket útjukra több szlovén újságíró és tévériporter is elkísért. Sztane Kavcsics búcsúzóul gratulált az eredményekhez, és további sikereket kí­vánt, majd továbbutazott Szombathelyre.

Next