Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1972-06-01 / 150. szám
X _____________HAZAI KÖRKÉP________ 2 1972. JÚNIUSI, CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap Minisztérium — rendeletek — tanácsok Igazodás az élethez, a változásokhoz Ahányszor a téma szóba került, a refrén szinte mindig ez volt: — A minisztériumok elárasztanak bennünket utasításokkal, rendeletekkel, majd újra és újra módosítják azokat. Alig látszunk ki a papírok közül, nincs időnk az érdemi munkára, a jó határozatok gondos előkészítésére. Közismert és általános panasz ez a tanácsok dolgozóinak körében. Elsősorban a községi tanácsoknál halljuk gyakran, ott, ahol öt-hat szakterületnek — olykor még többnek is — csupán egyetlen gazdája van. A jogalkotás indítékai A sokat emlegetett „minisztériumi rendelkezészuhatag” forráshelyéhez indulok. Távolról sem azért, hogy egyetlen tárca — ezúttal az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — tapasztalatai-indoklásai teljes érvényű, netán elhamarkodott következtetésekre jogosíthatnának. Csupán a rendeletek születésének — és időnkénti módosításának — körülményei érdekelnek. Ha úgy tetszik, egy minisztérium indítékai. S természetesen mindenekelőtt az, hogy a minisztérium ennek tükrében mit vár a tanácsok szakigazgatási szerveitől munkában, helytállásban, ágazati érdekképviseletben. Dr. Kozma Tamás, az ÉVM törvény-előkészítő osztályának vezetője a legkevésbé sem lepődik meg az általános megfogalmazáson. Még a szinte tényszerű állítást is elfogadja: valóban, nem kevés a tanácsok asztalára rakott paragrafus ... — Mint ahogy nem lenne helyes az öszszefüggések egészéből egyetlen rendeletet kiemelni, éppen úgy helytelen, ha egy minisztériumot ilyen értelemben elvonatkoztatnánk a többitől, még inkább azoktól a szüntelen változásoktól, amelyek mindenkor cselekvésre késztetik az ágazati irányítást. Ennyit általában, mert hiszen a példatárat természetesen a magunk területéről kell összeállítani. Előkerül egy dosszié, abból pedig az Építésügyi Értesítő új száma. Legfontosabb anyaga az a miniszteri utasítás, amely összefoglalja a különböző szintű tanácsok szakigazgatási szervezetének építésügyi és városfejlesztési feladatait, hatáskörét, hatósági jogkörét. Mi van emögött? — Felületesen olvasva, önkéntelenül is azt mondhatná bárki: lám, megint egy újabb vaskos anyag, csak győzze átböngészni valaki!... Magam sem tartom könnyű olvasmánynak — mondja az osztályvezető —, de nem is annak szántuk. Szakterületünket az elmúlt néhány évben több rendkívül fontos kormányhatározat érintette. Gondoljunk például a lakásrendeletre, a telekrendelkezésekre, az építőipari kivitelezési szabályzatra. A törvényszerű változásokhoz való törvényszerű igazodás jegyében az ebből adódó feladatokat nekünk is vállalnunk kell. A jobb, a teljesebb közszolgálat érdekében. A nagy jelentőségű határozatok gyakorlati megvalósítása tehát számunkra is kötelező érvényű. A mi munkánk fokmérőjét egyebek között éppen az építésügyi szakigazgatás összehangolt munkája adja, s mi ezt sokoldalúan segíteni akarjuk. Amikor tehát a miniszter rendeletet alkot vagy utasítást ad ki, annak mindig komoly oka van. Jellemző példa Ezt bizonyára senki nem vonja kétségbe. Az lenne a hiba, ha a szaktárca nem követné az élet változásait, ha nem lenne képes megújulni, elvetni azt, ami idejét múlta és felváltani mással, jobbal, célszerűbbel. Hadd mondjak egy igazán apró, de jellemző példát. Köztudomású, hogy egyre-másra jönnek az új építési anyagok. Vajon felesleges „terhelést” jelent a tanácsok dolgozói számára, ha ennek megfelelően rendelkezésbe foglaljuk az új műszaki előírásokat? Azt, hogy mit, milyen műszaki feltételek mellett lehet és kell a jövőben beépíteni, mi a tervező és a kivitelező kötelessége, milyen követelmények mellett hozhat döntést a tanács. Érvnek is, illusztrációnak is meggyőző a példa. Az alapkérdést azonban más oldalról is érdemes megközelíteni. Jó alkalmat kínál erre az osztályvezető fejtegetése. Azt hangsúlyozta, hogy ma már a szakmai követelményrendszer az élet minden területén szigorúbb normákat állít. Az orvos, a mérnök, a szakmunkás sem lehet meg továbbképzés, új ismeretek nélkül. Éppen így a tanács szakemberének is követnie kell a változásokat, ha azok történetesen jogszabályváltozások, akkor is. Sőt, ezen a poszton a naprakész felkészülés egyik alapfeltétele éppen a rendelkezés- és jogszabályismeret. Ezen nem lehet vita. Csakhogy — mint említettük — az alsóbb szintű tanácsoknál egy ember a szakterületek sokaságáért felel. Idézet a „Papírok között, íróasztalhoz kötve” című, közelmúltban megjelent tiszakécskei riportunkból: „Az iparügyek mellett még a következő szakterületek tartoznak az előadóhoz: szabálysértés, lakásügyek, birtokháborítás, tartási szerződések, kereskedelem, polgári védelem, raktár- és helyiséggazdálkodás...” Nem öncélúan A minisztériumi osztályvezető nem vár kommentárt a felsoroláshoz. — Tudjuk, ismerjük, hiszen nemcsak közvetett, hanem közvetlen tapasztalataink is vannak a községi tanácsok dolgozóinak túlterheltségéről. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Számunkra azonban mindez nem egyszerűen a külső szemlélő objektív és érzéketlen megállapítása, ellenkezőleg: az ágazati irányításnak mindenkor éreznie és állandóan érzékelnie kell a végrehajtó szervezet, így természetesen a tanácsok valós gondjait is. Káros és téves az a felfogás, amely szerint a minisztérium és a tanács — legalábbis ilyen értelemben — az íróasztal két különböző oldalán foglal helyet. Az irányítást ugyanazon oldalról segítjük mi is, a tanácsok is. Éppen ezért önmagában hiába hozunk még oly megalapozott rendeleteket, ha a végrehajtás nehézkes és szakszerűtlen, akkor ez bennünket is érzékenyen érint. Gondolom, ebből értelemszerűen következik az is, hogy a minisztérium nem öncélúan alkot új, vagy nem passzióból módosít egy-egy korábbi rendeletet. Nagyon ügyelünk arra, hogy jogszabályalkotásunk a „mit, miért, hogyan?” hármas követelményrendszerének mindenkor megfeleljen és középpontjában az élethez való igazodás, a változások törvényszerű követése álljon. Lássuk, mit mutat a statisztika? Milyen volt az ÉVM tavalyi — részben a tanácsokra is vonatkozó — rendelkezéstermése? — Valóban helyes kiemelni azt, hogy csak részben érinti a tanácsokat, s azt is, hogy akadnak olyanok, amelyekkel egy évben talán csak egyszer van dolguk a tanácsoknak. Íme az összesítés: 1971-ben az építésügyi és városfejlesztési miniszter 15 rendeletet, 21 utasítást adott ki, a más miniszterekkel és más hatóságok vezetőivel együtt kiadott rendeletek, utasítások, határozatok és közlemények száma pedig 28 volt. A hangsúly természetesen nem a menynyiségen van, hanem az ágazati irányítás indítékain. Azok pedig részben a kormány rendeletein és határozatain alapulnak, részben az ágazat már említett szüntelen fejlődéséből, igazodásából adódnak. Mégis, nagyon figyelemreméltó, amivel dr. Kozma Tamás zárja a beszélgetést. Harmonikus kapcsolat — Talán még sohase került annyira előtérbe a tanácsokkal való harmonikusabb munkakapcsolat elemzése, mint napjainkban. A minisztérium véleménye szerint az új tanácstörvény a munka megújulását hozta, frissebb lett a munka tempója, növekedett a szakértelem. igaz, ezzel együtt a követelmény is. A minisztériumnak nem lehet közömbös a tanácsapparátus hangulata, közérzete, hozzáértésének fejlesztése. Mindez több irányú feladatot jelent: változatlanul megfontolt jogalkotást az ágazat részéről, a képesítés előírt követelményeinek számonkérését, az erkölcsi és anyagi megbecsülés növelését, a technikai feltételek javítását a tanácsoknál, még élőbb, elevenebb munkakapcsolat kiépítését a tárca és a különböző szintű tanácsok között. Kiss Gy. János Két országgyűlési bizottság együttes tanácskozása Napirenden a mezőgazdasági gépgyártás Az országgyűlés ipari, illetve mezőgazdasági bizottságának szerdai együttes ülésén, a Parlamentben dr. Belák Sándor elnökletével megtartott tanácskozáson a két bizottság tagjai a mezőgazdasági gépgyártás, alkatrészellátás helyzetét elemezték. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vitaindítójában egyebek között leszögezte: a negyedik ötéves terv esztendeiben — a már kialakult nagyüzemi keretek között — meg kell valósítani a korszerű és gazdaságos gépesített termelést. Ennek érdekében egyebek között 50 ezer traktort, 37 500 pótkocsit, nyolcezer tehergépkocsit, ötezer gabonakombájnt, négyezer markoló-rakodógépet, négyezer silókombájnt, 2500 kukorica-csőtörő kombájnt, s ötszáz-ötszáz burgonya-, illetve cukorrépa-betakarítót juttatnak a gazdaságoknak. A hazai traktorgyártás helyzetét a minisztérium nem tartja megnyugtatóinak — emelte ki dr. Gergely István. A Vörös Csillag Traktorgyárnak — a fejlesztési igényük ■Msttgfpffc1 “Tréquett — mielőbb meg kellene oldani a garanciális szervizszolgáltatás, illetve az alkatrészellátás problémáit. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár fejlesztési teendői a paradicsomtermesztés, az uborkatermesztés és a hagymabetakarítás komplex gépesítésében jelölhetők meg. S rájuk vár a stabil szárítógépek elkészítése is. Dr. Heiczman János kohó- és gépipari miniszterhelyettes a KGM feladatairól szólva egyebek között rámutatott, hogy a tárca irányítása alá tartozó vállalatok gyártmányai iránt külföldi érdeklődés is tapasztalható. Az elmúlt esztendőkben jelentős exportot teljesítettek, s ezzel nem csupán a hazai igények ingadozása miatt lekötetlen kapacitásokat tudtak kihasználni, de lényegében hozzájárultak a gépimport fedezetét biztosító deviza megszerzéséhez. A gépalkatrész-gyártás helyzetéről a miniszterhelyettes elmondotta, hogy az alkatrészigények kielégítését a tárca alapvető feladatának tekinti. Az erről szóló kormányrendeletet követően miniszteri határozatban rögzítették a KGM- vállalatok feladatait, s kötelezettségeik teljesítéséről rendszeresen beszámoltatták gyáraikat, üzemeiket. A képviselők egyetértettek abban, hogy a hazai mezőgazdasági gépgyártás — noha az igényeket nem tudta maradéktalanul kielégíteni — az elmúlt esztendőkben jelentősen fejlődött. Felhívták azonban a figyelmet arra, hogy a korábbinál gondosabban, alaposabban kell felmérni a mezőgazdaság " várható igényeit". Neki szabad előfordulnia annak, hogy egy-egy géptípus kifejlesztését a mai követelmények alapján kezdik meg, s mire az a gazdaságokba kerül, már régen túlhaladott, elavult. A nagyobb gépek, gépsorok gyártásához nemzetközi kooperáció kell. Erre jó lehetőség kínálkozik a KGST-n belül, amelynek előnyeit még korántsem használtuk ki. A vita során kifejtette véleményét Kovács Sándor, dr. Molnár Frigyes, Mateovics József, dr. Mészöly Gyula, Lakatos András, Varga Sándor, Nagy Csaba, dr. Varga Pálné, Kovács István, Gácsi Miklós, Csapó Jánosné, Inokai János, Herczeg Károly, Jazbinsek Vilmos, Gajdos János, Varga B. István, Fodor Mihály, dr. Molnár Béla, Tűz Ferenc és Hevér Lajos országgyűlési képviselő. Dózsa-emlékkiállítás a Hadtörténeti Múzeumban Dózsa György születésének 500. évfordulójatiszteletére szerda délután emlékkiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban. Az ünnepi eseményre egybegyűlteket — köztük a Honvédelmi Minisztérium több vezető beosztású munkatársát, és kulturális életünk ismert személyiségeit — Harsányi János alezredes, a múzeum parancsnoka köszöntötte, majd Halász Antal ezredes, a Magyar Néphadsereg agitációs és propaganda-csoportfőnöke mondott megnyitó beszédet. A könyvkultúra munkásainak kitüntetése a Fészek Klubban Szerdán a Fészek Klubban dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes 53, a kiadói, terjesztői szakmában kiemelkedő munkát végző dolgozónak átnyújtotta a Szocialista kultúráért kitüntetést: 26-an lettek kiváló dolgozók, 38-an pedig miniszteri dicséretben részesültek. Az ünnepségen Nyikolaj Alekszandrovics Sibik, az Ukrán Állami Sajtóbizottság elnökhelyettese az ukrán—magyar közös kiadásban elért eredmények elismeréseként oklevelet nyújtott át az Európa, a Kossuth, a Magvető és a Móra Kiadó vezetőinek. A könyvkultúra munkásainak kitüntetésén megjelent Molnár Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, dr. Marczali László, a Művelődésügyi Minisztérium kiadói főigazgatója, Sarlós László, a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, továbbá a kiadók és könyvterjesztő vállalatok igazgatói, vezető munkatársai. Interkozmosz-ülés Budapesten A szocialista országok űrkutatási együttműködése, az Interkozmosz keretében működő kozmikus fizikai munkacsoport soron következő ülése kezdődött meg szerdán Budapesten. Az ülésen a szakemberek beszámolnak a közösen végzett munka eddigi eredményeiről, ■pegyitetjáH és meghatmozzáit a jövőben végrehajtandóKísértetek program ját. . A kohómérnökképzés jubileuma Száz éve. 1872-ben királyi rendelettel átszervezték a Selmecbányán működő bányászati akadémiát, s annak harmadik szakosztályaként megkezdte működését a vaskohászati tanosztály. Az átszervezés vetette meg az alapját a hazai kohómérnökképzésnek. A százéves tanszék most a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen működik. A jubileum alkalmából emlékünnepséget rendeznek a miskolci egyetemen. A százéves tanszék működését, fejlődését, a hazai kohómérnökképzést tudományos ülésszakon ismertetik. A tanszék történetét kiállításon mutatják be. A tanszék fennállása óta összesen 1796 kohómérnök kapott diplomát. Sztane Kavcsics szlovén kormányelnök tegnapi programja (Folytatás az Új oldalról) ugyanis a kooperáció elmélyítésére, a többi között a Gépiparban, az autóbuszgyártásban, a kohászatban, az élelmiszeriparban, a konfekcióiparban, s feltárhatók az együttműködés lehetőségei a vegyipar területén is. Várhatóan néhány jelentős magyar, illetve szlovén intézmény képviselői is találkoznak majd, hogy műszaki-tudományos együttműködésről tárgyaljanak. A Magyar Hírlap munkatársának arra a kérdésére, hogyan haladnak a jugoszláv szövetségi alkotmány, illetve a köztársaságok alkotmányainak módosításával kapcsolatos munkálatok, a szlovén kormányfő elmondotta: az első munkaszakasz lezárult. Ebben az időszakban tisztázódott, mely kérdésekben teljes az egyetértés, és hol szükséges még a nézetek egyeztetése. A hátralevő szakaszban a szakemberek törvényelőkészítő tevékenysége kerül előtérbe. Feltehető, hogy több változatot is készítenek, és a delegátusrendszerre való áttérést javasolják. Az alkotmánymódosítással kapcsolatos munkálatok, valamint a tervezet megvitatása feltehetően ez év végéig befejeződik. Jövőre, amikor mind a köztársaságokban, mind a szövetségi parlamentben lejár a képviselők mandátuma, már az új alkotmány alapján bonyolítják le a választásokat. Munkatársunktól, Sztane Kavcsics délután a Győri Vagon- és Gépgyárba látogatott. Dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának alelnöke köszöntötte a magas rangú vendéget és kíséretét. Ezután a gyár vezérigazgatójának helyettese, Czöndör János és Wurczinger Ernő kereskedelmi igazgató vázolta a gyár történetét, majd a jelenlegi termelés főbb irányát. Elmondották egyebek közt, hogy a 76 esztendős üzem termelésének jelenleg több mint háromnegyedében — részben külföldi licenc alapján — hajtó- és futóműveket állítanak elő, s a késztermékek jelentős hányada kerül exportra. Már eddig is kapcsolatban álltak jugoszláv üzemekkel — például öntvényt importálnak onnét —, illetve nemrégiben 50 kamiont adtak el egy jugoszláv szállítmányozási vállalatnak. Az együttműködés azonban lényegesen fejleszthető lenne. Erre kétoldalú az igény, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy jelenleg is tárgyalnak itt Győrben egy jugoszláv szakembercsoporttal. A szlovén miniszterelnök több részletkérdés iránt érdeklődött, elsősorban az üzem dolgozóinak szociális ellátottsága, a keresetek nagysága és aránya érdekelte. Végül a motorgyár összeszerelő üzemében, majd pedig a kész hajtóműveket kipróbáló műhelybe kalauzolták a szlovén vendégeket, akiket útjukra több szlovén újságíró és tévériporter is elkísért. Sztane Kavcsics búcsúzóul gratulált az eredményekhez, és további sikereket kívánt, majd továbbutazott Szombathelyre.