Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1972-06-23 / 172. szám
2972. JÚNIUS 23. PÉNTEK ORSZÁGGYŰLÉS Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) építőipar, építőanyag-ipar —, amelyek a kialakult feszültségeket mérsékelhetik. A költségvetési bevételek a termelés és forgalom bővülésével, a hatékonyság javulásával párhuzamosan emelkedtek, de valamivel várakozásaink alatt maradtak. A vállalatoktól származott a bevételek több mint négyötöd része. A bevételek 9 százalékkal növekedtek. Az iparvállalatok költségvetési befizetése több mint 3 milliárd forinttal kisebb volt, mint az előirányzat. A kohászati termékek világpiaci árai ugyanis visszaestek, a költséggazdálkodás — különösen a gépipari vállalatoknál — nem sokat javult. A megtermelt nemzeti jövedelemből a fogyasztást lényegében a gazdasági fejlődéssel arányosan bővítettük. A felhalmozás azonban a nemzeti jövedelemnél gyorsabb volt, ezért a tervtől eltérően alakult a fogyasztásfelhalmozás aránya és a többletfelhasználást a külkereskedelem behozatala fedezte. A bevételeket meghaladó ütemben 15 százalékkal nőttek az állami költségvetés felhalmozásokkal kapcsolatos kifizetései. Az erőteljes felhalmozás természetesen nem az elmúlt év sajátossága, hanem része, folytatása a korábban kialakult folyamatnak. A társadalmi közös fogyasztásra szánt eszközök ma már az állami költségvetés bevételeinek 43 százalékát veszik igénybe. A nemzeti jövedelemnél jobban, sőt a tervezettnél is gyorsabban, mintegy 10 százalékkal emelkedtek az egészségügyi, szociális és kulturális intézmények kiadásai. Ezek szükségesek voltak az elmúlt esztendő életszínvonal-politikai céljainak megvalósulásához. Köztudott, hogy költségvetési forrásaink több mint egynegyedét a termelés, a forgalom és a fogyasztás támogatására fordítjuk. Ez sokszor az objektív gazdasági viszonyokra épülő tudatos szociálpolitikánk következménye, de nem ritkán a gazdaságtalan tevékenységek fenntartását teszi lehetővé. A dotációk teljes összege nem nőtt a korábbi ütemben, és hányada az elmúlt évben mérséklődött. Végeredményben a költségvetést 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadással zártuk. Amint azt már az 1972. évi költségvetés beterjesztésekor jeleztem —, az állami költségvetésnek a tervezettet meghaladó, kereken 3,3 milliárd forint hiánya keletkezett. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és elvárt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költségeink és a társadalmi közös kiadásaink a költségvetés végrehajtása során emelkedtek. Ahhoz, hogy a költségvetés így is eleget tehessen a reá háruló feladatoknak, már az év elején növelnie kellett adóbevételeit, és a pénzeszközök átcsoportosításával a bank- és hitelrendszer forrásainak egy részét is igénybe vette. A Minisztertanács az idei népgazdasági terv és költségvetés elkészítésével párhuzamosan intézkedéseket dolgozott ki, amelyek hatásai fokozatosan érvényesülnek. A gazdasági-pénzügyi egyensúly javítása, valutánk szilárdsága érdekében ezek következetes végrehajtására és további határozott lépésekre van szükség. Ebben az esetben várhatjuk, hogy a folyó évi költségvetést a tervezett arányok szerint hajtjuk végre. Az 1973. évi népgazdasági terv és költségvetés összeállításakor szigorú követelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költségvetés helyzete is javuljon. Ez egyfelől az egész termelőszféra megújuló erőfeszítését igényli a hatékonyság fokozására és az összjövedelem növelésére. Másfelől pedig: minden gazdálkodó szervtől szigorúbb takarékosságot követel, és feltételezi, hogy közös erővel, az állami pénzalapokkal szembeni igényeket a források adta lehetőségekkel pontosabban összhangba hozzuk, halmi ellátását. Kidolgoztuk azokat a javaslatokat, amelyek alapján — több más intézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemeltük a három- és többgyermekes családok, valamint az egyedülálló egy- és kétgyermekes szülők családi pótlékát, a már megállapított nyugdíjakat pedig — reálértékük megtartása céljából — 1971-től évenként 2 százalékkal növeljük. A 3—6 éves gyermekek 59 százalékának van helye az óvodákban. Ennek ellenére csaknem 30 000 felvételi kérelmet nem sikerül teljesíteni. Ha ezt az igényt az idén akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd forint beruházást tenne szükségessé. Ilyen összeget csak folyamatosan és szoros társadalmi öszszefogással lehet előteremteni. 1971- ben 41 000 gyermeket helyezhettünk el bölcsődében, személyenként 12 000 forint állami költséggel. A gyermekgondozási segély igénybevételével 180 000 anya nevelte otthon kisgyermekét, erre kereken 1,3 milliárd forintot fizettünk ki. A családtámogatás rendszerét tovább kívánjuk fejleszteni. Nemzeti jövendőnkre, távlati gazdaságfejlesztési terveinkre gondolva még nagyobb szerepet kell szánnunk a népesedési helyzet javítását szolgáló ellátási rendszereknek. Az egészségügy és az oktatás területén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az egészségügyi és oktatási dolgozók bérének rendezésével — a bérarányok helyesbítésén kívül — el akartuk érni azt is, hogy ezeknek az intézményeknek a munkaerő-ellátási gondjai enyhüljenek. Az idén hozott egészségügyi törvény alapján állampolgári joggá fogjuk emelni az egészségügyi ellátást. A közelmúltban az állami oktatási rendszert vizsgálva, többek között arra a megállapításra jutottunk, hogy anyagi eszközeinkkel mindinkább az oktatás tartalmi részének erősödését kell segíteni. A tehetségek kibontakoztatását az általános iskolákban kell elkezdeni. Ez évben megtettük a kezdeti lépéseket olyan irányban, hogy azok a gyermekek, akik nem járnak óvodába, iskolaelőkészítő tanfolyamon vehetnek részt. Következő ötéves terveink során érezhetően javítjuk — minden fokon — a legkorszerűbb oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A színvonalas művelődés lehetőségeit félszáz színházunk, csaknem 4000 mozink, 5300 közművelődési és ennél jóval több üzemi könyvtárunk, 185 múzeumunk és 1971-ben majdnem másfélezer kiállításunk reprezentálta. Népművelési célokra, a művészeti intézmények feladatainak ellátására a költségvetés az előirányzatnál 75 millió forinttal többet fordított. Az életszínvonal tartós, kiegyensúlyozott emelkedése Az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról írásban benyújtott törvényjavaslat tartalmazza a költségvetés teljesítésének adatait és részletes indoklását. A továbbiakban néhány olyan témakört emelek ki, amelyek erdményeink szempontjából alapvetőek, vagy jövőbeni fejlődésünket határozzák meg. Ezek sorában az első, a legfontosabb az, hogyan sikerült valóra váltani gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tartósan, kiegyensúlyozottan növekedjék, az életkörülmények javuljanak? Ez a követelmény 1971-ben is megvalósult. A lakosság jövedelme a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 százalékkal nőtt. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az ipari és építőipari munkások keresete miként alakul. E téren is jellemző a keresetek tervszerű emelkedése. A bérek a termelékenységgel nőttek, javult a munkaerő-stabilitás. A Minisztertanács rendszeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és szabályozásával. Megvizsgáltuk például, hogy milyenek és hogy változnak az iparon belüli bérarányok? A tények azt mutatják, hogy 5000 munkásnál többet foglalkoztató nagyvállalatok munkásainak átlagjövedelme 5—10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalatokét. A keresetek növekedési üteme is a nagyobb vállalatoknál volt az átlagosnál gyorsabb. A munkások között is vannak az átlagosnál nagyobb keresetűek. Ez nagyrészt a jobb munkából, a nagyobb teljesítményből következett, de voltak aránytalanságok is, mert egyes melléküzemági, szövetkezeti, kisvállalati dolgozók és alkalmazottak jövedelemnövelési lehetősége kiemelkedően jó volt. Az állami szervek erre is figyelmet fordítottak. Szabályoztuk a termelőszövetkezeti alkalmazottak bérezését és munkaidejét, valamint a melléküzemági tevékenységet. Felhasználtuk a bérpolitika központi eszközeit, béremelési lehetőséget, preferenciákat nyújtottunk a szénbányászatban, a villamosenergia-, a textil- és az alumíniumiparban, a közlekedés és a lakossági szolgáltatás területén. A mezőgazdasági áruértékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban is ható — irányzat, hogy a parasztság reáljövedelmének emelkedése a munkásokét valamelyest meghaladta. A 4. ötéves tervben egészében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. A bérügyi intézkedések kedvező hatása A nem termelő ágazatokban több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk végre. Több mint 22 000 orvos és gyógyszerész bérét 20 százalékkal emeltük. 10 000 bölcsődei gondozónő és védőnő 15 százalékos, mintegy 50 000 egészségügyi középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Mintegy 11000 pedagógus bére átlagosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott, több mint 50 000 dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Béremelés történt a népművelési intézményeknél is. A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatását tekintve nem jelentéktelen részének jövedelmei magántevékenységből származnak. E jövedelmeit adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jövedelmei is a társadalmi hasznossághoz igazodjanak és ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Az idén a korábbinál hatékonyabb adórendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értékével. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korlátozását p példázza az a pénzügyi előírás, hogy az ingatlanok beszerzési és eladási árának értékkülönbözete után progresszív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és minisztériumi ellenőrző apparátust. Körültekintő, rendszeres adóellenőrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jövedelem eltitkolását. Azokkal szemben, akik az adójogszabályokat megszegik, következetesebben alkalmazzuk a törvényes szankciókat. Az adózási és költségvetési tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy országunkban többségben vannak a becsületes dolgozók, az olyan patrióták, akik fizikai vagy szellemi társadalmi munkával támogatják községük, városuk felvirágoztatását, pedagógusok, akik segítik a tehetséges fiatalok továbbtanulását vagy javaslatokat tesznek az oktatási rendszer korszerűsítésére, egészségügyiek, akik munkaidő után idős, beteg embereket látogatnak. Nem szabad megfeledkeznünk róluk, mert önzetlen munkájuk nélkül e költségvetés-teljesítési beszámoló eredményei is sokkal szerényebbek lennének. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek keresőeltartott arány miatti különbségeinek kiegyenlítése. Szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az üregek társa A fogyasztói piac alakulása Az életkörülmények javítására vonatkozó társadalmi céljainkat tehát nem egyszerűsíthetjük le csak a fogyasztás bővítésére és a fogyasztási kultúra emelésére. Legalább olyan fontosnak tekintjük, hogy életformánkban növekvő szerephez jusson az oktatási színvonal általános emelése, a szocialista kultúra értékeinek közkinccsé tétele és a korszerű egészségügyi ellátás. Ma már tízmillióan kívánnak fejlett, gondos egészségügyi ellátást, de milliók igénylik a magasszintű oktatási rendszert is. Az ilyen társadalmi légkör és elkötelezettség még inkább felhívja a figyelmet arra a felelősségre, hogy az állami költségvetésünk munkából fakadt forintjait hogyan osztjuk be és mire, és hogyan használják fel intézményeink. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléltesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majdnem minden családban van rádió, televízió, minden második munkáscsaládban van hűtőszekrény és porszívó, minden ötödikben motorkerékpár és minden huszadikban személygépkocsi. A családi kiadásokból mind nagyobb hányadot fordítanak a dolgozók lakásépítésre, üdülőtelek-vásárlásra, vagy turistautazásokra a környező országokba. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnöveli a lakossági ipari-javító szolgáltatások iránti keresletet. Tavaly e téren is tapasztaltunk némi javulást, az ezt támogató szabályozó módosítások nyomán, a helyzettel azonban nem vagyunk még elégedettek. Az elmúlt évben a tervezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült. A lakásépítési tervek megvalósítására az építőanyag-ipar, az építőipar és az ipari háttér fejlesztésével tettünk erőfeszítéseket. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javítani kell a lakásépítést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél és vállalatoknál egyaránt. Az állami költségvetés vállalja a hatósági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyeztetheti az előirányzott lakások megépítését, összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredményeket értünk el. A vízvezetékhálózat tíz év alatt, a távfűtéses lakások száma öt év alatt több mint megkétszereződött. A fejlődés természetesen újabb és újabb szükségleteket szül, amelyek kielégítése nem csekély gondot okoz a központi tervezőknek és a helyi tanácsoknak. A lakosság életkörülményeit nagymértékben a tanácsok alakítják. Nagyobb az önállóságuk, ami az új tanácstörvény egyik pillére. Az elmúlt évben bevezetett új gazdálkodási rendszerrel elősegítjük önkormányzatuk, gazdasági önállóságuk fejlődését. A tanácsi gazdálkodás tapasztalatai A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai kedvezőek. Helyesebb arány alakult ki a központi és tanácsi pénzalapok között. Az új bevételi rendszer megyei szinten megfelelően szolgálta a kívánt célokat, az egyes területek ellátása közötti színvonalkülönbségek mérséklését. A tanácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták intézményeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, községi tanácsok jelentős részénél a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mértékben tértek el az előirányzatoktól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás rendszerének tökéletesítését és rugalmasan működő tartalékrendszernek az alkalmazását. Az árváltozások természetesen a tanácsi költségvetést is érintették, az ellátási színvonal fenntartása a bevételeknél is erőfeszítéseket követelt. Tudjuk, hogy a gazdasági önállóság nem egyszerűen hatáskör kérdése, hanem megfelelő pénzügyi forrást is igényel és ezt jövendő szabályozási terveinknél erőnkhöz mérten szem előtt is fogjuk tartani. A tanácsi gazdálkodás kedvező vonása volt tavaly, hogy a tanácsok — a vállalatok és más szervek közös összefogásával — sok létesítményt valósítottak meg, sajnos a későbbi fenntartás pénzügyi forrásaira már kevesebb gondot fordítottak. A vállalatok és szövetkezetek a tanácsok fejlesztési alapjába csaknem 2,5 milliárd forintot utaltak át, hogy ilyen módon — a településfejlesztési tervekbe illeszkedően — lakóházakat, közműveket, óvodákat, napközi otthonokat hozzanak létre. Bács megyében csaknem 500 napközi otthoni férőhelyet létesítettek, Győrött 13 vállalat 320 óvodai hely fenntartásához járult hozzá. Nyíregyházán a város vállalatai összesen 35 millió forintot ajánlottak fel óvodaépítésre. Hasznos kezdeményezések ezek, indokolt hát, hogy mindenütt, ahol ennek reális helyi, társadalmi és gazdasági alapjai megvannak, megértésre és támogatásra találjanak. Ilyen szellemben szabályoztuk a vállalatoktól a tanácsoknak átadható összegek jogcímeit és feltételeit. A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az egyes ágazatokért felelős szervek és a vállalatok természetes törekvése a termelő kapacitások tökéletesítése és gyarapítása. Ez a törekvés egész sor jobbnál jobb beruházási elgondolásban ölt testet, amelyek mérlegelése, rangsorolása azonban több szempontból is szükséges. E mércék közül kiemelném a népgazdaság teherbíró képességét és a beruházások hatékonyságát. A tapasztalatok már hosszabb idő óta azt mutatják, hogy egyik követelménynek sem teszünk teljes mértékben eleget. Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. Üzembe helyeztük a TVK polietiléngyárát, a Gagarin Hőerőmű újabb 200 MW-os