Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1972-06-24 / 173. szám

2 1972. JÚNIUS 24. SZOMBAT ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) Iyen módon lehetne biztosítani az anyagi eszközök ésszerűbb elosztását stb. Hozzáfűzte, a maga részéről derűlátó az említett kérdések megoldását illetően, ugyanis a kérdések sokrétű és szakszerű felvetése azt tükrözte, hogy az említett területeken dolgozók, valamint az országgyűlés tagjai kellő tapasztalatokkal, nagyon sok jó elgondolással rendelkeznek ahhoz, hogy további előrehaladást tudjunk elérni. A továbbiakban a pénzügyminiszter részletesen foglalkozott a tanácsi gazdálkodás helyzetével, problémáival. Örömmel állapíthatjuk meg — mutatott rá —, hogy a tanácsi szabályozási rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket, városaink és községeink gazdasági tevékenységének összehangolása a területeken működő üzemek, szövetkezetek munkájával — olyan egészséges megoldás, amely mind a tanácsok, mind az említett gazdálkodó egységek erejét lényegesen gyarapíthatja. — Van azonban néhány gond is — fűzte hozzá. Ezek egyrészt az anyagi eszközök elosztásának aránytalanságaiból, másrészt abból fakadnak, hogy új gazdálkodási rendszert vezettünk be. A kezdeti tapasztalatok fontos tanulsága, hogy a továbbiakban nagyobb figyelmet kell fordítani az anyagi eszközök elosztásánál az egyes megyék, területek gazdasági szerkezetére, az ott kialakított helyi tervekre. Ebből a szempontból főleg az olyan megyék gondjai reálisak, mint Nógrád vagy Komárom, megye, ahol egyfelől a gazdasági szerkezet átalakítása megy végbe— például a szénbányászatot illetően —, másfelől a mezőgazdasági háttér sem a legkedvezőbb, emiatt az említett megyékben a gazdaságból származó jövedelem sem olyan mértékű, mint az ország más részein. Erre a problémára nagyobb figyelmet kell fordítani. Hasonló gond az oktatásügy, a szociális ellátás, az egészségügy szempontjából hátrányosabb helyzetű megyék problémája. A kiegyenlítés irányában nagyon határozott — bár kezdeti — lépéseket tettünk, ezeknek hatása főleg a negyedik ötéves terv következő időszakában hozza majd meg a gyümölcsét. A pénzügyminiszter kérte az érdekelt megyéket, értékeljék kellően ezt a törekvést, s a nekik juttatott eszközöket igyekezzenek minél hatékonyabban az elmaradás pótlására fordítani. Vannakugyanis olyan tapasztalatok, hogy az eszközök elosztása nem mindig a kívánt célt szolgálja. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a bevételek folyamatossága hogyan táplálja a tanácsi költségvetéseket, a pénzügyminiszter elfogadta azt a megállapítást, hogy az új rendszer problémákat vetett fel, ugyanis a vállalati, a szövetkezeti munka, a termelési eredmények nagyban befolyásolják a tanácsi bevételeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha egy szövetkezetnél, vagy vállalatnál nem kielégítő a munka és gyengébbek az eredmények, azt nem csupán az államkasszától kell számon kérni. Hangoztatta, a központi költségvetésnek mindenképpen biztosítania kell, hogy egyetlen iskola, egyetlen kórház működését se zavarja meg átmeneti pénzhiány. De a várt bevételek elmaradását nemcsak a központi szerveknél, hanem legalább olyan erőteljesen azokkal szemben is fel kell vetni, akik miatt a nehéz helyzet előállt. Az említett gondok megoldását illetően a pénzügyminiszter bejelentette, az elmúlt évi tapasztalatok alapján a tanácsi költségvetések számára biztosított 1973. évi állami támogatást már ennek a félévnek a közepén — az egész évre szóló összeget — kiutalták, kérte a tanácsokat: ésszerűen beosztva gazdálkodjanak az eszközökkel. Közölte azt is, hogy az Országos Takarékpénztár olyan finanszírozási rendszert vezet be a tanácsok részére, hogy az egyes városok, községek pénzbevételeiben mutatkozó eltéréseket közvetlenül operatív hitellel áthidalja, vagyis a következő esztendőben megszűnnek már az eddigi gondok. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy most „végtelen számlát” nyitnak. A tanácsoknak az ilyen áthidaló hiteleket bevételeik növekedése arányában vissza kell majd téríteniük. A továbbiakban a pénzügyminiszter a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos észrevételekre válaszolt. Egyetértett azzal, hogy a mezőgazdászág támogatását célzó akciók csak akkor lehetnek igazán eredményesek, ha mindenütt a legtöbb hozamot biztosító, leghatékonyabb technológiát alkalmazzák és nem mindenkinek egyformán, hanem az anyagi teljesítmény és a megtérülés arányában juttatnak támogatást. Hangsúlyozta: biztosítani kívánják, hogy a szarvasmarhatartás jövedelmezősége az állattenyésztés egyéb ágaiban elért bevételi színvonalat biztosítsa az üzemeknek. A mezőgazdaság egyéb problémáiról szólva, a pénzügyminiszter említést tett a szőlőtermelés gazdaságosságáról, a szőlőtelepülések felújításának anyagi fedezetéről, valamint a mezőgazdasági nagyberuházások helyzetéről. Rámutatott, itt is le kell vonni az elmúlt évi munkával kapcsolatos tanulságot, hogy tudniillik bevált technológiát kell alkalmazni, s a többletköltségekről nem utólag, hanem előzetesen kell szót ejteni, s a forgóalapokat is biztosítani kell ezekhez a nagyüzemi telepekhez. Ilyen vonatkozásban a pénzügyi szervek az utóbbi időben megfelelő lépéseket tettek: ezeket a többletköltségeket és ráfordításokat nem az átlagos megtérülési idővel hitelezik meg, hanem ennél kedvezményesebben. Természetesen ahol ilyen gondok vannak, ott még egyszer megvizsgálják ezeknek a nagyüzemi telepeknek a helyzetét. Népgazdaságunk helyzetéről szólva hangoztatta: figyelemre méltó a termelékenység javulása, hasonlóképpen az export-import arányának kialakulása. Gond viszont, hogy az ipari termelés növekedési üteme egy-két területen lassúbb, mint a korábbi években volt. A jövő évi költségvetéssel kapcsolatos észrevételekre kitérve, a pénzügyminiszter kérte az országgyűlést, fogadja el azt az általános eljárási módot, hogy a kormány a parlament plénumán elhangzott javaslatokról külön intézkedési tervet készít és fogad majd el, s az észrevételekre vagy külön, vagy a jövő évi költségvetés összeállításánál visszatérnek majd. Ilyen témák például a különféle szociálpolitikai és egészségügyi kérdések, a kultúrotthonok ügyei, továbbá a különféle bér- és létszámproblémák, az óvodaellátással, az élelmezési normákkal kapcsolatos gondok. Hozzáfűzte, az érdekelt állami szervek már felülvizsgálták a közintézmények élelmezési normáit, javaslataikat a következő költségvetésnél fogják előterjeszteni. Említést tett a pénzügyminiszter a vitában elhangzott külpolitikai kérdésekről is, s hangsúlyozta: a külügyminiszter beszámolója jól példázta, milyen aktív külpolitikát folytat kormányunk, s hogyan tesz eleget internacionalista kötelezettségeinkből fakadó követelményeknek. Végezetül a pénzügyminiszter kérte az országgyűlést, hogy az 1971. évi állami költségvetés teljesítéséről szóló törvényjavaslatot és válaszát fogadja el. Az elnök ezután szavazást rendelt el, amelynek eredményeként az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegben egyhangúan elfogadta. Ezután napirend szerint következett a bíróságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter szólalt fel. Dr. Korom Mihály beszéde Állam- és jogrendszerünkben fontos szerepük van az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályoknak — mondotta bevezetőül dr. Korom Mihály. — Alkotmányunk 5. fejezete tartalmazza a bíróságok működésének és szervezetének legfontosabb alapelveit, a részletes szabályok megalkotását pedig törvényre utalja. Az előterjesztett törvényjavaslat ennek a célnak kíván eleget tenni azzal, hogy részletesen szabályozza a bíróságok szervezetével és hatáskörével összefüggő kérdéseket. 1 . — A törvényjavaslat kidolgozása során — az alkotmányban foglalt alapvető rendelkezésekkel összhangban — az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, jogrendszerünk korszerűsítésének követelményei vezettek bennünket. — Bíróságaink feladata az egyik legfontosabb állami tevékenység: az igazságszolgáltatás. Olyan jelentős értékek és fontos érdekek felett kell őrködnünk, mint társadalmunk védelme, az állampolgárok jogainak érvényre juttatása, a jogviták igazságos eldöntése. Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntetjük. Ugyanakkor jogrendszerünk minden becsületes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és félelem nélküli életet. Bíróságainknak jelentős szerepük van e fontos elvek megvalósításában. A rájuk bízott feladatok további jó ellátásának feltételeihez járul hozzá a törvényjavaslat. Fontos láncszeme ez azoknak a magas szintű jogszabályoknak, amelyek — a társadalmunk,bem bekövetkezett változásokkal összhangban — az igazságszolgáltatás továbbfejlesztését szolgálják. Csak példaképpen hivatkozom a BTK már elfogadott módosítására, a polgári és büntetőeljárási jogszabályok napirenden levő korszerűsítésére, vagy éppen az országgyűlés mostani ülésszakán előterjesztett ügyészi törvényjavaslatra. A jelenleg hatályban levő bírósági szervezeti törvényt csaknem két évtizeddel ezelőtt alkotta meg országgyűlésünk. A mostani törvényjavaslatot az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával, a jelen és a jövő követelményeinek figyelembevételével készítettük elő. Rendelkezései arra hivatottak, hogy egész igazságszolgáltatásunk munkája hatékonyabbá váljék. Nem szenvedhet csorbát a törvényesség érvényesülése Ezután dr. Korom Mihály arról a munkáról beszélt, amelyet a bíróságok és a döntőbizottságok végeznek. A bíróságok és döntőbizottságok évente az ügyek százezreivel foglalkoznak. 1971-ben első fokon csaknem 100 000 büntető és 200 000 polgári peres ügy indult a bíróságokon. A gazdasági döntőbizottságok több mint 35 000, a területi munkaügyi döntőbizottságok pedig mintegy 14 000 munkaügyi vitában hoztak megfelelő határozatot. A bíróságokon és döntőbizottságokon évente több millió állampolgár fordul meg. A számadatok mindennél jobban mutatják, hogy az igazságszolgáltatás szerveinek kapcsolata a lakosságga milyen kiterjedt. A törvényes és igazságos döntés, a jogi felvilágosítás és tanácsadás azonban nem pusztán az érintett állampolgárok ügye, hanem társadalmi hatású is. Ha az igazságszolgáltatás különféle szervezeteiben dolgozók jól végzik munkájukat, az nagyban elősegíti a közrend, közbiztonság erősödését, a törvénytisztelő közszellem fokozását, az állampolgári fegyelem megszilárdítását, a társadalmi együttélés szabályainak jobb megtartását és nem utolsósorban a jogsértések megelőzését is szolgálja. Igazságügyi hatóságaink vezetői és munkatársai a nagy munkateher ellenére is alapjában jól és becsülettel teljesítik kötelességeiket és hathatósan segítik elő jogpolitikánk gyakorlati megvalósítását, a szocialista törvényesség biztosítását. A munka elismerése további erőfeszítésre ösztönzi az igazságszolgáltatás valamennyi dolgozóját. A nagy munkateherről szólva nem lehet hallgatni néhány olyan körülményről, amely ma nagymértékben nehezíti és lassítja az ügyintézést. Gondolok itt többek között eljárási jogszabályaink bonyolultságára, nehézkességére, amelyeket még ebben az esztendőben jelentősen egyszerűsíteni fogunk. De szólni kell a gyakorta tapasztalható alaptalan pereskedésekről is. Ma az a helyzet, hogy a bíróság minden hozzá érkezett üggyel érdemben köteles foglalkozni akkor is, ha előre látható, hogy az igény alaptalan. Arany János óta kevés változás történt a „ha per, úgymond, hadd legyen per!” felfogáson. Ezpedig jelentékeny mértékben leköti és terheli az igazságszolgáltatás dolgozóit és elvonja őket a valóságos jogviták eldöntésétől, legalábbis sok esetben a fontos kérdések eldöntéséinek elhúzódásához vezet. Az eljárási törvények módosítására irányuló munkánkban arra törekszünk, hogy ezt a „betegséget” megfelelő jogszabályok is segítsék megszüntetni. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyetlen állampolgárt sem akadályozzunk a jogos érdekeinek bírósági védelmében, és a szocialista törvényesség érvényesülése csorbát ne szenvedjen. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok felfogásán, szemléletén is változtassunk, mert meggyőző-ődésünk, hogy nem helyes, ha rögtön rendőrért vagy bíróért kiáltanak, amikor a vita más úton-módon is rendezhető. A miniszter a továbbiakban az előterjesztett törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseiről szólt: " Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. A bírói igazságszolgáltatás alkotmányos alapelve érvényesítésének fontos feltétele, hogy magas szintű jogszabály egyértelműen határozza meg a bírósági hatáskörbe tartozó ügyek körét. Ennek a követelménynek tesz eleget a törvényjavaslat, amikor kimondja, hogy a bíróság dönt a büntető és a polgári jogi ügyekben, a családjogi vitákban, valamint a munkaügyi és a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben. Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvényjavaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bíróságokká alakítja át. Ezzel a szabályozással jelentékeny mértékben egyszerűsítjük és áttekinthetőbbé tesszük az igazságszolgáltatási szervezet rendszerét, hiszen megszüntetjük a tarkaságot, párhuzamosságot, a széttagoltságot. Az eddigi szervezeti rendszer bonyolultságát mutatja, hogy az állampolgárok és az állami gazdálkodó szervek munkaügyi, továbbá a vállalatok, szövetkezetek gazdasági jogvitáinak eldöntésénél éppúgy megtalálhatóak a bíróságok, mint a különböző döntőbizottságok. Az élet nem teljes következetességgel alakíttotta ki ezt a helyzetet, amelyen társam, hábbi fejlődésünkfolytán ma már vál toztatnunk kell. Meggyőződésünk, hogy a javasolt megoldások nemcsak az igazságszolgáltatás egységét, a bíróságok hatékonyabb irányítását segítik elő, hanem hasznára válnak az állampolgároknak is, akiknek az igazságszolgáltatás körébe tartozó ügyeikkel nem kell a különféle fórumok útvesztőiben bukdácsolniuk. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a törvényjavaslat nem fetisizálja a bírósági hatáskört. A kedvező tapasztalatok alapján elismeri egyes államigazgatási szervek közreműködésének szükségességét meghatározott jogviták eldöntésében. Az egyszerűbb és gyorsabb, s ugyanakkor szakszerű ügyintézés megfelelően biztosítható például a tanácsok keretében.Ezért hiba lenne, ha a jogviták eldöntésének bírósági útját még jobban kiterjesztenék vagy azt kizárólagossá tennénk. Ilyen megoldás éppen ellenkező hatást váltana ki, mint amire törekszünk azállamszervezeti egyszerűsítésével, a gyors és hatékony ügyintézés feltételeinek megteremtésével. Az államigazgatási szervek hatáskörében maradó jogviták esetében a bírói igazságszolgáltatás fontos elve úgy jut érvényre, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben hozott határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetőségeit biztosítjuk. Természetesen a most előterjesztett törvényjavaslat a vázolt, kérdéseknek csak alapvető elveit, azok szervezeti megoldásait tartalmazhatja, a részletes hatásköri szabályozás az eljárási törvények feladata. • . A bírói függetlenség értelmezéséről . A bíróságok állami szervezetünkben különleges helyet foglalnak el. Különleges helyzetük nem valami kivételezettségből, hanem a bírói függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatait. Világos, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium tevékenységének fő tartalma arra irányul, hogy bíróságaink ítélkezése megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével. Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének érdekeit szolgálja e rendelkezés. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, hogy a Legfelsőbb Bíróságon gazdasági és munkaügyi kollégiumokat hozunk létre, amelyek szervezetileg is elősegítik az egész igazságszolgáltatás munkájának jó áttekintését és az egységes irányítás hatékonyságának növelését. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy változatlan marad a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogerős bírósági ítéletekkel kapcsolatos terve. Magyar Hírlap