Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1972-06-05 / 154. szám

T­­IPG 1972. JÚNIUS 5. HÉTFŐ Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET "A Prágai Tavasz hangversenyeiről v . Régi és új romantikusok kiküldött munkatársunktól. Noha a prágai fesztivál eseményei kö­zül elsőnek az operaelőadásokról számol­tam be, hiszen a budapesti Operaház vendégszereplése ezt tette indokolttá, mégis a Prágai Tavasz fő jellemző voná­sait a hangversenyek határozzák meg: ez már hagyomány. A három hét alatt na­ponként két, olykor három koncertre is sor kerül a nagy Smetana-teremben, a művészek háza Dorozsák-termében, de felhasználják erre a célra a többi között a Waldstein-palota termeit, a Szent György-bazilikát, a nemzeti múzeum nagytermét vagy a Vitus-katedrálist is, mindig a genius loci figyelembevételével. A fesztivál műsorainak összeállítását je­lentősen befolyásolja, hogy a részt vevő művészek tekintélyes része az utazó vi­lágnagyságok közül kerül ki, akik min­denütt meghatározott művekkel lépnek fel hangversenykörútjuk során. A fesztiválon megjelent külföldi szak­emberek részvételével megtartott kerek­­asztal-konferencián a Prágai Tavasz ren­dező bizottságának elnöke, dr. Václav Holzknecht, a nemzeti színház opera­együttesének vezetője, vitaindító beve­zetőjében elmondotta, hogy a koncert­sorozatnak minden évben központi téma­köre van, elsőként ez befolyásolja a hang­versenyek műsorösszeállítását. Az 1972. évi fesztivál programját a romantikus zene jegyében állították össze, a múlt század második felének, s a XX. század első évtizedeinek kompozícióiból, Schu­berttól Sztravinszkijig. A műsorokban ugyan a romantikus zene dominál, de igen sok klasszikus és modern alkotást is megszólaltatnak. A mai közönség igényli a romantikus zenét — mondotta. — Tekintettel kell lenni a hallgatóság kívánságaira, mert — Cocteau-t idézve — a romantika nem túlhaladott, nem ment ki a divatból. A romantikus zene nagy alkotásai közé tartozik Anton Bruckner VIII. szimfó­niája, s nemcsak azért, mert szokatlanul terjedelmes, közel másfél órás kompozí­ció. Zubin Mehta, korunk egyik kiemel­kedő tehetségű karmestere, ezt a művet tűzte csupán koncertjének műsorára. Modern előadás volt, a szélsőséges effek­tusok arányos rendje, egy szuggesztív művész által irányított kitűnő Orchester, a cseh filharmonikusok maradéktalanul kifejező interpretációja. Bruckner, aki oly nehezen jutott el nagyszabású alkotá­sainak megszólaltatásáig, ma már a szé­lesebb hallgatóközönség kedvencei közé sorolható, különösen ilyen szintű előadás után. Nemcsak a nagyközönség, a szakembe­rek számára is érdekes volt Mendelssohn —Bartholdy Walpurgis-éj című alkotásá­nak megszólaltatásán. A Goethe balladá­jára komponált mű nagyzenekarra, ve­gyes karra és öt énekes szólistára íródott, változatos és hatásos, noha nem tartozik szerzőjének kiemelkedőbb alkotásai kö­zé, gyakoribb előadását nyilván a hatal­mas apparátus igénye akadályozza. Sváj­ci karmester, Jean Meylan állt a prágai szimfonikus zenekar élén, s a koncert első felében Frank Martin második zon­goraversenyét, ezt a szellemes-kellemes művet Paul Badura-Skoda adta elő im­ponáló stílusban. Ugyancsak érdekes műsorral szerepelt a brnói filharmonikusok együttese is Jiri Waldhans vezényletével. Dvorzsák szimfonikus költeménye, Az arany rokka után Prokofjev — valamikor úttörőnek számító — első hegedűversenyét Chris­tian Ferras kiválóan interpretálta. A mű­sor befejező száma Sosztakovics nagysza­bású ötödik szimfóniája volt. A romantikus muzsika jellegzetes vo­násai nemcsak Brahms második szimfó­niájában jelentkeztek a Zdenek Kosler által vezetett koncerten, hanem Václav Kucerának a legmodernebb stílusban fo­gant zenekari kompozíciójában is, mely­nek Sztereofón concertino fuvolára és két vonószenekarra a címe. A hangversenyen Alfons és Aloys Kontarsky Mozart két zongorára komponált versenyművét adta elő. A két Kontarsky fivért Európa-szer­­te a modern zene propagátorának isme­rik. Érthető, hogy önálló koncertjükön Debussy, Casella és Hindemith műveit tűzték műsorukra, mely számos bravúros ráadással fejeződött be. Érdemes megjegyezni Libor Pesek ne­vét, aki a pardubicei kamarazenekar Mozart—Haydn hangversenyét vezényel­te. A ritkán tapasztalható hangszépséget, csiszoltságot produkáló együttes élén a fiatal karmester a korszerűen képzett, s remek manuális készséggel rendelkező zenei irányító legvonzóbb tulajdonságait mutatta be. A hangversenysorozat egyik legkiemel­kedőbb eseménye a leningrádi zeneszer­zők estje volt, melyen a tehetséges, fia­tal Eduard Szerov vezényelte a csehszlo­vák rádiózenekart, s Jurij Palik és And­rej Petrov alkotásaik elhangzása után személyesen köszönte meg a közönség tapsait. Hasonlóan kedvező fogadtatás­ban részesült Borisz Arapov nagyzene­karra komponált, klasszikus formájú Concertójét. Borisz Tiscsenko saját zon­goraversenyét adta elő hatásosan. A ro­mantikus átadású, mai eszközökkel ki­dolgozott opusz megérdemelt sikert ara­tott. Az operaelőadások után ennyi érdekes koncertről adhatok némi beszámolót, de bizonyára ugyanennyire érdemes volna a párhuzamosan megtartott hangverse­nyekről is tudósítani. Nehéz volt a vá­logatás a prágai fesztiválon. Flórián László : A Magyar Állami Operaház együttese tegnap hazaérkezett Prágából, ahol nagy sikerrel szerepelt a Prágai Tavasz ese­ménysorozatában. Színházi esték Békéscsabán és Kaposvárott Klasszikusok­­ zenére A színházi évad során többször is fog­lalkoztunk a vidéki színházak zenés pro­filjával. Ilyenkor évad végén, immár ha­gyományosan, különösen időszerűvé válik ez a kérdés: az idény utolsó bemutatói rendszerint a könnyű múzsa ihletében születnek, s színházaink többnyire zenés bemutatóval zárják kapujukat. Ezúttal két igényes vállalkozásról számolunk be: olyan színházi kezdeményezésekről, ame­lyekben a zenés jelző korántsem jelent művészi-ízlésbeli engedményt. Épp ellen­kezőleg, mind a békéscsabai, mind a ka­posvári színház új bemutatójával az igényes szórakoztatás lehetőségét kereste. Mindkét színházi műhelyben egy-egy mostoha sorsú, klasszikus mű kelt új életre, s mindkét előadás — jóllehet nem sikerültek egyenletes színvonalon — egy­aránt a zenés színház nagyszerű lehetősé­geit bizonyította. A Lilla és a kísértetek A, békéscsabai műsorfüzetben Görgey Gábo­r~*-költő írt szubjektív, lelkes val­lomást a rendezői színházról, s ezt akár jelképesnek is érezhetjük. Görgey elfo­gultan beszél arról a „rendezői mámor­ról”, amely a színházi alkotót elfogja, amikor kézbe veszi az idegen anyagot, nézegeti, forgatja, majd formálni kezdi, és lassan a mű legsajátabb tulajdona lesz. Így adta Görgeynek a kezébe Vörösmarty A fátyol titkai című vígjátékát néhány évvel ezelőtt Sándor János rendező, s az akkori sikeres bemutató — melyben Stark Tibor zenéje is részt vállalt — inspirálta a három alkotótársat a mostani vállalko­zásra. Görgey Lilla és a kísértetek cím­mel „érzelmes komédiát” írt „Csokonai Vitéz Mihály világából”. A komédiát Stark Tibor muzsikájával Sándor János állította a színpadra Békéscsabán, a Jó­kai Színházban. A kiindulópontot Csokonai Gerson du Malheureux-je szolgáltatta, Görgey azon­ban az egész Csokonai-életművet „va­dászterületnek” tekintette, s a játékban színpadra lép Dorottya, a tudós aggszűz, Lilla, a költő legszebb szerelmes versei­nek ihletője, sőt Tempefői is, aki ezúttal Magyari Mihály névre hallgat. így nem nehéz ez utóbbi szerelmes poétában ma­gára Csokonaira ismernünk, annál is in­kább, mert a poétát alakító színész a já­ték végén kilép szerepéből, s megvallja: ő voltaképp nem más, mint Csokonai ál­ma — önmagáról, a boldogságról, arról a költősorsról, ami nem jutott neki osz­tályrészül. Mindebből már látható: a költő és Lil­la szerelme itt a színpadon happy enddel végződik, sőt Dorottya kisasszony jószí­vűsége és a szerencse forgandósága foly­tán Görgey még azzal az elégtétellel is megajándékozza ifjú hőseit, hogy Lilla keményszívű, vagyont hajhászó apja vé­gül is rászorul a fiatalok kegyére. S ami­kor a szerző ekképp megnyugtatta a néző igazságérzetét, mielőtt a játékos finálé hangjai felcsendülnének, még egyszer figyelmeztet rá, hogy a valóságban mind­ez nem így történt. Görgey eléggé nem dicsérhető módon tudja ötvözni darabjában az ismeretter­jesztést (azt, hogy valóban Csokonai vi­lágába visz), a művészi igényességet és mai írói mondanivalóját. Ez utóbbi tol­mácsolására a játék két ügyefogyott tit­­kosrendőr-kommentátora, Stumpf és Nachtigall szolgálnak eszközül; ők, akik mindenáron kapcsolatba szeretnék hozni a vidéki kúrián támadt kísértetjárást a jakobinus mozgalommal, Görgey legsi­kerültebb groteszk figurái közé tartoz­nak. Ez a jó színházi műhely tehát hangu­latos, színpadilag és gondolatilag egy­aránt ötletes, gazdag vígjátékkal ajándé­kozta meg a magyar drámairodalmat. Stark Tibor muzsikájától azonban több lágyságot és lírát vártunk volna, s kár, hogy a békéscsabai színház — szereposz­tási gondok miatt — nem tudta rangjá­hoz méltó kivitelben színpadra állítani a darabot. Pedig Sándor János rendezé­se — hiszen a rendező bábáskodott a da­rab születésénél is — nagy érzéssel és stílusos megközelítéssel bontotta ki a já­tékot; különösen ragyogó színpadi pilla­natokkal ajándékozott meg az éjszaki kí­­sértetjárás bravúros képsora. A színészi alakítások közül elsősorban Dénes Piroska Dorottyáját, Cserényi Bé­la és Csernák Árpád titkosrendőreit, Do­bos Ildikó Lilláját kell kiemelnünk. Fló­rián Antal azonban alkalmatlannak bizo­nyult Magyari Mihály megformálására. A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Ék Erzsébet tervezte. NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYVILÁG • NAGYVILÁG A ZENE A FILATELIÁBAN címmel könyv jelent meg Lengyelországban Cezary Rud­­zinski neves bélyegszakember tollából. A tanulmány különös­­gazdagsággal dolgozza fel a Chopinnel kapcsolatos bélyeg­kiadványokat. Közli, hogy 1971-ig a világ nyolc országá­ban Chopinről 26 bélyeget és blokkot adtak ki, a zeneszerző arcképe 10 lengyel képes leve­lezőlapon szerepelt, s három országban 28-féle Chopin­­emlékbélyegzőt használtak. SALVADOR DALI New York-i kiállításán a művész új, „háromdimenziós” alkotásait láthatják a tárlatlátogatók. Salvador Dali a holográfia kí­nálta új lehetőségeket használ­ja fel ez alkalommal, s egyik alkotása a holográfia Nobel­­díjas úttörőjét, a magyar szár­mazású Gábor Dénes profesz­­szort ábrázolja. BORDEAUX városában meg­tartották az első európai Mar­­ti-szimpoziont. Az 1895-ben el­hunyt nagy kubai költő és sza­badságharcos életét és műveit spanyol, olasz, francia, német, szovjet, angol, amerikai és kubai tudósok elemezték. Az előadások megjelennek a bor­­deaux-i Bulletin Hispanique hasábjain. A tanácskozásokon Kubát Juan Marinello és Alejo Carpentier képviselte. A MOLIÈRE-TRICENTENARIUM méltó megünneplésére készülődik a francia kulturális élet. (A kép­zelt beteg zseniális szerzője 1673. február 17-én halt meg, amikor éppen ezt a darabot játszotta.) Pierre Dux, a Comédie Francaise igazgatója közölte, hogy három Moliére-darabot mutatnak be, új rendezésben, éspedig: az Úrhat­nám polgárt Barrault rende­zésében, az Embergyűlölet Cha­ron rendezésében és a Nők is­koláját J.-P. Roussillon rendezésé­ben. Rendkívüli előadások lesznek vidéken is, például a Loire menti híres király kastélyokban, ahol Mo­her­e az Úrhatnám polgárt XIV. Lajos udvarában mutatta be. A NEMZETKÖZI KÖNYV­ÉV alkalmából egyes afrikai országokban, mint például Kenyában, Nigériában, Etió­piában és Ghánában külön ál­lami tanácsokat alakítottak azzal a feladattal, hogy nép­szerűsítsék a könyvet az olva­sók körében. Több országban, például Libériában és Szene­gálban könyvkiállításokat ren­deztek. KARTHÁGÓ, az egykori pún főváros romjait Tuné­zia fővárosának terjeszkedése miatt a teljes megsemmisülés veszélye fenyegeti. Az i. e. éű­ben alapított város helyén, melyen a föld alatt, még egész utcasorok és templomalapza­tok várnak feltárásra. Az UNESCO most támogatásért fordult a világ valamennyi or­szágához Karthágó romjainak megmentése érdekében. KISOPERÁK GYERME­KEKNEK címmel sikeres ösz­­szeállítást mutatott be a ber­lini Komische Oper. Színre ke­rült Szőnyi Erzsébet gyermek­oratóriuma, A didergő király, Telemann iskolamester kantá­tája és Gruner­ Weber: Ifjú, aki felfedezett egy erdőt című kisoperája. A KOMÁROMI JÓKAI-NA­­POKON kiosztották az irodal­mi színpadok díjait. A leg­szebb színpadi beszéd díját a Fókusz irodalmi színpad, a legjobb összeállítás díját Tő­­zsér Árpád, a nyitrai együttes vezetője, a zsűri díját a bucsi Lant irodalmi színpad, a leg­jobb szavalat díjait Csóka Ede és Pápai Ilona, a Fókusz iro­dalmi színpad tagjai kapták. EGY HÍR — EGY MONDAT. — Jeanne d’Arc-filmet készül forgat­ni Gleb Panfilov szovjet rende­ző. — Ibsen Peer Gyntjét, Áprily Lajos fordításában, nagy sikerrel mutatta be a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház együttese. — A szovjetunióban különbizott­ság alakult Sztravinszkij szellemi hagyatékának ápolására. — Bog­­dánfi Sándor, az ismert vajdasági magyar író és humorista Óriások című ifjúsági regényéért megkapta a Köztársasági Művelődési Közös­ség Neven-díját. — Marco Palóról, a XIII. századbeli világutazóról látványos, zenés amerikai filmet forgatnak Tokióban.­­ Bukarest­ben nagyszámú közönség részvé­telével zajlott le a Petőfi Sándor 150. születési évfordulóját köszöntő ünnepségsorozat első rendezvénye. ÁRVERÉSRE BOCSÁTJÁK a világ egyik legértékesebb magánkönyvtárát, Rafael Es­­marian libanoni ékszerész tu­lajdonát. A párizsi antikváriu­sok becslése szerint az ötmil­lió frankot érő könyvtár a leg­értékesebb régi könyvgyűjte­mény, amely az elmúlt negy­ven évben eladásra került. A Francia Nemzeti Könyvtár is a vetélkedők között lesz. A GACETA DE CUBA, a Kubai Írók és Művészek Szövetségének folyóirata (főszerkesztő: N. Guil-­lén) Edgardo Martin nagy tanul­mányát közli Zenei nevelés a szo­cialista országokban címmel. A szerző részletesen ismerteti a ma­gyar zenepedagógiát is, s arra a következtetésre jut, hogy „Ma­gyarország valóságos forradalmat vitt véghez a zenepedagógia terén, amely forradalom gyorsan terjed át más országokra is”. BÉCS polgármestere meg­engedte, hogy a festők bizo­nyos járdákra képeket fesse­nek, így például a Művészet­­történeti és a Természettudo­mányi Múzeum körül, vala­mint a parkokban. VILÁGSZERTE nagy vitát kavart tudományos körökben dr. Halil Mesiha egyiptomi tu­dósnak az az állítása, hogy az ókori egyiptomiak ismerték a repülés titkát, s már kétezer évvel ezelőtt szerkesztettek re­pülőgépet. A tudós arra ala­pozza feltevését, hogy a kairói múzeumban egy ládában vi­torlázó repülőre hasonlító tár­gyat talált. A gyertyaöntő Az 1968-as velencei színházi fesztivál egyik visszhangos eseménye Giordano Bruno A gyertyaöntő című egyetlen ko­médiájának bemutatója volt. A darabot, amely hosszú évszázadokat várt, míg „deszkára” jutott, a római együttes meg­lehetősen egyoldalúan, a „kegyetlen szín­ház” eszközeivel értelmezte és keltette életre. Ezzel mintegy feleselt az a len­gyelországi bemutató (ahogy erről a ka­posvári színház műsorfüzete is tudósít), amely a játék reneszánsz szellemére he­lyezte a hangsúlyt. E produkció egyik méltatója írta, hogy Giordano Bruno da­rabja „a világ végtelenségéről és az osto­baság végességéről” szól. S valóban alig­ha lehet tömörebben összefoglalni Boni­facio szerelmi hoppon maradásának ko­médiáját, mely egy nyomasztó olasz kis­város éjszakájába belopja a derűt E fur­csa éjszakai kavalkád során az álszentek, áltudósok, az álszerelmesek, a parázna­­ság, az aranycsinálás rabjai mind lelep­leződnek, nem utolsósorban pedig érde­kes, máig aktuális tanulságokkal szolgáló társadalmi körkép kerekedik a költői látomásból. A kaposvári Csiky Gergely Színház, amely az elmúlt évad során több művé­­szileg-gondolatilag izgalmas kezdeménye­zéssel hívta fel magára figyelmet, Gior­dano Bruno darabjának bemutatásával szórakoztató, zenés profilját kívánta erő­síteni. Németh László fordítása nyomán Maár Gyula dolgozta át a játékot, s Vu­­jicsics Tihamér szerzett hozzá jókedvű­­parodisztikus muzsikát. A versek szöve­gét maga a rendező, Verebes István írta. Az előadás legfőbb erénye, hogy minden percben éreztük, a fiatal színészrendező szívét-lelkét beleadta a játékba. (Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy amikor e sorok írója látta az előadást, betegség folytán Verebes István bravú­rosan ugrott be az egyik főszerepbe, nagy­szerű karaktert formálva a maradi tudor Bartolomeo alakjából.) Vidáman, élet­szerető reneszánsz burjánzással folyt a játék a kaposvári színpadon, s a nagy­szerű játékos kedv gyakran feledtette ve­lünk az előadás dramaturgiai egyenetlen­ségeit is. A színészek közül Molnár Piroska ra­gyogott a legtöbb fényben, igazi emberi vonásokkal megrajzolt Luciájának való­sággal stílusteremtő ereje volt az elő­adásban. Szép, bővérű alakítás Dánffy Sándor Bonifaciója, s egy-egy groteszk pillanatban Csorba István is meglepetés­szerűen friss hangot talált. Makai Péter díszleteinek és jelmezeinek atmoszféra­teremtő erejük van. Pályi András

Next