Magyar Hírlap, 1972. augusztus (5. évfolyam, 211-241. szám)

1972-08-30 / 240. szám

MOGYOR HÍRlfiP N­É­P­G­AZ­D­A­S­A­G - VILAGGAZDASAG 1972. AUGUSZTUS 30. SZERDA / Szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok A holtpont után ismeretes, hogy P. Peterson amerikai kereskedelmi miniszter a közelmúltban Moszkvában tárgyalt, Nixon elnök moszkvai tanácskozásainak folytatása­ként. A szovjet—amerikai gazdasági kap­csolatok szempontjából előrehaladásként értékelhető a nemrég létrejött nagyará­nyú gabonaüzlet is. A hároméves meg­állapodás keretében az USA 750 millió dollár értékű gabonát szállít a Szovjet­uniónak. A megállapodás már az első évben 200 millió dolláros szállítást irá­nyoz elő, ami mennyiségét tekintve a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcso­latok történetének eddigi legnagyobb té­telét jelenti. Figyelemre méltó az is, hogy az ügyletet az amerikai mezőgazdasági minisztérium export­hitelprogramja kere­tében finanszírozzák, a nemzetközileg szokásos feltételekkel: évi 6,125 száza­lékos kamattal, hároméves törlesztésre. Az egy időben folyósítható hitelkeretet 500 millió dollárban állapították meg. Kölcsönös előnyök A kölcsönös előnyökön nyugvó üzlet az USA számára lehetővé teszi készle­teinek jelentős csökkentését, egyszer­smind több ezer mezőgazdasági dolgo­zó számára biztosít munkaalkalmat, ami az amerikai mezőgazdaság konjunkturá­lis problémáit ismerve, nem elhanyagol­ható tényező. A Szovjetunióban a szál­lítmányok a kilencedik ötéves terv ta­karmányprogramjának biztosításához já­rulnak hozzá. A megállapodás szerint a Szovjetunió az időjárási tényezőktől füg­getlenül is a meghatározott ütemezés­ben átveszi a gabonaszállítmányokat, ami azt mutatja, hogy az import pótló­lagos biztonsági tartalékot jelent az ál­lattenyésztés fejlesztéséhez. E közvetlen eseménysor hátteréről, előzményeiről szólva: közismert, hogy az USA és a Szovjetunió gazdasági kapcso­latai a második világháború befejezésé­től napjainkig lényegében alacsony szin­ten stagnáltak. A szovjet kormány ál­landóan kezdeményezte a kölcsönös elő­nyökön és a legnagyobb kedvezmény el­vén nyugvó kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, hiszen ez része a békés egy­más mellett élés lenini politikájának és megfelel a kétoldalú gazdasági érdekek­nek. A két ország hatalmas méretei, a gazdaságban, a tudomány és a technika fejlesztésében elért eredményei, az óriási belső piacok olyan alapot jelentenek, amely a gazdasági kooperáció és a kül­kereskedelem nagy lehetőségeit ígérik. A szovjet gazdaság tervszerű fejlődése olyan stabilizáló tényező, amely az ame­rikai gazdaság konjunkturális problémái­nak enyhítésében szerepet játszhat. Mégis, az USA hidegháborújának, em­bargópolitikájának következményeként 1971-ben például a szovjet—amerikai külkereskedelmi forgalom mindössze 217 millió dollár volt. A nagyságrendet érzé­kelteti, hogy ez az összeg körülbelül egytizede a magyar—szovjet külkeres­kedelmi forgalomnak. A korlátozó tényezők A gazdasági kapcsolatok fejlesztését a következő tényezők korlátozzák: — az USA kormánya egyoldalúan fel­mondja a Szovjetunióval kötött kereske­delmi szerződést; — nem alkalmazza az Egyesült Álla­mok a szovjet árukra a legnagyobb ked­vezmény elvét, következésképp a szov­jet termékeket három-négyszeres vám terheli; — az amerikai kormány még számos áru behozatalát tiltja és bizonyos áruk kivitelét tilalmi listával gátolja; — az USA adminisztratív protekcio­nizmusa gyakran akadályozza a gazda­sági kapcsolatok fejlesztését (a szovjet hajók tartózkodását és ellátását az ame­rikai kikötőkben különlegesen bonyolult adminisztratív eljárás nehezíti); — az amerikai pénzügyi hatóságok nem nyújtották azokat a hiteleket az amerikai exportárukra, mint amelyeket a többi ország irányában intézményesen biztosítanak, illetve nem érvényesítették a hitelek állami garantálásának szokásos gyakorlatát; — a katonapolitikai korlátok, amelye­ket az USA mesterségesen állít (a Pen­tagon például határozottan ellenzi, hogy az amerikai cégek úgynevezett harmadik nemzedékhez tartozó elektronikus szá­mítógépeket exportáljanak a szovjet piacra­. Már tavaly a szovjet—amerikai gaz­dasági kapcsolatok számottevő változá­sának jeleit lehetett megfigyelni. A múlt évben járt Moszkvában Stans, a korábbi amerikai kereskedelemügyi miniszter; a moszkvai kereskedelmi kerekasztal-kon­ferencián az USA 70 mammutvállalatá­­nak 110 szakértője vett részt. Alhimov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyet­tes az idén áprilisban és májusban az USA-ban tárgyalt, majd e tárgyalások Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter vezetésével folytatódtak. Nixon elnök moszkvai megbeszélésein is szere­peltek a gazdasági kapcsolatok. Belső nyomás Ami e megélénkülés okait illeti, fon­tos tényező, hogy az USA gazdaságában az 1970—1971. év konjunktúrája nem volt kedvező, s az amerikai gazdaságban olyan alapvető gondok jelentkeztek (nö­vekvő munkanélküliség, infláció, dollár­­válság stb.), amelyek megoldását az op­timista gazdasági előrejelzés is több évre teszi. Ezért az USA gazdaságában for­dulat következett be általában a külső piacok megítélésében. Gazdasági divattá vált a nemzetközi marketingtevékenység, s a növekedés fenntartásában, mértékadó vélemények szerint, egyre nagyobb sze­repe lesz a külkereskedelemnek. Ez a belső piac viszonylagos telítettségéből, valamint a termelőerők nemzetközivé válásával, terjeszkedő nemzetközi nagy­vállalatok kialakulásából is következik. Az USA gazdaságpolitikájában mind széleskörűbben ismerik fel, hogy a gaz­dasági integrációs folyamatból kimarad­va, erőpróba elé kerül áruik versenyké­pessége. Lényeges tényező az is, hogy a kelet- nyugati kereskedelemben a többi tőkés­­ország már nagy eredményeket ért el. A közvélemény és a vállalkozók számot­tevő csoportjai is erőteljes nyomást gya­korolnak a szocialista országokhoz fűző­dő gazdasági kapcsolatok normalizálása irányában. Ezek a tényezők, valamint Nixon újraválasztási törekvései a válto­zás fontos érlelő tényezői voltak. Reálisan számolni kell azonban azzal, hogy a több évtizedes stagnálást termé­szetesen nem követheti hirtelen növeke­dés, hiszen a két ország gazdaságának kapcsolódási pontjait gondosan újra kell értékelni. Bár kétségtelen, hogy az ame­rikai vállalkozók zömének és a kormány­nak érdeke a gazdasági kapcsolat szé­lesítése, ez az érdek mégsem egyetemes. Az USA-ban — a héják körében — sok az ellenzője is a Szovjetunióval folyta­tott kereskedelmi kapcsolatok fejleszté­sének, például alighanem a fegyverkezé­si ipar monopóliumai sem érdekeltek közvetlenül ebben. Ezért erőteljes ki­bontakozásra indokolatlan számítani, s a szovjet fél ezt mérlegelve, a folyó ötéves tervben az amerikai—szovjet gaz­dasági kapcsolatok szerény fejlődését irányozta elő. A kapcsolatok bővülése kétségkívül szorosan összefügg azzal is, milyen kon­­kurrenciális és konjunktúrafeltételek ala­kulnak ki az amerikai gazdaságban az Európai Gazdasági Közösséggel, vala­mint Japánnal. Feltételezhető, hogy eze­ket a tényezőket végül is gyorsító elemek­ként vehetjük számba. Három csomópont Ami az együttműködés lehetőségeit il­leti, az USA és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak fejlesztése három csomó­pontban összegezhető. Elsőként említhető a természeti kin­csek kiaknázása és hasznosítása. Az USA, a többi, iparilag fejlett tőkésországhoz hasonlóan, részt kíván venni e hatalmas nyersanyagtartalékok feltárásában, s ez a kölcsönös érdekek érintkezési pontja lehet, hiszen az USA hosszú lejáratra fedezhetné nyersanyagimportjának egy ré­szét, a Szovjetunió pedig pótlólagos be­ruházási lehetőséghez jutna. További tényező a beruházási javak és műszaki termékek kölcsönös cseréje, mindkét ország iparának vannak ugyanis olyan vívmányai, amelyek cseréje gyor­síthatja a gazdasági, technikai fejlődést. Végül: lényeges a találmányok, gyártási eljárások cseréje is. E kapcsolódási pontok ésszerű kihasz­nálása kölcsönös érdek. Tény, hogy mind­két ország számára fontos a stagnálás felváltása a gazdasági együttműködés fo­kozatos fejlesztésével. A külgazdasági kapcsolatok természetesen akkor fejlőd­hetnek kedvezően, ha sikerül megterem­teni bilaterális kiegyensúlyozottságát, ami napjainkban az amerikai import nö­velését helyezi előtérbe. A legpesszimistább és jobboldali ame­rikai cikkírók is úgy vélik, hogy a szov­jet—amerikai gazdasági kapcsolatok el­mozdultak a holtpontról. XV­­I. KGST-szakosítás a mezőgépgyártásban Tárgyalások a részegység-kooperációról Figyelemre méltó tény: a mezőgazda­ságban használt gépek, berendezések 60 százalékát importáljuk, zömében szocia­lista országokból. Az elmúlt években elő­reléptünk e rendkívül fontos ágazat gépe­sítésében, a további fejlődésre pedig sok­oldalúan hat a KGST-országok kibonta­kozó kooperációja és szakosodási együtt­működése. Erről beszélgettünk Nemes Mihállyal, a Mezőgépipari Egyesülés igazgatójával és Virág Istvánnal, az AGROTRÖSZT kereskedelmi igazgatójá­val. Egyezmény 1975-ig Mezőgazdasági gépgyáraink hazai szük­ségletre az idén 2,5 milliárd forint érték­ben gyártanak gépet, berendezést, ezen­kívül exportra 34 millió rubel értékben termelnek. Több éves előkészítés után né­hány hete aláírták az 1971—75-re szóló sokoldalú szakosítási egyezményt, s ez természetesen már az idén is meghatároz­za a hazai termelést, az export és import­­szállításokat. Az egyezmény 72-féle gyártmányra ter­jed ki, hazánkra 30 mezőgazdasági gépet, berendezést szakosítottak. A termékeknek több mint a fele új konstrukció, fejlesz­tésükhöz a gyárak külön támogatást kap­tak. A ránk szakosított gépek köz­ül egy­előre 16-félét exportálunk a többi szocia­lista országba. Mi gyártunk négykerék­­meghajtású traktort, kender és zöldborsó arató-cséplő gépeket, kukorica-, bab-, hagyma-, paradicsom-, uborkabetakarító gépeket. Érdemes megfigyelni a szakosí­tott export arányait: 55 százalékban a Szovjetunióba, majd sorrendben az NDK- ba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Bulgáriába szállítunk. A több millió rubel értékű berendezések többségét a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyárban készí­tik, de érdekeltek a gyártásban Moson­magyaróvár és a Mezőgép Tröszt vállala­tai is.­­ Kétoldalú kapcsolatok Milyen gépeket vásárolunk mi a baráti országokból? Importunk 83 százalékát már szakosított gépek alkotják, ezek többségét a Szovjetunió szállítja: trakto­rokat, gabonakombájnokat, magtisztító berendezéseket. Az NDK például kombáj­nokat, Csehszlovákia fejőgépet, Bulgária szőlőművelő és dohányművelő traktort, Románia kukoricavető gépet, Lengyelor­szág burgonyabetakarító berendezést ex­portál hozzánk. Tárgyalunk a sokoldalú szakosítási egyezmény bővítéséről is. A második lépcső előreláthatólag már a részegységek, alkatrészek szakosítására, a fokozott szabványosításra is kiterjed. Jelentősek a KGST forr­ások mezőgaz­dasági gépkooperációi is. Mi gyártjuk a szovjet MTZ traktorok és pótkocsik lég­­fékkompresszorait működtető berendezé­seket. kétoldalú együttműködés kereté­ben most tárgyalunk tízféle kertészeti gép magyarországi gyártásáról: a szovjet partner dokumentációt és részegységeket szállít a gépekhez. NDK-vállalat és a Bu­dapesti Mezőgazdasági Gépgyár közös fejlesztése az a növényvédő gépcsalád, amelynek gyártását is a két vállalatra szakosították; az első sorozat az idén ké­szül el. A Mezőgép Tröszt kisteljesítmé­nyű kerti traktorok gyártásában kooperál csehszlovák vállalatokkal. Bár a fejlesztése még nem fejeződött be, nagy nemzetközi érdeklődést keltett a szovjet—magyar—bolgár kooperációban készülő önjáró kukoricabetakarító gép. A kiváló műszaki tulajdonságokkal rendel­kező berendezés a legújabb konstrukciójú gabonakombájn fő egységeinek — motor, hajtómű, járószerkezet — felhasználásá­val készül. Nagy jelentőségű lesz az a kooperáció is, amit most készítenek elő: az AGROMAS szovjet—bolgár—magyar vállalat közösen fejleszti és szakosítva gyártják majd a zöldség-gyümölcs prog­ramhoz szükséges ötvenféle berendezést. Korszerű technológia A hazai gazdaságok több mint 200-féle munkagép között válogathatnak az idén. A 60 millió rubel értékű gép és berende­zés felét a Szovjetunióból, a többit pedig Romániából, Bulgáriából, az NDK-ból, Lengyelországból és Csehszlovákiából importálja az AGROTRÖSZT. Olasz, francia, dán, NSZK- és USA-cégektől 10 —11 millió dollár értékben vásároltak egyedi gépeket, zöldség- és dohánybetaka­rító sorokat és a sertésprogramhoz kap­csolódó technológiai berendezéseket. Ér­dekes, hogy egy év alatt megkétszerező­dött a szellőző-, fűtő-, etető- és takar­mánykeverő technológiák, licencek vásár­lása. Ezeket elsősorban francia, dán, olasz és NSZK-cégektől szerezték be, előnyös feltételekkel, nagyobb gépvásárlásokkal egybekötve. Így rövid idő alatt korszerű technológiát alakítanak ki, és később már importot is megtakarítanak. Hozzákezd­tek a szarvasmarha-tenyésztés gépeinek, berendezéseinek feltérképezéséhez is. B. K. HORIZONT • HORIZONT • HORIZONT Az NDK és a kapitalista ipari államok Gerhard Beil, a Német Demokratikus Köztársaság külgazdasági miniszterelnök­helyettese sajtónyilatkozatában megálla­pítja, az idei őszi lipcsei vásár hozzá­járul majd az NDK és a kapitalista ipari államok gazdasági kapcsolatainak továb­bi elmélyítéséhez. Az NDK-nak ezekkel az államokkal lebonyolított külkereske­delme 1972 első hat hónapjában pozitív irányban fejlődött. A miniszterhelyettes rámutat, hogy az elmúlt évekhez képest nagyobb számban vesznek részt a kapita­lista országok cégei az őszi lipcsei vásá­ron. Az elmúlt tíz év során meghárom­szorozódott az NDK és a kapitalista ipa­ri államok kereskedelme. Egyiptomi gazdasági küldöttség az NSZK-ban Októberben egyiptomi gazdasági kül­döttség utazik a Német Szövetségi Köz­társaságba. A látogatás célja új gazdasá­gi segélyegyezmény létrehozása. A terve­zett megállapodás értelmében az NSZK előreláthatóan részt vesz ipari tervek megvalósításában. A két ország diplomá­ciai kapcsolatainak 1965-ben bekövetke­zett megszakadása előtt a Német Szövet­ségi Köztársaság 400 millió dollár értékű gazdasági segítséget nyújtott Egyiptom­nak. A két állam röviddel ezelőtt állí­totta helyre a diplomáciai kapcsolatot. Gőzmotoros autó Az ausztráliai Gene van Grecken épí­tész által tervezett 2900 köbcentiméter űrtartalmú, kéthengeres gőzmotorral ren­delkező új autó a benzinmotoros gépko­csikkal ellentétben minimális mértékben szennyezi a levegőt. Az új gépkocsi, ame­lyet módosított kerozin táplál, feltalálója szerint óránként 320 kilométeres sebessé­get ér­ majd el 400 lóerő teljesítményű motorjával. Hír szerint néhány au­tógyár már érdeklődött az újfajta gépkocsi után és opciót jelentett be. A léghajók jövője Robert J. Kruisinga, Hollandia képvi­selője a Nemzetközi Repüléstudományi Tanács (ICAS) Amszterdamban rendezett, kétévenként sorra kerülő értekezletén felszólalva bejelentette, hogy véleménye szerint az 1980-as években ezer személyt szállító óriás repülőgépek fognak közle­kedni. Kruisinga véleménye szerint a lég­hajók is nagy jövő előtt állnak és eljön az idő, amikor ez az óránként 160 kilo­méterrel vagy még nagyobb sebességgel közlekedő szállítóeszköz biztonságos, ké­nyelmes és gazdaságos lesz. Külföldi tőkebefektetések Indonéziában Az indonéz gazdaságba történő külföldi tőkebefektetés kérdéseit vitatják meg azon a tanácskozáson, amelyen az Egye­sült Államokból, Japánból és több nyu­gat-európai országból mintegy hetven társaság képviselője vesz részt. Megfi­gyelők e tanácskozást kapcsolatba hoz­zák az indonéz vezetőség nemrég hozott határozatával, amelynek célja a külföldi befektetések szorgalmazása. Termékeink a bécsi vásáron A magyar árubemutató úgyszólván törzsvendég a bécsi őszi vásáron, amely az idén először nyolc helyett öt napig, szeptember 6-tól 10-ig lesz nyitva. A vá­sár rendezői azt akarják, hogy elsősorban az ipari és kereskedelmi szakemberek keressék föl a kiállítást, ezért határoztak úgy, hogy a találkozó első két napja szak­mai nap legyen. Az idén 19 magyar külkereskedelmi és exportjoggal felruházott vállalat, össze­sen 432 négyzetméter területen mutatja be az ipar és a mezőgazdaság termékei­nek exportkínálatát. A bemutató felhívja az osztrák szakemberek figyelmét szá­mos magyar találmányra és sok olyan termékre, amelynek gyártásához kölcsö­nösen előnyös termelési kooperációt le­hetne kialakítani.

Next