Magyar Hírlap, 1972. szeptember (5. évfolyam, 242-271. szám)
1972-09-01 / 242. szám
Egy ősi életmód alkonya Tudnak-e élni az egyenlő jogokkal? Az utolsó néhány ezer cigány család csak a legutóbbi évtizedekben telepedett le. A vályogból rakott vagy sárból tapasztott viskóikat kisebb-nagyobb telepekben ma is megtalálhatjuk szerte az országban, főleg a dombos-hegyes vidékek falvai, városai szélén, legelők, erdők szegélyén. Jelenlegi létszámuk — hozzávetőleges adatok szerint — 300 ezer. Az egész lakossághoz viszonyított számarányuk növekszik, mivel a családonként fr,nevelődő gyermekek száma háromnégyszeresen haladja túl az országos átlagot. A rendszerint hagyományos foglalkozáshoz kötött törzsi differenciálódásuk, társadalmi rétegződésük során már régóta — és újabban fokozott mértékben — a nagyrészt már városlakó muzsikus és kereskedő cigányok kerültek a legelőnyösebb helyzetbe. A vándoriparosok (szegkovácsok, köszörűsök, üstfoltozók, drótosok, vályogvetők) létalapját szinte teljesen megszüntette a felgyorsult ipari fejlődés, és zömmel munkásokká lettek. Ugyanez vonatkozik a teknővájókra is, de ezek jelentős hányada ma is görcsösen ragaszkodik az ősi foglalkozáshoz, életmódhoz. Veszprém megyében főleg a bakonyalji községek szélén vannak még nagyobb létszámú cigánytelepek, de az utóbbi években mindenütt megkezdték a felszámolásukat. Mint a megyei tanácsnál közölték, a cigányság és a falvak lakói közötti régi ellentétek elhalványodtak vagy teljesen megszűntek. Sikátoron a község lakosságának csaknem felét kitevő cigányság rendszeresen eljár dolgozni a helyi téeszbe és az erdőgazdaságba. Fenyőfő elnéptelenedő parasztportáit — kedvezményes OTP-kölcsönből — 8—10 ezer forintért megveszik a putrikból kiköltöző cigánycsaládoknak. Hasonló módon vagy új házak építésével a megyében a cigánycsaládok százait juttatják megfelelő lakásokhoz. Szociális kölcsön Bakonyszentlászlón a 21 cigánycsalád 110 tagja zömmel még a faluszéli telepen él. Az utóbbi években 9 családnak egyenként 65, illetve 95 ezer forintos szociális kölcsönből építettek modern, új házat a faluban, két családnak pedig parasztportát vásároltak. Mint Kovács Dániel tanácstitkár elmondotta, a tervek szerint az idén fel akarták számolni a cigánytelepet, de az építőipari kapacitás híján a program elhúzódik. Lassítja a telep felszámolását az is, hogy nem minden család tudja vagy talán nem is akarja előteremteni a házépítéshez, -vásárláshoz szükséges összeg kötelező tízszázalékos saját költség részarányát. Szerinte fő akadály, hogy a környéken működő építőipari ktsz- községi tanács nem kötelezheti évente a cigányság áttelepítését szolgáló bizonyos számú ház megépítésére. A cél érdekében szükség lenne a megyei hatóság hatékony intézkedésére. — Ügy vagyunk itt a cigánykérdéssel — hangsúlyozta a tanácstitkár —, megteszünk mindent, hogy beilleszkedjenek a falu rendjébe, de meg is követeljük tőlük a rendet. Jogilag egyetlen cigány sem szenvedhet hátrányt, ugyanakkor külön előnyt sem kovácsolhatnak maguknak. Az állampolgári kötelességek, az együttélési szabályok éppúgy vonatkoznak rájuk, mint akárkire. Az utóbbi kéthárom évben nagyobb baj nem volt már velük, a korábbi verekedések, lopások megszűntek, rendesen ruházkodnak, a dögkutak fedelét nem törik föl. Többnyire a helyi téglagyárban és az erdőgazdaságban dolgoznak. A telep tulajdonképpen összeépült már a faluval. A szélső ház valamikor parasztemberé volt, de a tetőt kikezdte az idő meg a szú, hét lyukra folyat. Jónás József nyugdíjas téglagyári munkás a házigazda. Minden őse muzsikus volt, akár itt a telepen a többi emberé. Bent a két kis szobában, konyhában tisztaság, rend, az éléskamrában frissen töltött befőttes üvegek sorakoznak, jókora bödön tele zsírral, a lisztes csomagokból egész rakás. A télen 250 kilós disznót vágtak, maguk hizlalták. Az udvaron meggyfasor, alattuk tucatnyi tyúk, néhány lúd. Ennyi a gazdaság. A 780 forint nyugdíjból meg a mellékesből megélnek tisztességgel. Új a megszólítás — A régi világban — emlékezik a 64 éves Jónás gazda — „te, cigány!” meg „hé, füstös!” megszólítás járta. Mostanában megadják a tisztességet: „Józsi bácsi", vagy az öregeknek ..Te, Józsi" lettem. Amit itt látnak, a magunk emberségéből teremtettük, és a 12 gyerekünkből tízet felneveltünk. Dolgos, rendes embernek mind. Most a legkisebb lányunk lakik még itt a kicsinyével, meg az egyik unokánk, az Erzsi, akinek a múlt héten volt az eljegyzése egy falubeli parasztlegénnyel. Az öregebb fiunk, az Imre, tavaly épített új házat a faluban, azt ugyan megnézhetik!. .. A szomszédban Csomó Istvánnét öt kisgyerekkel egy roskadozó kunyhóban találtuk. A csöppnyi szobában és konyhában rongyokkal teledobált fekhelyek, s egy rozsdamarta lábastűzhely. Az eső mindenhová becsorog. A férj fűrésztelepi munkás, havonta 1800 forint körül keres, de a családi pótlékkal 3250 forintra rúg. Új házra nem is gondolhatnak mostanában, pedig éjszakánként mindig attól rettegnek, hogy rájuk szakad a ház. Az asszony ugyancsak a fűrésztelepen dolgozott, most gyermekgondozási szabadságon van, havi 600 forintot kap. A férj — másoktól tudtuk meg — a keresete nagy részét elissza, ezért olyan rongyosak a gyerekek. A legidősebb lány három osztályt járt, kimaradt, hogy a kisebbekre vigyázzon. A falu túlsó szélén épült Jónás Imre modern, kétszobás, fürdőszobás háza. A berendezés még hiányos, de minden új. A gazda fűrésztelepi munkás, 2200 forintot keres, és a két kisgyermek után is kapnak 300 forint pótlékot. A most 22 éves szőke asszonykát hét éve hozta Kertáról, a fehér bőrű cigányok közül. Egy év múlva lejár a gyermekgondozási segély, s az asszonyka is visszamegy dolgozni a fűrésztelepre: kell a pénz berendezésre, meg a házépítési kölcsön törlesztésére is havi 250 forint. Előbbre lépnek A 8-as út mellett az égjük kopár dombtetőn a teknősök putrivárosa terpeszkedik néhány csenevész bokor szomszédságában. Orsós Istvántól és feleségétől meg a körénk gyűlt gyerekektől megtudtuk: 30—40 putriban valami 350-en élnek. Pedig a fiatalok többsége már beköltözött Devecserbe. Orsóséknak 12 gyermekük volt. Az öreg (61 éves) eljár a környékre teknőt, melencét, fakanalat faragni. Havonta 300—500 forintot keres. A Devecseri Állami Gazdaság székpusztai majorjában 2 tantermes, modern iskola van. 28—30 gyerek jár ide, alsótagozatosok. Felerészt a cigánytelepről. Dr. Zsámbéki Sándorné a tanítójuk, két éve jött ide Vácról, családostul. Két elődje négy-négy évet húzott ki a pusztai iskolában. Egyikük, Berzsenyi József, cigányul is megtanult, de most az ajkai tanácsnál dolgozik. — Tudtam, mire vállalkozom, de néha mégis megkeseredik a szám — így Zsámbékiné. — A cigánygyerekek alig néhány szót tudnak magyarul, s így a tantervnek megfelelő oktatási ütemet szinte lehetetlen tartani. Külön osztályt nem nyithatok nekik, pedig akadályozzák a többi gyerek haladását is. A telepiek ősszel segélyként kapnak egy-egy rend ruhát, s ugyancsak ingyen a tanszereket. A tavalyi 11 elsős közül kettő megy másodikba, a többi ismétel. A többség végleg leragad az első vagy a második osztályban. Csaknem minden gyerek Orsós, Bogdán vagy Kalányos, alig tudok köztük különbséget tenni. Tanulni, leckét írni nem hajlandók, sokat hiányoznak, de az iskolatelevíziós adásokra mind eljön. Esténként, ha jó műsor van — és azt, furcsamód, mindig előre tudják — a szülök is sokan eljönnek tévét nézni. A székpusztai öreg cigányokat jórészt még a nomád életmód vonzza. A gondolkodásukat, családi körülményeiket, szokásaikat évezredes íratlan törvények szabályozzák. A fiatalabbak eljárnak ugyan munkába, de sok köztük a „vándormadár”, és többnyire csak annyi ideig dolgoznak, hogy megkapják a családi pótlékot. Ebből is csak töredék jut a gyerekeknek. — Mégis úgy látom — mondja búcsúzóban a tanítónő —, minden újabb cigánynemzedék valamivel előbbre lép, s ezért érdemes vállalni a majdnem lehetetlent is. Eszébe hajlott az idő, a putriváros fölött vékony füstcsíkok kanyarogtak. Nyilván vacsorához készülődtek Orsósék, Bogtánék meg Kalányosék. Csalé Jenő Nem fa.Illt volna ennyire a dolog, ha Galambos Pista nem vágja oda végső érvként: Az a csaj meg, akivel jársz, olyan, mint egy csörgőkígyó. Galambos Pista közismerten nem taposta le igyekezetében az előtte állók lábát, amikor az észt osztogatták, tehát nyilvánvaló: csak ostobaságában mondhat ilyent, mert a csörgőkígyónak nincs is szemüvege, csak a pápaszemes kígyónak. Márpedig a sértő megjegyzés Juliska szemüvegére vonatkozott. — Azt mondtad, csörgőkígyó— — Azt. Ok-ku-lá-r és csör-gő-kí-gyó! Nadányi Sanyi mindkét ökle levegőbe emelkedett, minek következtében a jobb kezében tartott táska lapos ívű pályára lendült, és derékon találta Kovács tanár urat. — Ne felejts el, Nadányi, reggel figyelmeztetni, hogy elkérjem az ellenőrződet — mondta Kovács tanár úr azon a hangon, ahogy a kétszikű virágok porzását magyarázza. — Ezért még megfizetsz! — sziszegte Sanyi. Galambos Pista nem bujdosott el félelmében, részint, mert a Nadányi öt súlycsoporttal alatta volt, részint, mert Galambos Pistának napjában többször megígérték a leszámolást, de amikor tettekre került sor, a másik — józan belátásból — rendszerint fizetésképtelenséget jelentett, és visszavonult. Ki gondolta volta tehát, hogy az események egészen más fordulatot vesznek? Galambos Pista épp akkor fordult a másik oldalára amikor valaki követ dobott az ablakára. A harmadik koccanásra dörzsölte csak ki az álmot a szeméből. Rékás Bandi volt a Vlb-ből. Köröket írt a levegőbe a karjával, ami azt jelentette: Gyere ki, dolgom van veled, de ne lármázd fel az egész házat.” Galambos Pista kilépett az utcára. — Én vagyok a segéd, nevezd meg a feltételeidet. És neked is kell egy segédet szerezned. Azt mondta a Nadányi, ha férfi vagy, elfogadod a kihívást. És becsületbeli kötelességed diszkréciót tartani, mert, ha kitudódik, téged is jól megpofoznak, én meg nem nézhetem a televíziót, ha kapok még egy intőt magatartásból. Galambos Pista eszének kerekei nem kapták még meg az olajozást a reggeli tejszínes kakaó formájában, tehát bambán nézett a fiúra. — Hát a csörgőkígyó miatt, te dinnye! Mert megsértetted a Nadányi nőjét... — Ezért keltettél fel? — Galambos Pista dühösen nézett látogatójára. — Megkért a Nadányi, hogy húzzam fel a vekkert, tegyem a paplan alá, és pontban fél ötkor hívjalak ki az ő nevében párbajra. Nevezd meg a segédedet. Galambos Pistában is felébredt az önérzet és közölte: — A kihívást elfogadom, szólok majd Tölgyesi Jóskának földrajzóra után, mert előtte mindig magol, ugyanis beszedett egy tököt. Állunk rendelkezésetekre! A fegyverválasztás jogára nem tartok igényt, felőlem lehet ököl, birkózás vagy botvívás. Ugyő, még durmolhatok egy órát. Tölgyesi Jóska négyesre felelt földrajzból, és még a pedellus macskáját is megfogta volna örömében, nemhogy ilyen izgalmas tisztet ne vállaljon. A segédek a harmadik szünetben meg is állapodtak a színhelyt, fegyvert, időpontot illetően, miszerint másnap hajnalban, öt órakor a Népligetben, ahol az autósok vizsgáznak. Egy kétujjnyi, de legfeljebb egyméteres botot mindenki hozzon magával. Némi vita folyt a kétujjnyi fölött, mert az lehetett kis- meg hüvelyujj is, végül a mutatóujj mellett döntöttek. A segédek kötelesek voltak időben megjelenni képviseltjeik lakásán, és felkelteni őket, mert a késés súlyos erkölcsi és anyagi következményekkel járt volna mindkét félre nézve. Ha Nadányi Sanyi késik, eltekint a kihívástól, de akkor elmondják a csajnak, hogy egy gyáva nyúl, továbbá köteles a zsebkését örök használatra átengedni Galambosnak. Ha meg Galambos késik, soha többé nem másolhatja le a kémiapéldákat, és számíthat rá, hogy egyszer közösen alaposan elruházzák. A feltételeket írásban rögzítették, két példányban, és hazamentek, hogy korán lefeküdhessenek. Csak Nadányi Sanyi várt még egy kicsit, amíg Juliska kijön az énekkarról. És megfelelő szónoki fogásokkal, továbbá a jegyzőkönyv felmutatásával dokumentálta: Juliskát egyetlen szóval sem sértheti meg előtte senki, mert az halálnak halálával lakói. Ő most már csak azt kéri — mármint Sanyi a Juliskától —, hogy ha netán a sors őellene döntene, hát ne feledje el... Juliska úgy bőgött, mintha copfját húzták volna, pedig nincs is copfja. — Ilyen ... öhtöm-brühöm ... marhákat ... brühühü ... még ... soha nem... hühm ... láttam ... — de azért hálásan megszorította Nadányi Sanyi kezét, amitől az egy férfi méltóságával jelentette ki: — Az asszonynép csak sírjon, a férfi meg vigyázzon a házatája becsületére. Ezen a délután szörnyű viaskodás dúlt Juliska lelkében. Hiúsága és félelme viaskodott egymással. Juliska szívesen engedett volna a hiúsága javára, de ha kitudódik a dolog, hogy miatta a háborúság, kap otthon. Nem dicséretet. És hallgatva egy rejtélyes hangra, elment Galambos Pistáékhoz. — A Pistát keresem — mondta. — Épp most küldtem el a boltba, miért keresed kislányom? — A csörgőkígyó miatt — mondta Juliska kissé zavartan. — Jesszusom, csak nem hozott haza egy csörgőkígyót ez a kölyök?! — rémüldözött a mama, de Juliska megnyugtatta. — Dehogyis. Én vagyok a csörgőkígyó. Azt mondta. És ezért meg akart vele verekedni a... szóval, egy másik fiú. Én meg nem haragszom, és nem kell megverekedni, ezt akartam csak mondani. Juliskának részletesen gyónnia kellett a mamának a történtekről, és mielőtt Pista hazatért volna a vásárlásból, már ott is voltak Nadányi mamájánál. — ... Hát ennyi. Remélem, magától is kap egy kis leckét a fiacskája. Kapott. Mert a felnőtteknek nincs érzékük a lovagi dolgok iránt. Juli gyáva árulásáról pedig nincs mit mondani. Ezt Galambos Pista és Nadányi Sanyi többször is megállapította másnap: ilyen nővel nem szabad foglalkozni. — Remélem, szakítasz azzal a csörgőkígyóval — mondta Galambos. — Azzal a pápaszemes kígyóval — helyesbített Nadányi. — Már megint felvágsz, hogy te jobb vagy állattanból. — Te meg nem ismered el, hogy ökör vagy állattanból. ... Galambos bal horga pontosan talált, Nadányi elnyúlt a pad alatt. Juliska nedves zsebkendővel borogatta lovagja megdagadt állát. — Azért rendes fiú vagy. Hogy mégis kiálltál értem. De, mit szól majd a mamád? Antal Anikó ^ •• //I / / Csorgokigyo ymxyi 2 1972. SZEPTEMBER 1. FENTEK_______________________________________HAZAI KÖRKÉP_________________________________________________MflGYfjR HjRjDP Tizenöt év alatt Húszezer fiatal dolgozott a Hanságban Tudósítónktól A napokban ünnepelték a Győr megyei Enesén az első nyári önkéntes KISZ- építőtábor megalakulásának tizenötödik évfordulóját. A Hanságban tizenöt év alatt húszezer KISZ-fiatal dolgozott itt a nyári hónapokban, munkájuk eredményeképp 24 ezer holdnyi terület vált termővé, 7500 holdra pedig erdőt telepítettek. Öszszesen mintegy húszmillió forint termelési értékű munkát végeztek. A hansági kezdeményezés nyomán új és új vízügyi táborok alakultak az országban, így a Bodrogzugban, a Taktaközben, Nyugat-Magyarországon, a Balgár tonnái és az Alföld aszályos területein. A vízgazdálkodás egészét tekintve, ötezer holdnyi területen teremtették meg a KISZ-fiatalok az eredményes belterjes mezőgazdasági termelés feltételeit. Az a mondás, hogy a lelkes fiatalok hegyeket is megmozgatnak, ezúttal nem számít túlzásnak: az ifjú társadalmi munkások 4 háromszáz kilométer hosszúságú belvízlevezető csatorna építése során kétmillió köbméter földet forgattak meg, ami felér egy hegy odébbhordásával.