Magyar Hírlap, 1972. szeptember (5. évfolyam, 242-271. szám)
1972-09-25 / 266. szám
Magyar Hírlap Beszéljük meg! KINEK JÁR KÖSZÖNET? Illés Tamás Soltvadkertről kérdezi ezt tőlünk. A rádió- és a tv-riporterek az olimpián köszönetet mondtak az aranyérmes versenyzőknek. Illés Tamás szerint ez túlzás volt. Szerinte „egy olyan magyar sportolónak, aki kiemelkedő eredményt ér el, gratulálni kell, örömünket kell kifejezni, elismerésünket is a legfelső fokon mondhatjuk ki, de köszönet nem jár neki. Köszönet mindazoknak jár, akik hozzásegítették a sportolót ahhoz, hogy kimagasló teljesítményével a győzelmi dobogóra lépjen.’’ Van benne valami. Mert bár az olimpiai bajnokságot nyert sportoló valóban minden elismerést megérdemel, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egy-egy olimpiai bajnokság mögött kollektív erőfeszítés és nem kevés társadalmi támogatás is van. A társadalom segítsége abban a percben érezhető, amikor a gyermek elkezdi a sportolást. Az egyesület ingyen ad felszerelést, biztosítja a sportoláshoz szükséges eszközöket és az oktatót vagy oktatókat. Később, ha a fiatalember tehetségesnek bizonyul, fokozódik a társadalmi segítség. Táborozásokat és külföldi utakat finanszíroz a társadalom, és időkedvezményt biztosít a sportoló számára, hogy így zavartalanul készülhessen fel a versenyekre. Kit illet hát köszönet? A társadalom személytelen tényező. Annak legfeljebb közvetve lehet megköszönni a támogatást. Egyik-másik sikeres versenyzőnk az olimpián ezt meg is tette. Meg lehet viszont köszönni közvetlenül a szakvezetőnek, aki a siker kovácsának nevezhető. Mindig vallottam, hogy a szakvezetők (hogy csak néhány nevet említsek : dr. Bay Béla, a még ma is ide számító Matura Mihály, Orvos András, Rajki Béla, Papp László) a magyar sport pillérei. Bármilyen szép és nemes is az ékkő, csiszolni kell. S mi minden tartozik a „csiszolás” ismérve alá! Edzésterv, de élethűen alkalmazva, taktikai elképzelés gyakorlása, lélektani ráhatás, a bizalom és az önbizalom légkörének megteremtése, az ellenfelek tanulmányozása, a csapatjáték mozgatása és így tovább. Igen, a szakvezetők a magyar sport tartópillérei. Ismeri őket a nagyközönség is, a beavatottak pedig azt is tudják, hogy csak a nagy tehetségű, a szuggesztív erővel és a kiapadhatatlan energiával rendelkező szakvezetők képesek világra szóló eredményeket elérni. Olyan munkával, ami már több a munkánál. Időben és mennyiségben is, de különösen „műfaját” tekintve. Az igazi szakvezető ugyanis sportágának fanatikusa, hivatást teljesít tehát, s egész életét ennek szenteli. Félig tréfásan, valamiféle vallási felekezet papjainak nevezhetnénk őket. NEM REJTEM VÉKA ALÁ, hogy számomra dr. Bay Béla, Orvos András vagy Papp László neve ugyanúgy cseng, mint az olimpiai aranyéremé, s még Rajki Bélát is idesorolom, ha vízilabdacsapatunk nem is nyert aranyat (de két éve továbbra is veretlen maradt, s ott volt az „aranykapuban”, csakhogy ha egy egyéni versenyző formaidőzítése nehéz feladat, mennyivel nehezebb és összetettebb ez egy csapatsportnál). Ha tehát meg kell köszönni valamit, íme, itt vannak a szakvezetők. Áldozatos, sok álmatlan éjszakával, gyakori felzaklatott idegállapottal járó odaadó, hivatásszerűen végzett munkájukért valóban köszönet jár. Nem kell azonban külön hangsúlyoznom, hogy ezek a pillérek nem a levegőben lógnak. Minden sportágban tucatjával dolgoznak olyan egyesületi szakvezetők és edzők, akik a maguk szűkebb területén felkarolják a fiatal tehetségeket, és az egyesületi keretek között csiszolják képességüket mindaddig, amíg a versenyző a legmagasabb osztályba, a nemzeti válogatottak sorába nem léphet. S nem is csak az egyesületekben dolgoznak ilyen szakemberek. Néhány hete éppen ebben a rovatban írtunk búcsúztató sorokat Paulinyi Jenő tanár úrról, aki a megszállott emberek hitével és fáradhatatlanságával bányászta ki az atlétika számára az utánpótlást, s irányította a gyerekeket egyesületekhez. Tegyük hozzá: nem klubszínek szerint, hanem hogy hol működött a versenyző számára a legmegfelelőbb edző. És hány ilyen lelkes sportember tevékenykedik szerte az országban! Egy-egy olimpia után számukra is köszönet jár, még akkor is, ha közvetlenül egyetlen versenyzőjük sem lépett Münchenben a porondra. DE VOLTAK A MOSTANI OLIMPIÁNAK olyan fontos szereplői is, akik meghúzódtak a második vonalban. Érdekes ellentétre bukkanunk, ha csak két szakvezető „hátországát” nézzük is meg. Rajki Béla „utánpótláscentrikus” második vonalában két nagyon tehetséges és ígéretes fiatal szakember dolgozott Kárpáti György és Gyarmati Dezső személyében, míg Papp László legfőbb segítőtársa a rendkívül szerény, de szaktudásban még ma is aranyat érő Ádler Zsiga bácsi volt. Papp Lászlónál alig ismertem valaha is keményebb, következetesebb és tárgyilagosabb szakembert. Szinte a kíméletlenségig szigorú önmagával szemben is. De tudja azt is, hogy neki, mint fiatal szakvezetőnek még tanulni is kell. S azt is tudja, kitől lehet tanulni. Adler Zsiga bácsi meghúzódott a háttérben, mint szorítósegéd most a szünetben a gumifogat, de közben látott és véleményt alkotott. Van tehát kiknek köszönetet mondani. Az olimpiai bajnokoknak is? Nem. Ebben Illés Tamással vagyok egy véleményen. Kinek jár köszönet? Téli sportban Nyári Kupa Csehszlovák győzelem a szabadság-hegyi sáncon Bár már csillagászatilag is beállt az ősz, vasárnap a szabadság-hegyi műanyag borítású sáncon Nyári Kupa elnevezéssel nemzetközi síugróversenyt rendeztek. Az indulók között a hazaiakon kívül szovjet, bolgár, NDK-beli és csehszlovák versenyzők szerepeltek. A külföldiek közül került ki a felnőttek versenyének győztese is: Karel Moranek kétszer elért 311 méteres ugrással lett az első. Mögötte a Bp. Honvéd ugrója, Molnár Gyula végzett, aki ugyan messzebbre repült, de ugrásainak kivitele gyengébb volt vetélytársáénál. A verseny lefolyása alatt néhány érdekes dolgot vettünk észre. 1. Van — ha nem is nagy — tábora e nehéz, de látványos sportágnak. 2. A nemzetközileg nem számottevő mezőnyben sok volt a bukás. 3. A versenybíróság működése szélsőéges volt, míg a pontozók szinte hajszálra egyformán látták az ugrások minőségi kivitelét, addig a távolságot figyelők gyakran egymással beszélték meg, vajon hány méterre is ugrott a versenyző. 4. A pálya mellett hancúrozó néhány gyermek szeleburdisága szerencsére nem okozott balesetet, amikor egy nagy követ dobtak a pályára. A fenn álló rendező azonnal leállította az ugrásokat. Mindent egybevéve, egy közepes színvonalon rendezett versenyt, közepes teljesítménnyel nyert meg a csehszlovák Moranek. Mire beköszönt a tél, sokkal jobb teljesítményekre számítunk majd. SPORT ŐSZI SZÖVETPARÁDÉ hazai és importanyagokból a SZIVÁRVÁNY MÉTERÁRU SZAKÜZLETEKBEN, a Belvárosban és a város több pontján! 1972. SZEPTEMBER 25. HÉTFŐ11 Teniszbajnokság a Margitszigeten Bajnok: Baranyi és a Szörényi-Széll női páros Vasárnap délután a Margitszigeten egy szám kivételével befejeződtek Magyarország 1972. évi teniszbajnokságának küzdelmei. Először a férfi egyes döntőjére került sor, az Ú. Dózsa két játékosa, Baranyi Szabolcs és Varga Géza között. Előbb azonban térjünk vissza a szombati elődöntőkre. Ekkor Baranyi biztosan győzött a tizenötszörös bajnok Gulyás István ellen. A mérkőzés után a rendkívül rokonszenves Gulyás így vélekedett: — Hiába minden, sok már ez a 41 év. Jók voltak az elgondolásaim, de a láb nem mindig engedelmeskedett... Szabolcs nagyon biztos volt, szerintem nyeri a bajnokságot. És vasárnap délután Gulyás jó jósnak bizonyult. Baranyi (Ú. Dózsa)—Varga (0. Dózsa) 6:4, 6:0, 6:3. A vártnál sokkal kisebb volt a küzdelem. A kétszeres Európa-bajnok Baranyi igen magabiztosan játszott, jól variált, s úgyszólván akkor nyert labdát, amikor akart. A mérkőzés után Jákfalvi Béla, a magyar válogatott kapitánya örömmel állapította meg: Szabolcs javuló formája igen biztató a belgák elleni Király Kupa mérkőzés előtt. Az egyes pályán a női páros döntőjét bonyolították le. A Szörényi, Széli kettős igen jó játékkal jutott a bajnoki cím birtokába. Női páros döntő: Szörényi Judit, Széli Erzsébet (Bp. Spartacus)—Borka Katalin, Klein Beáta (VI. Dózsa) 6:2, 6:3. — Ez a győzelem egy kis vigaszt jelent számomra a szombati egyes vereség után —, mondta a mérkőzés után Szörényi Jutka, s aztán boldogan fogadta férjének, Lakinger Lajosnak, a Vasas labdarúgójának gratulációját. Vegyes páros elődöntők: Baranyi, Klein (D. Dózsa) — Szikszay, Szörényi (Bp. Spartacus) 6:3, 6:1, Machán (Bp. Honvéd), Szabó (Vasas) — Csoknyai, Széli (Bp. Spartacus) 6:2, 6:3. Vegyes páros döntő: Machán, Szabó — Baranyi, Klein 6:3, 6:2. Machán tehát két páros számban is bajnokságot nyert Országos motocrossbajnokság Szovjet sikerek a Farkas-hegyen Vasárnap reggel mintegy 1 5000 néző igyekezett a farkas-hegyi motorospálya felé. A magyar motocrossversenyzők országos bajnokságának utolsó futamát csehszlovák, szovjet, osztrák, finn és dán sportolók részvétele aratta nemzetközivé. A rendezők bátran nyúltak a pálya hegy felőli szakaszához, s ez az első körökben komoly gondot okozott a motorosoknak. A 250 kcm-es kategóriában a szovjet Ribirin, sok világbajnoki futam helyezettje, imponáló versenyzéssel nyerte mindkét futamot. A második helyen Kiss László végzett. Kibirinnek nem volt teljesen ismeretlen a pálya, Kavinovval együtt már többször versenyzett a Farkas-hegyen. Az 500 kcm-es géposztályban szintén szovjet motoros, Krasznocsekov győzött. Az első futamban honfitársa, Bocskov sokáig tartotta a második helyet, de a hajrában géphiba miatt rövid időre kiállt s így nem került az első hat közé. Az egyórás szünetben Bocskov rendbe hozta a gépét és megnyerte a második futamot. A legjobb magyar, Kökényessy harmadik lett. Závodnynak már a vasárnapi futamok előtt át lehetett volna adni az aranyérmet, hiszen a futam után behozhatatlan előnnyel vezetett. — A bajnokság színvonalasabb volt a tavalyinál — mondta Molnár Vilmos, a rendező Zalka Máté motoros klub elnöke. — A versenyzők jó felkészültségét bizonyítja, hogy kevesen álltak ki bukás vagy géphiba miatt. Azért jelöltünk ki ilyen, viszonylag nehéz pályát, mert a magyar motocrossozók csak így érhetik utol a nemzetközi élvonalat. Az országos motocrossbajnokság végeredménye: 250 kcm: 1. Vesztergom (Videoton) 58 pont, 2. Kiss (ZMMK) 43 pont, 3. Reiferer (ZMMK) 46 pont. 1500 kcm: 1. Závodny 66 pont, 2. Kökényessy 41, 3. Szép 39 (mindhárom ZMMK). Magyarország - csoportelső A sakkolimpián a magyar csapat 4:0-ra nyert Libanon ellen Bilek, Forintos, Ribli és Sax összeállításban. Ugyanakkor Lengyelország csak 3:1-re nyert Indonézia ellen. Így a csoportban Magyarország 16.5 ponttal áll az élen. Az egyes csoportok vezető válogatottai: 1. csoport: Szovjetunió 14, 2. csoport: Jugoszlávia 15,5, 3. csoport: Magyarország 16,5, 4. csoport: NSZK 16,5 (2 függő), 5. csoport: Csehszlovákia 15,5, 6. csoport: ,NDK 14,5 (4 függő), 7. csoport: Hollandia 15,5 (egy függő), 8. csoport: Egyesült Államok 16 pont. TEKINTSE MEG szeptember 22—október 2-ig az „OTTHON 1973” KIÁLLÍTÁSON (Városliget, 6-os pavilonban) a • H1 LAKÁSFELSZERELÉSI CIKKEK .m BEMUTATÓJÁT! Kiállításra kerülnek: 1. konyhafelszerelések, 2. előszoba-felszerelések, 3. főző-, fűtő- és hűtőkészülékek, 4. fürdőszoba-berendezések és felszerelések 5. lakásdíszítő cikkek, 6. kisbútorok, karnisok stb. A kiállított cikkekre előrendelést vesz fel a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT ÉRTÉKESÍTŐ IRODÁJA a helyszínen! A kiállítás nyitva: naponta 10—19 óráig! a