Magyar Hírlap, 1972. szeptember (5. évfolyam, 242-271. szám)

1972-09-25 / 266. szám

Magyar Hírlap Beszéljük meg! KINEK JÁR KÖSZÖNET? Illés Tamás Soltvadkertről kérdezi ezt tőlünk. A rádió- és a tv-riporterek az olimpián köszöne­tet mondtak az aranyérmes versenyzők­nek. Illés Tamás szerint ez túlzás volt. Szerinte „egy olyan magyar sportolónak, aki kiemelkedő eredményt ér el, gratu­lálni kell, örömünket kell kifejezni, elis­merésünket is a legfelső fokon mondhat­juk ki, de köszönet nem jár neki. Kö­szönet mindazoknak jár, akik hozzásegí­tették a sportolót ahhoz, hogy kimagasló teljesítményével a győzelmi dobogóra lép­jen.’’ Van benne valami. Mert bár az olim­piai bajnokságot nyert sportoló valóban minden elismerést megérdemel, nem sza­bad azonban elfelejtenünk, hogy egy-egy olimpiai bajnokság mögött kollektív erő­feszítés és nem kevés társadalmi támo­gatás is van. A társadalom segítsége ab­ban a percben érezhető, amikor a gyer­mek elkezdi a sportolást. Az egyesület ingyen ad felszerelést, biztosítja a spor­toláshoz szükséges eszközöket és az okta­tót vagy oktatókat. Később, ha a fiatal­ember tehetségesnek bizonyul, fokozódik a társadalmi segítség. Táborozásokat és külföldi utakat finanszíroz a társadalom, és időkedvezményt biztosít a sportoló számára, hogy így zavartalanul készül­hessen fel a versenyekre. Kit illet hát köszönet? A társadalom személytelen tényező. An­nak legfeljebb közvetve lehet megkö­szönni a támogatást. Egyik-másik sikeres versenyzőnk az olimpián ezt meg is tette. Meg lehet viszont köszönni közvetlenül a szakvezetőnek, aki a siker kovácsának ne­vezhető. Mindig vallottam, hogy a szak­vezetők (hogy csak néhány nevet em­lítsek : dr. Bay Béla, a még ma is ide szá­mító Matura Mihály, Orvos András, Rajki Béla, Papp László) a magyar sport pillé­rei. Bármilyen szép és nemes is az ékkő, csiszolni kell. S mi minden tartozik a „csiszolás” ismérve alá! Edzésterv, de élethűen alkalmazva, taktikai elképzelés gyakorlása, lélektani ráhatás, a bizalom és az önbizalom légkörének megteremté­se, az ellenfelek tanulmányozása, a csa­patjáték mozgatása és így tovább. Igen, a szakvezetők a magyar sport tartópillérei. Ismeri őket a nagyközönség is, a beavatottak pedig azt is tudják, hogy csak a nagy tehetségű, a szuggesztív erő­vel és a kiapadhatatlan energiával ren­delkező szakvezetők képesek világra szóló eredményeket elérni. Olyan munkával, ami már több a munkánál. Időben és mennyiségben is, de különösen „műfaját” tekintve. Az igazi szakvezető ugyanis sportágának fanatikusa, hivatást teljesít tehát, s egész életét ennek szenteli. Félig tréfásan, valamiféle vallási felekezet pap­jainak nevezhetnénk őket. NEM REJTEM VÉKA ALÁ, hogy szá­momra dr. Bay Béla, Orvos András vagy Papp László neve ugyanúgy cseng, mint az olimpiai aranyéremé, s még Rajki Bé­lát is idesorolom, ha vízilabdacsapatunk nem is nyert aranyat (de két éve tovább­ra is veretlen maradt, s ott volt az „aranykapuban”, csakhogy ha egy egyéni versenyző formaidőzítése nehéz feladat, mennyivel nehezebb és összetettebb ez egy csapatsportnál). Ha tehát meg kell köszönni valamit, íme, itt vannak a szak­vezetők. Áldozatos, sok álmatlan éjsza­kával, gyakori felzaklatott idegállapottal járó odaadó, hivatásszerűen végzett mun­kájukért valóban köszönet jár. Nem kell azonban külön hangsúlyoz­nom, hogy ezek a pillérek nem a levegő­ben lógnak. Minden sportágban tucatjá­val dolgoznak olyan egyesületi szakve­zetők és edzők, akik a maguk szűkebb területén felkarolják a fiatal tehetsége­ket, és az egyesületi keretek között csi­szolják képességüket mindaddig, amíg a versenyző a legmagasabb osztályba, a nemzeti válogatottak sorába nem léphet. S nem is csak az egyesületekben dol­goznak ilyen szakemberek. Néhány hete éppen ebben a rovatban írtunk búcsúz­tató sorokat Paulinyi Jenő tanár úrról, aki a megszállott emberek hitével és fá­radhatatlanságával bányászta ki az atlé­tika számára az utánpótlást, s irányította a gyerekeket egyesületekhez. Tegyük hoz­zá: nem klubszínek szerint, hanem hogy hol működött a versenyző számára a leg­megfelelőbb edző. És hány ilyen lelkes sportember tevékenykedik szerte az or­szágban! Egy-egy olimpia után számukra is köszönet jár, még akkor is, ha közvet­lenül egyetlen versenyzőjük sem lépett Münchenben a porondra. DE VOLTAK A MOSTANI OLIMPIÁ­NAK olyan fontos szereplői is, akik meg­húzódtak a második vonalban. Érdekes ellentétre bukkanunk, ha csak két szak­vezető „hátországát” nézzük is meg. Rajki Béla „utánpótláscentrikus” második vo­nalában két nagyon tehetséges és ígére­tes fiatal szakember dolgozott Kárpáti György és Gyarmati Dezső személyében, míg Papp László legfőbb segítőtársa a rendkívül szerény, de szaktudásban még ma is aranyat érő Ádler Zsiga bácsi volt. Papp Lászlónál alig ismertem valaha is keményebb, következetesebb és tárgyila­­gosabb szakembert. Szinte a kíméletlen­ségig szigorú önmagával szemben is. De tudja azt is, hogy neki, mint fiatal szak­vezetőnek még tanulni is kell. S azt is tudja, kitől lehet tanulni. Adler Zsiga bácsi meghúzódott a háttérben, mint szo­rítósegéd most a szünetben a gumifogat, de közben látott és véleményt alkotott. Van tehát kiknek köszönetet mondani. Az olimpiai bajnokoknak is? Nem. Ebben Illés Tamással vagyok egy véleményen. Kinek jár köszönet? Téli sportban Nyári Kupa Csehszlovák győzelem a szabadság-hegyi sáncon Bár már csillagászatilag is beállt az ősz, vasárnap a szabadság-hegyi mű­anyag borítású sáncon Nyári Kupa elne­vezéssel nemzetközi síugróversenyt ren­deztek. Az indulók között a hazaiakon kívül szovjet, bolgár, NDK-beli és cseh­szlovák versenyzők szerepeltek. A külföl­diek közül került ki a felnőttek verse­nyének győztese is: Karel Moranek két­szer elért 311 méteres ugrással lett az első. Mögötte a Bp. Honvéd ugrója, Molnár Gyula végzett, aki ugyan messzebbre re­pült, de ugrásainak kivitele gyengébb volt vetélytársáénál. A verseny lefolyása alatt néhány érde­kes dolgot vettünk észre. 1. Van — ha nem is nagy — tábora e nehéz, de látványos sportágnak. 2. A nemzetközileg nem számottevő mezőnyben sok volt a bukás. 3. A versenybíróság működése szélső­­­éges volt, míg a pontozók szinte hajszál­ra egyformán látták az ugrások minőségi kivitelét, addig­ a távolságot figyelők gyakran egymással beszélték meg, vajon hány méterre is ugrott a versenyző. 4. A pálya mellett hancúrozó néhány gyermek szeleburdisága szerencsére nem okozott balesetet, amikor egy nagy követ dobtak a pályára. A fenn álló rendező azonnal leállította az ugrásokat. Mindent egybevéve, egy közepes szín­vonalon rendezett versenyt, közepes tel­jesítménnyel nyert meg a csehszlovák Moranek. Mire beköszönt a tél, sokkal jobb teljesítményekre számítunk majd. SPORT ŐSZI SZÖVETPARÁDÉ hazai és importanyagokból a SZIVÁRVÁNY MÉTERÁRU SZAKÜZLETEKBEN, a Belvárosban és a város több pontján! 1972. SZEPTEMBER 25. HÉTFŐ11 Teniszbajnokság a Margitszigeten Bajnok: Baranyi és a Szörényi-Széll női páros Vasárnap délután a Margitszigeten egy szám kivételével befejeződtek Magyaror­szág 1972. évi teniszbajnokságának küz­delmei. Először a férfi egyes döntőjére került sor, az Ú. Dózsa két játékosa, Ba­ranyi Szabolcs és Varga Géza között. Előbb azonban térjünk vissza a szom­bati elődöntőkre. Ekkor Baranyi biztosan győzött a tizenötszörös bajnok Gulyás István ellen. A mérkőzés után a rendkí­vül rokonszenves Gulyás így vélekedett: — Hiába minden, sok már ez a 41 év. Jók voltak az elgondolásaim, de a láb nem mindig engedelmeskedett... Sza­bolcs nagyon biztos volt, szerintem nyeri a bajnokságot. És vasárnap délután Gulyás jó jósnak bizonyult. Baranyi (Ú. Dózsa)—Varga (0. Dózsa) 6:4, 6:0, 6:3. A vártnál sokkal kisebb volt a küzde­lem. A kétszeres Európa-bajnok Baranyi igen magabiztosan játszott, jól variált, s úgyszólván akkor nyert labdát, amikor akart. A mérkőzés után Jákfalvi Béla, a ma­gyar válogatott kapitánya örömmel álla­pította meg:­­ Szabolcs javuló formája igen bizta­tó a belgák elleni Király Kupa mérkőzés előtt. Az egyes pályán a női páros döntőjét bonyolították le. A Szörényi, Széli kettős igen jó játékkal jutott a bajnoki cím bir­tokába. Női páros döntő: Szörényi Judit, Széli Erzsébet (Bp. Spartacus)—Borka Katalin, Klein Beáta (VI. Dózsa) 6:2, 6:3. — Ez a győzelem egy kis vigaszt jelent számomra a szombati egyes vereség után —, mondta a mérkőzés után Szörényi Jutka, s aztán boldogan fogadta férjének, Lakinger Lajosnak, a Vasas labdarúgó­jának gratulációját. Vegyes páros elődöntők:­­ Baranyi, Klein (D. Dózsa) — Szikszay, Szörényi (Bp. Spartacus) 6:3, 6:1, Machán (Bp. Honvéd), Szabó (Vasas) — Csoknyai, Széli (Bp. Spartacus) 6:2, 6:3. Vegyes páros döntő: Machán, Szabó — Baranyi, Klein 6:3, 6:2. Machán tehát két páros számban is bajnokságot nyert Országos motocrossbajnokság Szovjet sikerek a Farkas-hegyen Vasárnap reggel mintegy 1 5000 néző igyekezett a farkas-hegyi motorospálya felé. A magyar motocrossversenyzők or­szágos bajnokságának utolsó futamát csehszlovák, szovjet, osztrák, finn és dán sportolók részvétele aratta nemzetközivé. A rendezők bátran nyúltak a pálya hegy felőli szakaszához, s ez az első kö­rökben komoly gondot okozott a motoro­soknak. A 250 kcm-es kategóriában a szovjet Ribirin, sok világbajnoki futam helye­zettje, imponáló versenyzéssel nyerte mindkét futamot. A második helyen Kiss László végzett. Kibirinnek nem volt tel­jesen ismeretlen a pálya, Kavinovval együtt már többször versenyzett a Far­kas-hegyen. Az 500 kcm-es géposztályban szintén szovjet motoros, Krasznocsekov győzött. Az első futamban honfitársa, Bocskov so­káig tartotta a második helyet, de a haj­rában géphiba miatt rövid időre kiállt s így nem került az első hat közé. Az egy­órás szünetben Bocskov rendbe hozta a gépét és megnyerte a második futamot. A legjobb magyar, Kökényessy harmadik lett. Závodnynak már a vasárnapi futa­mok előtt át lehetett volna adni az arany­érmet, hiszen a futam után behozhatat­lan előnnyel vezetett. — A bajnokság színvonalasabb volt a tavalyinál — mondta Molnár Vilmos, a rendező Zalka Máté motoros klub el­nöke. — A versenyzők jó felkészültségét bizonyítja, hogy kevesen álltak ki bukás vagy géphiba miatt. Azért jelöltünk ki ilyen, viszonylag nehéz pályát, mert a magyar motocrossozók csak így érhetik utol a nemzetközi élvonalat. Az országos motocrossbajnokság vég­eredménye: 250 kcm: 1. Vesztergom (Vi­deoton) 58 pont, 2. Kiss (ZMMK) 43 pont, 3. Reiferer (ZMMK) 46 pont. 1­500 kcm: 1. Závodny 66 pont, 2. Kökényessy 41, 3. Szép 39 (mindhárom ZMMK). Magyarország - csoportelső A sakkolimpián a magyar csapat 4:0-ra nyert Libanon ellen Bilek, Forintos, Ribli és Sax összeállításban. Ugyanakkor Lengyelország csak 3:1-re nyert Indoné­zia ellen. Így a csoportban Magyarország 16.5 ponttal áll az élen. Az egyes csoportok vezető válogatottai: 1. csoport: Szovjetunió 14, 2. csoport: Jugoszlávia 15,5, 3. csoport: Magyaror­szág 16,5, 4. csoport: NSZK 16,5 (2 függő), 5. csoport: Csehszlovákia 15,5, 6. csoport: ,NDK 14,5 (4 függő), 7. csoport: Hollandia 15,5 (egy függő), 8. csoport: Egyesült Álla­mok 16 pont. TEKINTSE MEG szeptember 22—október 2-ig az „OTTHON 1973” KIÁLLÍTÁSON (Városliget, 6-os pavilonban) a • H1 LAKÁSFELSZERELÉSI CIKKEK .­m BEMUTATÓJÁT! Kiállításra kerülnek: 1. konyhafelszerelések, 2. előszoba-felszerelések, 3. főző-, fűtő- és hűtőkészülékek, 4. fürdőszoba-berendezések és felszerelések 5. lakásdíszítő cikkek,­­ 6. kisbútorok, karnisok stb. A kiállított cikkekre előrendelést vesz fel a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT ÉRTÉKESÍTŐ IRODÁJA a helyszínen! A kiállítás nyitva: naponta 10—19 óráig! a

Next