Magyar Hírlap, 1972. október (5. évfolyam, 272-302. szám)

1972-10-01 / 272. szám

2 1972. OKTÓBER 1. VASÁRNAP HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap ] Kádár János felszólalása (Folytatás az Ij­öld'i-ról) ország történetében, amikor hatalomra jutott a munkásosztály, kezdetét vette a szocialista átalakulás, és az elmélet gya­korlattá vált. Ezzel a nagy történelmi kezdettel az ellentmondásos és anarchikus kapitalista fejlődést Magyarországon fel­váltotta a jövő szocialista, tudományos megtervezése. A társadalmi összefüggés oldaláról megvilágítva: a gazdálkodás alapja, indító és mozgató ereje, célja a tőkés profit helyett a társadalom általá­nos érdeke, a felszabadult dolgozó nép érdeke lett — mondotta. — A szocialista tervgazdálkodás a szo­cializmus építésének nemzetközi, közös törvényszerűsége. Munkásforradalmat, szocialista forradalmat győzelemre vin­ni, annak céljait megvalósítani, a szo­cialista társadalmat felépíteni tudomá­nyos, szocialista tervgazdálkodás nélkül nem lehet. Olyan történelmi korban élünk, amelyben mind több és több nép lép a szocializmus útjára. Az átmenet formái a szocializmusba a nemzeti sajá­tosságoktól függően változatosak, de mindazokra a népekre, amelyek már ezen az úton járnak, és azokra is, amelyek a jövőben erre az útra lépnek, érvényes, hogy szocializmus tudományos tervezés és tervszerű gazdálkodás nélkül nem le­hetséges.­­ A szocialista tervgazdálkodás vala­mikor elmélet volt, a gyakorlatban elő­ször a Szovjetunióban vezették be. Em­lékszem a Szovjetunió első ötéves tervé­nek nemzetközi fogadtatására. A szocia­lista tervgazdálkodás és megvalósítása osztályharc, és a Szovjetunió első ötéves tervét ennek megfelelően, a maguk mód­ján kétkedéssel fogadták az imperialis­ták.­ Azóta viszont a világ megtanult egy új fogalmat, új szót, a szocialista terv­­gazdálkodás eszméje és ereje az egész nemzetközi közvélemény előtt győzött. — A szocialista tervgazdálkodás döntő sikerét bizonyítja hazánk 25 éves tapasz­talata is — mutatott rá Kádár János és kiemelte, hogy a tervgazdálkodás segí­tett eltüntetni a háborús pusztítások nyo­mait, döntő szerepet játszott a szocialis­ta társadalom alapjainak lerakásában, megszilárdításában, és szerves alkotó­eleme a szocialista társadalom teljes fel­építéséért folyó munkának.­­ Hazánkban a munkáshatalom, a néphatalom a szocialista tervgazdálkodás eredményeként erősödött. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdeti szakaszában hangsúlyozta, hogy a nép­­gazdasági terv a párt második program­ja. A terv mélyen érinti a párt politiká­ját, az ország politikai és társadalmi fej­lődését. Az eszmét a széles milliók gon­dolkozásukban úgy mérik, ahogyan az a gyakorlatban megvalósul. Kádár János elismeréssel beszélt a ter­vezés tudományos megalapozottságának, módszereinek, technikájának fejlődéséről, és hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítás reformja hozzájárult a tervszerűség, a szocialista tervgazdálkodás erősödéséhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy nagy fon­tosságú a számítástechnika, de az nem pótolja a marxista módon gondolkozó, kommunista meggyőződésű, a szocialista rendszerrel és célokkal rokonszenvező alkotó emberek szellemi munkáját. — A tudomány és a szocializmus — hogy hasonlattal éljek — egy test, egy lé­lek, nem lehet egymástól elválasztani. Ha valahol, akkor itt érvényes az, hogy az elméletet és gyakorlatot állandóan fej­leszteni kell. Ez elengedhetetlen nemcsak az ötéves tervek készítése idején, hanem a tervezés minden fázisában. A tervhivatal előtt álló feladatokra és a­ magasabb színvonalú tervezésre utalva kiemelte, hogy az Országos Tervhivatal legyen a Központi Bizottság, a kormány és egész népünk számára is olyan mérő­műszer, amely népgazdasági összefüggé­sekben ellenőrzi, hogyan valósulnak meg a tervek. A közeljövőben a parlament elé kerülő tervtörvényj­avaslatról szólva Ká­dár János elmondta, hogy tapasztalatok szerint az Országos Tervhivatal hatáskö­rét növelni kell. Állami munkánk kor­szerűsítésével összhangban ez lehetséges és szükségszerű. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság foglalkozik az MSZMP X. kongresszusán hozott határo­zatok végrehajtásának tapasztalataival. " Ha most pillanatfelvételt készítünk fő tevékenységünkről, annak irányáról, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az or­szágban a hatalom szilárd, érvényesül a párt vezetése, a szocialista népgazdaság alapjai erősek, a szocialista termelési vi­szonyok megbízhatóan működnek, az em­berekben megvan a munkakészség, a bi­zakodás, s ha az anyagi eszközök nem is elegendőek, a legszükségesebbekkel ren­delkezünk. Most már reális alapja van annak, hogy arról beszélhessünk, hogyan tud Magyarország még előbbre lépni a közepesen fejlett országok sorából. Kádár János elismerően beszélt a gaz­dasági eredményekről, a beruházási in­tézkedések kedvező hatásáról. Rámuta­tott, hogy a szocialista mezőgazdaság ma már érezteti erejét. . Az állami gazdasá­gok dolgozói, a termelőszövetkezeti pa­rasztok a kedvezőtlen időjárási nehézsé­geket is leküzdötték, biztató eredmények ígérkeznek. Szólt arról, hogy világméretekben mindinkább a szocializmus javára alakul­nak az erőviszonyok. Ez is kedvező körül­ményeket teremt a tervgazdálkodás tör­ténelmi tapasztalatainak további haszno­sításához, céljaink eléréséhez, népünk boldogulásához.­­ A belső és külső feltételek tehát jók. Nyugodtan dolgozhatunk és kell is dol­goznunk. Népünk szocialista jövője biz­tosítva van — jelentette ki Kádár János, akinek beszédét nagy tapssal fogadták az ünnepség részvevői. Az ünnepség dr. Szlameniczky István zárszavával, majd az Internacionálé hang­jaival ért véget. Már az első mondatától vibrálni­­ kezdett a kongresszusi terem. Az alacsony növésű molett asszonyka egy kézmozdu­lattal félre tolta a szónoki emelvény mik­rofonját, s a maga ízes tájszólásával be­szélni kezdett: — Jól néznék ki, ha nekem is mikro­fon kellene. Én egész nap túlkiabálom a fonógépeket. Pedig ott akkora zaj van, hogy maguk olyat ritkán hallanak — pör­­dült meg a sarkán, s a mögötte ülő mi­niszterekre nevetett. Ez a kis asszonyka pillanatok alatt olyan derűt teremtett, hogy még azok is elfeledkeztek a fáradt­ságról, akik fél éjszaka utaztak, hogy időben megérkezzenek a szocialista bri­gádvezetők országos tanácskozására. S érdemes volt figyelni, mert egy perc sem telt el, s a mosolygós fonónő hangot váltott, és olyanokat mondott, hogy sza­vait többször félbeszakította a taps: — Mi, szocialista brigádvezetők hiá­nyoljuk, hogy a műszaki és gazdasági ér­tekezletekre ritkán hívnak meg minket. Jó lenne, ha a gazdasági vezetők is részt vállalnának a szocialista brigádok fel­ajánlásaiból, ha a megfelelő munkakö­rülmények biztosításával segítenék a vál­lalásaink teljesítését. Ráirányultak a reflektorok, ám nem a közvetítő tv-kamerákra figyelt, ha­nem az elnökség tagjainak mondta: " Szükségesnek tartjuk, hogy a szocia­lista brigádok mindig megkapják az er­kölcsi és anyagi megbecsülést. Ne hivat­kozzanak arra, hogy a jutalmazási alap kimerült, hiszen időnként jólesne egy egy köszönő szó, vagy kézfogás is. Ez az elismerés még pénzbe se került A termen végigsuhant a kérdés: — Ki ez az aszony? — Incze Józsefné, a Kőbányai Fonóból. Én inkább arra vagyok kíváncsi, ez után a beszéd után miként fogadják majd az üzemben? Az biztos, hogy nem rózsacsokorral vár­ták. — Hát ezt érdemeltük, Jucika! — néz­tek rá szemrehányóan. Csakhogy Inczéné nem ijedt meg: — Akinek nem inge, ne vegye magá­ra! — pergett a nyelve. — Nekem maguk­kal nincs semmi bajom, de én nemcsak ennek a gyáregységnek a nevében beszél­tem, hanem az egész vállalatot képvisel­tem. Az összes szocialista brigádvezetőn­ket. Az ám! — ágaskodott a fonoda veze­tői előtt. — S mit gondolnak, ok nélkül kértek meg a szakszervezetben, hogy mondjam el ezt is? Tudják mit mondott ott a Fock elvtárs, meg a Gáspár elvtárs? Meg kell tanulni szocialista módon vezet­ni. S ez nemcsak a brigádvezetőknek szólt, hanem mindenkinek! S Jucikára még haragudni sem le­hetett, mert ha ő az egyik percben vitat­kozott, a másik pillanatban már elkapta a fonoda vezetőjének a fejét, s egy cup­panós puszit nyomott a meglepett ember arcára. Mire az magához tért, Jucika már kifutott, és szaladt az udvaron, a kárto­lón át a brigádjához. Egyik géptől a má­sikhoz rohant, sorra ölelte a lányokat, aszonyokat: — Jaj, de hiányoztatok, kedveskéim! — S mindenki megkapta a maga puszi­ját. Ezután Jucika már nyugodtabban sé­tált végig a gépsor előtt, benézett a fonó­gépek közötti utcácskákba. Egyszer csak megállt, s a köténye zsebéből egy ap­rócska sípot vett elő. A tompán zúgó gé­pek monoton zaján át sivított­a a fütty­szó, s Jucika már kiabált is a segédmun­kás felé: — Ide figyelj, te hosszú hajú. Ha per­ceken belül nem töltöd fel a menyasszo­nyod gépét, hát én úgy meghajtlak, mint Mészöly a labdát. Jucika ugyanis régi Vasas szurkoló. A férje is az, a lakatos, aki néhány műhely­­lyel arrább tagozik. S Jucika mint egy futballbíró, í­gy fütyül, rendelkezik a mű­helyben, sípszóval hívja a brigádot, ha egy-egy gépen megteltek a sputnik. Ilyenkor mindenki odaszalad, nem nézik, kinek a gépe, együtt cserélik az orsókat. S pillanatokon belül sodródhatnak tovább a végtelen fehér szálak. Jucika, a köny­­nyűipar kétszeres kiváló dolgozója ilyen­kor boldog, mert mint mondja: — A suhanó szálak millióiból fel­öltözik az emberiség­ — s örömében sza­porán összedörgöli a tenyerét. Csodálato­san fürge ujjai vannak. Ez az ő művésze­te titka. Úgy köti össze az elszakadt szá­lakat, hogy nagyítóval kell keresni rajta a csomót.­­ — Tudjátok, lányok — meséli a tanít­ványainak —, volt egyszer egy család, s annak hét gyereke. Két fiú és öt lány. A lányok mind fonni mentek. De nem ám akármilyen falusi fonóba, hanem a híres váci fonodába. A legkisebb lány­nak, amelyik alig érte fel a gépet, annak adták a legvékonyabb szálakat. Mindun­talan foszlott, szakadt a hajszálvékony fonál. Az a kislány de sokat sírt, amíg a nagyobbaktól meg nem tanulta, hogy a gépet tisztábban kell tartani, mint az édesanyja csillogó rézmozsarát, mert egy láthatatlan, piciny piszok is, ami a fonál útjába akad, tépi, szakítja a szép Szá­lacskákat. S amikor a kislány ezt már tudta, és a par­ányi csomócskák kötését is megtanulta, akkor olyan híres fonónő lett, hogy a mellére kitüntetéseket raktak, és még a miniszterek is kezet fogtak ve­le. Meglátjátok, egyszer majd titeket is hívatnak a Parlamentbe. Akkor majd bátran mondjátok el, hogy az a pici lány tanított meg fonni benneteket. — S Juci néni akkor felvesz a bri­gádba is? — viháncolnak a lányok. Fel, kedveském, csakhogy előbb meg kell tanulnotok minden gépen dolgozni, hogy segíteni, helyettesíteni ti is tudja­tok. Mert ez ennek a brigádnak az ereje. Nézzétek csak, ott hajlong a Kádár Anna. A beteg Verebes Pista helyett ma ő sze­­di össze a hulladékot. Szaladjatok, segít­setek. S Jucika előveszi a ceruzáját, Anna nevét jegyzi fel. Majd este írja be a pi­ros kötésű brigádnaplóba, hogy „Annus­­kának köszönjük a lelkiismeretes mun­kát." Egyik nap piros tollal rajzolja a betűket, a másik nap kékkel, váltakozva, hogy szebb legyen. Majdnem mindennap van valami bejegyzése. Hol az, hogy ki­nek volt névnapja, s hogy mennyire örül­tek,, hol meg azt rója sorokba, hogy a vo­nathoz szaladóknak milyen könyvet ho­zott ki a könyvtárból. Máskor a kirán­dulás és a múzeumlátogatás krónikása lesz, hét végén meg panaszosan sírja el magát a napló felett, hogy már megint beteg a társa, és fáj a szíve, ha áll a gép. Megáll a toll, Jucika a fájós boká­ját masszírozza. Naponta 15 kilométert szalad, az orsók ezrei körül. S huszonöt éve ezt csinálja. — Jó lenne tíz év múlva elmenni nyugdíjba — sóhajtja. S aztán egyszer­­csak ismét csillogni kezd a szeme. Valami eszébe jutott. S reggel alig fordul be a gyárkapun, a fonoda vezetőjének abla­kán bekiáltja: — Tudja, mire jöttem rá? Sok az al­kalmazott. Ezért drága minden. — Világjelenség ez, Jucika. — Ne mondja — vág vissza a szapora szavú asszony. — Csak nehogy törvény­­szerűnek mondja, hogy a legjobb brigá­dot reggel hétkor már egy meósnak el­lenőriznie kell? S nyolckor egy másiknak, kilenckor meg egy harmadiknak? Ossza be munkára őket. A minőségre meg mi vigyázunk, s így majd nem lesz kevés a munkásember. És az se igazság, hogy engem kitüntettek, a brigádot meg nem. Mi együtt dolgozunk. Meg se várja a gyáregységvezető vá­­laszát, mert jönnek a lányai, s ő beléjük karol, így mennek egymásba csimpasz­kodva, valamin megint kacagva, be a fonóműhelybe, a fénylőn pergő szálak ez­rei közé... náthái J. István L~*f ^ legkisebb fonólány Bessenyei-emlékünnepségek A Nyíregyháza Tanárképző Főiskolát a felvilágosodás magyarországi úttörőjéről, Bessenyei Györgyről nevezik el. Az Agis tragédiája, megjelenésének 200. évfordu­lója és a névadás alkalmából október 6-án és 7-én nagyszabású Bessenyei-em­­lékünnepséget rendeznek a megyében. A nyíregyházi Északi temetőben ekkor avatják fel az író új síremlékét. Besse­nyei szülőfalujában, Tiszabercelen ünne­pélyesen leleplezik az író bronz mellszob­­rét, H. Varga Ilona szobrászművész al­kotójét. \ -------------------------------------------­Ferihegyre érkezett a Tu—144-es Az óriás utasszállító gép várja a látogatókat Tegnap 10 óra 55 perckor érkezett Fe­rihegy légterébe a máris világhírű Tu— 144-es szuperszonikus utasszállító óriás gép, amely nagy sikert aratott a párizsi nemzetközi repülőgép-kiállításon, majd Hannoverben, Prágában, Szófiában, Var­sóban. Most Budapestre érkezett, hogy bemutatkozzon a hazai közönségnek is. . Két tiszteletkört írt le a magasban, kö­szönésképpen megbillegtetve törzsét. Va­­lószínűtlenül nagynak tűnt, óriási delta­­szárnyfelületével. Hasán négyszögletes csatorna húzódik, ezek a hőlégsugaras hajtóműbe torkolla­­nak. Az óriás gép meghajtása így kétsze­resen biztosított, hiszen két egységgel is földre lehet vele szállni. Most természe­tesen nem volt szükség ilyen manőverre, az egybegyűltek csodálkozva látták, mi­lyen rövid távolság kell a sebesség csök­kentéséhez. Már-már úgy tűnt, megáll a levegőben, aztán a kerekek füstölögve ta­padtak a betonra, kinyílott két fékező­ernyő és az óriás sirály rendkívül rö­vid pálya lefutása után megállt. Elöl két kerék tartja a törzsét, hátul mindkét futóműre 24 kerék van szerelve. Szinte tűhegyesen végződő orrát még mindig lefelé fordította, akárcsak leszál­lás közben. Elhallgattak a motorok, szovjet kezelő­személyzet iparkodott a géphez, ők egy korábbi Tupoljevvel érkeztek még reg­gel, most ők helyezték el a „papucsokat” a gép „lábánál”. A kétszeres hangsebes­séggel repülő gép kapitánya, M. V. Koz­lov, a Szovjetunió Hőse elhagyta kabin­ját. Mód nyílott a vezérfülke megtekintésé­re is. A bejárattal szemben rózsaszín kárpit­ba foglalva, hatalmas tükör fogadja az érkezőt. Jobbra, a farokrész felé tartó utastérben csak néhány barna és kék hu­­zatú ülés van, a többi ülés helyét ennél a prototípusnál még elektronikus mérő­műszerek foglalják el.­­ ■" A pilótafülke az avatatlan szemlélő számára is sok érdekességet tartogat. Az utasbejárattól balra, kisebb szalonon át­haladva jutunk a műszerek birodalmába. Itt ül a fedélzeti navigátor és a rádiós. Egy újabb ajtón jutunk a parancsnoki kabinba, a Tu–144-es agyközpontjába. Elektronikus vezérlőművek végzik el azokat a bonyolult számítási és irányítá­si munkálatokat, amelyek egy ekkora gépnél a hagyományos módon már nem oldhatók meg. A pilótaülések a hegyes orra tekintenek. Amikor a „csőr” egye­nesen áll, lefelé, úgyszólván semmit sem lehet látni. Az ablaküveg szürkéskék, enyhe barna tónussal, nyilván az erős napsugárzást hivatott szűrni. Elöl, hátul, oldalt és fent a mennyezeten töméntelen mérőeszköz, gombok, billentyűk, kapcso­lók. Az ember őszintén csodálja azokat, akik eligazodnak közöttük. Látványnak is csodálatos a Ferihegy új, híres vendége, amelyet mától a nagy­közönség is megtekinthet. Ma reggel a BKV „R” jelölésű járatot indít reggel öt­től 17 óráig a Madách térről, a várható érdeklődésnek megfelelően, vagy pedig tízperces időközökben. Az „R” járat meg­áll a Nagykörút—Üllői út kereszteződés­ben, valamint a Nagyvárad téren. Ugyan­csak a géphez szállít látogatókat a 93-as jelzésű autóbusz is, amely ötpercenként indul a Nagyvárad térről. Hétfőn 9—15 óra között utaztatja az érdeklődőket a BKV az említett módon, kedden pedig 9—13 óra között * - ’ - . í T ■ , ‘ jaj ü»t A látványos gépet megelőzően hazánk­ba érkezett a Szovjetunió polgári repü­lésügyi miniszterének helyettese, L. Sz. Szvecsnyikov. Fogadására megjelent Földvári László, a közlekedés- és posta­ügyi miniszter helyettese. Esztergomi László

Next