Magyar Hírlap, 1972. december (5. évfolyam, 332-360. szám)

1972-12-01 / 332. szám

.itaGYáR Hírlap SZOVJET VENDÉGEINK CSEPELEN 1972. DECEMBER 1. PÉNTEK 3 Szocialista Forradalom után, amikor pro­letariátusunk sok ország, imperialistái el­len harcolt, a magyar munkásosztály itt, a Duna partjain megteremtette a tanács­hatalmat. Ez újabb áttörés volt a kapi­talista rendszeren, áttörés Európa köze­pén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült ak­kor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országuk minden forradal­már nemzedékének.­­ A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár in­ternacionalizmushoz. A magyar munkás­­osztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spa­nyolországban, és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy­­r­endszer legsötétebb éveiben. S ez egy­ben harcot jelentett a jövendő szocialista Magyarországért is. Amikor pedig a ma­gyar munkásosztály — felszabadulva a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első külpolitikai lépéseként meg­bonthatatlan, testvéri szövetséget terem­tett a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal. — Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A munkásosztály áldozatos munkájával, öntudatával, fe­gyelmével, a szocializmus magasztos esz­ményei iránti hűségével erősíti szövetsé­gét a dolgozó parasztsággal és a népi ér­telmiséggel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és vezeti azt.­­ A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkásosztályra támaszkodva, lelkesítő távlatokat nyitott az ország előtt, tömö­rítette az egész népet, az egész nemze­tét. Létrejött a szabad emberek társadal­ma, az a társadalom, amelyben minden­ki kibontakoztathatja képességeit, tehet­ségét, alkotókészségét. — Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdítá­sáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni. Összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátság. — Mi, szovjet emberek, szovjet kom­munisták, nagyra becsüljük ezt a barát­ságot, amely kiállt minden megpróbál­tatást, s a szocializmus és a kommuniz­mus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja orszá­gaink egész életét. E barátság a legma­gasabb fokon pártjaink testvéri együtt­működésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. — S különösen nagyszerű, hogy min­dennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasz­tok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szo­ros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátsá­gunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre ér­vényes! Szocialista közösségünk, internacionalista szövetségünk nagy előnyöket nyújt — Kedves elvtársak! — Az önök gyára testvérüzeme a mi magnyitogorszki kohászati üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Kirov-gyárnak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltakép­pen azonos feladatokon dolgoznak: a tár­sadalmi termelés hatékonyságának foko­zásán, a tudományos és technikai forra­dalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tö­kéletesítésén. Mi is, önök is rendelke­zünk tapasztalatokkal e problémák meg­oldásában. E tapasztalatok alkotó fel­­használása közös érdekünk, s ez is ösz­tönöz bennünket együttműködésünk ál­landó mélyítésére. Újból és újból meg­bizonyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik.­­ Ezért, amikor manapság Magyaror­szágról, a Szovjetunióról, vagy más szo­cialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített po­tenciált is; azokat a nagy előnyöket, ame­lyeket közösségünk, internacionalista szö­vetségünk nyújt valamennyiünknek. Ter­mészetesen mindegyikünknek megvan­nak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehéz­ségei is, amelyek olykor az iparban, oly­kor pedig a mezőgazdaság területén mu­tatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közösségünk gazdaságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipa­ri termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosan haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista or­szágokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. háromszoros a növekedés. — Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze vele egy eszmét valló népekkel, baráti álla­mokkal. Erről, elvtársak, saját tapaszta­latunk alapján győződhettünk meg, ami­kor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátság­ban levő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri vi­szonyban levő, szocializmust építő né­pek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tagja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös interna­cionalista feladatainkat! — Az utóbbi években a testvérországok kapcsolatai tartalmasabbak és gyümöl­csözőbbek, mint valaha voltak. — Mélyül és egyre sokoldalúbbá válik gazdasági együttműködésünk. Ezt világo­san mutatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumíniumtermelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olajfeldolgozásban és az elektronikus szá­mítástechnika kifejlesztésében. Mun­kánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gazdasági kap­csolatainkat.­­ Egyre szorosabb a szocialista álla­mok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gya­korlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küz­dőtéren, amelyben ne lennénk egysége­sek. Ez növeli közös külpolitikánk ered­ményességét.­­ Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista orszá­gok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a te­rületen­ is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik országaink, népeink békés munká­ját. — Még három évtized sem telt el a szocializmus világrendszerének létrejötte óta. Aránylag rövid idő ez, de mekkora és sok tekintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége.­­ A szocialista világrendszer példája az országok közötti új, a történelemben azelőtt ismeretlen kapcsolatoknak, a tel­jes egyenjogúságra, a kölcsönös segítség­re és a közös célokat szolgáló kollektív együttműködésre épülő viszonynak. Eredményes harcot folytatunk a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért . A világ küzdőterén együttesen fel­lépő szocialista államok segítik a társa­dalmi haladást, akcióik megfelelnek a munkásosztály, valamennyi dolgozó, a föld minden népe létérdekeinek. Nyíltan meg kell mondanunk: az, hogy az impe­rialisták nem mertek kirobbantani új vi­lágháborút, mindenekelőtt a szocializmus világrendszerének történelmi érdeme. Nélküle más volna bolygónk arculata.­­ Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista országok a béke és a haladás érdekében tettek. Elég, ha meg­említjük nemzetközi politikánk egyes alapvető célkitűzéseit a legutóbbi évek­ben. Ezek a következők: a béke érezhető, érzékelhető megszilár­dulása Európában; a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú segítség az imperialista agresz­­szió elleni sikeres harcához; a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gazdái legyenek ott­honuknak,­­ az India és Pakisztán közötti jószomszé­di viszony kialakításának és e körzet bé­kéje helyreállításának tevékeny segítése; s végül: eredményes harc a békés egy­más mellett élés elveinek meghonosodá­sáért a nemzetközi viszonyok egészében; harc a tartós békéért, a fordulatért a fe­szültségtől az enyhülés felé, a bizalmat­lanságtól és a viszálytól a kölcsönösen előnyös együttműködés irányába. — Mindez, elvtársak, nem kulisszák mögötti diplomáciai lépés, nem egyezke­dés a népek háta mögött, hanem nyílt, következetes, becsületes politika. S ez nem ígérgetés, nemcsak elmélet, hanem gyakorlat. — Ennek kapcsán szeretnék kitérni az európai politika egyes kérdéseire. — A napokban, mint ismeretes, parla­menti választásokat tartottak az NSZK- ban. Természetesen nem kívánom itt részletesen értékelni e választások ered­ményeit. Egy következtetést azonban bi­zonyára érdemes levonni. Akik kereszte­zik az enyhülés útját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hidegháború napjai­hoz, azoktól a választók megvonják a tá­mogatást. A választók a békére, az eny­hülésre, a reális politikára szavaznak. S ez nemcsak Nyugat-Németországra érvé­nyes, hanem szélesebb jelentősége is van.­­ Az európai helyzet tehát továbbra is a jó irányába változik. Ez szerintünk le­hetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történjenek kon­tinensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabályozó szerződés aláírása és életbe léptetése, a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nemzetközi kapcsolatok minden formá­jába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe; a Cseh­szlovákia és valamennyi szocialista or­szág fontos állami érdekeit érintő mün­cheni diktátum kérdésének rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hozza a szocialista közösség or­szágai és az NSZK viszonyának további normalizálását. Ezt valamennyien kívá­natosnak és hasznosnak tartjuk. Mint is­meretes, már régóta állást foglalunk e feladatok megoldása mellett, szolidárisan lépünk fel, annak tudatában, milyen nagy jelentőségűek ezek a tartós euró­pai béke szempontjából. — Amellett vagyunk, hogy megtisztít­suk az európai talajt a múlt hordaléká­tól. Ezt nagymértékben elő kell segíte­nie az összeurópai értekezletnek, amely­nek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdődött. — A szocialista országok világosan ki­fejtették közös álláspontjuk lényegét a politikai tanácskozó testület prágai ülé­sének nyilatkozatában. Azt várjuk az összeurópai értekezlettől, hogy megerő­sítse valamennyi európai állam egyenlő és tényleges biztonságának elveit. Elle­nezzük a megkülönböztetést az európai kereskedelemben és amellett vagyunk, hogy széles körben fejlődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttműkö­dése különböző területeken. Íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követ­tünk és követni fogunk.­­ Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulása lehe­tővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával mint a fegyveres erők és a fegyverzet csök­kentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen vég­bemenő általános politikai fejlődés ter­mészetes következménye. Ezt a kérdést komolyan és felelősséggel, s egymással konzultálva közelítjük meg. Magától ér­tetődik, hogy a probléma nem egyszerű. Számos tényező figyelembevételét, a kü­lönböző államok szuverén jogainak és érdekeinek kellő tiszteletben tartását kö­veteli meg. Nem akarok itt jövendölések­be bocsátkozni mindezek megvalósításá­nak konkrét formáit illetően. De bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megol­dást. A szocializmus az emberiség zászlaja, reménysége — Elvtársak! — A szocialista államok külpolitikája mind nagyobb elismerésre és támogatásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kom­munistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire mi törekszünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekei­nek. S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erőszak uralkodik, ahol kifosztják a munka emberét, úgy tekintenek a népek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. — Tisztában vagyunk ezzel a történel­mi felelősséggel és tovább fokozzuk erő­feszítéseinket a béke, a szabadság és a szocializmus ügyének diadala érdekében. De a harc az harc, és nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a régi világ is igyekszik hatni ránk saját érdekében. — Az imperializmus különféle mód­szerekkel próbál hatni a szocialista vi­lágra, a közvetlen agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista országok in­ternacionalista szolidaritásától való bár­milyen eltérés ösztönzése. Olykor gazda­sági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az imperia­listák, ha írnak is rólunk valami igazat , s ezt ma már nem tudják elkerülni, feltétlenül mérget is kevernek hozzá. Ez érhető is. Mi velük ellentétes osztályala­pokon állunk, és ellenségeink minden esz­közzel igyekeznek akadályozni orszá­gaink sikeres fejlődését, gyengíteni egy­ségünket.­­ A szocialista országok határozott visszautasítással, egybeforrottságunk, testvéri szövetségünk sokoldalú megszi­lárdításával válaszoltak és fognak vála­szolni az imperialisták és szekértolóik minden kísérletére.­­ Az imperialisták nem kis reménye­ket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjet­unió és más szocialista országok irányá­ban tanúsított nyíltan ellenséges maga­tartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentét­ben állnak a béke és a szocializmus ér­dekeivel, s ez teljes mértékben megfelel az imperialista reakciónak.­­ Szovjetellenes kiagyalásaikkal Pe­­kingben olyan abszurd állításokig jutot­tak el, mintha a Szovjetunió Kína meg­támadására készülne. Aligha feltételez­hető azonban, hogy e koholmányok szer­zői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai vezetők gondosabban kutat­nák, mi is a valódi forrása a Kínai Nép­­köztársaság rossz viszonyának a Szovjet­unióval és más szocialista országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hogy ez a forrás ott­­található a kínai fővárosban, saját politikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezése, szaka­dás előidézése a szocialista rendszerben és az antiimperialista erők megosztása. Kínának ez a politikája nem segítheti elő a szocialista országokkal való jó egyet­értést. — A Szovjetunió — ezt ismételten hangoztattuk — a Kínai Népköztársaság­gal való viszony normalizálása mellett foglal állást. Elvi irányvonalunkat Kína viszonylatában világosan megszabták az SZKP XXIV. kongresszusának határo­zatai. S megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egységünk a Magyar Népköz­­társasággal és más testvéri szocialista országokkal. Tárgyalásaink növelték a szocializmus erejét — Elvtársak! — A szovjet párt- és kormányküldött­ség látogatása a Magyar Népköztársaság­ban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősödé­séhez, a béke megszilárdításához a világ­ban. — Újabb jelentős lépést tettünk a szov­jet—magyar együttműködés fejlesztésé­re. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jellemző őszinteség, bizalom és köl­csönös megértés. Jó távlatokat vázoltunk fel együttműködésünk minden fontos te­rületén és kétségtelen, hogy kapcsola­taink az elkövetkező években még gyü­mölcsözőbbek és szorosabbak lesznek. Vagyis, elvtársak, minden alapunk meg­van ahhoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredményeivel. Erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. • — Kedves barátaink! — Delegációnk tagja: a látogatás nap­jaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállalatok kol­lektíváival, a népi értelmiség képviselői­vel. Reálisan érzékelhettük teremtő mun­kájuk, a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő problémák leg­jobb megoldása kitartó keresésének lég­körét. S önökkel együtt bizonyosak va­gyunk abban, hogy országuk dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeté­sével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött feladatokat. — Magyarország kommunistái, mun­kásosztálya megérdemelt tekintélynek ör­vend a világ kommunista és munkás­­mozgalmában: a közös antiimperialista front erősítéséért küzdő harcosok első (Folytatása a 4. oldalon)

Next