Magyar Hírlap, 1972. december (5. évfolyam, 332-360. szám)
1972-12-07 / 338. szám
Nemcsak iskolai ügy Egy új tantárgy oktatásának tapasztalatai A világnézetünk alapjai tantárgy oktatását 1964-ben kísérletként kezdték meg a főváros középiskoláiban. Jelenleg Budapest valamennyi gimnáziumában és szakközépiskolájában, országszerte pedig a középiskolák 80—85 százalékában tanítják. A tantárgy jellegéből adódóan, eredményeit csak hosszabb távon lehet mérni. Ahhoz azonban már elegendő idő telt el, hogy az első tapasztalatokról, az indulás nehézségeiről beszélhessünk diákokkal, tanárokkal, vezető szakemberekkel. Érdekes és hasznos — Nemcsak érdekes, hasznos is. Rendszerezve kapjuk mindazt, amiről az elmúlt években tanultunk. — Eddig nem olvastam újságot, untam a tv-híradót. Most már találok egy-egy témát, amihez én is hozzá tudok szólni... Ezeket a gondolatokat a XVIII. kerületi Steinmetz Miklós Gimnázium negyedikes leány és fiú tanulói mondták el. (Tanáruk véleménye szerint az osztály közéleti aktivitása közepes. Csaknem hatvan százalékuk szeretne tovább tanulni.) A beszélgetés során kiderült, hogy a kezdeti idegenkedés után — érettségi előtt még egy tárgy stb... — megszerették ezt a tantárgyat, amely növelte logikai készségüket, s érdekes módon kritikai érzéküket. Véleményük sok szempontból elgondolkodtató: „A mi tanárunk lehetővé teszi a vitát, s beszél arról is, miért van esetenként különbség elmélet és a napi gyakorlat között. Megvilágítja a jelenség és a lényeg közti különbséget. De hallottunk olyan iskoláról, ahol bizony dogmatikusan folyik a tanítás. A gimnáziumban Hegedűs György orosz szakos tanár tanítja ezt a tárgyat. Módszereiről érdemes részletesebben szólni. A tankönyv mellett olvasmányok, filmek alapján külön jegyzeteket készít a gyerekeknek. (Legnagyobb öröme az volt, amikor régi tanítványa elkérte a jegyzeteket, szüksége volt rá az egyetemen is.) Egyebek között feladatlapokon ellenőrzi a gyerekek felkészültségét. Év végén csak azokat a feladatokat ismétlik meg, amelyekben hibás megoldások születtek, így a diákok fel tudják mérni saját véleményük változásait. Mechanikus szemlélet? Több gondot okoz ennek a tantárgynak a tanítása a szakközépiskolákban. Erről Schullerné Deák Mária történelem szakos tanárral beszélgettem, aki, amellett, hogy szakfelügyelő, maga is tanítja az új tárgyat. — Sajnos, a közismereti tárgyak kisebb óraszáma, a tananyag csökkentése miatt nincs minden szakközépiskolában azonos szinten lehetőség a világnézetünk alapjain belül az ismeretek szintézisére. Nehezíti a helyzetet, hogy sok esetben meg kell küzdenünk nemcsak a diákok, hanem az alapozó tárgyakat oktató tanárok mechanikus természet- és sematikus társadalomszemléletével. Nem hiszem, hogy egy tanév alatt a világnézetet át lehet formálni, de fel lehet kelteni az érdeklődést az eseményeket folyamatukban értékelő, dialektikus gondolkodás iránt. Ezért van szükségünk a tanulókat aktivizáló módszerekre. Például: ismertetem a háborúk okairól a különböző nézeteket, anélkül, hogy előre állást foglalnék. A gyerekek vitatkoznak, s végül közösen döntjük el, melyik a helyes felfogás. Egyegy történelmi szituációt a tények alapján elemzünk. Mivel a szakközépiskolákba járó fiatalok döntő többsége befejezi a szervezett tanulást, s rövid időn belül munkába áll, lényeges a sok aktuális problémát feszegető foglalkozás, a tantárgy valóságorientálása. Általános tapasztalat: a világnézetünk alapjai — népszerű. Az iskolai diákparlamenteken például javasolták, hogy már harmadikban kezdjék tanítani. S bár erre — a szükséges ismeretanyag és a megfelelő szellemi érettség hiánya miatt — nincs lehetőség, mindenesetre jelzi a fiatalok igényét, érdeklődését a kötetlenebb, színesebb oktatási formák és a közéletipolitikai tárgyak iránt. A tantárgyhoz külön munkabizottság készítette el a tankönyvet. A szerkesztők komoly bírálatot kaptak maximalizmusukért. Idén ősszel megjelent az új tanterv, az utasítás és az új tankönyv is, amely jobb az előzőnél. Három részre — tudományos természetszemlélet, dialektikus materialista társadalomfelfogás, társadalompolitikai életünk alapjai — tagozódik. Nagy segítséget ad a tanárokignak a fővárosi tanács szakfelügyeleti és ■ továbbképzési intézetének módszertani útmutatója, amit dr. Pazonyi Tamásné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője szerkesztett. — Ehhez a tantárgyhoz nincs szükség új, csak korszerű és változatos módszerekre — mondja. — Tapasztalataink szerint a mai gyerekek jobban kiismerik magukat a természet törvényeiben, a technika világában, mint a társadalomban. Ezért volt szükség — a többi között — koncepcióváltásra is. A tanárnak az iskolatípusok mellett, az iskolán belül az osztályok, sőt, a közösségen belül is differenciálni kell az ismereti, érdeklődési szintek között. A tanterv lehetőséget ad a tanároknak arra, hogy a helyi adottságok figyelembevételével egy-egy témára több vagy kevesebb időt szánjanak, s az illusztráláshoz felhasználják a napi politikai eseményeket, irodalmi alkotásokat. Bevált módszer a vita, de csak ha tervszerű, s már meglevő ismereteken alapul. Külön kell szólnom az osztályzásról. Elveinkkel ellentétes volna, ha világnézetet osztályoznánk! Ezért az érdemjegy az ismeretszintet, a gondolkodási készséget, az aktivitást értékeli. Bukás még nem fordult elő ebből a tárgyból, s az osztályok többségében 4-es átlagot értek el. A szaktárgyakban is Hogyan oldható meg az új tantágyat tanítók képzése, felkészítése? Budapesten a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem pedagógiai tagozatának egyéves külön tanfolyamát végzik a világnézetet oktató tanárok, a vidékiek számára pedig nyaranként az Országos Pedagógiai Intézet szervez két-két hetes tanfolyamok Elsősorban történelem, fizika, matematika, biológia szakos tanárok vállalják az új tantárgy oktatását. Még nem teljesen tisztázott, hogy a többletmunka milyen kedvezménnyel jár. Kevés a szemléltető eszköz, a magnetofon, a diavetítő, a könyv. Úgy tűnik — különösen vidéken — nem kapják meg a kellő támogatást e nehéz feladatot vállaló tanárok a társadalmi, igazgatási szervektől. Ezért kerestükfel végül Paár Pált, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadóját.: — Mivel a kísérleti oktatás már kél éve tart, nagyfokú türelmetlenséget tapasztalunk azokban az iskolákban, ahol még nem kezdték el a világnézetünk oktatását. Meggyőződésem, hogy ameddig nem alakulnak ki a megfelelő személyi feltételek, hiba lenne kötelezővé tenni a tantárgy bevezetését. Ezért törekednünk kell arra, hogy a vidéki iskolák tanárai is elsajátítsák a tantárgy oktatásához szükséges ismereteket és készséget. Véleményünk szerint a világnézetet oktató tanár nem adhatja fel eredeti szaktárgyát, mivel csak így van lehetőség az áttekintésre, a kollégákkal való szoros együttműködésre. Az új tantárgy bevezetése nem mentesít egyetlen tanárt sem az eredeti területén végzett világnézeti nevelés alól. Ennek megteremtéséért a jövőben szorosabbá kell tenni a világnézet alapjait tanítók és a helyi párt- és KISZ- szervezet kapcsolatát. Ami pedig a szemléltető eszközöket illeti: megjelent az olvasókönyv, ezt jövőre megkapják a diákok. Információink szerint a Tanszerértékesítő kutatási és kísérleti főosztálya megkezdte a tantárgy oktatásához hozzájáruló filmek, könyvek, cikkek gyűjtését. A világnézetünk alapjainak oktatása nemcsak középiskolai ügy, hatása egy idő után közvélemény-formáló lehet. Az új tantárgy oktatása — mint ahogy eddig is — a fejlődésnek megfelelően bizonyára módosul majd. De az nyilvánvaló, hogy a világnézetünk alapjai átfogó módon nevel az önálló gondolkodásra, s módszereiben már a jövő iskoláját idézi. Bossányi Katalin /2 ^ 2 1972. DECEMBER 7. CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap • HAZAI KÖRKÉP Fogpaszta reklámon már láttam a mosolyát: üde, fehér nevetés egy rokonszenves arcból. Gráciája, ahogy a még sötét, nyirkos reggelen a meleg kályhához invitál — az illemtanárok fesztelen szertartásossága. Kézfogása is ismerős; az a komisz Horváth Pisti, az iskolakiránduláson, amikor felpróbálta a múzeum páncélkesztyűjét, és azzal ropogtatta öszsze dióként a kezünket, hogy még a kifli is kiesett utána a markunkból — szóval, a kézszorítása is ismerős. Lehet, hogy láttam is már a Józsefváros vagy Kőbánya egyik kopott bérkaszárnyája előtt, amint szótlan motorként rakta-hordta kosarában a szenetbe, a tekergős lépcső aljába, a pincébe, s közben fekete verejtékgyöngyök folytak sós patakként a bőrén. Igen, persze hogy találkoztam már Császár Pállal — vagy egy másik Császár Pállal —, miatta összeveszni támadt kedvem a kapuban sárkánykodó „ügyféllel’’, aki vizsla szemmel figyelte a mérleg állását, és nem tudott csomót kötni boszorkánynyelvére, s minden fordulónál odaszúrta a fullánkját: — Aztán nehogy azt gondolják, hogy engem be lehet csapni, ismerem én magukat, jófajták... Ma, amikor belelapoztam az értelmező szótárba, enyhébben gondoltam a boszorkánynénire; a szótár sem kevésbé kíméletes a közléssel. Träger, azaz magyaros helyesírással. tróger alatt a szállító-, illetve rakodómunkás, a hordár értendő, továbbá átvitt értelemben a semmirekellő, az értéktelen embert is így titulálják. — Ha minden megjegyzésre, minden előítélettől rontott véleményre válaszolnék, hogy nem úgy van ám az, ilyen ember is van, meg olyan is, és az ilyenről ne tessék megítélni az olyant — akkor nem sok hitele lenne a szavamnak. A kontrát kevés csak bejelenteni, csinálni is kell. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat — ahogyan Páger énekli — nem apácazárda. Naponta száz vagon tüzelőanyagot fuvaroznak szét innen a városba 20 mázsánként, 50 kilónként a nehéz fiúk. Közöttük az ilyen: a karrierje csúcsán defektet kapott ügyvéd úr, a vándormadár, aki röppályája egy állomásának tekinti a rakodó vállalatot; a kicsapott egyetemi diák; a falujából előrelátóan továbbálló fenegyerek; a hűvösről nemrég szabadult enyveskezű; a betűvetéshez nem értő Herkules. Ők a létszám egyharmada, ami számszerűen 300 embert jelent, ám a valóságban 3000-nek számít, mert ez a gárda örökkön cserélődik, és — ki-ki ambíciója, tehetsége és vagánysága mértékétől függően — annyi és olyan alkalmat keres és talál itt magának a pénzszerzésre, amennyit a józan ész, a lelkiismeret, továbbá a szigorú ellenőrzés megenged. Ez a cserélődő 300 annyit ront a 600 tagú törzsgárda presztízsén, hogy köszörűs legyen a talpán, aki ezt a csorbát korrigálja. — Pedig, higgye el, elég itt csak tisztességesen viselkedni, és elvégezni, ami a napba belefér, megtalálja az ember a számítását. Én például nem cserélnék egy vezérigazgatóval sem. Neki ott a nagy felelősség, és a pénze sem több, mint nekünk, ha jól kijön a lépés. A mi felelősségünk? — csak ellen kell állni a kísértésnek, és az ördög csak azokat kísérti, akik rövid futásúak a cégnél. Mi, a többség, tíz-húsz éve itt vagyunk. Császár Pál húsz éve hordja hátán a meleget a pesti háztartásokba, és még egyetlenegyszer sem csörgött a telefon a telepvezetőnél, mert öt dekával kevesebbet mért... A szénszállításnak pontos üzleti szabályai vannak. Például, hogy a lehordás tarifája méterenként más és más, 150 méter után már nem kötelező továbbvinni a kosarat. De lehet — ám ez külön szolgáltatás. Egy méter húsz centinél magasabbra nem kötelesdönteni a fát vagy a szenet — a huszonegy centi már szívesség, és ugye valamit valamiért. — A borravalót ki lehet érdemelni anélkül is, hogy kikövetelné az ember. Az ügyféltől a rakodómunkás hivatalosan csak igazolást kap, hogy teljesítette a dolgát. Nem hivatalosan ott a ,,kínálás”, a zsebpénz, de ez már az ügyfél és a lehordó magánügye. — Mindenütt vannak rendetlen embeakik lerontják mások becsületét. Mi, az ilyeneket a közösség előtt nagyon leapintjuk. De csak egyszer, másodszorra már megkapja a leszerelő lapot... A Császár-brigád vállalatszerte arról híres, hogy nagyon „hajtós” fiúkból ál. Most is 197 százalékot teljesítettek, az utánuk következő legjobb 30 százalékkal rövidebbet. — Nincs ebben semmi kunszt, mi átlag ötöt fordulunk naponta, a hitványabbja két pakolásnál nem csinál többet ... . Persze, napi 300 mázsa elkosarazásához kevés a munka tisztelete, oda erő is kell. Az erőhöz meg kalória, a kalóriához sok jó ennivaló, a sok jó ennivalóhoz sok pénz. — No és az innivaló? — Hallottam már, hogy a vendéglátóipar a szállítómunkásokra építi az alkoholfogyasztási tervét. De engem már nem is csúfolnak, hogy amíg a kollégák egy korsó kőbányait, én egy korsó narancsszörpöt, vagy málnát, vagy tejet iszom. Elég baj, hogy még otthon, barátok között sem esik jól az a pohár bor, de hát nincs az ember hiba nélkül... Ez a sörnemissza, bornemissza szenesember tízszer kapott már vállalati „kiváló dolgozó” és kétszer „kiválót” a minisztériumtól. Jutalomként külföldre jár, és a többinél vastagabb borítékot visz haza az asszonynak, hogy szépítse, csinosítsa csak azt a távfűtéses, új lakást. Három fiút nevel, 22, 17, 16 éveseket, mindegyiknek szakmát adott, villanyszerelő, gépszerelő, lakatos a három ifjabb Császár. — Biztosabb kenyér az enyémnél. Amíg nem fog rajtam a betegség, semmi baj, de teljesítménybérben dolgozunk, és a borravalót, ami meghizlalja a jövedelmet, nem adják a patikaszer mellé ... Addig tehát, amíg bírja, Császár Pál szállítómunkás, tanácstag és szakszervezeti bizalmi, brigádvezető és amatőr labdarúgó, odatartja kemény házát a kosárnak. Igaz, egyre szűkül a „szenesek” biírodalma: a Belvárosból lassan kiszorítja őket a gáz- és az olajfrités. De még sokáig az ő erejük által lesz meleg benn, ha jéglakkot húz az ablakra a hideg. Antal Anikó Tanácskozás az MTA-ban a korszerű oktatásról A korszerű oktatási berendezésekről és módszerekről háromnapos tanácskozás kezdődött szerdán a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki tudományos tájékoztató intézete szervezte tanácskozáson háromszáznál több szakember vesz részt. A szimpoziont dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. Elmondotta, hogy a negyedik ötéves tervidőszakban már 57 iskolában, a középiskolák tíz százaléában alkalmaznak korszerű nyelvi laboratóriumokat. A közoktatás, ezen belül a felsőoktatás színvonalának emelésére a Művelődésügyi Minisztérium hamarosan országos oktatástechnikai központot hoz létre, amely arról gondoskodik, hogy az oktatási szemléltető eszközök minden iskolába eljussanak, a modern tanítási metodikák elterjedjenek. Ehhez tanfolyamok szervezésével is felkészítik a pedagógusokat. Felmerült a lehetőség, hogy az oktatási központ létrehozásához az ENSZ a fejlesztési alapjából nyújt anyagi támogatást. A központ az audiovizuális oktatóeszközök tipizálását is meg kívánja majd oldani. A miniszterhelyettes beszéde után a témához kapcsolódó előadások hangzottak el, egyebek között a szocialista nemzetközi együttműködésről az oktatástechnika fejlesztésében és a modern eszközök szerepéről a mezőgazdasági szakemberképzésben. Megyei képviselőcsoportok ülései Szerdán folytatódtak a megyei képviselőcsoportok tanácskozásai. Az országgyűlési képviselők Bács-Kiskun megyei csoportja — Ispánovits Márton elnökletével — Kiskunhalason tárgyalt az országgyűlés soron következő terveiről, valamint a népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslatról, Zala megye országgyűlési képviselői — , Varga Gyula elnökletével — Zalaegerszegen, a megye egészségügyi központjában az 1. számú megyei kórházban tartották ■ ülésüket. Dr. Babiczki László megyei főorvos tájékoztatója alapján az egészségügyi törvény végrehajtásáról tanácskoztak. Az ülésen jelen volt Újvári Sándor megyei tanácselnök, Pukánszky Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Kustos Lajos, a városi tanács elnöke és Veiczi Ferenc, a megyei népfrontbizottság titkára. A Fejér megyei képviselőcsoport székesfehérvári ülésén — amelyen dr. Irerkai Andorné elnökletével az országgyűlés soron következő ülésszakának előkészületeit vitatták meg — részt vett dr. Tapolczay Jenő, a Fejér megyei Tanács elnöke is. Az országgyűlési képviselők Komárom megyei csoportja Tatán, a városi tanácsnál, tartotta ülését, amelyen megvitatták a Komárom megyei Tanács idei és jövő évre tervezett fejlesztési és, költségvetési, gazdálkodását. Az ülésen részt vett Kiss István, a megyei tanács elnöke és Havas Miklós, a Hazafias Népfront megyei titkára, s ott voltak Tata város vezetői is.