Magyar Hírlap, 1972. december (5. évfolyam, 332-360. szám)

1972-12-07 / 338. szám

Nemcsak iskolai ügy Egy új tantárgy oktatásának tapasztalatai A világnézetünk alapjai tantárgy ok­tatását 1964-ben kísérletként kezdték meg a főváros középiskoláiban. Jelenleg Budapest valamennyi gimnáziumában és szakközépiskolájában, országszerte pedig a középiskolák 80—85 százalékában tanít­ják. A tantárgy jellegéből adódóan, ered­ményeit csak hosszabb távon lehet mér­ni. Ahhoz azonban már elegendő idő telt el, hogy az első tapasztalatokról, az indu­lás nehézségeiről beszélhessünk diákok­kal, tanárokkal, vezető szakemberekkel. Érdekes és hasznos — Nemcsak érdekes, hasznos is. Rend­szerezve kapjuk mindazt, amiről az el­múlt években tanultunk. — Eddig nem olvastam újságot, untam a tv-híradót. Most már találok egy-egy témát, amihez én is hozzá tudok szólni... Ezeket a gondolatokat a XVIII. kerületi Steinmetz Miklós Gimnázium negyedikes leány és fiú tanulói mondták el. (Taná­ruk véleménye szerint az osztály közéleti aktivitása közepes. Csaknem hatvan szá­zalékuk szeretne tovább tanulni.) A be­szélgetés során kiderült, hogy a kezdeti idegenkedés után — érettségi előtt még egy tárgy stb... — megszerették ezt a tantárgyat, amely növelte logikai kész­ségüket, s érdekes módon kritikai érzé­küket. Véleményük sok szempontból el­gondolkodtató: „A mi tanárunk lehetővé teszi a vitát, s beszél arról is, miért van esetenként különbség elmélet és a napi gyakorlat között. Megvilágítja a jelenség és a lényeg közti különbséget. De hallot­tunk olyan iskoláról, ahol bizony dogma­tikusan folyik a tanítás. A gimnáziumban Hegedűs G­yörgy orosz szakos tanár tanítja ezt a tárgyat. Módszereiről érdemes részletesebben szólni. A tankönyv mellett olvasmányok, filmek alapján külön jegyzeteket készít a gyerekeknek. (Legnagyobb öröme az volt, amikor régi tanítványa elkérte a jegyzeteket, szüksége volt rá az egyete­men is.) Egyebek között feladatlapokon ellenőrzi a gyerekek felkészültségét. Év végén csak azokat a feladatokat ismétlik meg, amelyekben hibás megoldások szü­lettek, így a diákok fel tudják mérni sa­­­ját véleményük változásait. Mechanikus szemlélet? Több gondot okoz ennek a tantárgynak a tanítása a szakközépiskolákban. Erről Schullerné Deák Mária történelem sza­kos tanárral beszélgettem, aki, amellett, hogy szakfelügyelő, maga is tanítja az új tárgyat. — Sajnos, a közismereti tárgyak kisebb óraszáma, a tananyag csökkentése miatt nincs minden szakközépiskolában azonos szinten lehetőség a világnézetünk alap­jain belül az ismeretek szintézisére. Ne­hezíti a helyzetet, hogy sok esetben meg kell küzdenünk nemcsak a diákok,­ ha­nem az alapozó tárgyakat oktató tanárok mechanikus természet- és sematikus tár­sadalomszemléletével. Nem hiszem, hogy­ egy tanév alatt a világnézetet át lehet formálni, de fel lehet kelteni az érdeklő­dést az eseményeket folyamatukban érté­­kelő, dialektikus gondolkodás iránt. Ezért van szükségünk a tanulókat aktivizáló módszerekre. Például: ismertetem a há­borúk okairól a különböző nézeteket, anélkül, hogy előre állást foglalnék. A gyerekek vitatkoznak, s végül közösen döntjük el, melyik a helyes felfogás. Egy­­egy történelmi szituációt a tények alap­ján elemzünk. Mivel a szakközépiskolák­ba járó fiatalok döntő többsége befejezi a szervezett tanulást, s rövid időn belül munkába áll, lényeges a sok aktuális problémát feszegető foglalkozás, a tan­tárgy valóságorientálása. Általános tapasztalat: a világnézetünk alapjai — népszerű. Az iskolai diákpar­lamenteken például javasolták, hogy már harmadikban kezdjék tanítani. S bár er­re — a szükséges ismeretanyag és a meg­felelő szellemi érettség hiánya miatt — nincs lehetőség, mindenesetre jelzi a fia­talok igényét, érdeklődését a kötetlenebb, színesebb oktatási formák és a közéleti­politikai tárgyak iránt. A tantárgyhoz külön munkabizottság készítette el a tankönyvet. A szerkesztők komoly bírálatot kaptak maximalizmu­­sukért. Idén ősszel megjelent az új tan­terv, az utasítás és az új tankönyv is, amely jobb az előzőnél. Három részre — tudományos természetszemlélet, dia­lektikus materialista társadalomfelfogás, társadalompolitikai életünk alapjai — tagozódik. Nagy segítséget ad a tanárok­ig­nak a fővárosi tanács szakfelügyeleti és ■ továbbképzési intézetének módszertani útmutatója, amit dr. Pazonyi Tamásné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szak­­felügyelője szerkesztett. — Ehhez a tantárgyhoz nincs szükség új, csak korszerű és változatos módsze­rekre — mondja. — Tapasztalataink sze­rint a mai gyerekek jobban kiismerik magukat a természet törvényeiben, a technika világában, mint a társadalom­ban. Ezért volt szükség — a többi között — koncepcióváltásra is. A tanárnak az iskolatípusok mellett, az iskolán belül az osztályok, sőt, a közösségen belül is dif­ferenciálni kell az ismereti, érdeklődési szintek között. A tanterv lehetőséget ad a tanároknak arra, hogy a helyi adottsá­gok figyelembevételével egy-egy témára több vagy kevesebb időt szánjanak, s az illusztráláshoz felhasználják a napi poli­tikai eseményeket, irodalmi alkotásokat. Bevált módszer a vita, de csak ha terv­szerű, s már meglevő ismereteken alapul. Külön kell szólnom az osztályzásról. El­veinkkel ellentétes volna, ha világnéze­tet osztályoznánk! Ezért az érdemjegy az ismeretszintet, a gondolkodási készséget, az aktivitást értékeli. Bukás még nem fordult elő ebből a tárgyból, s az osztá­lyok többségében 4-es átlagot értek el. A szaktárgyakban is Hogyan oldható meg az új tantágyat tanítók képzése, felkészítése? Budapes­ten a Marxizmus—Leninizmus Esti Egye­tem pedagógiai tagozatának egyéves kü­lön tanfolyamát végzik a világnézetet ok­tató tanárok, a vidékiek szám­ára pedig nyaranként az Országos Pedagógiai In­tézet szervez két-két hetes tanfolyamok Elsősorban történelem, fizika, matema­tika, biológia szakos tanárok vállalják az új tantárgy oktatását. Még nem teljesen tisztázott, hogy a többletmunka milyen kedvezménnyel jár. Kevés a szemléltető eszköz, a magnetofon, a diavetítő, a könyv. Úgy tűnik — különösen vidéken — nem kapják meg a kellő támogatást e nehéz feladatot vállaló tanárok a társa­dalmi, igazgatási szervektől. Ezért keres­tük­­fel végül Paár Pált, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadóját.: — Mivel a kísérleti oktatás már k­él éve tart, nagyfokú türelmetlenséget ta­pasztalunk azokban az iskolákban, ahol még nem kezdték el a világnézetünk ok­tatását. Meggyőződésem, hogy ameddig nem alakulnak ki a megfelelő személyi feltételek, hiba lenne kötelezővé tenni a tantárgy bevezetését. Ezért törekednünk kell arra, hogy a vidéki iskolák tanárai is elsajátítsák a tantárgy oktatásához szükséges ismereteket és készséget. Vé­leményünk szerint a világnézetet oktató tanár nem adhatja fel eredeti szaktár­gyát, mivel csak így van lehetőség az át­tekintésre, a kollégákkal való szoros együttműködésre. Az új tantárgy beveze­tése nem mentesít egyetlen tanárt sem az eredeti területén végzett világnézeti ne­velés alól. Ennek megteremtéséért a jö­vőben szorosabbá kell tenni a világnézet alapjait tanítók és a helyi párt- és KISZ- szervezet kapcsolatát. Ami pedig a szem­léltető eszközöket illeti: megjelent az olvasókönyv, ezt jövőre megkapják a diá­kok. Információink szerint a Tanszerérté­kesítő kutatási és kísérleti főosztálya megkezdte a tantárgy oktatásához hoz­zájáruló filmek, könyvek, cikkek gyűjté­sét. A világnézetünk alapjainak oktatása nemcsak középiskolai ügy, hatása egy idő után közvélemény-formáló lehet. Az új tantárgy oktatása — mint ahogy eddig is — a fejlődésnek megfelelően bizonyára módosul majd. De az nyilvánvaló, hogy a világnézetünk alapjai átfogó módon ne­vel az önálló gondolkodásra, s módszerei­ben már a jövő iskoláját idézi. Bossányi Katalin /2 ^ 2 1972. DECEMBER 7. CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap • HAZAI KÖRKÉP Fogpaszta reklámon már láttam a mosolyát: üde, fehér nevetés egy rokon­szenves arcból. Gráciája, ahogy a még sötét, nyirkos reggelen a meleg kályhá­hoz invitál — az illemtanárok fesztelen szertartásossága. Kézfogása is ismerős; az a komisz Horváth Pisti, az iskolaki­ránduláson, amikor felpróbálta a múzeum páncélkesztyűjét, és azzal ropogtatta ösz­­sze dióként a kezünket, hogy még a kifli is­ kiesett utána a markunkból — szóval, a kézszorítása is ismerős. Lehet, hogy láttam is már a Józsefvá­ros vagy Kőbánya egyik kopott bérka­szárnyája előtt, amint szótlan motorként rakta-hordta kosarában a szenet­be, a te­­kergős lépcső aljába, a pincébe, s köz­ben fekete verejtékgyöngyök folytak sós patakként a bőrén. Igen, persze hogy ta­lálkoztam már Császár Pállal — vagy egy másik Császár Pállal —,­­ miatta összeveszni támadt kedvem a kapuban sárkánykodó „ügyféllel’’, aki vizsla szem­mel figyelte a mérleg állását, és nem tu­dott csomót kötni boszorkánynyelvére, s minden fordulónál odaszúrta a fullánk­ját: — Aztán nehogy azt gondolják, hogy engem be lehet csapni, ismerem én ma­gukat, jófajták... Ma, amikor belelapoztam az értelmező szótárba, enyhébben gondoltam a boszor­kánynénire; a szótár sem kevésbé kímé­letes a közléssel. Träger, azaz magyaros helyesírással. tróger alatt a szállító-, il­letve rakodómunkás, a hordár értendő, továbbá átvitt értelemben a semmire­kellő, az értéktelen embert is így titulál­ják. — Ha minden megjegyzésre, minden előítélettől rontott véleményre válaszol­nék, hogy nem úgy van ám az, ilyen em­ber is van, meg olyan is, és az ilyenről ne tessék megítélni az olyant — akkor nem sok hitele lenne a szavamnak. A kontrát kevés csak bejelenteni, csinálni is kell. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat — ahogyan Páger énekli — nem apáca­zárda. Naponta száz vagon tüzelőanyagot fuvaroznak szét innen a városba 20 má­zsánként, 50 kilónként a nehéz fiúk. Kö­zöttük az ilyen: a karrierje csúcsán de­­fektet kapott ügyvéd úr, a vándormadár, aki röppályája egy állomásának tekinti a­ ­ rakodó vállalatot; a kicsapott egyetemi diák; a falujából előrelátóan továbbálló fenegye­rek; a hűvösről nemrég szabadult eny­veskezű; a betűvetéshez nem értő Her­kules. Ők a létszám egyharmada, ami számszerűen 300 embert jelent, ám a va­lóságban 3000-nek számít, mert ez a gár­da örökkön cserélődik, és — ki-ki ambí­ciója, tehetsége és vagánysága mértékétől függően — annyi és olyan alkalmat ke­res és talál itt magának a pénzszerzésre, amennyit a józan ész, a lelkiismeret, to­vábbá a szigorú ellenőrzés megenged. Ez a cserélődő 300 annyit ront a 600 tagú törzsgárda presztízsén, hogy köszö­rűs legyen a talpán, aki ezt a csorbát korrigálja. —­ Pedig, higgye el, elég itt csak tisz­tességesen viselkedni, és elvégezni, ami a napba belefér, megtalálja az ember a számítását. Én például nem cserélnék egy vezérigazgatóval sem. Neki ott a nagy felelősség, és a pénze sem több, mint nekünk, ha jól kijön a lépés. A mi fele­lősségünk? — csak ellen kell állni a kísértésnek, és az ördög csak azokat kí­sérti, akik rövid futásúak a cégnél. Mi, a többség, tíz-húsz éve itt vagyunk. Császár Pál húsz éve hordja hátán a meleget a pesti háztartásokba, és még egyetlenegyszer sem csörgött a telefon a telepvezetőnél, mert öt dekával keve­sebbet mért... A szénszállításnak pontos üzleti sza­bályai vannak. Például, hogy a lehordás tarifája méterenként más és más, 150 méter után már nem kötelező tovább­vinni a kosarat. De lehet — ám ez külön szolgáltatás. Egy méter húsz centinél magasabbra nem köteles­­dönteni a fát vagy a szenet — a huszonegy centi már szívesség, és ugye valamit valamiért. — A borravalót ki lehet érdemelni anélkül is, hogy kikövetelné az ember. Az ügyféltől a rakodómunkás hivata­losan csak igazolást kap, hogy teljesítet­te a dolgát. Nem hivatalosan ott a ,,kíná­lás”, a zsebpénz, de ez már az ügyfél és a lehordó magánügye. — Mindenütt vannak rendetlen embe­akik lerontják mások becsületét. Mi, az ilyeneket a közösség előtt nagyon lea­pintjuk. De csak egyszer, másodszorra már megkapja a leszerelő lapot... A Császár-brigád vállalatszerte arról híres, hogy nagyon „hajtós” fiúkból ál. Most is 197 százalékot teljesítettek, az utánuk következő legjobb 30 százalékkal rövidebbet. — Nincs ebben semmi kunszt, mi át­lag ötöt fordulunk naponta, a hitvá­­nyabbja két pakolásnál nem csinál töb­bet ... . Persze, napi 300 mázsa elkosarazásá­­hoz kevés a munka tisztelete, oda erő is kell. Az erőhöz meg kalória, a kalóriá­hoz sok jó ennivaló, a sok jó ennivaló­hoz sok pénz. — No és az innivaló? — Hallottam már, hogy a vendéglátó­­ipar a szállítómunkásokra építi az alko­holfogyasztási tervét. De engem már nem is csúfolnak, hogy amíg a kollégák egy korsó kőbányait, én egy korsó narancs­szörpöt, vagy málnát, vagy tejet iszom. Elég baj, hogy még otthon, barátok kö­zött sem esik jól az a pohár bor, de hát nincs az ember hiba nélkül... Ez a sörnemissza, bornemissza szenes­ember tízszer kapott már vállalati „ki­váló dolgozó” és kétszer „kiválót” a mi­nisztériumtól. Jutalomként külföldre jár, és a többinél vastagabb borítékot visz haza az asszonynak, hogy szépítse, csino­sítsa csak azt a távfűtéses, új lakást. Három fiút nevel, 22, 17, 16 évese­ket, mindegyiknek szakmát adott, vil­lanyszerelő, gépszerelő, lakatos a három ifjabb Császár. — Biztosabb kenyér az enyémnél. Amíg nem fog rajtam a betegség, semmi baj, de teljesítménybérben dolgozunk, és a borravalót, ami meghizlalja a jövedel­met, nem ad­ják a patikaszer mellé ... Addig tehát, amíg bírja, Császár Pál szállítómunkás, tanácstag és szakszerve­zeti bizalmi, brigádvezető és amatőr lab­darúgó, odatartja kemény házát a kosár­nak. Igaz, egyre szűkül a „szenesek” bi­í­rodalma: a Belvárosból lassan kiszorítja őket a gáz- és az olajfrités. De még so­káig az ő erejük által lesz meleg benn, ha jéglakkot húz az ablakra a hideg. Antal Anikó Tanácskozás az MTA-ban a korszerű oktatásról A korszerű oktatási berendezésekről és módszerekről háromnapos tanácskozás kezdődött szerdán a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium műszaki tudományos tájékoztató intézete szervezte tanácsko­záson háromszáznál több szakember vesz részt. A szimpoziont dr. Polinszky Ká­roly művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. Elmondotta, hogy a negye­dik ötéves tervidőszakban már 57 isko­lában, a középiskolák tíz száza­lé­á­ban alkalmaznak korszerű nyelvi laboratóriu­mokat. A közoktatás, ezen belül a felső­­oktatás színvonalának emelésére a Mű­velődésügyi Minisztérium hamarosan or­szágos oktatástechnikai­ központot hoz létre, amely arról gondoskodik, hogy az oktatási szemléltető eszközök minden is­kolába eljussanak, a modern tanítási me­todikák elterjedjenek. Ehhez tanfolya­mok szervezésével is felkészítik a peda­gógusokat. Felmerült a lehetőség, hogy az oktatási központ létrehozásához az ENSZ a fejlesztési alapjából nyújt anya­gi támogatást. A központ az audio­vizuá­lis oktatóeszközök tipizálását is meg kí­vánja majd oldani. A miniszterhelyettes beszéde után a témához kapcsolódó előadások hangzot­tak el, egyebek között a szocialista nem­zetközi együttműködésről az oktatástech­nika fejlesztésében és a modern eszkö­zök szerepéről a mezőgazdasági szakem­berképzésben. Megyei képviselőcsoportok ülései Szerdán folytatódtak a megyei képvi­selőcsoportok tanácskozásai. Az országgyűlési képviselők Bács-Kis­­kun megyei csoportja — Ispánovits Már­ton elnökletével — Kiskunhalason tár­gyalt az országgyűlés soron következő terveiről, valamint a népgazdasági terve­zésről szóló törvényjavaslatról, Zala megye országgyűlési képviselői — , Varga Gyula elnökletével — Zalaegersze­gen, a megye egészségügyi központjában az 1. számú megyei kórházban tartották ■ ülésüket. Dr. Babiczki László megyei fő­orvos tájékoztatója alapján az egészség­­­­ügyi törvény végrehajtásáról tanácskoz­tak. Az ülésen jelen volt Újvári Sándor megyei tanácselnök, Pukánszky Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Kustos Lajos, a városi tanács elnöke és Veiczi Ferenc, a megyei népfrontbizottság tit­kára. A Fejér megyei képviselőcsoport szé­kesfehérvári ülésén — amelyen dr. Irer­­kai Andorné elnökletével az országgyű­lés soron következő ülésszakának előké­születeit vitatták meg — részt vett dr. Tapolczay Jenő, a Fejér megyei Tanács elnöke is. Az országgyűlési képviselők Komárom megyei csoportja Tatán, a városi tanács­nál, tartotta ülését, amelyen megvitatták a Komárom megyei Tanács idei és jövő évre tervezett fejlesztési és, költségvetési, gazdálkodását. Az ülésen részt vett Kiss István, a megyei tanács elnöke és Havas Miklós, a Hazafias Népfront megyei tit­kára, s ott voltak Tata város vezetői is.

Next