Magyar Hírlap, 1972. december (5. évfolyam, 332-360. szám)

1972-12-31 / 360. szám

A 3 ■ H , ÁRA:1,50 FORINT­­;' mmm­M§m­n­Uifi­i­in­c#»ItIHuIMBI lllIfLIk­ 5. ÉVFOLYAM, 3­6 O^S­Z A POLITIKAI NAPILAP 1­972. DECEMBER 31. VASÁRNAP | Új évi munka, jólét ^------------ iiVaf: Darvasi István Bővelkedtek hazai és nemzetköi ese­­ményekben az esztendő utolsó­­hetei. Moszkvában, a szocializmus országai­ban, de a világ sok más országában is megünnepelték a Szovjetunió megala­kulásának 50. évfordulóját. Helsinkiben megkezdődött és befejeződött az euró­pai biztonsági értekezletet előkészítő nagyköveti konferencia első szakasza. Berlinben aláírták a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak elveit tar­talmazó alapszerződést. Lavinaszerű gyorsasággal indult meg­ és folyik azóta is a Német Demokratikus Köztársaság és a tőkésországok - közöttük a NATO- tagállamok - diplomáciai kapcsolatai­nak megteremtése. Ezek örvendetes események. Nem mindennek örülhetünk azonban. Az Amerikai Egyesült Államok kormá­nya, és személy szerint az elnök is meg­szegte adott szavát, nem írta alá a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőjével együtt kidolgozott és egyetértésben megszövegezett egyez­ményt, hanem minden eddiginél na­gyobb légikötelékek minden eddiginél sűrűbb bevetésével megújította a Viet­nami Demokratikus Köztársaság főváro­sának, legnagyobb kikötővárosának és más lakott területeinek tömeges bom­bázását. A cél immár nem a katonai erők és eszközök harcképtelenné tétele, hanem a lakosság erkölcsi ellenálló­­erejének megtörése. Nem jutott előbbre a megoldás útján a közel-keleti konfliktus sem; az Izrael agressziójával megszerzett arab terüle­tek továbbra is megszállás alatt van­­nak és az agresszor változatlanul nem hajlandó eleget tenni az ENSZ határo­zatainak és a haladó világközvélemény követelésének. Ezzel zárul a külpolitikában az óév és így kezdődik az új. Van oka a meg­elégedésnek, de jócskán maradtak ten­nivalók is. Továbbra is szükség van a szocialista országok egységére, szoros összefogásukra, egymást segítő együtt­működésükre az új társadalom építésé­ben, összehangolt cselekvésükre a bé­kéért, a nemzetközi feszültség enyhíté­séért vívott nagy küzdelemben. Hasonlóan zsúfolt volt eseményekben az elmúlt két hónap idehaza is. No­vember közepén a párt Központi Bizott­sága vitatta meg a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról készített jelentést és rámutatva a nagy eredmé­nyekre, feltárva a fogyatékosságokat és a nehézségeket, kijelölte a határozatok maradéktalan végrehajtásának tenni­valóit. Decemberben az országgyűlés megvitatta az 1973. évi állami költség­­vetést, és elfogadta a népgazdasági tervezésről szóló törvényt. Az ország közvéleménye az ülésszak felszólalásai­ból és vitáiból árnyalt, reális képet ka­pott a kormány tevékenységéről, belpo­litikai és gazdasági helyzetünkről, a nemzetközi helyzetről és a Magyar Nép­­köztársaság külpolitikájáról. Novemberben hazánkban üdvözölhet­tük a Szovjetunió Leonyid Iljics Brezs­­nyev vezette párt- és kormányküldött­ségét. A két párt és a két kormány ve­zetőinek találkozása jelentős állomás volt a Szovjetunió és a Magyar Nép­­köztársaság baráti, internacionalista kapcsolatainak, a politikai, a gazdasá­gi, a kulturális élet, a nemzetközi poli­tika minden területére kiterjedő együtt­működésének fejlődésében. Az esztendő utolsó napjaiban hivata­losan is megünnepeltük a nagy magyar költő forradalmár, Petőfi Sándor szüle­tésének 150. évfordulóját. A költő szü­letésnapja egyben a nemzeti független­ség, a társadalmi haladás és a forra­dalom hazai hagyományainak ünnepe volt, így zárjuk hazánkban az óesztendőt, így lépjük át az óév és az új esztendő mezsgyéjét. Bátran, önelégültség nélkül mondhatjuk, hogy fejlődésünk mérlege kedvező. Építő munkánkat ebben az esz­tendőben is békében, nyugalomban, konszolidált belpolitikai helyzetben, ked­vező nemzetközi körülmények között foly­tattuk. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésének állásfoglalása fogyatékossá­gokra és hibákra is rámutatott. E hibák és fogyatékosságok azonban nem a párt, a kormány belpolitikájából, gaz­daságpolitikájából, vagy kulturális poli­tikájából következnek. Inkább abból, hogy nem mindenkor, nem mindenben és nem mindenütt sikerült érvényt sze­rezni e politikának, mert végrehajtását olykor és helyenként következetlenség, megalkuvó engedékenység, felelőtlen­ség, helytelen értelmezés, félreértés, vagy félremagyarázás akadályozza. Or­szágunk és népünk ebben az esztendő­ben is gyarapodott anyagiakban és szellemiekben egyaránt. A közgazdasá­gi nyelven beruházási előirányzatoknak nevezett százmilliárdokból az ötéves terv eddigi éveiben is, a X. kongresszus óta eltelt esztendőkben is gyárak, üzemek, lakások, iskolák, utak, autóbuszok, ma­gasabb bérek, fejlettebb szociális jut­tatások lettek. Az életszínvonal az el­múlt esztendőkben is rendszeresen emelkedett. A dolgozó ember semmit sem érzett meg a népgazdaság egyes területein keletkezett és immár a meg­oldás stádiumában levő feszültségekből. Budapest lakossága mesebeli karácso­nyi ajándékot kapott a mindenki által csodált földalatti vasúttal, az üzletek telve áruval. Nem lesz akadálya az élet­­színvonal emelkedésének az 1973-ban életbe lépő részleges áremelés sem, mert együtt jár bizonyos árak csökken­tésével is, a reáljövedelmek, a reál­bérek emelkedése pedig a lakosság többségénél, ha nem is mindenkinél, ellensúlyozza az áremelkedések hatá­sát. A nyugdíjasoknál és a többgyer­mekeseknél a nyugdíj, illetve a családi pótlékok emelése a kiegyenlítés módja. A végső következtetés ezúttal is csak az lehet, amit esztendő végén, de más­kor is le szokás vonni: jólétünket, élet­­színvonalunkat csak munkával, mindig jobb, pontosabb, felelősségteljesebb, a közösségért, annak részeként végzett munkával emelhetjük úgy, hogy a javu­lás szilárd gazdasági alapokon nyugod­jék. A kiskereskedő a kapitalizmusban né­hány betűvel helyettesítette áruin az önköltséget jelző számokat. A kulcs­szavak betűi az olvasás sorrendjében helyettesítették a számokat nullától tí­zig. A két szó, amely a számokat he­lyettesítette, sokuknál ez volt: munka, jólét. A kereskedő hitte, a burzsoá tár­sadalom pedig hirdette, hogy a jólét kizárólag a munkától függ. Abban a társadalomban nem volt, nem lehetett így. A mi társadalmunk akár zászlajára is írhatja e két szót, mert nálunk így van. Díszünnepség az Operaházban (Petőfi Sándor­ születésének másfél százados fordulóján A­cz­él György és Illyés Gyula mondott emlékbeszédet Petőfi Sándor születésének 150. évfor­dulója alkalmából a Petőfi Emlékbizott­ság szombaton este díszünnepséget ren­dezett a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepi est elnökségében foglalt he­lyet Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlék­­bizottság elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai: Vályi Pé­ter, a kormány elnökhelyettese, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Petőfi Emlék­­bizottság alelnöke, dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az elnökségben foglaltak helyet a Pe­tőfi Emlékbizottság tagjai: Barta János akadémikus, az Irodalomtörténeti Társa­ság elnöke, dr. Bencédy József, a Műve­lődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a Petőfi Emlékbizottság titkára, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Benjámin László, Kossuth-díjas költő, Berek Katalin ér­demes művész, a 25. Színház tagja, Darvas József Kossuth-díjas író, a Ma­gyar Írók Szövetségének elnöke, dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, Garamvölgyi József mű­velődésügyi miniszterhelyettes, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője, dr. Horváth Ist­ván, a KISZ központi bizottságának első titkára, Illés László, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Illyés Gyula Kos­suth-díjas költő, Kárpáti Ferenc vezér­őrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, Kazimir Károly Kossuth-díjas érdemes művész, a Színházművészeti Szövetség főtitkára, Kellner Bernát, a Somogy me­gyei Togliatti Könyvtár Állami-díjas igazgatója, Nagy János külügyminiszter­helyettes, Nádasdy Kálmán Kossuth-dí­jas kiváló művész, a Színház- és Film­­művészeti Főiskola főigazgatója, Ognye­­novics Milán, a Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetségénk főtitká­ra, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Ortutay Gyula akadémikus, az országgyűlés kul­turális bizottságának elnöke, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének elnöke, Sőtér István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Iroda­lomtudományi Intézetének igazgatója, Somogyi József Kossuth-díjas szobrász­­művész, a Magyar Képzőművészeti Szö­vetség elnöke, Such János, a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsé­gének főtitkára, Szalai László, a Szom­bathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója, Szilágyi Péter, a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetsé­gének főtitkára, Tömpe István, a Ma­gyar Rádió és Televízió elnöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára. Ugyancsak az elnökség tagja volt An­gyal Barnabás munkás, Faust János munkás, Gergely János brigádvezető, Horváth Judit, a Külkereskedelmi Főis­kola hallgatója, dr. Iványi István peda­gógus, Török István honvéd szakaszve­zető, Varga Antal téesztag, Viczián Mi­hály szakszövetkezeti tag, Zöld István munkás. Szintén az elnökség tagjai voltak a Petőfi Emlékünnepségekre érkezett kül­földi delegációk vezetői: Nikolaj Hrisz­­tozov, a Szeptemvri főszerkesztő-helyette­se (Bulgária), Vilém Zavada, a cseh író­­szövetség elnökségének tagja, a cseh Pe­­tőfi-bizottság elnöke, dr. Jure Kastelan költő, a zágrábi Tudományos Akadémia levelező tagja (Jugoszlávia), dr. Gerhardt Steiner professzor, az NDK Tudományos Akadémiájának nyugalmazott munkatár­sa, Petőfi-kutató, dr. Mircea Zaciu pro­fesszor irodalomtörténész (Románia), Jan Rob Ponican nemzeti-díjas művész (Szlo­vákia) és M. K. Lukonyin költő, a szov­jet írószövetség titkára. A díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt politikai, társadalmi, kulturális, művészeti életünk sok más ismert sze­mélyisége. A Himnusz hangjai után Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, a Petőfi Emlékbizottság elnöke nyitotta meg a díszünnepséget. Losonczi Pál megnyitóba Tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt vendégeink! Kedves elvtársak! — Petőfi Sándort ünnepeljük, születé­sének 150. évfordulóján. Ünnepli szülő­földje, hazája és az egész haladó világ. A jubileumi év ünnepségei is hozzásegí­tenek, hogy Petőfi Sándor életét és mű­vét a hozzá méltó magasba emeljük. — A magyar nép mélyen a szívébe zár­ta költő fiát. Költészete és forradalmár szabadságharcos élete, egybeforrottan él emlékezetünkben. — Petőfi, költészetünk forradalmi meg­­újítója, átalakítója, a népiség világiro­dalmi rangú megszólaltatója. Költészet és hazafias tett őnála egy: a lírai kife­jezés és a nemzeti függetlenségért, a for­radalmi haladásért, a népek és nemze­tek szabadságáért, a világszabadságért vívott harc — ugyanannak az egyéniség­nek a megnyilatkozása. — Történelmünk egyik legszebb, leg­termékenyebb korszakában költőként, politikus szenvedéllyel és történelemala­kító hatással ébresztette és tartotta éb­ren a nemzet lelkiismeretét. Korának leghaladóbb forradalmi teoretikusaival egybehangzóan vallotta, hogy a magyar nép függetlenségi és szabadságharca az Európát megrázó, nagy forradalmi meg­mozdulás szerves része: a mi nemzeti ügyünk oszthatatlanul egy a világszabad- ,­ságéval. — Ezért érzi és tudja mai, szocialista társadalmunk, népünk legbecsesebb örök­ségének Petőfi hagyatékát. És ugyanezért (Folytatása a 2. oldalon) Felfüggesztették a VDK bombázását (Reuter, AFP) A hírügynökségek gyors­hírben jelentették szombat délután, hogy Nixon elnök elrendelte a VDK bombázá­sának beszüntetését a 20. szélességi fok­tól északra, „a komoly tárgyalások foly­tatásának időtartamára". Gerald Warren, a Fehér Ház szóvivője ezzel egy időben közölte, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója január 8-án Párizsban folytatja tanácskozásait Le Duc Thóval, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. A két fél tech­nikai szakértőinek tárgyalásai már ja­nuár 2-án újrakezdődnek, a francia fő­városban. Az amerikai hadügyminisztériumban szombaton, közép-európai idő szerint 18 órakor hivatalosan bejelentették, hogy az amerikai légierő pénteken éjjel beszün­tette bombázásait Észak-Vietnambam, a 20. szélességi foktól északra. (A Vietnammal kapcsolatos további je­lentéseink a 13. oldalon.)

Next