Magyar Hírlap, 1973. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1973-01-02 / 1. szám

y­i , (K#-) '-l,.................. . V— — — jön, szombaton és vasárnap fófen «Bjjip­i? 1 AR/%! 1 FORINT ló oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó KSKk HMM IBI SB B9B •HfPBfc $W‘ ipi EffiSjEyi ISpii iiiäifllA Előfizetési díj egy Hónapra Vállalat Szerkesztöseg es ki- JHK gfflRgl g». aijf jgf Hg M wf|gl 25.— forint. Előfizethető c­sap­ocióhivatal: Bnest. VII., Lenn EgSKH fiwBS §S| BB §®| F”K®Prij 15S Ip I»1P 't? 101 kézbesítőknél, bármely posta­körút 9-11. (Postai irányító- Bwl­lig 11 H| mmm IBEr flfBS KCB ItIsSJ 1B3 Hf Pi mm » hivatalban és a posta hírlap­jain: 1906) A szerkesztőség N­ H H M M K­-1 j£13 ERg BE IS BsaS? üz-­­eiben. Külföldön a Köl­es a kiadóhivatal telefonszo- KS’tlEf Hi RH ■ 9 S3 lg§ t n iPWe BVM ||SS E£b fS*«» Isi 19 ffl B» tú.­ Könyv és l ap Külke mai: 221 — 235. 221-293, 222— Eärefj SaKj MH ■j&jítMg fin jffinL 'Ssk I©? fell resnedatnni Volk1.,.; kirendelt- 408. 429-350. Terjeszti a Ma­­v'SEJ KB SE MSk­H n MH ffll Hfc: HVfs l&gSi |2$g fSfj senei és bizományosai tár­gyar Posta. *■» « ■ ■ mm mm am mk tHJ ■ jesztik. 6. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1973. JANUÁR 2. KEDD Sik­errel válják valóra terveinket­ ­!Losonczi Pál újévi köszöntője a rádióban és a televízióban Kedves elvtársu­ Éi Barátaim! Szép hagyomány, hogy az év első napja a jó kívánságoké. Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam milliók jó szokásához, és ezúton kívánjak eredményekben gazdag, boldog új esztendőt minden hazánkfiá­nak. Az év első napja a számvetésé is. A mö­göttünk hagyott esztendőre a jól végzett munka érzésével tekinthetünk vissza. Jó feltételeket teremtettünk ahhoz, hogy bi­zakodással nézhessünk az új év elé. Hazánkban a szocializmus építése újabb, jelentős lépésekkel jutott előbbre. Nagy eredmények születtek a társadalmi élet minden területén. Belpolitikai éle­tünk eleven lüktetésének, minden ered­ményünknek legfőbb forrása a munkás­­osztály, a dolgozó parasztság és a társa­dalom minden rétegének helytállása. Ez kézzelfogható gazdasági eredményekben is kifejeződik. Népgazdaságunk teljesítette az ötéves terv időarányos részét. A gazdasági hely­zet alakulását számos kedvező változás kíséri. Gazdasági eredményeink biztosít­ják az életszínvonal rendszeres emelkedé­sét, a kereseti és lakásviszonyok javulá­sát, a fogyasztás állandó növelését, az egészségügyi, szociális és kulturális ellá­tás emelkedését. Pártunk Központi Bizottságának no­vemberi ülésén megvontuk a X. kong­resszus óta eltelt időszakban folytatott tevékenységünk mérlegét. Bátran állít­hatjuk, hogy ..a X. kongresszus bel- és külpolitikai irányvonala, gazdaságpoliti­kai, szociálpolitikai és művelődéspolitikai határozatai helyesnek bizonyultak, kiál­lották a gyakorlat próbáját”. Eredményeinket értékeli a magyar dol­gozó nép és elismerik határainkon túl is. Bár lehetőségeinkhez, de még inkább kívánságainkhoz képest nem lehetünk teljesen elégedettek. A gyorsabb gazda­sági fejlődés, a magasabb életszínvonal igénye tekintetében egyetértés van az ország vezetése és hazánk minden állam­polgára között. Ennek megvalósítása mindnyájunktól fegyelmezettebb, még szorgalmasabb munkát követel. Elvtársak! Barátaim! 1972 — minden bizonnyal — úgy kerül be a történelembe, mint olyan esztendő, amelyben jelentősen előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rende­zésében, a nemzetközi helyzet normali­zálásában. A mögöttünk hagyott év a ha­ladás, a szocializmus erői határozott elő­nyomulásának esztendeje, olyan év volt, amely visszatükrözte a szocialista közös­ség, és mindenekelőtt a Szovjetunió erő­feszítéseit, hogy a gyakorlatban megvaló­suljon a békés egymás mellett élés elve. Különösen Európában alakul mind ked­vezőbben a légkör. A nemzetközi helyzet kedvező jelen­ségeire árnyékot vet néhány feszültség­­góc. Közülük is elsősorban Vietnamra gondolok. Alig két hónapja, hogy a világ bizako­dással és reménységgel tekintett a viet­nami háború békés rendezésének kilátása elé. Az Amerikai Egyesült Államok azon­ban a békés megegyezés helyett fokozta a terrorbombázásokat, a hős vietnami nép elleni bűncselekményeket. De a Vietnam elpusztítására és térdre kényszerítésére irányuló kétségbeesett erőlködése most sem hozta meg számára azt­, amit remélt tőle, amit eddig sem sikerült elérnie. Az Egyesült Államok nagyhatalmi tekinté­lyét egyedül az menti meg, ha mielőbb befejezi esztelen háborúját Vietnamban. Hazánk, a Magyar Népköztársaság cse­lekvően veszi ki részét a szocialista kö­zösség külpolitikai, nemzetközi tevékeny­ségéből, a békéért folytatott harcából. Lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent megteszünk a szocializmus erői­nek további tömörítése érdekében. To­vábbra is a Varsói Szerződés és a KGST célkitűzéseinek, közös programjának együttes megvalósításán munkálkodunk. Az­­új esztendőben tovább mélyítjük barátságunkat, együttműködésünket és megbonthatatlan szövetségünket a Szov­jetunióval. A közös céloknak és a közös útnak hű kifejezője volt a Brezsnyev elvtárs vezet­te szovjet párt- és kormányküldöttség egy hót nappal ezelőtti magyarországi hi­vatalos, baráti látogatása. A magyar nép őszinte baráti érzéseivel vettünk részt a kommunizmust építő, soknemzetiségű szovjet állam megalakulásának ötvenedik évfordulóján rendezett nagyszabású moszkvai, ünnepségen és népünk tiszte­lete, megbecsülése jutott kifejezésre a ha­zánkban tartott jubileumi ünnepsége­ken is. Tisztelt honfitársak! Az 1­973-as év kilátásai biztatók, de ta­lálkozhatunk gondokkal, és a fejlődés út­jában álló problémákkal is. Minden fel­tétel adva van azonban ahhoz, hogy való­ra váltsuk terveinket, amelyek a gazda­sági építőmunka teendőit, az életszínvo­nal emelését, a szociális kérdések előbb­­revittének feladatait szabják meg. Pár­tünk bevált politikai irányvonala töret­len. A nép politikai öntudata, érettsége, munkában és helytállásban megnyilvá­nuló cselekvése a legfőbb záloga célkitű­zéseink beteljesülésének. Számítunk nagyszerű munkásosztá­lyunk politikai, történelmi felelősségére, elhivatottságára és munkaszeretetére. Számítunk szövetkezeti parasztságunk helytállására, szorgalmára. Számítunk értelmiségünk tehetségére, a kor színvonalát képviselő alkotókész­ségére. A közérdek szolgálatával munkálkod­junk szocialista hazánk építésén, minden becsületes dolgozó ember boldogulásán, 1973-ban is. DNFF-jelentés a hadisikerekről Az amerikai repülőgépek folytatták a bombázást A VDK elnökének felhívása az agresszió beszüntetésére (ADN) A DNFF Felszabadulás hírügy­nöksége Szilveszter napján nyilvánosság­ra hozta összesítő jelentését a hazafiak 1972. évi dél-vietnami sikereiről. Eszerint az elmúlt év folyamán a fel­szabadító harcosok a saigoni rezsim és az amerikai haderő 480 000 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. A had­műveletek során szétszórták vagy telje­sen megsemmisítették az ellenség 8 had­osztályát, 35 ezredét, dandárét és taktikai csoportját, 327 zászlóalját. A népi fel­szabadító erők megsemmisítettek, illetve zsákmányoltak 2850 páncélost és katonai járművet, valamint 1500 löveget, lelőttek 2500 harci repülőgépet és elsüllyesztet­tek 400 hadihajót. A DNFF 1972-ben akkora területet sza­badított fel Dél-Vietnamban, amelyen ötmillió lakos él. (AFP, AP, Reuter) Dél-Vietnamban va­sárnap este rövid időre elnémultak a fegyverek, amikor a hazafiak és a sai­goni hadvezetés csapatai — egyórás el­téréssel — megkezdték egynapos újévi tűzszünetüket. A tűzszünet — magyar idő szerint hét­főn délben történt — lejárta után foly­tatódtak a harcok. Az amerikai bombázók, közöttük a B—52-es óriásgépek vasárnapra virradó éjszaka is visszatértek a VDK területe fölé és a 20. szélességi foktól délre fekvő területeket támadták. Mint arról már hírt adtunk, Nixon elnök szombaton el­rendelte a VDK elleni támadások kor­látozását, azonban a bombák ezúttal is Hanoitól alig 100 kilométernyire hullot­tak le. A hanoi rádió bejelentette, hogy a VDK légvédelme szombaton és vasárnap újabb négy amerikai támadógépet semmisített meg. Ezzel a december 18-a óta lelőtt amerikai gépek száma 81-re emelkedett. Maurice Schumann francia külügymi­niszter az év utolsó napján magához ké­rette Vo Van Lungot, a VDK párizsi fő­megbízottját, s tájékoztatást kért tőle a vietnami helyzetről és a VDK kormá­nyának rendezési elképzeléseiről. A fél­órás tanácskozás után a vietnami dip­lomata újságíróknak elmondotta, hogy a Nixon által elrendelt 12 napos terror­bombázás katonai és politikai téren ve­reséget jelent az Egyesült Államoknak és stratégiai jelentőségű győzelmet a viet­nami népnek. Az észak-vietnami nagy­városok gátlástalan bombázása idején megsemmisült a B-52-es hadászati bom­bázók sérthetetlenségének mítosza, s a bombázás nem törte meg a vietnami nép ellenállását. Ami Hanoi rendezési szán­dékát illeti, Vo Van Lung leszögezte: „Számunkra a helyzet egyértelmű. Októ­ber 20-án már meg­állapod­ásr­a jutottunk. Az Egyesült Államok, V­ietnam és a vi­(Folytatása az­ 5. oldalon) Más számunkból: Kiskőrös ma (2. oldal) Hatályban az új bírósági törvény (3. oldal) Szilveszter a rádióban és a televízióban (6. oldal) Vidám búcsú az óévtől (9. oldal) Az MH kérdez­ő sportemberek válaszolnak (12. oldal) Petőfire emlékezett az ország Koszorúzási ünnepség Budapesten — Ifjúsági nagygyűlés Kiskőrösön Petőfi Sándorra emlékezett Szilveszter napján az ország, a költő születésének 150. évfordulóján. Délelőtt a fővárosban, a Március 15. téri Petőfi-szobornál rende­zett koszorúzási ünnepséget a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága. Több mint ötezer főnyi tömeg jelenlétében a Himnusz hangjaival kez­dődött az esemény, majd Petőfi: Jöven­dölés című versének szavai hangzottak el Kozák András színművész előadásá­ban. Ezt követően Darvas József, a Ma­gyar Írók Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet. A többi között ezeket mondotta: — Mondhatnánk, s joggal, okkal,­­hogy a­ százados per, hogy kié az igazi Petőfi, végérvényesen eldőlt. Ám az is igaz, hogy egy költői, emberi csoda attól az, hogy örök nyugtalanságra ingerel. Egy olyan kimeríthetetlenül gazdag életművet, mint Petőfié is, minden kornak és minden fel­növő nemzedéknek újra és újra meg kell hódítani, így válik a sokszor deklarált halhatatlanság élévé. A mi ünneplésünk is akkor lesz őhozzá méltó, ha koszorúink ezt a kereső, teremtő nyugtalanságot jel­képezik, és nem a puszta kegyeletet. Hi­tem szerint nekünk itt, a szocialista Ma­gyarországon nem azt kell ma elsősor­ban hangsúlyozni, hogy költői, szellemi hagyatékának mi vagyunk az igazi örö­kösei, még ha igaz is, — mert igaz —, hogy mi tettünk a legtöbbet azért, hogy költői-emberi arcának a teljességét fel­mutassuk, s hogy e szellemarc szép és igaz vonásai beépüljenek a nemzet tuda­tába. Sokat tettünk, ám mégsem eleget. Hangsúlyoznunk éppen ezért inkább az elmúlhatatlan kötelességet kell: ne csak emlékezzünk rá a nagy évfordulókon, de szüntelenül keressük őt, az igazi Petőfit, nem a klasszikust, de a nyugtalanítót. Szüntelenül keressük, hogy azok a fogal­mak, amelyek legtöbbjét tőle tanultuk, amikor megtanultuk az anyanyelvet: nép, hazaszeretet, népszeretet, népuralom, világszabadság, népek testvérisége, az igazság és a szépség testvérisége, a szel­lem napvilága — soha ne válhassanak könnyen kimondott, tartalmatlan szavak­­­kál, üres frázisokká. Koszorúink csak így lesznek méltók őhozzá, emlékezésünk méltó mihozzánk! Ezután megkezdődött a koszorúzás. El­sőként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nevében Gáspár Sándor el­nökhelyettes és Kisházi Ödön elnökhe­lyettes helyezett el koszorút a szobor ta­lapzatán. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának koszorúját Aczél György és Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság titkárai helyezték el; a kormány nevében Vályi Péter miniszter­elnök-helyettes és Ilku Pál művelődés­­ügyi miniszter koszorúzott; a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és budapesti bizottsága nevében pedig Bencsik István főtitkár és Bodonyi Pálné, a budapesti bizottság titkára helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevé­ben Földvári Aladár elnök és Vinizlay Gyula titkár, a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség képviseletében dr. Hor­váth István, a központi bizottság első titkára és Csillik András, a budapesti bi­zottság első titkára koszorúzott. A Petőfi Sándor-emlékbizottság koszorúját dr. Or­bán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Darvas József, az írószö­vetség elnöke és Illyés Gyula, az írószö­vetség választmányi tagja helyezte el. Az írószövetség képviseletében Garai Gá­bor főtitkárhelyettes és Simon István tit­kár koszorúzott. Megkoszorúzták a szobrot az emlékün­nepségekre külföldről hazánkba érkezett delegációk vezetői is, s elhelyezték az emlékezés virágait a Petőfi Sándor nevét viselő intézmények, iskolák képviselői. I dr. Horváth István ünnepi beszéde Szilveszter délutánján Kiskőrösre, az ország legifjabb városára, Petőfi Sándor szülőhelyére figyelt az ország. Már a ko­ra délutáni órákban a város hat külön­böző pontján gyülekeztek a felvonulás és az ifjúsági nagygyűlés részvevői, hogy impozáns menetben vonuljanak a költő szülőházához. Miközben a tér lassan meg­telt tanuló, dolgozó fiatalokkal, katona­­ifjakkal, dobszóval váltották az őrséget az 1848-as honvédzászlók és a KISZ KB zászlaja előtt. Miközben lassan besötéte­dett, meggyulladtak a fáklyák, s a menet­oszlopok elfoglalták helyüket a főtéren. A felvonulókkal együtt érkeztek az el­nökség tagjai is: Pallai­­Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Horváth István, a KISZ KB első tit­kára, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyet­tes, dr. Romány Pál, az MSZMP Bács- Kiskun megyei bizottságának első titká­ra, az­­MSZMP KB tagjai, dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács el­nöke, dr. Gombár József, Borbély Gábor és Illisz László, a KISZ KB titkárai, Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövet­sége főtitkára, állami és társadalmi éle­tünk, valamint Bács-Kiskun megye ve­zetői. A magyar néphadsereg helyi alaku­latának díszelgő alegysége színpompás korabeli öltözékben, honvéd egyenruhá­ban vonult a térre. Juhász Jácint szín­művész mondta el Petőfi Sándor: Feltá­madott a tenger című versét, majd Terde Dezső, a Bács-Kiskun megyei KISZ-bi­­zottság első titkára megnyitotta az ün­nepséget és köszöntötte a részvevőket. Ezután dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára mondott ünnepi beszédet: — Kedves elvtársak, kedves fiatal ba­rátaim! — Az alkalom, amely ma bennünket idehozott, voltaképp mindennapi és ter­mészetes: 150 évvel ezelőtt itt, Kiskőrö­sön, ebben az egyszerű házban született egy ember. A dolog akkor válik ünnepé­lyessé és felemelővé, amikor kimondjuk a nevét: Petőfi Sándor. Nem kell e név­hez semmit hozzátenni: sem azt, hogy költő, sem azt, hogy forradalmár, sem (Folytatása a p. oldalon)

Next