Magyar Hírlap, 1973. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1973-02-11 / 41. szám

Magyar Hírlap KÖZÉLET— DIPLOMÁCIA Szurdi István hazaérkezett Romániából A magyar—román belkereskedelmi tár­gyalások, valamint az 1973. évi belke­reskedelmi választékcsere jegyzőkönyvé­nek aláírása után Szurdi István belke­reskedelmi miniszter vezetésével szom­baton hazaérkezett Romániából a magyar kül- és belkereskedelmi küldöttség. Magyar—NDK népfront-együttműködés A Hazafias Népfront Országos Taná­csának meghívására február 8. és 10. kö­zött Budapesten tartózkodott az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsának küldöttsége, Berta Langner titkár veze­tésével. A delegációt, amely részt vett a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén is, fogadta Bencsik István, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára. A küldöttség látogatása során dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára és Berta Langner aláírta a két mozgalom 1973. évi együtt­működési megállapodását. Jelen­­volt Siegfried Balon, az NDK nagykövetségé­nek tanácsosa. Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa több vízügyi szakembernek ered­ményes munkássága elismeréséül, nyug­díjba vonulása alkalmával kitüntetése­ket adományozott. A kitüntetéseket Ré­gen Imre államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke adta át szombaton, az OVH székházában. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Bokor Mihály, a Gönyű Duna­­szakasz Folyami Igazgatóság igazgatóhe­lyettese, Ihrig Dénes, a VITUKI tudomá­nyos főosztályvezetője, Medvegy Pál, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság mező­gazdásza és Szilágyi József, a VITUKI tu­dományos főosztályvezetője. Egyiptomi tervezési küldöttség érkezett Budapestre Budapestre érkezett az Egyiptomi Arab Köztársaság nemzeti tervezési intézete ve­zető szakembereinek delegációja, élén dr. Amin Salemmel, az EAK tervezési mi­niszterhelyettesével. Az egyiptomi kül­döttséget szombaton fogadta Szilágyi La­jos építésügyi és városfejlesztési minisz­terhelyettes. A megbeszélésen az egyiptomi küldött­ség tájékozódott a magyar építésügy és városfejlesztés tervezési és irányítási fel­adatairól, a lakásépítés tavalyi eredmé­nyeiről, s a területfejlesztési és környe­zetvédelmi programról. Tizenöt esztendős a Szovjet-Magyar Baráti Társaság Nagy Máriának, az MSZBT főtitkárának a nyilatkozata Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1958. feb­ruár 14-én alakult meg a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyar tago­zata, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. Az SZMBT megalakulásának jelentősé­géről, a magyar és a szovjet testvérszer­vezet másfél évtizedes kapcsolatairól Nagy Mária, az MSZBT főtitkára a töb­bi között elmondotta: " Az SZBTSZ magyar tagozatának megalakulásával újabb lehetőség nyílt a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti baráti kapcsolatok, a test­véri együttműködés további bővítéséhez és fejlesztéséhez A szovjet társadalmi kezdeményezésre megalakult Szovjet Ba­ráti Társaságok Szövetségének mint tár­sadalmi szervezetnek célja: a Szovjet­unió népei és a küföldi nemzetek közötti baráti kapcsolatok erősítése, továbbá a kulturális együttműködés elősegítése. . . A Szovjet—Magyar Baráti Társaság immár sokmilliós tábort tud maga mö­gött, s a Szovjetunió köztársaságai közül jelenleg tizenegyben működik SZMBT- tagozat. A köztársasági SZMBT-tagozato­­kon kívül számos szovjet városban ala­kult tagozat, többnyire olyan városok­ban, amelyek már testvérkapcsolatban állnak hazánk egy-egy városával. A Szovje­t—Magyar Baráti Társaság elnöke — az alakulás óta — P. N. Fedoszejev akadémikus, az SZKP KB tagja, a Szov­jet Tudományos Akadémia alelnöke. A személyes érintkezés ma már gyakori esemény társaságunk életében. Vala­mennyi nevezetesebb akció vagy kiemel­kedő társadalmi, politikai,­­kulturális év­forduló alkalmából delegációt cserélünk. Az elmúlt években társaságunk kiemel­kedő szovjet közéleti személyiségeket, neves művészeket, ismert együtteseket fogadott.­­ A magyar és a szovjet testvérszer­vezet másfél évtizedes tevékenységének alapjai azok a kétéves együttműködési szerződések, amelyekben időről időre rögzítjük,­ miként lehet mindkét ország közvéleményében eredményesen népsze­rűsíteni­ a legújabb sikereket, amelyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság dolgozói pártjaik kongresszusai ha­tározatainak végrehajtásában elértek.­­ A Magyar—Szovjet Baráti Társaság további munkájában is arra törekszik, hogy népeink még jobban megismerjék egymást, s a proletár internacionalizmus nemes elvein épülő barátságunk tovább erősödjék — mondotta Nagy Mária. Ünnepi zárszámadó közgyűlések (Folytatás az 1. oldalról) például öt év alatt két és félszeresére, négy mázsáról 10,6 mázsára emelték az egy hektár szántóra jutó húsértékesítést. Cukorrépa-vetésterületüket az idén meg­kétszerezték. Ebben a közös gazdaság­ban 11 szocialista brigád dolgozik, a fia­tal házasok számára 200 ezer forintos lakásépítési alapot hoztak létre, öt kü­lönböző társulásnak tagjai. Bátor kezdeményezéseikről, a technika és a tudomány vívmányainak sikeres al­kalmazásáról, a tagok nagy munkaszere­tetéről elismerően szólt a közgyűlésen dr. Dimény Imre is. Az Új Élet Tsz munkája — mint mondotta — jól pél­dázza a többi között azt, hogy megvaló­sulnak a párt és a kormány által kitű­zött célok. Örömmel üdvözölte azt a messzemenő gondoskodást, amellyel az Új Élet Tsz-ben a nyugdíjas tagokkal törődnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy sehol sem szabad megfeledkezni az idős, a munkában elfáradt tagokról, akik tör­ténelmileg is úttörő munkát végeztek a szövetkezetek létrehozásával. Tegnap tartotta zárszámadó közgyűlé­sét a hatezer holdon gazdálkodó létavér­­tesi Aranykalász Termelőszövetkezet. Eb­ben a közös gazdaságban immár második éve alkalmazzák — itt dolgozták ki és itt vezették be elsőnek az úgynevezett nyugdíjévarányos korpótlékot. A terme­lőszövetkezet jövedelemrészesedési terve a hagyományos munkaegységrendszeren alapul. Minden munkateljesítmény, vég­termék vagy hozamérték után munka­egységet írnak jóvá. A munkaegység ko­rábban két fő részre tagozódott: az alap­munkaegységre és a kiegészítő részre. A munkaegységérték új, harmadik eleme — a nyugdíjarányos kárpótlék — azt je­lenti, hogy a folyamatos tagsági viszony­ával megszerzett minden nyugdíjeszten­dő után a jóváírt munkaegység kiegészí­tés 2 százalékát, tehát a tervezet mun­­kaegységérték 20 százalékának a 2 szá­zalékát kérpótlék címén kapja meg min­den tag. Ez a mostani zárszámadáskor több mint félmillió forintot jelentett a létravértesi szövetkezeti gazdáknak. Nógrád megye egyik nagy közös gazda­sága az öt község határában együttesen tízezer holdon gazdálkodó Ceredvölgye Termelőszövetkezet szombaton zárszám­adó közgyűlést tartott. Susák István el­nök beszámolójában elmondta, hogy a vezetők és a tagok jó munkája, egyet­értése révén sikeres évet zártak. Egye­bek között jövedelmező volt a fafeldol­gozás. Kifizetődött az állattenyésztés is: a szövetkezet tavaly 190 hízómarhát ex­portált, mintegy hárommillió forint ér­tékben. A tsz közös vagyonának értéke harmincnyolcmillió forint. Az eredmé­nyes gazdálkodásnak köszönhetően nőtt a tagok jövedelme is. Az egy dolgozó­tagra eső átlagjövedelem az 1971. évi 16 ezer 500 forintról 19 ezer 400 forintra emelkedett. A szövetkezet jól felkészült erre az esztendőre is. Az idén még inkább elő­térbe kerül az állattenyésztés. Mintegy kétmillió forintos költséggel megépítenek egy 150 férőhelyes növendékistállót, kor­szerűsítik a szarvasmarha-istállót is. A takarmánybázis növelése érdekében 2,5 millió forintot fordítanak meliorációra. FORUM 'IVb o\ KélwA a ! " 1973. FEBRUAR 11, VASARNAP O SZÜNET Uobb szünetet tartanak Helsinkiben. A tanácskozás november 22-éin kezdő­dött, karácsony és újév táján szünetet tartottak, majd január közepétől múlt péntekig a második szakaszt bonyolították le. A találkozón harminckét európai és a két észak-amerikai ország nagykövetei vesznek részt, céljuk az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet elő­készítése. A nyugatiak kívánságára be­állott szünet (amely február 26-ig tart) alkalmat ad arra, hogy nagyköveteik ha­zautazzanak kormányukkal tanácskozan­dó. Ez újólag megmutatja, hogy a szocia­lista országoknak volt igazuk: a helsinki konzultatív találkozónak csak korlátozott feladatai lehetnek, igazi döntéseket a kormányférfiak, a külügyminiszterek, vagy éppen a miniszterelnökök hozhat­nak. A szünet mindenesetre alkalmat ad ar­ra, hogy megvonjuk az eddigiek mérle­gét. Bocsássuk előre, hogy ez a mérleg jó, az előző szünetkor mért állapothoz képest ismét haladtak, de a harmadik, az előreláthatóan záró szakaszra is ma­radt vitaanyag. A most lezárult szakasz azzal indult, hogy három nyugati nagykövet — szem­mel láthatóan összehangolt NATO-elkép­­zelések alapján — napirendi javaslato­kat terjesztett elő, amelyek három téma­kört foglalnak magukban: az európai biztonságra vonatkozó kérdések megvita­tását, a gazdasági és a környezetvédel­mi együttműködést, valamint az embe­rek közötti érintkezés és a kulturális csere fejlesztését ajánlják a napirendre. Röviddel ezután a szovjet nagykövet is előterjesztette javaslatát, amelyet a Szov­jetunió szövetségesei teljes mértékben támogatnak. A szovjet javaslat — amely általános vélemény szerint jelentősen előrevitte a konzultációt — négy pontból áll: az euró­pai biztonság szavatolásának elveivel, az egyenjogúságon alapuló gazdasági és kör­nyezetvédelmi együttműködés kiszélesí­tésével, a kulturális együttműködés, a szervezetek és az emberek közötti kap­csolatok és a tájékoztatás kiszélesítésé­vel összefüggő megállapodásokat, vala­mint egy állandó, intézményesen dolgo­zó szerv létrehozását ajánlja a napirend­re. Ezt a javaslatot­ kiegészítette több más felszólalás, közöttük hazánk és az NDK nagykövetéé, s a legutóbbi napok­ban újabb szovjet munkaokmány került az asztalra, immár a kulturális cserét is magában foglaló napirendi pont rész­leteiről. A­mikor napirendi pontokról beszélünk, '' a (valószínűleg júniusban összeülő)­­európai biztonsági és együttműködési ér­tekezletre gondolunk, annak napirendi programját, készítik most elő a nagykö­vetek. Körvonalazzák az egyes témákat. Ezt a célt szolgálják a munkaokmányok, amilyeneket a szovjet nagykövet is elő­terjesztett. Ezek az okmányok fölvázol­ják az eljövendő értekezlet témáit, s egyben feladatokat tűznek ki a szakbi­zottságok számára. A bizottságok (körü­löttük is folytak viták, de úgy látszik, itt már megvan az egyetértés) nem most alakulnak meg, hanem a tényleges euró­pai biztonsági és együttműködési érte­kezleten, amelyet a külügyminiszterek kezdenek majd meg. A külügyminiszte­ri tanácskozást követi a szakbizottságok munkája és az általuk kidolgozott ok­mányokat hagyja jóvá az ismét összeülő külügyminiszteri vagy kormányfői tes­tület. Az első pillantásra úgy látszik, mintha a javaslatok között nem lenne különbség. Való tény, hogy az új szovjet javaslatok figyelembe vettek több ésszerű nyugati kívánságot, elébe mentek különböző at­lanti és semleges csoportoknak. A Szov­jetunió képviselője a napirend harma­dik pontjával kapcsolatban így fogal­mazta meg ezt: „A különböző országok javaslatai bizonyos fokig eltérnek ugyan egymástól, egészükben azonban mind egy irányba haladnak.” Ez Helsinki fő jellegzetessége. A nézeteltérésekről is kell azonban szólni, mert Helsinki vonatja állandó viták közepette, az ésszerű komp­romisszumok sínein halad. A vita egyik csomópontja az első tém­a­­körhöz tartozik. A Szovjetuniónak és szövetségeseinek az a véleménye, hogy Helsinkiben nem kell belebonyolódni a rendkívül hosszadalmas katonai kérdé­sekbe. Erre való a bécsi eszmecsere. Mégis belevették a „stabilitás és a bi­zalom megszilárdítását célzó intézkedé­sek” közé azt a javaslatot, hogy a had­gyakorlatokat előre jelentsék be a felek és kölcsönösen küldjenek ki megfigyelő­ket. A nyugatiak azonban szélesebb körű katonai témákat is szeretnének e pont­hoz csatolni. A vita másik csomópontja a kulturális csere és az emberek közötti kapcsolatok értelmezése. A nyugatiak olyan részletekbe is bele akarnak menni, amelyek már azonosak a más országok legbelsőbb ügyeibe való beavatkozással. Sok tekintetben közel állnak az elképze­lések a gazdasági és a környezetvédelmi együttműködés fejlesztését illetően, a Kö­zös Piac tagjai azonban nem beszélnek azokról a diszkriminációs szabályokról, amelyek gátolják a kelet-nyugati keres­kedelem kibontakozását. További (bár nem utolsó) vitapont az intézményesítés: mi a folyamatosságot biztosítandó állan­dó szerv létrehozását ajánljuk, több nyu­gati ország azonban húzódozik ettől. Mindezt magukkal viszik a helsinki nagykövetek, akik a szünetet otthoni kon­zultációra akarják fölhasználni. Bizonyos taktikai meggondolások is vezették azon­ban a NATO-kormányokat, amikor szü­netet kértek. Fél szemmel Bécsre tekin­tenek. Hivatalosan maguk is azt vallják, hogy a két városban folyó eszmecsere között nincs összefüggés, mégis több jel sejteti, hogy a bécsi megbeszélések hala­dásától is függővé akarják tenni helsin­ki magatartásukat. Az eddigiek szerint azonban Bécsben is megfelelően alakul­nak a dolgok — bár nem gyorsan. H­­a már most röviden össze akarjuk fog­­*i látni Helsinki mérlegét, a következő­ket jegyezhetjük fel: Megegyezés, hiva­talos, formális megállapodás az európai biztonsági és együttműködési értekezlet napirendjét, helyét és idejét illetően még nincs. Mindenki kifejti álláspontját, és ezekből a felszólalásokból lehet megálla­pítani, hol azonosak a vélemények, hol közeledtek és hol eltérőek. A közeledé­sek foka azonban okot ad az optimiz­musra. A találkozó harmadik szakaszá­ban, márciusban — a Szovjetunió és szö­vetségesei erre fognak törekedni — le­zárulhat az előkészítés. Ha minden jól megy, a harmincnégyek megállapodnak abban, hogy milyen napirendi pontokról tárgyaljon majd az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, valamint ab­ban is, hogy mikor és hol üljön össze. A szocialista­­ országok azt javasolják, hogy az értekezlet júniusban üljön össze és színhelye Helsinki legyen. A vonuló felhők tehát ne takarják el előlünk a kék eget. Az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet szüksé­gességét ma már egyetlen részt vevő kor­mány sem tagadja. Néhány nappal ez­előtt Walter Stoessel, az európai ügyek­kel megbízott amerikai államtitkár igen bátorító­nak minősítette a helsinki elő­készítő tanácskozások eredményeit, vé­leménye szerint jók az esélyek arra, hogy idén júniusban megkezdődjék a kül­ügyminiszteri szintű értekezlet. S ez ismét egy pont, amelyben egyet­értünk. TATÁR IMRE Százhuszonhat szocialista építőbrigád felajánlása Tanácskozásokat rendeztek szombaton a Dunaújvárost, Százhalombattát, továb­bá a Beremendi Cement- és Mészművet építő dunaújvárosi 26. számú Állami Épí­tőipari Vállalat 126 szocialista brigádjá­nak vezetői. A tanácskozáson bejelentették, hogy az idén bevezetik a Dolgozz hibátlanul! moz­galmat. Keglovics István lakásépítő bri­gádvezető, aranykoszorús szocialista bri­gádja nevében vállalást tett az építőipar államosításának közelgő 25. évfordulója tiszteletére. Vállalásuk szerint alkalmaz­zák a munkautalványozási rendszert, a brigád havi munkaprogramot állít össze. Külön felajánlást tettek a dunaújvárosi kiemelt beruházások és a lakásépítési terv maradéktalan teljesítésére, a vállalati nyereségterv túlteljesítésére. Továbbá patronálnak egy dunaújvárosi általános iskolát, és bejelentették, hogy a brigád szerződéses garanciát vállal munkája mi­nőségéért. A vállalásához a tanácskozáson részt vevő összes szocialista brigádvezető csat­lakozott. Ajándék a hazánkban tanuló vietnami fiataloknak A KISZ Központi Bizottsága és a Mun­kaügyi Minisztérium a vietnami Hold­újév alkalmából szombaton köszön­tötte és megajándékozta a hazánk­ban tanuló vietnami fiatalokat. A 21. számú ipari szakmunkásképző in­tézetben rendezett ünnepségen megjelent Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes, Szűcs Istvánná, a KISZ központi bizott­ságának titkára, Hoang C­uong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több más vezető beosztású munkatársa. A vietnami fiatalokat Szűcs Istvánná köszöntötte, és adta át részükre a KISZ központi­ bizottságának ajándékát.

Next