Magyar Hírlap, 1973. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1973-02-01 / 31. szám
4 1573.februári,csütörtök nemzetközi politikai Magyar Hírlap mmf mvnW iK/i/IIIl 17 A csönös haderőcsökentési tárgyalásokon a szocialista országok abból indulnak ki, hogy a tárgyalások célszerűek lesznek mert megértek a szükséges feltételek — írja a prágai lap. Ugyanakkor nem ringatjuk magunkat abban a hiú ábrándban, hogy a tárgyalásokon minden egyszerűen és gyorsan megy — állapította meg Dusán Rovensky külpolitikai kommentátor. — Ha valóban azt kívánjuk, hogy a haderőcsökkentési tárgyalások a jövőben pozitív eredménnyel járjanak, és hozzájáruljanak az európai feszültség enyhítéséhez, úgy e tárgyalások nem irányulhatnak némely ország biztonsága ellen, és a résztvevők nem törekedhetnek egyoldalú előnyök megszerzésére. Ha a konzultáción sikerül kidolgozni a szervezeti és ügyrendi kérdéseiket az elkövetkezendő tárgyalásokkal kapcsolatban, akkor ez újabb lépés lesz a feszültség enyhítésének irányában, azon az úton, amelyet a szocialista országok külpolitikája immáron évek óta követ. ___ A lengyel lap 2YCE WABSZM SA HCIBBSZM KÜLFÖLDI LAPOKBÓL nPftBAG ■■ Bb mm mm mm Viktor Majevszkij I ipFjOt x7 gyW és Borisz Sztrel■ IT rfOiAAr* nyikov, a Pravda * * TM TM * ■ washingtoni tudósítói írják a lap szerdai számában: Most, amikor aláírták a vietnami békemegállapodást, az Egyesült Államok megpróbálja megérteni a történelmi leckét, tisztázni, hogy milyen erők hajszolták bele történelmének ebbe a leghoszszabb és legnépszerűtlenebb háborújába. Olyan háború volt ez, amelynek befejezését a nép nem ünnepelte örömtánccal, amely egyetlen nemzeti hőst sem adott Amerikának, és amely egyetlen győzelmet sem hozott a csatatéren. E háború következtében meghúzták a harangot a „nagy társadalom” programja felett, megrendült a tömegek bizalma a kormány iránt. A háború szétzilálta az ország egységét és megtépázta tekintélyét külföldön is. Az Egyesült Államokban azok sem hajlandók kimondani a teljes igazságot a vietnami háborúról, akik pedig elég józanul szemlélték az eseményeket A Bécsben szerparlamenti választásokra, amelyen a teljes képviselőházat és a szenátus felét választják meg. A Népi Egység kormányának tekintélye mindinkább erősödik, s ilyen körülmények között az ellenzék már semmitől sem riad vissza. Fegyvertárában minden eszköz fellelhető, az előző kormánytól örökölt nehézségek kihasználásától kezdve a nyílt szabotázsakciókig, amelyekkel a gazdasági káoszt próbálja előidézni és az élelmiszer-ellátás megbénítására törekszik. A parlamenti ellenzék alávaló manőverekkel dolgozik: úgynevezett „alkotmányos vádakat” eszel fel miniszterek ellen, hogy elérje leváltásukat, szervezi a fasiszta szélsőséges elemek bűncselekményeit, szabotálja a kormány fontos javaslatait. A helyi reakció ezúttal is együttműködik a külföldi monopóliumokkal, köztük az amerikai Kennecott rézkitermelő társasággal, amely továbbra is a chilei rézszállítás blokád alá vonásával kísérletezik. mentárjában a többi között ezeket írta: Bizonyára reális az a bécsi értékelés, amely a most kezdődő konzultációt „az előkészületek előkészítésének” tartja. A találkozó résztvevőinek összetételéről folyó vitának széles aspektusa van. A NATO-országok javaslata a két politikai és katonai tömb közötti megbeszélésekre korlátozza a haderőcsökkentés ügyét. Kétségtelen, hogy ez a probléma a katonaipolitikai szövetségek közötti viszonyhoz kapcsolódik a legszorosabban, de Európa minden állama szempontjából jelentős. Helsinkiben kialakult az európai kérdések intézésének egyfajta modellje, és ezt bizonyos fokig a bécsi találkozón is számításba kell venni. LE DRAPE AU ROUGES««? lapja Leburton kormányalakítási viszontagságairól számol be „Negyvenkét százalék’* című kommentárjában. A tárcák elosztásáról folyó tárgyalások után — amelyeken egyesek szerint több volt a személyi viaskodás, mint a politikai vita — Leburton hozzáláthatott a kormányalakításhoz. A kabinet 36 tagból áll, ebből kettő miniszterelnök-helyettes, 19 miniszter és 14 az államtitkár. Ebben a „csapatban” — ha szabad ezt a sportkifejezést használni — nagy szerep vár három politikusra: Tindemansra (CVP), Clercq-re (PVV) és Claes-re (PSB). Claes egyre inkább úgy lép föl Flandriában, mint a „modern szocializmus” zászlóvivője. Úgy tűnik, Claes-től várják, hogy megteremti azt a kapcsolatot az ifjúsággal, amely Edmond Leburton és Jos Van Eynde idejében megszakadt. A múlt héten véget ért szocialista kongresszuson a koalíció hívei azzal érveltek, hogy nem volt más alternatíva, csak a kormányba való belépés, vagy a „kalandorkodás”. Leburton, Cools és más vezető politikusok azt hozták fel mentségükre, hogy a szocialista doktrína egy dolog, s megint más az államrezon. Jóllehet, a PSB vezetői az államérdekekre hivatkoznak — írja a belga lap —, ez nem vág egybe a munkásság érdekeivel. Ezért sem meglepő, hogy a szocialisták kormányprogramját a kongresszusi küldöttek 42 százaléka elutasította. Az Izvesztyija leg- ÚTI utóbbi számában komlalíl mentálja a chilei jobb- I Itár I Ilii oldal választások előtti H3EECTMH llW A tevékenységét. A reakció most sietve átcsoportosítja erőit, hogy „egységes kormányellenes frontot” kovácsoljon össze a március 4-i KAYHAN nTTPrffTTTl Az iráni lap négy olasz I mfllAi vállalkozásáról ad hírt, akik elhatározták, hogy bejárják Marco Polo útját. 1271-ben, amikor Marco Polo még csak 17 esztendős volt, Velencéből útrakelt atyjával együtt, hogy a Közel-Keleten és Indián keresztül Kínába jusson. Napjainkban, immár hét országgal a háta mögött, egy négytagú olasz csoport vállalkozott a nevezetes utazás megismétlésére. A csoport vezetője a tizenöt éves Luca Maorissi, aki apjával, az ismert alpinistával most Marco Polo és az őt kísérő atya szerepét játssza el. A csoport tagja egy operatőr és egy állatorvos is. Velencéből lovon indultak el s ez idáig — Iránig — összesen 500 patkót fogyasztottak. A vállalkozás célja — mint a részt vevők elmondották —, hogy megismerjék a keleti népek életét, szokásait. Mindenben szigorúan követik az egykori Polo-leírásokat: ugyanazokon a helyeken vonulnak át, lehetőleg közlekedési eszközként is ugyanazt használják, mint honfitársuk. Marco Polo útja azonban három évig tartott, mert az élelmes velencei végigkereskedte, csereberélte egész Keletet. A mai utasok erről lemondanak, s így az utazás időtartama egy évre rövidül. A csoport Iránból Afganisztánba megy, majd ott lépi át a kínai határt. A világjárók az útjukon érintett minden városban emlékplakettet s Velence polgármesterének békeüdvözletét adják át az elöljáróknak. A csehszlovák—lengyel tárgyalások sikere (MTI) A LEMP Politikai Bizottsága megtárgyalta a közelmúltban lezajlott csehszlovák—lengyel csúcstalálkozóról szóló beszámolót, s helyeslően tudomásul vette a tárgyalások eredményeit. Megállapította, hogy a találkozó kiemelkedő jelentőségű a lengyel—csehszlovák baráti kapcsolatok és együttműködés további bővítése és elmélyítése, valamint a szocialista közösség egységének és öszszeforrottságának erősítése szempontjából. Az ülésen Stefan Olszowski külügyminiszter beszámolt a vietnami tűzszüneti szerződés aláírása nyomán kialakult helyzetről és Lengyelország részvételéről a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban. Igor Birjukov, a Pravda szerdai számában a lengyel—csehszlovák tárgyalások eredményeit kommentálva rámutat: a szocialista országok közötti új típusú nemzetközi kapcsolatok hatékonysága jutott kifejezésre abban, hogy a tárgyalások részvevői nagy figyelmet szenteltek a szocialista gazdasági integráció komplex programja végrehajtásának, az 1976— 80-as népgazdasági tervek koordinációjának, valamint a sokoldalú együttműködés bővítésével kapcsolatos közös munkának. I. \ „ -----------------------------------------------hHyDp \yCyts Román közlemény Schumann látogatásáról (AFP, Agerpres) Maurice Schumann francia külügyminiszter a Román Szocialista Köztársaságban tett kétnapos hivatalos látogatása után kedden este viszszaérkezett Párizsba. Szerdán Bukarestben közleményt adtak ki Schumann látogatásáról. A francia külügyminisztert fogadta Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke és Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök. Schumann román kollégájával, Macovescuval áttekintette az alapvető nemzetközi kérdéseket. A két miniszter hangsúlyozta, hogy elsőrendű jelentőséget tulajdonít a sokoldalú helsinki előkészítő tanácskozás sikerének. A miniszterek síkraszóltak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi összehívása mellett Leszögezték, hogy Románia és Franciaország a fontosabb nemzetközi kérdésekben rendkívül közeli nézeteket vall. Megelégedéssel fogadták a vietnami békemegállapodás megkötését. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban megemlítették, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának érvényt kell szerezni, Schumann hivatalos lámogatásra hívta meg román kollégáját. A meghívást román részről elfogadták. Csujkov marsall a sztálingrádi évfordulón (TASZSZ) A sztálingrádi csata befejezésének 30. évfordulója alkalmából Csujkov marsall nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Emlékeztetett: a sztálingrádi csatában a szovjet hadsereg megteremtette a második világháború gyökeres fordulatát. Az ellenség körülbelül félmillió katonát vesztett, a szovjet fronton harcoló erőinek majdnem egynegyedét. A sztálingrádi csata során fegyveres erőink megszerezték a stratégiai kezdeményezést — mondotta Csujkov. A továbbiakban rámutatott, hogy 1942. november 19-én megkezdődött a szovjet délnyugati és doni arcvonal csapatainak támadása, s öt nappal később sikerült elérni a célt: bekerítették az ellenség Sztálingrád alatt harcoló fő csoportját. A hatalmas gyűrű 22 ellenséges hadosztályt szorított harapófogóba. A szovjet parancsnokság igyekezett elkerülni a felesleges vérontást, megmenteni a pusztulástól az ellenséges katonákat. A hitleristák azonban elutasították az ultimátumot, még mindig reménykedtek a Hitler által ígért segítségben. Kétezer löveg és több mint háromezer aknavető tüze zúdult ezután rájuk. 1943. február 2-án reggel a bekerített ellenséges csoport utolsó maradványai is megadták magukat. Kilencszáz nap emlékei Hány évtized kell, amíg ez a város teljesen elfelejti, mi történt 30 évvel ezelőtt? Egyáltalán, el lehet-e ielajtani a a fasiszta ostromgyűrűbe zárt I Leningradi szenvedéseit? Negyvenkettő tcTOc -11 huuánusz harmincöt fokos hidegjel, amikor megbénult a közlekedés, befagytak az áramszolgáltató központok, jéggé dermedtek a vízvezetékeik, éhségtől, fagytól, bombázástól, német lövedékektől hullottak az emberek. — Hja Szamojlovics, maga kit vesztett el a blokád idején? — Az anyámat és a bátyámat. A nővérem megsebesült, 1941 nyárutójától 1944. január 27-ig, a blokád szétverésének napjáig minden harmadik ember meghalt Leningrádban. Alig maradt olyan család, amely ne siratott volna valakit, s ahol, mind a mai napig elsárgult fényképek és a harminc év után is fel-felbukkanó emlékek ne idéznék a veszteségeket. Leningrádban jártam a blokád szétverésének évfordulóján. Január 27-én a Drámai Színházban veterántalálkozóra gyűltek össze azok a volt hadmérnökök, akikre a védelmi vonal műszaki biztosítását bízták. Elmentem a találkozóra, hogy a hős város emlékeiből személyes ismeretség alapján gyűjtsék valamit. A Nyevszkij Proszpekten már égtek a lámpák, az ember bosszankodott, hogy nem jön a taxi, a sarkon egy fehér köpenyes nő pirogot árult... — Hja Szamojlovics, mi az a sok kitüntetés a mellén? — ... Lenin-rend, Vörös Zászló Érdemrend ... A színház büféjében ülünk. A büfében nagy a mozgás, gyülekeznek a találkozóra. Majd’ mindenkinek elborítják a mellét a kitüntetések, sötét ruhát hordanak, a hajuk fehér, ráncos kezükkel szendvics után nyúlnak. És asszonyok. Meglehetősen sok aszszony jött el. Ott áll kettő is a büfé mellett, az egyik vállát tarka kendő takarja. Az , az asszony százszámra szedte fel az aknákat. Egyszer leszállt egy szovjet repülőgép egy elaknásított területre. Szerencsésen szállt le. Riasztották a műszaki brigádot, vágjon utat az aknamezőben, hogy a gép fel tudjon emelkedni. Ez az asszony is ott volt közöttük. A tarkakendős, Ilja Szamojlovics Poznyakov, aki mint itt az asszonyokon kívül mindenki, hadmérnök volt a háborúban, a „leningrádi faló” históriáját beszéli el. A város körül bezárult teljes ostromgyűrűn január 13-án ütöttek rést, és január 27-én verték szét a német vonalakat. Csakhogy a két januári dátum között egy esztendő telt el. 1943. január 18-áira támadást terveztek, hogy hét-nyolc kilométer szélességű utat nyissanak a fasiszta blokádon. A németek repülőgépeken köröztek, a város körül felderítők cirkáltak, hogy számon tartsák a szovjet csapatok minden hadmozdulatát. Meg kellett téveszteni az ellenséget, hogy ne sejtse, hová összpontosítja az erejét Leningrádnál a Vörös Hadsereg. Az egyik gyárban fából készítettek harckocsikat és ezeket úgy helyezték el, hogy félrevezessék a német felderítőket. Egy adott jelre felerősített hangszalagra rögzített tankdübörgést közvetítettek, így a németek itt várták az ellentámadást. Mire az ellenkező oldalon, a Néva vonalán összevonták erőiket, a szovjet csapatoknak sikerült az áttörés. Most egy történelmi nevet írok le: Alekszej Konsztantinovics Akatov generális. Két méteres, egyenes tartású katonaember, a sohse öregedő fajtából. Amikor letelepszik az asztalhoz, minden pillanatban bólogatva, köszöngetve az újonnan érkezett régi bajtársiaknak, széles, jó szándékú mosoly önti el az arcát. Mit is akarok tulajdonképpen? Emlékeket? Dicsőséges emlékeket? Minden nap, minden óra dicsőség volt, ha az embernek sikerült életben maradnia. Minden perc, amelyet abban a pokolban túlélt, győzelemnek számított. Katonáknak, civileknek, nőknek, férfiaknak, gyerekeknek egyaránt. Ö. a generális, műszaki zárakat, tankcsapdákat, védelmi vonalakat épített a katonáival, de az asszonyok, akik gyökereket keresgéltek a fagyos földben, hogy megpróbálják magukat és másokat életben tartani, nem tettek kevesebbet. Lehetséges, hogy van város, amely a történelem során ennyit szennvedett, többet semmi esetre sem. Vszevolod Alekszandrovics Butnyevszkij ugyancsak a műszaki egység katonája volt; egy könyvet szerkeszt. Leningrad védőinek visszemlékezéseit gyűjti össze, és rendezi kötetbe. Hogy a sok szenvedés, erőfeszítés, küzdelem emléke megmaradjon az Utókornak. Még egy tábornok: Nyikolaj Alekszandrovics Muha keskeny, kulturált arcára, szabályos vonásaira jó ránézni. Ő volt a leningrádi frontszakasz műszaki hadtestének komisszárja. Tiszteletteljes főhajtással üdvözli mindenki. Mondják, tucatnyi eseményt, történetet megtudhatok róla, ha elolvasom Bicsevszkij híres dokumentumfkönyvét a leningrádi blokádról. Nyikolaj Alekszandrovics az egyik főszereplője. Nem hagyja, hogy én kérdezzek, ő kérdez. Mit láttam a városban? Mit is? Hát a Nyevszkij Proszpekten a feliratot, amelyet emlékeztetőül hagytak egy házfalon: „Polgártársak, vigyázat, az utcának ezt a felét lövik!” Azokat a műkincseket, amelyeket a novoszibirszki színház pincéjében őriztek a háború alatt, a Győzelem parkjában a fehér törzsű nyírfákat, amelyeket Leningrad felszabadításának emlékére ültettek, és láttam az emlékművet a reptér felé vezető úton: itt kezdték meg a nagy ellentámadást, egyetlen napon ötszázezer gránátot zúdítottak a német állásokra. Láttam a várost, amely kilencszáz napon át tartotta magát — ahova most minden égtájról turisták érkeznek. Mert nagyon szép város. Halasi Mária u c . .vmi'j • RAFAEL CALDERA venezuelai elnök hétfőn tíznapos dél-amerikai körútra indul: ellátogat Columbiába, Ecuadorba, Peruba, Bolíviába, Chilébe, Argentínába és Uruguayba. KÍNAI KÜLDÖTTSÉG érkezett az Egyesült Államokba, hogy tárgyalásokat folytasson a Boeing Aircraft Company amerikai vállalat vezetőségével a Kína által vásárolt tíz Boeing—70 típusú repülőgép személyzetének az Egyesült Államokban történő kiképzéséről. GEORGES POMPIDOU francia köztársasági elnök Tung Pi-vunak, a Kínai Népköztársaság ügyvivő elnökének és Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására 1973. szeptember 11-től hivatalos látogatást tesz a népi Kínában.