Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1973-03-23 / 81. szám
21973. MÁRCIUS 23. PÉNTEK ORSZÁGGYŰLÉS Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) alapja a becsülettel, tisztességgel végzett munka. — Társadalmunkban vannak még olyan emberek, akik nem törődnek a közösség érdekeivel, elhanyagolják személyes kötelességeiket, csak jogaikat tartják számon. Társadalmi gyakorlatunkban előnyt kell adni a közösségért végzett önzetlen munkának. Növelni kell e munka erkölcsi elismerését, mert ez a legjobb és legeredményesebb eszköz a közömbösség, a kispolgári életszemlélet minden megnyilvánulásával szemben. — Aki társadalmi valóságunk egészére figyel, annak észre kell vennie, hogy a mi társadalmunkra nem az önző, az anyagias, a jogaikat követelő, kötelességeiket elhanyagoló emberek a jellemzők. Még akkor sem, ha ezek időnként a közvélemény figyelmének középpontjába kerülnek, és aránytalanul többet hallunk róluk, mint a szocializmust tisztességgel építő dolgozókról. Fontos, hogy az anyagi érdekeltség elvét következetesen érvényesítsük, a jobb munka megbecsülése a díjazásban is kifejeződjék, s — ettől elválaszthatatlanul — ugyanilyen fontos az is, hogy az erkölcsi ösztönzés szerepét növeljük. Tudjuk, hogy az embereknek kell a jó, az elismerő szó. Feladatunk, hogy olyan társadalmi közgondolkodást teremtsünk, amelyben a közösségért, a társadalomért végzett jó munka a legfőbb értékmérő. Arra kell törekednünk, hogy azokat becsüljük jobban, a figyelem azokra irányuljon, akik a közösséggel együtt akarnak boldogulni, akik az önzéssel az önzetlenséget, a szerénytelenséggel a szerénységet, a befelé fordulással a közösségi magatartást, a teremtő nyugtalanságot állítják szembe. Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójában első helyen állnak a népgazdaság fejlődésének és fejlesztésének kérdései. Jelentősnek tartjuk, hogy erőfeszítéseink, a pártnak és a kormánynak gazdaságirányításunk minél teljesebb kibontakozása, szocialista építésünk további dinamikus fejlődése, a népgazdaság tervszerűségének erősítése, külső és belső egyensúlyának javítása érdekében tett intézkedései eredményesek voltak. Több határozottságra van szükség . Népgazdaságunk fejlesztésének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a korábbi években voltak. A hagyományos termelés jó néhány iparágban „felborul”, átrendeződik a technika, vele a munkaerő is, megváltoznak a szakmai követelmények. Biztosítani kell a nagy értékű, termelékeny gépek jó kihasználását, fokozni a hazai és a külső piacokon is keresett, versenyképes termékek gyártását. Ez még inkább aláhúzza a szocialista tervgazdálkodás, a tervszerűség fokozását, amely törvényszerűsége, nélkülözhetetlen feltétele a szocializmus építésének. Minden erőnkkel támogatjuk a kormánynak azt a törekvését, hogy magasabb színvonalon, tudományosabban és összehangoltabban kell tervezni, hogy a kitűzött célok terv szerinti megvalósításában és ellenőrzésében nagyobb határozottságra van szükség. Ezt követeli népgazdaságunk arányos fejlődése, a szocialista integrációban való részvételünk, fejlődésünk meggyorsítása. A tervszerű munkához jók a feltételek, évről évre nagyobb a népgazdaság teljesítőképessége, bevált, eredményesen működik a gazdaságirányítási rendszer. Negyedszázados saját gyakorlatunk van a szocialista tervgazdálkodásban, meríthettünk a testvéri szocialista országok ilyen tapasztalataiból is. Biztos alapokon nyugszik gazdasági együttműködésünk a Szovjetunióval és a KGST többi országaival. — A szocialista tervgazdálkodás erősítése, lehetőségeinek jobb kihasználása fontos kormányzati — de nemcsak kormányzati — feladat. A beruházások megvalósításában éppen úgy, mint a költségvetés bevételeinek növelésében és kiadásainak csökkentésében, államközi kötelezettségeink teljesítésében, az üzemek közötti együttműködésben és számos más területen, a helyi vezetésre is nagy felelősség hárul, hogy összehangoltabb, tervszerűbb legyen a munka, s ez bürokratikus, a kezdeményezést fékező jelenségektől is óvja gazdasági életünket. A Központi Bizottság állásfoglalása óta közvéleményünkben erősödött a felismerés, hogy a dolgozó nép felemelkedését az szolgálja igazán, ha társadalmunk alkotóerejét népgazdaságunk fejlesztésére koncentráljuk. A Központi Bizottság határozatát követően a legtöbb vita a termelés, a gazdálkodás és az életszínvonal kérdéseiről bontakozott ki. Ezek belpolitikai életünk fontos kérdései. A termelés, a gazdálkodás eredményessége meghatározza, hogy mikor és milyen színvonalon elégíthetjük ki a lakosság igényeit, hogyan alakul az életszínvonal hazánkban. Amit népgazdaságunk fejlesztéséért és társadalmi viszonyaink magasabb színvonaláért teszünk és tennünk kell, annak célja, hogy tovább javítsuk népünk élet- és munkakörülményeit. Munkásosztályunk, dolgozó népünk több mint másfél évtizede tapasztalja: pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével, a nemzeti jövedelem növekedésével együtt járjon az életszínvonal rendszeres emelkedése. S hogy ez nemcsak elv, hanem megvalósult gyakorlat, azt a statisztikai adatok mellett dolgozó népünk tapasztalatai is igazolják. Mindig megtettük az életszínvonalat növelő intézkedéseket, amikor annak anyagi alapjait megteremtettük. Az a célunk, hogy társadalmunk dolgozó osztályai és rétegei arányosan részesüljenek a megtermelt nemzeti jövedelemből. Ezt társadalmi méretben teljesítettük és továbbra is ezt tesszük. A Központi Bizottság megállapította, hogy az utóbbi két évben is tovább javultak társadalmunk valamennyi dolgozó osztályának és rétegének életkörülményei. De a nagyüzemi munkásság életszínvonala elmaradt más társadalmi rétegek életszínvonalának fejlődésétől. Ezt korrigálta az a központi béremelés is, amelyet a kormány a szakszervezetekkel egyetértésben március elsejétől életbe léptetett. Ezt az intézkedést közvéleményünk indokoltnak és igazságosnak tartja, és az is, mert az ország legfejlettebb termelőerőivel dolgozó nagyüzemi munkásság bér- és jövedelemszintje nem maradhat el más társadalmi rétegeik színvonalától. A nagyüzemi munkások indokolt béremelése nem a többi dolgozó réteg rovására történt. A Központi Bizottság állásfoglalásában és az azt követő intézkedésekben megnyilvánul a nagyüzemi munkásság áldozatos munkájának, politikai szerepének társadalmi elismerése. Az életszínvonal emelekedéséből tartósan nem maradt és nem is maradhat ki a lakosság egyetlen jelentős rétege sem. A szocializmus lényege, hogy társadalmi méretű jólétet teremtsünk. Indokolt, hogy a negyedik ötéves terv hátralevő éveiben a népgazdaság fejlődésével összhangban — amint ezt miniszterelnökünk is hangsúlyozta — az életszínvonalat növelő további intézkedésekre kerüljön sor. A párt és a kormány — közvéleményünkkel együtt — számon tartja a jogos igényeket. Ezek kielégítése azonban lehetőségeinktől, közös munkánk eredményességétől függ. Igényeink természetesen mindig nagyobbak, mint a lehetőségeink. Így van ez a Központi Bizottságban, a kormányban és közvéleményünkben is. Ebben is egységesek vagyunk. Dönteni azonban csak reálisan szabad, nem pedig az óhajok szerint. A lakosság osztozik a kormányzás felelősségében Kedves elvtársak! — Pártunk és kormányunk társadalmi érdekből cselekszik, amikor azzal is védi az életszínvonalat, hogy szigorúan ügyel a vásárlóerő és az árualap egyensúlyára, a forint stabilitására. Közvéleményünket sokat foglalkoztatja az árak emelkedése. Gondja ez a pártvezetésnek és a kormánynak is. A Kormányunk számos eredményes intézkedést tett a Központi Bizottság állásfoglalásában megfogalmazott árstabilitás érdekében, az államháztartás egyensúlyának megteremtésére. Népünk megértését és bizalmát igazolja, hogy a szükségessé vált áremelések bejelentése — bár két hónappal megelőzte a végrehajtást — nem okozott zavart a kereskedelmi forgalomban. Joggal mondhatjuk, hogy a lakosság — bár nem örült az áremeléseknek — magatartásával bizonyította: osztozik a kormányzás felelősségében. Ez a bizalom azonban növeli a kormány, az árellenőrző szervek és valamennyiünk felelősségét, azért, hogy a fogyasztói árszínvonal ne haladja meg a tervezett mértéket. Ezt a felelősséget mindazoknak vállalniuk kell, akik a termelés, a kereskedelem irányításában, vagy más olyan területen dolgoznak, hogy szerepük van az árak alakításában. Intézkedéseink hatására jelentősen csökken az indokolatlan áremelések száma, de a lakosság joggal háborodik fel akkor is, ha áremelkedéssel minőségrontás formájában találkozik. Biztosítani kell az árak ellenőrzésének az utóbbi időben tapasztalt folyamatosságát és szigorúságát. El kell érnünk, hogy se indokolatlan áremeléssel, se minőségrontással ne lehessen nyereséget növelni. Ez is feltétele annak, hogy köz véleményünk jobban megértse árpolitikánkat, amely fontos része jól működő gazdaságirányítási rendszerünknek. A lakossággal közös nevezőn vagyunk az indokolatlan áremelések megakadályozását illetően: hamar egyetértésre jutunk, ha árcsökkentésről van szó, s közös véleményre kell jutnunk akkor is, amikor társadalmi érdek diktálja egyes cikkek árának emelését. A fogyasztói árak alakulását alapvetően a termelői árak befolyásolják. Elsősorban a termelés oldaláról tehetünk legtöbbet az árstabilitásért. Figyelmünket, tudásunkat tehát elsősorban az önköltség csökkentésére, a termelékenység emelésére, a forgalom növelésére kell fordítanunk. Tisztelt Országgyűlés! Nagy jelentőségű belpolitikai esemény az áprilisban sorra kerülő általános tanácstagi választás. Ennek fontos aktusát jelentik a befejezéshez közeledő jelölő gyűlések. A tapasztalatok szerint a tanácstagok többségét újra jelölik. Ebben megnyilvánul a tanácstagok közéleti munkásságának erkölcsi megbecsülése. A tanácsok és a tanácstagok megérdemlik, hogy nehéz munkájukat egész társadalmunk elismerése kísérje. A tanácsok újjáválasztásakor jó alkalom adódik, hogy az országos politikára építve, reális helyi számvetések készüljenek az elvégzett munkáról és a feladatokról. Alkalom ez arra is, hogy jobban a figyelem középpontjába kerüljön a község- és várospolitika. A jól funkcionáló új tanácstörvény, a választások elősegítik, hogy tovább mélyüljön a tanácsok és a lakosság kapcsolata, szélesedjen a szocialista demokrácia, a lakosság aktív részvétele a tanácsok munkájának támogatásában és ellenőrzésében, a helyi fejlesztési célok kidolgozásában és végrehajtásában. Sok hasznos társadalmi tevékenység jelzi, hogy az állampolgárok szívesen részt vesznek a közügyek intézésében, lakóhelyük építésében, gyarapításában, szépítésében. A tanácsválasztások a népfrontpolitika, a szocialista nemzeti összefogás jegyében zajlanak le. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a választásokkal tovább erősödik hazánkban a szocialista demokrácia, nő a lakosság közvetlen és aktív részvétele a helyi politika alakításában, ellenőrzésében és végrehajtásában. Tisztelt országgyűlési Miniszterelnökünk beszámolója tapasztalatainkkal egyezően arról tanúskodik, hogy a Központi Bizottság tavaly novemberi ülése óta már sok minden történt a X. kongresszus határozatainak jobb végrehajtásáért. A további tennivalókra a kormánynak van jól megalapozott Intézkedési terve, s mindenütt kialakították a határozatból adódó helyi feladatokat. Nagyon fontos, hogy ne törjön meg ez a lendület, és a feltárt hibákat is kijavítva, a nehézségeket leküzdve, közös akarattal elérjük a kitűzött célokat. Minden lehetőségünk megvan a magasabb színvonalú, felelősségteljesebb munkához, a valóban nagy feladatok elvégzéséhez. Pártunk egysége a X. kongresszus óta tovább erősödött. Erősödött munkásosztályunk vezető szerepe és nőtt áldozatkészsége. Parasztságunk, értelmiségünk szövetsége munkásosztályunkkal, egyetértése a szocializmus teljes felépítésével — erős és szilárd alapokon nyugszik. Programunk egyértelmű és világos. A dolgozók támogatják közösen kidolgozott politikánkat, törekvéseinket. A nemzetközi feltételek is kedvezőek számunkra. Ezt a kedvező helyzetet a kormánynak, minden felelős testületnek és vezetőnek az egész országban tettekre kell váltania! A kormány beszámolójával egyetértek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. Felszólalások SZVIRIDOV IVÁNNÉ (Szabolcs-Szatmár m., 7. vk.), ÁFÉSZ-igazgató elnök szólalt fel. Szabolcs gyors ütemű iparosodásáról számolt be. Elmondotta: jól hasznosították a megyében az iparfejlesztésre adott pénzt, a negyedik ötéves tervben rendelkezésükre bocsátott 480 millió forintos területfejlesztési alappal 1,9 milliárd forintnál nagyobb állóeszköz-fejlesztést tudtak elérni, s 15 000 új ipari munkahelyet alakítottak ki. Amíg 1965- ben az iparban foglalkoztatott munkások száma alig haladta meg a 13 000-ret, 1972- ben elérte a 28 300-at. A számok azt igazolják, hogy Szabolcs-Szatmár megye ipari fejlődése az elmúlt esztendőkben évi átlagban 10—14 százalékos volt, magasabb, mint az országos átlag. Az iparfejlesztésre fordított pénz alaposan megváltoztatta a megye ipari szerkezetét is; korábban főként idényjellegű élelmiszeripari cikkeket gyártottak, mor már az össztermelésen belül a nehézipar és a gépipar részesedése meghaladta az 50 százalékot. A szép eredmények ellenére még mindig Szabolcs-Szatmár megyében a legalacsonyabb az iparban foglalkoztatottak aránya: itt 1971-ben 10 000 lakosból 666-ot foglalkoztatott az ipar, ezerrel kevesebbet az országos átlagnál. CSERVENKA FERENCNÉ (Pest m. 4. vk.), a megyei pártbizottság első titkára bevezetőben hangsúlyozta: a tervszakasz mérlege eredményekről szól, biztatást és ösztönzést ad feladataink megoldására. Népünk méltányolja és nagyra értékeli a kormány erőfeszítéseit, munkáját. Mindezt nemcsak szavakkal, nemcsak szavazataikkal juttatják kifejezésre, hanem a munkában való helytállással is bizonyítják. Mind gyakrabban és egyre nagyobb mértékben vállalnak részt a gondok megoldásából, anyagi hozzájárulással és fizikai munkával is önkéntes segítséget nyújtanak a különböző kommunális beruházásokhoz. Minderre természetesen Pest megyében is sok példa akad. Az egészséges ivóvíz hiánya például jelentős gondja a megyének. A társadalmi szervek tanácskoztak a lakossággal, és ennek hatására elismerésre méltó mozgalommá fejlődött a vízműtársulatok alakítása. Az egyszerű és a regionális víztársulások révén, valamint az Országos Vízügyi Hivatal segítségével 1975-ig a megye 151 községéből mintegy 100 rendelkezik majd vezetékes vízzel. Ez azt jelenti, hogy Pest megye lakosai másfél milliárd forinttal — vagyis a költségek 60 százalékával — vállaltak részt a beruházásokból. Az öszszefogást példázza a megyei gyermekintézmények fejlesztése is. A lakosság, az üzemek és az intézmények hozzájárulásával, társadalmi munkájukkal az elmúlt két évre tervezett ezer óvodai hellyel szemben csaknem 3200 létesült. Emellett mintegy 200 millió forint értékű fizikai munkát is elvégzett Pest megye lakossága az elmúlt két esztendőben. A továbbiakban a megyei pártbizottság első titkára a munka- és üzemszervezés jellemzőivel, az irányítás és a vezetés helyzetével foglalkozott. Aláhúzta, hogy a Központi Bizottság állásfoglalásának ismertetésekor és a tanácstagi jelölő gyűléseken is többen szóvá tették, hogy minden szinten következetesebb vezetést, szorosabb ellenőrzést tartanak szükségesnek. A megyében is elfordul, hogy az érdemi intézkedések helyett vita folyik vállalatokon belül, sőt, vállalatok között is, gyakran presztízsokokból. Divattá vált, hogy állásfoglalás helyett — a már kivizsgált ügyek esetében is — újabb és újabb vizsgálatokat indítanak, vagy éppen elodázzák az állásfoglalást. Pest megyében a párt- és a szakszervezetek együttesen felléptek az ellen a gyakorlat ellen, amelyet egy-két vállalat kezdett meghonosítani: a rossz munkaszervezésből adódó termelési kieséseket kommunista szombatok szervezésével igyekeztek pótolni. Cservenka Ferencné hangsúlyozta: az önállóság félreértését jelenti, ha valaki az ellenőrzést, a következetes számonkérést, a jobb munkaszervezés igényét úgy tekinti, mint az önállóság megcsorbítását. Az igazság éppen fordított: az önállóság növekedése feltételezi és igényli a fokozottabb ellenőrzést. A párttal, a kormánnyal egyezik a közvélemény abban is, hogy a X. pártkongresszus célkitűzései jók és helyesek. Az emberek várják, hogy valóra váltsuk helyes elhatározásainkat, igénylik, hogy érvényt szerezzünk elveinknek. HARÁSZ gyula (Hajdú m., 1. vk.), a Magyar Gördülőcsapágy Művek művezetője elmondotta, hogy a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i állásfoglalását követő intézkedések sok ütemben — szinte egyik napról a másikra — megszüntették a korábban tapasztalható fluktuációt, s ma már csak elvétve lép ki dolgozó bérpolitikai okokból. A végrehajtott bérintézkedések az életszínvonal emelésén túl, lehetőséget biztosítanak a törzsgárda tagság kialakítására is. Debrecen város vezetőinek és a gyár dolgozóinak véleményét tolmácsolva fejezte ki köszönetét a kormánynak a Magyar Gördülőcsapágy Művek rekonstrukciója megvalósításáért. Elmondotta, hogy a megyében, főleg Debrecenben jelentősen javult a tömegközlekedés színvona-