Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1973-03-01 / 59. szám
4 1973. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA KÜLFÖLDI LAPOKBÓL hm __ a,— _ A lap párizsi kall OO K7 n BÜL löntudósítói a fran-I MQJJ.pl cia fővárosban fo' * ■ * ■ * lye nemzetközi Vietnam-értekezlettel foglalkoznak. Az értekezlet összehívása a vietnami nép, a békeszerető és haladó erők nagy győzelme, valamint a békés egymás mellett élés politikájának sikere. Párizsban kifejezésre jut az a remény, hogy a Kláber sugárúton diadalmaskodni fog az egyetértés szelleme és a konferencia igazolni fogja a népek reményeit. A nemzetközi konferencia számos részvevője egyértelmű szkerpticizmussal fogadta a kanadai delegáció vezetőjének az Egyesült Államok képviselője által támogatott javaslatát, hogy hozzanak létre olyan állandó szervet, amely vietnami kérdésekkel foglalkozna. A nemzetközi konferencia köreiben ugyancsak helytelenítik az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy a Vietnamot érintő kérdések mellett tűzzék napirendre a kambodzsai és a laoszi helyzet problémáit is. A Szovjetunió az új viszonyok között is változatlanul a szocialista internacionalizmus elveit védi. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép, más szocialista országok testvéri népeivel együtt változatlanul segítséget nyújt a vietnámi népnek. A tudósítók végül felhívják a figyelmet arra, hogy bizonyos polgári lapok megpróbálnak felfújni néhány olyan problémát, amely a Kiéber sugárúton folytatott viták során vetődött fel, és így próbálják csökkenteni a párizsi nemzetközi konferencia jelentőségét és tekintélyét.» A csehszlovák—osztrák jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséért száll síkra, és a két ország együttműködésének új lehetőségeit taglalja szerdai cikkében a prágai lap. Az általános európai légkör javulása különösképp időszerűvé teszi e kapcsolatok ápolását. Ennek alapvető feltétele a jószándék és a még rendezetlen kérdések realista megközelítése, miként a csehszlovák kezdeményezésre létrejött osztrák—csehszlovák külügyminiszteri találkozó és több más kapcsolatfelvétel mutatta. Csehszlovákia kapitalista külkereskedelmi partnereinek sorában Ausztria a Német Szövetségi Köztársaság után a második helyen áll, s az osztrák külkereskedelmi mérlegben a csehszlovák kivitel 1,5—2 százalékban részesedik. A csehszlovák—osztrák együttműködés jelentős tényezője az ipari ágazatok egész sorában megvalósított kooperáció. A csehszlovák—osztrák együttműködés fontos szerepet játszik azokban a kapcsolatokban, amelyeket Ausztria a KGST- országok közösségével kialakított. Ezeknek az országoknak piacai az osztrák állami és magánkézben levő ipar prosperitásának és gazdasági stabilitásának kiemelkedő fontosságú elemévé válhatnak. A gyümölcsöző és kölcsönösen előnyös csehszlovák—osztrák gazdasági kapcsolatokat most ki kellene egészítenie a kölcsönösen előnyös külpolitikai együttműködésnek és a jószomszédi viszony kimunkálásának. Paradox vonás lenne, ha a jövőben erre nem kerülne sor. Az olasz polgári lap CORRIERE DELLA SEBAIról ad hírt hogy Buenos Airesben megkezdődött Oberdan Sallustro olasz nagyiparos elrablóinak pere. A „felforgatás ellenes bíróság” előtt — amely három civil bíróból áll — a napokban tizennégy gerilla jelent meg. A hét férfi és hét nő elleni vádi elrabolták, majd megölték Oberdan Sallustrót, a FIAT argentínai vezérigazgatóját. Az első tárgyalási napon az ügyész életfogytiglani és meghatározatlan időre szóló börtönbüntetés kiszabását is kérte a vádlottakra. A furcsa formula célja, hogy az elítéltek esetleges későbbi amnesztia alkalmával se szabadulhassanak. Az olasz lap munkatársa által megkérdezett ügyész elismerte, hogy az orvosok kínzások nyomát fedezték fel a letartóztatottakon. Főleg árammal „kezelték” őket. A legfurcsább Alsina Bea — a La Opinion című lap munkatársának — ügye,, aki a kínzások hatására olyasmit is elismert, amit fizikailag nem követhetett el. Védője szerint Sallustro elrablásának időpontjában mintegy tíz kilométerre volt a színhelytől. Ami a nagyiparos halálának körülményeit illeti, a védelem megjegyzi, hogy egyáltalában nem bizonyított, miszerint Sallustrót a gerillák ölték volna meg. Azt a szobát, amelyben őrizték, több azonos kaliberű — géppisztoly sorozat érte. Szerintük Sallustróval is rezdőrgolyók végeztek. Az ügyvédek kérték a per megszüntetését, mert „alkotmányellenes törvények alapján folyik”. JrAACE TANAKA JAPÁN MINISZTERELNÖK múlt héten utasította Maszuhara Keikicsit, a japán nemzetvédelmi hivatal vezetőjét, hogy vonja vissza „a békeidőre szóló fegyverkezési szintről” előterjesztett javaslatát. A kormányfő döntése érdekes parlamenti közjáték végére tett pontot. A japán ellenzéki pártokat ugyanis már hoszszú évek óta irritálja a kormányzó Liberális Demokrata Párt fegyverkezési politikája. Annál is inkább, mivel a felkelő nap országa az alkotmány kifejezetten tiltó rendelkezése ellenére erősíti katonai hatalmát. Az 1946-ban kidolgozott alaptörvény második fejezetének 9. cikkelyében ez áll: „Őszintén törekedve az igazságon és renden nyugvó nemzetközi békére, a japán nép örökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról és az erővel való fenyegetésről, vagy annak alkalmazásáról a vitás nemzetközi kérdések rendezésére. A jelen paragrafus célkitűzéseinek megvalósulását azzal is előmozdítja, hogy Soha nem hoz létre szárazföldi, tengeri és légierőt vagy bármilyen más háborús potenciált. Az állam hadviselési joga nem ismertetik el.” Némi módosítás ily módon már a kezdettől fogva szükségesnek mutatkozott a japán hadsereg titulusaiban. A hadügyminisztériumot nemzetvédelmi hivatalnak hívják, a hadsereg neve: önvédelmi erő. A japán külügyminisztériumban pedig állhatatosan magyarázzák, hogy az alkotmány tiltja ugyan a fegyverkezést, de nem emel gátat az elé, hogy az ország megvédje magát „külső agresszió” esetén. Nehéz azonban választ kapni arra, hogy az „önvédelmi” fegyverek között mit keresnek a kifejezetten támadó jellegűek, így például az amerikai licenc alapján gyártott F—4 Phantom típusú vadászbombázók. Szato, a tavaly nyáron távozott kormányfő úgy kísérelte meg áthidalni ezt az ellentmondást, hogy — az ellenzék tiltakozása mellett — az alkotmány revízióját készítette elő. Éppen ő, aki az Amerika-barátság első számú hirdetője volt, azzal a haladónak beállított nacionalista jelszóval kívánta megnyerni a tömegeket, hogy a jelenlegi alkotmány az Egyesült Államok felügyelete alatt készült, és a japán népnek — a függetlenségi törekvéseknek megfelelően — saját alkotmánnyal kell rendelkeznie. Tanaka kormánya azonban egyszerűbben intézi el a dolgot. Maszuhara „stratégiai védelmet” emleget. Ennek az a lényege, hogy a jövőben a japán csapatoknak képesnek kell lenniük a megelőző csapás megvalósítására is. Vagyis a japán hadseregnek — a nemzetvédelmi hivatal vezetőjének szavaival — nem a pajzs, hanem a lándzsa szerepét kell betöltenie. A NEGYEDIK HADSEREGFEJLESZTÉSI TERV ebben a szellemben készült el tavaly, az év végén. A terv nem kevesebb, mint 16 milliárd dolláros kiadást ütemezett be az 1972—76. közötti időszakra, vagyis 220 százalékkal többet, mint az előző ötéves terv periódusában. A japán kormánykörök egyébként így is keveslik ezt az összeget. Arra hivatkoznak, hogy az Egyesült Államok a bruttó nemzeti termék 7 százalékát költi fegyverkezésre, míg Japán csupán 1 százalékát. Amire az Aszahi Simbun című, nagy tekintélyű lap is megjegyezte: „Ez megtévesztő, mert Japán a legfejlettebb ipari országok között a nemzeti jövedelem tekintetében a harmadik helyen áll.’’ A hadikiadások területén . Japán máris a világranglista hetedik helyezettje. S noha a közvélemény általános visszatetszéssel fogadja a fegyverkezés tényeit, aligha érvényes ez a megállapítás a japán monopóliumokra. A cégek között éles konkurrenciaharc dúl a zsíros megrendelésekért. A legnagyobb versengést a hajó-hajó rakétaprogram váltotta ki: a Mitsubishi, a Nissan autógyár, a Nippon Electric és a Kawasaki konszern szállt csatasorba a megrendelésekért. A Mitsubishi a napokban adta át a japán haditengerészet új díszét, egy 4700 tonnás rombolót, amelynek a fegyverzetében egyebek között tengeralattjárók ellen alkalmazható rakétakilövő berendezés is vár. Az , idén készítette el 12 éves kísérletezés után a nemzetvédelmi hivatal műszaki fejlesztési központja egy nagy hatóerejű lézerfegyver prototípusát. Japán a közelmúltban megvásárolta az Egyesült Államok Okinawán tárolt rakétáit, amelyek nukleáris robbanófejek továbbítására is alkalmasak. A nemzetvédelmi hivatal akkor kijelentette: a Nike-Hercules típusú rakétákat hagyományos robbanófejekkel látják el és leszerelik a nukleáris robbanófejekkel kapcsolatos műszereket. Sajtójelentések szerint a hivatal most megváltoztatta álláspontját és nem hajtja végre a rakéták ,„denuklearizálását”. Ami azt jelenti, hogy a japán hadsereg birtokában jelenleg 87, nukleáris robbanófejekkel bármikor felszerelhető rakéta van. Készülnek az újabbak is. Decemberben a kormány ugyanis lehetővé tette a Mitsubishi-csoport számára, hogy — licenc alapján — Nike-Herculeseket, valamint Hawk típusú föld-levegő rakétákat gyártson. TÁMADÁSRA honnan számít Japán? Tavaly decemberben több napos szárazföldi, tengeri és légi hadgyakorlatot tartottak, amely azon a feltételzésen alapult, hogy a szigetországot „ismeretlen kommunista hatalom" támadta meg ... A nagyszabású hadijáték után több katonai vezető utazott Washingtonba, hogy megvitassa a tanulságokat. S bár a hadgyakorlat állítólag „teljes sikerrel” járt, Kaihara Oszamu, a nemzetvédelmi tanács főtitkára mégis azzal a véleménynyel tért vissza az Egyesült Államokból, hogy a hadsereg létszáma teljességgel elégtelen, Kaihara javaslata: hozzanak létre egymillió fős „milíciát”. Nyilvánvaló tehát: az Egyesült Államokban egyelőre alkalmatlannak tartják a japán hadsereget ahhoz, hogy eredményesen betöltse az amerikai közvetlen katonai jelenlét csökkenése nyomán támadó űrt. Persze, ez az egyensúly kényes természetű. Washingtonban joggal vélekedhetnek úgy, hogy amíg az amerikai-japán kölcsönös biztonsági szerződés keretein belül zajlik a katonai együttműködés, addig nincs baj. Ám a növekvő gazdasági ellentéteket tekintve, figyelemre méltó a bostoni Christian Science Monitor megállapítása: „Az Egyesült Államoknak egy bizonyos ponton túl nem érdeke a japán fegyverkezés.’’ Ez a bizonyos pont pedig nem más, mint az önálló japán nukleáris erő kiépítése. Bár a tokiói kormány határozottan elveti ezt a lehetőséget, elgondolkodtató tény, hogy mindmáig nem ratifikálta az atomsorompó-szerződést. PEKING MAGATARTÁSA ugyancsak bátorítja ezt a japán politikát. A kínai vezetők, akik korábban oly sokat kritizálták a japán fegyverkezési programokat, tavaly ősszel a kínai—japán csúcstalálkozón értésre adták, hogy „a szuperhatalmaktól való függetlenség” bizonyítékának tekintik a fegyverkezést. A Far Eastern Economic Review című hongkongi lap szerint „a japán fegyverkezés Kína és az USA jóváhagyásával történik és e két hatalom rövid és hoszszú távú célkitűzéseit szolgálja." Ez a korántsem veszélytelen nagyhatalmi stratégia és a hadiipari komplexum szerepének növekedése késztette az ellenzéki Komeito pártot, hogy követelje a parlamentben: szabjanak határt a fegyverkezésnek, állapítsanak meg számára felső szintet. A szocialisták felkarolták ezt az indítványt, ám a Japán Kommunista Párt ellenezte. Érvelése logikus volt. Ha a fegyverkezési szint meghatározása kormánypolitikává válik — mondották a kommunisták —, akkor ezzel az ellenzék közvetve elismeri az újrafelfegyverkezés alkotmányosságát. Maszuhara adatai igazolták az aggodalmat. A nemzetvédelmi hivatal igazgatója a szárazföldi hadseregnél 180 ezer főben, a haditengerészetnél 250—280 ezer tonna űrtartalmú hajóhadban, a légierőnél 800 repülőgépben adta meg a felső szintet , ám nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy „a nemzetközi helyzet jelentős változásakor” túlléphetik ezt a határt. A szocialista párt végül is csatlakozott a kommunistákhoz és követelte Maszuhara javaslatának visszavonását. Az egységes fellépés meghátrálásra késztette Tanakát. PILLANATNYI VISSZALÉPÉSRŐL van szó azonban. Február végén a nemzetvédelmi kutatóintézetben megkezdték az ötödik hadseregfejlesztési terv kidolgozását és ennek pénzügyi előirányzata meghaladja a 30 milliárd dollárt is. Teljesen egyetérthetünk a legnagyobb példányszámú japán napilap a Jomiuri Simbun következtetésével: „A Tanaka-kormány hadseregfejlesztési programjai a hidegháború követelményeinek felelnek meg. Olyan időszakban, amikor a hidegháború megszűnőben van.” Halász György Pajzsból lándzsát készít Japán Kedvezőek a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlődésének távlatai Vályi Péter tárgyalásai két amerikai miniszterrel Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti. A magyar—amerikai gazdasági és kereskedelmi tárgyalások megkezdése alkalmából Frederick B. Dent kereskedelemügyi miniszter kedden délután hivatalának fogadótermében köszöntötte a Vályi Péter miniszterelnök-helyettes vezette magyar küldöttséget. Az amerikai sajtó, a rádió és a televízió meghívott képviselői jelenlétében elhangzott szívélyes hangú üdvözlő beszédében Dent miniszter egyebek között ezeket mondotta: , , Nagy öröm számomra, hogy a kereskedelemügyi minisztérium nevében itt üdvözölhetem magyar vendégeinket: Vályi Péter miniszterelnök-helyettest, Nagy János külügyminiszter-helyettest, Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettest, Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, valamint dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykövetet. A miniszterelnök-helyettes most először tesz látogatást az Egyesült Államokban, ezért különösen örülök, hogy módja volt eljönni. Várakozással tekintünk az elé, hogy 9—10 napos látogatásuk folyamán módunk lesz megvitatni a Magyarországgal való kereskedelmi kapcsolataink további fejlesztését. Vályi Péter válaszában megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd ezeket mondotta : — Nagy örömmel jöttünk az Egyesült Államokba, és úgy gondoljuk, hogy igen fontos feladatot tudunk teljesíteni, ezért is melegen köszönöm a meghívást, amelyet Dent miniszter úrtól kaptunk. A mi célunk az, hogy a stagnáló gazdasági kapcsolatok hosszú évei után néhány fontos lépést tegyünk e kapcsolatok bővítésére. Nem titkolom, hogy számos nehéz kérdést kell még megoldanunk. Mi azzal a jó szándékkal és óhajjal jöttünk, hogy kölcsönös erőfeszítéssel igyekezzünk megoldani a nehézségeket. Vályi Péter ezután utalt arra, hogy bár Magyarország kis ország, adottságainál fogva gazdasági életében különös jelentősége van a külkereskedelmi kapcsolatoknak. Meggyőződésünk, hogy a stabil gazdasági kapcsolatok előmozdítják a béke ügyét is. A stabil gazdasági kapcsolatok első néhány lépését már megtettük, és megítélésünk szerint kedvezőek a további fejlődés távlatai — hangsúlyozta befejezésül a Minisztertanács elnökhelyettese. Ezt követően kerültsor a Vályi Péter vezette magyar és a Frederick B. Dent vezette amerikai tárgyaló küldöttség első hivatalos munkaülésére, amelyen általánosságban körvonalazták a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Vályi Péter szerdán, közép-európai, idő szerint 21.30 órakor a washingtoni pénzügyminisztériumban találkozott George Schultz pénzügyminiszterrel, aki a Fehér Ház gazdasági bizottságának vezetőjeként egyszersmind a Nixon-kabinet gazdasági csúcsminisztere is. A kötetlen beszélgetései, részt vettek az Egyesült Államokban hivatalos látogatáson levő magyar küldöttség tagjai is. Új munkarend a helsinki tanácskozásokon (MTI) Az európai biztonsági értekezletet előkészítő helsinki nagyköveti tanácskozás csütörtöktől új munkarendre tér át: a napirendi pontok tartalmának gyakorlati meghatározását egy kisebb létszámú munkabizottság fogja végezni. A legközelebbi plenáris ülésre csak jövő kedden kerül sor. Az előző napon létrejött kompromiszszum már szerdán jótékonyan éreztette hatását: a kétórás munkaülésen a nagykövetek a tárgyszerű együttműködés légkörében, különösebb vita nélkül állapodtak meg a munkabizottság működési szabályaiban. A bizottság az első napirendi „kosár” tartalmát, az európai biztonság megszilárdításával, az államok közti kapcsolatok elveivel foglalkozó javaslatokat elemzi majd. Ennek során egységbe foglalja azokat a mozzanatokat, amelyekben a felek álláspontja közel áll egymáshoz, és felsorolja az eltérő álláspontokat, valamint a javasolt témákat is. Diplomáciai körökben jelentős eredménynek tartják, hogy a konzultáció harmadik fordulójának elején ilyen gyorsan sikerült áttérni egy hatékonyabb — és gyorsabb haladást ígérő — ügyrendi formára.