Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1973-03-01 / 59. szám

4 1973. MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA KÜLFÖLDI LAPOKBÓL hm __ a,— _ A lap párizsi ka­ll OO K7 n BÜL löntudósítói a fran-I­­ M­QJJ.pl cia fővárosban fo­' * ■ * ■ * lye nemzetközi Vietnam-értekezlettel foglalkoznak. Az értekezlet összehívása a vietnami nép, a békeszerető és haladó erők nagy győzelme, valamint a békés egymás mel­lett élés politikájának sikere. Párizsban kifejezésre jut az a remény, hogy a Klá­­ber sugárúton diadalmaskodni fog az egyetértés szelleme és a konferencia iga­zolni fogja a népek reményeit. A nem­zetközi konferencia számos részvevője egyértelmű szkerpticizmussal fogadta a kanadai delegáció vezetőjének az Egye­sült Államok képviselője által támoga­tott javaslatát, hogy hozzanak létre olyan állandó szervet, amely vietnami kérdé­sekkel foglalkozna. A nemzetközi konfe­rencia köreiben ugyancsak helytelenítik az Egyesült Államoknak azt a törekvé­sét, hogy a Vietnamot érintő kérdések mellett tűzzék napirendre a kambodzsai és a laoszi helyzet problémáit is. A Szov­jetunió az új viszonyok között is válto­zatlanul a szocialista internacionalizmus elveit védi. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép, más szo­cialista országok testvéri népeivel együtt változatlanul segítséget nyújt a vietná­mi népnek. A tudósítók végül felhívják a figyelmet arra, hogy bizonyos polgári lapok megpróbálnak felfújni néhány olyan problémát, amely a Kiéber sugár­úton folytatott viták során vetődött fel, és így próbálják csökkenteni a párizsi nemzetközi konferencia jelentőségét és tekintélyét.­­» A csehszlovák—osztrák jó­szomszédi kapcsolatok fej­­lesztéséért száll síkra, és a két ország együttműködésének új lehetőségeit taglalja szerdai cikkében a prágai lap. Az általános európai légkör javulása különösképp időszerűvé teszi e kapcso­latok ápolását. Ennek alapvető feltétele a jószándék és a még rendezetlen kér­dések realista megközelítése, miként a csehszlovák kezdeményezésre létrejött osztrák—csehszlovák külügyminiszteri ta­lálkozó és több más kapcsolatfelvétel mutatta. Csehszlovákia kapitalista külke­reskedelmi partnereinek sorában Auszt­ria a Német Szövetségi Köztársaság után a második helyen áll, s az osztrák kül­kereskedelmi mérlegben a­ csehszlovák kivitel 1,5—2 százalékban részesedik. A csehszlovák—osztrák együttműködés je­lentős tényezője az ipari ágazatok egész sorában megvalósított kooperáció. A csehszlovák—osztrák együttműködés fon­tos szerepet játszik azokban a kapcso­latokban, amelyeket Ausztria a KGST- országok közösségével kialakított. Ezek­nek az országoknak piacai az osztrák ál­lami és magánkézben levő ipar prosperi­tásának és gazdasági stabilitásának ki­emelkedő fontosságú elemévé válhatnak. A gyümölcsöző és kölcsönösen előnyös csehszlovák—osztrák gazdasági kapcsola­tokat most ki kellene egészítenie a köl­csönösen előnyös külpolitikai együttmű­ködésnek és a jószomszédi viszony ki­munkálásának. Paradox vonás lenne, ha a jövőben erre nem kerülne sor. Az olasz polgári lap CORRIERE DELLA SEB­A­Ir­ól ad hírt hogy Buenos Airesben megkezdődött Oberdan Sallustro olasz nagy­iparos elrablóinak pere. A „felforgatás ellenes bíróság” előtt — amely három civil bíróból áll — a na­pokban tizennégy gerilla jelent meg. A hét férfi és hét nő elleni vádi elrabolták, majd megölték Oberdan Sallustrót, a FIAT argentínai vezérigazgatóját. Az első tárgyalási napon az ügyész életfogytiglani és meghatározatlan időre szóló börtönbüntetés kiszabását is kérte a vádlottakra. A furcsa formula célja, hogy az elítéltek esetleges későbbi am­nesztia alkalmával se szabadulhassanak. Az olasz lap munkatársa által megkérde­zett ügyész elismerte, hogy az orvosok kínzások nyomát fedezték fel a letartóz­tatottakon. Főleg árammal „kezelték” őket. A legfurcsább Alsina Bea — a La Opi­nion című lap munkatársának — ügye,, aki a kínzások hatására olyasmit is elis­mert, amit fizikailag nem követhetett el. Védője szerint Sallustro elrablásának időpontjában mintegy tíz kilométerre volt a színhelytől. Ami a nagyiparos halálának körülmé­nyeit illeti, a védelem megjegyzi, hogy egyáltalában nem bizonyított, miszerint Sallustrót a gerillák ölték volna meg. Azt a szobát, amelyben őrizték, több­­ azo­nos kaliberű — géppisztoly sorozat érte. Szerintük Sallustróval is rez­dőrgolyók végeztek. Az ügyvédek kérték a per megszüntetését, mert „alkotmányellenes törvények alapján folyik”. JrAACE TANAKA JAPÁN MINISZTERELNÖK múlt héten utasította Maszuhara Keiki­­csit, a japán nemzetvédelmi hivatal veze­tőjét, hogy vonja vissza „a békeidőre szóló fegyverkezési szintről” előterjesz­tett javaslatát. A kormányfő döntése érdekes parla­menti közjáték végére tett pontot. A ja­pán ellenzéki pártokat ugyanis már hosz­­szú évek óta irritálja a kormányzó Li­berális Demokrata Párt fegyverkezési po­litikája. Annál is inkább, mivel a felke­lő nap országa az alkotmány kifejezetten tiltó rendelkezése ellenére erősíti katonai hatalmát. Az 1946-ban kidolgozott alap­törvény második fejezetének 9. cikke­lyében ez áll: „Őszintén törekedve az igazságon és renden nyugvó nemzetközi békére, a japán nép örök­re lemond a háborúról, mint a nemzet szu­verén jogáról és az erővel való fenyegetésről, vagy annak alkalmazásáról a vitás nemzetközi kérdések rendezésére. A jelen paragrafus cél­kitűzéseinek megvalósulását azzal is előmoz­dítja, hogy Soha nem hoz létre szárazföldi, tengeri és légierőt vagy bármilyen más hábo­rús potenciált. Az állam hadviselési joga nem ismertetik el.” Némi módosítás ily módon már a kez­dettől fogva szükségesnek mutatkozott a japán hadsereg titulusaiban. A hadügy­minisztériumot nemzetvédelmi hivatal­nak hívják, a hadsereg neve: önvédelmi erő. A japán külügyminisztériumban pe­dig állhatatosan magyarázzák, hogy az alkotmány tiltja ugyan a fegyverkezést, de nem emel gátat az elé, hogy az or­szág megvédje magát „külső agresszió” esetén. Nehéz azonban választ kapni ar­ra, hogy az „önvédelmi” fegyverek között mit keresnek a kifejezetten támadó jel­legűek, így például az amerikai licenc alapján gyártott F—4 Phantom típusú va­dászbombázók. Szato, a tavaly nyáron távozott kor­mányfő úgy kísérelte meg áthidalni ezt az ellentmondást, hogy — az ellenzék til­takozása mellett — az alkotmány reví­zióját készítette elő. Éppen ő, aki az Amerika-barátság első számú hirdetője volt, azzal a haladónak beállított nacio­nalista jelszóval kívánta megnyerni a tö­megeket, hogy a jelenlegi alkotmány az Egyesült Államok felügyelete alatt ké­szült, és a japán népnek — a függetlensé­gi törekvéseknek megfelelően — saját alkotmánnyal kell rendelkeznie. Tanaka kormánya azonban egyszerűbben intézi el a dolgot. Maszuhara „stratégiai védel­met” emleget. Ennek az a lényege, hogy a jövőben a japán csapatoknak képesnek kell lenniük a megelőző csapás megvaló­sítására is. Vagyis a japán hadseregnek — a nemzetvédelmi hivatal vezetőjének szavaival — nem a pajzs, hanem a lándzsa szerepét kell betöltenie. A NEGYEDIK HADSEREGFEJLESZ­TÉSI TERV ebben a szellemben készült el tavaly, az év végén. A terv nem ke­vesebb, mint 16 milliárd dolláros kiadást ütemezett be az 1972—76. közötti időszak­ra, vagyis 220 százalékkal többet, mint az előző ötéves terv periódusában. A japán kormánykörök egyébként így is keveslik ezt az összeget. Arra hivatkoznak, hogy az Egyesült Államok a bruttó nemzeti termék 7 százalékát költi fegyverkezés­re, míg Japán csupán 1 százalékát. Ami­re az Aszahi Simbun cím­ű, nagy tekin­télyű lap is megjegyezte: „Ez megtévesz­tő, mert Japán a legfejlettebb ipari or­szágok között a nemzeti jövedelem te­kintetében a harmadik helyen áll.’’ A hadikiadások területén . Japán máris a világranglista hetedik helyezettje. S noha a közvélemény általános vissza­tetszéssel fogadja a fegyverkezés tényeit, aligha érvényes ez a megállapítás a ja­pán monopóliumokra. A cégek között éles konkurrenciaharc dúl a zsíros meg­rendelésekért. A legnagyobb versengést a hajó-hajó rakétaprogram váltotta ki: a Mitsubishi, a Nissan autógyár, a Nip­pon Electric és a Kawasaki konszern szállt csatasorba a megrendelésekért. A Mitsubishi a napokban adta át a japán haditengerészet új díszét, egy 4700 tonnás rombolót, amelynek a fegyverze­tében egyebek között tengeralattjárók ellen alkalmazható rakétakilövő beren­dezés is vár. Az , idén készítette el 12 éves kísérletezés után a nemzetvédelmi hivatal műszaki fejlesztési központja egy nagy hatóerejű lézerfegyver proto­típusát. Japán a közelmúltban megvásárolta az Egyesült Államok Okinawán­ tárolt ra­kétáit, amelyek nukleáris robbanófejek továbbítására is alkalmasak. A nemzet­­védelmi hivatal akkor kijelentette: a Nike-Hercules típusú rakétákat hagyo­mányos robbanófejekkel látják el és le­szerelik a nukleáris robbanófejekkel kapcsolatos műszereket. Sajtójelentések szerint a hivatal most megváltoztatta álláspontját és nem hajtja végre a raké­ták ,„denuklearizálását”. Ami azt jelenti, hogy a japán hadsereg birtokában je­lenleg 87, nukleáris robbanófejekkel bármikor felszerelhető rakéta van. Ké­szülnek az újabbak is. Decemberben a kormány ugyanis lehetővé tette a Mitsu­­bishi-csoport számára, hogy — licenc alapján — Nike-Herculeseket, valamint Hawk típusú föld-levegő rakétákat gyártson. TÁMADÁSRA honnan számít Japán? Tavaly decemberben több napos száraz­földi, tengeri és légi hadgyakorlatot tar­tottak, amely azon a feltételzésen ala­pult, hogy a szigetországot „ismeretlen kommunista hatalom" támadta meg ... A nagyszabású hadijáték után több katonai vezető utazott Washingtonba, hogy megvitassa a tanulságokat. S bár a hadgyakorlat állítólag „teljes sikerrel” járt, Kaihara Oszamu, a nemzetvédelmi tanács főtitkára mégis azzal a vélemény­nyel tért vissza az Egyesült Államokból, hogy a hadsereg létszáma teljességgel elégtelen, Kaihara javaslata: hozzanak létre egymillió fős „milíciát”. Nyilvánvaló tehát: az Egyesült Álla­mokban egyelőre alkalmatlannak tartják a japán hadsereget ahhoz, hogy eredmé­nyesen betöltse az amerikai közvetlen­ katonai jelenlét csökkenése nyomán tá­madó űrt. Persze, ez az egyensúly ké­nyes természetű. Washingtonban joggal vélekedhetnek úgy, hogy amíg az ameri­­kai-­­japán kölcsönös biztonsági szerző­dés keretein belül zajlik a katonai együttműködés, addig nincs baj. Ám a növekvő gazdasági ellentéteket tekintve, figyelemre méltó a bostoni Christian Science Monitor megállapítása: „Az Egyesült Államoknak egy bizonyos pon­ton túl nem érdeke a japán fegyverke­zés.’’ Ez a bizonyos pont pedig nem más, mint az önálló japán nukleáris erő kiépítése. Bár a tokiói kormány határo­zottan elveti ezt a lehetőséget, elgondol­kodtató tény, hogy mindmáig nem rati­fikálta az atomsorompó-szerződést. PEKING MAGATARTÁSA ugyancsak bátorítja ezt a japán politikát. A kínai vezetők, akik korábban oly sokat kriti­zálták a japán fegyverkezési programo­kat, tavaly ősszel a kínai—japán csúcs­­találkozón értésre adták, hogy „a szu­perhatalmaktól való függetlenség” bizo­nyítékának tekintik a fegyverkezést. A Far Eastern Economic Review című hongkongi lap szerint „a japán fegyver­kezés Kína és az USA jóváhagyásával történik és e két hatalom rövid és hosz­­szú távú célkitűzéseit szolgálja." Ez a korántsem veszélytelen nagyha­talmi stratégia és a hadiipari komple­xum szerepének növekedése késztette az ellenzéki Komeito pártot, hogy követelje a parlamentben: szabjanak határt a fegy­verkezésnek, állapítsanak meg számára felső szintet. A szocialisták felkarolták ezt az indítványt, ám a Japán Kommu­nista Párt ellenezte. Érvelése logikus volt. Ha a fegyverkezési szint meghatá­rozása kormánypolitikává válik — mon­dották a kommunisták —, akkor ezzel az ellenzék közvetve elismeri az újrafel­­fegyverkezés alkotmányosságát. Maszu­hara adatai igazolták az aggodalmat. A nemzetvédelmi hiva­tal igazgatója a szá­razföldi hadseregnél 180 ezer főben, a haditengerészetnél 250—280 ezer tonna űrtartalmú hajóhadban, a légierőnél 800 repülőgépben adta meg a felső szintet , ám nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy „a nemzetközi helyzet jelentős vál­tozásakor” túlléphetik ezt a határt. A szocialista párt végül is csatlakozott a kommunistákhoz és követelte Maszu­hara javaslatának visszavonását. Az egy­séges fellépés meghátrálásra késztette Tanakát. PILLANATNYI VISSZALÉPÉSRŐL van szó azonban. Február végén a nemzet­­védelmi kutatóintézetben megkezdték az ötödik hadseregfejlesztési terv ki­dolgozását és ennek pénzügyi elő­irányzata meghaladja a 30 milliárd dol­lárt is. Teljesen egyetérthetünk a leg­nagyobb példányszámú japán napilap a Jomiuri Simbun következtetésével: „A Tanaka-kormány hadseregfejlesztési programjai a hidegháború követelmé­nyeinek felelnek meg. Olyan időszakban, amikor a hidegháború megszűnőben van.” Halász György Pajzsból lándzsát készít Japán Kedvezőek a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlődésének távlatai Vályi Péter tárgyalásai két amerikai miniszterrel Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti. A magyar—amerikai gazdasági és ke­reskedelmi tárgyalások megkezdése al­kalmából Frederick B. Dent kereskede­lemügyi miniszter kedden délután hiva­talának fogadótermében köszöntötte a Vályi Péter miniszterelnök-helyettes ve­zette magyar küldöttséget. Az amerikai sajtó, a rádió és a televízió meghívott képviselői jelenlétében elhangzott szívé­lyes hangú üdvözlő beszédében Dent mi­niszter egyebek között ezeket mondotta: , , Nagy öröm számomra, hogy a ke­reskedelemügyi minisztérium nevében itt üdvözölhetem magyar vendégeinket: Vá­­lyi Péter miniszterelnök-helyettest, Nagy János külügyminiszter-helyettest, Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyet­test, Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, valamint dr. Sza­bó Károly washingtoni magyar nagyköve­tet. A miniszterelnök-helyettes most elő­ször tesz látogatást az Egyesült Államok­ban, ezért különösen örülök, hogy módja volt eljönni. Várakozással tekintünk az elé, hogy 9—10 napos látogatásuk folya­mán módunk lesz megvitatni a Magyar­­országgal való kereskedelmi kapcsola­taink további fejlesztését. Vályi Péter válaszában megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd ezeket mon­dotta : — Nagy örömmel jöttünk az Egyesült Államokba, és úgy gondoljuk, hogy igen fontos feladatot tudunk teljesíteni, ezért is melegen köszönöm a meghívást, ame­lyet Dent miniszter úrtól kaptunk. A mi­­ célunk az, hogy a stagnáló gazdasági kap­csolatok hosszú évei után néhány fontos lépést tegyünk e kapcsolatok bővítésére. Nem titkolom, hogy számos nehéz kér­dést kell még megoldanunk. Mi azzal a jó szándékkal és óhajjal jöttünk, hogy kölcsönös erőfeszítéssel igyekezzünk meg­oldani a nehézségeket. Vályi Péter ezután utalt arra, hogy bár Magyarország kis ország, adottságainál fogva gazdasági életében különös jelen­tősége van a külkereskedelmi kapcsola­toknak.­­ Meggyőződésünk, hogy a stabil gaz­dasági kapcsolatok előmozdítják a béke ügyét is. A stabil gazdasági kapcsolatok első néhány lépését már megtettük, és megítélésünk szerint kedvezőek a további fejlődés távlatai — hangsúlyozta befeje­zésül a Minisztertanács elnökhelyettese. Ezt követően került­­sor a Vályi Péter vezette magyar és a Frederick B. Dent vezette amerikai tárgyaló küldöttség első hivatalos munkaülésére, amelyen általá­nosságban körvonalazták a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai­nak időszerű kérdéseit. Vályi Péter szerdán, közép-európai, idő szerint 21.30 órakor a washingtoni pénzügyminisztériumban találkozott George Schultz pénzügyminiszterrel, aki a Fehér Ház gazdasági bizottságának vezetőjeként egyszersmind a Nixon-ka­binet gazdasági csúcsminisztere is. A kötetlen beszélgetései, részt vettek az Egyesült Államokban hivatalos látoga­táson levő magyar küldöttség tagjai is. Új m­unkarend a helsinki tanácskozásokon (MTI) Az európai biztonsági értekez­letet előkészítő helsinki nagyköveti ta­nácskozás csütörtöktől új munkarendre tér át: a napirendi pontok tartalmának gyakorlati meghatározását egy kisebb lét­számú munkabizottság fogja végezni. A legközelebbi plenáris ülésre csak jövő kedden kerül sor. Az előző napon létrejött kompromisz­­szum már szerdán jótékonyan éreztette hatását: a kétórás munkaülésen a nagy­követek a tárgyszerű együttműködés lég­körében, különösebb vita nélkül állapod­tak meg a munkabizottság működési sza­bályaiban. A bizottság az első napirendi „kosár” tartalmát, az európai bizton­ság megszilárdításával, az államok közti kapcsolatok elveivel foglalkozó javasla­tokat elemzi majd. Ennek során egységbe foglalja azokat a mozzanatokat, amelyek­ben a felek álláspontja közel áll egymás­hoz, és felsorolja az eltérő álláspontokat, valamint a javasolt témákat is. Diplomáciai körökben jelentős ered­ménynek tartják, hogy a konzultáció har­madik fordulójának elején ilyen gyorsan sikerült áttérni egy hatékonyabb — és gyorsabb haladást ígérő — ügyrendi for­mára.

Next