Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1973-03-24 / 82. szám

Megjelenik a hét minden nap- hb —__ ___ , ___ jön, szombaton és vasárnap B­B UH MELLÉKLETTEL: ÁRA 1 FORINT 16 oldalon, más napokon 12 BBJjt jg&pji m&m gjgj j£r oldalon. Kiadja a Lapkiadó BeI Mi — M Mg­g— fA M 8^ |M nma ■■ hb ms Előfizetési díj egy hónapra Vállalat. Szerkesztőség és ki- |K­B| gSm nl­ MPSgk KM ||M ggg m'%| R9 HKI fl­'ter 25.- forint. Előfizethető a­lap­adóhivatal: Bpest, VII.. Lenin HM|& gaajHSi |WH8 jpB q| Wh H Rfl BiSIbIbIS Bk Ep M­mS ÜBeS M­RI kézbesítőknél, bármely posta­körút 9-11. Postai irányító- flPiMBI EeRS TM __ HfSlm­ IKS 'K­­HI w HaS ISI Jw8 hivatalban és a posta hírlap­szám: 1393. Bpest. Pf. 305. Bt la ilw 3j§l MB' MeS Wa fefy] ||s! wSwaP ill am Ifim üzleteiben. Külföldön a Kul-A szerkesztőség és a kiadó- Kifwal RH 1 I fi £$j H KM |£g! Wm K| Him H »■ túra Könyv és Hírlap Külke­hivatal telefonszámai: 221- fH KW WM B» |$| EjS tmrflBk 11 W& ggXH 1 Hl i B«-fl 1 Ke­reskedelmi Vállalat kirendelt-285, 221-293, 222-408, 429- Kjl Lral 1j |]1 WnyP Ifi Pl ®|a &§8 Rj«§ m­i BE Ki Bjfm tér­ségei és bizományosai ter-350. Terjeszti a Magyar Posta. TM ® MH Mi KI «■ KHK Km mm H jesztik. 6. ÉVFOLYAM, 8 2. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­3. MÁRCIUS 2­4. SZOMBAT Az országgyűlés törvényt alkotott a büntetőeljárásról Ismét dr. Szakács Ödön a Legfelsőbb Bíróság elnöke — Interpellációk — Befejeződött a tavaszi ülésszak Tegnap s­ora délután véget ért az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Elnép­telenedtek a képviselői padsorok. A ta­nácskozás gazdag programjából azon­ban még az utolsó napra is sok fontos megtárgyalandó maradt: dr. Korom Mi­hály igazságügyi miniszter expozéja az új büntetőeljárási törvényről, a Legfel­sőbb Bíróság elnökének újraválasztása és végül az interpellációk. Míg az első két napot inkább a gaz­dasági eredményeink­ről s tennivalók­ról való őszinte számvetés és vita jel­lemezte, az ülésszak zárónapjáról nem túlzás azt állítani, hogy a jogalkotás je­gyében zajlott. A négyesztendős kodifikációs tervidő­szak félidejében kiemelkedő fontosságú jogszabályt fogadott el az országgyű­lés. A büntetőeljárási törvénnyel ez a folyamat méltó reprezentánssal tetőzött. A büntetőeljárás a társadalom poli­tikai viszonyaihoz legszorosabban tapa­dó, ennélfogva az egyik legfontosabb jogág, a jog ultima rátiójának is nevez­hető büntetőjog érvényesülését, mene­tét szabályozza. Jelentősége is csak ehhez mérhető. Meghatározza a nyo­mozás, a felelősségre vonás rendjét, a hatóságok és az állampolgárok leg­fontosabb jogait és kötelességeit. Az új törvény biztosítja, hogy a bün­tetőeljárás a jelenleginél gyorsabbá és hatékonyabbá váljék. A vétségi eljárás­ban bevezetett egyesbíráskodás, a jegy­zőkönyvet helyettesítő hangfelvétel, a másodfokú bíróságok jogkörének bőví­tése - hogy csak néhány példát említ­sünk - mind az egyszerűsítést és az ügyek gyors elbírálását szolgálják. A törvényhozók megfelelő garanciákról­ gondoskodtak, hogy a törvényesség kö­vetelményei még következetesebben ér­vényesüljenek. A szocialista büntetőeljárás alapel­vei eddig is átszőtték az igazságszol­gáltatás egész menetét Az új törvény egyik legfőbb értéke azonban éppen az, hogy ezek az alapelvek - amelyek ed­dig csupán közvetve juthattak érvényre — most a törvényben is szabatos, vilá­gos megfogalmazást nyertek. A szóbeliség, az anyanyelv használa­ta, a fellebbezés joga, mint a­lapelv, nem szorul bővebb bemutatásra, eze­ket az új törvény is megerősítette. A védelem jogát nemcsak törvénybe fog­lalták, hanem jelentős mértékben ki is szélesítették. Fontosságánál fogva valamennyi alapelv közül kiemelkedik az ártatlan­ság vélelme, mint az állampolgári jo­gok alapvető biztosítéka. Lényege, hogy addig senki sem tekinthető bűnösnek, amíg büntetőjogi felelősségét törvé­nyes eljárás keretében ki nem mond­ják. A törvény gondos előkészítő munka után került az országgyűlés elé. Mind­ez azonban természetesen nem csök­kenti a végrehajtásáért való felelőssé­get, az eljárás egyszerűsítése nem me­het az alaposság rovására. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács megbízásából elő­terjesztem a büntetőeljárásról rendelke­ző törvényjavaslatot. A javaslat azokat a jogi rendelkezé­seket tartalmazza, amelyek megállapít­ják a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét, szabályozzák a büntetőeljárás­ban részt vevő hatóságok és személyeik jogait és kötelezettség­eit. Az országgyűlés a múlt évben alkotta meg a bíróságokról és az ügyészségről szóló törvényeket. Az Elnöki Tanács az 1971. évi 28. számú törvényerejű rende­letével módosította a Büntető Törvény­­könyvet, az 1972. évi 26. számú törvény­­erejű rendeletével pedig­­ a polgári perrendtartást. A most benyújtott tör­vényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésé­nek ebbe a keretébe tartozik. A büntető jogszabályaink rendeltetése, hogy jó fegyvert adjanak a bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságok kezébe a társadalmi, állami és gazdasági ren­dünk védelmére, a bűnüldözés hatékony­ságának növelése érdekében. A bűnözés a mi viszonyaink között még számottevő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűn­­cselekmények felderítése, azok elkövetői­nek törvényes és gyors felelősségre vo­nása fontos közérdek. A bűnözés alakulásáról az ország la­kosságát rendszeresen tájékoztatjuk. A helyzet azt bizonyítja, hogy a szocializ­mus építésének előrehaladásával a bű­nözés nem csökken automatikusan. Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a bűnözés mennyiségében sem lé­nyegesebb csökkenés, sem emelkedés nincs, összetétele azonban változik; egyes bűncselekmény csoportokban csök­kenés, másokban viszont emelkedés ta­pasztalható. Számos bűncselekménycso­port elkövetésének gyakorisága pedig egy szinten mozog Hosszú évek óta ala­csony az állam elleni bűncselekmények száma, ugyanakkor változatlanul számot­tevő a vagyon elleni bűnözés és eléggé gyakoriak az erőszakos jellegű bűntettek. Jelentős a visszaesők száma és érdemle­gesen nem csökken a fiatalkorúak bű­nözése sem. A bűnözés okai között lényegesek ma még a régi társadalom tudati maradvá­nyai, az olyan jelenségek megléte, vagy újratermelődése, mint a kapzsiság a nye­részkedés, az egyéni haszonszerzés, a túlzott anyagiasság. Gyakran kimutatha­tó a kapitalista környezet káros hatása is. Hiba lenne azonban csupán ezekben a tényezőkben keresni a bűnözés okait Azok még egyéb lényeges objektív és szubjektív okokra is visszavezethetők, így a társadalmi fejlődésünkkel együtt­járó ellentmondások, nemegyszer a kellő szervezettség és ellenőrzés hiányosságai­nak csábításai, az alkoholizmus, a sok­szor tapasztalható lazaság az állampol­gárok jogi ismeretének hiánya, a családi és iskolai nevelés gyakran nem kielégítő volta mind-mind megtalálhatók a bűnö­zés okai között. Az okokat, azok „rang­sorolását ”, összetevőit most nem részle­tezem; mindegyikük külön elemzést igé­nyel, amelynek alapján fontos következ­tetéseket vonhatunk le. A bűncselekmé­nyek okai között azonban az anyagi ne­hézség okozta kényszer, a létfenntartás biztosítása, vagy más hasonló, a kapita­lizmusban oly jellemző motívum alig szerepel. Meggyőződésem, hogy csakis a mi társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni és így hos­­­szabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani. Ebben a mun­kában a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekre nagy feladatok hárulnak. Erő­feszítéseiknek azonban csak akkor le­het tartós eredménye, ha kapcsolódik ahhoz a többi állami és a társadalmi szervek munkája, az állampolgárok tá­mogatása is. rendelkezéseket, amelyek eddig is gerin­cét képezték büntetőeljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerülnek egymással. A vitathatatlanul helyes el­veket érvényre juttatni kívánó részlet­­szabályok ma már sok esetben felesle­gesen bonyolulttá és hosszadalmassá, ne­hézkessé teszik a büntető igazságszolgál­tatást. Ennek következtében az eljárás nem kellően differenciált, és az elköve­tett bűncselekményeket nem mindig tud­ja követni a gyors felelősségre vonás. Az új törvény megalkotására alapve­tően a hatékonyabb és gyorsabb bün­tetőeljárás érdekében van szükség. Ugyanakkor szolgáljuk azt az alkotmá­nyos elvet is, hogy az állampolgárok szé­les körét érintő fontos jogokat és köte­lezettségeket tartalmazó rendelkezéseket az országgyűlés törvényben szabályozza. Tisztelt képviselő elvtársak! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat­ban három alapvető célkitűzés jut kife­jezésre: a szocialista törvényesség to­vábbi erősítése, a differenciálás köve­telményének jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás minden szakaszára — a nyomozásra, az ügyészség tevékeny­ségére, a bírósági eljárásra és a büntetés­­ végrehajtására — egyaránt kiterjedő egyszerűsítés. E célkitűzéseket a javas­lat a joggyakorlat évtizedes tapasztala­tainak, a hazai jogtudomány — és álta­lában a tudományok — újabb eredmé­nyeinek felhasználásával, valamint a nemzetközi, különösen a szocialista or­szágok jogfejlődésének figyelembevéte­lével juttatja érvényre. Büntető igazságszolgáltatásunk vezér­fonala, hogy az eljárás minden szaka­szában érvényesüljenek a törvényesség követelményei. E követelmények azt je­lentik, hogy minden hatóság és állam­polgár alapvető kötelessége a jogrend tisztelete, a jogszabályok előírásainak és szellemének követése, magatartásá­ban, cselekedeteiben és intézkedéseiben egyaránt. Törvényeink, jogszabályaink tisztelete, azok megtartása és megtartatása, az ál­lampolgári fegyelem, az együttélés sza­bályainak önkéntes követése mindany­­nyiunk érdeke. Ma még azonban nem mindenki gondolkodik így. Amikor pe­dig a jog önkéntes megtartása elmarad és ennek folytán a jogrend sérelmet szenved, az államnak kötelessége — ha kell — kényszer útján is biztosítani a megsértett jogrend helyreállítását és a törvények ellen vétők felelősségre voná­sát. Büntető törvényeink azokat az előírá­sokat tartalmazzák, amelyek meghatáro­zóak mind a bűnüldöző hatóságok, mind az érintett állampolgárok számára. A büntetőeljárás szabályozza, hogy a tár­sadalom védelmében fellépő állami szer­vek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni. Más­részt pedig azt, hogy az eljárás alá vont állampolgárokat milyen jogok illetik meg, illetőleg milyen kötelezettségek ter­helik. Ezek a célkitűzések a törvényjavaslat minden rendelkezését áthatják, és hang­súlyozott kiemelést nyernek a büntető­­eljárás alapelveinek új megfogalmazá­sában. Ez azért van így, mert az alap­elvek a törvény legjellemzőbb vonásait (Folytatása a 2. oldalon) Pénteken a Parlamentben folytatta munkáját az ország­gyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró An­tal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, to­vábbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a büntetőeljárásról szóló törvényjavas­lat megvitatásával folytatták munkájukat a képviselők. A törvényjavaslatot dr. Korom Mihály igazságügyi minisz­ter terjesztette elő.­ ­Dr Korom Mihály igazságü­gyi miniszter expozéja: Törvényeink és jogszabályaink tisztelete, megtartásuk és megtartatásuk közérdek . A hatékonyabb, gyorsabb büntetőeljárás érdekében Tisztelt Országgyűlés! A bűnüldöző és igazságszolgáltató ha­tóságok elsőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásával és megtarta­­tásával őrködjenek hazánk szocialista jogrendje, közbiztonsága fölött. Ezért a törvényeink rendelkezéseinek megfele­lően kell fellépniük mindazokkal szem­ben, akik a j­ogszabályainkba ütköző cse­lekményeket követnek el. A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgozói sike­resen oldják meg nehéz feladataikat. Megbízhatóan őrködnek hazánk közrend­je és közbiztonsága fölött. Felmerülhet a kérdés, hogyha ez így van — márpedig így van! —, akkor mégis miért terjesztünk elő új törvény­javaslatot? Mindenáron újítani akarunk? Újból más szabályok megtanulására akarjuk késztetni a rendőröket, az ügyé­szeket, a bírákat és az ügyvédeket, va­lamint egyetemeink jogász hallgatóit és részben az állampolgárokat is? Nem, a törvényjavaslat nem ilyen megfontolásokból, hanem elvi és gyakor­lati szükségszerűségből került a T. Ház asztalára. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelettel megalkotott és jelenleg ha­tályos büntetőeljárási jogszabályunk a feladatát alapvetően jól betöltő jogalko­tás. Éppen ezért a most előterjesztett törvényjavaslat megőrzi és tovább fej­leszti mindazokat az eljárási elveket és

Next