Magyar Hírlap, 1973. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1973-04-02 / 91. szám
2 1973. ÁPRILIS 2. HÉTFŐ Magyar Hírlap _____________HAZAI KORKÉP_______________________ Huszonöt éve téesz-elnök Egyet akarni az emberekkel Könnyet tíz éve se láttak az elnök szemében. Azon a februári napon ott csillogott. A hajdúböszörményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagsága ismét elnökké választotta Nagy Istvánt. Mint 1949. május 1. óta mindig, egyértelmű bizalommal. Vajon hány szövetkezeti elnök van az országban, aki 25. évfordulójához közeledik ezen a poszton? Az életutak Nagy István életútja a felkészült, megbecsült vezetővé nőtt szegényparaszt sorsát példázza, ezért aztán történelmi szimbólum is milyen vezetőket termelt ki a szabadság lélegző ereje a magyar földből. Most ötvennyolc éves. Apja az első világháború áldozata lett, nevelőapja mellett nőtt fel, aki kisbérlőként dolgozott a hajdúvárosban. Hat esztendeig volt gazdasági cseléd, azután földet bérelt ő is. Katona is úgy volt, fegyveres őrizettel, munkásszázadnál. — A fogságból éppen úgy jöttem haza, hogy az 1947-es őszi választás Debrecenben ért. Szeptember elsején érkeztem, már 8-án beléptem a Magyar Kommunista Pártba. Azóta tagja vagyok. Na, hiszen már a hadifogságban is ilyesmivel foglalkoztam. Elpusztított itthon a háború mindent, erdei munkásként dolgoztam, azután a földbérlő szövetkezet 1948 augusztusában földet adott bérbe, akkor mi harminchárman elhatároztuk, hogy csoportosan gazdálkodunk. Hát így alakult meg a csoport, akkor Fazekas tanyai csoportnak hívtak bennünket, de hamar Vörös Csillag lett a nevünk. — 1949. május elsején a társaim, akikkel együtt dolgoztam, megválasztottak elnöknek. Azóta vagyok itt. Itt vagyok otthon. Régen, ha valami jót akart az ember a gyerekére hagyni, földet hagyott. Most, azt mondom én is, meg a magamfajtának is, hogy ha jót akarunk a gyerekeinkkel, olyan erős szövetkezetet kell rájuk hagyni, ami legyőzi az időjárást, mindent. Mert az emberek közössége tartja fenn. — Nekem már három unokám van, lesz nekik mit hagyni. Mert mi már 1949 őszén téeszként készítettük a zárszámadásunkat, s bár nem volt egyebünk, csak'a föld,'még ' a kezünk, 23 forintot fizettünk már akkor egy munkaegységre. És azóta is emelkedett ez az összeg, egyenletesen, nyugodtan, az élet diktálta ütemben. 1953-ban már elnyertük a Minisztertanács vándorzászlaját. 1956-ban, a legrosszabb időkben heten léptek ki a szövetkezetből. Ugyanakkor nyolcan beléptek. 1957. december 15-én kezdett el dolgozni a szövetkezetnél az első szakember, a mostani főagronómus, Gál Sándor. Most ő beszél. — Tanárember voltam évtizedekig Nincstelen paraszt volt az apám, de a gyerekeiért meghozott minden áldozatot. Legidősebb bátyám még csak hat osztályt végzett, én már érettségiztem. Tovább akartam tanulni, nem volt pénz. Azután 1941-ben elnyertem egy állami ösztöndíjat, s mezőgazdasági szakoktatói diplomát szereztem Kolozsváron 1943-ban. 1957-ig leendő szakembereket tanítottam az ország sok-sok iskolájában. Aztán hazajöttünk. — Ide kerültem a Szövetkezetbe. Dolgoztam korábban is agronómusként az iskolák gazdaságaiban. A Vörös Csillagnál első pillanatban megkapott a szervezettség, rend, biztos munkaritmus, jó közszellem. Úgy éreztem, nyugalmat és feladatot egyszerre kaptam. Azóta itt vagyok. A termelés a legfontosabb dolog ebben a szövetkezetben, s egy szakember így csak jól érezheti magát. A hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz fennállása ideje alatt soha nem volt mérleghiányos. Egy munkaegység értéke már 1956-ban túlnőtt hatvan forinton. A szövetkezet tiszta vagyonáról beszéljen egy parányi számsor: 1949-ben 237 145, 1956-ban 2 800 000, 1957-ben 3 381 000, 1965-ben 54 560 000, 1969-ben 94 767 000, 1972-ben 150 057 000 forint. Biztonság Mások mondják Böszörményben, hogy a Vörös Csillag gazdálkodásának elsőrendű meghatározója a biztonság, a stabilitás. Mit is jelent ez? — A kiegyensúlyozott, jó munkához kiegyensúlyozott, szilárd alapokra van szükség. A mezőgazdaság ki van téve az időjárásnak, mi azt akarjuk, hogy az időjárás ne okozzon ingadozást a téesz gyarapodásában, a téesztagság jövedelmében. Most húszmillió biztonsági tartalékunk van a bankban. Csaknem egy év növénytermesztési bevétele. Mondanám, hogy a másik meghatározó elemről is beszéljenek: a rendről, fegyelemről, amely bizalommal és demokráciával társulva jelenik meg a szövetkezetben, de a szó erre veszi az irányt figyelmeztetés nélkül is. — A fegyelem és demokrácia alapja a szövetkezetben a biztonság, amiről az előbb beszéltünk. Tudja mindenki, ha dolgozik, megvan az eredménye. Mi böszörményiek vagyunk, a vezetők többsége is az, ismernek bennünket, mi is ismerjük az embereket. Ha valamit mondunk, azért tartjuk a hátunkat, s csak olyat mondunk, amiért tényleg felelősséget is vállalhatunk. Ez a bizalom alapja, s a bizalom a mi szövetkezetünkben a munkához szükséges levegő, a tiszta, megtartó levegő. A munkaszervezetünk olyan, hogy a demokrácia jól funkcionál, a tagság mindenről értesül s mi is értesülünk a tagság véleményéről. Most, a zárszámadás előtt, a munkahelyi gyűléseken hetvennégyen mondtak valami közérdekű javaslatot De ez csak egy példa. És akkor már a harmadik elemet is tegyük a kettő mellé. Az emberséget. Úgy mondják, ez a három erős pillére a Vörös Csillag szövetkezetnek. Meg persze a munka, a föld, a sok gép mellett, meg a szakosított telepek mellett. — Mindketten böszörményiek vagyunk, mindketten a mezőgazdaságban dolgoztunk évekig. Vezetők vagyunk. Bizalmat kaptunk, ezzel nem szabad visszaélnünk. Meghallgatunk mindenkit, de megmondjuk azt is, ha nem tartjuk jogosnak a panaszt. A jóakaratú ember sokkal több nálunk is, miattuk fontos a tiszta beszéd, őket nem szabad bizonytalanságban hagyni. Vigyázni kell a kicsi dolgokra is, mindig legyen ideje az embernek egy tagot meghallgatni s elintézni az ügyét, vagy megmondani, ha nem lehet. Az emberség jóindulatot s keménységet egyszerre jelent, az igazságtalanságokkal szemben kell keménynek lennünk. A számok mögött Megint magam mondom, sok-sok tapasztalat után: ezt a szövetkezetet hoszszú-hosszú évek óta meghatározza, hogy a vezetők s a tagok egyet akarnak, s a módszerekben is egyetértenek. Magukról keveset beszélnek. Érett, komoly férfiak, a felelősség és a munka nem öregítette, csak érlelte őket, mint az idő a nemes fát. S a számok mögött, amelyek a szövetkezet gazdálkodásáról beszélnek, ott kell látnunk arcukat, mozdulataikat. A nyugalmat, amely árad mindkettőjükből. Nem kis háztáji telep pedig ez, 1972-ben 1199 tag 6174 hektár területen gazdálkodott, őszi búzából 39,1 mázsát, kukoricából 50,6 mázsát, cukorrépából 536,2 mázsát termeltek tavaly hektáronként. Átadtak tavaly értékesítésre több mint kétszáz szarvasmarhát, több mint 3300 hízott sertést. Száz hektárra 1,69 traktoregység jut, s ez jó gépesítési fok. A szövetkezet közös vagyona több mint 161 millió forint, egy munkaegység értéke 60 forint, erre 11 százalékos nyereségrészesedést fizetnek. Tudnának többet is adni, de a biztonságot a további stabilizálódást fontosabbnak tekintik, mint minden forint szétosztását. Inkább a munkakörülmények javítására gondolnak, hogy közeledjen a szövetkezet a szocialista nagyüzemhez ebben a vonatkozásban is. Egy dolgozóra a szövetkezetben 231 munkanap esik, s egy munkanapra 140,73 forint részesedés jut. Azt mondják, hogy könny szökött az elnök szemébe, amikor újraválasztotta a tagság. Ezek csak az öröm könnyei lehettek. Olyan gazdaság élén áll, amely szilárd, stabil, kiegyensúlyozott. Ez a biztos fejlődés, ez az egyenletes ritmus adja az elnöknek és a főagronómusnak a jókedvet, a nyugalmat Bényei József A magyar turistának — aki vonaton Moszkvába érkezik — első pillantása a szovjet fővárosnak erre a szeletére esik. A Kijevi pályaudvar ugyanis, amely a Záhony—Csap felől érkező szerelvényeket fogadja, a Kijevi rajon (kerület) kellős közepén van. Itt a régi Arbat, Moszkva egyik legrégibb kereskedőnegyede, s az új Arbat, azaz a Kalinyin sugárút, amelynek huszonhat emeletes palotáit, üzletházait a hazai tévénéző is ismeri; itt van a világhírű Lenin-könyvtár, a Borogyinói Múzeum, ahol a napóleoni háború tablóit nap-nap után tízezernyi néző tekinti meg; itt a világ legnagyobb mozija, az Oktyabr, s a nagy hagyományú Vahtangov Színház. Ebben a kerületben van a szovjet gyártmányú mosógépek kísérleti gyára, s itt készülnek a moszkvai gyerekek trónjai, golyóstollai. A Kijevi rajonban — amely némileg a lakosság összetételét tekintve emlékeztet a mi VII. kerületünkre, 212 ezer ember él. A fele munkás, a negyede nyugdíjas. Ennek a kerületnek tanácsához látogattunk el, arról beszélgetni, hogy miképpen működik itt a szovjet (a tanács), hogyan választják meg az ottani tanácstagokat, és kiket választanak ki erre a feladatra. A beszélgetőpartnerek, a kerületi tanács elnökhelyettese: Igor Szilantyev, s a tanács titkára: Tamara Frolova, először is a tanácstagokról készült adatokat ismertetik. Háromszáz helyi kerületi tanácstagot választanak, és 26 tanácstagot küld a Kijevi kerület a városi szovjetbe. Kétévenként választanak a Szovjetunióban. A legutóbbi — 1971-es — választáskor a régi „deputátok”, képviselők több mint felét jelölték és választották meg újra a kerületben. Álljunk meg mindjárt ennél a szónál, fogalomnál. A „deputát” kifejezés szó szerint küldöttet vagy képviselőt jelent. Egyaránt ilyen képviselőket választanak a kerületi, a városi és a Legfelsőbb Tanácsba. Mindhárom szervbe ugyanazon alkalommal választják meg küldötteiket a szovjet állampolgárok, s mindhárom tanácsban a választott képviselőket elvileg azonos különleges jogok illetik meg. A „küldöttek a nép teljhatalmú képviselői, az államhatalom szerveiben, a dolgozók küldötteinek tanácsaiban” — olvashatjuk abban a törvényben, amelyet a képviselői státusról hozott a Legfelsőbb Tanács a múlt év október 20-án. A tanácstagokat, azaz a tanácsok képviselőit egyebek között felruházták mentelmi joggal, amely abban a városban, kerületben érvényesül, ahol az illető képviselőt megválasztották. Egy moszkvai városi tanácstag például csak a városi tanács hozzájárulásával vonható büntetőjogilag felelősségre. A tancstag köteles fellépni minden törvénybe ütköző cselekménnyel szemben, amit csak tapasztal. Joga van interpellációkat beterjeszteni a különböző tanácsi bizottságokban választói érdekében. Amint beszélgetésünkből kiderült, az ottani tanácsi képviselők tevékenységi formái alig-alig térnek el a magyarországi tanácstagokétól. Tartalmilag azonban akadnak különbségek is. Főleg az ügyintézés, a panaszokra, interpellációkra adott válaszok komolysága, súlya tekintetében. Az új törvény ugyanis előírja, hogy a tanácsi képviselőnek intézkedési joga van a hozzá érkező bejelentések, panaszok időbeni és alapos kivizsgálására, joga van saját indítványokat benyújtani a tanácsba és más állami hatóságokhoz, intézményekhez, vállalatokhoz, szervezetekhez. Sőt, joga van személyesen ellenőrizni, hogyan vizsgálják ki a hatóságok a javaslatokat, aktívan részt venni az általa benyújtott panasz kivizsgálásában is. Konkrét példákat is említenek a kijevi kerület tanácsi vezetői arra, hogy milyen kérdésekben kerül sor képviselői bejelentésekre a különböző tanácsi szerveknél. Kereskedelmi szervek eljártak például — tanácstagi panasz alapján — üzletek nyitva tartásának ügyében; egészségügyi hatóságok azért, mert a tanácsi képviselő szerint egyes boltok nem feleltek meg a kötelező egészségügyi előírásoknak. A rendőrség intézkedett, mert egy tanácstag közölte, hogy egyes fiatalok megbontják a közrendet. Az állandó bizottságok mellett működnek úgynevezett területi bizottságok és társadalmi szervként dolgoznak ez egyes házkezelőségi igazgatóságok mellett. A bizottságok felléphetnek a legkülönbözőbb helyi ügyekben. A kerületi tanács vezetői egy meglehetősen végletes, mégis jellemző példát is elmondanak. Hosszú idő óta panaszkodtak a dolgozók az egyik középüzem konyhájára. Intézkedhetett volna, úgy tűnik, az igazgatóság vagy a szakszervezet is. A bökkenő azonban az volt, hogy a konyha nem az üzem fennhatósága alá tartozott, hanem egy partner szerv: az élelmezési nagyvállalat tartotta fenn. Szaladgáltak a dolgozók fűhézfához. Végül is az üzemben megválasztott hét képviselőből alakított helyi területi tanács vizsgálatot követelő hivatalos indítványával ahhoz a szovjethez fordult, amely fenntartja a konyhát működtető élelmezési vállalatot. A vizsgálatot sürgősen lefolytatták, felelősségre vonták és leváltották a konyha vezetőit, s a koszt megjavult. A tanácsi képviselők elsősorban a végrehajtó bizottság elé kerülő javaslatok kidolgozása előtt teszik meg észrevételeiket, módosítási indítványaikat. Legutóbb a lakótér-felhasználás, az építés és felújítás kérdéseit tárgyalta a kerület végrehajtó bizottsága. Ez ügyben például a végrehajtó bizottsághoz hat javaslat érkezett. Még ebben az évben választások lesznek a Szovjetunióban. A Legfelsőbb Tanács ugyan még nem adta ki erre vonatkozó felhívását, a Kijevi kerület tanácsa azonban már megtette első előkészületi intézkedéseit. Számba vették, hol kell módosítani — építkezések és szanálások miatt — a szavazókörzetek határait. Most vizsgálják, hogyan dolgoztak a tanácstagok körzetükben, elégedettek-e velük a szavazók. Beszélgetnek a jelenlegi tanácstagokkal is: tudják-e vállalni a képviselők feladatukat, e fontos közéleti megbízást egy újabb időszakra, nem költöztek-e el, nem romlott-e az egészségügyi állapotuk. A párt- és szakszervezetekkel együtt mostanában néznek utána, kik jöhetnének esetleg számításba mint új képviselők. A kulisszák mögött már folyik a munka. Mire a Legfelsőbb Tanács kitűzi a szavazás napját, a szovjet főváros Kijevi kerületében már készen állnak a választásra. (Készült az APN közreműködésével.) N. Sándor László Moszkva, Kijevi rajon ^ Egy kerületi szovjet munkában Hazaérkezett Szófiából a magyar pártmunkásküldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiából az MSZMP pártmunkásküldöttsége, amely a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Jakab Sándornak, a Központi Bizottság tagjának, a KB osztályvezetőjének vezetésével március 26—31 között tanulmányozta a megyei pártbizottságok irányító tevékenységét. A küldöttség tanulmányútján megbeszéléseket folytatott a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és több megyei pártbizottság illetékes vezetőivel, látogatást tett ipari és mezőgazdasági üzemekben, intézményekben. A delegációt fogadta Borisz Velcsev, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Háry Béla, a KB osztályvezető-helyettese fogadta. Jelen volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Útra készen a legújabb tengeri hajónk (Folytatás az A ólairól) a múltban bármikor. Budapest és Dunakanyar között naponta két járatpár közlekedik, szabadnapokon ezeknek számát háromra növeljük, és még szárnyashajót is indítunk. Járataink hétköznap Visegrádig közlekednek, munkaszüneti napokon pedig Esztergomig. Horány—Surány is bekapcsolódik a személyhajó-forgalomba, naponta két járat indul majd, munkaszüneti napokon több utas befogadására alkalmas hajókat indítunk. Megindul a Vác—Esztergom közötti járatunk is. Vasárnap indul Budapesten a sétahajójárat is, május elsejéig csak munkaszüneti napokon, attól kezdve pedig mindennap közlekedik. A magyar—csehszlovák átkelőforgalom javítása érdekében Esztergomból és Nyergesújfaluból indul egyegy hajónk. Hétköznapokon a hajón utazók 20 százalékos kedvezményt kapnak, ez azonban munkaszüneti napokon nem vehető igénybe. Az iskolák részére kedvezményes áron biztosítunk az idén hajózási lehetőséget. — Végül a balatoni tervekről is szeretnénk részleteket hallani. — Az elmúlt évek tapasztalatai alapján most menetrend-módosítást vezetünk be, így többek között kevesebb járat közlekedik Siófok és Keszthely között, ugyanakkor növekszik a siófok—balatonfüredi járatok száma. Júniustól kezdve naponta egy kirándulóhajó indul majd Zánkáról is. A kompforgalom korszerűsítése érdekében ipari televíziót szereltünk fel, s egy helyről irányítják a forgalmat. Az URH-hálózatunk segítségével lehetőségünk nyílik majd arra, hogy a Balatonon menetközi átcsoportosításokkal, átirányításokkal biztosítsuk a zavartalan kirándulóforgalmat. Fahidy József